Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-16 / 39. szám

1963. február 16., szombat NÉPÚJSÁG s Zárszámadási morzsák Tegnap történi: Megyei nőtanácskozás Egerben az elnök a szokottnál nagyobb zavarban kezdte el beszámoló­ját az évi munkáról. Már a beruházásoknál egyre-mási-a botlott a nyelve, s a „nem ese­dékes hitel” helyett a „nemesí­tett hitelről” számolt el a tag­ságnak. A derültség azonban akkor hágott tetőpontjára, mikor az elnök diadalmasan bejelentet­te: — Az idén 174 szarvasmar­hát és 11 anyabikát neveltünk. ★ « 4 hasai-e as igasi ? A markazi zárszámadás ügy kezdődött, hogy semmi sem lesz „igazi”. A bort Vécsröl hozták, jó .14 fokos Sáfrányost igaz, de kicsit asszonyoknak való, a cigányt a változatosság kedvéért Leleszről szerződtet­ték, az elnököt Abasárról hív­ták a szövetkezet élére, a pénzt, amely kiosztásra került, Gyöngyösről hozták, csak az emberek voltak markaziak. S ebből adódott a megoldás is. A sáfrányosi bortól plafo­nig ugrott a jókedv, Danó Ödön zenekarának tüzes mu­zsikája megrészegítette az ün­neplőközönséget, az elnökkel megbarátkoztak, a pénzt zseb­re tették, s mivel ez 50 forin­tot jelentett munkaegységen­ként, ettől a bor is, cigány is, elnök is markazibb lett a mar- kazibbnál. Hogy milyen varázzsal bírt az az ötvenes szám ... ★ „Hess, madár.. Amikor a csányi Petőfi Ter­melőszövetkezet évzáróján Mák Sándor szövetkezeti gazda az­zal kezdte bizonygatni az ala­csony munkaegység és a gyen­ge év okát, hogy „a varjúk erősén támadták a szövetkeze­tét”, . mindenki hitetlenkedve nézett a felszólaló felé. Pedig ... vásároljon! a gyöngyösi piacon ról van szó, aki fázósan üfö- geti össze csizmájának sár­ijait, és tudom, hogy gondolat­ban mér a piac melletti „Ked­ves” kisvendéglő asztala mel­lett hörpinti a féldecit. Hogy aztán az „olcsó” kiárusítás miatt mit kap odahaza az asz- szonytól, arra most nem gon­dol. Egy öreg néni előtt krumpli és lencse fér meg békés egyetértésben. A lencse 24 forintos ára ön­kéntelenül a bibliai tál lencsét és azt a bizonyos örökséget idézi az ember emlékezetébe. Emitt tojásra alkudoznak. — Kettő hatvan ... — Ahogy maga gondolja ... Eddig a hidegre hivatkoztak, de jön már a tavasz, és jobban tojnak a tyúkok. — Akkor várja meg, lelkem! — Adja kettő negyvenért. — Inkább megeszem magam. A baromfipiac valóságos él­ményt nyújtott a magamfajta laikus számára. Szemtanúja lehettem a kézből „saccolás- nak” és a vásárlást megelőző tollfúvásnak egyaránt. De hosszas szemlélődés után rá­jöttem, hogy ezek a mozdula­tok mind nagy jelentőséggel bírnak a tapasztalt vásárlók­nál. Volt itt kakas 60 forintért és fiatal, gyenge húsú jérce „mindössze” 55 forintért. És ahogy gyakorlatlanul megálla­pítottam, tollal együtt megüt­hették a másfél kilót. — Inkább eszem a marha­húst — kiáltott fel egy idősebb férfi. — Föltéve, ha vannak még hozzá fogai — válaszolt csípő­sen egy fiatal menyecske, majd felém nyújtotta a kezé­ben levő kakast. — Tessék, fiatalember, mindössze 60 fo­rint. Laczik János Az ünnepi asztalokról már leszedték a terítéket, a szö­vetkezeti gazdák újra munká­hoz láttak a vidám évzáró után, de az emberekben még fel-felvillannak képek, hangu­latos pillanatok, mint valami morzsák a nagy ünnepi ke­nyérből, amelyekből ezúttal adunk közre néhányat. ★ Segély, vagy nyaralás? Még tavaly panaszolták, hogy a markazi asszonyoknak nincs" istápolójuk, szószólójuk, alig van ki megvédje érdekei­ket. Nos, a zárszámadás ala­posan rácáfolt erre. Molnár Jenő járási párttit­kár kertelés nélkül bírálta a szövetkezet vezetőségét a szo­ciális alap felhasználása miatt: —■ Amíg rászorulók vannak, ne legyen utazgatás! — mon­dotta, mire az asszonyok fel­pattantak. — Az is kell! Vagy nekünk csak a munka jár? — Adtunk az öregeknek is! Majdnem ötvenezer forintot kaptak ... Nem kellett szószóló az asz- szonyoknak, kivágták magukat s legalább olyan szenvedéllyel érveltek a balatoni és aggtele­ki kirándulás mellett amely 250 szövetkezeti parasztnak ho­zott új élményt, örömet —, hogy végül kompromisszumos megoldás született.­Segély is kell, kirándulás is, de csak módjával. Mindenesetre, azóta nem fél­tem a markazi asszonyokat. ★ As elnök is botlik Nem írjuk ki a község nevét, ahol megtörtént, úgyis ráis- mernek. A termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlését va­lósággal meglepték az országos hírű vendégek. Érthető, hogy Tessék, kedves Péntek reggeli séta — Hogy a torma? — a kérde­ző férfi, alakjáról ítélve, nem veti meg a főtt húst, az emlí­tett csípős növénnyel fűsze­rezve. — Kilója 10 forint. .. — vág­ja ki szemrebbenés nélkül a mosolygós arcú falusi me­nyecske. — Adja nyolcért... — Inkább a felvásárlóhoz vi­szem ötért. — Hát akkor vigy e! — Várjon! Hát alkudni is le­het! És a következő percben a kérdéses torma 9 forintért B férfi bőrkabátjának zsebébe vándorolt. Péntek piacnap Gyöngyösön. Ilyenkor cserél g'azdát a fölös­leges háztáji termék, és a gon­dos háziasszonyok ezen a na­pon szerzik már be előre a vasárnapi ebédhez szükséges árukat. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. De azt is hozzá kell tenni, hogy az árak némelykor gondba ejtik a házi­asszonyokat. Kemény, kitartó szócsatát kell vívni néhány fil­léres engedményért. — Hogy adja a babot? — ér­deklődik mellettem egy fiatal- asszony. Gondolom, hogy már az idei füstölthússal próbálja összeházasítani. — 17 forint... A kijelentés általános ször- nyüködést kelt, és gondolatban a hús árával szövögetik össze az említett árat. Az árusító néni azonban egykedvűséggel felvértezve, csupán a maga igazát hangoztatja. — Szárazság volt, lelkem, meg a sok kapálás... De a fokhagyma körül sem kisebb az eszmecsere. Egy ko­szorú 26 forintba kerül, és 14 darabból áll. Két asztallal távolabb azon­ban már működik a konfcur- rencia. Itt négy forinttal ol­csóbb. Igaz, hogy férfi eladó­A cédulát a zse­bemben találtam. A cédulán egyetlen szó, piros tintával: Este! Elolvasom egyszer, kétszer, aztán ötöd­ször is, — fogalmam sincs, miért, mikor írtam fel ezt a szót. Este... Hová kell ne­kem mennem és mi­ért pont este? Aha, biztos valami érte­kezlet ... Nézzük csak, milyen értekez­let is lehet, s különö­sen este. Végigfutom emlékezetemben az összes szerveket, in­tézményeket, társasá­gokat. cégeket, de a közeljövőben sehol semmiféle értekezlet, még nappal sem. Ez ugyan meglepő, de egyben örvendetes is, csak azt tudnám, mi­ért írtam fel egy cé­dulára azt, hogy: es­te? Moziba menni? Ne­vetséges lenne. Soha nem járok matinéra, igy tehát nyilvánvaló. hogy a mozi számom­ra estét jelent és nem délutánt, vagy reg­gelt, vagy éjszakát. A mozi tehát nem jöhet számításba. Színház? Általában ugyebár a színházi este is este van, mert ki hallott olyan színházi estét, amely pont délben tizenkettőkor kezdő­dik ... Tehát, szín­házról sem lehet szó... Randevú. Nő. Csi­nos. Engem vár... Ez sem jő. Nem vagyok Casanova, hogy egy ilyen találkozásra kü­lön emlékeztetni kel­lene saját magam. Ha lenne, mindenfé­le cédula nélkül is tudnám, a világért sem felejteném el és még kevésbé írnám fel. Az ember ne csi­náljon írásos feljegy­zéseket a házi kém- szolgálat dolgának megkönnyítésére... Különben is, a ran­devú kimondottan esti dolog, amely ugyan átnyúlhat a késő éjszakai órák­ba, de semmiképpen sem reggeli ügy, ami átnyúlhat az estébe, mert az nem rande­vú, hanem házasság. S hogy házas vagyok reggel, délben, sőt, este is, arról nem fe- ledkeztetnek el sem reggel, sem délben, de még este sem ... Kezemben a cédu­la, rajta a felírás, s úgy érzem, hogy szétpattan a fejem: mi a mennydörgős mennykőnek írtam én ezt fél külön egy tisz­ta papírra, hogy: es­te. Este előtt fél órával mondja a feleségem: — Borotválkozz már meg, jönnek a Szuromiék! Es mintha reflek­tor gyúlna agyamban, már tudom, mit je­lent az „este", s utá­na a három felkiáltó­jel... Este nem ha­zajönni, kifogást ta­lálni, menekülni... Űtálom a Szuromié- kat. Buta, fecsegő népség. S már jön­nek is, s már kezdi is az asszony az ismert refrént: — Ö, milyen kelle­mes este lesz nála­tok ... En is, magamban: Ó, egy esti értekezle­tet a Szuromiékért...! Fennhangon: — Igen, valóban kellemes esténk lesz... — és a zsebemben tit­kon, magamat szidva, összegyűröm a cédu­lát ... (egri) Forgács Piroska, a tiszanánai bérelszámoló 1 p fin m Homonnai Gábor, a kiskörei Halászcsárda fiatal pincére Szép László, ix hatvani Lenin Tsz KISZ-titkára (Foto: Kiss Béla> Y'Jäszcir szavaznak részletességgel foglalkozott * pétervásári járásban elért eredményekkel. 1958-tól a pé­tervásári járás 33 millió forint értékű állami beruházást ka­pott. A traktorok száma har­minccal, a kombájnok száma néggyel emelkedett, ezenkí­vül több jelentős mezőgazda- sági géppel gyarapodott a já­rás mezőgazdasága- Jelentő­sen megnőtt az elmúlt évek­ben a termelőszövetkezetek vagyona is. A fedémesi ter­melőszövetkezet például 1960- ban 538 ezer forint, 1961-ben pedig már 725 ezer forint ér­tékű vagyonnal rendelkezett. Az elmúlt évben egy munka­egység 27,55 forintot ért a ter­melőszövetkezetben és a tag­ságra eső jövedelem 9—10 ezer forint között van. Jelentős a fejlődés a kultu­rális életben is. 1958-ban 13* nevelő tanított a járásban, je­lenleg 164. 1955-ben jelenték­telen volt a felnőtt oktatás a pétervásári járásban, napja­inkban 550 felnőtt dolgozó ta­nul az esti és a levelező okta­tás keretében. A következőkben részlete­sen szólt az előadó a társadal­mi osztályszerkezetünkben végbemenő változásokról, a nemzeti egység fontosságáról, a Hazafias Népfront jelentő­ségéről, majd a társadalmi összefogás szükségességét hangsúlyozta, majd végezetül a béke erőinek küzdelméről, népünk békeakaratáról szólt. A választói nagygyűlés Ma- ruzs János zárszavával ért vé­get. ra, Ma rúzs János, a járási népfront titkára. Maruzs János megnyitó sza­vai után Csabai Mihály emel­kedett szólásra. Részletesen szólt a választás célkitűzéseiről, a VIII. kong- ' resszus jelentőségéről, be­■ szélt az ország négyéves íejló­■ déséről és különösen nagy Csütörtökön este a fedémesi kultúrházban találkozott vá­lasztóival Csabai Mihály, a terpesi Rákóczi Tsz elnöke, országgyűlési képviselőjelölt, A választói nagygyűlésen részt vett Nedeleczkl Pál, a Péter­vásári Járási Pártbizottság el­ső titkára, Sályi János, a. Ha­zafias Népfront megyei titká­Válasxíám nagygyűlés Fedémesen 1 nem történt más, mint Mák ■ Sándor átvitt értelemben hasz­nálta a varjú kifejezést, azok­ra, akik elégedetlenséget, el­lentétet szítottak károgásukkal a vezetők és a tagság között. Helyeslő zsongás futott vé­gig a termen, amikor kijelen- ; tette: — Az idén nem engedjük, hogy ezek a varjúk kiverjék a szövetkezetünk szemét. ★ Előremoxdítók Csányban a hátramozdító »varjakat” ítélték el hangosan a közgyűlésen, Markazon pedig akkor támadt mozgolódás a széksorok között, amikor Dér József elnök azok neveit, s ér­demeit sorolta, akik példásan dolgoztak ez elmúlt évben. Egymást bökték meg az em­berek. — Na, most én jövök! Volt, aki eltalálta, volt, aki nem. Mindenesetre ifj Skoda Ferenc eltalálta, mert érde­meit elsőnek sorolták, évi ke­resetét pedig, amely 16 700 fo­rintot tett ki, elismerő bólin- tásokkal kísérték társai. Köz­ben Szekrényes Ferencnét — aki beteg férje és három isko­lás gyermeke mellett szinte áldozatos munkát végzett a közösségért és 140 nap alatt 200 munkaegységet szerzett — meg is tapsolták. Hegedűs Jánosnét, Tresó Kálmánt, Kovács Istvánt, s a többi megdícsértet is rögtön körülfogták. Mert a dicsérethez — tud­nivaló — áldomás is jár. ★ ...» hogy kell vigyásni Nem egyszerű a tsz-elnök dolga, ezt bizonygatta Kárpáti Ferenc és elmesélt egy törté­netet. — Ha nem is rendszeresen, de azért tavaly is osztogat­tunk előleget. Egyszer csak megállít egy asszony. „Mondja, elnök elvtárs, hogyan lehet az, hogy maguk fél évig se adnak pénzt az emberemnek?” Már nyelvemen volt a letorkolló válasz, hogy „kedves nénérn, hiszen most osztottunk”. Aztán eszembe jutott: hátha titkos utakra folyt el a pénz, s a férj nem meri bevallani. — Egye fene — gondoltam —, inkább vállalom a szidást, a családi béke kedvéért és erő­sen bizonygattam, legalább fél éve egy fillér se ütötte férje markát. Azóta is szent a béke, csak engem néznek „élhetetlen” el­nökiek, aki fél évig se tud előleget osztani. Kovács Endre Tegnap • délelőtt Egerben a megye községi nőtanácsai és földművesszövetkezetei közel száz küldöttének részvételével megyei ‘tanácskozást tartottak. Az értekezleten részt vettek I Süveges Benedek, a SZÖVOSZ ; megyei igazgatósági tagja és ! Tamás Lászlóné a megyei nő- ! tanács részéről. ! A nők helyzetéről, a nőlaná- ! csők eredményeiről és felada- I tairól tartott vitaindító elő­adást Lapusnyik Andrásné, a SZöVOSZ-kőzpont kiküldötte. Hangsúlyozta, hogy a terme­lőszövetkezetek eredményei i jelentős mértékben köszönhe- j tők a nők lelkiismeretes mun- i kajának, mivel a közös gazda- : ságok tagjainak negyven szá- | zaléka nődolgozó. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy mind i a termelőszövetkezetek, mind j az fmsz-ek vezetőségében nem képviseltetik magukat megfe- | lelő számban a nők. Néhány J nőtanács munkájában még ta- ■ pasztaiható némi bátortalan- j ság, le ennek egyik oka az, hogy több helyen még lebecsü­lik a nők munkáját. Pedig He- J vés megye termelőszövetkeze­teiben a szocialista brigád­tagok hatvanöt százaléka nő. Nem helyes az sem, hogy a : megyében a huszonnégy föld- ; művesszövetkezeti vezető be­Beugrós Spanyol királynő: I Kedden az egri Gárdonyi ; Géza Színházban a Don Car- I los előadására beugrással ke­rült sor: Olsavszky Éva —■ ; más irányú elfoglaltsága miatt ! — megvált szerepétől, a spa­nyol királynő rokonszenves cs tragikus egyéniségétől és Lő- rinczy Éva, a színház fiatal j színésznője vette át a drámá­nak ezt a posztját. A beugrás sikeresnek mond­ható. Lőrinczy Évának nem állt rendelkezésére sok idő ah­hoz, hogy a nagy terjedelmű, bonyodalmakban és lelki szi­tuációkban gazdag drámában eligazodjék. Külön feladatként jelentkezett összeszokott part­nerek közé beállni és kapcso­lódni a nyelv feszültségéhez. Lőrinczy Éva a nagyszerűen játszó Olsavszky Évát feled­tetni nem tudta, de felhívta magára a figyelmet játékával. Aránylag rövid idő alatt, egé3z osztásban dolgozók közül mindössze csak egy osztálynak; a vezetője nő. Persze, több; esetben a nők is hibásak, mert; félnek a felelősségtől, csak ; hosszas rábeszélés után vállal-; nak vezető beosztást. Rossz tíz arány a megyében a kitüntetett férfi és női dől- j gőzök között is. Ezután arról beszélt, hogy a • földművesszövetkezeti vendég- ■ látóipari egységek feladata,; hogy megszervezzék és bizto-; sítsák a termelőszövetkezeti tagok olcsó étkeztetését. To­vább kell növelni ebben az év­ben a falusi földművesszövet­kezetek szolgáltatásait. A ta nácsadások szervezése és a ki­állítások rendezése is a nőta­nácsok feladatai közé tartoz­nak — mondotta Lapusnyik Andrásné. Foglalkozott az előadó a ház-! táji gazdaságok helyes kihasz-! nálásával is. Befejezésül megköszönte a nők elmúlt évben végzett mun-; káját, és sok sikert, gazdag; eredményeket kívánt Heves; megye nőtanácsainak az; 1963-as évben. ; Lapusnyik Andrásné beszá- ! mólóját vita követte, amelyen! több hasznos tanácsot tártál-1 mazó felszólalás hangzott el. <t 1.) ; * Lőrinczy Éva szerepének biztos birtokába ju-! ■ tott és alakításának helyes megfogalmazására is maradt; még ereje. Nem magyarázat-; : képpen, de érdemes megemlí-: teni, hogy legszebb pillanatai; éppen a királlyal vívott szó-; • csatáiban és szenvedélyes el-; lenállásában adódtak, és hal-; ványabbnak látszott, amikor a; lelkűk szerint aljas méregke-; verőkkel kellett hadakoznia:; Domingónál és' Albánál nem; tudta visszajátszani fölény-; nyel a gyilkos rágalmakat és csapdákat úgy, ahogyan azt a: királynő francia szellemessége,: asszonyi érzelmei és nagyra; törő álmai diktálták. A beugrást sikeresnek kell, nyugtáznunk, mert ezzel a sze-; repátvétellel a fiatal művésznő! értékes lehetőséget kapott egy! nagyszerű drámában, kitűnő! erők mellett tehetségének! eredményes próbatételére. f. a. -

Next

/
Thumbnails
Contents