Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-28 / 98. szám
1363, április 28.. vasárnap NÉPÜJSAG 5 Társadalmi ösztöndíjasok HAZÁNKBAN tíz- és százezer fiatal tanul közép- és főiskolákon, egyetemeken, akik ilyen vagy olyan formában kapcsolatba kerülnek a termelőmunkával, az élettel. A termelőüzemek, gazdaságok és az iskolák közötti kapcsolat erősödése jellemző viszonyainkra, amelyek nemcsak a politechnikai oktatás formájában jelentkeznek, de mind jobban úgyis, hogy a gazdaságok, illetve termelőüzemek személyes kapcsolatot teremtenek az általuk kiválasztott if- jakkal, őket tanulni küldik, hogy az iskola elvégzése után hozzájuk visszakerüljenek. Ezek az ifjak társadalmi ösztöndíjat kapnak, viszont szerződést kötnek az illető gazdasággal, üzemmel, és a jó magatartás, a szorgalmas tanulás mellett kötelezik magukat arra is, hogy tanulmányaik befejezése után öt esztendeig annál az üzemnél, gyárnál, vagy intézménynél dolgoznak, amelytől ösztöndíjukat kapták. Heves megyében 56 társadalmi ösztöndíjast tartanak nyilván, akik közül 16-nak a megyei tanács biztosít ösztöndíjat Az ösztöndíjak havi ösz- szege 400—500 forint. A megyei tanács éppen a pénteki ülésén hagyta jóvá 15 mezőgazdasági pályát választó és a különböző mezőgazdasági iskolákon, egyetemeken tanuló fiatal szerződését és biztosította számukra az ösztöndíj összegét. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után mindjobban előtérbe kerül a szakember-kérdés, illetve a mezőgazdasági szakember utánpótlás. Ahogyan a termelőszövetkezetek erősödnek," úgy emelkedik a társadalmi ösztöndíjasok száma is, azoké a fiataloké, akiknek társadalnü ösztöndíjukat a termelőszövetkezet fizeti. Szombati András, aki jelenleg az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Tudomány Karán tanúi, szerződése értelmében a kompo'ii Üj Ba rázda Termelőszövetkezetbe kerüx májj, ha befejezte tanulmányait. Szombati András kompolti születésű és édesapja is itt, a termelőszövetkezetben dolgozik. Vályi Ágnest tanulmányainak elvégzése után az egri Rákóczi Termelőszövetkezet várja vissza, akinek havi 400 forint ösztöndíjat biztosítanak. Ö, a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum első éves tanulója. Kőházi István állatorvosnak készül, másodéves egyetemista és ha befejezte tanulmányait, a besenyőtelki Lenin Tsz:hez kerül majd állatorvosnak. A szövetkezettől 500 forint havi ösztöndíjat kap és jó tanulmányi eredményének nemcsak édesapja — aki Egercsehiben bányász —, de a termelőszövetkezet is örül. A napokban felkereste a megyei tanács személyzeti csoportját és közölte, hogy már a nyári gyakorlatát is a besenyőtelki Lenin Tsz- ben szeretné eltölteni, hogy így módja és alkalma legyen megismerni alaposabban az embereket, a gazdaság állattenyésztését. JELENLEG a megyei tanács személyzeti csoportja tartja nyilván az ösztöndíjat nyert tanulókat, itt foglalkoznak ezeknek a tanulóknak a problémáival is. Örömmel értesültünk arról, hogy az 56 ösztöndíjas általában jól megállja a helyét, különösebb magatartási vagy tanulmányi panasz egyikük ellen sincs és valamennyien készülnek arra, hogy tanulmányaik befejezése után visszamenj Aiek abba a gazdaságba, vagy üzembe, ('.honnan továbbtanulásukhoz anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak. Az egyetemek, a főiskolák és technikumok a vizsgák, illetve kollokviumok után minden esetben írásban tájékoztatják a megyei tanácsot, valamint az illetékeseket a fiatalok tanulmányi előmeneteléről. Ebben az esztendőben megyénkben már nyolc olyan fiatal lesz, aki tanulmányait befejezi és beáll a termelőmunkába. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ösztöndíjat nyert fiatalok általában jó kapcsolatot iparkodnak kialakítani patronálójukkal és sokoldalúan érdeklődnek az ottani életről, a gazdaság, vagy üzem helyzetéről. És hogy mennyire komolyan veszik ezek a fiatalok a szerződésben vállalt kötelezettségüket, azt az is mutatja, hogy eddig — noha a társadalmi ösztöndíj rendszere még nem tekint vissza hosszú múltra — egyetlen diáktól sem kellett megvonni a társadalmi ösztöndíjat. 1964-ben előreláthatóan Újabb 30 olyan fiatal kap majd megyénkben társadalmi ösztöndíjat, akik különböző mezőgazdasági iskolákba mennek tanulni és tanulmányaik befejezése után mezőgazdasági üzemekben végeznek majd termelőmunkát. REMÉLJÜK, ezek a fiatalok nemcsak az Iskolákban, de az életben, a munkában is becsülettel helytállnak és méltók lesznek az előlegezett bizalomra. Szalay István Ki a szabadba! Megerősített vonatok, kisegítő autóbuszok a hét végi kirándulóknak A turistáknak édes mindegy, hogy vad szél kavar-e hófel- leget vagy perzselő nap fakaszt verejtéket homlokukon, ők mennek, járják a hegyeket, felkeresik a turistaházakat, s pihenőjük alatt víg daluktól hangos a táj. De az egyszerű városi ember, aki nem éppen turista', csak vágyik a szabadba, az azért megvárja a jó időt. Most már itt van. Mármint a jó idő, s az elmúlt vasárnap is ezrek igyekeztek a zöld meghódítására. Akkor sokan még csak igyekeztek volna, mert a MÁV, de a MÁVAUT sem készült fel a hirtelen támadt forgalomra. Most más a helyzet. A put- noki vonalon már megerősített vonatok — két-két kocsival több indulásonként — szállítják Almárba, .Szarvaskőbe, Szilvásváradra a csoportosan és családosán indulókat. Tájékoztatásuk szerint, ha a nagy tömeg elszállítása még több kocsit igényel, akkor újabb gépet is állítanak be. Ez a szakasz nem oly egyszerű, hogy csak úgy rá lehessen kapcsolni a mozdonyra öt-hat kocsival többet. Nem bírja „tüdővel” a nehéz emelkedőket. A MÁVAUT-nál gyorsabb és rugalmasabb volt az intézkedés. Már az elmúlt hétfőn érkezett bejelentés a forgalom irányítóhoz, hogy például Sík- főkútra vasárnap alig lehetett kijutni, s azonnal kiadták az utasítást, hogy már húsz fő esetén indíthatják a kisegítő járatokat a forgalmisták. — A várható vasárnapi forgalomra felkészültünk — mondja Zéntai Elvtárs —, any- nyi kocsit tudunk biztosítani, amennyi igény lesz rá. Az üzletekben megjelent az ízletes turistaszalámi, turistasajt, a legfinomabb konzervek garmada, vaj és hentesáru várja azokat, akik vasárnap egész napra átadják Eger városát az idegenforgalomnak. (á) Nagy a dilemmám: Idősödő férfi és. fiatal nő. Mi a kapcsolatuk,, hogyan szólítsam meg őket? Ha azt mondom a férfinak, hogy a kedves lánya és közben a felesége, megsértem a férfit.. . Ha azt mondom a nőnek, hogy kedves férje, mikor az apja, őt sértem meg, hogy már olyan idősnek látszik . . Ha azt mondom a férfinak, hogy kedves felesége, pedig a lányáról van szó, ok nélkül dicsérem valakinek fiatat losságát, amikor nem is fiatalos . . . Ha azt mondom a nőnek, hogy Kedves édesapja, amikor pedig a férje, akkor azzal gya~ núsitom, hogy számításból ment férjhez ... Mit mondjak? — Hm ... - izé ... szóval az önök kapcsolata — makogom és mindketten elvörösödnek ... — ön tud róla? — kérdik egyszerre. (-») Disszidálni akart. Barátai felcsillantották előtte a hamis reményt, hogy a „nagyvilágban” híres bunyós lehet, aki remek autókat tarthat, csak éppen át kell lépnie a határt. Téserfáról hozták vissza a határőrök Gyöngyösre. Ügy hitte, senki sem bocsátja meg botlását. Elveszettnek érezte magát. Tizenhat éves volt akkor Szalmási Imre, a MÁV Gyöngyösi Váltó és Kitérő- gyártó Üzemi Vállalat csökkentett munkaidőben dolgozó ifjúmunkása. Akkor írtunk róla először, s most, két év múltán úgy ismerik őt, mint a gyár fogadott fiát. ★ — Mikor visszahoztak, azt gondoltam, rögtön kirúgnak, be sem akartam jönni a gyárba — idézi nehéz perceit két évvel előttről a nyugtalan szemű, fiatal munkás. Mégis maradt. Igaz, ez nem az ő érdeme, mert mig Szalmási Imre tettének következményeit latolgatta, a „háta mögött” összefogtak — mellette. Nádudvari István, az akkori KISZ-titkár például any- nyira ment optimizmusával, hogy azt állította:- — Imréből, idővel még jó KISZ-tag lehet. A többiek, a párt és szak- szervezet vezetői és munkahelyének főnöke, Gócza Zsig- mond osztályvezető, szerényebb célt vázolt Imrével kapcsolatban: legyen belőle jó munkás, becsületes ember. Két év pergett le azóta, hogy a tévútra siklott fiú fogadott gyermeke lett a váltógyámak, s most ismét együtt ülök vele, hogy megtudjuk: mennyiben igazolta az élet a gyáriak optimizmusát, s milyen sikerrel formálták Szalmási Imre jelCsehuslovák .szövetkezeti küldöttség Hatvanban Pénteken 40 tagú csehszlovák termelőszövetkezeti delegáció érkezett Hatvanba, a helybeli Lenin Termelőszövetkezet vendégeként Szén erői. A szenei és a hatvani termelő- szövetkezet egy évvel ezelőtt vette fel a baráti kapcsolatot és ennek eredménye a mostani négynapos magyarországi, illetőleg hatvani látogatás, A baráti találkozás keretében a csehszlovák vendégek fogadásán a szövetkezet vezetőin kívül megjelent Dorkó József elvtárs, a »megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A csehszlovák barátaink megtekintették a Lenin Tsz üzemegységeit. A találkozó után Miklós Zel- man, a szenei szövetkezet elnöke, a delegáció vezetője baráti látogatásra hívta meg a hatvani Lenin Tsz tagjait. ___________________________I_____ Ta ktus... (loto: Gyurka) Kitünfei-fék földművesszövetkezetekefa legjobb A MÉSZÖV igazgatósága nemrégiben megtárgyalta a földművesszövetkezetek elmúlt évi eredményeit, és az egységek között folyó szocialista munkaversenyt. Az eredmények alapján úgy határozott, hogy megyénk földművesszövetkezetei közül a legjobbakat országos kitüntetésre terjeszti fel. A felterjesztett földművesszövetkezetek közül „Kiváló földművesszövetkezét” címet és "a SZŐ VOSZ igazgatóságának, valamint a KPVDSZ országos elnökségének vándorzászlaját, és az ezzel járó 2500 forint pénzjutalmat a gyöngyöspatai földművesszövetkezet kapta. Ugyancsak „Kiváló földművesszövetkezet" kitüntetést és pénzjutalmat kapott az atkári földművesszövetkezet is. Azokat a földművesszövetkezeteket, amelyek országos dicséretet, vagy jutalmat nem kaptak, de eredményeik alapján a legjobbak közé tartoznak, a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei Bizottsága dicséretben részesítette. A múlt évi eredményeik alapján a bélapátfalvi, a horti, az adácsi földművesszövetkezetek és az egri méhészszövetkezet kapott megyei dicséretet. A MÉSZÖV és a KPVDSZ értékelte a megyében működő takarékszövetkezetek munkáját is. A betét- és részjegygyűjtés terén, valamint a köl- csönkihelyezésben elért legjobb takarékszövetkezeteket ugyancsak dicséretben részesítették. A szocialista munkaversenyben végzett jó munkájuk jutalmául az abasári, gyöngyöspatai és pélyi takarékszövetkezetek kaptak dicséretet Ebben az évben harmadszor kerül kiadásra a „Megye Legjobb Szövetkezeti egysége” elnevezésű oklevél és a vándorzászló. 1960-ban a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyebizottsága versenyt hirdetett a megye földművesszövetkezeti egységei között. Az elmúlt években ez a verseny különösen jó eredményt hozott. A szövetkezeti egységek múlt évi eredményeinek értékelése alapján a megyei szervek úgy határoztak, hogy a hevesi konfekció boltot, a tar- naleleszi kisvendéglőt, cuk- rászdát, 3. számú italboltot és a gyöngyösi 2. számú felvásárló telepet az említett oklevéllel és vándorzászlóval tünteti ki. Az egységek dolgozói között több mint 5500 forint jutalmat osztanak szét. Szabó Lajos DCaLáes fa oirgáei lemét a gyár társadalmi és tömegszervezetei. Szűkszavúsága nem sokat változott első beszélgetésünk óta, bár mosolyogva, régi ismerősként üdvözöl; rögtön újságolja: • l — Felvettek! — Hová? — A KISZ-be ... Meg abba a fiataloknak való mozgalomba. — ... az ifjúság a szocializmusért ...? — Nem is engedi végigmondani, máris sorolja, mit is jelent ez a mozgalom számára. — Eljártunk a sástói üdülőtábort építeni... Megszerettem az olvasást, különösen Jókai tetszik, meg az utazásokról szóló könyvek ... Együtt járunk moziba ... Táncolni... — A haverokkal? A kérdés elkomorítja. A régiekre gondol, akikkel együtt indult el a nagyvilágba. — A Dezső ... most szabadult ... amnesztiával! Betörtek. Nem. érdekelnek azóta. Nem akarok velük tartani. A táncosokkal járok ... Olyan társaság ez! — s dicséri jópofa- ságukat, segítőkészségüket. — Gyáriak? — Azok. Május egyre készülünk, tánccal, meg a seregszemlére. — És a sport? A $agy lehetőség? — Nem bunyózok. Azóta a horgászattal is felhagytam. Most súlyt emelek ... Van otthon egy kocsikerék, azzal „ed- zünk” az unokaöcsémmel, meg a szőlőben segítek. De ... — De? Imre zárkózottá válik egyszerre. Gócza Zsigmond szól a beszélgetésbe! — Otthon, sajnos, nincs megnyugtató helye Imrének. — ... mert az édesapám azt mondja: semmit sem dolgozunk anyámmal, — háborodik fel Imre, beteg édesanyját védve. — Tehetek én róla, hogy beteg ... Hogy én is csak 500 forintot keresek? — ötszázat? — Annyit. Mert még csak októberban leszek 18 éves. Nem dolgozhatok nyolc órát... ha kereshetnék rendesen. — Lett volna egy segédrak- tárosi állás, de még fiatal hozzá Imre. Bizalmi állás lett volna pedig — mondja büszkeséggel a hangjában Gócza Zsigmond, mintegy bizonyítva, nem féltenék ilyen fontos helyen sem Imrét, akinek életútját annyi önzetlen, segítő tanáccsal, jóakaratú szigorral igazította helyes irányba az utóbbi évek alatt. — Igazi szakma, rendes kereset —, ez volna a jó, igy summázza vágyait Imre, aki fölött, sajnos, már eljárt a „tanuló idő”, de mégis szeretne kőműves vagy esztergályos lenni, s mellette rendes fizetést elérni. Mutatja izmos karját, bírná ő, már a nyolc órai munkát De mikor pillantásunkat érzi a tetovált karon, szinte restell- kedve húzza rá a kék lember- jackot, a fájdalmas tortúra maradandó nyomaira, a kék betűkkel égetett pálmákra, női nevekre. — Mi lett vele? — kérdezik kíváncsian az irodábar trécse- lő lányok a kézfejér. díszelgő Mari tetoválásra mutatva — Nem igazi. Csak enélkül nem vettek be senkit a galeriba, — ad kényelmetlen arccal választ a lemberjarck ujját húzogatva. Legjobb lenne ki* szedni az egészet. — Ki lehet? — kérdi aggódva a gépiró Marika, kivel együtt táncol az üzemi karban. — Nehezen. Azt mondják — kezd tétova magyarázatba Imre, talán ha sokat dolgozik vele az ember... sokat koptatja a karját, elmúlik idővel. Szavaiból rendíthetetlen bizalom árad, hogy ilymódon tudja majd eltüntetni múltjának régi jegyeit, amelyeket a húsba vágott tűvel rajzoltak karjára, s amelyek ma rnár büszkeség helyett a szégyen érzését tudják csak kelteni benne. És ez a bizalom megnyugtató érzést keltett a beszélgetés részt vevőiben, s remélhetőleg a gyári kollektívában is, akik Gócza Zsigmond bevált nevelési elvei szerint e két év alatt hol a „kalácsot” mutatták Imrének, s hasonló társainak, a jövő távlatait csillantva, hol pedig igazságos szigorral a „virgácsot” előszedve nevelték elhatározásuk szerint olyan emberré, akinél mindegyre ki- sebbedik annak a veszélye, hogy az egykori galeri bűnözői közé süllyedhet. Külön pedagógiai tanulmány lenne azoknak a nevelési módszereknek, ügyes fogásoknak a leírása, amellyel e fiút, a gyár fogadott fiát olyan emberré formálták, akit ma nyugodt lelkiismerettel ajánlhattak bizalmi beosztásba. Ennek ismertetésére egész kötetek kellenének, így csak a tényt rögzítjük: egy fiatalember a társadalom segítségével meglelte életének becsületesen- járható útját... Kovács Endre
