Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. február 14., csütörtök WEPÜJSAG S Zajos közgyűlések fc/WWWW'W 'tr/ V/S-jí W W vx k./ w v v wy\ . . v . . v . v vv yv w . a a . de csak akkor, ha lehet. És a községekben megfogalmazott csodálkozás is jogos: a kom­munisták nem értik meg egy­mást? A közösség érdekében is meg kell érteniük egymást. És tiszteletben kell tartaniuk egymás jogait, de egy percre sem feledkezhetnek meg saját kötelességeikről. * Vannak mé§ olykor egé- TdUUdn szen apróságnak tűnő, de régi keletű hiányos­ságok is, amik a múló évekkel nem tűntek el a megoldás kö­vetkeztében, hanem évről év­re újból kísértenek. Ilyen Nagyrédén néhány háztáji te­rület kérdése: csak a példa kedvéért említjük. Ebbe már bele tudnak kapaszkodni azok, akik a tüskét magukban hur­colják. Helyére kell tenni ezt is, hogy ne fertőzhessen to­vább. A valósághoz való ragaszko­dás megkövetel még valamit tőlünk. Bátran állapíthatjuk meg, hogy a botrányt súroló közgyűléseken a tagság zöme mindenütt elítélte a rendbon­tókat. Illetve: önmagában el­zárkózott tőlük. ■ A baj azon­ban az volt, hogy csak ki­kapcsolta magát ebből az ál­tala is szégyellni valónak mi­nősített kiabálásból, de véle­ményét nem fejezte ki. Leg­feljebb a szomszédjának. Azok kaptak szót, azok töltötték meg a hangulatot, akik a „ká­kán is csomót kerestek”. Hol voltak a józan embe­rek? De: hol voltak a kom­munisták? Hallgattak. És ez Is nagy baj volt. Éppen passzi­vitásuk következtében alakul­hatott ki az a látszat, amely a valóságot elferdítette. Bi­zony, a nyílt kiállással adó­sok maradtak. A tanulópénzt meg kell fizetni? Nem hiszem, hogy ez törvényszerű lenne. De hiba lenne a józan kri­tika hangját nem kihallani a zajos összevisszaságból. A bí­rálatot meg kell szívlelni még akkor is, ha annak csak egy törédéke felel meg a valóság­nak. A jövő féltése ad ilyen­kor szavakét a közösségben élő és gondolkodó ember szá­jába. És ez a döntő! Nincs nekünk semmi szük­ségünk arra, hogy az embe­rekbe belefojtsuk a szót. Mondják csák el a véleményü­ket. Mindig és mindenkor. Hallgassuk azt meg: mindig és mindenkor. Sőt: igényeljük a véleményüket — mindig és mindenkor. És ha a realitás hiányzik belőlük, türelmes, felvilágosító szóval magyaráz­zuk ezt meg. Ha kell, tízszer egymás után, ha kell, szás- szőr. munkának tű­nik? Sokszor az. De a vezető kirakatban él, ahogy szoktuk mondani. Min­denki látja és nézi. Minden porcikáját, minden rezdülését. Ezt is tudni kell. És ennek megfelelően kell élni. A hibát bevallani pedig soha sem je­lent megkisebbítést. Sőt: az őszinte vezető mindig nagyra nő társai szemében. Lehetne még tovább is foly­tatni a sort, de a végső kicsen­gés talán már az elmondottak alapján is világos: az őszinte, fenntartás nélküli emberi, munkatársi és elvtársi kapcso­latok kiépítése lehet csak az alapja az eredményes közös munkának. G. Molnár Ferenc Idegőrlő — Szép, szép ez a szocializmus, csak az a szomorú, hogy a választás előtt senki se akar megvesztegetni! (Endrődi István rajza) i cl k& aapszrimásui Az ember belehasított a Mát­rába, hatalmas darabot vágott ki belőle ... Meztelenre vet- kőztetett, bizarr formájú szik­lák állnak itt oszlopszerűen, mint gyűrött orgonasípok, a hegy sebzett oldalához támasz­kodva, szürkésbarnán, komo­ran. Ez a recski kőbánya. Durva, kemény és kérges, mint a kő­bányászok tenyere. Szomorú és egyben szép ... Körös-körül fe­hér hótakaró, kékesszürke köd­be bújt kopasz erdők, merede­ken felszökő domboldalak. Éles hangon kelepei a kompresszor, hangját a kifordított gyomrú hegy tízszeresen veri vissza. Apró pontok mozognak fent, a peremen... Kő bányászok, a kő napszá­mosai. „Kőbe vésett“ számok — Tavaly, a második félév­ben munkaversenyt hirdettünk a kőbányák között — mondta Balogh Géza, a recski kőbánya igazgatója. — A versenyben Recsk lett az első: éves tervét a kőtermelésben 108,7 száza­lékra teljesítette. A héten tar­tandó termelési tanácskozáson így 16 ezer forintot osztunk ki jutalomként a legjobban <j°l- gozó emberek között. — Mi a bánya „profilja?” — Legfontosabb a zúzott kő és a faragott kő termelése. A Dunántúl kivételével jóformán az egész országba szállítunk a vasút építéséhez zúzótt követ, s az útburkoláshoz szükséges faragott követ. — Ebben az évben mik a recski kőbánya céljai? — 1963-ban kőtermelésből az előirányzott terv 170 ezer 900 tonna, ebből a zúzott kőé 150 ezer tonna... Az idei első hó­nap nem dicsekedhet valami jó eredménnyel a mostoha időjá­rás miatt Két hét fagyszünetet kellett tartanunk, így első ha­vi tervünket csak 52 százalék­ra tudtuk teljesíteni ... Persze nem maradtunk tétlenek a két hét alatt, addig elvégeztük az összes nagyjavítást. így erre nem lesz gondunk... A bányamester és az üzemvezető György Péter bányamester ötödik éve dolgozik a recski kőbányában. A szakmában pe­dig már tizennégy éves kora óta. Ismeri a köveket, ismeri a kemény munkát, és — az embereket is... Feladata a termelés irányítása, a munka- fegyelem .biztosítása (— Bár a munkafegyelemmel itt nincs komolyabb baj, értik a dolgu­kat az emberek — mondta), a műszaki feltételek biztosítása, szerszám, csille, stb... — A bányában a munka dandárját kézi erővel végez­zük, kivéve a lyukfúrást, ah­hoz van egy új kompresszo­runk, no meg a robbantást. Ezenkívül a törést, a rakodást, a csilletolást nagyrészt kézi munkával végezzük ... Ke­mény emberek a mieink, több­nyire régiek, akik tudják, mi a feladatuk! Tóth János üzemvezető szemüveges, széles tenyerű ember, őszülő hajjal. Nagy Sándor üzemmérnökkel közösen konstruált újításuk sokban könnyített a rakodás­ban. A tízes kőtörőre házilag készített adagolót szereltek, így a kő nem zuhan egyszerre a kocsikba, elkerülhető lett a fölösleges rongálás. Naponta tizenhat csille... Farkas József kőbányász di­csekedhetik ilyen szép teljesít­ménnyel. Bodonyban lakik, 4 évvel ezelőtt az erdőgazdaság­nál dolgozott, mint ahogy töb­ben a kőbányászok közül. Igen, mert az erdőgazdaság csak idénymunkát tudott adni. Ez kifizetődőbb, csak ... — Veszélyes, nehéz munka — mondta Farkas József. — Könnyen megszalad a kő, s csi­nál varami „gazemberséget”... Nekem két éve zuhant a lá­bamra egy, de azóta nem volt balesetem. Vigyázni kell... Most meg különösen, amikor a fagyott szikla engedni kezd. Lazul a meddő, s ha elenged egy szikladarabot, valóságos la­vina zúdul lefelé! Farkas József búnk ózza a követ, rakja a csilléket. A múlt hónapban örült, ha tizenkét csillét rakott meg egy műszak alatt, de jó időben 16 csille az ő „átlaga”. Néha több is. Jó munkájáért méltán részesítet­ték többször pénzjutalomban. Brigádja a múlt évben érte el a szocialista címet. A Trincsák—Safranka páros Nekik van a legnehezebb munkahelyük. Igaz is, mindig oda kerülnek, ahol a legnehe­zebb. No, nem büntetésből, hanem csak azért, mert min­denütt „megállják a sarat”. Idős munkás mindkettő. Saf- ranka István például már nyolc éve dolgozik itt, Trin- csák Sándor meg öt éve. Értik egymást, mindegyik tudja a dolgát. Van, amikor harminc csillét „küldenek” egy nap. — De inkább három-négy csillével kevesebbet, minthogy valami baleset történjen» Az jelenthet több hét kiesést is, és akkor mi lesz a jó eredmény­nyel?. .. — mondták. Azt a szintet, ahol most van­nak, ők vágták tó. Szinte hi­hetetlen, amint az ember felte­kint a komor sziklafalra. Pe­dig így van, ez az ő munkájuk. Kettejüké. Kemény munka, s közben vigyázni kell a potyogó szik­ladarabokra ... s termelni, hogy ne legyen hiány. — Amíg rajtuk áll, nem is lesz... ★ Száznyolcvan ember dolgo­zik a recski kőbányában. Mind­egyikről írni nem tudunk... pedig egyformán megérdemlik a dicsérő szót lelkes munkáju­kért, amit a kő napszámosai­ként végeznek napról napra az izzadt, veszélyeket rejtő, hideg valóságban. Kátai Gábor 4 választók előtt s Pólónkat Lajos Pólónkat Lajos, a makiári Béke Tsz elnöke, házat épített, amikor a faluban a termel i- szövetkezeteket szervezték. A közgyűlésen, ahol arról került szó: ki legyen az elnök, az emberek, egyhangúlag kiáltot­ták ki nevét. A tizenkét holdon gazdálko­dó Polonkai Lajos szabadko­zott a választás .ellen, de mit tehetett, amikor gazdatársai ki­jelentették: — Lajcsi! Te kellesz nekünk elnöknek! — És hiába volt minden ellenérv, a tizenkét holdas egyéni gazda nyakába vette a falu egyharmadának sorsát. Nem azért tiltakozott az elnökség ellen, mintha nem látta volna a nagyüzemben, a gépesítésben rejlő határtalan előnyt, de arra gondolt, ha le­köti idejét a szövetkezettel, mi lesz akkor a házzal, ame­lyen akkor még\ nem volt tető. Azóta hónapok, esztendők teltek el. Polonkai Lajos háza felépült, de felépült mellette még sok másik is Maklóron. És a házak mellett felépült egy virágzó termelőszövetke­zet is az ő vezetése, irányítá­sa mellett. Az elmúlt hetekben Polon­kai Lajos pártonkívüli terme­lőszövetkezeti elnököt megyei tanácstagnak jelölte Makiár község népe. Hogy miért ép­pen őt? Arra vonatkozóan hadd idézzem azoknak az em­bereknek szavait, akik legjob­ban ismerik jelöltjüket. „Nyugodt, de határozott em­ber, szívén viseli mások bajait is.” Ezt mondta valaki, más vi­szont így beszélt róla: „Nem ígérget, de cselekszik! Senki előtt nem titkolja el az igaz­ságot”. És ezekből a mozai­kokból szépen kirajzolódik Polonkai Lajos portréja, a vá­lasz is arra, miért jelölték őt megyei tanácstagnak? A napokban találkoztam ve­le a termelőszövetkezeti iro­dán. Beszélgetésünk során fel­emlegette a nehéz időket, ami­kor megalakult a szövetkezet, de az emberek nagy része még csak benne, az ő személyében, de nem a szövetkezetben bí­zott. így beszélt: Nem tudom, megérti-e, mit jelentett ne­kem, a tegnap még egyénileg gazdálkodó embernek — a szö­vetkezet mellett érvelni, agi­tálni, amikor magányos per­ceimben néha önmagámnak is kételyeim támadtak, a jövőt illetően. Álmatlan éjszakákon töprengtem azon, hogy vajon jogom van-e jobb sorsot ígér­ni a falunak akkor, amikor önmagam se vagyok mindig bizonyos, hogy jó úton halad gazdaságunk e jobb sors felé. Azóta két esztendő múlt el, iS nem eredménytelenül. Ma már, azokhoz a hónapokhoz képest könnyű az elnök dol­ga. A vezetőség, a tagság meg­érti egymást, boldogulnak az emberek, s mint valami olajo­zott szerkezet, forog nálunk az élet. — Most újabb megtisztelte­tés ért. Megyei tanácstagnak jelöltek Makiáron, s másutt is. Ezzel kapcsolatban ígérni nem tudok, de bizonyosak lehetnek választóim abban, hogy ügyei­ket — miként tettem azt saját szövetkezetemben —, a megye! tanácsnál is becsülettel képvi­selem majd... ' (Sz. 1.) Berényi László Egy embert bemutatni írás­ban akkor a legnehezebb, ha tőle magától kérünk informá­ciót, ha őt faggatjuk életéről és munkásságáról. Nehezen „vallanak”. Igaz is. Miért be­szélne magáról, munkájáról di­csekedve valaki, mikor köztu­domású, hogy ezzel nyilvánva­lóvá válik egyik emberi gyen­gesége,a hiúság. Ezért volt nehéz dolgom Be- rényi Lajossal, az adácsi iskola nevelőjével, akit néhány napja járási tanácstagnak jelölt a községe. Amit magáról elmon­dott, az mindössze ennyi: — Adácson születtem, Jász­berényben jártam gimnázium­ba, majd ugyanitt szereztem meg a tanítói oklevelemet 1932-ben. Négy évig itt-ott kaptam állást, jobban mondva módot és alkalmat arra, hogy valakit helyettesítve, csekély térítésért, vagy ingyen, gyako­rolhassam a mesterségemet. Végre 1936-ban kineveztek ta­nítónak ide, Adácsra. Követ­kező esztendőben elvittek ka­tonának, s most már nem is sorolom a bevonulások és le­szerelések időpontjait, mert magam is összekeverem lassan. Lényeg az, hogy minden meg­mozdulásra behívtak, s aztán természetesen nem maradhat­tam tó a háborúból sem, s csak 1947-ben szabadultam végleg, amikor hadifogságból jöttem meg, hogy folytassam, ahol abbamaradt, öreg legény­nek számítottam már a falu­ban, amikor 1953-ban megnő­sültem. Azóta két kislányom deríti az otthonunkat. Ez az esztendő még azért is emléke­zetes számomra, mert ekkor választottak először meg ta­nácstagnak, s azóta is viselem ezt a tisztséget. Most újra jelöltek, ez alkalom­mái azonban már járási ta­nácstagnak küld a falum. S még egy dolog, ami ugyancsak az 1953-as esztendőhöz kapcso­lódik — ekkor szereztem dip­lomát az egri Pedagógiai Fő­iskolán orosz szakon, s azóta ezt tanítom itt az iskolában. Nemrég televíziót vettem, ■ bár magam ritkán vagyok ott­hon, a család nagyon örül az új szerzeménynek! — S a munkája? Az iskolán kívüli társadalmi munka? — Hát... dolgozgatunk, dol­gozgatunk. Ez szerintem olyan dolog, amiről nem kell be­szélni, a falu kulturális életé­ben mi, nevelők tehetünk a legtöbbet. Én ehhez tartom magam. A többit aztán mástól tudom még. Falcsik János vb-elnök- helyettes azt mondja róla: — A kultúrotthon igazgatása nála van a legjobb kezekben mindaddig, amíg függetlenített embert nem tudunk biztosíta­ni erre a munkakörre. A könyvtár nagy fejlődésről ad­hat számot a keze alatt, a föld­művesszövetkezet is sokat kö­szönhet annak, hogy tagjai so­rában tevékenykedik, ö a leg­idősebb a tantestületben, s bátran állíthatom, hogy a leg­többet is dolgozik. — Választókörzetében min­denkor a legnagyobb körülte­kintéssel kezelte a választók panaszait, rendszeresen láto­gatta őket, s bármikor szükség volt segítségre, akár a tanács­nak, akár a pártnak, akár va­lamelyik tömegszervezetnek, Berényi Lajost mindig megta­láltuk — fűzi hozzá Kocsis László községi párttitkár. — örülünk annak, hogy el­gondolásunk találkozott a köz­ségi vezetők elgondolásával, mprt a kultúrotthon igazgatói tisztének ellátására szerintünk is legalkalmasabb az az em­ber, aki más területen is azért dolgozik, hogy az adácsiak kul­turális színvonalát életszínvo­nalukhoz igazítsa — egészíti ki mindezeket Molnár Elemér, a Gyöngyösi Járási Tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője. íme, ilyen Berényi Lajos, aki a nép bizalmából egy egész falut képvisel majd a járás színe előtt. (A. É.) 5b helytállóak-e ezek a megnyí­- latkozások, A hiba mégiscsak i ott van, hogy a vezetőség és a i tagság közötti kapcsolat nem í teljes. Ha teljes lenne, a csa­- pat keretei között is kibugy- i gyanna minden az emberek- szívéből. " Aztán miért kell megvárni ^ azt, amíg a tagok maguk tesz- 1 nek fel „kényes” kérdéseket? " A szóbeszéd mindenről eljut a ä vezetőséghez is. Alkalom len­ne tehát már a kezdetben he­lyére tenni a dolgokat. Sze- mérmeskedik a vezetőség? 1 Nem akar „mosakodni”? Ne is mosakodjon. De a véleményét 1 ne rejtse véka alá, és álljon elő a bizonyítékokkal minden 1 egyes esetben, ha intrikáról van szó. Addig, amíg a hall- 1 gatás a gyanúsítgatók kijelen- 1 téseinek megerősítését bizo- 1 nyitja a tagság körében. Vagy a másik érv: a kisebb ! jövedelem okozza a fegyelme- ' zetlenséget. Ha többet érne a munkaegység, akkor .., A 7 elégedetlenke­ní Ul UH (jók! Nézzünk ezzel is szembe. ; Vannak örök elégedetlenke­dők. De alóluk az élet igazsá- 1 gai szokták kihúzni a talajt, aminek következtében nem- ; csak magukra maradnak, ha­nem nevetségesekké is válnak társaik előtt. Ha csak az örök elégedetlenkedők elégedetle­nek. Szítják a hangulatot a veze­tőség ellen! Jó, fogadjuk el. De lehet-e hangulatot terem- i teni az olyan vezetőség ellen, amellyel a tagság döntő több­sége elégedett? Homokra épí­tett vár lenne ez. Ha azonban a vezetőségen belül is van el­lentét, ha a tsz vezetősége és a tanács vezetősége, közülük egy-egy személy ád l ósá­got arról, hogy nem temek , össze, akkor így akarnak önző érdekeikkel célba jutni. És ehhez nemcsak a nagyrédei példa nyújt bizonyítékot, ha­nem a Dimitrov Tsz példája is. Bár náluk nem a tanács és a termelőszövetkezet vezető- ' sége került szembe egymással. Mondják: szinte szükségsze­rű az összeütközés a falun a tsz-elnök és a tanácselnök kö­zött. Az a bizonyos: ki a le­gény a csárdában? — alapján. Persze, a józanul gondolko­dók tudják, hogy itt sem csár­dáról nem lehet beszélni, sem legénykedésről. A közös gaz­daság jövője sokkal szentebb és fontosabb nekünk,'' sem­mint eltűrnénk személyes ha­tárvillongásokat. Mi a józan észhez apellálunk, ha lehet, „Meglepetések” _____ a gyöngyösi járásban 1 " ■'« 1 r ' II Mill ■ in ■ ■'! III! IF -I I­4 7 picii meglepetést a Cl'iF gyöngyösi Mát ragyöngye Tsz zárszámadás okozta. Bár ennek a tsz-nek közgyűlései a múltban is elé: zajosak voltak, de ami leg utóbb történt, arra még nen volt példa. A vezetők alig ju tottak szóhoz az állandó köz bekiabálások miatt Nem vol sokkal jobb az ugyancsal gyöngyösi Dimitrov Tsz zár számadásán sem a helyzet. É; mi történt Nagyrédén? Mégis métlődött az'előbbi két eset. Miért? Alacsony volt a mun kaegység értéke? Mindháron tsz-ben 42 forintot ért a mun kaegység, a Dimitrov Tsz-bei még valamivel többet is. Álta Iában jók a gyöngyösi és i gyöngyösi járási tsz-ek gazda­sági eredményei. Nemcsak i megyei összehasonlítást állják hartem országos szinten is var mivel büszkélkedniük. A Di­mitrov Tsz-nek és a nagyréde Szőlőskert Tsz-nek a híre méf az ország határait is túlszár­nyalta. És mégis ... Véletlennek tekinteni a tör­ténteket, nagy hiba lenne. Er­re nem hajlandó senki. De aí okokat meg kell találni, hiszer a megismétlődést csak így le­het elkerülni a jövőben. Ép­pen ezért igyekszünk mi is a; általános tapasztalatokat meg­fogalmazni. Együtt a tagsággal: ezt kel! első helyre tennünk. Még ak­kor is hangsúlyoznunk kell, ha az érdekelt vezetőségek tagja: hangsúlyozzák, hogy a tagság­gal való kapcsolatuk állandc és gyümölcsöző. És szíveser sorolják fel, hány esetben é; mikor tartottak: gyűléseket s munkacsapatoknak, a brigá­doknak.' Nagyrédén példád tavaly 380 kisgyűlésen tanács­koztak a szövetkezet gazdái a termeléssel összefüggő kérdé­sekről. Lehet-e ettől többéi kívánni? Ha még ez sen- elég... A S7»mnli vadban a veze- StilliMm tőség igazát bizo­nyítják. De a közgyűlésekor elhangzott megjegyzések, köz­bekiáltások azt jelezték, hogy az év közben tartott megbeszé­léseken mégsem került min­den szóba. Mert ott nem mond- ják meg őszintén: vetik ellen« a véleményüket. A tömegben mindig könnyebb felelőtlenül kiáltozni. Kétségtelen: a tömeg szinte feloldja az egyén felelősségét De miért kerülhet sor arra, hogy csak a sokaságban öntik ki szívük búját a tagok? Mos! tekintsünk el attól, hogy MOSZKVA (MTI): A KGST tudományos és műszaki kuta­tásokat összehangoló bizottsá­ga február 6-tól 8-ig ülésezett a szovjet fővárosban. Az ülé­sen a KGST tagállamainak küldöttség« vettek részt. A bizottság megvizsgálta a tudományos és műszaki kuta­tások további fejlesztésének kérdését, az 1963. évre vonat­kozó munkatervet, s megfelelő határozatokat hozott — jelenti a TASZSZ. (MTI): Befejeződött a KGST tudományos és műszaki kutatásokat összehangoló bizottságának ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents