Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

4 népújság 1963. március 12., kedd (T HÄZ $ok kőfu/ü Rézsaszentmcurtoni pillanatkép Csak akkor . . .? Barátomat várom az egri Vörös Csillag mozi előtt. Az eső szitál, zuhog — váltakoz­va — egyre szaporodik a jár­dán, s az úttesten a víz. Figyelem az embereket. Vi­gyáznak ruhájukra, cipőjükre, kikerülik a tócsát, óvatosan lépnek, nehogy „felcsapják” a latyakot. Valami nagyobb veszélytől hirtelen szétrebbennek, mene­déket keresve a kirakatok mé­lyedéseiben, kapualjakban. Egij gépkocsi közeledik. Magam is felkészülök a locsolóautó mód­jára közeledő látványra. De nem akarok hinni a sze­memnek: a kis szürke Trabant lelassít, sőt, megáll, s aztán „lépésben” megy keresztül egy nagyobb tócsán. És a mindig vágtató taxi is kíméli a járó­kelőket! Sőt, egy gyorsjáratú Volga is körültekintő. Csak nem „javullak meg” a gépkocsivezetők? — önt el kel­lemes forróságával a gondolat. De nem! A pillanatnyi em­berséget csupán egy közleke­dési rendőr jelenlétének kö­szönhettük ... (P) — 51 H&IOTT sertést szál­lított a múlt héten az Állat- forgalmi Vállalatnak az eger- baktai Dobó István Termelő­szövetkezet. A most szállított sertések már a második sza­porulatból származnak. — KENNETH Round angol középiskolai tanár azoknak a sorába állt, akik vitatják Wil­liam Shakespeare szerzőségét és Bacont tekintik » a shakes- peare-i alkotások valódi szer­zőjének. Négyesztendei kutató munkával Round valamiféle „kódot” dolgozott, amelyet a szonettek megfelelő soraiba behelyettesítve, bizonyítékot lehet szerezni a Shakespearet elítélő állítás igazságáról. Ro­und nagyszabású tanulmányt ír felfedezéséről. — 13 EZER MÁZSA trá­gyát hordtak szarvasba eddig a .verpeléti Petőfi Termelő- szövetkezetben. A szövetke­zet fogatai még jelenleg is végzik ezt a munkát. — AZ EGÉSZSÉGÜGYI Vi­lágszervezet követeli az új gyógyszerek eladásának nem­zetközi ellenőrzését, nehogy a Contegran-ügyhöz hasonló ese­tek megismétlődhessenek. A szervezet egyik munkatársá­nak nyilatkozata szerint a szakértők márciusban értekez­nek ez ügyben, s a kidolgozott.. terveket eljuttatják valameny-é nyi tagállamhoz. j — NÉGY GÉP dolgozik ai kerecsendi Aranykalász Tér- ■ melőszöveíkezet földjein. A, négy gép, — amelyek kö-l zül egy a termelőszövetkezet j tulajdonát képezi — az őszi ■ vetések fejtrágyázását végzi, j — KENNETH MACQUEEN! tondoni üzletember különleges j körkötőgépet talált fel, amely-' lyel bármilyen három kitérje désű ruházati cikket, sőt, mű- j gyantával impregnált üveg-' rostokból még csónakot is le-, hét „kötni”! — LETARTÓZTATTÁK f Heimo Haitto hegedíímű- j vészt, aki 14 éves korában,- mint csodagyermek nemzet-1 közi hegedűversenyt nyert j Londonban és legutóbb a' Salem-i szimfonikus zenekar, karmestere volt, Haitto ha- ! mis csekkeket hozott forga-j lomba. ; — EGY VÉLETLEN folytán\ arra az érdekes megállapítás- j ra jutottak, hogy az éjjeli lep-! kék és más rovarok nem bír­ják az ultrahangokat. A rova-\ rok megtanulták, hogy ez az; ultrahang veszélyt jelez, hi-' szén a d.enevér az éjjeli lepkék , ádáz ellensége. — A HÄBORÜ előtti idő- i szak legeredményesebben: működő francia defektive,! Marcel Guilleaume 91 észtén-1 dős korában elhunyt. George j Simenon, az ismert bűnügyi regényíró Guilleaumeről, a* francia Sherlock Holmesról | mintázta regényeinek főhő-; sét, Maigret felügyelőt. — AZ AFRIKAI földrészen! 309 rádióállomás működik, j '■Ezer afrikaira 18 rádióvevő-'. 1készülék jut. I ÉRDEKES DOLOG, de igaz, hogy egyik ember nagyon szeret olvasni, a másik egysze­rűen irtózik tőle. Felesleges időtöltésnek tartja, haszonta­lan szemrongálásnak. Bár ezek nagyon kevesen vannak, de ta­lálkoztam már velük, s bármi­lyen furcsa, nem az „egysze­rűbb” ' emberek mondják ezt, hanem általában azok, akik ta­lán valamilyen „vonalat” sej­tenek ebben a kijelentésben. — Van nekem mit lapozgatni, ott vannak a szakkönyveim, bár arra lenne elég időm. Szép- irodalom?! — Mondta a minap beszélgetés közben egy mérnök ismerősöm Petőfibányán. Szépirodalom. Ez ennyire felesleges lenne? Legalábbis számára. Aztán bekopogtattam Rózsaszentmártonban Kós Ist­ván bányász lakásába, csak úgy, találomra, mert érdekelt, hogy például nekik mi a véle­ményük a könyvről, az iroda­lomról. Vajon szeretnek-e ol­vasni, s ha Igen, akkor mit? — Túl sok időm nincs, mert nagyon fáradt vagyok a ke­mény munka után. Nekem kedvenc olvasmányom az új­ság. Mindenfajta újság. Ott, aztán megtalálom azokat az elbeszéléseket és verseket is, amelyek mai életünkről szól­nak, s mivel tudomást szerzek a napi eseményekről, egyben irodalmat is kapok. A kislá­nyom már szenvedélyesen ol­vas. Megveszünk neki minden könyvet, amit kér! — Most éppen a Csodafuru­lyát olvasom, meg mindennap Petőfi verseit — mondja a kis Kati, aki már negyedik osz­tályba jár. — Nagyon szeret szavalni. Minden verset elolvas, ami a kezébe kerül — büszkélkedik az édesanya. — És Kós néni mit olvas? — Én csak szeretnék olvasni, de nekem annyi munkám van, hogy bizony nem nagyon tudok időt szakítani rá. Hanem azért nagyon sok könyvet, verset és színdarabot ismerek, mert reg­geltől estig szól a rádió. Hall­gatom a folytatásos regénye­ket, nagyon szeretem a Rádió­iskolában az irodalomórákat, és az az igazság, hogy így egy­szerre két munkát tudok vé­gezni. Én csak a fülemmel ol­vasok. NEM ILLIK TOVÁBB za­varni, az egész család készen áll, Katikát kísérik az úttörő jelmezbálba. A szomszédban, Szabó István művezetőéknél, szinte lázba hozza a családot, hogy a köny­vekről esik szó. — Nálunk a legszebb aján­dék, a legmegbecsültebb dolog a könyv — mondja az édes­anya. — Legkedvesebb szórako­zásunk, ha együtt vagyunk, az olvasás. A férjem még soha nem lépte át a kocsma küszö­bét. — Apuka mindig velünk van szabad idejében — simul hozzá a Ids Jutka. • — Most ez van soron, de én mindent elolvasok — a kilenc­éves István már hozza is az Aranykulcsocskát. — Nekem a csíkos kötet jár. A sorozat legújabb könyvét, Túri Zsuzsa Tűzpiros virágát olvasom most — az ötödikes Judit is elém teszi a könyvet. De már a nyolcadikos Anna karja is roskadozik a könyv­től, hozza a pettyes-sorozatát, legfelül van a Francia kislány, ezt olvassa. Aztán külön ki­megy a legfrissebb, a legkedve­sebb könyvért — Petőfi összes költeményeiért. — Édesanyáméiktól kaptam, mert nagyon szeretek szavalni. — Ezt nem nyújtja, csak mesz- sziről mutatja a finom bőrkö­tésű, bibliapapírra szedett ér­téket. — Tessék megnézni, édes­apámnak mennyi könyve van — húz be a szobába Istvánka. 39 könyve van! — Persze, ez nem szépiroda­lom, én a műszaki könyveket gyűjtöm. Az újság melletY' a legkedvesebb szórakozásom, ha ezeket olvasgathatom. Van köztük olyan is, ami már mér­nöknek való, de azért van, amit jól megértek belőle és ta­lán ... Talán a tanulásba is belefogok majd még... AZ ASZTALON, a szekré­nyekben, a szekrények tetején könyvek tornyosodnak. Szabó István művezető nagyon sze­retné jól irányítani a rábízott munkát. Ezért foglalják le any- nyira a műszaki könyvek. Gye­rekei az ő példáján tanulták meg, mit jelent a könyv nyúj­totta élmény. Számukra a könyv már nagy érték, tanul­nak belőle, elmerülnek mon­danivalójában, s a ki§ család­ban esténként, amikor halkan szól a rádió, meleg hangulatot szór az olvasó emberek lehaj­tott fejére a lámpafény. Ők és a hozzájuk hasonló sok ezer olvasó család bizonyítja, hogy ma már a könyvet a leg­több helyen életszükségletnek tartják, s ha akadnak is még olyanok, akik nem szeretnek olvasni, számuk egyre keve­sebb lesz, mert a könyv szinte észrevétlenül belopja magát az emberek szívébe. Cs. Adám Éva 4 «Jla Joseph Priestley 1903. MÁRCIUS 12., KEDD: GERGELY 230 évvel ezelőtt, 1733 márciusá­ban született JOSEPH PRIEST­LEY angol természettudós és filo­zófus, rendkívül sokoldalú és el­lentmondásos egyéniség, aki ki­emelkedő természettudományos kutatásai és eredményei ellenére prédikátori tevékenységet is foly­tatott. Élete végéig a politikai szabadság védelmezője volt, ezért hazájából ki kellett vándorolnia, ö fedezte fel 1774-ben az oxigént, továbbá az ammóniákot, á kénes­savat és a szénmonoxidot. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BRÖDY Aki átmegy a falon GYÖNGYÖSI PUSKIN , Sámson GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A torpedó visszalő HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nevessünk HATVANI KOSSUTH Kísértetíkastély Spessartban HEVES Az utolsó tél PÉTERVÁSARA Az elnök úr látogatása FÜZESABONY Ez is szerelem fSIINMÄZi * AA Ü S O »C Egerben délután 15,30 órakor: PLATONOV SZERELMEI (P etőf i-bérlet) A televízió műsora 17,50: Hírek. 17,55: Ifjúsági Híradó. 18,10: Ki miben tudós? 19,10: A futószalag megindul. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Mező­gazdászok fóruma. 19,50: A tv mesekönyve. 19,55: Népi zene. 20,15: A lelkiismeret lázadása. I. NDK-film. 22,50: Hírek. A tv-híradó ismétlése. 260 $vvel ezelőtt, 1703. március 12-én született AMADÉ LÁSZLÓ költő, korának legkiválóbb dalköltője (A szép fényes katonának arany, gyöngy élete). Szerelmes versei zeneiségükkel és dalla­mosságukkal hatnak, összes költeményeit és életrajzát Négyessy László adta ki. 180 évvel ezelőtt, 1783-ban e napon született KŐSZEGI MÁR- TONY KAROLY, aki a mai gázálarc ősét, az „életmentő készülé­ket” 1830-ban feltalálta. 125 évvel ezelőtt, 1838-ban e napon született WILLIAM HENRY PERKIN angol kémikus, az első mesterségesen előállított anilin­lest ék felfedezője, az angol színezékipar megalapozója. 100 évvel ezelőtt, 1863-ban e napon született VLAGYIMIR VER- DANSZKIJ szovjet-orosz geokémikus, az ásványtanban a geneti­kus irány lefektetője. Fontosak az egyes ásványok képződésé­nek folyamatára és felépítésére vonatkozó elméletei. A geokémia egyik megalapítójának tartjuk Verdanszkijt. Avagy Leila és Ali szomorú története Idő járásjelen tés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás kedd estig: Nyugat felől újabb felhőátvo- nulá$ok, esőkkel. Mérsékelt, időnként élénk délnyugati, nyugati szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet 10 —11 fok, várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet nulla—plusz 4 fok között. (MTI) Leila csodálato­san szép volt. Lei­la gyönyörűen tán­colt és amikor éne­kelt, mintha hurik serege hájjal ke- negette volna az ember hasát. Szá­jából úgy bugy- gyant elő a szó, mint tiszta forrás a sziklából. Nem csoda te­hát, hogy Leila volt a hatalmas basa kedvence. Minden szabad idejét vele töltötte és bár a basa nem szerette a táncot, estéről estére együtt lejtette Lei- Iával, csupán azért, hogy magá­hoz szoríthassa a leány karcsú tes­tét. Ám történt, hogy Leila szívét nagy betegség támadta meg. Szerelmes lett. Persze, nem a nagy hasú ba­sába. A nagyúr egy­szer rajtakapta Leilát, amint hold­világos éjszaká­nak idején lelopa­kodott a parkba. Döbbenten látta, hogy a bokrok kö­zül egy délceg fia­talember lép elő és Leilát szenve­délyes csókok, sze­relmes suttogások között öleli magá­hoz. — Hiszen ez Ali, az első rabszol­gám! — hördült fel a basa. Szinte ful­dokolt mérgében és szent bosszú ér­lelődött hájas szí­vében. — Hát ez a há­la? Ez a köszönet azért, amiért ki­emeltem a többiek közül? Kígyót me­lengettem a keb­lemen. .. — dohog­ta nagy mérgesen maga elé és legszí­vesebben mind­kettőt lenyakaz- tatta volna. — Majd reggel adok nekik. És hatalmas, hétmérföldes lép­teivel gyorsan el­jött a napsugaras hajnal. A basa maga elé hívatta Leilát és Alit. Ezek sejtelmektől gyötörve, reszket­ve álltak a, hara­gos nagyúr előtt, az pedig így szó­lott hozzájuk mennydörgő han­gon: — Ti gyalázatos, szégyentelen, gyaur kutyák! Ne is pró­bálkozzatok véde­kezni. Vétketek nagy! Vegyétek tudomásul, hogy leveszem rólatok kezemet és meg­vonom tőletek jó­indulatom. Csupán jószívűségemnek köszönhetitek, hogy ilyen enyhe büntetést szabok ki rátok; fogjátok menleveleteket és menjetek Allah nevében, békével! Ezzel átnyújtot­ta Le liánok, a gépírónőnek és Kovács Alinak, a bérelszámolás cso­portvezetőjének a felmondólevelet. Kikli Tivadar 2. Ruhástól feküdtem az ágyon, s a mennyezet repedéseit szá­moltam, de ez csak amolyan kibúvó volt arra, hogy a fi­gyelmemet lekössem, másfelé tereljem. — Ide hallgass! — mondtam nyersen és kurtán. — Nem kell, hogy te tiszteljél engem, nem vagyok én erre rászorul­va. Csiklandós történetet akarsz tőlem kicsikarni, mi!? Pikó dühösen nézett rám: — Nem kértelek, hogy me­sélj! Hagyj aludni .,. — Fejére húzta a takarót és a fal felé fordult. — Pedig azt akartam, hogy segíts ... Levelet kaptam ... tőle. Válaszolni kéne. rá, de hát nem megy. Pikó megmozdult a takaró alatt. — Mit akarsz írni a levél­ben? — kérdezte enyhültén. — ... Hogy nem hibáztatom azért, amit tett és meg fogom védeni a becsmérlések ellen, a pletykáktól. Pikó elgondolkozva nézett rám. — Tehát a sejtéseim nem alaptalan következtetések. — A sejtéseid . .. süsd meg, csomagold zsírpapírba és add postára, karácsony előtt! ★ A „felozóban” — ez felolva­só termet jelent a mi nyelvün­kön — egy puha deszkából sietősen ácsolt szónoki emel­vény állt. Furcsa, de nekem mindig egy Lenin-festmény jut eszembe erről; azt az emel­vényt festették ilyenformára, amelyikről Lenin is szónokolt a Putyilov-gyáriaknak. Muhar, a párttitkár és a fő­aknász jött be. Csend fogadta őket, ahogy az emelvényre fel­léptek. — Fontos bejelentést szeret­nénk tenni, szaktársak! — mondta a főaknász és intett Muharnak. — Emberek, elvtársak! Va­lóban fontos dolgot szeretnék elmondani, de nem, nem beje­lentés, közlemény, ez túlságo­san hivatalos így. Ha valami bajról van szó, ha valami ne­hézségben kérünk segítséget, akkor mondjuk ezt. Én pedig most örömről szeretnék itt, mindenki előtt számot adni: Ocsenás Gábor hatfős csapata elsőnek csatlakozott a szocia­lista brigádmozgalomhoz. És a papírról olvasni kezdte a vállalások pontjait. Morgás, mozgolódás támadt egyszerre az emberek között, de nem lehetett érteni, mit is mondanak, hogy is véleked­nek rólunk. Egymásnak sugdo- lóztak csak. Ketten voltunk je­len a csapatból: Pikó meg én. Muhar figyelmesen körül jártatta szemét a falak között, kutatta az arcokat, vajon mi­lyen érzésekről vallanak. — Tessék, mondják el á vé­leményüket, ne csak egymás­nak susmutoljanak. Csend támadt, a suttogás, morgás abbamaradt. — Aztán hogyan gondolták, hogy szocialista emberek lesz­nek? És egyáltalán mitől lesz­nek azok? — kérdezte a faar­cú Bialis nem kis gúnnyal a hangjában. — Másképpen dolgoznak, mint eddig, hát nem érted? — Másképpen dolgoznak, mi az, hogy „másképpen”?! Csá­kány helyett talán dikiccsel ásnak gyámlyukat az ácsola- toknak? Vagy csille helyett taligába lapátolnak? — Szerintem teljesen vilá­gos ...! Mozgalmi dalokat éne­kelnek a slágerek helyett Esetleg családi teadélutánokon vitatják meg az időszerű poli­tikai kérdéseket. Pikó nyugodt gyerek, mond­tam már mennyire szótlan, csendes természetű. Mégis at­tól féltem, mikor a szája szélét harapdálva, kezében idegesen forgatta jobbra-balra a lámpa­vasat, hogy valami bajt csinál. Pedig, ha tudná, nekem mi­lyen nehéz volt visszafojtani, lenyelni a dühöt, a sértegeté­seket, türtőztetni az indulatot, nehogy képen lökjem valame­lyik gúnyos hang tulajdonosát. — Emberek, ilyen olcsó vic­cet csinálni ebből, nem vall valami nagyfokú érettségre! — mondotta Muhar, s láttam sze­mén a csalódottság és a harag szikráit. A gépház gözdudája már másodszor szólalt meg, leszál­lásra figyelmeztetve, s ki-ki igyekezett a kashoz. — Ö, micsoda jámbor mu- lyák vagytok ti ketten — pap- rikázódott fel Telek, mikor a váltásnál tudomást szerzett a történtekről. — Ha már nem kentetek le egyet-egyet, szólni szólhattatok volna! Pikó elgondolkozva hallga­tott, aztán csak annyit mon­dott a hevülékeny Teleknek nagy bölcsen: — Valami francia írótól ol­vastam: minden szó fegyver, ha a maga helyén van ... Itt nem lett volna helyénvaló semmiféle vita. Nem a „felo­zóban” kell nekünk megvédeni magunkat. — Ott se lehet, hogy csak úgy a sarokba lökdössenek és röhögjenek rajtad. * * * — Nézd, komám, elmúltam már harminckettő, de meg te sem vagy már a szűzfiú, akit begerjeszt egy kerítésen szára­dó kombiné. — Mit akarsz ezzel monda­ni? — kérdezte furcsán, cso­dálkozva Pikó. — Csak azt, hogy értsed, mi­ért nősültem későn, majd har­mincéves fejjel... Bár az, hogy későn, meg hogy har­mincéves fejjel, nagyon is kü­lönböző dolog, ha arra gondo­lok, amit az újságokban olvas­tam, hogy valami spanyol ze­nész 80 éves korában vette fe­leségül 20 éves tanítványát* vagy az a francia énekesnő, aki a nálánál 18 évvel fiatalabb férfival esküdött össze. Ha azt akarnám, hogy bárki jót, meg szépet gondoljon rólam, azt mondanám: azért nem nősül­tem meg 25 éves koromban, vagy még korábban, mert csak rossz példát láttam magam előtt. Apám meg anyám nem éltek valami szépen. Az öreg annyira szerette az italt, hogy a párnát is eladta a feje alól, takarókat, lepedőket tett pénz­zé. Ivott, ütlegelt és nyakra- főre gyártotta a gyerekeket — anyám más jót nem is kapott tőle az életében. Heten vol­tunk testvérek, igen, heten! Hogy szeretett-e bennünket? Ha józannak mutatkozott... akkor felpofozta a kántortaní­tót is, amiért nádpálcával ütött a nővérem keléses fene­kére. Ha meg ivott, hajaj! Egy­szer hármunkat, legkisebbeket, kikötött a körtefához és alapo­san elabriktólt a nadrágszíjjal, hogy vonítottunk egész éjjel; az ajtót meg bezárta anyánk előtt, nehogy feloldozhasson virradat előtt. És tudod, miért tette ezt? Mert féltünk a sötét­ben s nem mertünk kíséret nélkül szükségre menni. Látod, mennyire elkanya­rodtam ... Igaz, hogy sokat gondoltam ezekre, de hogy ezért nem szántam magamat nősülésre, csak felerészben igaz. A másik fele a dolognak az, hogy nem voltam megszo­rulva soha nők dolgában. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents