Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

1963. március tlt., péntek N6PÜJSAG t Két óra Megkoszorúzták Egerben a — Miről is tanultunk a múlt órán? Vagy tiz kar lendül a leve­gőbe, mind más és más póz­ban jelentkezik- Egy szöszke kislány szépen hátrateszi a ke­zét, a másikat szabályosan kö­nyökben hajlítva emeli fel s két ujját előírásszerűén zárja össze. Mellette a másik pad­sorban kövér képű, közel álló szemű fiúcska hasal a padra, úgy tolja a karját előre, hogy észrevegyék. — Tanár bácsi!... — Na, Ica? A huszita-mozgalmakról tanultunk! — s a kislány, akit az a szerencse ért, hogy fel­szólították, most büszkén néz osztálytársaira. — Hogy hívták azt az em­bert ...? Most már nem lehet számí­tani a jelentkezőkre. Az osz­tály kórusban harsogja a ne­vet: — Huuuuusz János'.! Hanus István, az osztályfő­nök tartja a történelemórát, az Egercsehi-bányatelep 6zép iskolájában. A VMb osztály figyel... Nem mindenki, csak úgy nagy általánosságban cgy-két kivé­tellel, merthogy olyan osztály talán az egész világon nincs, ahol ne lenne egy-két kivétel, aki nem figyel. Valami mást csinál. Ott a fal mellett pél­dául kék melegítós szőke fiúcska könyököl a pádon. Nyakában szürkekockás sál. Szája balsarkát igyekszik a füle közelébe húzni, közben szemeivel odabandzstt; figyeli, sikerül-e?... Szomszédja ezen jót mulat A tanár egyelőre nem veszi észre. Egyelőre azoknak ma­gyaráz, akik kissé tátott száj­jal, ráncolt gye rmekho miok­kal próbálják megérteni azt a szót, hogy „humanizmus”. Meg azt, hogy „humanista gondol­kodás”. Mert erről van szó az órán. Mi is az a humanizmus? Emberi... A XIV—XV. szá­zadi emberek már nem kacsin­tanak annyira az ég felé. mint nagyapáink, rájönnek, hogy nem is annyira slralomvölgye ez a föld, hogy tulajdonkép­pen milyen szép az élet. Hu­manista azt jelenti, hogy em­beri. A humanisták nem olyan emberek voltak, mint Burján, aki agyba-főbe verte társát a szünetben, meg te ott, akt a barátodat zavartad a folyo­són ... A gyermekarcok kárörvendő mosolyra húzódtak s ebben a pillanatban még Burján áld.>. zata is elégtételt érzett. A két szemléltető eszköz” pedig füle hegyéig vörösödve nézi a pa­dot ... Hanus István olyan világba vezette szép lassan őket, amiről még nem hallottak, s ami nagyon messze van a bányateleptől. Megismerték a reneszánsz szó jelentését, bár egy kicsit gyakorolni kellett, mert nehéz kimondani, sokkal nehezebb, mint például azt, hogy „ereszke"... Az anyag visszakérdezésénél majd min­den kar a levegőbe röppent, mindenki bizonyítani akarja, hogy odafigyelt, hogy sok min­dent megjegyzett... De ami­kor a csengő megszólalt, az a megkönnyebbült sóhaj nem maradt el! A következő óra osztályfő­nöki. Erre nem kell készülni. Némi izgalom azért rezeg a levegőben, mert soha nem le­het tudni, hogy kit miért „vesznek elő”. Az a kékmac­kós szóke gyerek már nem bandzsít Komoran néz maga elé. Krausz Ica kitűnő rendi­sége és jó magaviseleté biztos bástyái mögül derűsen néz a világba, néha bólint a tanár egyes szavaira, hogy na lám, tudtam... S neki tudnia is kell mindent, mert riporter!. A szünetben elmondta, hogy újságírónak készül és nem megy férjhez soha ... A kékmelegítős fiúcska most feláll, öt szólították. — Sokat hiányzol és nem ta­nulsz. A magaviseleted ellen is sok a kifogás. Hol voltatok a múlt héten? Erre már padtársa is feláll, a „múlt hét másik bűnöse”. — Autóztunk... — Tanulás helyett. Szüléitek meg nem tudták hol vagytok. Erre nem lehet mit felelni. Le kell hajtani a fejet s hallgatni a dorgálást, aztán újra a szőke fiún van a sor, — Téged már nagyon sok­szor figyelmeztettünk... Do­hányoztál is. — Már leszokott róla, — kottyant közbe a középső pad-, sor első sorában ülő szeplős emberke. Derültség. — Nem használt semmi, se szép szó, sem büntetés, — foly­tatta Hanus István. — Az őrs kizár téged. Nem végleg, ha ja­vulást tapasztalnak nálad, visszavesznek. Ez komoly büntetés. Vajon megjavul-e... Egyesek két­kedőén csóválják fejüket. — Csőke!... Nálad a tanu­lással van baj. — A tizenhat éve* cigányfiú feláll. — Jövőre dolgozni megyek. — A tudásra mindenütt szükség van. Nem megy nekem, tanár bácsi. Ha csak meglátom a könyvet, már mérges vagyok. — Az öcséd pedig nagyon jól tanul. — Rá is dühös vagyok, ha tanulni látom. — Na, erről még beszélge­tünk, ülj le. Eltűnt egy tornacipő! Nem tudni, ki volt a tettes. A te­kintetek kemények. Azt mondta a tanár bácsi, nyomoz­zuk ki közösen. Kinyomozzuk. A hatodik osztály becsületé­ért .,. Alig veszik észre a csengőszót, pedig vége az órá­nak. — Köszönöm. — Jó szerencsét! — s Per­cek alatt üres az osztály,'kátoi) mártírok emlékművét Tegnap délelőtt 9 órakor he­lyezték el koszorúikat Egerben, a mártírok emlékművénél Kácsor Jdnosné, az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bi­zottságának tagja, az Egri Vá­rosi Pártbizottság titkára, Kocsmár János, az MSZMP! Egri Városi Végrehajtó Bízott-! ságának tagja, a városi tanácsi végrehajtó bizottságának el­nöke, Ferencz János, a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese és az MSZMP Egri Városi Végrehaj­tó Bizottságának tagjai, hogy Eger város dolgozói nevében is kegyelettel adózzanak a Ma­gyar Tanácsköztársaság hősei­nek. a fehérterror áldozatai­nak. II Tanácsküztársa Gyom Szerdán este tartották meg Gyöngyösön, a Honvéd Hely­őrségi Klubban a Tanácsköz­társaság évfordulójának tiszte­letére rendezett emlékünnepsé­get, amelyen Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, járási pártbizott­ság első titkára elnökölt. Az ünnepi beszédet Raft Miklós, a városi tanács vb-elnöke mon­dotta. A 19-es veteránok ne* A Mátravidé Mező Imre szocfc kitüni (Tudósítónktól.) ötvennégy szocialista bri­gádvezető képviselte a Mátra- vidéki Hőerőmű 830 brigádtag­ját az ünnepi tanácskozáson, amelyet a kultúrhózban tar­tottak. Kővári József, az üzemi bi­zottság titkára üdvözölte a vendégeket, a vezetőket és az üzem minden dolgozóját. Majd a szocialista brigádok munká­járól beszélt. Szólt az eredmé­nyekről, a helytállásról és pél­damutatásról, de a hiányossá­gokról is. Javasolta, hogy ala­kítsanak egy brigádvezetői ta­nácsot, amelyben minden ter­melési esrvséget brigádja kép­viselne, így jobban összehan­golnák a brigádok munkáját, szervezettebben, jobban meg tudnának oldani egy-egy na-- gyobb feladatot és állandó gazdája lenne a szocialista munkaverseny patronálásának. Az 19fi3-as év gazdasági fel­adatairól, a szocialista brigá­dokra váró nagy feladatokról Ságra emlékezlek ySsün vében Jenei Lajos emlékezett meg a dicsőséges napokról. Tegnap délelőtt a párt- és államhatalmi szervek, vala­mint a fegyveres erők képvi­selői a Nemees József emlék­művet koszorúzták meg. majd a helyőrségi laktanya udvarán felállított tanácsköztársaság) emlékmű talapzatán helyezték el a hála és tisztelet koszorú­ját. _______ ki Hőerőmű ilista brigádjának tetése Molnár Gyula gépészmérnök, az üzemi bizottság termelési felelőse beszélt, és kérte a Szo­cialista brigádok további se­gítségét. Zimándi Mátyás, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, elismeréssel szólt az erőmű szocialista brigádjainak ered­ményeiről. A kongresszusi munkaversenyben tanúsított példapmUtp munkájáért a megyei pártbizottság verseny­zászlaját nyújtotta át a ka­zánüzemvitel Mező Imre szo­cialista brigádjának. Tóth János kazángépész vet­te át a díszes versenyzászlót. Az egész brigád nevében ígé­retet tett, hogy méltók marad­nak a kitüntetéshez; ebben az évben még lendületesebb mun­kát végez a brigád. A tanácskozást, a hivatalos ünnepséget baráti beszélgetés követte. . A Mező Imre brigád látta vendégül az ünnepség részvevőit. Karola nyugtalanul sétált föl, s alá a peronon, Eljött, hogy fogadja az apját, de a vonatnak húszperces késése volt. Váltáskor kisietett a pá­lyaudvarra, miután az édes­anyja telefonon közölte vele a váratlan hirt. Hangjában aggo­dalom volt és mintha küszkö­dött volna a sírással. Vajon félt, vagy örült? Ezt a készülé­ken át nem tudta megállapí­tani. Most mindenesetre itt volt, mert a család elhatározta, hogy visszafogadja az apát. Háromévi távoliét után jött haza Nyugatról. Karola azonnal megismerte, ahogy leszállt és keresőn kö­rülnézett. A férfi tekintete át­siklott mellette, noha csak né­hány méternyire állt tőle. Nyil­ván arra számított, hogy az édesanyja jön elébe. Tény, hogy nem ismerte meg legidő­sebb lányát. Egy tizennégy éves diáklányra emlékezett és egy tizenhét éves kisasszony állt előtte. Csak amikor leánya megindult feléje, eszmélt rá, hogy kivel találkozott. Fáradt­nak látszott, és sápadt volt az arca. Bajuszt viselt. Karola furcsa idegenkedést érzett. Gyermeki szeretete megszűnt azon a napon, amelyen apja cserben hagyta az édesanyját. Akkor költözött hozzájuk a nagymama. Nem is tudta el­képzelni. mi tett volna belőlük a naavonvia nélkül. F.s most az öregasszony keresztülvitte, hogy visszafogadják a család­ba. Az a na lehanaoltan lépke­dett a lánya mellett. Más fo­H1LDEGARD KLEMM: VISSZATÉRÉS gadtatást várt. Ha legalább kijött volna az anyósa! Karola vonakodva válaszolt kérdéseire. Igen, otthon min­den rendben van, Az édes­anyja dolgozik. Nem kéredzke- dett el. A nagymama meg nem ért rá. A kertet és az ebédlőt eladták még akkor, amikor édesanyja azt hitte, hogy ki­hívja őket. A leány elhallgatott és maga elé nézett. Amikor az apja menés közben véletlenül meg­érintette a karját, összerázkó­dott. A nagyanyja kint az ajtó előtt várt rájuk. Barátságosan üdvözölte és közömbös kérdé­seket intézett hozzá. Hogyan utazott? Milyen volt az utolsó lakása? Messze volt-e a munkahelye? Az apa lassan beszélt, mér­legelve a mondatokat, mint aki tudja, hogy minden szava lat­ba esik. Vajon sejti-e az öreg­asszony, milyen rosszul ment a dolga odaát? Okos asszony volt. öreg munkásnő. Mindig sokat olvasott. Annak idején, az elutazása előtt kinevette a nézetei miatt. Nagyon meg­bánta. Bementek. Most a konyhá­ban laktak. Elég szűkén. Az elhasznált, meleg levegőben a férfi beteg tüdeje nehezen lé­legzett. Ezt is odaát szerezte. Éppen úgy. mint annak felis­merését, hogy a magafajtá­nak jobb a szocializmusban. Figyelő szemek kereszttüzé­ben ült. Rég nem érezte ma­gát ilyen rosszul. Fia, a közép- iskolás, aki az ablaknál írt, bizalmatlanul nézett rá. A két kislány a díványon ült merev testtel, mint két baba. Félig nyitott szájuk, mintha rögtön az anyjukért kiáltana. Való­színűleg féltek tőle. Karola még mindig ott állt az ajtónál, ahonnan piszkos lábnyomok vezettek a székig. Ezeket nézte ijedten és köz­* ♦ ben pontatlanul válaszolt egyt kérdésre. Az öregasszony rög-t tön belekapaszkodott. Es ez-J zel vége volt a hazudozásnak, ♦ hogy jól keresett, de hazajött mert vágyódott az asszony, * meg a gyerekek, után. Kikíván-í kozott belőle az igazság, hop«» utoljára már csak parasztoknál{ kapott alkalmi munkát, fgyt szerezte meg az útravalót. Mi-í közben erről beszélt, maga isi csodálkozott, hogy mindezt el-* mondta az okos szemű nagy-e mamának, figyelő gyerekei* előtt. Nem érezte többé az ellen-* séges légkör feszültségét. Bele-J melegedett a mondókájába és ♦ láttarhogy Karola odalépett ár­ét sztalhoz és leült'. A kislányok * lecsúsztak a díványról és a /iúj 'rámosolygott. — Tudtuk, hogy nem megy* jól a sorod, — jegyezte meg az* öregasszony. — Olvastuk az j újságban. De nem hittük vol-» na, hogy olyan rossz, ha valaki; odaát kiesik a munkából! S Elhallgatott és kifelé fű- J lelt. Ajtó csapódott. Es már. be is lépett az asszony, lihegve ♦ a sietségtől. Mégis ko-t rábban jött el a munkából. j — Nagyon siettem, — mond-» ta. — Azt gondoltam ... Nem fejezte be a mondatot,* de becsületes arcáról leritt, $ hogy mitől tartott. Attól félt,* hogy a gyerekek elutasítják » évek óta nem látott apjukat, i Az ember felugrott és nára-J kozóan nézett a feleségére.* Lujza kinyújtotta a kezét: — Jó, hogy visszajöttél! * Boldog Balázs fordítása. * KILIÁN GYÖRGY EMLÉKÉRE s Harcostársai, barátai úgy ismerték, mint a magyar kommunista ifjúsági mozga­lom egyik legjobb szervező­jét, ügyes sportolót, az illega­litásban végzett pártmunka jó ismerőjét, aki nagy lele­ményességgel, a helyzet gyors felismerésével, s aa ügy iránti odaadással szervezte fiatal munkástársait, terjesztette a kommunista párt felhívását tartalmazó röplapokat, s min­den alkalmat felhasznált ar­ra, hogy az Ifjúság körében mind több hívet szerezzen a marxizmus eszméjének. Küzdelmes ifjúsága évei­ben, amikor a kenyérgoudok párosultak az illegális munka veszélyeivel, ő látja et a KIMSZ vezetését, szerkeszti az ifjú kommunisták lapját, s a letartóztatások, a több övig tartó börtönbüntetés sem tudta megtörni hitét, erejét. Mikor Magyarországon el­végezte fontos pártmunká­ját, a Szovjetunióban kapott újabb megbízatásokat. Moszk­vában a rádió magyar adá­sainak munkatársa lett, s ami­kor a német fasiszták meg­rohanták a Szovjetuniót, azonnal jelentkezett a Vörös Hadseregbe. „Most fizetni fogok a* éhségért, nyomorúságért... Most puskngolyóval fogok fi­zetni a florihyék által kivég­zett b«r áfáimért* Ezt irta ezekben a napokban, s állta a szavát! Varsó környékén len­gyel partizánokkal együtt ad­ta életét elveiért, hazájáért Hazájáért, ahol » fiatalok százezret tekintik példaké­püknek, R hasonlóak akarnak lenni hozzá, aki bátran har­colt, s nagy akarattal valósí­totta meg életcélját, akit sem­mi sem tudott eltántorítani a nemes eszmétől, amelyért húsz évvel ezelőtt az életét áldozta. K. E. Ellesett pillanatok. VALAMIT CSINÁLNI KELL... ★ «• Jaj, csak ne én feleljek! (Foto: Kiss Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents