Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. március 15., péntek Mikor jött.. 9 • • A NAP SZERELMESE JEGYZETEK A VAN GOGH-FILAtKŐL Mikor jön a helyijárat? — ez a kérdés nap nap után, s a kérdésre hot váratlanul, hol pedig félórákat várva kapják meg a választ Egerben, a cifra­tériek. Az történt ugyanis, hogy a III. számú Általános Iskola előtti megálló oszlopról eltűnt a menetrend. Az itteniek el­mondják, nem az AKÖV a hibás, mert a menetrend ki volt téve, de néhány lump em­ber, csupán garázda szórako­zásból, letépte és elvitte azt. De mégis kérik az AKÖV-öt, tegyen ki egy újabb táblát, — s ök ígérik — vigyáznak rá. (P) — AZ ANGOt Királyi Földrajzi Társaság megalapí­tójának érdemérmével tün­tette ki a francia Jacques- Yves Cousteau kapitányt mélytengeri kutatómunkájá­nak elismeréseképpen. — KÉT ÚJABB front előké­szítése folyik az Egercsehi Bá­nyaüzemben. A 8-as ereszké­ben készülő 105 méter homlok­szélességű, két szárnyú 'front április első dekádjában már szenet ad; a 12-es ereszkei — acéltámos, páycélkaparós — 80 méter széles front üzembehe­lyezésének határideje pedig május 20-a. — A FIATAL szovjet írók április 17—20 között Moszk­vában országos tanácskozást tartanak. A tanácskozás elő­készületeként a Szovjetunió­ban most gyűléseket, vitákat, szémináriumokat rendeznek. — „TÓTÁGAS” címmel vi­dám, humoros összeállítást mu­tat be a petőfibányai Ifjúsági Irodalmi Színpad, március 17 én, este hat órakor. A szín­padnak ez lesz a harmadik bér­leti estje. — FEBRUÁR 10—20. között Űj-Delhib.en Brecbt-fesztivált rendeztek. Ebből az alka­lomból kiállítás nyílt, ame­lyen a nagy drámaíró életé­ről és műveiről szóló doku­mentumokat mutattak be. — 20 MÁZSA fűmagot kap­tak a megye termelőszövetke­zetei. A fűmagot elsősorban a legelők javítására használják fel, de nagy hányadát magfo­gásra hasznosítják. — KÉT FRANCIA író szín­darabot írt Gogol „Egy őrült naplója” című művéből. A színdarabot a párizsi Theatre Des Maturiens-ben játsszák nagy sikerrel. — TÍZ U-28-AS erőgépet kapnak megyénk termelőszö­vetkezetei az első negyedévben. A gépek szállítását már meg­kezdték, az első négy erőgépet kiszállították a szövetkezetek­be, ahol hamarosan teljes ka­pacitással részt vesznek a ta­vaszi munkákban. — MONACOBAN Rainer herceg 30 ezer frankos alapít­ványt tett egy új opera vagy balettmű díjazására. A pá­lyaművet április 1-ig kell be­nyújtani. További 5—10 ezer frankos díjakkal jutalmaz­nak zenekari, illetve kamara- zenekari műveket. — ELÖCSÍRÁZTATÁSHOZ készítik Gyöngyösön, a Dimit­rov Termelőszövetkezetben a burgonyát. A szövetkezet hat holdon termeszt az idén bur­gonyát. — MEGKEZDTÉK a szőlők metszését az egri Dobó Ist­ván Termelőszövetkezetben. Ez ideig — a sáros talaj elle­nére — 20 holdon végezték már el ezt a munkát. — ELKÉSZÜLTEK a gyön- gyösoroszi ércelőkészítő mű őrlő és flotációs berendezése bővítésének tervei, amelynek megvalósításával a mátrai üzem egész Európa egyik leg­korszerűbb ércelökészítö üze­mévé fejlődik. A beruházási költségeket kereken négymillió forinttal csökkentették azáltal, hogy az összes új létesítmé­nyek a má.r meglevő épületek­ben nyernek elhelyezést. Idő fárásjeten tés Várható időjárás péntek es­tig: a szél fokozatosan gyengül, később délnyugatra fordul. Felhőátvonulások. Mérsékelt éjszakai fagy. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet 7 —10 fok között. (MTI) életrajz-filmek szabályainál?, s egy művész életének pikanté- rikus intimitása helyett magát az alkotó életét adták. Mindenekelőtt a filmnek ez a csodálatos és szinte töretlen vonala, művészi igénye fogta meg az embert, amellyel sike­rült Van Gogh művészi fejlő­dését és emberi elbukását megmutatnia — e képek, a Van Gogh által festett képek tükré­ben. Ide tartozik, nem mint külön szál. hanem az előbbi­vel szerves egységben az a mű­vészi finomság is, amellyel a film készítői megtalálták a Van Gogh-i színeket. Az a cso­dálatosan szép táj- és színér­zék, amelyről az ember már- már ott a moziban azt hitte, hogy ez a nagy festő palettá­járól került a mozivászonra. A filmet Irving Stone élet­rajzi regényéből készítették, viszont a könyvet a Van Gogh bátyjával, Theóval folytatott levelezéséből írta az író. Van-e, létezik-e ennél hitelesebb for­rás? Aligha! Csak egyetlen mondat a levélből (könyv): „Ha úgy tetszik, ez a kép az arles-i nők szintézise. Színekkel akar­tam kifejezni a jellemét.” — E mondatot Van Gogh dr. Gachet orvosnak mondotta, akinek idegszanatóriumában próbálta hélyrehozatni megrokkant lel­kiállapotát. Annak az orvos­nak, aki akkoriban műértő számba ment, s mégsem értet­te Van Gogh „durva” vonalait, „harsogó” színeit. E MEGÁLLAPÍTÁSSAL, azt hiszem, eljutottunk a lényegig, s ha a levelezés a művész és bátyja között iránytű volt a film alkotói kezében, akkor maguk a képek, amelyeket a zseni festett, ennél is többet adtak számukra. A kor megér­tését és a háborgó, a kifogyha­tatlan energiával rendelkező férfi lelkének megértését. Pre­cíz szótárat, amelynek segítsé­gével minden szó értelmet kap és a helyére kerül, s még egy bomlott lelkű szellemi óriás tettei is megértésre találnak. Nincs szándékomban szürke szavakkal azt elmondani, amit a film ragyogó színekkel a zse­nihez illő művészi színvonalon tesz Amiért a filmet becsülni és csodálni tudom: az a ráér- zés, mellyel alkotói Van Gogh-ot és korát megélhették. Hiszen a kinevetett, megalá­zott, s jóformán — néhány em­beren kívül — soha meg nem értett művész is „ráérzett” ko­rára, az emberekre, a táj szép­ségeire, a jellemre, a munkára, s mindenre, ami körülvette őt. Csak ez az „abnormális érzé­kenységű” férfi volt képes ar­ra, amire: megfesteni, a napot Úgy, hogy a vásznon az első percben egy nagy sárga pacnit látsz, s utána mégis érzed a nap meleg sugarát, megfesteni a rőzsehordó asszonyt úgy, hogy arányai nem egyeznek a klasszikus hagyományokkal, de ha kijavítják — mint ahogy megtörtént —, elveszti a kép a munka esett, robotjellegét, s helyette egy arányos, de üres modell marad. Az igazi mo­dernség úttörője volt, s társai­val együtt.vallotta: az életet szépségével és csúnyaságával együtt kell festeni, ördögbe a szalonhölgyek negédes portréi­val, lássuk és lássa a világ is a „Krumplievőket” — a „Holland parasztasszony” durva és mé­gis kedves, ha úgy tetszik, bá­jos arcát. Ez az ember elégett a „na­pon”! Volt műkereskedő, ta­nító, teológus és evangélista, de valójában mindig csak mű­vész, festő! Vitatkozott, az „őrülésig” veszekedett, a szó szoros értelmében borotvaélre ment barátjával, Gaugouinnal, akit jobban szeretett az. isten­nél, s végül is önmagát csonkí­totta meg először félig, azután teljesen. Kinevették, megve­tették, kigúnyolták, a nők is alig szerették — s ő mégis megértett mindenkit, s szeret­te a Napot, illetve mindazt, amit a természet a maga ter­mékeny, dús ölén hord. A leg­termékenyebb festők egyike volt, — s mégis: soha egyetlen képét, míg élt, nem vásároltak meg! Ma értik, szeretik, s az egész világ bámulja őt. Ezek közé tartozik: Irving Stone, az író, Vincente Minellí, a rendező, Kirk Douglas (Van Gogh alakítója), Anthony Quinn (Gaugouin), James Donald (Theo, a bátyja), Pamela Brown (Krisztina), Miklós Rózsa zene­szerző és mindazok még, akik a film elkészítésében részt vettek! ELMENTEK ODA, ahol a zseni élt és megnézték a napot, amely arrafelé süt, a tengert, amely ott morajlik, s amelyet a festő is látott és hallott — hogy mi is lássuk és halljuk. kith a Avnnit PÁRIZSBAN rövidre szab­ták időnket De azért szeren­csénk volt, mert idegenveze­tőnk a Sorbonne-on művészet­történetet hallgatott, s mindent meg akart velünk szerettetni, amit ő már szeretett. Minde­nekelőtt persze, láttatni a na­gyokat, a klasszikusokat, de a moderneket is, akik azóta már szintén klasszikusokká váltak. Így történt, hogy egy szenve­dély áldozatául egy álló hétig jártuk nappal a múzeumokat, képtárakat, hogy este megnéz­hessük Párizst. Már a második nap holtfáradtak voltunk, de már megbabonázottak, akiket egyaránt vonzott az évszáza­dokon át alkotó rengeteg nagy­szellem oltára és a mai, való­ságos éjszakai Párizs. Különös helyzet adódott, különös érzé­sek között lebegtünk. Nappal megbámultuk Gauguin, Cézan­ne, Lautrec, Manet, Monet és Van Gogh képeit, este pedig rohantunk oda, ahol Párizsban éltek, alkottak, vitatkoztak és szórakoztak. Bevallom, hogy én a Pigalle-t, a Foliés Berge- re-t és mindent úgy néztem, hogy ide Lauotrec is járt, hogy itt Van Gogh vitatkozott a mo­dem művészet és a színek jo­gáért, hogy Zola, hogy.,. Érdekes játék volt, a téten ugyan elvesztettem egy kicsit a mai Párizst, de egy hétre megnyertem vele a múlt szá­zad nagy Párizsát Érzésekben mindenesetre. S AMIKOR beültem meg­nézni A nap szerelmesét, mint­ha kísértetiesen folytatódott volna az az egy hét, mintha a film rendezője, Vincente Min­nelli is ezt „játszotta” volna, amit akkor mi ott néhányan. Megelevenedett az „önarckép pipával” — egy nagy művész életének és képeinek története. (De lehet-e elválasztani a ket­tőt?) S lezárult a kép: Az érés­ben levő, aranysárga vetés fe­lett szálló fekete varjakkal, amelyek oly feketén szálltai? ott a zsenire, hogy tőlük lelke elméje is elsötétült, s önkezé­vel vetett véget életének. Az amerikaiak nagy tiszte­lettel és — tegyük hozzá — mű- értéssel készítették ezt a fil­met. Meglehetősen nehéz fel­adatra vállalkoztak, annál is inkább, mert letértek, leg­alábbis alkotási módszereikben a megszokott és már kitapo­sott ösvényről. Egyszerűbben szólva, hátat fordítottak az 5. A föld alatt repül az idő — ezt olvastam nemrég valahol. Ha jó munkahelyen van az ember, nem mondom, akikor igen! De hát mi?! Az ereszke olyan volt, mint egy kiismerhetetlen kamasz. A körülmények folytán válto­zik, de abban nem találtunk semmi ismerős rendszert, semmi ismétlődő folyamatossá­got. A bányász nem földet tú­ró vakond, s még . csak nem is érzéketlen gép; évek hosszú so­rán át megtapasztalja a bá­nyát, s követí?eztetni tud sok mindenre. Nyomásra, a szén minőségére, vastagságára. Szó­val ezer és egy dolgot kitalál jó előre. Mi hiába is találgat­tunk, minden számítást, felté­telezést keresztülhúzott a va­lóság. Pontosabban a kemény és szürke riolit, s a riolitot felváltó úszóhomok. Kemé­nyen, foggal és körömmel kel­lett megharcolni minden centi­méterért, amit előre mentünk. Lábunk alatt víz, fejünk fe­lett víz, hideg víz, ami homok­kal együtt zúdult le a nya­kunkba. Három tsz-istálló egyévi takermánvszalma-kész­letét is felhasználtuk. Ez per­sze, túlzás, de annyi igaz, ren­geteg szalma kellett a feszké- zésekhez; a deszkák fölé és kö­zé, hogy szűnjék a homok „csepegése”. Megkopott gumi­hevederekkel is próbálkoztunk, s a homok még így is csak megtalálta magának a legkes­kenyebb rést, hogy elkesere­désünket fokozza, s azt a ke­vés kedvünket is megnyirbál­ja, ami még volt. „Nem olyan embernek ismertem magát, Ocsenás, aki egy kis víztől, úszóhomoktól megijed”... Nem is az ijedség, a kis víz, meg a homok; de ami ott volt, az már nem is kicsi volt, víz­ből is, homokból is. Mint aki­ket malterba mártanak, olya­nok voltunk, amikor előmász­tunk a friss vájatból. — A kirilejszomát a jó édes­anyjának! — káromkodott Csa­ba, amikor hamarább leér­tünk az ablézoláshoz, Pikóval. — Nem embernek való hely ez. Igaza volt Polyvásnak, mi­kor fogta magát és odébbállt. Itthagyom én is egyszer az egészet! — Akkor miért vállaltad a munkát eddig is? — kérdez­tem. — Miért, miért!?... Mert 1963. MÁRCIUS 15., PÉNTEK: 115 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én tört ki Pesten a polgári demokratikus forradalom. A márciusi ifjak — élükön Vasvari, Irinyi, Petőfi és Jókai — kinyomatták a nép követeléseit tartal­mazó 12 pontot, kiszabadították börtönéből Táncsics Mihályt, s a nap felejthetetlen eseménye volt. hogy Petőfi a Nemzeti Mu­zeum előtt elszavalta a Nemzeti dalt. 80 évvel ezelőtt, 1883-ban e napon született EGRY JÓZSEF, . , Kossuth-dijas festő. Első műveivel a szegény emberek életét áb­rázolta (Menhely előtt), később a Balaton mellett telepedett le és itt alkotta jellegzetes, új technikával olajpasztell képeit (Vissz­hang,. Szegény halászok). Badacsonytomaji házát múzeumnak rendezlek be. 100 évvel ezelőtt, 1863. március lö-én született Egerben a ma róla elnevezett utcában BRÓDY SÁNDOR író, a városi polgár­ság életének realista ábrázolója. Első kötete Nyomor (1884) cím­mel jelent meg. Regényeivel az arisztokráciát és a monarchia visszás állapotait bírálta. (Naß lovagja, Az ezüst kecske). Drá­mái közül legjelentősebb a korában uj. merész szociális témát felvető A tanítónő (1908). Bár életműve jellegzetes példája a pol­gári irodalom ellentmondásainak, főleg a Jövendő című irodalmi lapja révén Bródyt a modern magyar Irodalom egyik előfutárá­nak tekintjük. FILM: A HÉT 0 41)4 Egy brigád tagjairól és „örökbefogadott gyermekükről” szól A hét dada című, magyarul beszélő, színes, szovjet film­vígjáték, amelyet az egri Bródy mozi, március 15—16-án és március 19—20-án, a gyöngyösi Szabadság március 28-tól 31-ig tűzött műsorára. nem akarok a pokolba jutni! — és agyongyűrt, agyonkoszolt zsebkendőjével törölgette nya­kából a nedves sódert. Furcsán néztem a méltatlan­kodó emberre. — Mit mereszted a szeme­det, azt hiszed, hogy bediliz- tem? Jól hallottad, nem aka­rok a pokolba jutni. Szent Pé­ter bátyánk csak a szocialista brigádokat látja szívesen a mennyben, érted?! Jóízűen mulattunk a szelle­mes tréfán. Kutri, a szomor- kodó, rejtélyes ember is kivil­lantotta apró fogait. Egy éve, hogy eltemette asszonyát, s azóta gyászolja kedvének ko­morságával is. ★ Műszak után voltunk már, de a kiválogatott tölgyeket, a deszkákat — két csillével — még. leengedtük a vágaton. Telek meg Fekete mindjárt kezdhetik az ácsolást, nem lesz gondjuk az anyaggal. Ha arra várnának, hogy a felügyelet gondoskodjék ácsolnivalóról, fél műszakot is ülhetnek kar­ba tett kézzel. S ha gondosko­dik, sincs abban sok köszönet, hisz olyan girbe-gurba,, hit­vány-vékony fákat adnak, hogy EGRI VÖRÖS CSILLAG A nap szerelmese EGRI BRÓDY A hét dada GYÖNGYÖSI PUSKIN Mici néni két élete GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az ismeretlenség határán HATVANI VÖRÖS CSILLAG Isten őszi csillaga HATVANI KOSSUTH Münchhausen báró HEVES Kertes házak utcája FÜZESABONY Hamis alibi azokkal a kis Prokop, a bányá­szok védőszentje se tudna mit kezdeni olyan „paszport”, tech­nológiai utasítás mellett, mint a miénk! A bánya törvénye, hogy elsőrendű, hosszabb élet­tartamú vágatokban csakis elsőosztályú fából szabad ácsolni; de nyugodt szívvel lö­kik oda az embernek a- legsi­lányabb fákat, mert ez is „tör­vény” — a bányában. Ha az ember nem akar veszekedni — erre minden pillanat bősé­ges alkalmat adna! — maga csap fel anyagbeadónak is, maga rakja csillékbe a meg­felelő fákat. Mire végeztünk a művelet­tel, befutottak Telekék. — Balázs —, szólította meg Pikó —, jobban ügyeljetek a két és feles belvilágra. A teg­napi stompnál feljebb törette­tek, s Kutriéknak nyolc centit kellett utánaszedni a talpból. Telek arca megrándult, s tudtam, a következő pillanat­ban durván lekáramkodja Pi- kót — Ez az igazság! — mond­tam, kicsit megkönnyebbülve, hogy elébe vághattam a cifra dicsérgetéseknek. ★ — Jól nézd meg azt a házat — mondtam csendesen Pikó- nak és felmutattam az erdő alá. — Az a ház volt a miénk, ott laktunk. Most Gelecsák Jó- zsiék lakják, négy gyerekkel. Nem hánytorgatásból mondom, megérdemlik. Még kevés is a négy gyerekhez. — És a bútorok? A bútorai­tok? ... — kérdezte, mikor a A televízió műsora 9,50: Tv-hü'adó (Ism.). 10,05: Telesport (Ism.). 10,20: Feltá­madott a tenger. Magyar film. 12,00: A jövő hét műsora. Hí­rek. (MTI) fSZIIMHÁZfp is * aa ü s o Egerben este 19 órakor: PLATONOV SZERELMEI (Katona-bérlet) Sírokban este 19 órakor: A szabin nők elrablása szekrény aljába dobtuk a szür­ke ancúgot. — Nem sok darabból állt, mondhatni, szegényes volt. Egy háromajtós szekrény, re- kamié, apró konyhakredenc, székek, asztalok. Ezeket mind magával vitte Magda. Nekem csak ezt a rádiót hagyta, amit ide is magammal hoztam. Meg a ruháimat. — De hisz ez nem törvény- szerű, a bíróság a bútor felét neked ítéli meg! — Hülye!... Azt kell mon­danom, hogy hülye! Nem kell nekem bútor, meg pénz se, amiért elvitte mind. Mondd, egyáltalán minek nézel te en­gem? Embernek, vagy egy pe­reskedő szentségnek?! Én csak a pénzt kerestem, de ő rakta össze, ő takarékoskodott, hogy amink van, együtt legyen, szép legyen. Mikor egybekerül­tünk, semmink se volt... csak egy ócska dikó, lefekvéshez. Egy ócska dikó, amit sezlony- nak kereszteltünk, mert az előkelőbbnek hatott Mikor az új lakást megkaptuk, csak es­te mertünk beleköltözni; egy taligán toltam a dikót, nehogy valaki megbámuljon. Emlékszel, mondtam már, hogy a bál után bejött hozzám Magda. Na, attól az estétől nem is hagyott magamra, töb­bé nem meíit haza az anyjá­hoz. Hétfői napon esküdtünk meg a tanácsnál. Hogy egy kis kitérőt tegyek: Magda anyja el is költözött a telepről, amiért a templomba meg elfelejtet­tünk elmenni! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents