Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-23 / 69. szám

1963. március 23., szombat NÉPÚJSÁG ;* VÁLASZTÁSOK UTÁN, munkakezdés előtt... Lezajlott a választás, meg­alakultak az új tanácsok, nyit­va az út a tettek előtt. Tömö­ren így lehetne summázni a helyzetet, az előttünk álló négy esztendő küszöbén. Igen, Az új tanácstagok megkapták a bizalmat, bátran mondhat­ják: választóink, a dolgozó nép nevében intézkedünk, vé­gezzük munkánkat. Az a tény, hogy soha ilyen demokratikusan, ilyen körül­tekintően, a legszélesebb nép­rétegekkel egyetértésben nem folytak le választások, mint éppen 1963. február 24-én, nö­veli a tanácstagok szerepét, munkájuk jelentőségét. Növeli, mert csakis a nép bizalmát, megbecsülését élvező emberek .kaptak mandátumot, kerültek be az űj tanácsokba. Azért kaptak bizalmat, mert a vá­lasztók hittek és hisznek ab­ban, hogy becsülettel teljesítik majd a mandátummal együtt járó kötelességeiket is. A tanácstagok most fókusz­ba kerültek, az elkövetke­zendő Időkben rajtuk lesz — mint mondani szokás, — a vi­lág szeme. Az idő választ ad arra is, hogy ezek az emberek rászolgálnak-e a bizalomra, hogyan dolgoznak azért a programért, amely mindnyá­junk jobb életét szolgálja. Ahogyan múlik az idő, a ta­nácstagok cselekedeteit úgy te­szi mérlegre a nép, s lesznek sokan, akik derekasan helytáll­nak, de biztos akadnak olyanok is, akik rossz sáfárokként, bu- kottan veszítik el százak és ezrek bizalmát. Tanácstagnak lenni az idei választások után különösen komoly felelősség, nem köny- nyű feladat. Éppen ezért a ta­nácstagi munkához nem lehet tervszerűtlenül, csak találom­ra hozzáfogni. De mik az első lépések, hogyan lehet kezdeni? Ezek a kérdések foglalkoztat­nak ma sok száz tanácstagot a megyében, de különösen azo­kat, akik életükben először kaptak megbízatást arra, hogy a nép nevében intézkedjenek. A hogyanra nem könnyű a vá­lasz. hiszen nincs sablon, min­denütt használható séma, de segítségül néhány gondolattal mégis szolgálni lehet: A községi, városi tanácsta­gok dolga mindenekelőtt, hogy kapcsolatot teremtsenek vala­milyen formában a választók­kal, Olyan kapcsolatot, amely már a gyakorlati munkát se­gíti elő. Helyes, ha a tanács­tag az első hetekben bejárja körzetét, beszélget az embe­rekkel, megkeresi azokat, akik korábban is tanácstagok vol­tak, akik ezúttal nem kerültek be a tanácsba, de akik ilyen, vagy amolyan formában segí­teni készek. Minden körzetben akad néhány olyan agilis em­ber, aki mindig szívügyén vi­selte utcája, kerülete sorsát, és akik készségesen nyújtanak segítséget a továbbiakban is. Ezekből az emberekből létre lehet hozni egy olyan aktíva­hálózatot, amely valójában összefogja a körzetet. Az aktí­vahálózat tagjai, — ha tetszik: utcafelelősök — konkrétabban ismerik utcájuk, a lakosság problémáit, és a közös megbe­szélések során — amelyeket esetenként egy-egy háznál, vagy udvarban is meg lehet tartani — felszínre kerülhet­nek azok a feladatok, ame­lyek elsőrendűen fontosak. A másik igen lényeges do­log, hogy a tanácstag mindig szívesen hallgassa meg az em­bereket, még akkor Is, ha talán huszadszor hallja ugyanazt a problémát. Ebben a pozíció­ban nem lehet nem ráérni, vagy „jöjjön máskor”, — el­utasítani valakit. Ügy gondo­lom, helyes gyakorlat, ha a ta­nácstag egy-egy fogadóórán, vagy tanácstagi beszámolón, amelynek rendszeres megtar­tását természetesnek kell tar­tani, elmondja, hogy minden problémát megoldani, máról holnapra, lehetetlen. Ugyanakkor helytelen lenne, ha valamit megígérne anélkül, hogy annak megvalósításában önmaga seim lenne bizonyos. Ezek az ígérgetéseik hallatla­nul megbosszulják magukat, s amennyiben azokat nem sike­rül teljesíteni, hosszú időre megingatják a választók bitál­mát a tanácstag iránt. Az Egri Városi Tanáéi. Vég­rehajtó Bizottságának többek között olyan terve van, hogy a rendelkezésre álló, városfej­lesztésre szánt pénzösszeget felbontják választókerületek­re, és így lehetőséget nyújta­nak arra, hogy a tanácstag megtudja, körzetében melyik félévben milyen beruházásra számíthat. Ez a módszer rend­kívül helyes és célravezető, azért is, mert ha a tanácstag ismeri a rendelkezésre álló ősz- szeget, akkór a társadalmi munkákat is úgy tudja szervez­ni, hogy azok az állami pénz­zel összevetve jelentősebb be­ruházásokra nyújtsanak módot. A tanácstag gazdája körzeté­nek, ezért mindennél fonto­sabb az emberekkel való rend­szeres érintkezés, kapcsolat tartása. Minden felállított vil­lanyoszlop, minden méter Jár­da, út, amelyet létesíteni si­került, éppen úgy növeli a tanácstag tekintélyét, mint minden elintézett panasz, vagy jogos kérelem. Módszerként ajánlható, hogy a tanácstagok készítsenek kis térképet körzetükről, azon je­löljék meg a meglévő, a terve­zett és az újonnan megvalósí­tott létesítményeket, mert így nemcsak a körzet áttekintése lesz könnyebb, de a feladatok végzését is fontossági sorrend­ben veheti majd. Mindez néhány gondolat csu­pán ahhoz a munkához, amely az elkövetkezendő időben a tanácstagokra vár. Természe­tesen a helyi adottságok, a kö­rülmények döntők és bizonyos mértékig ezek szabják meg a módszereket is. Annyi bizonyos, hogy a munkát nem az első év végén kell megkezdeni, ha­nem már most, közvetlenül a választás után, mert csakis így lehet négy év múltán a válasz­tók elé állni, és nyugodt lelki- ismerettel elmondani: elvégez­tem a rám bízott feladatot, el­végeztem a vállalt munkát. Szalay István „logos” harag Würzburg polgármesterét sorozatos támadások érték. Azt vetették a szemére, hogy csaknem minden egyes hiva­tali pozíciót egykori hitleris­tákkal töltött be. A becsületé­re oly kényes polgármester most időszerűnek látta, hogy a „rágalmak ellen" tiltakoz­zék. Azt, persze, egy szóval j sem állította, hogy a támadá­sok ténymagVa — igaz. Öt az ilyen csekélységek nem ér­deklik. A leghatározottabban kijelentette azonban a követ- '• kezőket: „Hagyják abba az okvetetlenkedéseket. Micsoda dolog ez? Vegyék tudomá­sul, hogy Würzburg hivatali pozícióiban nem ül több náci, mint — bárhol másutt Nyu- gat-NémetOrszágbah.” Nos, ezt mindenki elhiszi Würz­burg polgármesterének. És az sem kétséges — bár erről az idézett polgármester mélyen hallgatott —, hogy ama német tálakon — Bonntól büdösö- dik a hal.., (-si) Előlegezett bizalom- Ügy tünk.., látszik, későn érkez­Lényegében néhány nap múlva közkegyelmet kapnak Magyarországon mindazok, akikre az Elnöki Tanács ren­delet® vonatkozák, néhány nap múlva a közkegyelem­ben részesültek visszatérnek családjaikhoz, visszatérnek % társadalomba, hogy becsüle­tes és szorgos munkával bizo­nyítsák majd be, méltóak akarnak lenni a kegyelemre. A szigor és megbocsátás „he­tven való alkalmazása” nyo­mán újból, s világosan kiraj­zolódik társadalmi rendünk mélységes és szocialista hu­manizmusa, újból és még ha­tározottabban világossá Válik a kormány, a párt törekvése a szocialista törvényesség vé­delmére, a szocl,’lista társa­dalmi rend erősítésére. A közkegyelem azonban nem-egyszerűen jótékonysági ötlet, nem valamifélé „kor­mány-ajándék”, amellyel a most megválasztott állami vezetés népszerűségét szeret­né tovább növelni. Erről szó sincs! A közkegyelem lehető­ségét ama másik népszerűség teremtette meg, amely a vá­lasztásokon is kitűnt: népsze­rű a párt, a kormány követ­kezetes politikája, az a prog­ram, amelyet a párt nyolca­dik kongresszusának határo­zatai, a Hazafias Népfront programnyilatkozatai adtak meg. Dolgozó népünk, amely az eltelt évek alatt mind .szi­lárdabb politikai egységbe kovácsolódott, amely az eltelt évek alatt, s most, a tél hihe­tetlen nagy nehézségei köze­pette Is bátor és eredményes áldozatvállalással dolgozott hazája építésén, ennek a po­litikának népszerűségét is­merte el, ezt a politikát tá­mogatja, s ezt kéri száittM az ország \ ezetésétől. Ez a légkör, népünk terem­tő, alkotó ereje, mind egysé­gesebb politikai arculata, — a még fennálló ideológiai nézet- különbségek ellenére is — te­remtette meg az alapját a szeles körű közkegyelemnek, Csakis olyan társadalomban, a társadalom olyan politikai fejlettségi fokán válhat lehe­tővé, éppen a társadalom ve­szélyeztetése nélkül, egy ilyen széles körű amnesztia, ahol a negatív hatóerők el- enyészőek a vélük szemben álló etikai, erkölcsi világnézet erejével szemben. Csakis olyan társadalomban, ahol az emberek nagy közösségére nem visszahat, hanem éppen az emberi közösség hat a megtévedt, vagy tudatos, de vétkével leizámolni akaró bűnösökre. Kádár János elvtárs világo­san megmondotta, hogy a közkegyelem alapja a mély­séges emberiesség. De éppen ez követeli meg, hogy ezután is könyörtelen következetes­séggel csapjon le rendszerünk a bűnösökre, s vonja felelős­ségre azokat Is, akik nem él­tek, de visszaéltek a nép, a« ország vezetése humanizrr i- sával. Az amnesztia feltétlen bizalmat és elismerést jelent dolgozó népűnk nevelőerejé­vel szemben és előlegezett bizalmat azok számára, akik készek ismét és most már véglegesen törvénytisztelő módon belehelyezkedni ha­zánk nagy, szocialista család­jába. Magukra vessenek, akik visszaélnek ezzel a bizalom­mal... (gyurké) A FEHÉR SZÍNŰ ház kis­____________________sé félol­dalra billent már a hosszú évek súlya alatt, apró ablakai megszűrve engedik át a nap­fényt a ház lakóira. Bent a konyhában, három férfi ül, ci­garettáznak, mélyre szívják a füstöt és beszélgetnek: — Nem tudom, mit eszek es­tére, a néhány kiló krumplinak is befellegzett. — Én fát vágok a tanácsnak, kapok egy kis pénzt, vacsorát meg főz az anyám. — Az isten megveri ezt az életet! — így panaszkodik a harmadik és földhöz vágja a cigarettáját, amelyet később csizmasarokkal tapos szét te­hetetlen dühében. Észrevesznek. Tettetett nyu­galommal fogadnak, nem tud­ják, hogy ki vagyok, miért jöttem. Hellyel kínálnak és kíván­csian tekintenek rám. Egy pil­lanatig még a lélegzetvételt is meg lehet hallani, amikor el­mondom jövetelem célját. El- morfdom, azért jöttem Ostoros­ra, s azért kerestem fel a Hő­sök u. 3. szám alatti házat, mert hallottam, hogy itt meg­találom Káló Istvánt, Szerencsi Józsefet és Varga Lászlót, akik, bár termelőszövetkezétt tagok, több éve egy kapavágást sem tesznek a közösben. Hallgatunk. Kínos a csend, ök engem, néznek, én pedig őkét. tekintetüket * figyelem, gondolataikat próbálom kita­lálni ... | E HÁZ GAZDÁJA iJ^Hárl műk közül a legidősebb, 43 éves. Apró termetű, vékony, ideges arcélű ember, ö nyitja meg a beszélgetést, amely in­kább dühös kirohanás, mint­sem társalgás. — Nem akarok a termelő­iszövetkezetben dolgozni. Meg­TELI h VILMOS Ifjúsági filmnoroxat felnőtteknek (Valamennyi előző adás tar­talma: Kezdetben egy íj ran­devúzik egy import almával. Később következik a Konflik­tus, amelynek megoldása leg­alább három halottba, két ki­vert müfogsorba, és Gessler újabb idegrohamába kerül — kedvezményes áron. Szgl a zene, repül a vessző, kifakad az alma bánatában, az apa rug­dossa készülékét, mert elmejnt a hang, fia üvölt, hogy: ezért érdemes gyereknek lenni?) Rendez Ő: Még húsz per­cünk van az adásig. Helyén van minden? ... Nem jó! Nem megmondtam, hogy az almát ki kell hagynunk. Sókkal ol­csóbb a narancs' Ügyel <3: Igenis, azonnal. Egy félérett narancs, benne a mágnespatkó, amely nem en* gedi, hogy félrememjen az íj­vessző. Kész! R. ö.: Rendiben van! Na, hogy vagyunk, Teli? T. V.: Lassan javul a kezem, de még mindig magán viseli a vassisak nyomait. Mondtam, hogy felesleges a testőrök fe­jén a sisak. Majd kitört a csuklóm, amikor a legutóbb az arc helyett a sisakra ütöt- \tem. Könyörgöm, rövidlátó rvagyok! Miért nem hordhatom la szemüvegemet? !) R. ö.: Ne gyerekeskedjen 5 már, hát hol használtak a rXIV. században szemüveget? 9 De segítünk a bajon. Ezentúl Ja pofon csattanása helyét arc- c pirositóval kiemeljük. í T. V. Na meg ezt a bárány- 9 bőrt már kikezdték a molyok. | R. ö.: Oda se neki. A repre- rzentációs alapból még futja Segy újra. § Hedda (most érkezik): No, érni van? Még nem kezdték el? sMikor kell elájulnom? » R. Ö.: Elájulni? Megőrjít! 9 Az ájulás két hét múlva kő­je vetkezik csak. Most a másfél ? méter vastag kötelet kell el­vágnia, hogy kiszabadítsa fér­őjét. I H.: Remélem, kapok érte r prémcsit... (Felveszi a paró- skát, kifordítja vörösre laklko- jzott körmét, arcán megjelenik fa nyolc és fél centis szabvány­ai mosoly.) Felőlem kezdhetjük... •! Gessler (a hermanabbik): 9 Lenne egy szerény kérésem, f Ha lehet, töröljük súlypon- p tómnak lábbal való érintését. 9 A múltkor az az íj kikezdte § alfelemet. $ H. ö.: Még gondolkodom rézén. De a folyón való átke­léskor feltétlen bele kell esnie ja vízbe. No, ne féljen, száz mé- f teres szakaszon előmelegítet­tük a folyót. Vigyázunk mi a 9 reumájára. § T. V.: Tegnap találkoztam fa fogorvossal, felmondással fe­nyeget. Legutóbb csak három í fogat vertünk ki. £ T. V.: (Az igazi. Forog sír­Jjábar.) I Ü. rt.: Figyelem! Kezdünk! J R' Ö : Még egyszer kérem a • :di mondatot. v Svájci felkelők és alvók i '.érvben: Reszkess, Szabó csa­lád! ‘ * (tóth) szemléletük miatt így eltávo­lodtak a nagy közösségtől és a züllés, a semmittevés útjára léptek. Önmaguk megnyugta­tására, mások félrevezetésére játsszák a sértődöttet, amely« re nincs okúk, hiszen egyet­lenegy embert sem tudnak megnevezni, aki egy szóval is megbántotta volna őket önér­zetükben. Az ostorosi Kossuth Tsz 30 forintot fizetett munkaegysé­genként tagjainak zárszám­adáskor, és minden ember, aki becsületesen dolgozott az el­múlt évben, tisztességes kere­sethez jutott a közösben. így a falu egyetlen közös gazdasá­ga biztosítani tudná a három ember megélhetését is, ha akarnának, ha dolgoznának. Sajnos azonban, az akarattal van a legnagyobb baj. Mind­hárman hozzászoktak már a „könnyű”, felelőtlen, semmit­tevő életmódhoz. Ezen változ­tatni már nehéz. Okvetlen az egész falu segítségére és kez­deményezésére lenne szükség, hogy ezek az emberek megta­lálják az utat a dolgos, mun­kás élethez. Sajnos, e három ember esete nem kimondottan ostorosi probléma, majdcsak minden faluban akad egy-két hozzájuk hasonló, akik „kilógnak”, vagy „kimaradtak” a nagy közös­ségből. Nem találják a helyes utat — mert nem is keresik—, s csak tehernek érzik a falu­beliek. Felesleges emberek ezek? Nem! Kallódó, könnyű, mun­kanélküli életet keresők csak, akik még nem ismerték fel, hogy nálunk minden dolgos, munkás kézre szükség van, nálunk nem élhetnek felesle­ges emberek a társadalom nyakán... Fazekas István ha annyira el akarnak menni a községből, miért nem mentek már el, azt. válaszolják, hogy „nem engedik őket”, pedig in­kább „meghalnak”, de akkor sem dolgoznak a szövetkezet­ben. SÜLYOS SZAVAK EZEK. De vajon mi itt az igazság? Később erről beszélgetek a ta­nácselnökkel: Rendes Jánossal és a szövetkezet párttitkáró- val: Bartók Kálmánnal, ami­kor felkeresem őket a tanács épületében. Mindkettőnek elkomorodik az arca, amikor elmondom a három „munkanélküli” pana­szait. — Ne higgyen nekik! — mondják szinte egyszerre, majd Kaiéval kapcsolatosan ar­ról tájékoztatnak, hogy soha nem szeretett dolgozni, ezért Is vált el tőle a felesége, hiszen részeges, elissza minden pén­zét. A tsz elengedte, kapott papírt, hogy nincs rá szükség, de ő ez ideig sem ment dol­gozni sehová. Kapott ilyen en­gedélyt Szerencsi József is, azonban ő sem keresett eddig állást, munkahelyet. A nap folyamán több ember­rel, termelőszövetkezeti taggal beszélgettem még Ostoroson a falu három munkanélkülijé­ről. Minden panaszukra, min­den vádjukra kerestem az iga­zat, de mindenütt, s mindenki ezzel válaszolt: munkakerülők! Egy szavukat sem szabad el­hinni. | SZOMORÚ HISTÓRIA | ez a három emberről, akik a termelőszövetkezetek létrejöt­tével helytelen felfogásuk. — Ha nem sértenek meg, akkor 1962-ben legalább 400 munkaegységet teljesítettem volna, annak ellenére, hogy el­váltán élek feleségemtől, nincs aki főzzön, mosson rém — magyarázza. | VARGA LÁSZLÓ éves, életerős ember. Kabát- ujja szakadt, karján kidagad­nak az izmok. A sarokban ül, egymás után szívja a cigarettá­kat, és amikor őt kérdezem, hogy miért nem dolgozik a tsz- ben, fölényesen mosolyog. • — Minek? — kérdez vissza pökhendien. — Harminckette- dikén van ott a fizetés. — Mióta tsz-tag? — Amióta beszerveztek, 1961-től. — Dolgozott már? — Tavaly az anyámnak 43 munkaegységet, de azt is kár volt... Később aztán elmondja, hogy mindenki haragszik rá a faluban, nőtlen ember, szeret­ne elmenni a TEFU-hoz dol­gozni, ahol „nagy erejű” em­berekre van szükség. — Talán a jövő héten el is megyek innét — morfondíro­zik, és újabb cigarettára gyújt, amelyet Káló felez meg vele. Sokáig hallgatunk megint, Várom, mikor fárad ki bennük az indulat. — Mégis, miből élnek? — kíváncsiskodom tovább. — Mikor miből — térnek ki a válasz elől, aztán elmond­ják, hogy alkalmi munkából tengetik életüket. Fát vágnak, eljárnak napszám-munkára, lakbért és pincebért kapnak. Arra a kérdésre pedig, hogy bántottak, nem vágyok közé­jük. 1960-ban hat holddal lép­tem a közösbe, magamtól mentem közéjük, még az Üj Életbe, 187 munkaegységet tel­jesítettem. S mit kaptam rá? Nevetséges! 15,12 forintol munkaegységenként. Hát ezén dolgozzak? A Felnémeti Fű­részüzemben szeretnék elhe­lyezkedni. — Amikor az egész falu s közösbe lépett és létrejött a Kossuth Tsz, akkor miért nem kezdte el a többiekkel a mun­kát? — kérdem. — Mert előtte kigúnyoltak azok, akik még nem voltak tsz- íagok és megfogadtam, hogj nem dolgozom együtt velük Máskülönben is elváltam fele­ségemtől, nincs, aki főzzön mosson rám, s egy doboz kon- zervvel nfem lehet egész nap kapálni. Főtt étel kellene, de a tanácsnál nem engedik, hog> az óvodában étkezzem, ahol főznek. ömlik belőle a szó, a pa­nasz, a szitkozódás, a többiek meg helyeselnek, biztatják mondd meg jól a magadét! Később Szerencsi veszi át i szót, aki 1959-ben kőműves­ként lépett a termelőszövetke­zetbe, s aki 1961-ben 218 mun­kaegységet teljesített. Az1 magyarázza, hogy azért nem megy a tsz-be dolgozni, 1x101“ megsértették, becsapták, fi. hídmérleg építésénél 500 fo­rint prémiumot ígértek neki éi a prémiumot még a mai na­pig sem kapta meg. Ezenkívül olyan háztájit, jelöltek ki ré­szére, ahol „telefonált a tőke egymásnak”, három-négy mé térré volt az egyik szőlőtőke s másiktól. Nem termett rajtí semmi. Felesleges emberek... ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents