Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

1863. február 13., szerda NEPOJSAO n Mégy esztendő Négy évről ezelőtt népünk fontos megbízást adott az or­szággyűlési képviselőknek és tanácstagoknak. Alkotmá­nyunkban gyökerező jogát gyakorolta akkor a nép. Az országos és helyi állam- hatalmi szervekben nagy fel­adat várt a képviselőkre és ta­nácstagokra. Azóta gazdasági­lag megerősödtünk és a megza­vart fejekben évről évre tisz­tultak a nézetek. Mind na­gyobb tömegek zárkóztak fel pártunk politikája mögé, egy­re sokasodott azoknak a szá­ma, akik segítették képviselő­ink és tanácsaink munkáját. Az elmúlt választási ciklus legnagyobb feladata a mező- gazdaság átszervezése volt. Énnek az eredménynek eléré­sében döntő jelentőséggel bírt tanácstagjaink előrelátása, bölcsessége és bátor példamu­tatása. A sok okos szó, a tü­relmes meggyőzés, és a mun­kában való helytállás segítette, erősítette újonnan alakult ter­melőszövetkezeteinket. Han­goskodás és parancsolgatás helyett a tanácsülések okos gyülekezetei fontolgatták, mérlegelték a feladatokat. Bátor hangon megmondták a hibáikat és megmutattak az utat, amely termelőszövetke­zeteink megerősödéséhez ve­zetett. A községfejlesztési munkára is büszkék lehetnek az elmúlt ciklus tanácstagjai. Mintegy 130 millió forint értékű köz­ség- (városj-fejlesztési felada­tot oldottak meg megyénkben. Bölcsődék, napközi otthonok, kultúrtiázak, járda-, villany- hálózatbővítés, vízművek, is­kolák létesültek ebből az ösz- szegből. És ennél is jelentő­sebb, hogy 18 millió forint ér­tékű a társadalmi munka eredménye. Megvalósulhatott volna mindez a tanácsok szer­vezőkészsége, példamutató se­gítsége nélkül? Aligha. Az el­múlt négy évben sokat fejlőd­tek, szépültek községeink. A tanácstagok tolmácsolták a választók kéréseit, hogy hová kell járdát építeni, hol kell villanyhálózatot bővíteni, hol létesítsenek napköri otthont. A tanácstagok javaslatokat tet­tek, kértek és ha kellett, kö­veteltek is. A kérelmek valóra váltak. A tanácstag kötelessége, hogy munkájáról heszámoljon választóinak. Megyénk terü­letén az elmúlt négy év alatt több mint 23 ezer tanácstagi „Paprikás“ újítás A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál gépesítették a leg­nehezebb, illetve „legcsípő- sebb” fizikai munkát, a papri­kacsövek felhasítását és az erezet eltávolítását. Ezt a mű­veletet azelőtt asszonyok, leá­nyok végezték, apró késekkel, miközben a paprika erezetében rejlő, csípősséget okozó ható­anyag, a capsaicin felmarta a kezüket és égő fájdalmat oko­zott. Az újítás mindezt meg­szüntette és meggyorsította a munkát. Már a kísérleti gép is jól bevált, ezekben a napokban pedig már szerelik a gépterve­ző mérnökök által szerkesztett, tökéletesített, modem vonalú gépsort. Ennek alkalmazásával a vállalat évi megtakarítása meghaladja majd a két és fél millió forintot. (MTI) Tisztelem a tudo­mányt és a technikát, de félek. Mind töb­bet és többet hallok a kibernetikáról, a valóban meghökken­tő biztonsággal mű­ködő robotemberek­ről. Hová visz ez az út, mi lesz például a szerelemből? Nem akármilyen kérdés ez... Képzeljék el. mondjuk tíz, vagy húsz esztendő múlva, iiéglgsétálnak egy er­dei sétányon, s egy öreg platánfa dereká­ba egy alfa-sugár íve lesz bevésve és alatta a bűbájos, örök szö­veg: 4xy 3dz- -f (a2 — h3. cos alfa tg beta ’ ... és a platán mö­gött összeforrt kató- dokkal két robotem­ber, amint a feltett képletre keresik a vá­laszt ... Tisztelem a technikát, de minek mindent automatizál­ni? (—ó) AZ UTOR <w»-.-vwvwwwvwv.-. TÉL A FALUN M O Z Ä * 1 K (Foto: Kiss Béla) Baj van a reprezentáció­val — állapítjuk meg, vala­hányszor arról hallunk, hogy egy üzemben, termelőszövet­kezetben „pazarul megvendé­geltek” valakit. Egy kicsit az irigység is beszél belőlünk ilyenkor, hogy mi kimaradtunk a „buliból”, azután megpró­báljuk humoros oldaláról I nézni a dolgot, nevetni is meg- j próbálunk — és sikerül is. Az egyik termelőszövetkezet pél­dául a dús reprezentációt, ami a boroshordók tartalmát vette igénybe főleg, emígyen tartja nyilván: „A bor kilenc száza­léka elapadt Másutt kereset­len őszinteséggel közük az ér­deklődőkkel, hogy a nehezen beszerezhető alkatrészek útját teszi zökkenőmentessé a jól időzített demizson, ismét másutt az ácsok prémiuma­ként kiutalt bort a szociális és kulturális alap terhére írták. Leleményességben azonban az a termelőszövetkezet visz el minden pálmát, amelyikben a traktorosoknak juttatott bort és pálinkát védőitalként köny­velték el... •A­A kertes házak utcája című film rendezője szerint az új­ságírók jobban tennék, ha nem foglalkoznának annyit a film­gyártással. Nem beszélt a' le­vegőbe — és nem akarta meg­nehezíteni az újságírók dolgát —, produkált is egy olyan fil­met, ami direkt csábítja az új­ságírót arra, hogy ne foglal­kozzék vele. A közönséget is csábítja, hogy ne figyelje, mi történik a vásznon. Arra is csábítja, hogy lebeszélje isme­rőseit a film megtekintéséről. ■A­Gyönyörű kucsma, s a bőr- mikádón gallér, ugyanabból az anyagból. A gallér és a sapka között bájos eredeti babaarc es divatos frizura. Csakugyan eredeti arc, olyan, mint egy Shaw-dráma felvágott nyelvű kamaszlánya. — Statisztikus vagyok — mondja bemutatkozáskor a neve helyett, és csak úgy mel­lékesen hozzáteszi: Erzsi. — Most éppen a számosál­latokat számoljuk össze; készül róluk valami nyilvántartás. Ezek a parasztok ugyan kér­dezgetik, hogy minek az, nem tudják, de hát én nem sokat adok rójuk. — És maga tudja? — Én? Hát... kell. És ez a fontos! ★ , A termelőszövetkezet és a falu sok helyütt már ugyan­azt jelenti. Ami a falué, az a szövetkezeté, ami a szövetke­zeté, az a falué. Mégis... Ha a faluban öt termelőszövetkezet van, mindegyik alapít egy-egy könyvtárat, mintha saját lel­kiismerete megnyugtatására tenné, hogy tudniillik, költ a kultúrára. Ezek a könyvtárak (általában jelentéktelen kötet­szómmal, tervszerűtlen gyara­pítással) porosodnak a tsz- iroda, vagy a raktár valame­lyik szekrényében: s a község­ben — „általában” — csak a tanács könyvtárát látogatják az olvasók. A termelőszövet­kezetekben pedig — bőven akad példa erre — kézzel-láb- bal tiltakoznak az ellen, hogy a könyveiket egyetlen könyv­tárba, a községibe tömörítsék. A községi könyvtárba, amelyet hozzáértő, szakmai tovább­képzésre járó könyvtáros irá­nyít. Többet profitálhatnának a könyvekből, ha azok egyetlen könyvtárban fellelhetők len­nének —. ha a termelőszövet­kezetek a kultúra területén is belátnák a „nagyüzem” elö^ nyeit. , (krajcz&r) eredményeként szövetkezeti vezetőségi tag? Ezek ellen harcot hirdetni — egész egyszerűen ostobaság lenne. Mi tehát mos­tani viszonyaink között az osztály harc fő frontja? A ter­melés, továbbá a kultúra és az ideológia. Ebből következik, hogy a szürke hétköznapok termelőmunkájában elért siker ma a legforradalmibb cselekedet, ugyanis frázisokból .nem lehet felépíteni a szocializmust, utolérni a fejlett tőkés orszá­gokat, hanem kizárólag csak az anyagi javak bőségének megteremtésével. Ehhez pedig többet, jobbat, gazdaságosab­ban kell termelni az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt. Igen, ez ma a legforradalmibb cselekedet, mert ez viszi Leginkább előre a szocializmus és a béke ügyét. Vannak elvtársaim, akik szemérmesek módjára szégyel­lik a termelési agitációt mondani, mondván, hogy az már el­csépeltnek hangzik, holott akad gondunk a termelés területén és ezek megoldására való mozgósítás egyszerűen nélkülöz­hetetlen. Szívósan, türelmesen és következetesen kell meg­magyaráznunk mindazoknak, akiket illet, hogy az életszín­vonal növekedését nem elég csak óhajtani, mert az még soha­sem nőtt az óhajoktól. Nemhiába dolgozunk, de jelzők helyett inkább néhány szigorú tényt! 1956 óta a bérből és fizetésből élők reáljöve­delme 31, a parasztság fogyasztásának reálértéke 21, a lakos­ság fogyasztása 20 százalékkal emelkedett. Az 1958—60-as esztendőkben 180 ezer lakás épült. Az elmúlt két esztendőben szerény mértékben emelkedett az életszínvonal, s nem rejtjük véka alá, hogy miért. Részint azért, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése a vártnál korábban következett be, s ez megkövetelte beruházásaink átcsoportosítását. Másrészt a nemzetközi helyzet éleződése hazánk védelme érdekében, szükségessé tette néphadseregünk felszerelésének modernizá­lását. No, meg a két aszályos esztendő sem hagyható figyel­men kívül. A kongresszus óta másfél hónap sem telt el és mit látunk. A párt nemcsak deklarálja, hanem nagyon ko­molyan gondolja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának növelésével. A párt és a kormányzat a szociális juttatásokkal az arra legjobban rá­szorult rétegek helyzetén kívánt javítani, amikor bejelentette az özvegyi nyugdíjak, a szülési szabadságidő és zz ingyenes kórházi kezelési idő felemelését, a gyógyászati segédeszközök egységes ómnak 15 százalékban való megállapítását. A ja­nuár 1-cl életbe lépett árleszállítás évi 300 millió forint meg­takarítást jelent a lakosságnak. S hogy ez a sor miként fog folytatódni, az alapvetően a gyárakban, az állami gazdasá­gokban és termelőszövetkezetekben dől el. Emlékszem, amikor az 50-es években egyszer idehaza jár­tál, egészen elképedtél az újságok hangjától, a bombasztikus frázisoktól, -hogy reggel, délben, este, otthon, munkában és szórakozóhelyen, állandóan oktattuk a népet. Előtted sem ismeretlen, hogy ez ma már mind csak rossz emlék. Hol van már az a szellemi áporodottság! Fejlődésünk sodrában, meg­változott életritmusában egy új szellemi atmoszféra alakult ki. Az emberek igényesek, lehullanak róluk a sematikus frá­zisok, a szépen megmagyarázott, de közelről sem szép tények. Az emberek igénylik, hogy komolyan és felelősen beszélje­nek velük. A húsbavágó problémákat is megértik, ha nyíltan, köntörfalazás nélkül, őszintén feltárjuk előttük nehézségein­ket, gondjainkat, mert senki ne gondolja, hogy ilyenek nin­csenek. Hol van már az az idő, amikor féltünk a vitáktól, mert mai állásfoglalásunkat esetleg holnap revidiálhatjuk. Nem félünk, magunk igyekszünk olyan légkört teremteni, ami szüli a vitát. Ezt azért tehetjük, mert a párt politikája tudo­mányos és reális, elhajlásoktól mentes, következetes lenini politika. Senkinek sem kell attól tartania, hogy évente válto­zik a párt politikájának alapja, hiszen több mint hat eszten­deje töretlenül előre haladunk. A meggyőzést, az érvelést jó­zanság jellemzi. Arra tanítjuk az elvtársakat, hogy szemé­lyekre való tekintet nélkül, kritikusan és önkritikusan tárják fel a hibákat, hogy mind az érvelés, mind a bajok feltárása csak akkor igazán célravezető, ha mentes az általánosságok­tól és konkrét. Ki tagadhatja eredményeinket? Még ellenségeink sem, akiknek ha tetszik, ha nem, számolniok kell gyors iramú gaz­dasági és politikai fejlődésünkkel, a párt és a nép egységé­vel, amelyek mintegy növelik a világban, a nemzetközi fóru­mokon a Magyar Népköztársaság „árfolyamát”. Lenne mivel dicsekednünk, s mégis a mértéktartás, a szerénység a domi- nens, mint ahogy azt Kádár elvtárs kongresszusi beszédeiben is olvashattad. Kedves Barátom! Levelem végére értem, az új esztendő­ben is erőt és jó egészséget kívánok, a békéért, a demokráciá­ért és a szocializmusért vívott harcotokhoz.” ölel barátod: BOROS BÉLA mint négy évvel ezelőtt? EZ'.a munka semmivel sem lesz ke­vesebb és könnyebb, mint az előző ciklus munkája volt. Igaz, az épület hatalmas alap­köveit leraktuk, de az építés további szakasza finomodó, nagyobb szaktudást igénylő építőket követel. Ehhez a mun­kához az egész társadalom ereje szükséges. Az egész nép együttes tapasztalata, segítő­készsége és őszinte bizalma szükséges. A tanácsi munkába egyre szélesebb tömegeket kell be­vonni, a demokratizmus széle­sítésére hívja fel figyelmünket a VIII. pártkongresszus hatá­rozata. Világos, hogy a ránk váró nagy feladatok teljesíté­séhez a Hazafias Népfront, a nőtanács, a szakszervezeti és egyéb politikai és társadalmi szervek aktíváinak segítségére, feltétlenül szükség van. A ta­nácsok végrehajtó bizottságai mellett mintegy 15 ezer főnyi aktíva segédkezik és fontos munkát végez. Az aktívák munkáját kell tanácsainknak még szervezettebben, még eredményesebben irányítaniuk. Végrehajtó bizottságainknak és a mellettük működő választási szerveknek most az a legfőbb feladatuk, hogy segítsék a Ha­zafias Népfront választási munkáját, teremtsék meg an­nak előfeltételeit, hogy a feb­ruár 24-i választásokon népünk egysége, a szavazások eredmé­nyeiben is megmutatkozzék. Varga Mihály beszámolót tartottak, amelye­ken közel 300 ezer választó je­lent meg. A tanácstagok foga­dóóráinak száma 26 ezer, s ezen mintegy 90 ezer ember jelent meg. A tanácsi állandó bizottsági tagok közvetlenül foglalkoztak a választókat érintő szakigazgatási felada­tokkal. Választóik javaslatai alapján napirendeket dolgoz­tak ki a vb- és a tanácsülések­re. Ehhez adatokat gyűjtöttek és a közösség, a nép érdekében határoztak. Csupán a két utób­bi évben 9176 állandó bizott­sági ülést tartottak megyénk­ben. A szakigazgatási szervek munkáját is . vizsgálták, taná­csaikkal, észrevételeikkel segí­tették és 3644 helyszíni ellen­őrzést végeztek. Ha a tanácsüléseken végzett munkát is figyelembe vesszük, amelyeken a tanácstagok 65— 67 százaléka rendszeresen részt vett, nyugodtan elmondhatjuk, tanácstagjaink törődtek azok­kal a feladatokkal, amelyekkel választóik megbízták őket. Nem értékelhető kellő mó­don ebben a pár sorban a ta­nácstagok négyéves munkája. De azok a tanácstagok, akik a felsorolt számok mögött rejlő munkát a gyakorlatból isme­rik, tudják, hogy mennyi után­járás és tennivalót igényelt, hogy csak egy példát mond­junk: a 18 milliós értékű tár­sadalmi munka megvalósítása. Most ismét választásra ké­szülünk. Az új tanácstagok előtt vajon kisebb feladat áll, — Idős Tuza József útőr vagyok — mutatkozott be, és a közeli fának támasztotta la­pátját. Nem egy különös foglalkozás ez, mégis, az utóbbi hetekben szerte az országban, sokat be­szélnek munkájukról. Tuza bácsival Sírok és Tarnaszent- mária között találkoztam. Las­san esteledett, s az idős útőr vállára vett lapáttal igyekezett hazafelé. Kérdések nélkül is mesélt az elmúlt hetek mun­kájáról. — Mint útőr, még fiatal va­gyok, csak az ötödik esztendőt taposom a Sírok és Tama- szentmária közötti országút négy és fél kilométeres sza­kaszán. Egyébként már elmúl­tam ötvenéves. Nyáron nem sok ez a négy és fél kilomé­ter, alig egy jó séta, de most egy nap is kevés, hogy végig­járjam a szakaszt. — Igaz, hogy jelenleg már csak az utak leszórósa jelent munkát, de járt volna csak erre egy héttel ezelőtt. Sok helyen méter magasan állt a hó, alig haladtam a lapáttal néhány métert, mögöttem a szél már ismét az útra gyűj­tötte a havat. Hideg is volt, nem győztem a munkát. Nemegyszer éjszaka is kint voltam az országúton. Több társammal együtt küzdöttünk a hóval, átsegítettük a kocsi­kat a torlaszokon. Gyakran előfordult, hogy egész kara­ván gyűlt össze, s a gépkocsive­zetőkkel szinte átemeltük a járműveket a járhatatlan út­szakaszon. Most már, hogy enyhült az . idő, a meredek, jéggel borított lejtők leszórása jelent munkát. Munkaidőről nem beszélhe­tünk, mert kora reggeltől egé­szen sötétedésig az úton va­gyok, sőt, még most is gyako­riak az éjszakai riasztások. Egyik fiam szintén útőr, s 6 is panaszkodik, hogy sokszor három-négy éjszaka egymás­után nem alszik, lapátolják az országúton a havat, szórják a homokot. Nyáron még csak hazamegyünk ebédelni, de most egész nap a tarisznyából élünk. így beszél munkájáról, s az­tán elmosolyodik: Nagyon várom már a tavaszt... Lapátját vállára veszi, bú­csúzik, s a több mint tízórai munkából hazafelé indul. Ebé­delni, vacsorázni, pihenni. (tóth)

Next

/
Thumbnails
Contents