Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-25 / 95. szám
IMS. április 25., csütörtök népújság 8 Az erősebb segítse a gyengét Elindult egy mozgalom, amely már országos méreteket öltött és amelynek nemes szándékáról mindenki meggyőződött. Szinte naponta kapunk hírt arról, hogy ebben, vagy abban a megyében újabb tsz-elnökök, állami gazdasági vezetők, agronómusok vállalják másodállásként egy-egy gyenge termelőszövetkezet vezetését, patronálását. Gondolom, nem időszerűtlen egy pillantást vetni ebben a vonatkozásban megyénk helyzetére; hogyan is áll nálunk ez a mozgalom, s egyáltalán kik, hogyan, milyen módszerekkel segítik a gyenge, vagy a gyengébb termelőszövetkezeteket? Elöljáróban megemlítem, hogy az elmúlt két aszályos — mondhatnám így is — nehéz gazdasági év ellenére megyénkben a termelőszövetkezetek eredményesen fejlődtek, és a gyengék közülrJ'többen talpraálltak. Jelenleg 22 gyengének minősített szövetkezetét tartanak számon, amelyek közül nem mindegyik „rossz gazdasági adottságai miatt” került a gyengék közé, így többek között Kerecsené, Felső- t"rkány, Feldebrő sem. A tsz. iparkodása, a jobb gazdasási eredményekre való törekvés, valamint a megyei, járási, községi párt és tanácsi szervek hathatós közreműködése az elmúlt évben is komoly eredményeket hozott mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban, és sikerült elérni, hogy a múlt évben megyénk egyetlen szövetkezete sem zárt mérleghiánnyal. Ez önmagában véve is jelentőö — országosan is figyelmet keltő esemény — amely arra mutat, hogy megyénkben a termelőszövetkezeti mozgalom felfelé ívelő úton halad. Ami az erősebb segitse a gyengét mozgalmat és ennek a mozgalomnak gyakorlati tartalmát illeti, elmondható, hogy megyénkben e mozgalom nem ismeretlen, mutatkoznak már eredményei, noha ezek az eredmények — maga a mozgalom is — terebélyesedhetnének gyorsabban is. Ez akkor is igaz, ha a mi sajátos viszonyainkat figyelembe véve általában nincs szükség arra, hogy tsz-elnökök, vagy más, szakemberek nagyobb számban vállalkozzanak másodállásként egy-egy gyenge szövetkezet irányítására Erre is van ugyan példa, hiszen sokan tudják, hogy a nagyrédei termelőszövetkezet elnöke Do- moszlón is elnök, a szeder- elnöke a is kénypusztai pedig váraszóinknak is. Az eltelt idő még rövid ahhoz, hogy már most véleményt lehessen alkotni munkájukról az ügyben ilyen, vagy olyan következtetésekre juthatnánk. Az erősebb segítse a gyengét mozgalmat azonban úgy is el lehet képzelni — és a mi viszonyaink között talán ezt kell fokozottabban kihangsúlyozni —, hogy egy erősebb termelő- szövetkezet elnöke, agronómu- sa, főkönyvelője —, vagy akár kollektíván az egész gazdaság vállalja egy gyengébb szövetkezet segítését, patronálását. Erre is van már példa megyénkben az erdőtelki Űj Elet Tsz esetében, ahol a szövetkezet elnöke, illetve maga a tsz, védnökséget vállalt a tarna- szentmiklósi Kossuth Tsz felett, s ahol ennek a segítségnek máris kézzel fogható eredményei mutatkoznak. Ügy gondolom, a segítésnek ez a formája — bár megvan —, de nálunk széles körűen továbbfejleszthető. Bizonyára eredményes lenne, ha néhány erős termelőszövetkezet vállalná egy gyengébb, vagy egy közepes tsz segítését olyan formán, hogy a két tsz- között gyümölcsöző kapcsolatot építenének ki, nemcsak gazdasági, de párt-, sőt KISZ-munkában is. Ebben a vonatkozásban sokat tehetnének az állami gazdaságok, azok igazgatói, szakemberei is. Ugyanez vonatkozik a gépállomásokra, amelyek politikailag és gazdaságilag az eddiginél több segítséget nyújthatnának a gyenge termelőszövetkezeteknek. Figyelemre méltó munkát végeznek e téren erdőgazdaságaink — különösen a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság —, amelynek vezetői az általuk patronált termelőszövetkezetet gyakran felkeresik, ott hasznos és rendszeres segítséget nyújtanak. A patronáló, segítő munkát — véleményem szerint — szervezni és irányítani kell. Nem lehet várni, hogy az erős tsz-ek maguktól jelentkezzenek patronálásra, ezért helyes, ha a járás, vagy a megye kéri fel az erősebb szövetkezeteket egy-egy gyengébb gazdaság segítésére. Érdemes elgondolkodni azon is, milyen eredményes lenne, ha például egy-egy hagyományos kertészkedő, vagy szőlőoltvány készítéssel foglalkozó szövetkezet — ahol szinte mindenki mestere ennek a munkának — vállalná egy ebben az üzemágban most induló gazdaság folyamatos segítését, állandó patronálását. A kölcsönös segítésnek szervezetlen formái már nálunk is több helyen jelentkeztek. így például az abasári oltványkészítő szakemberek más falubelieket is megtanítottak oltani, továbbadták a maguk tudományát. Az is igaz, hogy állami gazdaságok, egyéb mező- gazdasági üzemek egyszer- másszor besegítenek a szomszédos tsz-nek (gépeket adnak, néha szakembert egy-két napra stb.) Ezúttal azonban nem ilyen — »néha napján — való segítgetésre kell gondolni, hanem állandó jellegű, komoly alapokon nyugvó patronálásra, olyan felelősségteljes munkára, amelynek egykét év múlva konkrétan lemérhető eredménye van, Olyan segítségre lenne szükség, mint amilyen segítséget a kompolti mezőgazdasági kísérleti intézet nyújt a termelőszövetkezeteknek dr. Bocsa Iván személyében, aki sorra járja az aprómagvakat termelő szövetkezeteket, és helyszínen nyújt segítséget, ad tanácsokat a lucernamag termesztéséhez. A tiszanánaiak e téren felmutatott eredményei nem kis mértékben köszönhetők ennek a támogatásnak. Az erősebb segítse a gyengét mozgalom megyénkben azonban akkor fog csak igazán virágozni, ha ennek a mozgalomnak gazdája lesz. Nem arról van szó, hogy a megyei tanácsnál, vagy éppen a járások előadói nem tudnának mondani tényeket erről a mozgalomról, inkább arról, hogy a tanácsok mezőgazdasági osztályainál valahol „egy- kézben” kellene összpontosítani a gyenge tsz-ek patronálá- sával kapcsolatos munkákat, azokat figyelemmel kellene kísérni, értékelni és nem utolsósorban a hasznos tapasztalatokat népszerűsíteni lehetne szerte a megyében. Nálunk már eddig is jelentős eredményekkel dicsekedhet a szövetkezeti mozgalom, noha elbizakodottságra semmi okunk sincs. Ha az illetékesek továbbra is komolyan veszik az erősebb segítse a gyengét mozgalomban rejlő lehetőségeket, és nem tekintik ezt szükséges rossznak, akkor bizonyos, hogy újabb eredmények, sikerek születnek, és a gazdasági év végére a jelenleg gyenge szövetkezetek közül jó néhány a közepesek sorába lép. Szalay István Tavasszal a téli tüzelőről Megkezdték a tüzelőutalványok beváltását Az ember természete olyan, hogy a rosszat, a kellemetlent hamar elfelejti. Ez sokszor jó, de nem mindig hasznos. Most, amikor végre kiskabátban járhatunk, nyitott ablaknál ülhetünk a szobában és az irodában, kevesen gondolnak a következő télre. Lesz-e tüzelőnk jövőre, novemberben és télvíz idején sorban állunk-e kora hajnaltól fél napokig a TÜZÉP előtt, vagy tele kamrával, egész télre elegendő szénnel és fával megyünk-e neki a következő télnek? Ez főleg tőlünk függ. Ugyanis a kormány Gazdasági Bizottságának felhatalmazása alapján a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben a szakszervezeték ebben az évben is megszervezik a dolgozók és a nyugdíjasok kedvezményes tüzelőanyag-ellátását. Most is háromféle utalványt adnak ki. A 480 forintos utalványokra szenet, brikettet és 10 százalékos arányban tűzifát lehet vásárolni. A fafűtéses, valamint a kokszkályhákkal rendelkezőknek 718,50 forint értékű, úgynevezett fautalványokat adnak ki. A nyugdíjasok 396 forintos utalványt igényelhetnek, szenet, brikettet és tűzifát vásárolhatnak. A tüzelő ellenértékét hat. illetve a nyug- díiasoktól 10 hónap alatt vonják le. A tüzelőutalványok beváltását április 11-én megkezdték. Egy hónappal későbben, mint máskor, a korábbi évekhez képest viszont egy hónappal előbb is fejeződik be az akció. Most készpénzre is vásárolhat tüzelőt a lakosság és a Hözü- leteket is kiszolgálják a telepek. Van elegendő tüzelő? — kérdeztük a TÜZÉP Vállalat egri központjában. Azt a választ kaptuk, és a telepen is meggyőződtünk róla, hogy most elegendő tüzelő áll rendelkezésre és a fuvarozást is vállalni tudják. De az elmúlt évi tapasztalatok, valamint a tüzelőakció két hónappal való lerövidítése könnyen azzal a veszéllyel járhat, hogy a késlekedők pórul járnak, csak sorbaállással, nehezen kapják meg a fűtőanyagot. Az utalványokat csak a nyomtatványon megjelölt időpontban váltják be. A bányák folyamatosan, egész évben termelnek. De hol tárolják az ország szénszükségletét? Mi lenne, ha mindenki akkor szalad a TÜZÉP-hez. amikor már fűteni kell? 'Ezért szükséges, hogy a közületek és a magán- háztartások már most lássanak hozzá a téli tüzelő beszerzéséhez. Akinek később nem jut, vagy csak nehezen tudja megvásárolni, az magára vessen. A% eltemetett hás Burgonyatermesztési tanácskozást tartottak Egerbe.n Harminc-negyven százalékkal növelik a burgonya terméshozamát A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága szerdán délelőtt burgonyatermesztési tanácskozást rendezett Egerben. A tanácskozáson jelen volt Bíró József, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a megyei pártbizottság titkára, Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. A tanácskozást Sályi János, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára nyitotta meg. Szabó Norbertnek, a Kisvár- dai Burgonyatermesztési Kutató Intézet munkatársának előadása és a megyei szakemberek hozzászólása alapján megvitatták a burgonyatermesztés időszerű kérdését. A tanácskozáson főleg a megye északi részén fekvő termelőszövetkezeti szakemberek vettek részt, akiknek legfőbb problémájuk közé tartozik a burgonyatermesztés jövedelmezőbbé tétele. Megállapították a tanácskozás során, hogy a hagyományos módszerekkel ellentétben, az új agrotechnikai eljárásokkal jelentősen növelhető a burgonya terméshozama. A hagyományos 12—14000-sholdan- kéntí tőszámot 20—24 000-re lehet növelni, s így 30—40 százalékos holdanként! terméstöbblet mutatkozhat. Ilyen új agrotechnikai eljárásokat alkalmaztak a múlt évben a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol a 24 000-es holdankénti tőszámmal 50 mázsás átlagtermést értek el, míg egyéb helyeken 40 mázsa alatt maradt az átlagtermés. (kovács) Németországi körutazás Erfurt — Apa, vedd meg nekem ezt a képet! — Nem lehet. — De lehet, vedd meg! — Tudod mit, veszek helyette egy almát. A gyerek szeme felcsillant. — Annak jobban is örülök — mondta és húzta apját a kijárat felé. Látni - lehetett örömtől pirosló arcán, hogy jó cserét csinált... Erfurtban sétálgattunk egy útitórsam- mal. Néztük a sok szép virágüzletet és megállapítottuk, hogy 1961 nyarán valószínűleg azért rendezték Erfurtban a nemzetközi virágkiállítást, mert a város környéke híres virágtermeléséről. De nemcsak a virágüzletek szépek ebben a városban. Világvárosi színvonalú kirakatok állítják meg a járókelőket. A nagy, modern áruház mellett például pazar berendezésű csemegeüzlet van. Kirakatában húsáruk, sajtok. A sajton tábla: Käse 10 dkg 30 pfennig. — Käse, az sajt? — kérdi egyik útitársam. Bólintottam. A szomszéd bőrdíszmű üzlet előtt ezt kérdezte; Gotfia — Tasche, az rídikül? Igen. A cukrászda előtt csodálkozva mondta, miközben a kirakatban levő túróst nézte: — Nahát! Itt sajtridikült árulnak! („Käsetasche” volt ráírva.) Jártam a volt gothai herceg várában, ahol most könyvtár van. Az egyik polcon a híres Gothai almanach köteteit . pillantottam meg. Pazarabbnál pazarabb termekben most diákok tanulnak, olvasnak. Régen csak a herceg magas vendégei léphettek be a várba, most a népé az épületcsoport. Gyönyörű parkon keresztül megyek visz- sza a városba. Valaki megszólít: — Kérem, hol van a Schumann Strasse? Másfél órával ezelőtt pont arra jártam, így felvilágosítást tudtam adni. Megköszönte az útbaigazítást és megjegyezte: — Tetszik tudni, nem ismerem ki magam Gothában, én lipcsei vagyok. Még egyszer köszönömí rüálmz&L az iUeiíku A RECSKIEK PANASZARA Holló János recski lakosnak, a Népújsághoz beadott panaszával kapcsolatban közöljük: intézkedtünk a helyi tanácsnál, a községi tanács vezetőjének figyelmét felhívtuk a fennálló egészségügyi ártalom megszüntetésére. Dr. Kovács Lajos járási tisztiorvos A Férjek a küszöbön című vígjátékot játssza az egri Gárdonyi Géza Színház Kállai István háromfelvoná- sos vígjátéka két mérnökcsalád ellentéteiről és kibéküléséről szól, s közben a vígjáték eszközeivel felvillantja társadalmunk néhány olyan érdekes problémáit, mint a fiatalok és öregek ellentétei, az újat akarás s a maradiság. . A vígjáték szerepeit Antal László, Fontos Magda. Varga Tibor, LÖrinczy Éva, Fonyó István, Paláncz Ferenc, Herédy Gyula és Szilágyi István játsszák. Rendező Bartha Zsuzsa, a Magyar Televízió munkatársa. A díszletek Kocsis Árpád munkái. Amerikai, angol, olasz és német- filmek az egri Filmbarátok Körének műsorán r Oj sorozatot indít Egerben la TIT és a Városi Művelődési 1 Ház Filmbarátok Köre. Az új ; sorozatban, amely május 20- Itól augusztus 15-ig tart játék- ! filmeket mutatnak be. Vászonba kerül a VIII. Henrik magánélete című angol, a Róbert Koch című német és a Gyermekek figyelnek bennünket című olasz film. Az amerikai filmgyártást a Gyilkos vagyok, a New Orleans angyala, a Bumerángba Notre Dame-Í toronyőr képviselik. Én pedig büszkén menten tovább... IM.' .. Itt minder Weimar «mié két idézi. A temetőben a Goethe—Schillei mauzóleumból sohasem fogynak el a látogatók. A könyvesbolt teli Goethe-könyvekkel képeslapokkal, emléktárgyakkal. — Tessék egy Goethe-alma- nach — kínálták. Vettem egyet. Mennyivel értékesebb ez a goethei almanach a gothainál... Repülünk BuHßlilll da pest felé DClim Egy útitársam fii Ifit! nagy repülő|p|p,t gépszakértőnek bizonyult, mert Berlin felett jelentette: — Ezer méter magasság! Aztán később: — Kétezer méter magasan vagyunk. Most háromezer! . Mielőtt megérkeztünk a Ferihegyi repülőtérre, megint megszólalt: — Lefelé megyünk. Nyolcszáz, ötszáz. Már csak kétszáz méter a föld felett! A városba tartó autóbuszon sem tudott csendben maradni. Nagy szakértelemmel jegyezte meg: — Most egy és egy negyed méterrel vagyunk a föld felettPalásti László A régiségek kutatóinak ugyan csalódást okozna, hi• szén keletkezésének időpontját nem lehet az évszázadok távolságával mérni. De nem is elemi csapás süllyesztétte a föld alá. Az viszont igaz, hogy az ásatás során bukkant elő. Az a ház. Egy teljes ház. Gondobom: három szoba, mellékhelyiségekkel együtt, Ennyit „kinézek” belőle. Es mint máskor, most is a véletlen következtében jutott napfényre a valóban értékes lehet. Elkezdték a parkosítást Gyöngyösön, a déli városrészben. A földmunkások bizonyára nagyokat káromkodtak, hogy az ásójukat az istennek sem akarja bevenni a föld. Nyomták, döf- ködték a szegény szerszámot, de az nem ment. Hogy mehetett volna öt centinél mélyebbre a földbe, amikor tégla és kő állta útját. Annak a bizonyos háznak az anyaga. Miután a parkosító munkások egyike sem archeológus, az ásó alá került téglának és kőnek közülük senki sem tulajdonított nagy jelentőséget. Kiemelték a földből, egyiket a másik után. Talán csak akkor lepődhettek meg, amikor a nyolcórai munkaidő leteltével szemügyre vették aznapi teljesítményüket. Bizonyára értetlenül néztek szét maguk körül. Mert az ásott terület ugyan alig-alig volt valamekkora, de annál szebb summát tett ki a kő és a tégla. Szép, egészséges, ép téglák. Ki tudná számukat megmondani! Hát még a féltéglákét? De a kő is lehet, no, ne mondjak sokat: úgy két vagonnyi. Testvérek között. Lám, mégis csak érdemes az anyagi ösztönzők kérdésével mostanában többet foglalkoznunk. Mert, ha az épi- tőmunkások között elindítanánk egy mozgalmat, mondjuk olyan felhívással, hogy a téglát és a követ nem feltétlenül kell a földbe temetni, hanem az építkezéseknél is fel lehet használni azokat: tessék elképzelni, mennyivel olcsóbb lenne az e9V lakásra jutó átlagköltség. Aztán el tudnám képzelni még: a legjobb társadalmi munkásokat bízzuk meg az építkezések környékének parkosítási munkáival. Jutalmul kapják meg az ásatások során felszínre kerülő anyagokat. (A habarcsot már könnyű lesz nekik saját költségükből biztosítani). Milyen rohamosan tudnánk lakásgondjainkat csökkenteni ezzel a módszerrel! De hát: nem az én asztalom! Ha másnak nem jut eszébe ilyen pofon-egyszerű megoldás, miért foglalkozzam én vele. Engem nem ezért fizetnek. Egy házzal több vagy kevesebb: mit számít az nekünk, amikor évente sok-sok ezer lakást építünk. És micsoda költségen! Az a néhány ezer forint már „kálónak” is bagatell összeg. Ne legyünk kicsinyesek •kedves szakikám! • (g. mól—) Tíz napot töltöttem a Német Demokratikus Köztársaság több városában. Erről a körutazásról jegyeztem fel néhány apróságot. _ Az alexanderüerisn piatzí h° am___________ házban inget vá sároltam és elbeszélgettem egy idős elárusítóval. Szóba került, hogy ő régebben a leípzigerstrassei Wertheim áruházban dolgozott. Visszaemlékeztem .. Wert- heim áruház. De sokszor voltam ott — gondoltam, aztán megkérdeztem: — Megvan-e még a Wert- heii-n áruház? — Legutóbb 1933-ban jártam ott. Akkor az áruház teázójában felejtettem az esernyőmet. Az árusító legyintett: — Az esernyő talán még megvan, de az áruházból egy tégla sem maradt meg... n , Jártam a viDfSZfi3 lá§hírű Zwin. gerben. Ez a múzeum csodálatosan szép, felbecsülhetetlen értékű, régi képekkel van teli. Megálltam egy Rembrandt- festmény előtt és sokáig néztem. közben mellém állt egy drezdai ember, a kisfiával. A gyerek lehetett vagy ötesztendős. Úgy látszik, neki is megtetszett a festmény, mert nyafogni kezdett:
