Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

Köszőníjüli a gyarmati elnyomás alól felszabadult népeket! Uj gondok és megoldások •• •• •• Gyöngyösön ol könnyűipar ^prí,i* 24 átszervezése A Gazdasági Bizottság a na­pokban elfogadta a könnyű­ipar átszervezésére készült ja­vaslatot. A könnyűipari mi­nisztérium területén most utolsó szakaszába lépett és jú­lius 1-ig befejeződnek az ipar­ágakon belüli üaemösszevoná- sok. Néhány iparágban országos nagy Vállalat alakul, amely összefogja az ország különböző részein működő gyárakat. A tizennyolc papírgyár egységes irányítására is ezt a megoldást találták a legmegfelelőbbnek. Az összevonás az előzetes szá­mítások szerint évente mint­egy 20—25 millió forint meg­takarítást tesz lehetővé a pa­píriparban. Egyesítik a hét bőrgyárat, a csérzőanyaggyárat is. A dön­tésnél figyelembe vették, hogy a cipőipar jó anyagellátásának felelőssége, az eddigiektől elté­rőén. nem Oszlik majd meg, s ez várhatóan hozzájárul a ci­pők minőségének javulásához. II gyarmati ifjúság napja Tüntető felvonulások a ka­pitalizmus országaiban. Nagygyűlések a szocializ­mus országaiban. A DÍVSZ és a Nemzetközi Diákszövetség felhívására a világ ifjúsága ünnepli a gyar­mati rendszer ellen és a bé­kés együttélésért folytatott harc napját, április 24-ét, Tüntetések a béke mellett, a háború ellen. A feliratok a békében és szabadságban él­ni akaró fiatalok millióinak jelszavai. A szocializmust építő országokból a fiatalság szolidaritását röpítik az üze­netek. Forró üdvözlet ez, tet­tekkel fogalmazott monda­tok, kézfogás, bátorító szó ... Hatalmas ereje van a fia­taloknak, s ahogy nő ez az erő, úgy gyengül az elnyo­más. A gyarmati rendszer bomlása nem csupán tudo­mányos tétel. A történelmi szükségszerűség fogalma és a valóság egymást igazolják, s óriási erejű fegyvert adnak a kezekbe, az új életbe vetett hit fegyverét. Egymás után szabadulnak fel az „anya­országok mostoha gyerme­kei”, a gyarmatok önmaguk által választott útra lépnek, s ezen az úton — a harctól az építésig — segítő kezek kísérik őket. „Miért szenved­tek a gyarmatosítók újra és újra vereséget?” — tette fel a kérdést Piero Picralli, a DÍVSZ elnöke, s felelt is rá: „Mert a megtámadott, vagy támadással fenyegetett népek bátor harcra keltek ellenük, mert ebben a harcban ezek a népek nem voltak egyedül* Segítette őkét a szocialista tábor országainak, a tőkés világ munkás- és demokrati­kus mozgalmainak hatalmak szolidaritása.” E szolidaritás jegyében ün­nepük a fiatalok szerte a vi­lágon április 24-ét, a gyar­mati ifjúság napját. Ez a nap harcot jelent. Harcot mind­addig. míg lesz egy olyan or­szág a Földön, amelynek éle­tére jelzőnek a „kizsákmá­nyoló” szót használjuk. K. G. A tizenkettedik hangverseny Karácsondon Közel száz részvevő - Pontos rendezés - Nagy siker délutáni pihenő (Foto: Kiss Béla) Még alig néhány hónappal ezelőtt is, csupán szóbeszéd tárgyát képezte, hogy a gyön­gyösi XII-es akna egyáltalán elinduljon-e a „szocialista üzem” cím megszerzéséért Ha pedig mégis elindul, akkor merre tovább? Miképpen fog­janak át egy közel ezer főt számláló üzemet? Ez okozott gondot a vezetőknek, legalább­is átmenetileg, mert a gordiusi csomót megoldotta a bányá­szok lelkesedése. Ugyanis 27 brigád tett fogadalmat a szo­cialista üzem cím elnyerésére. A vállalások végösszegeként pedig kibontakozott a szocia­lista üzém cím elnyerésére tett vállalások összessége. Egy fogadalom születése Természetesen, nem ment ez olyan egyszerűen, mint ahogy a visszaemlékezés szavai kere­kednek, de a váratlanul közbe­csúszó problémákat egy em­berként küzdötte le az egész üzem összefonódó akarata. De a kezdeti sikerek senkit . nem tettek vakon bizakodóvá. Tudták, hogy a verseny nem olyan, mint egy kezdő lendü­lettel megindított lejtőn legör­dülő szekér, és a szocialista tudat emberekben szunnyadó csirája sem terebélyesedhet bőséget érlelő fává, ha nap nap után nem ápolják gondos fél­téssel. Sokrétű, aprólékos mun­ka, türelem és megfontoltság . érlelheti csupán a termést. Éppen ezért jöttek a napok­ban ismét össze a brigádveze- ■ tők, hogy a célhoz vezető lép­csőkből elhódítsanak egy fo­kot. De miről is volt szó tulaj­donképpen? Nem kevesebbről. • minthogy miképpen lehetne ; megszüntetni végérvényesen az autóbuszok munka utáni visz- szatartását. Fontos ez a kérdés, mert hetenként legalább négy esetben a különféle oktatások, vagy egyéb üzemi rendezvé­nyek miatt több órás késéssel indulhatnak a járatok. A meg­oldást nemcsak az teszi szük­ségessé, hogy a visszatartások megszüntetésével havonta sok ezer forintot takarít meg az üzem, hanem az is, hogy a bá­nyászok pihenő ideje több órá­val gyarapodna naponta. A határozat — amelyekhez azóta már a tröszt igazgatósá­ga is hozzájárult — megszüle­tett: az oktatást és egyéb ren­dezvényeket munkaidő alatt ; tartják! Hogyan? Tehetnénk fel a kérdést. Hát a XII-es ak­nát nem kötelezi a terv- és munkaidő fegyelem? De még mennyire! Ezekkel . azonban nincs is itt hiba és megnyu­godhat a kételkedő, ha tudo­mást szerez a bányászok foga­dalmáról, amely így hangzik: > „Vállaljuk, hogy az eddig nyolc órában végzett munkát jobb szervezéssel, figyelmesebb időkihasználással hat, illetve hét óra alatt végezzük el. Így időt biztosítunk az autóbusz visszatartás nélküli oktatásra.” Hogy a fogadalom nem légbe röppent gzó csupán, azt szám­talan esetben igazolták már a XII-es akna bányászai. De kellemes meglepődéssel, vegyes tetszés fogadta Kertai József üzemvezető szavait is. A brigádok fegyelmi jogköre — A mai naptól kézdve a szocialista brigádokra ruházom át a fegyelmi jogköröm gya­korlásának tekintélyes részét. Intézkedjenek és döntsenek sa­ját hatáskörükön belül! Az eredményt pedig rögzítsék a brigádnapló lapjain! Itt már aggályók merültek ; fel. Például Fellegvárt Endre, a híres 64-es front brigád veze­tője megemlítette, hogy mivel az esetleges sok fegyelmi rossz fényt vetne egy brigád életére, munkájára, nem szépítik-e, sí­rni tják-e majd egyesek a fe- gyelmezetlenkedök ügyét? A válaszok gyors egymás utáni­sága azonban minden kételyt eloszlatott. A oél nem a mes­terséges lakkozás, a hibák él- tussolása, hanem emberi mó­don megértéssel, de mégis szi­gorral ellensúlyozni az olyan jelenségeket, amelyek féket rakhatnak az egészséges fejlő­désre. Egyszóval: mindent szocialista módon, még a fe­gyelmi döntéseket is. Fizetés után De említhetnénk Falcsik Jó­zsefnek, a szén keze lés brigád- vezetőjének a felszólalását is. A következőket mondotta: — A brigádunk becsülettel helyt áll a munkában. De akad néhány olyan emberünk is, aki sorozatosan megszegi a fe­gyelmet. Fizetések alkalmával néha igazolatlanul hiányoznak. Javaslom, hogy ezeket az em­bereket telepítsük más munka­helyekre. Helyes lenne az ilyen megol­dási mód? Semmi esetre. Csak azt érnénk el, hogy ezek, a ta­lán nem is rosszindulatú em­berek, még munkahelyeken követnék el a kisebb fegyelme­zetlenségek sorozatát, amely­hez hozzájárulna még a kikö­zösítéssel, az áthelyezéssel járó elkeseredés is. De van egy másik módszer, amely talán nagyobb gonddal és vesződséggel jár, de célhoz vezetőbb: türelemmel, emberi megértéssel megnevelni ezeket az embereket. Helyes lenne, ha ezt a törekvést a brigád szo­cialista vállalása is visszatük­rözné. Mert a jól végzett mun­ka mellett mi szerezhetne na­gyobb dicsőséget egy szocia­lista brigád címért küzdő cso­portnak, mint az, hogy a hely­telen ösvényeken tévelygő ta­gokat a biztos, becsületesen járható útra térítik vissza. Laczik János A CÍMBEN SZEREPLŐ szám csak annyiban pontos, hogy vasárnap a karácsondi zeneiskolai növendékek most rendezték meg tizenkettedik alkalommal hangversenyüket. Az esemény jelentőségét még osak fokozza az a körülmény, hogy rajtuk kívül vendégek is felléptek ezen a hangversenyen. Elsőnek a Gyöngyösi Városi Zenekart kell említenünk, amely otthon még nem mu­tatkozott be közönség előtt. De ott volt a zenekar utánpótlása is: a Tücsök-zenekar. A sort Farkas Zoltánnal zárjuk. <5 már, az egykori karácsondi növendék, a miskolci zenemű­vészeti szakiskola növendéke, személye egyben szinte bizo­nyítéka annak, hogy Kará- esondon Keleti Miklósné tanár nagy hozzáértéssel és jó ered­ménnyel végzi zenepedagógiai munkáját. A hangverseny sikeréről ta­lán fölösleges külön szólni. Nemcsak a nagytermet meg­töltő közönség jelenléte iga­zolja ezt, hanem az elismerést kifejező tetszésnyilvánítás is, amivel a hallgatóság soha nem fukarkodott. Tetszett a rende­zés pontossága is. Pedig a kö­zel száz részvevő mozgatása nem jelentett könnyű felada­tot. Üres járat azonban nem volt. A Tücsök-zenekar kezdte a hangversenyt. Részletet mutat­tak be Záborszky Mátyás ki­rály juhásza című gyermek­dalművéből. Kedvesen, hangu­latosan játszottak. A Városi Zenekar Schubert Rozamunda balettzenéjének két tételét szó­laltatta meg. Vezényelt Zá­borszky József, a zeneiskola hegyoldal bokraiban egyre fel-] jebb. Gépiesen haladtam a készü­lékemen bemért irányba. Most már tisztán, emberi fül száma- ] ra is kivehetően hallottam a róka adását. Egy gödörbe es-] tem, ahol a rókát körülvevő] versenybírósági tagok a követ­kező szavakkal fogadtak: — Jó az ideje, számíthat he-] lyezésre... Így történt — fejezi be izgal-i más elbeszélését a vasárnapi] országos jellegű „rókaverseny”] második helyezettje, Padányi Béla. ] — Meddig pihen ezután? — A MAI NAP még szabad­ságon vagyok, de már bejöt-; tem dolgozni. Az edzéseket is! folytatom, mert május tizen­kilencedikén ismét komoly erő- ] próba vár rám. Gyöngyösön! rendezi meg a Heves megyei Rádiósklub a megyei rókaver-' senyt. Az első helyezettek részt vesznek a nyáron megrende­zésre kerülő országos verse­nyen. Szeretnék én is eljutni a! legjobbak közé... ] Tóth István igazgatója. Ebből az előadás­ból is kitűnt, hogy a zenekar jó reményekkel nézhet a köze­li gyöngyösi bemutató elé. EZUTÁN KÖVETKEZTEK a növendékek. A zeneóvodá­soktól és előképzősöktől kezd­ve az érettebb, technikailag is csiszolt „nagyokig”. A fehér billentyűkön egy­más után szólaltak meg a kis zeneművek. A kis „művészek” a nagyokat jellemző „komoly­sággal” játszottak. Miután azonban náluk még a hang­verseny gyakorlata némiképp hiányzik, előfordult, hogy „nem találták” a közönséget. A kis Koncz Ákos bátyjával, Péterrel így is sikert aratott hegedűjátékával. A közönség mosolyogva értékelte nagyra az őszinte, gyermeki elmé- lyültséget. A kedves és derűs epizód csak emelte a hangulatot. Fel­említése mit sem von le a nö­vendék hangverseny jelentő­ségéből. Ehhez hasonló apró­ságok nélkül mesterkéltnek hatna a legkisebbek szereplé­se. De tévedés lenne csak ilyen oldalról foglalkozni a karácsondi zeneiskolások, he­lyesebben: Keleti Mrklósné növendékeinek bemutatójával. Minden kertelés nélkül, és leg­határozottabban meg kell ál­lapítanunk, hogy a mostani, tizenkettedik növendék hang­verseny olyan útnak jelentős állomását jelöli meg, ami Szellemi vetélkedő ( Vasárnap délután tartották meg Gyöngyössolymoson a I Hámán Kató kulturális szem- ,le keretében a szellemi vetél­kedő járási döntőjét a műve­lődési házban. ! Négy csapat indult a döntő­iben: Adácsról kettő, Gyön- ' gyöstarjánból és Karácsond- I ról egy-egy. Minden csapat [hattagú volt: nők és férfiak ] vegyesei. A négyórás vetélke- ' dő során irodalmi, műszaki és I sportkérdések mellett tigyes- ]ségi feladatok tették próbára 'a versenyzőket. ! Az öttagú zsűri, amelyben ]a vb-titkár, a művelődési ház ] igazgatója, a könyvtáros és 'egy irodalomtanár foglalt he­Próbaúton a sziliéi villanyai I Hét darab 3000 lóerős, szilí- ] cium egyenirányítós villany- ] mozdonyt vásároltunk a nyu- ; gatnémet „Arbeitsgemein­schaft” cégtől. Az első moz- ]dony nemrégiben megérkezett [Budapestre, s a MÄV a Buda­ipest—Miskolc közötti villamo- [sított vasútvonalon rendelte Jel a próba járatásokat. A moz­donnyal — amely a világ leg- ■ modernebb szilícium egyen­míndenkiben csak elismerést, jóérzést válthat ki, aki csak egy kicsit is törődik azzal, amit mi a művelődésügy terü­letén célul tűztünk ki magunk elé. Ilyen és a karácsondihoi hasonló események igazolhat­ják, igazolják is, hogy gyer­mekeink a teljesebb embert életkeret várományosai. A sok-sok zenét tanuló ka- récsondi fiatal eleven bizonyí­téka annak, hogy napjainkban valóban kultúrforradalmi vál­tozások zajlanak. Csak érintve még egy fontos dolgot, hadd fűzzük az előbbiekhez: a zene szeretetére és értésére való ne­velés még sok más, kiváló tu­lajdonságok kialakítását Is se­gíti. És ez sem mellékes do­log. TALÁN NEM TŰNT ünnep­rontásnak, hogy a karácsondi hangversennyel kapcsolatban néhány „egyéb” vonatkozásra is kitértünk. Higgyék el: ösz- szefüggnek ezek egymással. Ezért is számoltunk be öröm­mel erről a jelentős kulturális eseményről. Hogy a szerep­lőkkel név szerint nem tud­tunk foglalkozni, az érthető, nagy számuk miatt. De ez a létszám egyben minden érde­kelt fáradozásának eredmé­nyességét is bizonyítja. Reméljük, a karácsondi példa máshol is termékeny el­határozásokra serkent. (g. molnár) gyöngyössolymoson lyet Palotai Mihály, járási népművelési felügyelő elnök­letével — a végső sorrendet a következőkben állapította meg: Karácsond, Adács A- csapata, Adács B-csapata és Gyöngyöstarján. Mintegy ötszáz néző volt kí­váncsi a szellemi vetélkedő járási döntőjére. Éppen ezért nehezen érthető, hogy a hely­beli KISZ-szervezet megfeled­kezett a házigazdái kötelesség­ről: inkább színjátszóikat kí­sérték el más községbe. A legközelebbi járási döntő május 12-én lesz Gyöngyösha­lászon. A társas tánc terüle­tén vetélkednek majd a leg­jobbak. um egyenirányítós lozdony irányítós villamosmozdonyai közül való — személy- és te- hervonatokat továbbítanak, Sokan megcsodálták az ízlé­ses vonalú — V 43.1001 számú — szilícium egyenirányítós mozdonyt, mikor próbaúton, a megye állomásain átrobogott, A próbaúton a gép már elért* az óránkénti 130 km-es seb**-' séget is. pillanatnyi késedelem nélkül indultam a harmadik adó fel­derítésére. Ezt a szemközti he­gyen helyezték el. Először a meredek hegyoldalon eresz­kedtem le, aztán viszonylag jó terepen, füves legelőn halad­tam. A legelőt mély barázdák­kal tarkított szántóföld Vál­totta fel, majd mocsár állta utamat Ha megkerülöm, érté­kes perceket vesztek, ha meg­próbálok rajta keresztüljutni, könnyen elmerülhetek — la­tolgattam az esélyeket. Gon­dolkodásra nem volt idő, neki­vágtam. Sikerült. Igaz, néhol térdig süllyedtem az iszapba, de nem vesztegettem a mocsár megkerülésével az időt. A FALU TEMPLOMA mö­gött végeztem az utolsó bemé­rést, s aztán nekivágtam a kö­zel negyvenöt fokos szögben emelkedő hegyoldalnak. Arco­mon izzadtság gyöngyözött, lá­bam a több kilométeres úttól elzsibbadt, izmaim utolsó meg­feszítésével kapaszkodtam a RÓKA VADÁSZATON“ resztül tüskés bokrokkal be­nőtt hegygerincen haladtam, az éles tövisek keresztülszúr­ták a ruhát is. Aztán a mere­dek hegyoldalon ereszkedtem le. Egy kőbányai vágaton ke­resztül jutottam az adó köze­lébe. A vágat talaja vörös szí­nű kőpor volt, amelyen cipőm úgy csúszott, mint siléc a ha­von. Bakancsom többször meg­merült kőporral, gyakran kel­lett kiürítenem. Több verseny­zőtársam nem bírta ezt a ne­héz terepet, és feladva a to­vábbi versenyt, visszafordult. A nehezen járható út mellett még komplikálta a versenyt, hogy ezen a szakaszon nagyon halkan tudtam venni a „róka” hangját. •* Egyszer csak, amikor éppen azon tanakodtam, hogy megál­lók és mégegyszer megpróbá­lom pontosan bemérni az adót, egy sűrű bokrok közötti mé­lyedésben ráakadtam a róká­ra. A siker újra erőt adott, s HÍR: Padányi Béla, az egri rádiósklub versenyzője, vasárnap a Pest megyei és a Központi Rádiós Klub országos jellegű rókaversenyén, a rövid- hullámú kategóriában a második helyen vég­zett. — ÖT PERC felkészülési időt kaptunk a verseny megkezdése előtt. Három rádióadót helye­zett el a versenybíróság egy­mástól három kilométer távol­ságban. Feladatunk volt az adók pontos bemérése és meg­keresése. A Vác melletti kis hegyi községben tizennyolcán élltunk rajthoz a rövidhullámú adók kategóriájában. Sikerült mindhárom adót bemérnem az öt perc alatt, és így körülbelül már ismertem a rókák elhelyezését. Az indítás után viszonylag könnyebb terepen, rövid idő alatt, nyolc percen belül meg­találtam az első adót. Jól el­rejtették a versenybírók a sűrű bokrokban, de ezt a rókát „ki­lőttem.” Ezután a verseny legnehe­zebb szakasza következett. Néhány száz méteren ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents