Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

4

népújság

1963. március 12., kedd

(T HÄZ $ok kőfu/ü

Rézsaszentmcurtoni pillanatkép

Csak akkor . . .?

Barátomat várom az egri Vörös Csillag mozi előtt. Az eső szitál, zuhog — váltakozva — egyre szaporodik a járdán, s az úttesten a víz.

Figyelem az embereket. Vigyáznak ruhájukra, cipőjükre, kikerülik a tócsát, óvatosan lépnek, nehogy „felcsapják” a latyakot.

Valami nagyobb veszélytől hirtelen szétrebbennek, menedéket keresve a kirakatok mélyedéseiben, kapualjakban. Egij gépkocsi közeledik. Magam is felkészülök a locsolóautó módjára közeledő látványra.

De nem akarok hinni a szememnek: a kis szürke Trabant lelassít, sőt, megáll, s aztán „lépésben” megy keresztül egy nagyobb tócsán. És a mindig vágtató taxi is kíméli a járókelőket! Sőt, egy gyorsjáratú Volga is körültekintő.

Csak nem „javullak meg” a gépkocsivezetők? — önt el kellemes forróságával a gondolat.

De nem! A pillanatnyi emberséget csupán egy közlekedési rendőr jelenlétének köszönhettük ...

(P)

— 51 H&IOTT sertést szállított a múlt héten az Állat- forgalmi Vállalatnak az eger- baktai Dobó István Termelőszövetkezet. A most szállított sertések már a második szaporulatból származnak.

— KENNETH Round angol középiskolai tanár azoknak a sorába állt, akik vitatják William Shakespeare szerzőségét és Bacont tekintik » a shakes- peare-i alkotások valódi szerzőjének. Négyesztendei kutató munkával Round valamiféle „kódot” dolgozott, amelyet a szonettek megfelelő soraiba behelyettesítve, bizonyítékot lehet szerezni a Shakespearet elítélő állítás igazságáról. Round nagyszabású tanulmányt ír felfedezéséről.

— 13 EZER MÁZSA trágyát hordtak szarvasba eddig a .verpeléti Petőfi Termelő- szövetkezetben. A szövetkezet fogatai még jelenleg is végzik ezt a munkát.

— AZ EGÉSZSÉGÜGYI Világszervezet követeli az új gyógyszerek eladásának nemzetközi ellenőrzését, nehogy a Contegran-ügyhöz hasonló esetek megismétlődhessenek. A szervezet egyik munkatársának nyilatkozata szerint a szakértők márciusban értekeznek ez ügyben, s a kidolgozott.. terveket eljuttatják valameny-é nyi tagállamhoz. j

— NÉGY GÉP dolgozik ai kerecsendi Aranykalász Tér- ■ melőszöveíkezet földjein. A, négy gép, — amelyek kö-l zül egy a termelőszövetkezet j tulajdonát képezi — az őszi ■ vetések fejtrágyázását végzi, j

— KENNETH MACQUEEN! tondoni üzletember különleges j körkötőgépet talált fel, amely-' lyel bármilyen három kitérje désű ruházati cikket, sőt, mű- j gyantával impregnált üveg-' rostokból még csónakot is le-, hét „kötni”!

— LETARTÓZTATTÁK f

Heimo Haitto hegedíímű- j vészt, aki 14 éves korában,- mint csodagyermek nemzet-1 közi hegedűversenyt nyert j Londonban és legutóbb a' Salem-i szimfonikus zenekar, karmestere volt, Haitto ha- ! mis csekkeket hozott forga-j lomba. ;

— EGY VÉLETLEN folytán\ arra az érdekes megállapítás- j ra jutottak, hogy az éjjeli lep-! kék és más rovarok nem bírják az ultrahangokat. A rova-\ rok megtanulták, hogy ez az; ultrahang veszélyt jelez, hi-' szén a d.enevér az éjjeli lepkék , ádáz ellensége.

— A HÄBORÜ előtti idő- i szak legeredményesebben: működő francia defektive,! Marcel Guilleaume 91 észtén-1 dős korában elhunyt. George j Simenon, az ismert bűnügyi regényíró Guilleaumeről, a* francia Sherlock Holmesról | mintázta regényeinek főhő-; sét, Maigret felügyelőt.

— AZ AFRIKAI földrészen! 309 rádióállomás működik, j '■Ezer afrikaira 18 rádióvevő-'.

1készülék jut. I

ÉRDEKES DOLOG, de

igaz, hogy egyik ember nagyon szeret olvasni, a másik egyszerűen irtózik tőle. Felesleges időtöltésnek tartja, haszontalan szemrongálásnak. Bár ezek nagyon kevesen vannak, de találkoztam már velük, s bármilyen furcsa, nem az „egyszerűbb” ' emberek mondják ezt, hanem általában azok, akik talán valamilyen „vonalat” sejtenek ebben a kijelentésben.

— Van nekem mit lapozgatni, ott vannak a szakkönyveim, bár arra lenne elég időm. Szép- irodalom?! — Mondta a minap beszélgetés közben egy mérnök ismerősöm Petőfibányán.

Szépirodalom. Ez ennyire felesleges lenne? Legalábbis számára. Aztán bekopogtattam Rózsaszentmártonban Kós István bányász lakásába, csak úgy, találomra, mert érdekelt, hogy például nekik mi a véleményük a könyvről, az irodalomról. Vajon szeretnek-e olvasni, s ha Igen, akkor mit?

— Túl sok időm nincs, mert nagyon fáradt vagyok a kemény munka után. Nekem kedvenc olvasmányom az újság. Mindenfajta újság. Ott, aztán megtalálom azokat az elbeszéléseket és verseket is, amelyek mai életünkről szólnak, s mivel tudomást szerzek a napi eseményekről, egyben irodalmat is kapok. A kislányom már szenvedélyesen olvas. Megveszünk neki minden könyvet, amit kér!

— Most éppen a Csodafurulyát olvasom, meg mindennap Petőfi verseit — mondja a kis Kati, aki már negyedik osztályba jár.

— Nagyon szeret szavalni. Minden verset elolvas, ami a kezébe kerül — büszkélkedik az édesanya.

— És Kós néni mit olvas?

— Én csak szeretnék olvasni, de nekem annyi munkám van, hogy bizony nem nagyon tudok időt szakítani rá. Hanem azért

nagyon sok könyvet, verset és színdarabot ismerek, mert reggeltől estig szól a rádió. Hallgatom a folytatásos regényeket, nagyon szeretem a Rádióiskolában az irodalomórákat, és az az igazság, hogy így egyszerre két munkát tudok végezni. Én csak a fülemmel olvasok.

NEM ILLIK TOVÁBB zavarni, az egész család készen áll, Katikát kísérik az úttörő jelmezbálba.

A szomszédban, Szabó István művezetőéknél, szinte lázba hozza a családot, hogy a könyvekről esik szó.

— Nálunk a legszebb ajándék, a legmegbecsültebb dolog a könyv — mondja az édesanya. — Legkedvesebb szórakozásunk, ha együtt vagyunk, az olvasás. A férjem még soha nem lépte át a kocsma küszöbét.

— Apuka mindig velünk van szabad idejében — simul hozzá a Ids Jutka. •

— Most ez van soron, de én mindent elolvasok — a kilencéves István már hozza is az Aranykulcsocskát.

— Nekem a csíkos kötet jár. A sorozat legújabb könyvét, Túri Zsuzsa Tűzpiros virágát olvasom most — az ötödikes Judit is elém teszi a könyvet.

De már a nyolcadikos Anna karja is roskadozik a könyvtől, hozza a pettyes-sorozatát, legfelül van a Francia kislány, ezt olvassa. Aztán külön kimegy a legfrissebb, a legkedvesebb könyvért — Petőfi összes költeményeiért.

— Édesanyáméiktól kaptam, mert nagyon szeretek szavalni.

— Ezt nem nyújtja, csak mesz- sziről mutatja a finom bőrkötésű, bibliapapírra szedett értéket.

— Tessék megnézni, édesapámnak mennyi könyve van

— húz be a szobába Istvánka. 39 könyve van!

— Persze, ez nem szépirodalom, én a műszaki könyveket gyűjtöm. Az újság melletY' a legkedvesebb szórakozásom, ha ezeket olvasgathatom. Van köztük olyan is, ami már mérnöknek való, de azért van, amit jól megértek belőle és talán ... Talán a tanulásba is belefogok majd még...

AZ ASZTALON, a szekrényekben, a szekrények tetején könyvek tornyosodnak. Szabó István művezető nagyon szeretné jól irányítani a rábízott munkát. Ezért foglalják le any- nyira a műszaki könyvek. Gyerekei az ő példáján tanulták meg, mit jelent a könyv nyújtotta élmény. Számukra a könyv már nagy érték, tanulnak belőle, elmerülnek mondanivalójában, s a ki§ családban esténként, amikor halkan szól a rádió, meleg hangulatot szór az olvasó emberek lehajtott fejére a lámpafény.

Ők és a hozzájuk hasonló sok ezer olvasó család bizonyítja, hogy ma már a könyvet a legtöbb helyen életszükségletnek tartják, s ha akadnak is még olyanok, akik nem szeretnek olvasni, számuk egyre kevesebb lesz, mert a könyv szinte észrevétlenül belopja magát az emberek szívébe.

Cs. Adám Éva

4 «Jla

Joseph Priestley

1903. MÁRCIUS 12., KEDD: GERGELY

230 évvel ezelőtt, 1733 márciusában született JOSEPH PRIESTLEY angol természettudós és filozófus, rendkívül sokoldalú és ellentmondásos egyéniség, aki kiemelkedő természettudományos kutatásai és eredményei ellenére prédikátori tevékenységet is folytatott. Élete végéig a politikai szabadság védelmezője volt, ezért hazájából ki kellett vándorolnia, ö fedezte fel 1774-ben az oxigént, továbbá az ammóniákot, á kénessavat és a szénmonoxidot.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BRÖDY

Aki átmegy a falon GYÖNGYÖSI PUSKIN , Sámson

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A torpedó visszalő HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nevessünk

HATVANI KOSSUTH

Kísértetíkastély Spessartban HEVES

Az utolsó tél

PÉTERVÁSARA

Az elnök úr látogatása FÜZESABONY Ez is szerelem

fSIINMÄZi

* AA Ü S O »C

Egerben délután 15,30 órakor: PLATONOV SZERELMEI

(P etőf i-bérlet)

A televízió műsora

17,50: Hírek. 17,55: Ifjúsági Híradó. 18,10: Ki miben tudós? 19,10: A futószalag megindul. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Mezőgazdászok fóruma. 19,50: A tv mesekönyve. 19,55: Népi zene. 20,15: A lelkiismeret lázadása. I. NDK-film. 22,50: Hírek. A tv-híradó ismétlése.

260 $vvel ezelőtt, 1703. március 12-én született AMADÉ LÁSZLÓ költő, korának legkiválóbb dalköltője (A szép fényes katonának arany, gyöngy élete). Szerelmes versei zeneiségükkel és dallamosságukkal hatnak, összes költeményeit és életrajzát Négyessy László adta ki.

180 évvel ezelőtt, 1783-ban e napon született KŐSZEGI MÁR- TONY KAROLY, aki a mai gázálarc ősét, az „életmentő készüléket” 1830-ban feltalálta.

125 évvel ezelőtt, 1838-ban e napon született WILLIAM HENRY PERKIN angol kémikus, az első mesterségesen előállított anilinlest ék felfedezője, az angol színezékipar megalapozója.

100 évvel ezelőtt, 1863-ban e napon született VLAGYIMIR VER- DANSZKIJ szovjet-orosz geokémikus, az ásványtanban a genetikus irány lefektetője. Fontosak az egyes ásványok képződésének folyamatára és felépítésére vonatkozó elméletei. A geokémia egyik megalapítójának tartjuk Verdanszkijt.

Avagy Leila és Ali szomorú története

Idő járásjelen tés

A Meteorológiai Intézet jelenti:

Várható időjárás kedd estig:

Nyugat felől újabb felhőátvo- nulá$ok, esőkkel. Mérsékelt, időnként élénk délnyugati, nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 10 —11 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet nulla—plusz 4 fok között.

(MTI)

Leila csodálatosan szép volt. Leila gyönyörűen táncolt és amikor énekelt, mintha hurik serege hájjal ke- negette volna az ember hasát. Szájából úgy bugy- gyant elő a szó, mint tiszta forrás a sziklából.

Nem csoda tehát, hogy Leila volt a hatalmas basa kedvence. Minden szabad idejét vele töltötte és bár a basa nem szerette a táncot, estéről estére

együtt lejtette Lei- Iával, csupán

azért, hogy magához szoríthassa a leány karcsú testét.

Ám történt, hogy Leila szívét nagy betegség támadta meg. Szerelmes lett. Persze, nem a nagy hasú basába.

A nagyúr egyszer rajtakapta Leilát, amint holdvilágos éjszakának idején lelopakodott a parkba. Döbbenten látta, hogy a bokrok közül egy délceg fiatalember lép elő és Leilát szenvedélyes csókok, szerelmes suttogások között öleli magához.

— Hiszen ez Ali, az első rabszolgám! — hördült fel a basa. Szinte fuldokolt mérgében és szent bosszú érlelődött hájas szívében.

— Hát ez a hála? Ez a köszönet azért, amiért kiemeltem a többiek közül? Kígyót melengettem a keblemen. .. — dohogta nagy mérgesen maga elé és legszívesebben mindkettőt lenyakaz- tatta volna.

— Majd reggel adok nekik.

És hatalmas, hétmérföldes lépteivel gyorsan eljött a napsugaras hajnal. A basa

maga elé hívatta Leilát és Alit. Ezek sejtelmektől gyötörve, reszketve álltak a, haragos nagyúr előtt, az pedig így szólott hozzájuk mennydörgő hangon:

— Ti gyalázatos, szégyentelen, gyaur kutyák! Ne is próbálkozzatok védekezni. Vétketek nagy! Vegyétek tudomásul, hogy leveszem rólatok kezemet és megvonom tőletek jóindulatom. Csupán jószívűségemnek köszönhetitek, hogy ilyen enyhe büntetést szabok ki rátok; fogjátok menleveleteket és menjetek Allah nevében, békével!

Ezzel átnyújtotta Le liánok, a gépírónőnek és Kovács Alinak, a bérelszámolás csoportvezetőjének a felmondólevelet.

Kikli Tivadar

2.

Ruhástól feküdtem az ágyon, s a mennyezet repedéseit számoltam, de ez csak amolyan kibúvó volt arra, hogy a figyelmemet lekössem, másfelé tereljem.

— Ide hallgass! — mondtam nyersen és kurtán. — Nem kell, hogy te tiszteljél engem, nem vagyok én erre rászorulva. Csiklandós történetet akarsz tőlem kicsikarni, mi!?

Pikó dühösen nézett rám:

— Nem kértelek, hogy mesélj! Hagyj aludni .,. — Fejére húzta a takarót és a fal felé fordult.

— Pedig azt akartam, hogy segíts ... Levelet kaptam ... tőle. Válaszolni kéne. rá, de hát nem megy.

Pikó megmozdult a takaró alatt.

— Mit akarsz írni a levélben? — kérdezte enyhültén.

— ... Hogy nem hibáztatom azért, amit tett és meg fogom védeni a becsmérlések ellen, a pletykáktól.

Pikó elgondolkozva nézett rám.

— Tehát a sejtéseim nem alaptalan következtetések.

— A sejtéseid . .. süsd meg, csomagold zsírpapírba és add postára, karácsony előtt!

★

A „felozóban” — ez felolvasó termet jelent a mi nyelvünkön — egy puha deszkából sietősen ácsolt szónoki emelvény állt. Furcsa, de nekem mindig egy Lenin-festmény jut eszembe erről; azt az emelvényt festették ilyenformára, amelyikről Lenin is szónokolt a Putyilov-gyáriaknak.

Muhar, a párttitkár és a főaknász jött be. Csend fogadta őket, ahogy az emelvényre felléptek.

— Fontos bejelentést szeretnénk tenni, szaktársak! — mondta a főaknász és intett Muharnak.

— Emberek, elvtársak! Valóban fontos dolgot szeretnék elmondani, de nem, nem bejelentés, közlemény, ez túlságosan hivatalos így. Ha valami bajról van szó, ha valami nehézségben kérünk segítséget, akkor mondjuk ezt. Én pedig most örömről szeretnék itt, mindenki előtt számot adni: Ocsenás Gábor hatfős csapata elsőnek csatlakozott a szocialista brigádmozgalomhoz.

És a papírról olvasni kezdte a vállalások pontjait.

Morgás, mozgolódás támadt egyszerre az emberek között, de nem lehetett érteni, mit is mondanak, hogy is vélekednek rólunk. Egymásnak sugdo- lóztak csak. Ketten voltunk jelen a csapatból: Pikó meg én.

Muhar figyelmesen körül jártatta szemét a falak között, kutatta az arcokat, vajon milyen érzésekről vallanak.

— Tessék, mondják el á véleményüket, ne csak egymásnak susmutoljanak.

Csend támadt, a suttogás, morgás abbamaradt.

— Aztán hogyan gondolták, hogy szocialista emberek lesznek? És egyáltalán mitől lesznek azok? — kérdezte a faarcú Bialis nem kis gúnnyal a hangjában.

— Másképpen dolgoznak, mint eddig, hát nem érted?

— Másképpen dolgoznak, mi az, hogy „másképpen”?! Csákány helyett talán dikiccsel ásnak gyámlyukat az ácsola- toknak? Vagy csille helyett taligába lapátolnak?

— Szerintem teljesen világos ...! Mozgalmi dalokat énekelnek a slágerek helyett Esetleg családi teadélutánokon vitatják meg az időszerű politikai kérdéseket.

Pikó nyugodt gyerek, mondtam már mennyire szótlan, csendes természetű. Mégis attól féltem, mikor a szája szélét harapdálva, kezében idegesen forgatta jobbra-balra a lámpavasat, hogy valami bajt csinál. Pedig, ha tudná, nekem milyen nehéz volt visszafojtani, lenyelni a dühöt, a sértegetéseket, türtőztetni az indulatot, nehogy képen lökjem valamelyik gúnyos hang tulajdonosát.

— Emberek, ilyen olcsó viccet csinálni ebből, nem vall valami nagyfokú érettségre! — mondotta Muhar, s láttam szemén a csalódottság és a harag szikráit.

A gépház gözdudája már másodszor szólalt meg, leszállásra figyelmeztetve, s ki-ki igyekezett a kashoz.

— Ö, micsoda jámbor mu- lyák vagytok ti ketten — pap- rikázódott fel Telek, mikor a váltásnál tudomást szerzett a történtekről. — Ha már nem kentetek le egyet-egyet, szólni szólhattatok volna!

Pikó elgondolkozva hallgatott, aztán csak annyit mondott a hevülékeny Teleknek nagy bölcsen:

— Valami francia írótól olvastam: minden szó fegyver, ha a maga helyén van ... Itt nem lett volna helyénvaló semmiféle vita. Nem a „felozóban” kell nekünk megvédeni magunkat.

— Ott se lehet, hogy csak úgy a sarokba lökdössenek és

röhögjenek rajtad.

* * *

— Nézd, komám, elmúltam már harminckettő, de meg te sem vagy már a szűzfiú, akit begerjeszt egy kerítésen száradó kombiné.

— Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte furcsán, csodálkozva Pikó.

— Csak azt, hogy értsed, miért nősültem későn, majd harmincéves fejjel... Bár az, hogy későn, meg hogy harmincéves fejjel, nagyon is különböző dolog, ha arra gondolok, amit az újságokban olvastam, hogy valami spanyol zenész 80 éves korában vette feleségül 20 éves tanítványát* vagy az a francia énekesnő, aki a nálánál 18 évvel fiatalabb férfival esküdött össze. Ha azt akarnám, hogy bárki jót, meg szépet gondoljon rólam, azt mondanám: azért nem nősültem meg 25 éves koromban, vagy még korábban, mert csak rossz példát láttam magam előtt. Apám meg anyám nem éltek valami szépen. Az öreg annyira szerette az italt, hogy a párnát is eladta a feje alól, takarókat, lepedőket tett pénzzé. Ivott, ütlegelt és nyakra- főre gyártotta a gyerekeket — anyám más jót nem is kapott tőle az életében. Heten voltunk testvérek, igen, heten! Hogy szeretett-e bennünket? Ha józannak mutatkozott... akkor felpofozta a kántortanítót is, amiért nádpálcával ütött a nővérem keléses fenekére. Ha meg ivott, hajaj! Egyszer hármunkat, legkisebbeket, kikötött a körtefához és alaposan elabriktólt a nadrágszíjjal, hogy vonítottunk egész éjjel; az ajtót meg bezárta anyánk előtt, nehogy feloldozhasson virradat előtt. És tudod, miért tette ezt? Mert féltünk a sötétben s nem mertünk kíséret nélkül szükségre menni.

Látod, mennyire elkanyarodtam ... Igaz, hogy sokat gondoltam ezekre, de hogy ezért nem szántam magamat nősülésre, csak felerészben igaz. A másik fele a dolognak az, hogy nem voltam megszorulva soha nők dolgában.

(Folytatjuk.)