Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-07 / 55. szám
1963. március 7., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A kultúra húsa: ISx6 méter — Szilvásvárad: gondok — Elbúcsúzott Eger Darvas Andortól Tegnap délelőtt tíz órakor a Tanárképző Főiskola dísztermében koszorútengerben ravatalozták fel Darvas Andort, a főiskola elhunyt igazgató- helyettesét, fizikai tanszékének vezetőjét, a megyei tanács tagját. Búcsúztatásán megjelentek a megyei és városi pártbizottság, a tanács, a társadalmi szervek képviselői, a főiskola happali és levelező tagozatának hallgatói is. A főiskola nevében dr. Szántó Imre igazgató, a diákok nevében Kovács László hallgató búcsúzott az elhunyttól. Eljött a gyászszertartásra Hvang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Nguyen Viet, a nagykövetség első titkára, hogy a vinmji társfőiskola hallgatói nevében elbúcsúzzanak Darvas Andortól. A Műszaki Egyetem docense, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat és a TIT fizikai szakosztályának elnöke, dr. Boros János, megható szavakkal emlékezett az elhunyt érdemeire. Óriási! Szenzációs! No, de ilyet! Hallottam már festékbe mártot]. gilisztákról, számár farkáról, festékbe mártott nők hastáncáról vásznon, — már ami az absztrakt festészet műhelytitkait illeti. De ez! Nahát! Erik Münster dán absztraktfestő zsenialitása. módszerének merész újszerűsége, dinamikus álkotásügöző... vásznaira j ■zines mű- I módja lenyűgöző.. Münster egy rakás színes anyagrögöt tesz, aztán az egészet megszórja egy kis puskaporral, aztán az egészet szépen meggyújtja... Pukk! És a robbanás után kész a műremek... Bombasiker! Vajon hogyan honorálják lakótársai Erik Münster alkotói módszerét ? (—ó) ff Magyar ember fél a portul Tárgyalóterem. Barna színű bútorok, puritán ízléssel elrendezve. A bírói pulpitustól másfél-két méternyire áll a vádlottak padja. Olykor köny- nyező, bűnüket megbánó, máskor fölényeskedő, cinikus emberek foglalnak ezen a pádon helyet S akár a kaméleon, úgy váltanak színt némelyek. Minden póz, minden hamisság és cinizmus levedlik azonban, ha a büntetőtanács elnöke ítéletet hirdet: „A Magyar Nép- köztársaság nevében...” Ha több józan meggondoltság akadna egyesekben, kevesebb időt rabolnának el a törvényesség őreitől, s ritkábban kerülne sor ítélethirdetésre ... Három sárkány Ne gondoljanak a kedélyes hangú, a 30-as években játszott, régi magyar filmvígjátékra, mert „közönséges” rá- galmazási perről van itt szó. Közönséges — a szó legelíté- lendőbb, s legmegbotránkoz- tatóbb értelmében. A „három sárkány”, természetesen három nő. Már nem fiatalkorú asszonyok, 69 és 46 éves a két idősebb, 36 esztendős a harmadik, a fiatalabb. Nevük, viselt dolgaik nem ismeretlenek a bíróság folyosóin, a tárgyalótermekben. Többször megbüntette már őket a bíróság, s a triumvirátus minden tagja jelentős ösz- szeget fizetett büntetésül. 1958 —59 óta nem nyughatnak egymástól. s lassan már mindhármukat leltárba vehetik, mint Kórházi beszélgetés: atilla, akinek nincs hová mennie LÁTOGATÁSI IDŐ van az egri I-es számú Kórház nőgyógyászatán. A szobában minden beteg ágya mellett ülnek, mindenkihez érkezik látogató, csak egy öreg, galamb- ősz hajú anyóka fekszik mozdulatlanul a sarokban. — Nagyon beteg, néni? , — Nem! Á, nem ... nem vagyok én beteg, vagyis tetszik tudni, már ahogyan egy ilyen öregasszony egészséges lehet i— válaszol, aztán felül az ágyon és látható érdeklődéssel figyel. Közelébb húzom a széket, melléje ülök. — Mióta van itt a kórházban? — Régen, de tegnap már hazavitt a mentő, haza a fiamhoz ... És hogy került vissza? — Nem kellettem a fiam- hak! Visszaküldött. Tompán, súlyosan koppan- hak a szavak. A betegszobában megsűrűsödik a levegő, s minden tekintetet magamon érzek. Betegek és látogatók egyaránt az anyóka szavait léteik: . — Azt mondta, nem kellék, pedig van 600 forint megtakarított pénzem. Itt van nálam, itt, a párnám alatt Nyugdíjat kapok a tsz-ből, abból spóroltam össze, hogy annak adjam, aki majd eltart — Több fia is van? — Négy. Három az első uramtól, egy a másodiktól, de az én nevemen van a negyedik ... Valaki megkérdezi: — Hol laknak a fiúk? A NÉNIKE FELÉJE pillant s ujjain számolva válaszol: Első, a Józsi, Feldebrön brigádvezető a tsz-ben, János Egerben mentős, Sanyi Ózdon a gyárban dolgozik, Laci meg Csermelyben. Egyiknek se kellek! Azt mondták, menjek, ahová tudok. Hát mondja, szabad így bánni egy anyával? Jóska is visszazavart, pedig mondta neki a mentős: ember, ne legyen ilyen az édesanyjához. Most aztán itt vagyok a kófrház kegyelméből... Egy pillanatig dermedt csend van a kis szobában. Méregetjük a szavak erejét súlyát s látom az arcokon, mindenki arra gondol: mi lenne, ha öregségeimre én is... — Mennyi idős, néni? — töröm meg újra a csendet Az anyóka párnája alól kihúzza személyi igazolványát és reszkető kézzel nyújtja felém. Íme az adatok: özv. Csuha Fe- rencné, született 1892-ben Nyíregyházán. Valaki halkan a fülembe súgja: nem a fiaitól jött a kórházba. Az anyóka elkapja a szót — Nem, nem a fiaimtól jöttem, hanem Demjénről, ahol Molnár Mátyás tsz-tagnál éltem három esztendeig. Háztartását vezettem, mert Jóskáék rosszul bántak velem. Rosszul bánták és most senkinek se kellek. Molnár 80 esztendős már, ő is itt van a kórházban. Kihez menjek? Tárja szét karját, s szemében könny csillan. ROSSZ NAPOM volt tegnap. Hatalmába kerített valami kimondhatatlan keserű hangulat Folyton ez az öregasszony járt az eszemben, akinek tulajdonképpen már nincs is helye a kórházban, hiszen mások is gyógyulásra várnak. Azon töprengtem, hogy ez az asz- szony világra hozott felnevelt négy fiút, akik családot alapították, emberi módon élnek és most becsukják 71 éves öreg édesanyjuk előtt az ajtót Szörnyű sors egy emberi élet, egy anyaság tragédiája. Valaki tudni véli a kórházban, hogy az öregasszonyban van a hiba, s emiatt dobják el fiai. Lehet, hogy ez az asszony, ez az anya követett el életében hibákat, de mindez hatványozottan sem elegendő arra, hogy a négy fiú eldobjon magától egy anyát A társadalom, az őregasz- szony segítségére sietett, hiszen Csuha Ferencné ingyen kap gyógyszert kórházi ápolást, az államtól nyugdíjat is, de mindezek mellett nem lehetnek fagyott szívűek a gyermekek sem. És ha nem akarják tartani, maguk közt látni édesanyjukat, akkor is „törvény szabta” emberi kötelességük gondoskodni eltartásáról. Később az jut eszembe: mi lesz, ha egy-két nap múlva az osztály főorvosa —, aki most emberségből a kórházban tartja, nem tud helyet adni neki? Igen. Most már a négy gyermeken a sor, Józsefen, Jánoson, Sándoron és Lászlón, akikben most már fel kell, hogy ébredjen a lelkiismeret, a gyermeki szeretet KÉSEDELEMRE nincs idő hiszen magára hagyott édesanyjukon sürgősen kell segíteni, aki felnevelte négyüket és ákinek most nincs hová törzsvendégeket. Mint mohamedánoknak a. mekkai Kába- kő, nekik annyi a bíróság. Kisebb szilencium után most újra bőrük alá bújt az ördög: a két idősebb asszony megtámadta a fiatalabb harmadikat. Az öregek a hetedik utcáig elhallatszó botrányt rendeztek az utcai nyomóskút körül, ügyesen kiválasztva a legalkalmasabb időpontot, hogy minél több szem- és fültanúja legyen a pocskondiázó, arcpirító purparlénak, a fiatalabb nő nyilvános megszégyenítésének. A mostani magánvádló azonban vádlottként is „szerepel” ugyanebben a rágalmazás! perben — a büntetőtanács előtt. Az aláírás : két kereszt Békéltető tárgyalás. Fiatal nő — alig lépte túl a második X-et, négy gyermek anyja — unokafivérét pereli becsület- sértésért. Feljelentésén a vádló aláírását két kereszt helyettesíti; a vádló ugyanis nem tud írni, a betűt nem ismeri, s a számokat is csak a bankjegyen. A bírói székben ezúttal a népi ülnök foglal helyet, mert az új büntető eljárás rendelkezései (Be 187. §. /4/ bekezdés) felhatalmazzák a népi ülnököket is a békéltető tárgyalások önálló vitelére. — Nem lenne érdemesebb, ha kibékülnének? — Az bizony nem! ■— pattog az asszonyka. — Belegázolt a becsületembe. — Maguk pedig megverték a vádlott feleségét, útszéli szavakkal illették, s állandóan leskelődnek most is utána. — Ezekre nincs tanúja! — mosolyodik el szélesen a harcias nő. A békülésről szó sem lehet Hiába hivatja be a békéltető népi ülnök az asszonyka férjét, nála sem talál megértésre a meggyőző, okos szó. Csak akkor rebben meg ijedten a szemük, amikor közük velük: ennyi és ennyi forintot helyezzenek letétbe tanúik után, a gazdasági hivatalban. „Leteszünk mi, ha kell kétszer any- nyit is” — bizonygatja az asz- szonyka és a férje, de a korábbi harciasságnak már semmi nyoma a hangjukban. Verdikt mégsem született ebben az ügyben. A békéltetés után, másnap ismét jött az asszonyka, kérve kérte, ne csináljanak semmi tárgyalást, mert ő már nem haragszik a „becsületsértésért”. Mit keres a tök a bíróságon? A kérdéses „gyümölcs” egy közmondásba csomagoltan került a bíróság elé. Az egyik tsz-tag jelentette fel saját szövetkezetének elnökét, mert az többek füle hallatára azt mondotta neki: „vigyázz, mert addig megy a tök a vízen, míg elmerül!” A vádló tsz-tag ezt a figyelmeztetést sérelmesnek érezte, s a bíróság segédletével szándékozott elégtételt venni az elnökön — a közmondás miatt. Igaz, hogy időközben az ügy békés befejezést nyert, s egy kézlegyintéssel elintézhetnénk ezt a semmitmondó apróságot. Az a tény azonban mégis mond valamit, hogy azt a szövetkezetei, ahonnan a per elindult — „Egyetértés”-nek nevezik .'.. (pataky) X A fjíSlSlUKS március 18-án, hétfőn este 7 órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezi a 'TjőIÓ-pú hj á za t nyilvános műsoros döntőjét és sorsolását A műsorban fellépnek: mennie. Szalay István Kísér: Konferál és a döntőt vezeti: Jegyek 8—18 forintos áron kaphatók a dóban és a közönségszervezőknél. GENCSI S ARI BILICS1 TIVADAR MAJLATH JENŐ a HANGULAT-TRIÓ PALOS MIKLÓS. színházi jegyireHiába, a lehetőségek, a gyér lehetőségek lezárták a kultúra istápolójának horizontját is: és ma már szinte terv sincs — a beszélgetésből ezt kellett- megállapítanom — a kulturális munka fellendítésére. — Ha a legilletékesebbeknek nincs terve, kiknek legyen? És, — ha már a legilletéke- sóbbnél tartunk: miként harcol ő a kultúra házáért? Mivel érvel, amikor helyet, épületet követel a kultúrának? Mert ha valamit kíván — gondolom — cserébe legalább a jövő „tervfedezetét” kellene bemutatni. Kultúrházra, mégpedig az igényeknek megfelelő (az igényekkel körültekintően kell számolni, hiszen a község azon kevesek közé tartozik, amelyek lakossága évről évre nő) kultúrházra mindenképpen szükség van. De már a nagy építkezés, a költséges beruházás előtt is lehetne tenni egyet-mást ebben a faluban. Mindenki tudja például, hogy Gál Gyula tanár lakásán nagy értékű házi múzeum van, sokan látták is már. De még sokkal többen megnéznék, ha nem valaki „lakásán” lenne ez a gazdag néprajzi, történelmi, fegyver-, érme-, ruha-, régi pénz-, stb. gyűjtemény, hanem valamelyik köztulajdonban levő épületben. Erre a célra kiválóan megfelelne a műemléknek nyilvánított malom egyik helyisége. (A malom egy héten csak egy napot üzemel...) A múzeum nem pótolná a művelődési házat, de kezdeti lépésnek, szerény lépésnek megfelelne. És anyagilag is „megérné” talán, — az ide érkező turisták nemcsak a táj szépségeiben, hanem a táj, a környék múltjában is gyönyörködhetnének ... — belépődíj ellenében. SÖTÉTEDIK. Most valamivel élénkebb az utca. Hazafelé tartanak a hegyekben szánkázó gyermekek, egy-két ház kapuját becsukják: a fiatalasszony ' és a férj elmegy a moziba. Ahol televízió van, ott most sem vetik le a háza öltözéket: a Teli Vilmost nézik. Otthon mindemképpen kényelmesebben jut el hozzájuk a nagy- , világ, mint egy zsúfolt, korszerűtlen keskenyfílmes moziban. Krajczár Imre k támogatják nác§ felhívását ■ ülésszakán elfogadott doku■ mentumokat. Az összejövetel részvevői \ felhívással fordultak a genfi . leszerelési bizottsághoz: teljesítse feladatát és váltsa valóra a népek reményeit. (MTI) kA A A A A A A AA A A . előadásokra sem kerülhet gyakran sor, mert ebben az egyetlen teremben, ha egy héten kétféle megmozdulást szerveznének, már akkor is ütközés történne. — Ha mással nem, — akkor a mozival. A könyvtár valahol a kultúrott- hontól távol kapott szállást A KlSZ-élet, a klubélet is vérszegény. A m i é r tekre a kultúrigazgató egyetlen mondattal válaszol: Nincs művelődési ház a faluban. NINCS OLYAN kultúrház, amely megfelelne az igényeknek — nincs egyetlen épület, amelyet a szilvásváradiak teljesen magukénak mondhatnának, ahol berendezhetnék, megszervezhetnék a falu kulturális életét. A vállalatok és a község szétforgácsolják az erőket: mindén „dudás” saját csárdát akar. — És ha lenne egy művelődési ház a faluban, mit tenne? — kérdezem a tiszteletdíjas igazgatót. — Megszervezném a hangversenyt, amelyhez már van „zenész”, egy, a faluban született, zeneakadémián tanuló leány, de nincs se zongora, se zeneterem. — És még... kérdezem tovább, mert szeretném tudni, „ha lenne” kultúrház, mi „lenne” akkor a faluban, milyen életet teremtenének ott. — Rendeznénk divatbemutatót — És azon kívül? — Szerződést kötnénk az egri Gárdonyi Géza Színházzal, hogy minden darabbal „tájoljon”" Szilváson is. A TÄNCCSOPOKTOT, a könyvtárat a zenekart, a szakköröket már én juttattam eszébe — annyira megszokta a jelenlegi lehetőségeket, amelyek alig jelentenek többet a nullánál, hogy zavarba jön, mit is tenne akkor, ha váratlanul megváltozna minden. A válaszok furcsa meglepődött- ségről tanúskodnak, rendszertelenségről, „készületlenségről” — mint amikor a mesebeli szegény ember és felesége előtt megjelenik a csodatevő tündér és felszólítja őket, kívánjanak hármat, és mindhárom kívánságuk teljesül. És az asszonynak az a kívánsága, hogy a kolbász ragadjon a férj orrára... A moszkvaié a Béke-világtn Moszkva tudományos életének képviselői ülést tartottak, amelyen az egyetemes leszerelésért és a békéért folyó harccal foglalkoztak. Az ösz- szejövetel részvevői egyhangúlag támogatták a Béke Világtanács elnökségének malmöi A FALU OLYAN, mintha egy rojtos, kicsipkézett, hatalmas lapulevelet ráborítottak volna a Szalajka-völgyre, s a levél fő ere a patak mentén húzódna. Ameddig elért a levél szövete, addig „érnek” a házak is. Egyik ház feljebb kapaszkodott a dombra, a másik „megállapodott” a meder mellett Az utcák szeszélyesen kanyarognak a házak között, csak a falun kívül, az üdülők környékén levegősebb a település: itt a tájnak már nemcsak látképi esztétikuma van — „közepén állva” is tetszik az embernek. A munkásbusz az egyik ut- caszögellésben garazsíroz, — áll az olvadó, jeges-havas úton, mint egy jégtáblák közé fagyott hajó. De ilyen mozdulatlan itt minden — vasárnap délután kihalt a falu. Az utcán szaladó erőtlen szél nem kapaszkodik bele senki ruhájába: az emberek nem mozdulnak ki házaikból. Csak a nemrég érkezett üdülővendégekkel rohanó szánkó zavarja meg egy pillanatra az általános nyugalmat, de elhalkul a csengettyűszó, a lovak elrohannak a kíváncsian bámészkodó Idegenekkel, és ismét mozdulatlanná dermed minden. A mozi kezdetéig nem is lehet látni az utcákon senkit. Vasárnap este négyórai időtartamra a falu központja lesz ez a 15x6 méter nagyságú helyiség, — mert ez jelenti a fcultúrotthont, a mozit, a színháztermet, mindent, ahol a falu kulturális életét „bonyolíthatná”. És még van egy ilyen helyisége az erdőgazdaságnak, az állami gazdaságnak és a mész- üzemnek, —- sőt az üdülőnek fs, de az cseppet sem befolyásolja a falu életét, oda ugyanis „idegeneknek tilos a bemenet”. SÉRELMESNEK is találják ezt az „egykori cselédek”, akik megteremtették a Pallavici- niek hatalmas gazdagságát — és maguk egy árva középületre valót sem kaptak belőle .. i Se iskola, se kultúrház, se... Szóval: a kultúra háza is több részletben lelhető fel a faluban, — de kulturális élet még több részletben sem..: Nem is lehet! Még akkor sem, ha úgy akarják, ha tervezik, akkor sem. A tervek szerint még most is működne a gazdasszony szakkör, a színjátszó csoport, a:; j és „menne minden”, amit n munkaterv előírt, amit a falu lakói elvárnának — s a községi kultúrotthon ezek helyett csak egy keskenyfilmet tud adni. Az ismeretterjesztő előadásokat szívesen látogatják, csütörtökön hatvanketten hallgatták meg az iskola rajztanárának előadását a giccsről. De
