Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-07 / 55. szám

1963. március 7., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A kultúra húsa: ISx6 méter — Szilvásvárad: gondok — Elbúcsúzott Eger Darvas Andortól Tegnap délelőtt tíz órakor a Tanárképző Főiskola díszter­mében koszorútengerben ra­vatalozták fel Darvas Andort, a főiskola elhunyt igazgató- helyettesét, fizikai tanszékének vezetőjét, a megyei tanács tag­ját. Búcsúztatásán megjelentek a megyei és városi pártbizott­ság, a tanács, a társadalmi szervek képviselői, a főiskola happali és levelező tagozatá­nak hallgatói is. A főiskola nevében dr. Szántó Imre igazgató, a diákok nevében Kovács László hall­gató búcsúzott az elhunyttól. Eljött a gyászszertartásra Hvang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete és Nguyen Viet, a nagykövetség első titkára, hogy a vinmji társ­főiskola hallgatói nevében el­búcsúzzanak Darvas Andortól. A Műszaki Egyetem docense, az Eötvös Lóránd Fizikai Tár­sulat és a TIT fizikai szak­osztályának elnöke, dr. Boros János, megható szavakkal em­lékezett az elhunyt érdemeire. Óriási! Szenzációs! No, de ilyet! Hallottam már fes­tékbe mártot]. gilisz­tákról, számár farká­ról, festékbe mártott nők hastáncáról vász­non, — már ami az absztrakt festészet műhelytitkait illeti. De ez! Nahát! Erik Münster dán abszt­raktfestő zseniali­tása. módszerének merész újszerűsége, dinamikus álkotás­ügöző... vásznaira j ■zines mű- I módja lenyűgöző.. Münster egy rakás színes anyagrögöt tesz, az­tán az egészet meg­szórja egy kis puska­porral, aztán az egé­szet szépen meg­gyújtja... Pukk! És a robbanás után kész a műremek... Bombasiker! Vajon hogyan ho­norálják lakótársai Erik Münster alkotói módszerét ? (—ó) ff Magyar ember fél a portul Tárgyalóterem. Barna színű bútorok, puritán ízléssel el­rendezve. A bírói pulpitustól másfél-két méternyire áll a vádlottak padja. Olykor köny- nyező, bűnüket megbánó, más­kor fölényeskedő, cinikus em­berek foglalnak ezen a pádon helyet S akár a kaméleon, úgy váltanak színt némelyek. Minden póz, minden hamisság és cinizmus levedlik azonban, ha a büntetőtanács elnöke íté­letet hirdet: „A Magyar Nép- köztársaság nevében...” Ha több józan meggondoltság akadna egyesekben, kevesebb időt rabolnának el a törvé­nyesség őreitől, s ritkábban ke­rülne sor ítélethirdetésre ... Három sárkány Ne gondoljanak a kedélyes hangú, a 30-as években ját­szott, régi magyar filmvígjá­tékra, mert „közönséges” rá- galmazási perről van itt szó. Közönséges — a szó legelíté- lendőbb, s legmegbotránkoz- tatóbb értelmében. A „három sárkány”, termé­szetesen három nő. Már nem fiatalkorú asszonyok, 69 és 46 éves a két idősebb, 36 eszten­dős a harmadik, a fiatalabb. Nevük, viselt dolgaik nem is­meretlenek a bíróság folyo­sóin, a tárgyalótermekben. Többször megbüntette már őket a bíróság, s a triumvirá­tus minden tagja jelentős ösz- szeget fizetett büntetésül. 1958 —59 óta nem nyughatnak egy­mástól. s lassan már mindhár­mukat leltárba vehetik, mint Kórházi beszélgetés: atilla, akinek nincs hová mennie LÁTOGATÁSI IDŐ van az egri I-es számú Kórház nő­gyógyászatán. A szobában minden beteg ágya mellett ül­nek, mindenkihez érkezik lá­togató, csak egy öreg, galamb- ősz hajú anyóka fekszik moz­dulatlanul a sarokban. — Nagyon beteg, néni? , — Nem! Á, nem ... nem va­gyok én beteg, vagyis tetszik tudni, már ahogyan egy ilyen öregasszony egészséges lehet i— válaszol, aztán felül az ágyon és látható érdeklődéssel figyel. Közelébb húzom a szé­ket, melléje ülök. — Mióta van itt a kórház­ban? — Régen, de tegnap már ha­zavitt a mentő, haza a fiam­hoz ... És hogy került vissza? — Nem kellettem a fiam- hak! Visszaküldött. Tompán, súlyosan koppan- hak a szavak. A betegszobá­ban megsűrűsödik a levegő, s minden tekintetet magamon érzek. Betegek és látogatók egyaránt az anyóka szavait lé­teik: . — Azt mondta, nem kellék, pedig van 600 forint megtaka­rított pénzem. Itt van nálam, itt, a párnám alatt Nyugdíjat kapok a tsz-ből, abból spórol­tam össze, hogy annak adjam, aki majd eltart — Több fia is van? — Négy. Három az első uramtól, egy a másodiktól, de az én nevemen van a negye­dik ... Valaki megkérdezi: — Hol laknak a fiúk? A NÉNIKE FELÉJE pillant s ujjain számolva válaszol: Első, a Józsi, Feldebrön bri­gádvezető a tsz-ben, János Egerben mentős, Sanyi Ózdon a gyárban dolgozik, Laci meg Csermelyben. Egyiknek se kel­lek! Azt mondták, menjek, ahová tudok. Hát mondja, szabad így bánni egy anyával? Jóska is visszazavart, pedig mondta neki a mentős: ember, ne legyen ilyen az édesanyjá­hoz. Most aztán itt vagyok a kófrház kegyelméből... Egy pillanatig dermedt csend van a kis szobában. Méreget­jük a szavak erejét súlyát s látom az arcokon, mindenki arra gondol: mi lenne, ha öregségeimre én is... — Mennyi idős, néni? — tö­röm meg újra a csendet Az anyóka párnája alól kihúzza személyi igazolványát és resz­kető kézzel nyújtja felém. Íme az adatok: özv. Csuha Fe- rencné, született 1892-ben Nyíregyházán. Valaki halkan a fülembe súgja: nem a fiai­tól jött a kórházba. Az anyóka elkapja a szót — Nem, nem a fiaimtól jöt­tem, hanem Demjénről, ahol Molnár Mátyás tsz-tagnál él­tem három esztendeig. Háztar­tását vezettem, mert Jóskáék rosszul bántak velem. Rosszul bánták és most senkinek se kellek. Molnár 80 esztendős már, ő is itt van a kórházban. Kihez menjek? Tárja szét kar­ját, s szemében könny csillan. ROSSZ NAPOM volt tegnap. Hatalmába kerített valami ki­mondhatatlan keserű hangu­lat Folyton ez az öregasszony járt az eszemben, akinek tu­lajdonképpen már nincs is he­lye a kórházban, hiszen mások is gyógyulásra várnak. Azon töprengtem, hogy ez az asz- szony világra hozott felnevelt négy fiút, akik családot alapí­tották, emberi módon élnek és most becsukják 71 éves öreg édesanyjuk előtt az ajtót Ször­nyű sors egy emberi élet, egy anyaság tragédiája. Valaki tudni véli a kórházban, hogy az öregasszonyban van a hiba, s emiatt dobják el fiai. Lehet, hogy ez az asszony, ez az anya követett el életében hibákat, de mindez hatványozottan sem elegendő arra, hogy a négy fiú eldobjon magától egy anyát A társadalom, az őregasz- szony segítségére sietett, hi­szen Csuha Ferencné ingyen kap gyógyszert kórházi ápo­lást, az államtól nyugdíjat is, de mindezek mellett nem le­hetnek fagyott szívűek a gyer­mekek sem. És ha nem akar­ják tartani, maguk közt látni édesanyjukat, akkor is „tör­vény szabta” emberi kötelessé­gük gondoskodni eltartásáról. Később az jut eszembe: mi lesz, ha egy-két nap múlva az osztály főorvosa —, aki most emberségből a kórházban tart­ja, nem tud helyet adni neki? Igen. Most már a négy gyer­meken a sor, Józsefen, Jáno­son, Sándoron és Lászlón, akikben most már fel kell, hogy ébredjen a lelkiismeret, a gyermeki szeretet KÉSEDELEMRE nincs idő hiszen magára hagyott édes­anyjukon sürgősen kell segí­teni, aki felnevelte négyüket és ákinek most nincs hová törzsvendégeket. Mint moha­medánoknak a. mekkai Kába- kő, nekik annyi a bíróság. Kisebb szilencium után most újra bőrük alá bújt az ördög: a két idősebb asszony megtámadta a fiatalabb har­madikat. Az öregek a hetedik utcáig elhallatszó botrányt rendeztek az utcai nyomóskút körül, ügyesen kiválasztva a legalkalmasabb időpontot, hogy minél több szem- és fül­tanúja legyen a pocskondiázó, arcpirító purparlénak, a fiata­labb nő nyilvános megszégye­nítésének. A mostani magán­vádló azonban vádlottként is „szerepel” ugyanebben a rá­galmazás! perben — a bünte­tőtanács előtt. Az aláírás : két kereszt Békéltető tárgyalás. Fiatal nő — alig lépte túl a második X-et, négy gyermek anyja — unokafivérét pereli becsület- sértésért. Feljelentésén a vád­ló aláírását két kereszt he­lyettesíti; a vádló ugyanis nem tud írni, a betűt nem ismeri, s a számokat is csak a bankje­gyen. A bírói székben ezúttal a népi ülnök foglal helyet, mert az új büntető eljárás rendelkezései (Be 187. §. /4/ bekezdés) felhatalmazzák a né­pi ülnököket is a békéltető tárgyalások önálló vitelére. — Nem lenne érdemesebb, ha kibékülnének? — Az bizony nem! ■— pat­tog az asszonyka. — Belegázolt a becsületembe. — Maguk pedig megverték a vádlott feleségét, útszéli szavakkal illették, s állandóan leskelődnek most is utána. — Ezekre nincs tanúja! — mosolyodik el szélesen a har­cias nő. A békülésről szó sem lehet Hiába hivatja be a békéltető népi ülnök az asszonyka fér­jét, nála sem talál megértésre a meggyőző, okos szó. Csak akkor rebben meg ijedten a szemük, amikor közük velük: ennyi és ennyi forintot helyez­zenek letétbe tanúik után, a gazdasági hivatalban. „Lete­szünk mi, ha kell kétszer any- nyit is” — bizonygatja az asz- szonyka és a férje, de a ko­rábbi harciasságnak már sem­mi nyoma a hangjukban. Verdikt mégsem született ebben az ügyben. A békéltetés után, másnap ismét jött az asszonyka, kérve kérte, ne csi­náljanak semmi tárgyalást, mert ő már nem haragszik a „becsületsértésért”. Mit keres a tök a bíróságon? A kérdéses „gyümölcs” egy közmondásba csomagoltan ke­rült a bíróság elé. Az egyik tsz-tag jelentette fel saját szö­vetkezetének elnökét, mert az többek füle hallatára azt mon­dotta neki: „vigyázz, mert ad­dig megy a tök a vízen, míg elmerül!” A vádló tsz-tag ezt a figyelmeztetést sérelmesnek érezte, s a bíróság segédletével szándékozott elégtételt venni az elnökön — a közmondás miatt. Igaz, hogy időközben az ügy békés befejezést nyert, s egy kézlegyintéssel elintézhetnénk ezt a semmitmondó apróságot. Az a tény azonban mégis mond valamit, hogy azt a szö­vetkezetei, ahonnan a per el­indult — „Egyetértés”-nek ne­vezik .'.. (pataky) X A fjíSlSlUKS március 18-án, hétfőn este 7 órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezi a 'TjőIÓ-pú hj á za t nyilvános műsoros döntőjét és sorsolását A műsorban fellépnek: mennie. Szalay István Kísér: Konferál és a döntőt vezeti: Jegyek 8—18 forintos áron kaphatók a dóban és a közönségszervezőknél. GENCSI S ARI BILICS1 TIVADAR MAJLATH JENŐ a HANGULAT-TRIÓ PALOS MIKLÓS. színházi jegyire­Hiába, a lehetőségek, a gyér lehetőségek lezárták a kultú­ra istápolójának horizontját is: és ma már szinte terv sincs — a beszélgetésből ezt kellett- megállapítanom — a kulturális munka fellendítésé­re. — Ha a legilletékesebbek­nek nincs terve, kiknek le­gyen? És, — ha már a legilletéke- sóbbnél tartunk: miként harcol ő a kultúra házáért? Mivel érvel, amikor helyet, épületet követel a kultúrának? Mert ha valamit kíván — gondolom — cserébe legalább a jövő „terv­fedezetét” kellene bemutatni. Kultúrházra, mégpedig az igényeknek megfelelő (az igé­nyekkel körültekintően kell számolni, hiszen a község azon kevesek közé tartozik, amelyek lakossága évről évre nő) kultúrházra mindenkép­pen szükség van. De már a nagy építkezés, a költséges beruházás előtt is lehetne tenni egyet-mást eb­ben a faluban. Mindenki tud­ja például, hogy Gál Gyula ta­nár lakásán nagy értékű házi múzeum van, sokan látták is már. De még sokkal többen megnéznék, ha nem valaki „lakásán” lenne ez a gazdag néprajzi, történelmi, fegyver-, érme-, ruha-, régi pénz-, stb. gyűjtemény, hanem valamelyik köztulajdonban levő épület­ben. Erre a célra kiválóan megfelelne a műemléknek nyilvánított malom egyik he­lyisége. (A malom egy héten csak egy napot üzemel...) A múzeum nem pótolná a művelődési házat, de kezdeti lépésnek, szerény lépésnek megfelelne. És anyagilag is „megérné” talán, — az ide ér­kező turisták nemcsak a táj szépségeiben, hanem a táj, a környék múltjában is gyönyör­ködhetnének ... — belépődíj ellenében. SÖTÉTEDIK. Most valami­vel élénkebb az utca. Hazafelé tartanak a hegyekben szánkázó gyermekek, egy-két ház kapu­ját becsukják: a fiatalasszony ' és a férj elmegy a moziba. Ahol televízió van, ott most sem vetik le a háza öltözéket: a Teli Vilmost nézik. Otthon mindemképpen kényelmeseb­ben jut el hozzájuk a nagy- , világ, mint egy zsúfolt, kor­szerűtlen keskenyfílmes mozi­ban. Krajczár Imre k támogatják nác§ felhívását ■ ülésszakán elfogadott doku­■ mentumokat. Az összejövetel részvevői \ felhívással fordultak a genfi . leszerelési bizottsághoz: telje­sítse feladatát és váltsa valóra a népek reményeit. (MTI) kA A A A A A A AA A A . előadásokra sem kerülhet gyakran sor, mert ebben az egyetlen teremben, ha egy hé­ten kétféle megmozdulást szer­veznének, már akkor is ütkö­zés történne. — Ha mással nem, — akkor a mozival. A könyvtár valahol a kultúrott- hontól távol kapott szállást A KlSZ-élet, a klubélet is vér­szegény. A m i é r tekre a kultúrigaz­gató egyetlen mondattal vála­szol: Nincs művelődési ház a faluban. NINCS OLYAN kultúrház, amely megfelelne az igények­nek — nincs egyetlen épület, amelyet a szilvásváradiak tel­jesen magukénak mondhatná­nak, ahol berendezhetnék, megszervezhetnék a falu kul­turális életét. A vállalatok és a község szétforgácsolják az erőket: mindén „dudás” saját csárdát akar. — És ha lenne egy művelő­dési ház a faluban, mit tenne? — kérdezem a tiszteletdíjas igazgatót. — Megszervezném a hang­versenyt, amelyhez már van „zenész”, egy, a faluban szü­letett, zeneakadémián tanuló leány, de nincs se zongora, se zeneterem. — És még... kérdezem to­vább, mert szeretném tudni, „ha lenne” kultúrház, mi „len­ne” akkor a faluban, milyen életet teremtenének ott. — Rendeznénk divatbemu­tatót — És azon kívül? — Szerződést kötnénk az egri Gárdonyi Géza Színház­zal, hogy minden darabbal „tájoljon”" Szilváson is. A TÄNCCSOPOKTOT, a könyvtárat a zenekart, a szak­köröket már én juttattam eszébe — annyira megszokta a jelenlegi lehetőségeket, ame­lyek alig jelentenek többet a nullánál, hogy zavarba jön, mit is tenne akkor, ha várat­lanul megváltozna minden. A válaszok furcsa meglepődött- ségről tanúskodnak, rendszer­telenségről, „készületlenségről” — mint amikor a mesebeli szegény ember és felesége előtt megjelenik a csodatevő tündér és felszólítja őket, kí­vánjanak hármat, és mindhá­rom kívánságuk teljesül. És az asszonynak az a kívánsága, hogy a kolbász ragadjon a férj orrára... A moszkvaié a Béke-világtn Moszkva tudományos életé­nek képviselői ülést tartot­tak, amelyen az egyetemes le­szerelésért és a békéért folyó harccal foglalkoztak. Az ösz- szejövetel részvevői egyhangú­lag támogatták a Béke Világ­tanács elnökségének malmöi A FALU OLYAN, mintha egy rojtos, kicsipkézett, hatal­mas lapulevelet ráborítottak volna a Szalajka-völgyre, s a levél fő ere a patak mentén húzódna. Ameddig elért a le­vél szövete, addig „érnek” a házak is. Egyik ház feljebb kapaszkodott a dombra, a má­sik „megállapodott” a meder mellett Az utcák szeszélyesen kanyarognak a házak között, csak a falun kívül, az üdülők környékén levegősebb a tele­pülés: itt a tájnak már nem­csak látképi esztétikuma van — „közepén állva” is tetszik az embernek. A munkásbusz az egyik ut- caszögellésben garazsíroz, — áll az olvadó, jeges-havas úton, mint egy jégtáblák közé fa­gyott hajó. De ilyen mozdulat­lan itt minden — vasárnap délután kihalt a falu. Az ut­cán szaladó erőtlen szél nem kapaszkodik bele senki ruhá­jába: az emberek nem moz­dulnak ki házaikból. Csak a nemrég érkezett üdü­lővendégekkel rohanó szánkó zavarja meg egy pillanatra az általános nyugalmat, de elhal­kul a csengettyűszó, a lovak elrohannak a kíváncsian bá­mészkodó Idegenekkel, és is­mét mozdulatlanná dermed minden. A mozi kezdetéig nem is le­het látni az utcákon senkit. Vasárnap este négyórai idő­tartamra a falu központja lesz ez a 15x6 méter nagyságú he­lyiség, — mert ez jelenti a fcultúrotthont, a mozit, a szín­háztermet, mindent, ahol a falu kulturális életét „bonyo­líthatná”. És még van egy ilyen helyi­sége az erdőgazdaságnak, az állami gazdaságnak és a mész- üzemnek, —- sőt az üdülőnek fs, de az cseppet sem befolyá­solja a falu életét, oda ugyan­is „idegeneknek tilos a beme­net”. SÉRELMESNEK is találják ezt az „egykori cselédek”, akik megteremtették a Pallavici- niek hatalmas gazdagságát — és maguk egy árva középü­letre valót sem kaptak belő­le .. i Se iskola, se kultúrház, se... Szóval: a kultúra háza is több részletben lelhető fel a faluban, — de kulturális élet még több részletben sem..: Nem is lehet! Még akkor sem, ha úgy akarják, ha ter­vezik, akkor sem. A tervek szerint még most is működne a gazdasszony szakkör, a színjátszó csoport, a:; j és „menne minden”, amit n munkaterv előírt, amit a falu lakói elvárnának — s a községi kultúrotthon ezek he­lyett csak egy keskenyfilmet tud adni. Az ismeretterjesztő előadá­sokat szívesen látogatják, csü­törtökön hatvanketten hall­gatták meg az iskola rajztaná­rának előadását a giccsről. De

Next

/
Thumbnails
Contents