Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

1963. március 26., kedd NSPÜJSÄQ s Az „ISTENI SZIKRA" Hogyan segítette a véletlen, egy futó j A . benyomás nagy találmányok létrejöttét. ILipŐHLCluüJL . . . - Fejezet a találmányok történetéből ­Délelőtt próba. Dél­után próba. Az esti előadás megkezdésé­ig pontosan tíz perc van. A színész éhes, mert reggel óta egy falatot nem evett, az előbb már megkér dezte öltözőtársa: — Szóltál valamit — Nem, csak gyomrom korgott... Megszólal az ügye lő hangja: színpadra És a színész, pont pázatos öltönyében, korgó gyomorral ott áll a reflektorok fé­nyében. s hallgatja a mondatot: — Fenség! Tálalva •an... És válaszol rá sze­repe szerint, fensége­sen, unottan, fölé­nyes kézmozdulattal: — Felesleges... Ma iem étkezünk. Ma nem vagyunk éhe­sek... (—ó) AZ ÉHES EMBER NAGY ÖTLETE Elias Howe éhesen bolyon­gott Boston utcáin. Fáradt is volt, megállt kicsit és elnézte az egyik földszinti ablakban dolgozó takácsot, akinek karja, mint a gép, egyenletesen bö- ködte a tűvel a szövetanyagot. Közben átfutott agyán a gon­dolat: milyen könnyen helyet­tesíthetné az emberi kart gép. Ez a gondolat lett a későbbi varrógép alapja. Elias Howe azonban nem volt óvatos em­ber, elfecsegte ötletét, s a var­rógépgyárat nélküle csinálták meg. Később azonban pereske­dés után neki adtak igazat, s minden Amerikában gyártott varrógép után öt dollárt ítéltek meg a feltalálónak. Kiss István • • Ünnepeltek a lakatosárugyáriak Kácsor jánosné nyújtotta át a megyei pártbizottság elismerő oklevelét MSZMP megyei pártbizottsá­gának kitüntető oklevelét. Az ünnepi gyűlés záróak­kordjaként került sor a szocia­lista vetélkedésben kitűnt dol­gozók megjutalmazására. 154 dolgozó kapott pénzjutalmat, 29-en kaptak kiváló dolgozó jelvényt, illetve oklevelet, s itt nyújtották át a szocialista cí­met elnyert 4 brigád 29 tagjá­nak a kitüntető cím elnyerését bizonyító dokumentumokat is. Mendel Sándor, a Könnyűipari Vállalatok Központi Irodája pártalapszervének titkára Né­meth Tibornak, a Lakatosáru« gyár igazgatójának nyújtott át pénzjutalmat. Ezután került sor a nyereségrészesedés kiosz­tására; 340 000 forintot, 12 és fél napi keresetnek megfelelő összeget osztottak szét a dol­gozók közölt. A hivatalos aktusok végez­tével még sokáig együtt ma­radtak az emberek, fehér asz­talok mellett beszélgettek, * kellemes zeneszóra táncoltak. A muzsikát a gyári tánczene» kar szolgáltatta. rí falak Hit a Gólya utcában még csak az alapját rakjuk, de azt is még ebben az évben át­adjuk a lakóknak. ...A fémtartály megtelt tég­lával, a daru acélkötelei las­san megmozduhuik... — Brigádunk két éve alakult, a szocialista cím elnyeréséért küzdünk — mutat az egyik új épület tetején dolgozó embe­rekre a Király-brigád egyik tagja, Sebök József. — A Had­nagy utcai építkezéseken dol­goztunk először, tavaly nyáron jöttünk át a Gólya utcába. — Több gép: két Brun-daru, egy födém-daru, egy habarcs­keverő és szivattyú, és két be­tonkeverő segíti munkánkat. — Az épületekhez szükséges anyag is megérkezett idejé­ben, semmiben sincs hiány — .jelenti ki Cseh László. — Hat* vanan dolgozunk az épülete­ken, s bár a fagyszünet kiesést okozott, reméljük, hogy határ­időre átadjuk a négy új házat. ...A daru megállt. a kőmű­vesek a magasban kiürítik a tartályt. A piros téglák már engedelmesen simulnak maZ- tcrágyukba. Nőnek a falak. (tóth) p? pártbizottság it a gyöngyösi is front brigád ja Németh József, a területi szak- szervezeti bizottság titkára. Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttag­ja, a járási pártbizottság első titkára emlékezett meg a front­brigád kiváló teljesítményéről, amelynek eredményeként a ki­tüntetés birtokosai lettek. ■ v eleteket csoportosították, s gépenként SOO forintos megta­karítást értek el, amely összes­ségében 2300 normaóra meg­takarításával egyenlő. Külön­böző újításokkal, műszaki In­tézkedésekkel nem kevesebb, mint 16 791 munkaórát takarí­tottak meg az üzemben. A ne­hézségekről szólva elmondotta, hogy a termelést gátló apróbb- - kisebb nehézségek mellett fő­ként az elkészült gépek, be­rendezések szállítása okozott sok gondot és problémát. — Dolgozóink nem idegen­kedtek az új technológiától — mondotta befejezésül — mun­kások és vezetők egyaránt megértették feladatukat, ebből az egyetértésből születtek eredményeink; az a tény. hogy a tervezettnél olcsóbban, 83,9 százalékos önköltségi mutató­val termelhettünk. Ezután Kácsor Jánosné fe­jezte ki elismerését a LakatoS- árugyár dolgozóinak a kong­resszusi munkaversenyben el­ért sikereikért, s átnyújtotta az elismerés dokumentumát, az Nőnek i L j házak cpttoi közt A magas daru leereszti hor­gát. A földön pufajkába öltö­zött emberek állnak, tégla­rakásból rakják meg az üresen várakozó szállítótartályt... ij — Két hete dolgozunk ismét mondja Pallos Ferenc, az ] egri Gólya utcai építkezés mű. /vezetője. — A hideg idő miatt !; másfél hónapos volt a fagy- ]I szünet, de most már nem fagy ■1 meg a habarcs. !| — Reggelenként, még hideg ]ivan, de délfelé már érezhető a ; nap melege. Rövidesen végleg Ijletehetjük a kesztyűt — jegyzi J meg Király Lajos, harminc- 1I négy építőmunkás brigádveze- !; tője. v j — Három, tizenhat lakásos ;! szövetkezeti házat és egy szin- I; tén tizenhat család részére ! épülő tanácsi rendeltetésű há­zat építünk. Az első épületet, a P—12-es mellett, május har­mincadikén adjuk át. — Tervbe vették, hogy a Gólya utcai lakótelepen két földszintes üzletházat is épí- jitünk. Az itt lakók régi vágya ]! teljesül majd az üzletházak !; megnyitásával. — A negyedik épületnek !> t átvette a meggy« versen vzászlajé XII -es akna 64-e ; Bensőséges ünnepség kereté­iben vette át a megyei pártbi- | zottság versenyzászlaját a ;gyöngyösi XII-es akna 64-es j frontbrigádja, Az átadáson je­lien volt Landi János, a járási pártbizottság főelőadója. Baják István, a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója és Ünnepi eseményre került sor szombaton este az egri Szak­szervezeti Székház nagytermé­ben. A Lakatosáru gyár dolgo­zói tartották nyeresógrészese- dési, a VIII. kongresszus tisz­teletére indított munkaver- senyt értékelő ünnepi gyűlésü­ket, amelyen megjelent Kácsor Jánosné, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, az Egri Városi Pártbizottság titkára, Mendel Sándor, a Könnyűipari Vállalatok Központi Irodája pártalapszervének titkára, Babos László gyártáságazat- vezető, a Lakatosárugyár instruktora, Sohajda Gyula, a Vasas Szakszervezet megyei titkára. A Lakatosárugyár 1982. évi gazdasági eredményeiről Né­meth Tibor igazgató beszélt. Elmondotta, hogy a múlt év­ijen a gépgyártás területén 6 millióval magasabb szintet ér­tek el, mint 1961-ben; s fő­ként a gép- és vasszerkezetek gyártásában elért eredmények­nek köszönhető, hogy terme­lési értéktervüket 4,3 százalék­kal szárnyalták túl. Az 1962-es év „slágere” a Kékes-klíma­berendezés gyártása volt. Az eredeti kalkulációban, műsza­ki dokumentációban rögzített gyártási időket megrövidítet­ték, az egytípusú munkamű­kisfiú és megállt az akvárium előtt. Nézte az üveget, .amely mögött egy furcsa világ tárult fel előtte, amilyennel még so­ha nem találkozott, amiről még soha nem hallott, s ame­lyet feltétlenül meg akart is­merni ... Ujjal azonban nem jutottak túl az akvárium üveg­falán... • A halacska nem vette észre a kisfiút. Azon álmodozott, hogy a világok legjobbikának birtokában, ilyen tökéletes nyugalomban és ilyen gazda­gon gyönyörű az élet... — Gyere ide, halacska — mondta a kisfiú. A halacska azonban nem hallatta. Vagy azért, mert gon­dolatai nagyon is elfoglalták, vagy azért, mert a halak va­lóban képtelenek arra, hogy meghallják és megfelelően ér­telmezzék is azt, ami körülöt­tük történik. — Nem jössz ide. halacska7 — mondta most már mérgesen a kisfiú és át akarta bökni uj­júval az áttetsző vízivilág falát. A sarokban riadtan álló kis­fiú rémülten nézte, hogy tört üvegcserepek között, a szétfo- lyó víz hártyavékony tükrén, mint vergődik utolsókat a ha­lacska, mint pusztult el a leg­tökéletesebb világ. Nem értet­te! Sem ö, sem a halacska. A tizliteres világ felszívódott a valóságba! Gyurkó Géza 1 TCaí az akoáriumbatt Gyorsan bekapta .., A szobába, ahol az akvárium állt, mint valami kis tenger­sziget, a végtelen, nagy, víz nélküli világban, egy kisfiú lépett be. A kisfiú nem volt fi­lozófus és nem voltak gondo­latai a világról, legfeljebb gondolatai erről a szobáról, amelyet felfedezni hallatlanul izgalmas, titkait feltárni rend­kívül érdekes kötelesség. A kisfiú tehát elindult a szoba ezer titkát rejtegető székek, asz­talok, állványok, szögletek, fa­lak cs sarkok között: felfedez­ni. Halacskánk most éppen tö­kéletes világa legalján úszkált körbe-körbe, miközben azon gondolkodott, már ahogyan és amennyiben az ilyen kis halak gondolkodni tudnak, hogy lám, még a víz alját is viz borítja, s hogy as homok sem lehet meg viz nélkül, s hogy az ak­várium milyen okosan és terv­szerűen van berendezve, mint az olyan világ, amelyet min­den oldalról véd valami: felül a visszariasztó semmi, alul ho­mok, kétoldalt 'a tökéletes üveg. S ha tudta volna, meg­hajtotta volna faiét a számára tökéletes világ előtt,.. — Jé, halacska — mondta « ga körül a rendetlenséget. — Ügy vélem, a legjobb do­log a vtlágon halnak lenni és legbiztosabb ez az akvárium. Senki sem háborgat, élem a magam megtervezte életet, enyém az akvárium végtelen­sége, s hogy van-e azon túl valami, nem is érdekel, de nem is hiszem, hogy lehessen... Az ilyen tökéletesen túl már semmi sem létezhet — csapott egyet uszonyával megelége­detten és felemelkedett egé­szen a víz színéig ... Egy pil­lanatra kidugta orrát az akvá­rium életteréből, de hogy nem kapott vizet, gyorsán vissza is húzta... — Na, mit mondtam7 Nincs ott semmi. Abszolúte semmi. Ami van, az én vagyok, a víz, az akvárium, ezek a nyugodt és dúsan sarjadté vízinövé­nyek ... A csigák, a kagyló, a fenék homokja ... Ennyi az egész. És ez elég. Teljességgel felesleges, hogy bármi más le­gyen az akváriumban, mert ennyivel is beérem, és ez az ennyi az én számomra a mindent jelenti — ingatta uszonyait rendkívül megelége­detten, mert egy ízes falatot látott maga előtt, az egyik ví­zinövény levelén heverve1 Mentesüljünk most attól az tikos emberi szokástól, hogy minden történet szereplőjének azonnal nevet aggatunk ki, ez­zel is igazoltja történetünk va­lódiságát, szereplőjének hite­lességét. A halnak, azazhogy a halacskának semmiféle neve nincs cs ez egyáltalán nem za­varja történetünk menetét, amelyben, ha jól meggondo­lom, nincs is különösebb tör­ténés, csak megelégedett úsz- kálás, magabiztos vélemény a világról, kényelmes pihenés, ha elfárad halunk, és jóízű táplálkozás, ha az éhezés ve­szi elő. Halacskánk tehát, történetünk kezdetén, két vízinövény kö­zött siklott át a tükörtiszta vizen, úgy középtájon az ak- , várium tengerfeneke és a so­hasem hullámzó, sohasem há­borgó vízszint alatt. Könnyed, s kecses, áramvonalas teste a legkisebb mozdulatára is torpe­dógyorsasággal vitte előre ab- ban a világban, amelyet ha­tunk a leheló legtökéletesebb- , nak, legjobbnak és egyedüli- nek tartott. — Szép és jó ez a világ — . morfondírozott magában ki­csivel később, egy diszként ott , heverő,kagyló öble felett, mert < időnként filozófiai kérdések­kel is szívesen foglalkozott. Szép és jó világ 'ez. Tökéletes. — tette hozzá megelégedetten, s gondosan odébb tolt egy ho­mokszemet a kagyló iveit hé­járól, mert nem szerette ma- . „A véletlen, a szerencse is csak azt segíti, áki fáradhatat­lanul kutat és minden tudatá­ba hulló impressziót makacs következetességgel élete nagy célja érdekében asszociál” — mondotta Einstein. Ezt a kije­lentést támasztják alá azok a színes mozaikok, amelyekben egyes találmányok érdekes „kulisszatitkairól” számolunk be. Az „isteni szikra”, egy ötlet színes lángja, fellobbanhat vé­letlen látvány, köznapi tapasz­talatalapján is, de csak azok szá­mára, akikben kigyúl a képze­let a hétköznapi élet legegy­szerűbb érintésére is és felde­reng bennük a gondolat, mely aztán valami új dologgal aján­dékozza meg az emberiséget. HOGYAN SZÜLETETT A BANKI-FÉLE PORLASZTÓ? Bánki Dónátnak egyik világ­hírű találmánya a benzinmotor gyújtásánál alkalmazott por­lasztó. A találmányhoz az öt­letet egy kis virágáruslány szolgáltatta, akit a műegyetem­ről hazafelé tartva, pillantott meg, amint szájfúvós permete­zővel nedvesítette virágait A tudós zsenialitása fellobbant a látványra, hazatérve, megszer­kesztette a porlasztót, s a mo­tortechnikát forradalmi újítás­sal ajándékozta meg. A SIKER BEREPÜL , AZ ABLAKON Flemming találmányát, a peni­cillint az egész világ ismeri, s tudja, hogy százezreknek men­tette meg az életét Ez a talál­mány a szó szoros értelmében ,,berepült az ablakon”. Flem­ming 1928 nyarán a londoni St Mary kórház laboratóriu­mában vizsgálta a különböző gennykeltő baktériumok tenyé­szetét. A hűvös, nyirkos nyár­ban dúsan tenyésztek a penész­gombák, s az egyik baktérium­tenyészetre az ablakon át be­hullott a penészgomba spórája. Flemmi ng á vi asgálat során meg - állapította, ahova a penész­gomba hullott, a kitenyésztett baktérium elhalt.1 A penész- gomba tehát baktériumölő ha­tású volt. Most már tudatosan oltotta be a baktérium-tenyé­szeteket penészgombákkal, s a hatás mindig ugyanaz maradt: a sztafilococcusz baktérium- fajta megsemmisült a penész itatására... Ez lett alapja a penicillin * világraszóló tudo­mányos felfedezésének. A ZACHAR1N SZÜLETÉSE Mindenki ismeri a zacharint, köznapi nyelven „ezerédes”-t. Ezzel a parányi édesítőszerrel a legcsodálatosabb karrierek egyikét csinálta dr. Fahlberg Konstantin kémikus-profesz- szor. A tudós laboratóriumából hazaérkezve, ..farkaséhes va­gyok” felkiáltással leült a va­csorához. Evés közben egyszer­re így szólt feleségéhez: — Furcsa, milyen édes íze van ennek a kenyérnek. — Én nem érzem semmi édes ízét — jegyezte meg az asz- szony. — Biztosan nem jól mostad meg a kezedet és . ki tudja, miféle mérgeket koty­vasztasz ott a laboratórium­ban ... Fahlberg kijelentette, hogy ő gondosan megmosta kezét, de a dolog szöget ütött a fejébe. Vizsgálni kezdte a kenyeret, s mint vérbeli kémikus, vegy- vizsgálat aló vette. Meglepetés­sel állapította meg, hogy a ke­nyér ott, ahol kezével meg­érintette, valami édes anyagot termelt. Mivel aznap a labo­ratóriumban a kőszénkát.rány- ban található toulollal dolgo­zott, kétségtelenné vált, hogy a mesterséges édesítőszer ebből az anyagból keletkezett. Nem nyugodott, rövidesen előállí­totta az új anyagot, majd Mag- deburgban hatalmas gyártele­pet létesített annak gyártására. Egyetlen ötlet, párosulva a kutatószenvedéllyel, néhány év alatt hatalmas vagyonhoz jut­tatta a professzort, a gyógyá­szatban annyira fontos, cukor- tartalom nélküli édesítőszer feltalálóját, 18 ÉVES FIŰ ÖTLETÉBŐL LETT A LINOLEUM A 16 éves Walton Frederik- nek, aki egy festékanyag-üzlet­ben dolgozott, egy alkalommal feltűnt, hogy a fehér fazék fe­nekén a lenolaj beszáradásakor milyen furcsa hártyaréteg kép­ződik. Előtte bizonyára sokan megfigyelték ezt a jelenséget, de neki jutott először eszébe, hogy ezt a hártyaréteget bizo­nyos szövedékbe préselje. A szinte nevetségesen egyszerű­nek ható ötlet volt a kiinduló­pontja a linóleum-iparnak. NEM SZERETTE A MOLETT NŐKET — ÍGY KELETKEZETT A SZTETOSZKÖP Az orvosi vizsgálatnál nél­külözhetetlen sztetoszkóp is egyetlen ötlet szikrájából pat­tant ki. 1816-ban a párizsi Necker- kórház fiatal orvosánál, Lae- necknél vizsgálatra jelentke­zett egy kereskedő tetemes tér­fogatú felesége. Mikor a fiatal orvos meglátta a hájtömeget, : gátlása támadt arra a gondo- ; latra, hogy fülét oda kell he­lyeznie, ahol a szív dobog. Hirtelen eszébe jutott, hogy a kórházhoz vezető úton két ját­szadozó gyereket látott, akik egy hosszú pléhcsövön „beszél­gettek”. Laeneck felkapta az íróasztaláról a blokkfüzetét, cső alakúra összetekerte és a dúskeblű hölgy szíve fölé tar­totta. És íme, sokkal jobban hallotta a szív dobogását, mint puszta füllel. így született meg a fiatal or­vos ötletéből az orvosok egyik legfontosabb segédeszköze. A FELTALÁLÓT ELBOCSÁTJÁK A berkshírei papírgyár név­telen munkásának szórakozott­sága okozta az itatóspapír fel­fedezését. A munkást, .aki el­felejtett enyvet tenni a papír­masszába — elbocsátották állá­sából. Wood mérnök azonban töprengeni kezdett, hogy mire lehetne a selejtet felhasználni. Ahogy szétteregette az ívet az asztalon és bosszúsan szemlél­te, látta, hogy az előzőleg raj­zolás közben kicsöppent tintát a használhatatlan papír pilla­nat alatt felissza. Újabb pró­bát tett, a papír elnyelte az újabb tintacseppeket is. Az itatóspapír rövid idő alatt olyan kedvelt lett, hogy telje­sen kiszorította az eddig hasz­nált porzót. FESTŐMŰVÉSZ TALALMANYA A MORSE Samuel Morse, fiatal ameri­kai festőművész többet éhezett, mint étkezett eladatlan festmé­nyekkel tele műtermében. Mi­vel képkereskedők és látoga­tók ritkán zavarták, alaposan ráért kedvenc passziójával, az elektromos kísérletekkel fog­lalkozni. Többek között festő­állványára is felszerelt egy ké­szüléket. Villamos áramkört, elektromágnest készített és így támadt az az ötlete, hogy ha bármilyen távolságra ilyen áramkört létesítene, oly mó­don, hogy a két állomást veze­tékkel kötné össze, de a vissza­vezetésre maga a föld szolgál­na, akkor ez korszakalkotó re­formot jelentene a távlratozás terén, mert az eddig használt betűskála szerinti szótávirato- zást lényegesen olcsóbban, be- tütávirattal helyettesíthetné, oly módon, hogy az áramkör nyitása és zárása pontokat és hosszabb-rövidebb vonalakat rajzolna egy futó papírszalag­ra. Elkészítette a maga Morse- ábécéjét és szabadalmának el­lenértékeként 400 000 frankot kapott, nagyobb összeget mint amennyit képeivel valaha is keresett.

Next

/
Thumbnails
Contents