Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1963. április 28., vasárnap NÉPOJSAO 7 Egy előítélet szertefoszlik avagy: A „SZÁRAZ EMBER" — KÖZELRŐL A i vesse váni az első követ, aki életébén még nem lőtt ba­kot. Tessék elképzelni, az a bizarr Ötletem támadt: meg­írom egy;... egy főkönyvelő élményeit. A téma, nemde az utcán hever, én meg felmen­tem az első emeletre. És most itt vagyok egy lakásban, Nya­kig a pácban. Hja, kérem, az újságíró élete sem fenékig tej­fel. ' Ha megkérdezem: mi volt a legérdekesebb élménye kedves főkönyvelő elvtárs — magam­ra zúdítom az istenek harag­ját. Bizonyára elmondana egy „izgalmas” esetet: a vállalat­nál elcseréltek két mutatószá­mot, s a ráfordított önköltség kiesett a keretből. Brrr... Kígyó a pálinkában A főkönyvelőket mindig amolyan morózus, szúrós pü- lamású, feltűnően sovány, af­féle „száraz” embereknek kép­zeltem. Az én házigazdám: Héti Jenő elvtárs, a Gépexport Iroda koreai főkönyvelője vi­szont barátságos, vidám tekin­tetű és feltűnően nem sovány. Ügy látszik nem is nagyon száraz ember. Mielőtt ugyanis szóhoz jutnék, vidáman rám­huny őrit: — Iszik egy kis szlverősí- tőt? Mit mondhat erre egy római jellem, a hanyatlás korából: — Iszom! Házigazdám termetét meg­hazudtoló fürgeséggel üveget, poharat varázsol a kis maha­góni asztalra. A következő pillanatban meghűlt bennem a vér. A palack pálinkában ugyanis egy — kígyó volt...! Ml tagadás, kicsit húzódoztam az ivástól: — Miért? — Mert nem kellett meg­enni.., Tücsök, mint házőrző Kína... A legjellegzetesebben kínai helység, Kanton. Az esernyő nélküli város. Zuhogó esőben sem ázik meg az em­ber, mert az utcák árkádosak. Bangháj? A szédületes forga­lom városa Annyi lakója van, mint egész Magyarországnak. — Pekingben, tudja, mi ra­gadta meg legjobban a figyel­mem? — Talán a régi kínai császá­rok palotája... — Nem! Égy hordárkocsi * Megyek a Van fu tyi-n, a fő­utcán. Éktelen lármát hallok. Rengeteg ökölnagyságú kosár Volt a kocsin. Minden kosár­ban egy tücsök. É> láttam, hogy vásároljak a kosarakat, — Mire Jó a tücsök — ko­sárban? — A kosarat a lakás ajtaja elé akasztják. A háziakat pár nap alatt megszokja a tücsök. S ha idegen közelít, éktelenül Cirpel. Hm, Tücsök, mint házőrző... Kevesebbet eszik, mint a puli, s nincs — bolhája... — Mukden ben — ahol ren­geteg az üzlet — feltámadt bennem a magyar virtus. Ne­kifogtam bőszen vásárolni. Végül már csak egy teaszűrő hiányzott a boldogságomhoz. A csinos kínai elárúsítónőnek — hogy jobban kitalálja óha­jomat — le is rajzoltam egy teaszűrőt. S a markomba nyo­mott egy bi... egy bizonyos zománcozott edénykét... Hja, kérem. Nem könnyű kínaiul rajzolni... — Távol-keleti útja során hol érezte magát a legjobban? — Hanoiban! Ott feltűnő je­lenség voltam: egész Vietnam­ban egyedül én voltam kövér ember. A szúnyogok fentek is rám a fogukat. Rettenetesen sok volt a szúnyog. Ott ismer­kedtem meg közelebbről a csörgő-gyíkokkal. — Talán a csörgőkígyókkal! — Ne gondoljon mindig a pálinkára. Csörgő-gyíkot mondtam. Nagyon kellemessé tették számomra a vietnami éjszakákat. A hálótársaim vol­tak ... — S bizonyéra nem horkol­tak! — Az igaz! Viszont „csörög­tek”. Vietnamban a házak fa­lain lyukakat készítenek, hogy éjjel az arasznyi zöld gyíkok keresztül-kasul járhassák a la­kást.. S amikor lecsapnak ve­szedelmes áldozataikra, a szú­nyogokra, diadalmasan csörög­nek. Minél nagyobb éjjel a csörgés, annál nyugodtabban alhat az ember ... Emlékezetes csapolás Kis vargabetűvel házigazdám visszakanyarodott Koreába. A háború nyomai már alig láthatók, Phenjanban a bom­batölcsérek helyén hihetetlen ütemben épültek a széles, mo­dern utcasorok. A budapesti ember Phenjanban szinte ott­hon érzi magát. Nagyon hason­lít a mi fővárosunkra. Egy nagy folyó, a Tedong szeli ket­té. A hasonlóságot növeli, hogy Ott is állandóan baj van a víz­zel. Ha a magyarokat megkér­dezték volna, egy hordó bort, vagy egy hordó friss pesti vi­zet üssenek-e a csapra egész bizonyosan a víz mellett dön­töttek volna. —• S ha már a csapolésnál tartunk, kettőre különösen jől emlékszem. Az első emlékeze­tes csapolás: amikor átadtuk ai szerszámgépgyár öntödéjét, s I megindult az izzó acélfolyó... A másik: a Buddha-tej jel kap­csolatos ...! Ki a Buddha-tejef issza . . , — Mi a Buddha-tej? — Forrás! A környéke za­rándokhely, kolostorokkal, Képzelheti, mit jelent ott az! embereknek az örökös forralt v(z helyett a friss forrásvíz. Éppen öntőhomok után kuta­tott a társaság, amikor rábuk­kant a forrásra. Nosza, nekí- .hasalt mindenki, alaposan le­itta magét. Tóth Józsi, a ma­gyar kirendeltség szakácsa, ki­jelentette: életében még olyan jó vizet nem ívott. Néhány pillanat múlva azonban az elé­gedett arcok hamuszürkére váltak. Alaposan megártott mindenkinek a Buddha-tej... — Bizonyára túl hideg volt a víz! Nagyon melegük volt, S mohón itták? — Dehogyis! Valaki meglát­ta. hogy kicsit feljebb a nap felesége férje fehérneműjét mossa a forrósban ... Házigazdám jóízűen nevet. Nem is hittem volna, hogy egy főkönyvelő, egy „száraz” em­ber, Ilyen szívből derülhet. Ki­csit restell Fedtem előítéleteim miatt, és búcsúzom ... S ... megírtam az élményeit, — egy főkönyvelőnek... Az vesse rám az első követ, aki — nem talál el vele. Balezer Elemér — Ebben a pálinkában ... Izé... mintha volna valami,.. Réti elvtárs mosolygott: — Természetesen! Valódi kfgyópálinka. Koreából hoz­tam. Ott azt tartják, hogy ez a bizonyos kígyófajta ha pá­linkában erjed, fiatalítja a férfiakat... A legjelesebb falai Most mit tegyek, uramis­ten?... Igyák, vagy kérdez­zek... Rápillantva az üvegre, inkább kérdezek! — Miért volt Koreában? — Gyárakat építettünk. Két évig voltam Távol-Keleten. Én intéztem az építkezés gazdasá­gi ügyelt. Ha érdekli, egy-két élményemről mesélhetek vala­mit. A következő pillanatban már lélegzetfojtva hallgatom a „száraz” embert. Most ép­pen a kiadós rabló ulti és a bőséges ebéd után, szikrázó napsütésben a szovjet—kínai határon jár: — A repülőgépről, három­ezer méter magasból is tisztán láttam a Kínai Nagy Falat. Egész utamon ez a „falat" íz­lett a legjobban: ma Dr. Okos Péter No- bel-díjas atomfizikus, az orvostudományok kandidátusa, a Keleti nyelvek Akadémiája dékánja, az Egyesített Labdarúgó Világválo­gatott összekötője ép­pen íróasztalánál ült és serényen dolgozott egy Mars—Venus— Föld híd acélszerke­zetének kidolgozásán. Már az utolsó ívek statisztikai számítá­sai voltak csak átra, amikor fia, aki az ál­talános tudományok harmadik elemi isko­lájának tanulója, be­lépett apja szobájába és illedelmesen meg­kérdezte: — Apu — mert a gyerek csak ilyen rö­viden szólította saját apját — a szálöltést hogy kell elvarrni? Dr. Okos felrezzent A SZÁLÖLTÉ számításaiból és lam- dákat, valamint a co- sinusokat félretolva, értetlenül nézett a• fiára: — Mit kell mit csi­nálni? — Mondom — is­mételte meg a gye­rek, kezében egy kis hímzőrámával, tűvel és piros cérnával — fi.ogyan kell elvárni a szálöltést? Dr. Okos szája tát- va maradt egy pilla­natra, lelki szemel előtt szálak jelentek meg, amint öltögették egymásra a nyelvü­ket, s a nyelvek, ha behelyettesítik a lam- da együtthatóval, ép­pen kiadják az utolsó hídelem statisztikai képletét. — Kisfiam — tért végülis magához — először is egy elvi kérdést szeretnék tisz­tázni. Ha megenge­ded? Mi az a szálmi­csoda, s ha ezt tisz­táztuk, akkor már csak egy gyakorlati kérdésem van hátra, mit kell csinálni, az­zal a tisztázott izé­vel. .. Nos? — nézeti ■ kérdően fiára. — Apu, te nein tu­dod. hogy mi az a szálöltés? — hülede- zett a gyerek, aki az általános tudományok harmadik elemi isko­lájának volt legalábbr is nyilvános tanuló­ja . . — Nem, fiam, fo­galmam sincs, hogy mi az a szálöltés, így tehát azt sem tudom, hogy mit, és hogyan kell vele valamit csi­nálni — mondta dr. Okos Péter Nobel-dí- jas ésatöbbi és arcára a szégyenkezés pírja telepedett, szivében pedig bűntudat ho­nolt, mert íme tevé­keny életének van egy olyan területe, amiről eddig nem is tudott, hogy létezett, s ami­ről kilencesztendős fia lényegesen többet tud... — Nem érdekes ... Majd megkérdem Szunyt Jancsitól... Most ismétli harmad­szor az osztályt, de a szálöltéshez nagyon ért... — mondta a gyerek és távozott. Dr. Okos még hal­lotta. amint a gyerek gúnyosan suttogja a másik szobában egy­szülött anyjának... Borzalmas, hogy milyen tudatlan em­ber ez az apu ... fog­lalkoznom kellene ve­le, nem gondolod? (egri) p 5“ T” r~ 6 rr jó |9 10 IQ u Í2 I n 1 v Iá 1 ::: {{] *::: l4 1 üli 1 iÜiiii: 5 BB 16 jjp| i mir 19 ÍH::Ü 20 21 V 22 jjjjjjj: 23 H 25 ■••ül!: Mai!: 26 27 ÜlilH: 23 29 E iO iiiiii 31 Ilii *2 |ill!ÜU|33 1 34 ::::::: 35-6 jijjjjjj 37 jjjljjii ! 38 39 Ü??j40 41 jjjjliii :::::::: »2 {jjgg üpii Stiüii FIHHfj iiiiiiii 44 PP ::::::: 15 ijjjj 46 47 jjjgjjl 48 49 50 51 iiül HIM- * 52 Ili! L 53­54 |55 III 56 S) :::::::: :::::::: 58 59 1 60 61 62 S3 •ilüHI iHiíit: 64 i nr w T i D 4 szomjas ember Amikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: „Mi­ért nem tesz isten most csodát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana” — volt Szigeten egy énekes úri ember, aki a bort „nem vété j meg.” Olvassa; ismét elolvassa a verset, nagyot csap öklével j homlokára: — ....... (vízszintes 1., függőleges 13., vízszintes 20. és füg­gő leges 31. szám). Vízszintes: 13. Ford: alkalmi tár­sulásban, közösen végzett munka. 14. Muzsika. 15. Tejtermék. 16. Község a váci járásban. 18. Féltő szó. 22. Arab állam névbetűi. 23. Az ón vegyjele. 24. Idegen női név. 26. Németül: másképp, más mó­don (t=s). 28. Egyesülés-rövidítés. 30. Igekötő. 32. Verne-regény hő­se. 33. Táplálkozom. 34. Kettős be­tű. 35. . . .oszkóp, térhatású képek nézésére szolgáló készülék. 37. Vá­ros a Szovjetunióban. 38. Kettős betű. 39. Ford: angolul: tessék (fon.) 40. Északi nép. 42. Egyedül ő. 43. ... Margit, színésznőnk. 44. EN. 45. Kötőszó. 46. Néha a vállun­kat nyomja. 48. Talp. .. való, tánc. 49. A szerelmes versek isten­nőjére utaló. 53. Állóvíz. 54. A he­gyeket borítja. 56. Minden listában megtalálható. 58. Németül: napóra. 61. Szárnyala (pl. a dal). 63. Ez a (Jókai Mór anekdotája) | hal, békaporonty. 64. Női név. 65. ! A kézbesítésnél fizetendő postai díj. Függőleges: 2. Az okozat szülője, j 3. Húros hangszer. 4. Északi férfi­név. 5. Ülőalkalmatosság. 6. EEEE. i 7. Kecses erdei állat. 8. FEI. 9. ! Helyhatározó. 10. Görög betű. 11. j RIL. 12. A háború istene a görög mitológiában. 17. Két szó: juttat és német névelő. 19. Díszesség, I szépség. 21. Például: május 1. 25. j Igekötő. 27. Görög betű. 29. Illat. 33. A vita alapja. 35. Község a gö­döllői járásban. 36. Ford: női hang- ! szín. 37. Idémérő. 41. Hordóban j van. 43. BO. 44. Mint a 25. szám. I 46. Ford: Időhatározó. 47. Az abla- j kon át mond valamit. 48. A nénike. j 50. Keverve: szeszes italom. 51. ORE. 52. Kérdő névmás. 55. ÖUDA. I 57. Kiszélesedő utcarészlet. 59. Né- j metül: soha. 60. Fejen van. 62. Ford: csomó. 65. PE. A rövid és a hosszú magánhangzók között nem mindenkor te- | szünk különbséget. Az anekdota befejező mondatának megfejtése a i következő bét csütörtökéig nyílt levelezőlapon küldendő be szer- j kesztőségünkbe. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Kossuth; Szeretném j önök között azt megismerni, ki az első cseppet kész feláldozni. A szerencse Bata Zoltánné horti, Macskás Tibor mezőtárkányi és I D. Kovács Sándomé hatvani olvasóinknak kedvezett. A könyveket j postán küldjük meg címükre. > Qlvúes űiitk ÖN VEDELEM Próbálja most megcsókolni a nyakamat... (Fülöp György rajza) ORSZÁGOS KAVAOÖ VERSENY A KOMÁROM MEGYEI CSÁSZÁRON — Táncdalokkal is be lehet nevezni? (Fülöp György rajza) VESZEDELMES SZERKEZET — Kedves asszonyom, egészen új típusú háztartási gépet ajánlok önnek ... (Toncz Tibor rajza) PONTOS MÉRÉS Lehelj rám, Lajos! (Gerő Sándor rajza) A GYEREK ELŐRE JÖTT... — Bácsi kérem, nem voltak még itt a szüleim meg­esküdni?... (Szegő Gizi rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents