Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

1963. március 30., szombat NÉPŰJSAG 3 Tipizálás = tömeges építés Korunk egyik világszerte legnehezebben megoldható problémája a lakáskérdés. Az ENSZ egyik jelentése is meg­állapította, hogy az emberiség közel fele emberhez nem mél­tó körülmények között lakik. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy évszázadunk végére, te­hát 37 év alatt — statisztiku­sok szerint — a Földön rna éló emberek száma megkétszere­ződik és eléri a hatmilliárdot, még inkább rá kell döbben­nünk a kérdés súlyosságára. A lakáskérdés nemcsak európai, hanem világprobléma is. Spanyolországtól Portugá­liáig, a volt, vagy a rna még gyarmati sorban élő afrikai or­szágoktól egész a dél-amerikai Venezueláig. A hazai lakáshiány egyik oka a háborús pusztításokon kívül például az, hogy jelen­tősen megnőtt a házaspárok száma, mert míg 50 évvel ez­előtt ezer embernek 263 lakás­ra volt szüksége, 1960-ban ugyanennyi már 338-at igé­nyelt. A technika rohamos fejlő­dése az elmúlt másfél évtized alatt az építés technológiáját is döntően megváltoztatta. A kézműipari módszereket a gé­pesítés, az épitő elemek töme­ges előregyártása váltotta fel, merész, » Uj szerkezetek és új anyagok kerültek felhasználásra. Húsz­éves lakásépítési programunk megvalósítása — egymillió, eb­ből a második ötéves tervben 300 ezer új lakás felépítése — a régi módszerekkel el sem képzelhető. Még néhány évti­zede is, mielőtt a vasbeton használata forradalmasította az építőipart, lényegében úgy építkeztek világszerte, mint a babiloniak. Valaha a* autógyárak is annyifajta autót gyártottak, mint ahány" megrendelés volt. Idővel kiderült, hogy a vevőik igényei szinte azonosak, és mi­vel egyre nagyobb sorozatokra volt szükség, az egész gyártást automatizálták. Ha száz embertől megkér­dezzük, hogy milyen lakásra volna szükségük, legfeljebb 4— 5-féle igényt hallunk. Az ame­rikai Gallup intézet közvéle­ménykutatása szerint a meg­kérdezett 100 ember közül 93 igényét a bemutatott 10 féle lakástípua valamelyike kielé­gítette. A nagyipari építési módotk bevezetésének előfeltétele a ti­pizálás. A típusterv szerinti építkezés meggyorsítja a ter­vezést, így leküzdhető a ter­vezők létszámhiánya és lehe­tővé válik, hogy a jövőben csak a gyakorlatban legjobb­nak bizonyult tervek szerint építkezzünk. A tipizálás továb­bi előnye, hogy az ismétlődő munkafolyamatok az építő­gépek magas hatásfokú kihasz­nálását, azonos munkafolya­matok végzésére begyakorlott munkacsoportok létrehozását teszik lehetővé. A hagyomá­nyos szerkezetű téglaépületek legmunkaigényesebb folyamata a kőműves és vasbeton mun­ka. Ma már ezek nagy részét gyárilag előregyártott geren­dák, födémek, blokkok és pa­nelek alkalmazásával megta­karítjuk. Az évente épülő új lakáson jelentős része egyéni kezde­ményezésből létesülő családi ház. Az elmúlt években épült családi házak többsége gazda­ságtalan, egymást utánzó he­lyi „típus”, egyes részleteiben középkori lovagvárakra emlé­keztető stílusutánzatokkal, rossz alaprajzi megoldásokkal, költséges manzard-tetőkkel és anyagpocséklással készültek. Az Építésügyi Minisztérium még a múlt évben „családi ház tervgyGjteményt“ adott ki. Lényegileg itt is a „tipizálás” egyik fajtájáról van szó, mert a tanácsoknál, az OTP-fiókoknál és a köny­vesboltokban néhány forintért kapható tervek az egyéni íz­lésnek, igénynek és anyagi erőnek legmegfelelőbb családi ház építését szolgálják. A ja­vasolt jó alaprajzú, korszerű formájú, anyagtakarékos meg­oldások és részben már előre­gyártott, megvásárolható szer­kezetek az egyéni és főleg a csoportos építkezők számára a gyorsabb, gazdaságosabb épí­tést rejtik magukban. A tipizálás jelentőségét foly­tathatnánk a mezőgazdaság épületigényeinél, amelyek szinte 100 százalékban tipizál­hatók, a termelőszövetkezetek állattartási épületeitől a siló­zó és tároló épületekig. Vagy említsük meg az iparunk min­den ágában jelentkező mű­hely-, csarnokigényeket. Mi sem természetesebb, minthogy építkezéseinknek előregyártóit elemekből, több célra alkal­mas, az egyes iparok különbö­ző gyártási folyamatai befoga­dására képes, variálható épü­leteket kell tervezniük. A pél­dákat iskolák, óvodák, rende­lőintézetek, kultúrházak és egyéb középületek hosszú so­rán át folytathatnánk. A házgyár Azonban nemcsak arról van szó, hogy tipizált épüloteket építsünk, hanem arról is, hogy ezek minél kevesebb fajta ti- puselemből legyenek összeál­líthatók. Amikor a moszkvai Luberec épületelemgyápban a típuselemek számát 50-ről li­re csökkentették, a munka­igény a korábbi felére, a ter­melési költség egyharmaddal csökkent. Tehát ugyanannyi pénzből több lakás építése vá­lik lehetővé. Házgyárak mű­ködnek ma világszerte: a Szovjetunióban, Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban, Svédország­ban, Franciaországban, stb. Hazáinkban is építészeink — szovjet tapasztalatok és be­rendezések felhasználásával — most tervezik az első „ház­gyárat”, amely 1965-ben már évi 1800 lakás felépítéséhez szükséges tipizálj elemet fog gyártani. Építkezéseink legjobbjai áll­tak a típustervezés szolgálatá­ban, hogy az építés minden területén olyan típusépítmény- terveket alkossanak, amelyek magas fokú építőművészi igé­nyeket is kielégítő új város­együttesek felépítését eredmé­nyezik. Dr. Gyöngyösi István D baráti országok ipari beruházásainak összehangolása A KGST könnyű- és élelmi­szeripari állandó bizottságá­nak egyik munkacsoportja márciusban Budapesten ülést tartott és megvitatta az 1964— 1965. évi fontosabb könnyű­ipari és élelmiszeripari beru­házások összehangolását. A megbeszéléseken, amelye­ken valamennyi KGST tag­állam képviselői részt vettek, tanulmányozták a közös válla­latok építésének lehetőségeit. Tizenegy olyan gyárat jelöltek meg, amelyeket a következő két évben együttesen létesít­hetnek a baráti országok. Va­lamennyiben hazánk is érde­kelt, részben műszaki tapasz­talatainkat adjuk át, vagy az új gyár termékeihez anyagokat szállítunk, részben pedig úgy, hogy néhány új létesítmény gyártmányainak felhasználói is leszünk. Többek között köt- szövő, gyapjúipari, cipő, fa­rostlemezgyártó, konzervipari, húsipari, baromfifeldolgozó gyárak építését készítik elő. (MTI) Személyi igazolványok ünnepélyes átadása a Dobó gimnáziumban Közel 200 tizenhat éves fiú kapta meg személyi igazolvá­nyát az egri Dobó István Gim­náziumban. A meghitt, szép ünnepséget Vadócz József igazgatóhelyettes nyitotta üteg, majd a Himnusz elhangzása és a rövid kis kultúrműsor után a városi tanács nevében Bukta Tibor köszöntötte az új személyi igazolvány-tulajdono­sokat. Az ünnepi beszéd után a városi rendörkap'tányság és a KISZ városi bizottságának képviselői átadták az igazol­ványokat és a vele járó em­léklapokat a tizenhat évesek­nek. Az ünnepség a DIVSZ- indulóval ért véget. Zakar János II Vegyipari Szakszervezet kongresszusa A vegyipari dolgozók szak- szervezetének 19. kongresszu­sán megválasztott új központi vezetőség pénteken megtartott első ülésén a vegyi iparágak exporttermeléséről tárgyait. A tanácskozáson részt vettek a SZOT, a Nehézipari Miniszté­rium, valamint a külkereske­delmi vállalatok, a Medimpex és a Chemolimpex képvise­lői is. Beható vita után, többek kö­zött úgy határoztak, hogy a szakszervezet és a nehézipari minisztérium együttsen meg­vizsgálja, milyen esetleges vál­toztatások szükségesek az ex­porttermelés anyagi ösztönzé­sének módszereiben. (MTI) Pályázati felhívás a uiarxisla-Irnin sfB esti egyelem szakosítóit tagozatára Ötvenezer asztalt készítenek négy változatban egy év alatt Látogatás az Egri Bútorgyárban A bejárat boltíve alatt a munkások kisméretű bőrönd­höz hasonló, hullámpapírral — Hé, Jani fiam! vezér, a 305-ődik, arra a vasúti töltésnek tart. Na, majd utá- naszélednek a többiek is. A vezér kost nem hagyják el. A sárga madár csak száll, gyen­gén billegdélve. Arra a kis mocsár felé. Még súrolja is a földet. Végre megáll, féloldal­ra dől, az egyik szárnyára tá­maszkodik. Ejnye, nem madár az, ha­nem valamiféle repülőgép le­het. Dehát mégsem, mert nem berregett, mint a repülők szoktak. De mégiscsak az le­het, mert egy bőrruhás valaki száll ki belőle. Csupa bőr a gú­nyája. A feje se látszik ki a bőrkucsmából. Vizsgálja az eget. Az ég meg is felel nagy dörrenéssel. Széjjelnéz, keres­gél, s megállapodik a kunyhó­nál. Az eső megered. A bőrru­hás embernek se kell több, ne­kiiramodik. Be egyenesen a kunyhóba. A bőrkabátos ember elől a kis Bogár puli illedelmesen húzódik a bogrács mögé. A bőrkabátos ember köszön. Le­rázza magáról az esővizet, le­csatolja bőrsapkáját, ami alól kihull szép szőke haja, s el­terül a vállán. Kezetfog az öreggel: — Garai Jánosné vitorlázó repülő. — Gyibai Menyhárt elsőju­hász ’stenéltessé. Üljön le a kisasszonyka. — Köszönöm. De nem ül lé. Kis szünet. A szépséges „Repülő Ma­dárka” engedőimet kér a zava­rásért. Az öreg visszapislog: — Annyi baj legyen. Az a fő, hogy esik. Aztán nem beszélnek. Né­zik a nagy tócsákat, a bugy- borékokat. Esik tán már ne­gyedórája is. Na jó kiadós eső. Csak úgy nyeli a föld. Holnap nem csóváljátok a fejeteket, agronómusok. Az eső ömlik, mint ha dézsából öntenék. Az idő halad. Az öreg még mosolyog is, ahogy derül a lelke a zúgó esőnek. Az asszonyka viszont gon­doktól ráncosán lesi a mocsár szélén a gépét. De nincs az a hosszú, ami­nek vége ne lenne: a dörgés távolodik, az eső nem szűnik. Aztán eláll. Kisüt a nap. — Ne tessék haragudni, hogy ide bemenekültem, — néz hálásan az asszonyka az öregre. — Egyáltáljába nem! Ez kö­telesség! Az öreg alig várja, hogy szóljon arról a repülőről. Honnan jött, mit keres itt. Sej­ti, hogy a vihar elöl szállt le, de mégse mehet el az asz- szonyka anélkül, hogy erről ne szólna valamit. Pedig már búcsúzna. — Mégis ... hogy izé... mert épp ide szállt le? — Szerettem volna kikerül­ni az esőfelhőt Csege felé, de nem volt már tormik. Ősegétől kis késéssel csak elértem vol­na Nyíregyházát. — Oda indult? ... Hát ké­nyelmesebb vonaton. — Haha, hihi, ez sport, bá­csi. Ott jő, egyedül, a kék ég meg a zöld fű között, fent a levegőben ... Hanem, hogy él­het a bácsi itt, ezen az eldu­gott helyen? Tudja, érzi az asszonyka, hogy a bácsi itt jól érzi magát, nem hagyná el a legelőt, a fa­lut egyetlen városi kényele­mért sem, érzik rajta a birka­tej szaga, a napfényes legelő Az öreg igenlésére vissza­szól: — Ott biztosan van telefon. Beszólok Szoboszlóra, küldje­nek teherautót a gépemet ha­zaszállítani ... Megkérem a bácsit, addig tessék szemmel tartani a gépet. Az asszonyka megindul. Az öreg hosszan nézi távolodó Letelt már a téli karbantartási idő! (Endrődi István rajza) (Csont István illusztrációja) íze, mégis megkérdi, csak úgy, viszonttisztelefcből, mint ahogy az öreg is tudja, hogy a vihar elől szállt le, de mégis megkér­dezte. Az dreg is visszakaca- rász: — Höhö, hehe, itt jó, ahol a madár se jár. Ahol a repülő se jár. É® virít két első sárga foga. —> Ott, a sínek mellett, az vasútállomás ugye? — kérdi az asszonyka, a töltés túloldalán levő piros épületre mutatva. alakját, meg azt a szép lobogó szóke haját. Hót ilyenek ezek a máj fiatalok: csak úgy spor­tolásból képesek repülni. — ínnyé, nade hol vannak a birkák? Merre széledtek? — Nézi a kunyhó mögött is, az árok szélén is, de sehol. Arra a vasúti töltés felé vonultak pedig, a kos után. Emerre, a mocsár mellett barna folt ve­szi körül a sárga repülőmada­rat. Az lesz a. a birkák. Kettő éppen az oldalra dőlt szárnyá­ra áll, onnan néz széjjel. Hogy az a... — Bogár neee! Eriggy az elejire teee! A kis puli elvakkantja ma­gát, nékiiramodik. A birkák már a vakkantásokra felütik fejüket. Egymást törve-zúzva rohannak vissza a helyükre, a kunyhó köré. De az öreg is megy szép csendesen a mocsár irányába. A géptől még jó tá­vol megáll, szétveti a lábát, leszúrja maga előtt, a kampós- botját. Két markát a bot vé­gére tenyerek, állát ráfekteti a keze fejére, hogy könnyebb legyen a gondolat. Nézi, vizs­gálja a sárga madarat. Hol fel­emeli a szemöldökét, hol meg összehúzza. A homloka egy­szer ráncba rándul, másszor meg kisimult. Vállára csapja a kampósbotját. Közelebb me­részkedik a géphez. Még köze­lebb. Aztán egészen mellé áll. Megsimogatja az oldalát, a farkán a lemezeket. Belenéz az Ülésbe is. Megvakarja a feje búbján azt a néhány szál ösz- szegúbancolódott hajaszálát, majd visszaengedi a kalapját. Aztán a szemére húzza, és na­gyokat hümmög magában: — Hogy az a... Nem is olyan nagy mesterség. Ha ez az asszonyjány kibírta, rajtam se fog ki. Még reggel korán jelentkezek arra a társasuta­zásra. Mert Nánáson már vol­tam, de Moszkvában még so­ha. Mégiscsak más lehet, az a Moszkva... De egyúttal csak megnézem Dorogot, meg Ná- nást is — onnan fölülről. bevont csomagokat pakolnak a teherautóra. A gépkocsi olda­lán a főváros neve olvasható, már kész termékeket szállít az ♦ Egri Bútorgyár, a Budapesti BÜTORÉRT-nek. Hogy mit tartalmaznak ezek a csomagok, azt Karsai István- tói, a gyár munkaügyi vezető­jétől tudtuk meg. —■ Üj típusú televízió-aszta­lokat is gyártunk. A lábakat szárnyas csavarokkal rögzítet­tük, így könnyen és gyorsan szétszedhetők, a bútordarab szállítása nem okoz különösebb gondot. A televízió-asztalok mellett rádió-, kihúzós- és lemezaszta­lokat készít a gyár. A munka­ügyi vezető szavaival élve: „ezekre a termékekre profilí­rozták üzemüket”. Tegyük hozzá, hogy helyesen, mert az üzem körülményei ezeknek a bútordaraboknak a gyártását teszik célszerűvé. Három éve foglalkozik már az üzem 170 dolgozója az asz­talok gyártásával, s a fővárosi BÜTORÉÍiT-en kívül az ország különböző városi kereskedel­mi vállalatainak is szállítanak. Egerben is kaphatók a bútor­gyár készítményei. A második negyedévben az üzem 2010 televízió- 1510 rá- l dió-, 4563 kihúzós és 4015 le* ♦ mezasztal készítésére kapott J megrendelést. A szeszélyes tél ♦ akadályozta az alapanyagok J szállítását, de a bútorgyár első ♦ negyedévi tervét hiánytalanul l teljesíti. ♦ A különböző üzemrészekben Ja munkát gyorsító, könnyítő ♦ gépek egész sora dolgozik. Né- íhány évvel ezelőtt a legnehe­♦ zebb munka az asztallapok J összeenyvezése volt, de ezt ♦ most már az NDK-ból impor- ítált hidraulikus prés végzi. iNagy segítséget jelent a dol- ígozóknak a fényező üzemben »felszerelt három lakkfényező ígép. A fa megmunkálásának lvalamennyi fázisát gépesítet- «ték. J A kapun gépkocsi fordul ki, ♦ platóján magasra tornyosul­ni nak a frissen fényezett aszta­lok: újabb, szép kivitelű bú­tordarabok kerüljek az egri ♦ Bútorgyárból az üzletekbe. ♦ (t. t.) jAkííyaülést tart a TIT jesri városi szervezete ♦ '} „Az ismeretterjesztő munka ♦ további javításának aktuális feladatai az MSZMP VIII. ;♦ kongresszusa tükrében” cím- Jmel tartja aktívaülését 31-én, ♦ vasárnap délelőtt kilenc óra­ikor a TIT egri városi szerve- J zete, az Egri Tanárképző Fő­♦ iskola földszint 19-es számú J termében. Az aktívaülés elo­♦ adója dr. Szokodí József tan- J székvezető főiskolai tanár, a »városi szervezet elnöke. A Heves megyei Pártbizott­ság felvételi pályázatot hirdet a marxista—leninista esti egyetem szakosított tagozatá­nak filozófia és politikai gaz­daságtan szakára. Az esti egyetem szakosított tagozatának célja: párt-, álla­mi, tömegszervezeti funkcio­náriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták, pártta­gok ős pártonkíviiliek szerve­zett marxista—leninista to­vábbképzésének biztosítása egyetemi színvonalon. A tan­folyam elvégzése után a hall­gatók államvizsgát tehetnek filozófiából, politikai gazda­ságtanból, valamint a nemzet­közi és magyar munkásmozga­lom történetéből. Az állam­vizsgák sikeres letétele alapján megszerzett oklevél a marxiz­mus—leninizmus oktatására képesít. Az esti egyetem szakosított tagozatán a tanulmányi idő 2 év. A hallgatókat minden tan­évben 24 munkanap tanulmá­nyi szabadság Illeti meg, A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart, Hetenként egyszer — meghatározott napon — kol­lektív foglalkozás (előadás, osz­tdlyioglalkozás, konzultáció) van, amelyen a részvétel kö­telező. A tandíj egy évre 170 forint. Az esti egyetem szakosított tagozatára azok kérhetik fel* vételüket, akik elvégezték a hároméves tagozatot, illetve egyéves pártiskoiát végeztek. Azok is jelentkezhetnek, akik nem szerezték ugyan meg az említett végzettséget, de meg­felelő előképzettséggel rendel­keznek és munkájuk magas marxista—leninista képzettsé­get igényel. A szakosított tar gozatra pártonkíviiliek is je­lentkezhetnek. A felvételi pályázatot a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem címére (Eger, Kos­suth Lajos utca 15.) április 15-íg kell megküldeni. Utóla­gos jelentkezést nem fogadunk el. A pályázat az esti egyete­men beszerezhető kérdőív alapján történik. A kérdőív­hez mellékein] kell az üzemi, hivatali, vagy körzeti párt- szervezet ajánlását, valamint orvosi bizonyítványt. HEVES MEGYEI pártbizottság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents