Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

1963. március 1., péntek NSP0J3AO 3 Visontai tervek és Ma még alig hihető, hogy az a néhány kis épület, amit a visontai külszíni fejtés köz­pontjában találunk, a majdani hatalmas üzem centruma. Sze­net is alig látunk még, bár az is igaz, hogy jó néhány hónap eltelik még addig, amíg a gi­gantikus gépek markolói bele­tépnek a szénrétegbe. A mostani körülmények te­hát alig tükrözik látszatra a későbbi valóságot Pedig az előkészületeknek már a vége felé tartanak. Erről beszélge­tünk Lorbert Ferenc üzemve­zetővel, Goda Miklós főmér­nökkel és Vadász József párt- titkárral. MA ÉS HOLNAP A legfontosabb munka most a víztelenítés. Az új terv sze­rint 4000 méter vágatot hajta­nak ki, hogy ezt a célt elérhes­sék. A széntelep fölött és alatt vízdús homokrétegek vannak. Valósággal ömlik belőlük a Víz. Méghozzá nem is akár­milyen víz, mert ivásra is al­kalmas. Mi lesz a víz sorsa? Már most sem folyik el teljesen használatlanul. A környező községek tsz-ei locsolnak vele a kertészetekben. Azt mondják az üzem veze­tői, hogy a tervszerű eredmé­nyek mellett ,.ráadást” is ad­nak — szenet Naponta 12—15 vagon kerül ki a vágatokból. Kalóriája sem lebecsülendő, mert most 1700 körül van. A szén csak olyan melléktermék pillanatnyilag. Két F—4-es gép működik lent. A föld alatt összesen 110-en dolgoznak most, a teljes létszámuk pedig 128. Főleg a környékből jár­nak ide dolgozni. De mi lesz holnap? Honnan kapnak szakembereket a kül­színi fejtéshez? A felelet egy­öntetű: maguknak kell a szak­embereket kinevelniök. Amennyit lehet. Ma sem ül­nek ölbe tett kézzel, a külön­böző tanfolyamok is ezt iga­zolják. A GÉP ÉS AZ EMBER Mindent azonban házilag nem tudnak elintézni. Feltét­len szükségük lenne a külföl­di tapasztalatok átvételére. Hi­szen hazánkban a külszíni fej­tés még nem éri el azt a szín­vonalat, ami példaadó lenne. Gondjaik közé tartozik az is, hogy nemsokára megérkezik két gép az NDK-ból, amit fo­gadótok kell. Ehhez pedig ke­vés feltétel van még biztosít­va. És a lakás! Nem jellegzete­sen visontai probléma csupán. De őket is égeti. Tudomásuk szerint az idén 72 lakást kel­lene megkapniok. Az csak ter­mészetes, hogy dolgozóikat a városban szeretnék, letelepíte­ni, hiszen az összes előnyök emellett -a megoldás mellett szólnak. De hogy mit hoz ilyen vonatkozásban a jövő, még most sem tudjak. Csak a ké­szenléti lakásokat építtetnék meg az üzemnél. 30 MILLIÓ KÖBMÉTER Ahhoz, hogy a külszíni fej­tést meg tudják kezdeni, har­mincmillió köbméter földet kell letakarítaniok, s ötszáz méterrel arrébb számtaniak. Ezt a munkát legyező alakban folytatják majd tovább, hogy szabaddá tehessék a szénme­zőt. Az egész munka nagyságát érzékeltetni tudja az a szám, ami a művelésre szánt terület méreteit mutatja: szélesség­ben hélszáz. hosszúságban nyolcszáz méteres teknőről van szó. Nagyon egyszerűnek, techni­kai feladatnak tűnik csupán az egész az első hallásra. De mégsem az. Már ebben az év­ben mintegy 150 hald új tele­pítésű szőlőt tesznek használ­hatatlanná. Az abasári tsz tu­lajdona ez a terület Mi lesz az abasáriakkal? Hogyan tudják a kártalanítást úgy elvégezni, hogy elégedet­tek legyenek vele az abasáriak is? Ez is az ő gondjuk. ­A szén gondja mellett tehát ilyen, tőlük egészen „idegen” kérdésekkel is meg kell küz- deniök. TALAJTANI KÍSÉRLETEK Még egy érdekes munkáról kell szólnunk az előbbiek so­rát kiegészítendő. Már most azon gondolkoznak, hogy mi­lyen módon tudnák minél előbb hasznosítani azt a föl­det, amit a széntelep fölül le­szednek. Talajtani laboratóriumi kí­sérletek döntik majd el, hogy a rekultiválás céljából melyek a legjobb eredménnyel telepít­hető növények. A kukorica, a málna mellett a szőlő is köz­tük szerepel. Ehhez a munkához külön csoport kellene, hiszen a fel­adat megoldása nem egészen széntermelési szakterület: eny­hén szólva. Hogy az önálló csoport kialakítása milyen fontos népgazdasági érdek, er­gondok ről fölösleges bővebben elmél­kedni. VISONTA SORSA A rendkívüli feladatok sora még mindig nem zárult le. Az üzemvezetőségnek sok gondot okoz Visonta jövője. Mi lesz a községgel, hiszen a külszíni fejtés miatt a községet át kell telepíteni. Tudják ezt a vison- taiak is. Emiatt van bizonyos feszült­ség a lakosság és az üzem kö­zött. Üj építési engedélyt már nem adnak ki a községben. A községfejlesztési munkák üte­me is lecsappant. A külszíni fejtés előkészületei következ­tében mintegy háromszáz hold- nyi termőföld megy tönkre az idén. Ez is aggasztja a tsz-ta- gokat. Összesen négyszáz há­zat kell áttelepíteni máshová. A költség előreláthatólag mintegy százmillió forint! Mennyi gond! Mennyi embe­ri érzés és indulat összeütkö­zésének lehetőségét rejti ma­gában mindez. Hogy a leghe­lyesebb megoldás szülessék meg, nem az üzem vezetőinek a gondja, de a már most is érezhető feszültség az ő vál- lukra is nehezedik. Nem köny- nyű a dolguk. r AZ ERŐMŰ A külszíni fejtés az új, meg­építendő erőműnek adja majd a szenet. Hasznosságának ez a legfőbb meghatározója. És te­gyük hozzá: a külszíni fejtés jóval olcsóbb szenet ad majd, mint a mélyművelés. Hol lesz az erőmű? Mégnem eldöntött kérdés. A legcélsze­rűbb megoldásnak látszik az, hogy a'detki útelágazás mellé építsék meg. Ezt a tervet em­legetik a leggyakrabban. Ide csak négykilométeres távolság­ból kellene a szenet szállítani, ami a biztonság és a költség szempontjából sem mellékes körülmény. Hogy az erőműről is sokat beszélnek az üzem vezetői, ta­lán már nem meglepő azután a sokféle tevékenység után, amivel foglalkozniok kell a termelés mellett. ★ Elkeseredett, elfáradt embe­rek a visontai külszíniek? Ta­lán erre a következtetésre le­hetne jutni az elmondottak után. Pedig nem azok! Bizakodók, mozgékonyak, lelkes emberek, akik tudják, hogy a kezdeti nehézségek az eredményes holnap múló elő­jelei csupán. U. Molnár Ferenc Befejeződött a KGST kőo aj és gázipari áhandó bizottságának moszkvai tanácskozása MOSZKVA (TASZSZ): A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának kőolaj*és gázipari állandó bizottságában részt ve­vő tagállamok képviselői Moszkvában tanácskozást tar­tottak. A most befejeződött ta­nácskozáson Bulgária. Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői voltak jelen, s megvitatták a kóolajfinomítás folyamatának további tökéletesítésével össze­függő kérdéseket. Síkra száll­tak olyan értekezletek rend­szeres összehívása mellett, amelyeken a kőolajfinomitó ipar új műszaki eljárásainak kidolgozásával foglalkoznak. A tanácskozás javasolta az állandó bizottság valamennyi részvevőjének, hogy az olaj- hidrógénezés eljárásának el­méleti és távlati tudományos kutatásait bővítse Jtí, részle­tesen tanulmányozza a reakció mechanikai és kémiai lénye­gét. (MTI) i.. és a rémhír elmarad A közelmúltban megtartott zárszámadási Közgyűlések sok hasznos tanulsággal szolgáltak, értékes tapasztalatokat adtak a munka szervezését, de a szövetkezeti demokráciát illetően is. Többek között feltűnt, hogy az olyan ügyeket, amelyek tavasz, vagy nyár óta tartják izgalomban, vagy két­kedésben a szövetkezet tagságát és sok találgatásra, rémhír­re adtak okot, csak most, az év végén tisztázták a tagság előtt. S mert elhanyagolták o szövetkezeti tagság tájékoztatá­sát, különböző mendemondák keltek szárnyra. Markazan 130 hektó bor „eltűnéséről” keringtek hírek, Csányban úgy „tud­ta” a szövetkezet tagsága, hogy 10 vagon termény ment tönk­re a magtárban, máshol a vezetők nagy összegű sikkasztá­sairól, megvesztegetéséről beszéltek hónapokon keresztül, anélkül, hogy ismerték volna a valóságot. Ez történt, mert sajnos, a szövetkezeti demokráciát és az alapszabály előírásait semmibe véve, több termelőszövet­kezetnél egymás után halasztották el a közgyűléseket, s a helyette megtartott küldöttgyűlések — a tapasztalat ezt mu­tatta— nem tudták pótolni az egész tagság tájékoztatását szolgáló közgyűléseket. S mert a szövetkezet tagsága nem tá- jékozódhatptt a közös gazdaság ügyeiről, a való helyzetről, hitelt adott a rémhíreknek, az alaptalan mendemondáknak. Mi következett ebből? A rémhírek bizalmatlanságot szültek, elmérgesitették a hangulatot, sok termelőszövetkezetben összeugrasztották a vezetőket és a tagságot, lazult a munkafegyelem, megcsap­pant a munkakedv, s pénzben szinte le sem mérhető, milyen kárt okoztak a közösségnek ezek a rémhírek, az erkölcsi ká­rokról nem is szólva. A zárszámadások, ahol ezeket az ügyeket tisztázták, jó figyelmeztetőknek pizonyulták, s szinte kiáltották, hogy az eddiginél gyakoribb tájékoztatást igényel á szövetkezet tag­sága a közös gazdaság helyzetéről. A .szövetkezet vezetőinek jó leckét adtak a szövetkezeti demokrácia lelkiismeretesebb betartására ezek a tanácsko­zások: ha az ónnal és nem hónapok múltán ismertetik a szövetkezeti gazdákkal egy-egy fontosabb beruházás, építke­zés miértjét, a szövetkezet sikereit, gondjait, az esetleges kár nagyságát, úgy elejét vehetik a találgatásnak és a rémhírek elmaradnak, annak minden szomorú következményével együtt. Kovács Endre Korszerűsítik az egri Park Szállót — Épül a strand étterem — Elkészül-e az új szálloda? Cukrászda nyílik az egri főutcán Az egri Park Szálló halijá­ban beszélgetünk Dűli László­val, a szálloda igazgatójával és Szigeti József főkönyvelő­vel. A hallban most nincs az a megszokott sürgés-forgás, tél van, tagadhatatlanul, még ide­bent is. A telefon cseng néha, szobát foglalnak a portásnál, a biztonság kedvéért néhány hó­nappal előbb ... Kevés most a vendég, ezt használja ki a szálloda vezetősége, hogy az „öreg Parkot” korszerűsítsék — ami bizony már ráfér. — Nagyarányú hálózatfej­lesztésről számolhatunk most be — mondta Dűli László igazgató. — A fejlesztés folya­mán igyekszünk lépést tartani a korral, igyekszünk megadni minden kényelmet azok szá­mára, akik Egerben jdvánnak pihenni. Legfontosabb most a Park Szálló felújítása, korsze­rűsítése. — A munkálatokra két és fél millió forintot fordítunk — mondta Szigeti József főköny­velő. — Ezek folyamán átsze­relik a csőhálózatot, lesz már hideg-meleg víz is, s az eddigi négy közös fürdőszoba helyett 16 fürdőszoba várja majd a vendégeket. A négy közös für­dőszoba megmarad, s lesz ti­zenkét fürdőszobás szobánk ... A szobákat átfestetjük, par- kettázzuk. Előre is ígérhetjük, hogy nagyon szép lesz... :— A jelenlegi strandi kis­vendéglő helyett új, korszerű, önkiszolgáló rendszerű étte­rem nyílik. Erről már nem­csak „szó van”, hanem „tett” is bizonyít, ugyanis az épület lebontásához, újjáépítéséhez már február elején hozzá­kezdtek. Űj típust igyekszünk ott kialakítani, reméljük, si­kerülni fog. A megnyitásra a tervek szerint még ebben az évben sor kerül. — Hogy mikor készül el as új szálloda? Erre a kérdésre nehéz felelni, hiszen annyi idő­pont elhangzott már. Most sem tudunk biztosat mondani... talán a nyár közepén. Hogy milyen lesz? Egy-kétágyas „la­kások”, részben fürdőszobások, százhetven férőhelyes, het­venkét szobával, az üdülőket lift viszi fel az emeletekre, s a tetőteraszon „zenementes” tár­salgó lesz! — Az egri főutcán, a volt OTP-helyiségben ízléses, mo­dem cukrászdát nyíljunk. Eb­ben a cukrászdában lesz a ter­melő részleg, s a „helyben fo­gyasztás” mellett lehet vásá­rolni is „utcára” a különböző ízletes és ízléses cukrászati cikkekből. A távlati terveink­ből ennyit: a jövő év első ne­gyedévében felújítjuk a Grill helyiségét. (kátai) MELLÉKTERMÉKEK Vasárnap meigtörtént a szavazás, s a nép­front, valamint a kormány hivatalos jelenté­sekben adta közre az eredményeket. Tulajdonképpen a fenti bevezető félreért­hető, s ha jól belegondolok, semmi keresni­valója nem volna ennek az írásnak az elején. De miután a következőkben általam elmon­dott apróbb történetekkel akkor találkoztam, amikor szerény újságírói munkámat végeztem a választások kapcsán, talán maradhat. A melléktermék cím szerintem helyénvaló, mert... Különben döntsön az olvasó. Országúton A miniszter korán kelő ember, N. város elég messze van Pesttől, s az utakról jobb nem is beszélni. Szóval, hajnalban indultunk. A kocsi kényelmes, meleg, a rádió andalító zenét sugároz, s én elaludtam. Volt egy kis lelkitusám, talán mégsem illik, de legyőztek a körülmények. Fehérvárott bekaptunk egy feketét. Az út egyhangú, sivár téli táj. Már Rum község előtt járunk, amikor valaki inte­getni kezd. Megállunk. Egy öreg, hetven év körüli pa­raszt liheg az úton, orcája piros, szeme a hi­degtől könnyes. — A fiam, itthon hagyta a fiam. Biciklivel ment, nem értem utol, hiába szaladtam. Adják oda neki. Átveszem a kis csomagot. Személyazonos­sági. katonakönyv, MÁV féláru igazolvány — és 3 darab piros bankó. Nézem az öreg ártat­lan szemét, s megfog ez a magától értetődő bizalom. Jó, átadjuk, bácsikám, szólok, s ez­után eszembé jut: de hol adjuk át. — Rumban van a Józsi, az állomáson — mondja —, sies­senek, pénz nélkül nem tud jegyet venni. Sietünk. A kocsiban senki sem szói, a táj most mindenki szemében barátságossá, meleg­gé válik. Hát ez volna az emberi bizalom kö­zelről, gondolhatja a miniszter, mert mi más­ra gondolna? Pedig micsoda vagyon három­száz forint ennek az embernek, s most gon­dolkodás nélkül ránk bízta. Hiába, ezek a régi öregek . . . A rumi állomás öt méter as országút tói. A sofőr viszi a csomagot, de a miniszter is kíváncsi, nekem meg ez a szakmám. Vakarózik a pénztárnál egy fiú. Farzseb, belsőzseb. Sehol semmi. Oda megyünk. Itt van, szól a sofőr, mi pe­dig kíváncsian lessük a hatást. — Hát otthon maradt? Apám küldte, ugye? Köszönöm, emberek, már itt is a vonat, sietek a gyűlésre. Felismertem a fiút a sokaságban, s figyel­tem az arcát, mint szól az előadóhoz, a mi­niszterhez, aki a csomag & pénzt hozó kül­döttség egyik tagja volt. Nem nagyon lepődött meg. Valamit súgott a társának és ezzel — kész. Valószínű, ő meg ahhoz az új, ifjú generá­cióhoz tartozik, amelynél szintén természetes mór az ilyesmi. Sagan - és a búbánatos „huligánok” — Olvastad. — Mit? — Sagant? — Igen! — Milyen? — Vacak. Blőd és frivol, és erkölcstelen. Nem azért, mert nyíltan ír a szerelemről, ha­nem mert mindig úgy szeretkeznek, hogy köz­ben nem szeretik egymást. A „Jó reggelt, bú­bánat” sem tetszett. Ez még rosszabb. — Akkor miért olvasod Sagant? — Mert úgy látszik, én is sznob vagyok, s olvasásban is a divat után megyek. — Igazad van! Én sem szeretem ezt a nőt. Már harmadszor van férjnél, s alig múlt húsz­éves. Ügy látszik, a saját tapasztalatait írja. No gyere, menjünk be, kezdődik. A helyszín: a Chinoin-gyár kultúrterme. A kérdező: tizennyolc éves, szőke lány. Olyan modorú külsővel, amitől az ember egy kissé megretten, s egy tsz-ben esetleg madár- ijesztőnek vélnék. A másik: húszéves fiú. öltözéke,, külseje stílszerű a lányéval. Mindketten: öltözékük után ítélve, huligá­nok, a szavuk és véleményük azonban ... Nem szeretnék senkit befolyásolni, de azt hiszem, megbízható értékelés volt az írónőről. Egyébként, hogy egy kérdés se maradjon vólaszolatlanul: a választási gyűlést mentek meghallgatni. Idén először választanak. Részeg libák Ercsiben egy asszony kiöntött az udvarra három üveg megromlott rumos meggyet. Ti­zenkét, álmait betöltő libája már régen vett részt ilyen dáridón. Az asszony, ahogy haza­ment a gyűlésről, látja, hogy a drága jószá­gok — megdöglöttek! Lélekszakadva szaladt a tanácsházára, ahol még süt a fény. — Megmérgezték Őket, bosszúból, amíg én a pesti előadót hallgattam. S szidta az elő­adót, a tanácsot, de kiváltképp, akit gyilkos­nak gyanított. Megy a tanácselnök, szegény feje, mert nem bír az asszonnyal. Amikor visszajön, a követ­kezőket tudjuk meg. Bemegyünk, tényleg ott a temérdek döglött liba, ég felé fordult lábakkal. Mondom, hogy forrázza le gyorsan, hátha csak megdermedtek a hidegtől. Megteszi: ugrik a liba a forró víz­től, gágog, szalad a konyha kövén, de olyan részegen. Fölemelem, nézem, érzik a rum szaga. — Be van ez rúgva, ángyom — szólok az asszonynak. Az meg rám néz, mint a hülyére. Azután homlokára csap, kimerednek a szemei és felvisít: — Hát a rumos meggy, édes lelkem, a ru­mos meggy! — Azzal pofozgatja libáit, s az mind észhez tér. De az elsőn már nem tud se­gíteni, az már toll nélkül, mezítelen maradt. Él, persze, ez is, csak ruha kell neki! Hahotázás, azután megnyugszik mindenki. Cihelősködés, mennénk már, de ismét zörög­nek. — Jöjjenek libát enni. a kopaszt megsütöt­tem. Gyere no, Feri fiam — „emeli” ki a ta­nácselnököt, mert azért mégiscsak ő itt a hangadó, no meg az életmentő is. Elmentünk. Bocsánatot kérek ! Nem vicc, valakitől tényleg szeretnék a nyilvánosság előtt bocsánatot kérni. De saj­nos, mindössze annyit tudok róla, hogy egri és vallásos ember lehet az, akit én megsértettem. A választás napján, vasárnap délután történt Cseng a telefon, abbahagyom a könyvet, a hallom a drót másik végéről a hangot: — Szavaztál már? — Igen — válaszolom gépiesen, s várom, hogy valamelyik ismerősöm a nevét mondja. Helyette a hang: — Akkor rendben van, és most, mikor tart­játok délután a misét? Előre bocsátom, a telefon „műfaj” bandi­táit utálom, egy párszor tudniillik beugrottam már a naivnak tűnő „névtelen” kérdezőskö- döknek, s legjobban az dühített, hogy tehetet­lenül szégyelltem magam a butaságomért. „Szerencsére” most éber voltam, azonnal „fel­fogtam” a helyzetet, s képzelhető, mit vála­szoltam. De hát ki ismeri az én telefonszámomat:, hiszen mast változott meg, a könyvben még nincs benne. 27—07, 27—07 .. . Nini, ez a plébánia szama is, ami viszont azóta megváltozott, ele a tele­fonkönyvben még így van rögzítve. Tehát az illető becsületes, vallásos ember. Meg van győződve esetleg ma is, hogy a plébániát hív­ta. Tehát a válaszomból azt hiheti, hogy ott, a plébánián más hangol használnák a szószé­ken és mást a telefonban. Esetleg: hogy a plé­bánián vad emberek garázdálkodnak. Viszont esetleg ezt olvasva, megnyugodhat. Ugyanezt azonban a posta vezetőinek nem ajánlanám. Minek ez a rossz vicc?! Az eset hasonlít egy elcserélt levélhez. S ezzel meg­sértettem egy embert, kompromittáltam a plé­bánia dolgozóit, s feldühösítettem magamat. Ezúttal mindenért az egri postára' hárítom a felelősséget. SUHA ANDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents