Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

1963. március 31., vasárnap NÉPŰJS AG Hat hónai) alatt törlesztik a téli adósságot 4z ÉHÁSZ kiváló dolgozóinak tanácskozása A fekete táblára fehér kré­tával egyetlen mondatot írtak: „A tervlemaradást hat hónap alatt hozzuk be!’’ Ennek a jel­szónak jegyében szombat dél­előtt ünnepi külsőségek nélkül, Vincze Ferenc párttitkár kö­szöntő szavaival kezdődött az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat Egri Üzlet- igazgatóságának tanácskozása. Mintegy 120-an, a vállalat ki­váló dolgozói, osztályvezetők és szocialista brigádtagok, üzem- és csoportvezetők hall­gatták Simon Antal igazgató szavait. Felsorolni is sok lenne, hogy mennyi munka vár az idén az ÉMÁSZ dolgozóira. Több mint 40 millió forint az éves terv, 5,5 kilométer kábel helyett 14 kilométernyit kell lefektetni, villamosításra vár többek kö­zött az abasári Rákóczi, a mi- kófalvi Kossuth és a pélyi Üj Elet tsz, transzformátor-állo­másokat kell szerelni Egerben és Gyöngyösön, de hálózatfej­lesztést, korszerűsítést várnak a villanyszerelőktől megyénk majdnem minden községében. Biztonságos áramszolgáltatást, zavartalan televízióvételt, a háztartási és ipari gépek áram­szünet és egyéb bosszúságok nélküli használatát kell bizto­sítani az ÉMÁSZ műszaki dol­gozóinak, villanyszerelőinek, az építő és a különböző szak­mákhoz tartozó munkásoknak. A feladatokat nem lehet ha­logatni. A vállalat becsületéről van szó. Jó, vagy rossz mun­kájukat, késedelmüket, vagy pontosságukat a megye minden községében, sok-sok termelő- szövetkezetben és szinte vala­mennyi háztartásában ellen­őrzik. Ha fennakadás, zavar keletkezne a villamosáram el­látásban, az nemcsak sok bosz- szúságot, hanem további ter­melési kiesést okozna. Lemaradás és ráadás Ezer meg egy a nem hiva­tásos meós... De nem a kívül­állók, hanem önmaguk tájé­koztatására, részletesen fel­mérték, hogy a rendkívüli tél és az árvíz milyen károkat, milyen lemaradásokat okozott. Az elmúlt héten mindezt rész­letesen megbeszélték. Ezt az üzemvezetőségek és körzetek embereivel. Vezetők és beosz­tottak közösen keresték, hogy milyen intézkedéseket kell tenni, hogyan kell dolgozni, hogy a lemaradásokat behoz­zák, a 2,4 millió forintos lema­radást pótolják és az év eleji egymillió forintos értékű fel­ajánlást teljesítsék. Az ÉMÁSZ gazdasági veze­tői, a párt- és a szakszervezet vezetői nemcsak tanácskoztak a munkásokkal, nemcsak meg­hallgatták szavukat, hanem Marciusi mérleg: Félmillió forintos könyvforgalom Heves megye három városá­ban, Egerben, Hatvanban és Gyöngyösön, közel 500 ezer fo­rint értékű könyvet adtak el márciusban, a könyvleértékelés hónapjában. Legnagyobb for­galmat az egri könyvesbolt bo­nyolította le: itt 320 ezer fo­rint értékű könyv talált gaz­dára. Teljesen kifogytak a boltból a Petőfi- és Ady-köte­tek, a szemléltető szótárok és a kéziszótárok. Eddig ritkán ke­resett könyveket is sokan vá­sároltak, így elfogytak a Ba- lassi-versek, Sőtér Istvánnak a romantika és realizmus prob­lémáiról írt tanulmányai, Darwintól Az ember szárma­zása, s a hónap utolsó napján már nem lehetett-megkapni az üzletben az Erdő mező virá­gai című könyvet sem, amely­ből pedig 130 darab volt az „induló” készlet. Gyöngyösön leggyorsabban az Ady-novellák fogytak el, de gyorsan megüresedtek a Dic­kens és Mark Tina in-könyvek­kel megrakott polcok is. A hatvani könyvesboltban leg­gyakrabban — az Ady- és Dickens-könyvek mellett — rádió-technikai szakkönyve­kért és ifjúsági regényekért kopogtattak be a vásárlók. Barátaim, most be­mutatom, miként szoktak a humoris­ták témát csenni má­soktól. Jelentékte­len iratom egy-egy jelentős elemét már megírta Verne, Tris­tan Bemard, Aver- csenko és több más. Csipegettem tőlük és a következő megfe­jelt, korszerűsített kroki lett belőle — az irodalmi alkémia receptje szerint. ★ A feltaláló betápí- tott a Bufflington-i hadügyminiszterhez: — Kegyelmes uram, feltaláltam egy olyan hidrogénbombát, me­lyet röptében semmi­féle radar nem képes észlelni. Következés­képpen nem lőhető le, tehát célba talál. Jaj a vörösöknek. — Brávó! — örven­dezett a bufflingtoni pentagonista. — Meg­veszem zseniális ta­lálmányát, hiszen ez végleges megoldás. Most már nem ag­gaszt hadügyi költ­ségvetésem, amely máris túllépte a le­hetőségek határát. Mennyi pénzt akar? A bufflingtoni hadiigyér — Egy milliárd bufflingtoni guldot. — Itt a csekk, is­ten áldja. Egy nép­forradalmat hárított el a fejünk felől. A feltaláló másnap ismét jelentkezett. Udvariasan megha­jolt, előzékenyen mo­solygott. — Kegyelmes uram, megint hoztam vala­mit. — Éspedig? — gya­nakodott a hadügyi boss. — Feltaláltam egy olyan radart, amely a tegnapi prezentált H- bombát is képes ész­lelni. Ennek folytán az még a kilövéskor, az indító állam terü­letén lelőhető. — Óriási! — szólt savanyúan a buff­lingtoni pentagonista. — Maga aztán egy igazi lángelme. Sajna, ezt a találmányt is meg kell vennem, ne­hogy a túloldal kezé­be jusson. Mi az ára? — Potom egymil- liárd guld, kegyelmes uram. — Itt a csekk. Men­jen üdülni. Pihenjen. Igazán ráfér. Egy nappal később a feltaláló újra elő­állt: — íme, az új H- bombám, amely az előbbi radart is képes kijátszani. Tehát nem lőhető le. Veszi? Nem veszi? Vigyem más­hoz? — Nem, nem —zo­kogott a bufflingtoni hadügyér —, most már benne vagyok, megveszem ezt is. Ba­rátom, maga aztán találékony. És kifizette az egy- milliárd guldot. Ettől kezdve, a fel­találó naponta jelent­kezett: — Itt az új radar: a H-bomba lelőhető. Itt az új H-bomba: nem lőhető le. Itt az újabb radar: a H- bomba lelőhető. Itt a legújabb H-bomba: nem lőhető le. — Űristen, segíts! — Óbégatott a had­ügyminiszter. A feltaláló órán­ként jött: — Lelőhető: egy­millióról Nem lőhető le: egymilliárd! Le­lőhető: egymilliárd! Nem lőhető le: egy­milliárd! — Halt! Stop! Ne tovább: Ich bin un­schuldig! — üvöltötte a bufflingtoni penta­gonista. — Kizsigerel, kivégez, pokolra lök! Már lázong a nép: roskadozik az adók súlya alatt! És a tőzs­de lázas... — Hja, kérem — vigyorgott a feltaláló —, csodákra képes a modem burzsoá hadi- technilca! — Ha csodákra ké­pes — tördelte a ke­zét a pentagonista —, akkor találjon fel egy olyan fegyvert, amely örökre hatás­talanná tesz minden más fegyvert. A feltaláló elkomo- rodott: — Sajnos, ilyen fegyver már van... — Hol? Mi a lé­nyege? Mi a neve? — A neve? — ká­rogta a feltaláló. — A neve: — béke! Bufflington had­ügyminiszterét meg­ütötte a guta. Aboz Ab a A RÁGALMAZÁS FANTOMJA HATVANBAN ARAT >♦ «$♦ *> ♦;*♦*. ♦*. ♦; Nem ismeri senki és mégis ismeri mindenki. Emberi for­mát ölt és mégis személytelen. Megjelenik mindenütt, ahol káros jellem von ású emberek megjelennek, s az erkölcscsősz mezében tetszelegve, gátlás nélkül szórja szógyifkadt, fer­tőz, besároz, intrikál, vádol. Jól ismerjük, a neve: Rága­lom. Mocsárízű történeteit most éopen Hatvan város csendesen lapító házai között szórja, de telehinti vele az édes borzal­makra éhes embereket, az or­szág más tájain is. íme legújabb produkciója. „A Hangulat cukrászdában reggelig tartó tivornyákat ren­deznek, ahol ruha nélkül twis­téinek a lányok. A nagypénzű, pesti gavallérok s helyi nagy­ságok szórakoztatására. Eze­ken az orgiákon vesznek mér­téket a pesti szabók azokról a lányokról, akik ruhái akarnak velük készíttetni De a mér­tékvételre csak ruha nélkül lehet megjelenni. Ezen is buktak le — regélik tovább —, mert az egyik kis­lány szólt az édesapjának, aki a rendőrség, valamint a hon- éédség segítségét kérte. A fegyveres erők körülfogták az épületet és nagyszabású razzi­án tartóztatták le a „fekete misés” társaságot, valamint a cukrászda dolgozóit, akiket azóta se látni a Hangulat cuk­rászdában.” Éjszakai orgiák.:. titokza­tosan eltűnt lányok ez ugye még hatvani hírnek is elefánt nagyságú? Elhitték mégis, el­hitték első hallásra s mintha titkos rádióadók repítették volna szét a hírt, órákon be­lül már a debreceni vonaton is erről beszéltek s Szolnok felől jövet is ez volt a téma az étkezőkocsiban. Nem is be­szélve Hatvanról, ahol több tucatnyi varriációban él e tör­ténet, alaptalanul vádolva a cukrászda vendégeit és dolgo­zóit, anélkül, hogy a hírt to­vábbadok meggyőződnének az igazságról. Mi tehát az igazság? A rendőrséghez semmilyen bejelentés nem étkezett az ál­lítólagos orgiákról, semmiféle razziát nem tartottak, senkit nem tartóztattak le, sőt a cuk­rászda előtti szakaszon posz­tóié őrszem s a nyomozók sem tapasztaltak záróra utáni ti­vornyákat s a honvédség, amely állítólag körülzárta • a cukrászdát nem is hallott az egész eseményről. A sorozatos rágalmazás mi­att a cukrászda dolgozói ki­vizsgálást kértek. Az ellen­őrök és a vizsgáló bizottság semmi szabálytalanságot nem talált s az éjszakai orgiákról szóló rágalmakat a Szilveszter éjszakáján tartott összejöve­telből indították el, ahol a cukrászda vendégei és dolgo­zói lemezjátszóra táncoltak. De miért nincsenek fégi he­lyükön a Hangulat eszpresszó dolgozói, hová lettek a titok­zatosan eltűnt lányok, ha rá­galom, amit rájuk szórtak? A vendéglátóipari vállalat­tól megtudtuk, hogy a Hangu­lat cukrászda dolgozóit egy­részt saját kérelmükre helyez­ték el — mert menekülni akartak rágalmazásuk színhe­lyéről —, másrészt vállalati érdekből helyezték át őket a szokásos tavaszi átszervezés során, 'amikor, rajtuk kívül 25 dolgozó került megerősítés­képpen a várhatóan nagyobb forgalmú éttermekbe, cukrász­dákba. ▲ cukrászda dolgozóinak ro­vásán tehát sem anyagi, sem erkölcsi vétek nem szárad, kö­zülük ketten ma is szakszer­vezeti bizalmiak, egyikük pe­dig vezető beosztásban dolgo­zik. „Szomorú, hogy ilyen fele­lőtlen rágalmazás áldozatai lettek”, — így vélekednek er­ről, akik a vállalat részéről vizsgálták a Hangulat cuk­rászda dolgozóinak állítólagos visszaéléseit. Szomorú? Ügy hisszük, ez a legenyhébb kifejezés, ha em­berek bemocskolásáról, rágal­mazásáról hallhatunk, ha em­bereknek, akik nem követtek el komolyabb vétséget, fejü­ket lehajtva kell járni gúnyos tekintetek kereszttüzében, csak azért, hogy a pletykaéhes, rá­galomra mindig kész, siralmas jellemeknek szórakozása akad­jon. Mit bánják e felelőtlen hí­rek terjesztői, ha az igazság és a tények ismeretében bol­hává is törpül elefántnyira fel­fújt rágalomhírük, fő az, hogy elvégezzék piszkos küldetésü­ket, megbolygassák az embe­rek nyugalmát, becsületükbe gázoljanak. Hatvanban nehéz ellenfél el­len hadakoznak az igazságot keresők: a rágalom láthatatlan fantomja ellen. Hát nem lehet ezekre a mo­dern Jágókra a vesztés kény­szerzubbonyát ráhúzni? Kovács Endre Jlenvl színházügyben Kedves Barátom! Többször előfordult már az utóbbi időben, hogy társa­ságban tettél néhány kijelentést a színházról, pontosabban véleményedet summázva, „Egernek nem kell színház! j felkiáltással zártad le a vitát. Sajnos, akadtak többen is, akik neked adtak igazat, sőt, véleményedet megtoldva, mint jól értesültek, holmi kulisszatitkokról, az egri szín­ház belső válságáról, személyi elleniétekről szónokoltak, mégpedig flegmán, hányaveti módon, a művészetnek ki­járó minden tisztelet nélkül. Bizton tudom, csupán felületesen ismered a színhá­zat, ritkán látlak csak egy-egy előadáson, képtelen vagy átérezni — de még csak megérteni is — az alkotás lázas izgalmát. Innen a vállveregetö hang, a lekicsinylő meg­jegyzések zuhataga. A te stílusodban nem bírom a vitát, neked nagy hangod, szavad van — amelyre talán sokan hallgatnak —, nekem érvem a toliam, s ha ezt jól forga­tom, másokat feltétlenül, de talán még téged is meggyőz­lek a magam igazáról. A színház igazáról! A kultúrforradalom ellen — úgy általában — még soha sem emeltél szót. Azt helyesled, azzal egyetértesz. Hát a színház nem egy része az egésznek, a mi kultúr- forradalmunknak? Dehogynem! Nagyon is az! Mégpedig — mindjárt látni fogod — jelentős része. Ne mondj ellent! — Mindent bizonyítok! Majd nyolc színházi évad munkáját jelző adatok sorakoznak előttem.. Igaz, puszta számok csupán, de nézz mögéjük, és próbálj érteni a számok nyelvén. Bizonyítékaim sorát a 120-as számmal kezdem. Ugye, szimpla számnak tűnik így első látásra, pedig nagyon sokat lehetne mesélni történetéről? Jól figyelj! 1955 őszén nyitotta meg kapuit az egri Géstíonyi Géza Színház, azóta már a nyolcadik évadban jg/runk, és százhúsz-a bemutatott színpadi művek száma. S ezen belül minden számnak külön története van. Gárdonyi Annuskájától, a nemrég játszott Csehov-drámáig sorol­hatnám a bemutatók címeit, szerzők nevét, rendezőket, színészeket. Százhúsz dráma, operett, vígjáték, vagy szín­mű, megannyi izgalmas premier; az ügyelő suttogó hangja, rivaldafény, gong és függöny. És taps. Nagy, kicsi, vagy esetleg néha semmi. Siker és balsiker, mert ez utóbbi is található a színház leltárában. Ezerszínű világ. Mennyi vidámság, muzsika, bölcses­ség, filozófia, régi századok igazságai és a mi világunk küzdelme fér meg a százhúsz színpadi műben, amelyet különböző nemzetek fiai álmodtak színpadra a valóság, vagy a mesék világából. A következő számök, amelyek már jóval nagyobbak az előbbinél, azt jelzik, hogy a nyolc év alatt Egerben 1800, a megye községeiben 1200 előadást tartott a szín­ház. Összesen tehát 3000-et. És most ugrásszerűen niég tovább emelkednek a számok. A 3000 előadást több mint egymillió ember nézte meg, Egerben 580 ezren, a többiek a községi kultúr otthonokban váltak színházi közönséggé. Igen, barátom, ez is perdöntő érvnek számít! Kiala­kult a megyében a színházi közönség, s egymillió a szá­muk, még akkor is, ha hódít a televízió, vagy marad még itt-ott jócskán a közönyből, a meg nem értésből is. Hát mindez nem kultúrforradalom? ötszáznyolvanezer jegy fogyott el Egerben, ennyien nézték és hallgatták Ibsen Nóráját, Szt. Johanna szabad­ságért kiáltó szavait. Shakespeare csodálatos nyelvét, Gorkij igazságát, Moliére-t, Móricz Zsigmondot, Heltai Jenőt, a mai magyar írók drámáit, és az operettek, zenés vígjátékok fülbemászó muzsikáit. S túl a megyeszékhelyen, eljutott a színház a fal­vakba is, ahol ünneplő ruhás, munkás és paraszt embe­rek töltötték meg a nézőteret, s ismerkedtek a színház világával, több mint félszáz olyan községben, ahol eddig soha nem járt színház. Igaz, a kis színpadon nem mindig mutattak jól a díszletek, s halványabban világított 1 a rivalda fénye is, de a drámák, a dialógusok egyre értőbb fülekre találtak. Ha semmi más egyéb nem írható e színház javára, csupán 400 ezres közönséggel az 1200 falusi előadás, már nem volt hiába a színház nyolc esztendeje! A százhúsz bemutató sorában operettek, vígjátékok, színművek és drámák váltották egymást, igaz, nem egyenlő színvonalon és sikerrel. A bemutatott színpadi művek egy része már talán túl is jutott emlékezetünkön, vagy igazabb ez így fogalmazva: ki-ki őrzi kedves elő- ■ adásának emlékét. Az Annuskára mindannyian emlékszünk, hisz ez volt az első előadás. De ki felejtheti el a Nórát, az Ilyen nagy szerelmet, a Makrancos hölgyet, a Tanítónőt, az Űri murit, a Szélvihart, a Hajnali tüzet, a könnyebbek közül a Csárdáskirálynőt, a Sybillt, vagy a Bál a Savoyban modem felfogású előadását? És az ősbemutatók útkereső izgalmait. Tucatnyi szerző, ugyanannyi dráma, s ezek itt, Egerben kaptak először színpadot! Lorca Don Perlimplin-je, a román Szarkafészek, a csehszlovák Szemtől szembe, a magyar Nyomozás, a francia A föld gömbölyű, s most legutóbb a csaknem ismeretlen Csehov-dráma-, hogy csak egynéhá­nyat említsek az ősbemutatók sorából. Tudom jól, sok a gond a színház környékén. Gazda­sági, személyi problémák, gyakran váltják egymást a rendezők és a színészek is. S a közönség, a nagyérde­mű, nem mindig érii a színház törekvéseit, műsorpoliti- káját, de való az is, hogy a színház vezetői sem követik mindig a közönség igényét. Sok mindent fel lehet róni a színház hibájául, de egy bizonyos: az egri Gárdonyi Géza Színház az elmúlt nyolc év alatt háromezer előadásban, százhúsz színpadi mű tolmácsolásával egymillió embert szórakoztatott, taní­tott, városban és falun, s ezzel közönséget, színházat szerető, a művészethez értő közönséget nevelt. Ez tény! Ez elvitathatatlan. Épül már az új színház, s már most türelmetlenül várjuk az ottani premiert jelző gongütést. A megyének van színháza! S lesz is! Hogy még jobb legyen, azzal mindenki egyetért: a közönség, a színház vezetői, színészei és remélem te is, kedves barátom! . Én feltétlenül! Márkusz László met, majd a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. Becsülettel vállalták Egymás után jelentkeztek a felszólalók. Értékes vállalá­sokat tett Fülöp Imre, Siller György, Bocsi Joachim. Azt akarják, hogy kevesebb idő menjen veszendőbe, jobban haladjon a munka. Hubai László, Geml József és Visnyei László megfontolt, átfogó ja­vaslatokat és vállalásokat tet­tek. Név szerint nem sorolha­tunk fel minden felszólalót, de azt el kell mondanunk, hogy mindnyájam azt keresték hogyan kell jobban szervezni a munkát, mit tehetnek és mit fognak tenni, hogy jobban ha­ladjon a munka. Molnár József főmérnök be­jelentette, hogy átvizsgálják a vállalat terveit és az anyagta­karékossági lehetőségeket, va­lamint a gépesítés előnyeit a lehető legjobban kihasznál­ják. Nem a fizikai erő további megszorítására, hanem a jobb szervezettségre, a műszakiak és munkások összefogására van szükség, hogy adósság nélkül, eredményesen zárjuk ezt az évet. Dr. Fazekas László havi bontásban és termelési egységenként intézkedési ter­vet dolgoztak ki, hogy célsze­rűen és tudatosan megállapít­sák a munkák sürgősség sze­rinti fontosságát, a rendelke­zésre álló anyag- és műszaki előkészítés szerint átcsoporto­sításokat hajtanak végre, min­den eddiginél nagyobb szerve­zettséget és anyagtakarékossá­got akarnak megvalósítani. nékül, eredményesen zárjuk László, Geml József, Visnyei felszólalók. Értékes vállalalá­Tettekre épült bizalom Sok és szerteágazó feladat. De miben, bíznak egy rosszul sikerült negyedév után? Zi- mándi Mátyás, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és fíallós József, a vállalat mis­kolci igazgatója mondotta a tegnapi tanácskozáson; hogy bízunk és hiszünk a dolgozók munkaszeretetében és köteles­ségteljesítésében. Bizalmat ér­demelnek az ÉMÁSZ dolgo­zói,' mert tettekkel szolgáltak rá, olyan tettekkel, mélyekkel az elmúlt évek során többszö­rösen elnyerték az élüzem cí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents