Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

1963. március 31.. vasárnap

NÉPOJSAG

s

Ontok c

Autók kerekeinek széles nyomai az udvari sárban. Le- omló téglapor, szekerce-csattogás, amely a frissen felhúzott emeletnyi épület ormáról erei. S benn az öntőcsarnokban nyugalmas, mély csönd. Csapolás, öntés utáni csönd. Az egymás mellett sorakozó öntőszekrényekben „sziklcad” a vas. És a Gyenes-brigád két tagja már új öntvényeknek készíti a homokágyat.

doltam arra, hogy érdemes volt-e? Annyira természetes, hogy öntő lettem.

Két esztendeje dolgoznak együtt négyen, Horanek István, aki most házat épít, háromszobás, nagy házat, Gyenes Mihály és ők l etten. Resztvettek mind a szakmai továbbképzésen. S a „civil” közös akciókban is együtt tartanak: moziba, színházba együtt ülnek be; és vasárnaponként, ha idegenben játszik kedvenc csapatuk, az Egri Dózsa, elkísérik valamennyien.

— Szenvedélyem a futball, de azért a könyveket se vétem meg. összegyűjtöttem több mint félszázat. Azokat böngészgetem ... Téglát, követ is hordtam már Horaneknak. Elmegy segíteni a brigád.

Négy ember — egy brigád. Nehéz, fárasztó munkát végez. Vassal, izzó-forró vassal birkóznak minden nap — nyolc órán át. Munka utáni idejüket, azokat az órákat, amelyek munkaerejük felfrissítését, képességeik kibontakozását, egyéniségük gazdagodását szolgálhatják, még nem töltik meg kívánt tartalommal. De szívesen ülnek le a tv képernyői elé, „böngészgetik” a könyveket

— az utat, amelyen nagyobb és biztosabb léptekkel kell haladniok, már megtalálták. Kiteljesedő életük első és biztató, szép jele ez...

P. D.

Kötelező-e a jegybiztosítás... Hol a tej... Az építész nem tudta ?... Miért büntetik a vasutasokat... Miért nem lehet leszokni a borravalóról .. .

Májusra elkészül a Hajtóműgyár egri csarnoka

... 1963. március 22-én délután, 17 óra 20-kor a bélapátfalvi nagyállomáson jegyet akartunk váltani MikófalVáig. Előttünk egy idős néni állt a pénztárnál, ő is Mikófalvára utazott. Elő is készítette az 1 forint 10 fillért — ennyi a jegy ára, azonban a pénztáros rászólt: 1 forint 20 a jegy, mert 10 fillér a biztosítás. A néni nem kért biztosítást, hiszen csak a szomszédos Mikófalváig utazik, de a pénztáros nem volt hajlandó biztosítás nélkül kiadni a jegyet. Végül is ráripakodott a nénire: ha nem tetszik, menjen gyalog.

Utána mi is megváltottuk jegyünket, természetesen biztosítás nélkül mi sem kaptunk. Mikófalván — mialatt vártunk az autóbuszra, megláttuk a nénit, amint a sínek között bandukolt hazafelé. Megtudtuk tőle, csak 1 forint 10 fillérje volt, ha akart volna, sem válthatott volna biztosítással jegyet. Megindult gyalog, pedig az eső is esett.

Nem a tízfilléres biztosításon háborodtunk fel, hanem a pénztáros eljárásán. Különben is, miért teszik kötelezővé azt, ami nem kötelező?

Kormos Józsejné, Gombás Jenöné, Bélapátfalva.

*

...Községünk vezetői, a földművesszövetkezeti vezetőkkel együtt már többször kérték, oldják meg az illetékesek, hogy községünkben reggel tej legyen az üzletekben. Hiszen a mi községünkben is kell a tej a gyerekeknek. De hiába, csak. 9 óra felé szállítják a tejeskannákat. Megkezdődött a tavaszi munka, s a gond kétszeres lett, mert ha az asszonyok megvárják, amíg megérkezik az üzletbe a tej, csak tíz óra után mehetnek ki a földekre.

Ha nem várják, tej nélkül maradnak a gyerekek.

Kérjük a gyöngyösi Tejipari Vállalatot, intézkedjék, hogy ■hozzánk is időben érkezhessen e nélkülözhetetlen élelmezési cikk.

Nagy' Piroska, Ecséd.

*

... Tanácsot szeretnék kérni. A hatvani városi tanács éveken keresztül nem tudott számomra lakást kiutalni. így feleségemmel együtt elhatároztuk, bármilyen nehézséget is okoz, családi házat építünk. Testvéreim lemondtak a javunkra, egy-egy szobából álló kis házról, elhatároztuk, hogy azt lebontjuk, s a helyén építkezünk. Megbíztuk a terv elkészítésével Karácsony István építészmérnököt, aki a kis szoba bontási rajzát 300, az új épületéét pedig 500 forintért el is készítette. Beszereztem a még szükséges iratokat, és benyújtottam a kérvényt az építési engedélyhez. Három hét után megkaptam a választ, az épületet a telek kicsinysége miatt nem lehet elbontani. Csináltatni kellett egy lakás- bővítési rajzot, ez újabb 250 forintba került. Kérdezzük: a helyszín ismeretében miért készítette el drága pénzen a rajzot az illető építészmérnök, hiszen neki tudnia kellett, hogy milyen feltételek mellett adnak ki építési engedélyeket?

Berényi János, Hatvan.

*

...Még büntetésnek is rossz intézkedés volt, hogy két esz- tendővel ezelőtt lezárták a füzesabonyi pályaudvaron az új telep felé vezető szolgálati kaput. Így az újtelepi vasutasok kénytelenek, ha gyalog jönnek, a vasúti felüljárón közlekedni.

Vagy éppenséggel a betonkerí- té? tetején, mert arra közelebb. Képzelhető, milyen jól esik a 13» órás szolgálatot teljesítő váltóőrnek még egy jókora kerülőt tenni hazatérés előtt.

A kaput a vasutas dolgozók érdekében kellene megnyitni, az arra hivatottak pedig ellenőrizzék szigorúan, hogy csak a szolgálatban, vagy szolgálatból jövő vasúti dolgozók használhassák. Mert nem lehet büntetni ■ néhány szabálytalankodó miatt egy egész csoportot.

Szigetváry József, Füzesabony.

*

... Elhatároztam, hogy leszokom a borravaló adásáról, hiszen sem adni, sem kapni nem méltó egy öntudatos dolgozóhoz. A premier napján betértem a hatvani pályaudvaron levő fodrászüzletbe, nyilatkozni. A munka elvégzése után megkérdeztem, mivel tartozom. 4,10 — volt a válasz. Szeget ütött a fejembe és megkérdeztem, mire számolta fel a tíz fillért. A fodrász némi gondolkozás után így válaszolt, 3,60 a hajvágás, s 50 fillért szoktunk számoíni púderért és egyebekért. Mondtam ugyan, hogy nekem csak hajvágás volt egyebek nélkül, de mivel aprópénzzel nem rendelkeztem, odaadtam 5 forintot. A fiatalember megnézte, megköszönte, s mint aki jól végezte dolgát, továbbállt. Egy szóval sern említette, hogy esetleg vissza akar adni. Nekem ugyan eszembe jutott, hogy vissza kellene kérni —, de ő, úgy látszik, természetesnek vette, hogy mind marad. Nem is bosszankodtam volna annyit az eseten, ha nem éppen aznap határozom el: leszokom a borravaló adásáról.

Márta Ferenc, Apc.

;(Folytatás az első oldalról.)

I A hosszú téli dermedtség !után lassan-lassan magára táplál a természet. A nap melege ! felszárítja a földeket, az árkok ! mélyén, a gödrökben kiszárad- Inak a tócsák, a vízparti fűzek 'barkákat bontanak és ibolyák

■ nyílnak a déli fekvésű lankán.

■ A szántó-vető ember érzi [már a tavaszt, tüdőre szippantja a földszagú levegőt, barázdákba veti a kabátot és [ingujjban ballag a gép után.

A hevesi dombokon, ahol : homokos a föld, könnyebb már !a vetés. Traktorokkal ugyan 1 még itt is nehéz a munka,

megáll, és büszkén szemléli a hatalmas táblát, amelyen boronák járnak, a vetőgépek után.

Ragyogó tavaszi délelőtt van. A lovak forró párát fújnak, a zsákokból pedig lassan-lassan elfogy a vetőmag. Az egyik legény megállítja a lovakat, kiskabátját rádobja a vetőgépre, kigombolja az ing nyakát, aztán fütyörészve indul tovább. Ereje van a napnak .

A kertészetben ugyancsak a tavaszról árulkodik minden. A csillogó üvegablakok alatt

— mutat az üvegablakok alá, aztán elmosolyodik a furcsa ellentéten. Heteken át eső áztatta a földeket, árvíz pusztított szerte a megyében és itt, a melegágyakban máris a szárazságtól kell rettegni.

— Nem könnyű a kertészek munkája, kérem —, löki hátra kalapját és locsolni indul.

Igen. Ilyen az ember munkája. Harc, örökös küzdelem a természettel, hol a víz, hol a szárazság ellen. Közös erővel, egyforma akarattal azonban sokat tehet az ember és sok- szor parancsolni tud már a természetnek is. A hevesiek tavaly, az aszály ellenére, nyolcszázezer forintot árultak a kertészetből, s az idén legalábbis ismételni szeretnék a múlt évi sikert.

Dél is elmúlik, amikor otthagyjuk a hevesi határt és Erdőtelek felé vezet az utunk. Ezen az tájon már a gépeket is megbírja a föld és az Üj Élet Tsz földjein négy traktort számolunk meg, munka közben. Amerre a szem ellát, mindenütt ember. Tarkaken- dős asszonyok, lányok. A szőlőkben nyitnak, a férfiak metszenek, a fogatok, a traktorok szántanak, vetnek. Nagyszerű kép a csaknem félesztendös téli dermedtség után.

— Puha még a föld, de azért már bírja a gépet — magyarázza Csillik Gyula traktoros és vidáman halad tovább a piros Utossal.

— Ide mákot vqtnek, amott néhány nap múlva már kel a borsó — mutat szét megint egy gazda, aztán a terveikről, a holnapról beszél:

— Tavaly hatvankét forint volt egy munkaegység értéke, de az idén se szabad kevesebb legyen.

Nézem, figyelem ezt az embert és hinnem kell beszédét. Minden mondatából olyan erő, határozottság sugárzik, hogy nem lehet kételkedni szavaiban. Sokat monck ez a tavaszi kép is, hiszen a legelső tavaszi napon máris kint van a határban a falu. Az előbb számolta össze a munkáskezeket

talok kacagnak, beszélgetnek, a KISZ-brigád tagjai, akik a tavasz érkeztével a legelsők között láttak munkához, ősz óta közöttük is történt változás. Akadnak olyanok, akik a múlt évben még nem dolgoztak a brigádban, most velük együtt végzik a munkát. Egyik

Nyitják és metszik a szőlőket az erdőtelki határban. KISZ-brigád tagjai reggel óta munkában vannak.

a brigádvezető. Kétszázötven. Ennyire taksálja ma a jelenlevőket.

A nyolcvanhat holdas új szőlő mellett visz el az út. Itt is dolgozik vagy hatvan férfi. Karóznak, metszenek, kinek mi a dolga. Azt mondják, az idén újabb húsz holdat telepítenek, s így több mint száz hold új szőlő ékesíti, s gazdagítja majd az erdőtélki határt. Mert nem igaz, hogy csak a hegyi borok jók. Jó a homoki is, ha valódi a fajtája, szakszerű a kezelése.

— Kincsesbánya lesz ez, ha termőre fordul — vélekedik egy menyecske, akinek az első nap feltörte tenyerét a kapa- nyél. Hosszú volt a tél, elszokott keze a kinti munkáktól. Egy távolabbi szőlőtáblán fialány férjhez ment a télen. Férje Csepelen dolgozik, de ő nem maradt hűtlen a brigádhoz. Asszony létére, bekötött fővel is itt érzi jól magát a régi barátnők, pajtások társaságában.

Nagyszerű látvány a tavaszi határ. A falvak elnéptelenednek és minden földdel bánó ember a határba indul. Itt lányok, amott férfiak, asszonynépek, akik ősz óta először találkoztak így, munkában, a nagy család tagjaival. Fáradságos, de mégsem terhes a munka, mert a föld nemcsak munkát, de erőt is ad az embernek, erőt és bizodalmát a gazdag terméshez a bő aratás-* hoz...

Szalay István

Évekkel ezelőtt kezdtek hozzá a Budapesti Hajtóműgyár egri telepén egy gépcsarnok építéséhez. Az új üzemrész „születését” az egri telep fővárosi központja irányítja. Az építkezés eleinte lassan haladt, a kivitelezők és az üzem vezetői között többször adódtak nézeteltérések.

Most már végleges, hogy' ez év május hónapjának végére elkészül a gépcsarnok; Az új létesítmény alapterülete 4000 négyzetméter. Az új csarnok: építését az üzem profilírozása: tette szükségessé. Eddig ugya-: nis három fő terméket: trak-j tor és dömper sebességváltó- [ kát, valamint különböző olaj- [ szivattyúkat gyártott az egri: lelep. A tervek szerint még[ ebben az évben újtípusú se-! bességváltók gyártását kezdik. [ Az új termékből évente négy-; ezret állítanak elő. ;

A még épülő csarnok gé-; peinek nagy részét már le-;

„Kiestek“ a pártból ?

Furcsa helyzetbe kerültek < azok a kommunisták, akik-; nek egykori pártszervezetét az; Egercsehi Vegyes Ktsz-nél; az elmúlt év végén felosz-; látták. A pártszervezet meg-; szüntetésével teljesen egyet-; értenek, hiszen oly kevés; létszámmal nem tudtak; megfelelő munkát végezni, s; most a községi pártszerve-; zeteknél, remélik, jobban; tudják teljesíteni pártmeg-; bízatásaikat.

Illetve csak tudnák, mert; egyelőre az a helyzet, hogy; automatikusan „kiestek” a; pártból, mert átigazoló pa-í pírjaik még mindig nem ju-! tottak el új pártszervezetük-J liöz, s három hónapja nemi fizetnek tagdíjat. Ez méltán 1 bosszantja mindannyiukat, ! nemcsak azért, mert < az elmaradt tagdíjak ren-! dezése anyagilag is károsan érinti őket, de még jobban bosszantja az Egcrbocs-. ra átigazolandó párttagokat,! hogy immár három hónapja! bizonytalanságban vannak, párttagságuk miatt. Amint; mondották nem szeretnék,; ha emiatt „kizárnák” saját! magukat a pártból, azt azon-; ban annál jobban, ha ügyükben mielőbb intézkedő?; történne. K. E. <

félarasznyiak már a palánták és szinte szemlátomást nő minden.Vődt János, a szövetkezet kertésze alig győzi a munkát.

— Víz, víz! Víz kell ezeknek

fezért lovas fogatú vetőgépel $ népesítik be a határt. A Vörö: $ Október Termelőszövetkezet !ber, elvetették már a mákot, í sbo; sót is. Szőregi Benedek a; íelső számú brigád vezetője

Százharminc holdon kertészkednek az idén a hevesi Vörös Október Termelőszövetkezetben. A palántákat nagy szorgalommal gondozzák Vődi János, Viczán Sándorné és Ma- kovnyik Lajosné.

TAVASZ! KÉPEK

szállította a budapesti központ, az új gépek beszerelésre várnak. Tan- és edzőműhelyeket, valamint TMK-mühelyt alakítanak majd ki a régi gépcsarnokból.

Az új gépcsarnok üzembehelyezésével növekedni fog az üzem dolgozóinak száma is. Az új szakembereket központi

tanműhelyekben és iparitanuló iskolákban képezik ki. A Budapesti Hajtóműgyár egri telepének vezetői Igyekeznek

úgy beállítani az egyes munkafolyamatokat, hogy azok elvégzésére betanított munkások is alkalmasak legyenek.

(t. i.)

is tölti ki a vasöntés, „civilben” azért nem vált hűtlenné a motorokhoz. A tavaszt várta csak, az utak felsziklcadását, hogy előszedje az ősz óta pihenő motorkerékpárt.

Szívesen ül le esténként a tv képernyője elé. 1900—2000 forintot keres havonta, s felesége is hozzáadott — tellett hát saját készülékre.

Páctól — Egerig

Fügedi Miklós, a 25 éves, alacsony termetű öntőmunkás nemcsak a brigád Benjáminja, legfiatalabb tagja, de minden vidámságnak, tréfának is kútfeje. Fütty- vagy nótaszó mellett dolgozik. A keze azonban pontos, mozdulatai precízek, hozzáértők, akár egy sebészorvosé.

Tizenhét éves volt, amikor „eljegyezte” magát az öntő szakmával, s a „szerelem”, amit munkája iránt érez — nyolc esztendő óta sem fogyatkozott.

— Mintakészítő szerettem volna lenni először — mosolyog, elővillantva fehér fogait —, aztán a létszám, betelt, s arra gondoltam, mennyivel különb szakma az, mint az öntés? Vácott kitanultam a szakmát, s még gondolni se gonVolán mellől —

rassxiiérák köré

Sándor József, magas, vékony öntőmunkás. Szénporos, kormos arc, kék-zománcfényű szem. Harminc éves, amiből tízet már a vasnak adott. Itt, az egri öntödében.

— Egy hónapja nyertük el a szocialista címet. Nehéz volt-e? Ügy dolgoztunk, mint eddig... csak még jobban.

Sofőr volt Sándor József. A volánt cserélte fel az öntőüstre, tíz éve. A reflektorfényt az olvadt vasfolyam szilu^esőjé- vel. Ma sem bánja a cserét, mert megfontoltan választotta a vasöntés nehéz mesterségét.

— Mit csinál egy öntő „civilben”? Én könyveket forgattam, nekikezdtem, hogy elvégzem a hetedik osztályt. A családi körülmények úgy hozták, hogy ezt félre kell tenni egy- időre. Az asszony, feleségem, váltó műszakos lett..: két fiam van, velük kell törődni. Legtöbbször a bölcsődébe is én megyek.

Volán mellől jött Sándor József a vasszikrák közé. Romantikus foglalkozást hagyott ott egy másik, nehezebbért. S ha most ideje nagyobb részét