Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-09 / 57. szám
1963. március 9., szombat NÉPŰJS AG ÚJ TAVASZ. ÚJ TERVEK. NOVAJON Nemcsak naptár szerint, hanem a gyakorlati munkában is jelentkezik az új gazdasági év kezdete a novait Egyetértés Termelőszövetkezetben. Az új év sikereiért gondozzák még féltöbb gondoskodással az állatállományt, készítik elő a nagy munkákhoz az erő- és munkagépeket. «• Az új gazdasági év sikereiért tevékenykedik a szövetkezet vezetősége is. Az elnök, Szabó Márton, a fővárosban tárgyal a kutak hasznosításáról, amelyeknek felbecsülhetetlen jelentősége lenne a növénytermesztésben. A könyvelő kalkulációkat készít, s szorgos munkában találom a szövetkezet agronómusát. Fitzek Gyula mélyen a papírhalmazba bújva számol, ösz- szead, szoroz, majd kivon, készíti az 1963-as év gazdasági üzem tervét. Mi a tervük az új gazdasági évben ? — Régi vágyunk, hogy itt, Novajon, több mint háromezer holdas közös gazdaságunkban egy olyan szocialista gazdasági egységet hozzunk létre, amely eléri az állami gazdaságok szintjét. Ez a cél közvetlenül a megalakulásunkkor született, s ha eleinte félve gondoltunk is rá, ma már bízunk a sikerben, és az idei évben már nagy lépést teszünk e célunk eléréséért. — Mik a közelebbi tervek? Neveljük az állatállományt. A múlt esztendőben bevételünk egyhanmadát az állattartásból nyertük, az idén tovább növeljük ezt az arányt, több húst, tejet kívánunk értékesíteni, több szervestrágyával akarjuk javítani földjeinket. S mivel alaposan gyarapítjuk — elsősorban saját szaporulatból — a szarvasmarha-, a juh- és a sertésállományt, feltétlenül növeljük a férőhelyek számát is. Kedvező helyzetben vagyunk, mert van egy nyolcfős építőbrigádunk, amely az ilyen munkát jó minőségben, s kevés anyagi ráfordítással elvégzi. Egy tehéndstáJlót építünk, s befejezzük egy 250 férőhelyes hizlalda építését. A növénytermesztésben a nagyobb jövedelmet biztosító aprómagvak termesztésére térünk át. Többek között a cuALIGHOGY megjelentek az ízléses kivitelű bolgár rádiók a kirakatainkban, máris elterjedt a hír: „íme, hová süly- lyedt a világhírű magyar híradástechnika, a bolgároktól importálunk már rádiót is .. E rosszindulatú beállításnak kedvezett az is, hogy az ^első sorozatoknál kisebb minőségi kifogások is előfordultak. Ma már azonban elmondhatjuk — s ezt a hibastatisztika is igazolja —, hogy a bolgár rádiók semmivel sem rosszabbak a hazaiaknál. Rádiógyártásuk színvonala pedig — a magyar szakemberek véleménye szerint — korszerűbb, termelékenyebb a miénknél. Ez érthető is, hiszen a rádiógyártás Bulgáriában új iparág, s így lehetőség nyílt a világ élenjáró tapasztalatainak alkalmazására. Az év végére már olyan kiváló minőségű, nagy teljesítményű, nyomtatott áramkörös bolgár készülékek is megjelentek üzleteinkben, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégítik. Magyarország, minden híreszteléssel ellentétben, nem szünteti be a rádiógyártást, csak az előállított típusok számát csökkenti. Ahogy a Központi Bizottság tavaly júniusi gépipari határozata előírja: „A lakosság számára készülő híradástechnikai cikkek (például televízió, rádió, magnetofon) gyártását — a nemzetközi munkamegosztás alapján — korlátozzák néhány típusra. ,,Ez a nagy múltú magyar híradástechnikai ipar hírnevét egyáltalán nem csorbítja”, sőt öregbíti. Kisebb típusú választék mellett lehetőség nyílik a korszerűbb készülékek, nagy, gazdaságos sorozatú gyártásákorrépa, dohány, német vörös here, lucerna, dughagyma szerepel első. helyen. Tovább növeljük saját gépparkunkat. Egy újabb lánctalpas, két szervestrágyaszóró pótkocsi és egy K 30-as traktor szerepel a legfrissebb tervek között. Nem feledkezünk meg a talajjavításról sem, hiszen az előző évek emelkedő termésátlagait nagyrészt a megfelelő talajerőpótlásnak köszönhetjük. A műtrágya felhasználását üzemtervünkben az előző évi 70 kilogrammos holdanként! átlagról éppen ezért is emeljük megközelítőleg a kétszeresére. Kétszáz hold talajjavítást végzünk Itt említem még meg. hogy az ötéves program keretében az idén újabb 30 hold szőlőt telepítünk nagyüzemi módon. Űj adatok kerülnek közben az üzemterv üres rovataiba, további számokat közöl, de közben nem feledkezik meg az emberekről sem. Olyan neveket említ, mint Szabó József munkacsapatve- zetö, Hanyecz Lajos juhász, Szeremi József és Vályi István traktorosok. Rájuk a szövetkezetben bármikor számíthatnak. Örömmel mondja, hogy a tagság bízik a szövetkezetben s javult az aktivitás. Üj tagokat vettek fel. s a fiatalok is mind jobban látják, jövőjük biztosított a szövetkezetben. Üj gazdasági év kezdődött, s a szövetkezet tagjai újult erővel vesznek részt a közös munkában. A tervkészítés foglalkoztatja e napokban a vezetőséget. A tervek gyakorlati végrehajtása a következő lépés, s ez valamennyi szövetkezeti tagtól lelkiismeretes munkát követel, mert csak így válhatnak kézzelfogható valósággá a tervszámok, így lesz valóság a betervezett munkaegységérték, a 40 forint. P. E. 1 X A március 18-án, hétfőn este 7 órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezi a ^j&tó-fiáhjázíd nyilvános műsoros döntőjét és sorsolását A műsorban fellépnek: GENCS1 SÁRI BILICSI TIVADAR MAJLÄTH JENŐ Kísér: a HANGULAT-TRIÖ Konferál és a döntőt vezeti: PÁLOS MIKLÓS. Jegyek 8—18 forintos áron kaphatók a színházi jegyirodában cs a közönségszervezőknél. Aesopus- mese magyar rajzfilmen A Pannónia Filmstúdióban befejezték az „Oroszlán, tulok és a szamár” című újdonság ceruzarajzi munkáit, hamarosan megkezdődnek a színes felvételek. A történetet Aeso- pus meséje nyomán Várnai György és Somogyi Pál írta. Szabó Szabolcs rendezi. A film az Aesopus-mese modem változata. Megöregszik az oroszlánfőnök, s beosztottjai, a tulok és a szamár, akik eddig féltek erejétől, már nem tisztelik. Különféle módon kijátsz- szák, megalázzák. Akkor is megpróbálják folytatni dolgaikat, amikor új főnököt kapnak, dé aztán hamar megtanulják, hogy az utódnak is vannak „fogai”. (MTI) dl poros dél posta iig,yjéJ%en. Hogy is volt? 1961 májusi újságcikkünk nyomán a szak- szervezet és a Füzesabonyi Járási Tanács határozatokat hozott a poroszlói posta bezárására, mert az épület életveszélyes. A miskolci Posta- igazgatóság jelentésére a KPM és a Postavezérigazga- tóság intézkedett, de csak szóban. Üjabb szakszervezeti határozat, amelyre a minisztériumból kijöttek Poroszlóra helyszíni szemlére, de a szerződés megkötése, egy új épület megvásárlása hónapról hónapra késett. Jött az ősz — a régi postaépület egyre jobban beázott, — majd 1961 decemberében — hosszabb alkudozások után — megvették az új épületet azzal, hogy 1962 tavaszán megtörténik az átalakítás. Erre mi történt? Huzavona. Eljött a nyár, az ősz, de még a negyedik negyedévben sem kezdtek az átalakításhoz, minden maradt a régiben. Sót, a megvásárolt postaépületet ideiglenesen kiadták orvosi lakásnak. A Postaigazgatóság újabb ígérete: 1963. március hóban végleg elkészül az átalakítás és a posta dolgozói új, kulturált körülmények között fognak dolgozni, tovább nem fenyegeti őket a régi. romos épület összedulésc. Nos, megértük márciust, de a helyzet változatlan, a posta dolgozói továbbra is reszketnek, hogy fejükre szakad az épület. Másfél évi huzavona után hatékonyabb intézkedést várunk a miskolci Postaigazgatóságtól. Három óra a moszkvai központi távírdában Ezt a házat Moszkva központjában nemcsak a moszkvaiak ismerik jól, hanem a főváros minden vendége.. Az első emeleten három teremben helyezték el a Szovjetunió központi távírószolgálatát. A táv- írásznők több száz készüléket kezelnek. A többi termekben fehérre festett automaták sorakoznak. Mindössze három szakember ellenőrzi működésüket. A második emeleten van a nemzetközi szolgálat. Az asztalok felett táblák: Athén,. Budapest, Bukarest, Varsó, Peking, Prága, Párizs, London, New York. A telefontávírászok • szakadatlanul munkában állnak: Moszkva kapcsolatot tart fenn az egész világgal. A mellette levő teremben láthatjuk a telefotógépeket. A többi teremben a technikai személyzet, az ellenőrzési csoport talált helyet. > Valaha összesen 151 gép dolgozott a moszkvai távírdában. Ma több mint kétezer gyorsjáratú betütávíró működik itt. Évente több mint 130 millió távirat indul el ebből a teremből, majd érkezik meg ide. Ott-tartózkodásunk egyetlen órája alatt 30 312 táviratot továbbítottak. Az újságokban gyakorta találhatunk olyan fényképeket, amelyek felirata jelzi: „Kép6Qádió a kirakatban ra. A nemzetközi munkamegosztás bővülése a lakosság számára is előnyös, hiszen a rádió és más közszükségleti cikkek választéka új, jobb és olcsóbb árukkal bővül. ÉRDEMES megjegyezni, nemcsak a késztermékek, hanem egyes híradástechnikai alkatrészekben is növekszik a nemzetközi együttműködés. Megállapodás született például a Német Demokratikus Köztársasággal, hogy egyes rádiócsöveket, tv-képcsöveket, izzólámpás típusokat mi, másokat ők gyártanak, kölcsönös szükségletre is, az eddiginél nagyobb és gazdaságosabb sorozatokban, az Orion és a berlini tv- és rádiógyár megállapodtak a szerelvénygyártás egységesítésében. Ez lehetőséget nyújt a két ország közötti választékcsere bővítésére. (Az importált készülékek javításához mindenütt hazai gyártású szerelési egységek is felhasználhatók.) Távlatokban pedig megteremtik a szerelési egységek országok közötti gyártása szakosításának Étlapját. Az Orionban a hangszórók például, ma a nagy világcégekhez hasonlóéul, több százezres darabszámban készülnek. Ha ilyen és hasonló szerelési egységek gyártásában is nemzetközi szakosodás jön létre, a legfejlettebb világcégeknél is jobb minőségben, olcsóbban készíthetjük azokat Hiszen ez a tömeges gyártás már megköveteli az automatizálást és lehetővé teszi a tudomány és technika legújabb vívmányainak alkalmazását. Nem az a baj, hogy egyikmásik területen szűkítik a gyártott típusok számát, hanem ellenkezőleg: ma már nagyobb is, sokféle termék készül nálunk, szétforgácsolva a műszaki fejlesztőerőket és a termelést. Ez a gépipar műszaki fejlesztésének jelenleg is egyik legnagyobb akadálya. Ha a KGST-országok megosztják egymás között például a háztartási gépek, hűtőszekrények, motorkerékpárok, stb. gyártását, s egy-egy tagállam lényegesen kevesebb típust gyárt, de nagy sorozatban, a nemzetközi együttműködés folytán üzleteinkben olcsó, és csaknem hasonló választék (a felesleges és drága luxust leszámítva) lesz, mint a nagy nyugati világvárosokban. (Mindez fokozottan érvényes a termelő jellegű gépekre, melyeknek se szeri, se száma.) Persze, a jelenlegi szétforgácsolt termelési szerkezet megváltoztatása okozhat múló zavarokat, minőségi hibákat, de egy fa nem takarhatja el az erdőt. VISSZATÉRVE a rádióprob- lémára: van a kérdésnek egy másik oldala is. Nem szabad híradástechnikai hagyományainkat egyetlen termékre leszűkíteni. A Bulgáriával kötött megállapodás lehetővé teszi, hogy termelő és fejlesztő kapacitásokat szabadítsunk fel a lényegesen korszerűbb és bonyolultabb nehéz híradástechnikai cikkek (távbeszélő központok, átviteltechnikai, mikrohullámú elektroakusztikai, adó-vevő berendezéseik) gyártására. A rádió- és televíziógyártást Székesfehérvárra koncentráljuk, s a telefongyár átviteltechnikai, az Orion mikrohullámú berendezések gyártására áll át fokozatosan 1965- ig. A rádió- és televíáógyár- tás színvonala ezzel nem rom- lile, hanem javul, mert a székesfehérvári gyár többek között új, korszerű gyártószalagokat vásárol Csehszlovákiából. Hogy lehet mégis visszafejlődésről beszélni ebben az iparágban, amikor a híradás- és .vákuumtechnikai ipar ösz- termelése a mostani ötéves terv időszakában 2,4 szeresére, exportja pedig 2,7-szeresére növekszik, s 1965-ben kereken tízmilliárd forint értékű terméket ad a népgazdaságnak! Nem könnyű feladat ez, ha csak az anyagszükségleteket is nézzük. Sok százmilliós értékű kondenzátor, potencióméter, ellenállás, ferrit és finomkohá- szati anyag szükséges ehhez. Hát még hány millió mérnöki és szákmunkásórára van szükség. De segít itt is a nemzetközi együttműködés. A magyar Távközlési Kutató Intézet és a szovjet NIIR kutatóintézet közösen dolgoznak a Druzsba mikrohullámú berendezésen, amely tv- és rádióláncot teremt a szocialista országok között. A Beloiannisz szovjet intézettel együtt fejleszti á falusi telefonközpontok és berlini intézettel a Crosszbár telefonközpont elektronikus részét és így tovább. HA TEHÄT bekapcsoljuk a magyar kirakatban levő bolgár rádiót, egyre tisztább hangon szól. a nemzetközi összefogás erejéről beszél, csak érteni keli internacionalista nyelven. Kovács József távírón érkezett”. Azelőtt, ha ilyen képet láttunk, bizonyosak lehettünk benne, hogy a képminőség gyenge. Ma ez a felirat már elragadtatást vált ki a szemlélőből: képtávirat, amelyet több ezer kilométer távolságból vettek fel, s mégsem lehet megkülönböztetni az eredetitől! A Szovjetunió képtávíró szolgálata hazai gyártmányú gépekkel dolgozik. Az egyik ilyen készülék, a „Né- va”, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. Van a központi távírdában egy olyan készülék is, amely bármilyen távolságban, bármilyen rajzot és kézírásos szöveget is továbbít, a rajz, vagy a szöveg a címzés helyén bármilyen papírra felvehető. Egy papírlapot tartottunk a kezünkben, még érezni lehetett rajta a friss nyomdafesték szagát, és nézegettük a kézírásos betűket, a bonyolult rajzokat, s nehéz volt elhinni, hogy nem kézzel rajzolták mindezt a papírra, hanem amit a kezünkben tartunk, az egy másik földrészről érkezett és a rádióhullámok műve, — mindez pedig a perc egyetlen tört rész alatt röppent át a mi földrészünkre. Természetesen különleges szakképzettségű emberekre van szükség ahhoz, hogy ezt a bonyolult technikát irányítani lehessen. A központi távirda épületében megtalálhatjuk a távirdászok iskoláját, a Szovjetunió posta- és távírász technikumának egyik részlegét. A részlegvezetők és a csoportvezetők azelőtt a gyakorlatban legjobban bevált dolgozók közül kerültek ki. Ma ezeket az embereket itt, saját munkahelyükön képezik ki, megfelelő közép-, vagy felsőfokú oktatásban részesülnek... Végig megyünk a működő gépek sorai között. Akárcsak a többi teremben, itt Is megüti fülünket a billentyűk jellegae- tes kattogása. A gépek mellett távírászok ülnek. De... miért dolgoznak ilyen lassan? Mint megtudjuk, — ez a csoport iskolásokból áll. Néhány moszkvai iskola diákjai itt töltik a politechnikai oktatás gyakorlati munkaidejét. A kilencedik osztályosok megismerkednek a távirdai munka ábécé-jével, a tizedikesek pedig hetenként kétszer, rendszeresen dolgoznak a gépeken. A tizenegyedik osztály diákjai pedig már fizetést is kapnak. Három külföldi beszélgetett a diákokkal. Összeis. rked- tünk velük. — Magyarországról jöttek, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumból. Reiff Frigyes, Túri Károly és Juhari István, magyar vendégeink részletesen tanulmányozták a Szovjetunió központi távirdáján az utánpótlás oktatást, kiképzést. — Nálunk, Magyarországon — mondotta Reiff Frigyes — két postástechnikum van. Tervbe vettük, hogy még égy szakintézetet hozunk létre, Budapesten. Nagyon sok mindent felhasználhatunk otthon azokból a tapasztalatokból, amelyekkel itt megismerkedtünk. Idejében — ahogy mondani- szokás. A szovjet embereknek nincsenek titkaik barátaik előtt! Három órát töltöttünk el a távirdában. Az ott dolgozóktól igen sok érdekes apróságot tudtunk meg a központi távírda életéből. Elmesélték, hogyan dolgoztak a moszkvai távirdászok annak idején. 1937-ben, Cskalov nagyszerű' repülőútja alatt, azt is elmondták, hogyan teljesítettek egyfolytában, több napon keresztül szolgálatot a Nagy Honvédő Háború napjaiban. Sok fontos iratot továbbított már a központi távirda. A távírászok emlékeznek rá, hogy amikor Hruscsov elvtárs Indonéziában tartózkodott, innen továbbították Djsikartába a stadion tervrajzait, amelyet éppen akkor készítettek el a szovjet tervezők. És a szovjet űrhajósok útjának felejthetetlen napjait! Akkor aztán nehéz napok jár-, tak a távirdászokra. A télefo- nisták biztosították a külföldi tudósítók számára az állandó kapcsolatot, hazai szerkesztőségeikkel. Telefotókon továbbították szerte az egész világba a szovjet űrhajósok képeit. És néhány órán belül ezek a kének megjelenhettek minden földrész újságaiban. J. Dokucsajev és B. KozloV MAI HOZOMÁNY — A Jani nem volt megelégedve a munkaegységemmel..i (Szegő Gizi rajza)