Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

1963. március 3., vasárnap KEPOISAQ 8 I kast kell a szeszélyes tél szám­lájára írni. Nyolcvannégy lakás, 84 csa­lád álma. De beletörődjünk, meghátráljunk a tél előtt? — Megvárjuk, míg kidühön» gi magát. Addig mi erőt gyűj­tünk, a vállalat meg anyagot, aztán pótoljuk a lemaradást — mondták a Király-brigád tag­jai, amikor elköszöntek az egri építésvezetőségen. De amint sóder lesz, meg vakolni lehet, jönnek ők hívás nélkül is. Bóta Miklós 23 fős brigádjá­ból is csak 10 embernek akad most munka. Három emeletes lesz ez a Gólya utcai lakótömb, az első emeletre hordják a téglát, mindent előkészítenek j — Falazni kellett volna, de az I idő, meg az építési ellenőr se | engedi . —. panaszolja ' Siller j György. Dühében, vagy a hi­deg miatt iparkodik? Gyorsan rakják a téglát, gép emeli * i magasba. Gyöngyösiek, egriek versenye í Február közepén megtartot- I iák a tervismerteto tanácsko- ! zást. A munkások nagyobb ré- . | sze akkor is, sajnos, azóta is . | jeget, havat takarít, Hiába, be- ! tonozni nem lehet. Űj lakások alapjait kezdték ásni Egerben és Gyöngyösön, de amennyit haladtak nappal, annyi lefa­gyott éjjel. Be lehet hozni a lemaradást? Az első negyedévben nem, de év végéig igen. Studer János, a gyöngyösiek főépítésvezetője ' biztos a dolgában. Versenyre hívta lei az egrieket. Debreceni László az egri építőmunkások nevében elfogadta a kihívást. Bizakodnak az emberek, na- | gyöbb mulasztásokat is behoz- I tak. mint amilyet ez a tél oko­zott. Éveken át milliós1 veszte- | séggel dolgoztak, 1961-ben is i hétmillió miatt kellett szé- j gyenkezni, de az elmúlt évben már hatmillió nyereséget ér­tek el, s nyereségrészesedést fizethetnek. Most hagynák már el magukat, amikpr egye­nesbe értek? Dicséret után bukás? Kőművesek, szerelők és szak­ipari munkások egész hadának igyekezete kell ahhoz,. hogy idejében elkészüljön egy épü­lettömb. De sok függ az előké­szítő osztálytól, mely az elő­feltételeit teremti meg annak, hogy pontosan induljon és na­gyobb zökkenők nélkül halad­jon az építkezés „gépezete". Ja programozásukért miniszté- • riumi dicséretben részesültek ) az előkészítők. De _a makacs , tél megbuktatja á legjobb I programot is. Dicséret után bukás? A. ta­valyi hatmilliós nyereség után legalább 2,5 milliós veszteség jelentkezik az első negyedév­ben. A kedvezőtlen tényekkel mit tud szembeállítani a vál­lalat? Liptai Sándor párttitkár és Balogh Sándor, a szakszerve­zeti bizottság titkára az embe- ‘ t rck munkakedvére, az építési* > í vezetőségek kezdeményezésére " 1 és' a múlt évi sikerek ösztönző I erejére számít. A minisztérium sürgősségi sorrendet állapított meg az építkezések között, de év végéig minden kijelöli munkát el kell végezni. A gaz­dasági vezetők közül kinek, milyen intézkedéseket kell ten­ni, a mozgalmi vezetők ho- >K*van fogják össze, miként se* L’fcgítsék a brigádok és egyes ■ 4 munkah elyek kezde ményezé­"sőt? Amint a tél megha'trál a ■•(tavasz előtt, minden eddiginél • ^nagyobb ütemű munkához kell - 4 látnunk. Jobb szervezésre, az * elmúlt évinél is megfontollabfc -j. vezetésre van szükség. Az idei 14 csatát meg kell nyernünk. 4 De lehel-e csatát nyerni-jól ■►! idol gozott. haditerv nélkül? Van-e részletes, minden eshe- 14 tőségre számító stratégiája és ilj taktikája az építőipari válla- (• latnak? Olyan, amilyet a rend- 4 kívüli körülmények megköve­ti telnek, nincs Még nem késő. dolgozzák ki. az építőiparban -jjés minden termelő vállalatnál. M Ez az első feltétele annak, J$hog‘. v<- •••erezzük, amit el­tóveit leiünk a tél. z Üt. Fazekas László Mibe került sorolják, hogy a rendkívüli I időjárás harmadik hónapja j 800—900 embert kényszerít tétlenségre. Felváltva, ahogy lehetett, foglalkoztatták az em­bereket, főleg a családosakat. Kapóra jött az Egyesült Izzó Dióda és Félvezető Gyárának gyöngyösi építkezése, ott sok belső munka volt. De — 5 fok­nál nagyobb hidegben nem le­het falazni, a legtöbb építke­zés szünetel. Januárban 10,1 millió forint helyett mindössze 5,2 millió forint értéket tudott termelni az építőipari vállalat. A februári adatok összesítése most folyik, de az már biztos, hogy az előző hónapinál is ke­vesebb. Januárban, februárban mintegy 11,8 millió forint ter­melési érték kiesést jelentett az idei tél megyénk egyetlen vállalatánál. Ha a forintokat lakásokra számítjuk át, 84 la­ssd Soí»a«lták e! *áí a horti tanácstagok akiket tisztségviselésre java­soltak. A negyvenkilenc ta­nácstag egyhangú szavazattal foglalt állást a jelöltek mel­lett, majd meghallgatták az új végrehajtó bizottsági elnök­nek — Madár Zoltánnak — rö­vid üdvözlő beszédét, s köszö­nettel nyugtázták Varga Já­nosnak, a járási tanács vb-el- nökénelt szavait, Egyhangú szavazással vá­lasztották meg a horti tanács­tagok elnökké Madár Zoltánt, elnökhelyettesé Búzám Sán­dort és titkárnak Süki Istvánt. A tanácstagok nevében Szűr­szabó Gusztáv tett ígéretet ar­ra, hogy a nép bizalmát meg­felelően kamatoztatják majd munkájuk, tanácstagságuk négy éve során'... Ha a családanyákat kérdez­zük, az üres fáskamrára gon­dolnak. De nemcsak a „terven” felül vásárolt tüzelő költségét számolják, hanem meleg ru­hát kellett vásárolni a gyere­keknek, 130 forintot kért a víz­vezetékszerelő, apaikor a kony­hában rendbe hozta az „elfa­gyott” csapot. Folytatni lehet­ne a felsorolást, a költségek összegezését, de ki vállalkozna a végösszeg pontos megállapí­tására? A példa kedvéért és némi figyelmeztetőül csak egy vál­lalatnál, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál számoltuk össze, hogy mibe került ez a sokat szidott idei tél. 84 lakás Garami András igazgató és Csiki Andor főmérnök fejből Egyhangú donié a tisztségviselők névsor Tegnap délután ünnepélyes kereteik között a pártházban gyűltek össze a tanácstagok, hogy megválasszák a tiszt­ségviselőket, hogy megszavaz­zák a végrehajtó bizottság tag­jait, s az állandó bizottsági el­nököket. Megjelent az ünnepélyes el­ső tanácsülésen Dudás Sándor, az MSZMP megyei bizottságá­nak munkatársa, Baki Sarol­ta, a járási pártbizottság munkatársa. Varga János, a hatvani járási tanács vb-elnö- ke, Takács László, a megyei tanács főelőadója. A koreinök — hetvenhét éves, tizenkét esztendeje vb- tag Nagy D. István megnyitója után egymást követve hang­zottal;; el a Hazafias Népfront jelöltjeinek nevei, azok neve, ATOMELLENŐRZÖ ÁLLOMÁSON — A Szovjetunió a 4 ellenőrző állomásba beleegyezett. Most mennyit mondjak?' (Szűr-Szabó József rajza) operákat hallgatja nagy érdek­lődéssel. Opera bérlete van és havonta egyszer feljár Buda­pestre, noha távoli falujába csak hajnalra ér vissza a vo­nat. Valamelyik éjszaka Marika szépet álmodott. Azt álmodta, hogy egy asszony, a falu ta­nácselnöke bekopogtatott hoz­zá. Leült melléje, kedvesen, barátságosan elbeszélgetett ve­le, ügy, mintha saját gyerme­ke lenne, kikérdezgette gond­jairól, munkájáról. A vendég elmondta azt is, hogy most ugyan nem tudják megoldani a nehéz lakásgondot, de amint lehet, azonnal segít, talán már néhány héten, hónapon belül... Mennyire jólestek a kedves, meleghangú szavak, s amikor felébredt, máris szebbnek, tá­gasabbnak lutta a parányi szo­bát, derűsebbnek az életet, tisztábbaknak a gyerekeket, •vidámabbaknak a kismamá­kat. Másnap örömmel ment dol­gozni, mosolyogva kopogtatott be a házakhoz, és jobbkedvű- en beszélt az emberekkel, hi­szen — bár csak álmában —, de ő is megértést, szeretetet kapott, s ez felejttette vele a gondokat. k Eddig az igaz mese. Marikát csak gyerekkorában szólították Marikának, most már komo­lyan,' Máriának nevert őt a falu, s postájára is így írják a címzést: Gulyás Mária védőnő, Csány. Szalay István c^ipaz mei£ eifij LáiujróL csülete. Később a község. ve­zetői társadalmi munkák el­végzésére is felkérték, amelyet szívesen vállalt, bár tőle senki sem kérdezte meg: jól érzed-e magad minálunlc? Marikának esztendőkig nem volt rendes lakása. Eleinte al­bérletben lakott egy néninél, aztán onnan is kiköltöztették és másutt nem lévén hely,, a tanácsadó várószobájában ka­pott „otthont”. Hét esztendő múlt már el az életéből anélkül, hogy az ille­tékesek komolyan akarták vol­na megoldani lakásgondjait. Sokszor megfordult fejében; elmegy innen városba, más fa­luba kéri magát, ahol rendes lakást biztosít á tanács, de az­tán mindig csak maradt, a do­log. Arra gondolt, ismeri az ittenieket, sok munkája, tö­ménytelen energiája fekszik edd.igi eredményeiben, és úgy érezte, annyira közelállnak az emberek szívéhez, hogy csak nehezen tudná itthagyni őket. Maradt hót otthona a várószo­ba, bár néha nagyon elkesere­dett a nemtörődömség láttán. Elkeseredés? Nem! Marika nem olyan lány, aki könnyen elkeseredik, hiszen munkájá­ban annyi szépséget és örömet falál, hogv őszintén mondhat­ja magáról: én boldog vagyok! Nagyon szereti a zenét. Szép rádiója van és különösen az hogy minden családot maga keres fel személyesen, barátsá- got köt az emberekkel, a kis­mamákkal, a gyerekekkel és így próbál közelebb kerülni hozzájuk. A dolog nem ment könnyen, sok volt a meg nem értés, sőt alvadt rosszindu­lat is. — Mit tudja azt a védőnő? — legyintett egyik-másik asszony, és ha a szörnyű betegség sírba vitte gyermekét, jajveszékelve szitkozódott. — Most már védőnő is van a faluban, mégis meghalt sze­génykém! Mások csalt egy-két napig fogadták meg tanácsait, aztán megint úgy tettek, mint régen. A sok látogatás, beszélgetés, az okos tanácsok azonban vé­gül is eredménnyel jártak és a kismamák szinte kivétel nél­kül megértették, hogy akkor tesznek jót gyermeküknek, ha rá hallgatnak és pontosan be­tartják utasításait. Ahogy tel­tek az évek, mind többen és többen jelentek meg a tanács­adáson, hozták az apróságokat a kötelező oltásra, és egyszer csak egy egész kerek esztendő röppent el anélkül, hogy egyetlen csecsemő is, meghalt volna a faluban. Ez nagy dolog volt, tekintélyt, hírt adott, a fiatal védőnőnek járásszerte. A főorvos is elismerte munkáját, a falu előtt is megnőtt , be­ared nő, akit anyukája védő­néninek szólított. Megmérte lázát, hozott neki orvosságot és elhívta hozzá a doktor bá­csit is. Marikának nagyon megtetszett a kedves szavú vé­dőnéni, aki még mesét is mon­dott a kedvéért, hogy küny- nyebben elaludjon. És gyer­mekszívében már ekkor meg­született a másik elhatározás: ha megnövök, védőnő leszek! Ezen az elhatározáson aztán semmit sem változtatott és már általános iskolás korától komolyan készült a védőnői pályára. Bizony, sokat kellett tanulnia, dolgoznia, amíg meg­kapta az oklevelet, a kineve­zést. egy alföldi faluba. Ez a falu messze volt onnan, ahol anyukája lakott, de azért Ma- "ika nem esett kétségbe, hiszen már az első napokban észre­vette. hogy itt is sok meleg szívű ember él, akikkel köny- nyen megértik majd egymást. Milyen érdekesek is voltak az első hónapok! Fehér kö­penyben járt-kelt a tanácsadá­sokon, várta a kismamákat, csecsemőket, akik közül sokan — különösen az első évben — hiába várattak magukra, s in­kább elmentek tanácsért a szomszédasszonyhoz, mintsem a védőnőnek panaszolják el tei iáikat. — Mitévő legyek? — sóhaj­tott Marika és elhatározta, Mar,ka jó tun*, ló volt és na­gyon szerette anyukáját. Az iskolában figyelmesen hall­gatta a tanító néni szavait, és elhatározta, hogyha felnő, ó is tanítónő lesz, és ími-olvasni tanítja majd a gyerekeket. Egyszer beteg lett, szörnyen fájt a feje, lázálmában félre- beszélt és csúf manókról álmo­dott, akik el akarták rabolni az édesanyjától. Ekkor meg­látogatta őket egy mosolygós A választás utáni na­pokban ' munkatársunk felkereste dr. Brezanó- czy Pál egri apostoli kormányzót, aki a be­szélgetés során vála­szolt áz újságíró kér­déseire. — Mit vár ön apostoli kormányzó úr tapasztalatai és felfogása alapján az űj országgyűléstől? A kérdésre, amely mindnyá- .mkat valóban napjaink kér­éseként foglalkoztat, beveze- üben utalnom kell arra a ko­moly „igen”-re, amellyel a ka- jlikus közvélemény, a katoli- us' sajtó útján válaszolt, a lazafias Népfront által kibo- sátott választási felhívásra és rogramra. A mi igenünkben íár akkor benne csengett a izalom és a mieink felé abiz- itás. Egyházunk minden pap- í és híve népünk összességé- ek a legjavát akarva; szava- atával a békénket, fejlődé- ünket, haladásunkat, építé- ünket, jobb és szebb jövőnket ívánta erősíteni. Most, miután a február 24-1 álasztás eredményeképpen agilag már együtt is van az j országgyűlés, önkéntelenül i felvetődik a kérdés, hogy út is várhatunk tőle. Ha mérlegeljük az új or- sággyűlést összetételében, rogramjában, akkor nyugod- ak lehetünk affelől, hogy ez z együttes az elkövetkező égy év alatt jó munkával fog itűnni. Elsősorban elvárjuk — to- ábbi fellendülésünk nélkü- äzhetetlen alapjának biztosí- ásaként — a belső béke és örvényesség további szilárdí- ását és ezzel egybefonódva a ilágbéke létrejöttének elő- aozdítását. Népünk számára tgyanis csak a béke klímájá­én érlelődhetnek meg ésgyü- nölcsözhetnek rövidebb és losszabb lejáratú terveink. Ezt az elsődleges igényemet tz a meggyőződés sugalja, iogy az országgyűlésünk drá- ;a magyar népünk szolgálatát ekinti majd legsajátosabb íel- idatának és ennek jegyében ■lélegezzük a bizalmat tör­vényhozásunk legfelsőbb fóru- na felé. Remélünk és remél- letünk. Reménykedésünk kiinduló. Donija a mögöttünk levő évek- \ek a gazdag tartalma, a ter­vezés, a termelés, az életszín­vonal emelkedés és derűlátás lerén. A zökkenőket is bele- :vimHva. iffen beszédesek és negnyugtatóak az országos tatisztikai adatok, mindenna- dí életünk legfőbb jellemzői- Den. Igaz, komoly feladatként jelentkezik még mezőgazdasá­gunknál a hozam emelése, az egyéni érdekeltség elvének ki- szélesítése, de itt amúgy is a fejlődésen marad a hangsúly, s így .megszületik majd a kí­vánt eredmény e területen is. Amikor ezeket a gondolato­kat kivetítem, szeretném hát­térként felhasználni az elmúlt két év folyamán szerzett kül­földi tapasztalataimat is. Ab­ban a szerencsés helyzetben voltam ugyanis, hogy a két utolsó esztendőben beutazhat- tam a Távol-Keletet, közben részvevője lehettem a moszk­vai Béke Világ-kongresszus- szusnak, a népek nagy talál­kozójának és egyházunk fejé­nek XXIII. János pápának meghívására részt vehettem szakértőként a II. Vatikáni zsinaton is, egyházunk legko­molyabb seregszemléjén. A te­rület és a skála elég széles Volt ahhoz, hogy alaposan szét­tekintsek, és részben egybe is vessem észleléseimet itthoni adottságainkkal. Szabadjon talán mindenki megnyugtatására azt aláhúz­nom, hogy az egész józan vi­lág békét akar. Úgy vélem, hogy számúnkra, akik jól emlékezünk a világégések rombolásaira és kihatásaira, ez a legszebb üzenetközvetítés a jóakaraté emberiség részé­ről. Oly élénk bennem ez az élmény, és oly mély a béke­vágy, hogy ez az észlelés is kikívánkozik, amikor közeljö­vőnket fürkészgetjük. — MI volt a számunkra, hazai adottságainkra nézve előnyös külföldi tapasztala­ta? — Az általános az, hogy mindig jobban megismerik és elismerik törekvéseinket, ered­ményeinket Elmondhatom például, hogy előnyösebb ná­lunk Nyugattal szemben a mű­velődésügy és a közegészség- ügy. Altjr a könyvkiadást te­kintjük, akár a kötelező álta­lános iskolai oktatást, vágj’ kö­zép- és legfelsőbb oktatásun­kat szemléljük minőségileg, menyiségileg, akár az iskolán kívüli íeveíezőtanfolyamokat, vagy a nyugaton nem ismert „dolgozók iskoláját”, meg kell állapítanunk, hogy e téren va­lóban előbbre vagyunk. Nagy nálunk a tudásszomj, kiváló a szakképzés, és az irány egy kiemelkedően művelt nemzet felé mutat. Hasonló állapítható meg' az összehasonlításnál egészség­ügyünknél is. A mezőgazdaság dolgozóinak a betegbiztosítás- : ba való bevonása után, nálunk alig akad biztosítás nélküli ember. Legújabban pedig az általánossá vált ingyenes tbc- ] kezelés -és a nyugdíjasok kór­házi ápolási idejének feleme­lése mintegy megkoronázta szociális betegellátottságun­kat. Mi, egyháziak,' mindig külö­nös kedvelői voltunk a betű­vetésnek és különösen érde­kelt bennünket a szamaritá­nuskodás. Szabadjon ezért, e két téren valóban kiemelkedő állapottal külföld felé is eldi­csekednünk, márcsak azért is. I mert így előtűnik az a harmó- j nia, amely az embert szelle­mileg és testileg is emeli. Utóbbinál csak utalni szeret­nék még az országosan elter­jedt tömegsportra, ami szintén szolgálja a testi egészséget, j fejlődést, s minőségileg is igen szép babérokat hozott élspor- j tolóink által a nemzetközi ve­télkedéseknél. — Mi az apostoli kor­mányzó úr véleménye az ál­lam és az egyház közötti vi- j szony tekintetében? — Igen komoly érdeklődés nyilvánult meg, főleg a Zsina­ti tartózkodásunk folyamán és ott is annak a reménynek ad­hattunk és adtunk is kifejezést, hogy elrendeződnek a mi ■problémáink a kölcsönös jó­indulat és megbecsülés jegyé­ben, mert kormányzatunk ko­molyan veszi a vallásszabad­ság biztosítását, és készséget mutat a feltárt és tárgyalást i igénylő kérdéseink ügyében.! Remélem, hogy e téren is jót hoz a következő négy év, oly­annyira, hogy a kormányzat iránti bizalom nem fog ezen idő alatt bennünk sem meg­fogyatkozni. — Befejezésül arra a kér­désre szeretnénk választ kapni, mit kíván ön sze­mély szerint az új ország- gyűlésnek? — Kívánságaim őszinték és tiszták. Szolgálja új országgyű­lésünk népünk javát, és ehhez ratifikálhasson majd olyan szerződéseket, amelyek szol­gálják az általános és teljes leszerelést, megszilárdítják a világbékét, házunk, táján pedig legyen abban a helyzetben, hogy iktasson törvénybe elő­nyünket szolgáló és esetleg ki­magasló eredményességet re­gisztráló rögzítő eseményeket. Egyszóval, szolgálja az űj or­szággyűlés legjobban népünk nagy ügyét! cÁ fű i'upi. gjyjfzjdwwLek biz tői i.tÁk ci Beszélgetés dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzóval

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents