Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
1963. március 17., vasárnap NÉPÚJSÁG SZÁMOK BŰVÖLET NÉLKÜL Nem szeretem, Ú3 tisztelem a számokat. A számoknak erejük, súlyuk van, nincs bennük szemimenla- lizmus, öröm, bánat, a számok egyszerűen csak tényeket tükröznek. Egy Írásos dokumentum lehet lágyabb, vagy keményebb fogalma - zású, szépíthet, vagy sötétíthet a dolgokon, de a számok egyértelműen jelentenek jót, vagy rosszai, sikert, vagy kudarcot. Az erdőtelki Új Élet Tsz Zárszámadási • közgyűlésén 12-en kérték felvételüket. Többnyire olyan emberek, akik Arabban üzemben dolgoztaik havi fixért és akik most azt mondták: nem járjuk tovább a világot, itthon maradunk! Mi az oka a nagy elhatározásnak? Hívták, vagy maguktól jöttek vissza a földhöz ezek az emberek? A kérdés jogos, a válasz is világos. Az új belépőket senki sem csalogatta, saját elhatározásukból találtak vissza- falujukba. A „miértre” azonban mutassanak rá a számok, amelyek matematikai szigorral bizonyítanak: Ebben a gazdaságiban az idei zárszámadásikor 62,35 forint volt egy munkaegység értéke. A tagok rendszeresen kaptak előleget és mindenki tudja, hogy aki az erdőtelki Új Élet Tsz-ben megfogja a dolog végét, annak nem marad üres a zsebe. Forgács Gyula és felesége 751 munkaegységet szereztek és összes jövedelmük meghaladta a 46 ezer forintot. Ám a számok nemcsak beszélni tudnak, de gondolatokat is ébresztenek. Forgácsék példáját említve arra gondolhat valaki, „kiragadott példa”, de mondjon olyan tényeket, amelyek általában bizonyítják ennek a gazdaságnak az eredményeit íme, ezek közül.is néhány: A szövetkezet vagyona közel 20 millió forint. Az egy tagra eső jövedelem — beleértve a prémiumokat is — 600 forint híján eléri a „húszezer” forintot. Áruértékesítési tervüket túlteljesítették és különböző hitel elengedések címén 30 ezer forint kedvezményt kaptak az államtól. A gondolkodó ember újabb kérdéssel áll elő: öröm, hogy ilyen jól keresnek a munkabírók, de mi van az öregekkel, a nyugdíjasokkal? Az erdőtelki szövetkezetben az öregék éppúgy, mint másutt, nyugdijjogosultak, de ezen túlmenően a gazdaság az öregek részére plusz havi 200 forint „nyugdíjkiegészítést” ad. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet már intézményesen oldja meg az öregek problémáját, hiszen a kétfajta nyugdíjból, meg a háztáji gazdaságból tisztességesen megélhetnék a munkából kiöregedett emberek. A fiatalokról, a kulturális igények kielégítéséről is beszéljen egy szám. A gazdaságból eddig negyvenen jártak külföldön és Lengyelország, a Szovjetunió, Csehszlovákia festői tájai nem elérhetetlen vágyálmok többé, hiszen a legszorgalmasabbak ezekre a helyekre is eljutottak. A sikerek, amelyekről az említett számok beszélnek, sok embert gondolkodtattak el, Erdőtelken is. Meggyőzték az új belépőket arról, hogy saját falujukban is biztos megélhetést találnak és a városban szerzett íixnél is többet nyújt már itthon a szövetkezet. A gazdasági eredmények mellett azonban másfajta sikereket is elértek ebben a termelőszövetkezetben. Erre vonatkozóan hadd hívjuk ismét a számokat segítségül. Egy esztendeje alakult meg a nyolctagú szocialista munkacsapat. A megalakulást, az elhatározásokat annak idején jegyzőkönyvben rögzítették és aláírásukkal szentesítették a tagok. A munkacsapat ezekben a napokban jubilál, és az első esztendő máris olyan sikereket hozott, amelyek példaként szolgálhatnak. Tavaly négyszer kapálták meg a kukoricát és az aszály ellenére 50 mázsás termést takarítottak be holdanként. A kitűnő termelési eredmények mellett kiformálódott egy újfajta közösség is, az új szocialista munkacsapat, amelynek tagjai már újfajta módon élnek, gondolkodnak. Csupán egy példát: Tavaly nyáron a munkacsapatvezetőnek gyermeke született, nem mehetett dqlgozni. A csapat tagjai elhatározták, hogy mű'n- káját hétfelé osztják, és ugyanúgy elvégzik, mintha ő is dolgozna. Milyen nagy volt az öröm, amikor a kismama megtudta, hogy munkaegységkönyvében ugyanúgy szaporodott a munkaegység, mintha ő nem is lett volna szülési szabadságon. ★ Új tavasz előtt állunk. Új tervek, elgondolások válnak valóra, indul a munka a szövetkezetekben. Az erdőtelkiek példáját bizonyításnak szántuk. Olyan számok bizonyítanak, amelyeket nem bűvölettel kell megcsodálni, hiszen azokat az eredményeket, amelyek e szá ! mok mögött rejlenek, elérheti I minden gazdaság, minden tér-1 melőszövetkezet. ahol boldogulni akaró, szorgalmas emberek vannak. Szalay István Halálos kimenetelű baleset az Egri Lakatosár agyár ban Az Egri Lakatosárugyárban, szerdán, halálos kimenetelű baleset történt. Muhi Ernő gépkocsivezető, az Egri Laka- tosárugyár telepén levő garázsból, gépkocsiját hátratolva, ki akart állni az úttestre, hogy Salgótarjánba menjen áruért. A gépkocsi motorjának beindítása előtt megkérte a szolgálatos portást, Jeremciuk Illést, hogy a kaput nyissa ki. A portás a sötétben nem tudta azonnal kinyitni a lakatot, Eközben a gépkocsivezető, anélkül, hogy meggyőződött volna arról, nem tartózkodik-e a gépkocsi mögött valaki és a kapu ki van-e már nyitva, megindult a kocsival hátrafelé, és a bezárt kapu előtt álló Jéreincsuk Illést nekinyomta a kapunak, aki a földre esett. Ezután a lendületben levő gépkocsi hátsó, jobboldali kereke az elesett ember fejére men? és megpördíilt rajta. Ennek következtében olyan sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben sérüléseibe belehalt. A gépkocsivezető ellen eljárás indult. >' * VAS 351 SZÉI. VIZET ÁRASZT. Alagút az egri malomhoz (Foto: iij.rsi) Mindig átnitltia és ta- mdskodva fogadom az olyan híreket, amelyekben arról számolnak be az újságok, hogy valahol régi évtízezredes, vagy akárcsak évezredes telepillés nyomaira bukkantak és a régi település romjai között például edényeket, vázákat találtak a régészek. Félreértés ne essék, tamáskodásom nem a régi településeknek szól, mint sokkal Inkább és elsősorban az edényeknek, vázáknak, amelyek lényegében épen kerültek a felszínre . . . Hogyan lehetséges ez? Teljességgel érthetetlen számomra! Az a település, amelyet viszonylag igen rövid ideje mondhatok magaménak, s amelyben edények és vázák éppúgy szerepelnek használati tárgyként, mint annak idején, — alapvetően ellentmond a régészeti kutatásoknak . . . Hol van nálunk például egyetlenegy olyan váza is, amely - mondjuk — öt évvel ezelőtti múltra tekinthet vissza? Sehol! öt év és öt évezred! Vagy akkor óvatosabbak voltak a háziasszonyok? Takarékosságból kénytelen leszek egy ős-nűt feleségül venni... (- M ;! Tudja, az úgy volt, hogy ne- kivágtunk az életnek. Leérett* 1 ségiztünk és egyszerűen neki- ' vágtunk. Ment mindenki, | amerre látott, ahol állást, meg- l'élhetést. talált. Mit tudtuk mi zetben, ugyanott, ahol Éva bérszámfejtő. Ezerötszázat keresek, húsz évvei a vállamon. Különben elvégeztem a könyvelői tanfolyamot és ... mit mondjak még? — Sok baj van a fiatalokkal! Nevetnem kell, de Piroska tem őket. .Tánc, zene, bál itt is tetszik a fiataloknak, éppen úgy, mint városon és a vezetőségnek ugyancsak a sarkán kell állnia, hogy jól érezzék magukat a fiatalok. — Az előbb a terveimet kérdezte. Azt is elmondom. Szeretném a mérlegképes könyvelőit elvégezni, aztán... aztán a többit majd meglátjuk akkor ... És most következik Kati: ★ De milyen „csillagzat alatt született” Éva, a bérelszámoló? — Nem tartom magam szerencsésnek — válaszol komolyan és határozottan. — Érettségi után egészség- ügyi pályára akartam menni, de, sajnos, akkor már minden hely betelt. így kerültem ide, a tsz-be bérszámfejtőnek. Ezerkettőszázat keresek és tulajdonképpen nem is vagyok elégedetlen, csak ki szeretnék tartani eredeti tervem mellett. Az idén újra jelentkeztem az egészségügyi szakiskolára. Elvégre: próba szerencse, nem igaz? A barátnőm érettségi után egyenesen Székesfehérvárra került. Televíziószerelő. Modem, gyakorlati pálya és ami fő, nem keres rosszul! — Hogy mi a kedvenc szórakozásom? Szeretem a zenét, hegedülni tanulok. 1ír — Nem vagyok e'^geuetlen, bar kívánságom csak félig telők hárman: rpufú $ka, Sím éj JCaü jesült. Érettségi után védőnő- képzőbe szerettem volna menni, de jelenleg itt., a csányi gyógyszertárban, asszisztens- nő vagyok. Ezer forintot kapok, szeretem a munkát, amelyben sok érdekességet látok. Az eredeti tervem, úgy gondolom, szebb és jobb lett volna, de nincs semmi baj így sem. — Mivel tölti szabad idejét? Kati hallgat, viszont Piroska siet a válasszal: — Mivel töltené? Komoly udvariója van. így hát gazdaságosan használja ki szabad idejét. •k És ezzel vége is tulajdonképpen a beszélgetésnek. Három nagylány, bárom érc!'■ ógizétt csányi lány mesélte el életét. Piroska, Éva és Kati. Sz. I, (akit Pintyőnék becéznek), komolyan magyaráz. — Igen, igen! Én vágyóik a KISZ-titkár és tudom, hogy mennyi baj van velük, bár nagyon szere'|akkor, jo jesz-e, vagy nem? Ez l'csak később derült ki, amikor jlmár benne voltunk a munkádban. !; Ja, hogy a tervek? No, látója, ez is érdekes. Azt hiszem, 'I szerencse dolga egy kicsit Az !| egyiknek sikerül a terve, a ]i másiknak nem. i| — Ég maga szerencsés, feeder vés Piroska? Y — Én? Hát, nem panasáko- Xdom. Könyvelő vagyok a csá- tnjd Űj Élet TermelőszövetkeA malom, és a tihaméri vágányok között, lenn, mélyen a kocsiút alatt beszélgetek Gregor Sándorral, az egri malom üzemvezetőjével. Félhomály van, s fejünk fölött autók suhannak át, vontatók dübörögnek nehézkesen. — Az alagútról akar hallani? Nem új gondolat. Csupán a megvalósítására kerül sor most... Az ősszel kezdődött el az építkezés, — s rövidesen befejeződik teljes egészében. — A vasúton érkező gabona gyors betárolását hivatott elősegíteni, lényegesen könnyebbé téve az anyagmozgatás régebbi nehéz, körülményes munkáját. — Hogyan született meg ez a terv? — A tihaméri vasútállomás égjük mellékvágánya, itt a malom előtt ér véget, néhány méternyire csak az épülettől... Lényegében ez adta az alapot ahhoz, hogy az állomásról vontatóval, vagy tehergépkocsival történő szállítások helyett, más, ésszerűbb megoldás után nézzünk. így jutottunk erre a gondolatra. Közvetlenül a vágány mellett nagy betonaknát építettünk, akkorát, amely vagonnyi búza befogadására alkalmas. Ebbe ömlik bele az érkező gabona, — ami az alagúton keresztül, nagy kapacitású szállítószalag segítségével jut be a malomba, a felvonókhoz. Utat, járművet, embert — és nem utolsósorban időt takarítunk így meg! Ügy vélem, mindenképpen hasznos lesz ez az újítás, s a befektetett építési költség, nem Is oly hosszú idő után sokszorosan megtérül... Az- alagút teljes egészében elkészült már, — csupán a szalag : és a világítás beszerelése van • még hátra. — És, ha teljes egészében , testet öltött már ez a terv is. azután mi lesz? — Tudja, mindig akad valami, csak szét kell nézni kicsit. Most is van néhány... Csep; pet gondolkozunk még rajta, alaposan megfontoljuk, — aztán előjövünk vele! — Többes számban beszél. Szándékosan? — Igen, mert ebben a munkában nem vagyok egyedül itt, az egri malomban. Nyolcas ■ Miklós főmolnár személyében nagyszerű segítőtársat találtam. Jobb, könnyebb is így, — és eredményesebb! Ha fölvetődik egy-egy újabb elgondolás, mindig megbeszéljük azt, egymás véleményét kikérjük, s közös megegyezés után fogunk csak alaposabban a feladat megoldásához. — A főmolnár, most éppen nincs idehaza, tanulmányútra ment a ferencvárosi malomba. A közelmúltban határoztuk ezt is el; megnézzük a vállalatunkon kívüli üzemeket is, ellátogatunk néhány nagyobb malomba, — és a látottakat, tapasztaltakat idehaza hasznosítjuk majd ... — Többszörös újító? — Higgye el, sokszor nem is gondoltam erre a szóra... Egy-egy apróbb módosítást, változtatást gyakran természetesnek vettem! Nem az anyagi és erkölcsi elismerés utáni sóvárgás vezetett, hanem az üzem érdeke. Hogy lehetne jobban,' gazdaságosabban? Erre törekedtem mindenütt, pedig jó néhány üzemben megfordultam már. Csillogó szemmel, nagy-nagy szeretettel beszél munkájáról Gregor Sándor. Ahogy így végignézek lapossapkás, lisztesköpenyes alakján: megértek mindent... Az egykori osztályvezető, s a mai üzemvezető, látom, tudom, csak molnárember volt végig a huszonöt esztendő alatt, — és az ismerős gépektől, berendezésektől, ettől a kellemes muzsikáló malomzúgástól sohasem tudna, s nem is fog elszakadni! Hosszú-hosszú évek múltán, ott fog majd csendesen megöregedni köztük, s a hófehér lisztport nem fogja könnyed mozdulattal leütni köpenyéről... Gyóni Gyula A barátommal beszélgettem. Azt mondja, marhaság ciga- rettológiával foglalkozni. Persze, az ő véleményének mindössze annyi alapja van, hogy fogalma sincs arról, voltaképpen mi is az a cigarettológia. Nos, ez egy tudomány. Éppen olyan, mint az asztronómia, gasztronómia, vagy ami tetszik. Az se lehet vitás senki előtt, hogy minden tudományt akkor kell űzni, amikor az aktuális. A tudományok terén is érvényes: mindent a maga helyén, mindent a megfelelő időben! Egy példa: teljesen értelmetlen dolog letf'volna a neolith- korban feltalálni a porlasztót, vagy teszem azt, a Kandó-féle fázisváltót. Hiszen évezredeken át törhették volna az emberek a fejüliet, hogy mit találjanak ‘fel hozzájuk, hogy hasznukat vegyék. Ugyanígy szamárság lett volna a cigarettológusok részéről, ha 1942. és 46 között a fináncláb okozta kellemetlenségekről imák értekezéseket. Akkor helyénvaló volt felfedezni, hogy a dohány kocsánya is élvezhető, sőt, más híján kamillateából is sodorható cigaretta. A finánclábat helyes volt évekkel ezelőtt kikezdeni, amikor as anyagi ösztönzés már megfelelő volt egy finánc- láblapító gép feltalálásához, és meg lehetett oldani a fináncláb bedolgozását a cigarettába, úgy, hogy a fogyasztó azt ne vegye észre. Ezután a cigaretta körüli tudomány ismét másodrendű feladatokat volt kénytelen megoldani, és teljesen kimerült a választék bővítésében. Ez ellen nem zúgolódott senki, mert mindenki jól járt. Lett Fecske filterrel — végre egy dohányipari hiánycikk — és a Kossuth is megmaradt büdösnek. Most azonban ismét itt a nagy alkalom, amit meg kell ragadniuk a cigarettatudományok művelőinek, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése és a világszínvonal mögött! Siessünk, és mutassuk meg, mit tud a magyar! Teremtsük meg az egy rágyújtással végig- szivható Kossuthot! Kurucz Pál CIGARETTOLÓGIA
