Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
IÓ63. február 12., kedd BTBPOJS *G S Mikor több, a kevesebb kukorica? Kedves Tóth néni! Még ■ most is a fülemben csengenek panaszkodó szavai, amelyekkel legutóbbi találkozásunkkor traktált a tornácra kiakasztott kukoricatuzérek alatt. Meglepett, milyen szép kukorica termett azokon a meredek domboldalakon, ame7 lyeken a búza is . egy-egy rossz évben csak a vetőmagot adja vissza. Kellemes örömet okozott e szép termés látása. Dicsértem. Ám hiába vártam, hogy Tóth néni is osztozik örömömben, ehelyett panaszáradatba fojtotta elismerő szavaimat. — A kukorica? Az nagyon szép, kedves — így kezdte — csak az a baj, kevés jutott belőle. Csak a háztáji terem már nekünk, pedig egész évben dolgoztam a közösben. — Ekként szólt és egy sóhajjal visszakanyarodott a régi szép, „ötholdás világba”, amikor 6— 8 szekérderékkal tudták csak hazavinni a kukoricát, most meg... két kocsit se tetejezhettek meg a terméssel. Mit is szólhattam volna akkor, hisz nem ismertem a család körülményeit, egykori, s mai életét, így csak hümmö- gettem az összehasonlításra: „bizony, a két kocsi az két kocsi, nem nyolc”. Másra tereltük aztán a szót, csak amikor beljebb kerültünk az otthonosan berendezett házba, ott ötlött fel bennem újból és újból a gondolat, miként is van a dolog ezzel a kukoricával, menynyire fedik az igazságot Tóth néni siránkozó szavai. Lehet-e, hogy ez az új világ ennyire megnyirbálta a Tóth család jövedelmét? A bizonyítás már a szoba berendezésén megkezdődött, a télire lezsírozott motorkerékpáron, amely a Pista fiúé, a vadászpuskán, amely a konyha fő helyét foglalta el, a bútoron, a mosógépen, a kívülről még vakolatlan, vadonatúj házon. Mégiscsak vissza kellett kanyarodni abba a bizonyos „ötholdas világba”, ha megközelítőleg is össze akarjuk vetni a család egykori, s mai jövedelmét. Visszakanyarodni oda, amikor szekérderék számra ömlött a kukorica a Tóth család magtárába. Akkor, az öt hold föld termése volt a család egyetlen bevételi forrása. Ebből fizették az adót, a szerszámokat, a család kiadásait, a biztosítást, mindent. — Hát, igen! Sok terményt eladtunk, hogy a Pistát taníttassuk, s mindent kifizethessünk, — ugye, így mondta, Tóth néni? i fél ezret, havonként. Akárhogy- is nézzük, jó nagy kocsi kuko- rica árát minden hónapban i Ingyen. Mert az öt holdnál- (ha tudott volna is mőtorkerék- . párt venni) ki lett volna olyan : gavallér egy karambolozó pa- i rasztfiúval, mint a mi társa- . dalműnk, amely nemcsak in • gyenés orvosi kezelést nyúj (ott, de anyagilag is támogatta a pórul járt fiút. És a többi hasonló egyéb jö- i védelemről még nem is szól- . tunk; Pista ösztöndíjáról, még i nem kalkuláltuk be az öt hold , után dukáló földjáradékot, a kocsi fát, amelyet a nyugdíjas anyós kapott a közösből támogatásként. Még nem szóltunk a tsz-kirándulásról, amely fejenként 300 forintba került. Sorolhatnánk még sok ilyen kiegészítő jövedelmet, de már ezt is ugyancsak nehéz lenne átszámolni-kukoricára, s összehasonlítani az egykori 8 kocsi- derékra való terménnyel. Szinte látom, milyen hitetlenkedve fogadná Tóth néni azt a hosz- szú kocsisort, amely a család évi jövedelmén vásárolt kukoricát hozná. Be se férne talán abba a kis utcába, s a veranda se igen bírná ki az ilyen megterhelést. A dolgok ily ismeretében szálltam tehát vitába Tóth néni siránkozó szavaival, s remélem, ezek figyelembevételével más szemmel nézi a tornácra kiakasztott kukoricafűzéreket, amelyek ugyan kevesebbnek tűnnek, mint egykor, de helyébe más, összehasonlíthatatlanul nagyobb értékek, jövedelmek kerültek a családhoz. Ha az összest, az egészet nézzük, s nem a kiragadott részleteket, mind közelebb kerülünk az igazsághoz, s nem járunk úgy, mint az egyszeri ember, akinek egy egész tyúkot adtak, s, az kihúzva belőle egy tollat, keserű arccal siránkozott: ,.Egy szál tollal fizettek ki, mikor egész tyúkot érdemelnék”. Miközben magáénak mondhatta áz egész tyúkot, csak az egy szál tollat látta belőle. Gondolom, Tóth néni is nevetne az ilyen emberen, s biztatná, ne csak a tollat, a tyúkot is nézze. S e példával zárom is sora- im, abban a reményben, hogy j rövidesen megkapom Tóth né- j ni egyetértő, vagy vitázó sora- •it. s érveinkből, ellenérveink-' bői mielőbb kiteljesedik majd I a teljes igazság, s talán lesz-1 nek, akik okulnak belőle. Üdvözlettel: i Kovács Endre i S a család minden tagja azon iparkodott, miként lehetne ebből a kis földből gondtalanabb életet biztosítani. De hiszen majdnem minden holdra egy ember eltartása jutott... Ennyi elegendő is volt az „ötholdas világról”, s inkább a család további sorsának alakulása érdekelt, hogy mai érveket tudjak felsorakoztatni Tóth néni panaszára. Arra igyekeztem választ keresni, mi van a látszólagos nagy különbség mögött, amelyet Tóth néni az „ötholdas világ” javáfa könyvelt el, s amelyet a hazaszállított kukorica mennyiségén mért le. j Számoljunk tehát. (Csak szóljon Tóth néni, ha valami nem stimmel.) Most is dolgozik a család, kivéve a nyugdíjas anyóst, akihez minden hónapban 240. forint nyugdíjjal kopogtat a postás. S máris megállhatunk a számadásban. Ennek az egyelőre kevéske nyugdíjnak évi összegéből — gondolja csak el, Tóth néni — mekkora kocsi kukorica kerekedne, s ami a fö, ezért most nem is kell dolgozni, az állam adja a földművelő öregek istápolásá- ra. A család többi tagja, persze, dolgozik. Tóth néni is. A közösben. A fizetsége? Az őszig teljesített 180 munkaegységre 32 forintjával számolva kapott majd hétezer forint értékű terményt és pénzt. Számítsuk át ezt is kukoricára-. Tetézve is jó néhány kocsival kitelne e pénzből. S a családnak Tóth néni keresete csak „mellékjövedelem”. A pénzt a férj hozza, aki a lemezgyárban hengerész lett, miután a begyűjtés idején elpártolt a földtől. Most 2400-at keres, de a jobb hónapokban megközelíti a háromezret is. Legkevesebb 30 ezer forint tiszta pénz ez évenként, s ha ezt ismét kukoricára váltjuk, már csak tonnákban tudjuk kifejezni értékét. Pista is pénzt hoz a házhoz. Igaz, nősülésre gyűjt, de arra a néhai világban is félre kellett volna tenni a kukorica árából. 1800-at keres, mint előadó a tervosztályon. Üri- ember, a régi fogalmakkal mérve, aki nem verejtékét, hanem eszét adja a család boldogulásának. S Pistánál ismét megállhatunk egy kicsit. Fiatalember, szereti a rohanást, így történt, hogy motorjával elvétette a kanyart, s összetörte magát. Hónapokig feküdt betegen, S ki fizette könnyelműsége árát? Az állam. Táppénzt kapott, másParadicsom-kombájn Kaliforniában a nagyüzemi paradicsom termesztők régi kí- \ ánsága volt olyan gép munkába állítása, amely az érett paradicsomot betakarítaná. A kívánt gép megszerkesztésénél a nehézséget az okozta, hogy az egyes paradicsom-töveken a gyümölcs nem egyszerre érik be. Évek során olyan fajtákat tenyésztettek ki, amelyek szinte percnyi pontossággal egyidőben, érlelődnek. Ezeket egy betakarítógép segítségével dolgozták fel. A gép a növényt a gyökere fölött elvágja és rázórostélyon továbbítja a gyümölcselválasztó' szerkezethez, amely az érett gumót a levelektől elválasztja és válogatószalagra továbbítja. Négy személy osztályozza itt nagyság szerint a gyümölcsöt és futószalagon továbbítja a géppel párhuzamosan haladó tehergépkocsin elhelyezett ládákba. A gépi betakarításhoz 12—13 személyre van szükség, hogy a hagyományos módszerekkel dolgozó 60 ember munkáját elvégezze. — n. j.— A gyerek napok óla ja, csendes, tisztelettudó. 11 a valami kérés elhangzik, már pattan, rohan és teljesíti: — Mi van ezzel a gyerekkel? — kérdem. Fogalmam ' sincs — tárja szét karját az anyja . . . — Nincs valami baja, esetleg lappangó betegség? Meg kellene vizsgáltatni orvossal. N ernyőn dolod? — Meg kellene — jön az aggódó egyetértés és most már kelten ügyeljük a szimp tornákat, amelyek egyre súlyosabbak, egyre aggasztóbbak. Tegnapelőtt már a. cipőjét is kipucolta. A helyzet egyre riasztóbb ... - Höhö - mondom értelmesen tegnap. — Minden megoldódóul ~ Mikor kapjátok a bizonyítványt, fiam? — Szombaton — mondja ibolya-szerénységgel cs szinte beleolvad a szoba egyik szögletébe.- Te jó ég — nyögök fel a sejtéstől —, ha ez ilyen jó, milyen rossz lesz a bizonyítvány!? Ráförmedek: — Rosszalkodjál már. te kölyök! Félek, hogy még ennél is. rosszabb lesz a bizonyítvány. Nem rósz- szalkodik, helyette ki- megy a konyhába, jövendőbeli férfi létére: mosogatni . . . Ö, átkozott atyai sors! (-6) ■y/sssm CSÁK A FELE TRÉFA Szellemi vetélkedő az egri KISZÖV székházban VALÓBAN csak a fele volt tréfa mindannak, ami ezen a szellemi vetélkedőn mosolyra derítette az embereket, mert a kérdések egytől egyig komolyak, elgondolkodtatok voltak, s a válaszok széles látókörről, a szövetkezeti dolgozók tájékozottságáról vallottak. Az egri KISZÖV-ben vasárnap megrendezett megyei szellemi vetélkedő vezetője — Pálos Miklós — volt a biztosíték arra, hogy e felnőttek körében annyira kedvelt játék gyorsan pergő, valóban szellemes volt. Pálos Miklós minden alkalommal talált valami odaillő kiegészítést, ha a versenyző elakadt, vagy zavarba jött, s neki köszönhető az, hogy a nézőtéren nem csak drukkoltak a nézők, hanem időnként harsány kacaj, is rengette a falakat. A meghívón ígért művészek mind eljöttek. Hollós Hona meghatóan kedves melódiákat, csupa szív dallamokat énekelt, a vidám, nagyon fiatal és kedves Dómján Mária pedig kacagtató, vidám, űrrépülős slágerparádét adott elő. A közönség első száma után szívébe zárta Majláth Jenőt, akinek dalait a szép szöveg, a „valamiért énekelt” mondanivaló jellemezte. Valóban, még a műsornak is csak a fele volt tréfa, mert a dalok, Tatár Eszter szavalata a déré mellett tanulságot is adott, s Reményi József zongorajátékát is a fivált a mezőnyben Szabó Tamás részlegvezető, aki első lett ezen az estén, Nagy Sándor, a KISZÖV technikusa, aki második lett, s így ők ketten tovább jutottak az április 28-án Miskolcon megrendezésre kerülő országos vidéki középdöntőre, de megérdemelten lett harmadik, s kapott jutalmat Németh László, az egri szabó ktsz dolgozója is. Ez a szellemi vetélkedő arról tanúskodott, hogy a fiatal szakmunkások ma már nem állnak meg a szakma elsajátításánál, nem maradnak meg a „szakma keretei között”, hanem általánosan művelt emberekké képezik magukat, s megállják a helyüket nemcsak a szakmában, de a szellemi vetélkedő színpadán is. (ádám) Tegnap Egerben tartotta évi rendes közgyűlését az Eger és Vidéke Méhészszovetkezet. A gyűlésen mintegy 110 küldött jelent meg, akik képviselték a községek méhészszövetkezeti tagjait. Pók Tibor ügyvezető megnyitója után Gáspár Tibor elnök számolt be az elmúlt évi munkáról. Elmondotta, hogy a méhészszövetkezet immár hetedszer tartja évi rendes közgyűlését. A hét év alatt taglétszámuk 600 fölé emelkedett és még az elmúlt évben is 23 méhész kérte felvételét a szövetkezetbe. Az egri méhészszövetkezet ezzel a legnagyobb taglétszámú vidéki méhész szövetkezet lett. Az elmúlt évben különösen sokat tettek a méhészek szakmai ismeretének bővítéséért. Öt községben ismeret- terjesztő előadásokat tartottak. Ezenkívül Egerben hat alkalommal oktatták a méhészeket, A Tanárképző Főiskolán előadásokon és gyakorlati oktatáson keresztül segítették a mezőgazdasági politechnikai oktatást. Munkájuk eredményeképpen az elmúlt évben közel 200 méhész ment az ország különböző részére. vándortanyákra. így vált lehetővé, hogy a méhészszövetkezet tagjai szerződésüket túlteljesítve, mintegy 650 mázsa mézet adtak át közfogyasztásra. Az elmúlt évben a szaküzlet forgalma is növekedett és ezen keresztül is nagyban javult a gazdálkodás. A szövetkezet másfél éve banki hitel nélkül gazdálkodik és csupán az elmúlt évben 1400 000 forint forgalmat bonyolítottak le. A beszámoló után Pók Tibor ismertette a szövetkezet számszerű eredményeit, majd Vadas Elemér, a felügyelő bizottság elnöke tette meg - jelentését. A beszámolók után élénk vita alakult ki, melyben mintegy 22 felszólaló méhész mondta el véleményét a szövetkezet gazdálkodásáról. Felszólalt többek között a gyűlésen részt vevő Kocsis Sándor, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ igazgatója. Tájékoztatást adott a méhészek előtt álló feladatokról és ismertette • az országos méztermelési eredményeket. Részt vett és felszólalt még a gyűlésen Kollár Lajos, * MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője, aki elismeréssel beszélt a szövetkezet eredményeiről. (Sz. L.) nőm, halk, melodikus előadásmód jellemezte. PÁLOS Miklós köszöntötte elöljáróban azokat, akik részt vesznek a szocialista brigád- mozgalombari, kiemelte a hevesi építő- és a gyöngyösi cipész ktsz brigádjait, s nekik ajánlotta az estet, majd az elődöntő 8 legjobbja felült a színpadra, s kezdetét vette az izgalmas játék. Nyolc versenyző állt rajthoz, s a jó válaszokra kiosztott korongok nyomán hárman maradtak a szünet utáni második fordulóra. A kérdések — meg kell mondani őszintén — nehezek voltak, s nagyon széles tárgykörben mozogtak. Magyar és világirodalom, földrajz, művészet, tudomány és politika egyaránt szerepelt Pálos Jdiklós céduláin. Különösen kiMegtartotta évi közgyűlését az egri méhészszövetkezet 6S0 mázsa mézet adtak közfogyasztásra hogy pecsenyének adjam át neki a néhai tojások kiforrt bel- \ sejét. Gázlángot gyorsan el-! zárni, igen, de azután? A mű j tönkrement, a tyúké és az j enyém, a közös mű. Bélyeg a j homlokomon: selejtgyártó. Döbbenten nyúlok a lábas után: megharap a fülével, veszettül forró, ezt elfelejtettem, ámulatomban. .Maugham: én beletettem a sót a vízbe! A világ forog vélem: hová kell önteni ezt a tojáslét, ezt a buta sűrűséget, a szeméttartóba., a vízvezetékbe? Most már a konyha is bosszúit áll, a tányérok kinevetnek, rajtam kacag a gáztűzhely, ujjal mutat rám a seprűnyél. Az igazi férfi nem adja meg magát! Üjabb lábas, újabb fejtörés — no most zománcos- ba, Maugham: beleteszem á vízbe a sói! A gyufa nehezen gyullad, vizes kézzel, ó, olvasó, nehogy megfogd a gyújtó foszfor os fejét! Indulok az éléskamrába \ újabb tojásokért. Lassan,' lábujjhegyen, óvatosan, léleg- \ zetvisszafojtva, közben min-: denre fülelve, közömbösnek ! j mutatott arckifejezéssel: meg í] ne sejtsék a tojások, hogy meg [; akarom főzni őket! Óvatosan,'] lágyan, apai szelídséggel te- j ] szem őket a vízbe, álmodjanak ■ szépeket. Mi lesz, nem tudom. . A végzet kezében vagyunk, ó, tojások. 1 BODÓ BÉLA i meg is fordulnak, másik cso- dc: most válnak eledellé, fehérje, zsír, vitamin... Ekkor valami roppan. A tárgyak zaja olyan különös, lefordíthatatlan beszéd! A tojások összekoccannak. Az anyatyúk féltése rohant talán be a konyhába, óvni ivadékait a forró víztől. Még egy roppanás! A tojások belsejében valami történt. Ez is titok, legalább nekem. Ijedten látom: fehérje és sárgája fellázadt a mészhéj börtöne ellen, vulkán tör ki, a lábast habos tajték borítja, tojásláva ömlik, fehér hab, sárga málladék, vulgárisán, mintha a tojások helyén rántotta úszna a lábasban, mindinkább növekedve. Ha így megy tovább, túlcsurog a lábason, konyhán, lakáson, emeleten, eltemet a vizes rántotta, ej, mi a kő, tyúkanyó, kend, — mi ez, je.tlatorc, vér- . bosszú? A víz lobog, mint a szerelem, a tojások pattognak, a félelmetes, undok rántotta növekszik, mit tegyek? <■ Talán rosszul választottam a lábast? A felelősségérzet most már leránt hínárjába, elvesztem. Hogyan lehetne a repedéseken visszadugni ezt az illegális rántottat, ezt az elvize- ződött fehér-sárga masszát, miért is nincs egy macskám, A Művelődésügyi Miniszté- •ium pályázatot hirdetett a 3udapesti Műszaki Egyetem, tz Építőipari és Közlekedési Vfűszaki Egyetem, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, t Veszprémi Vegyipari Egye- em. az Eötvös Lőránd Tudo- nányegyetem, a Pécsi Tudo- nányegyetem, a Szegedi József Attila Tudományegyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, az Egri Tanárképző Főiskola, a Pécsi Tanárképző Főiskola és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola különböző tanszékein betöltendő tanári, illetve docensi állásokra, (MTI Pályázati hirdetmények TOJÁS dóm volt már szép nőkkel, irodalmi remekkel, fasisztákkal hódító zenékkel, — most itt ez a lábas ... Hideg vízben kell-e feltennem, vagy forróban? A tojásokat lepje el természetesen a víz. Maughamnál olvastam: sót kell tenni a vízbe, nehogy a tojások megrepedjenek. Éljen az irodalom! Körmömet egy kicsit megpörkölte a gyufa, mikor, a tüzet meggyújtottam. Pfff... a gáz fúj egyet, óriás vörös láng, aztán elalszik. A konyha, úgy látszik, idegennek tart, pedig az én bérleményemhez tartozik, az én konyhám. Gázszag van. Aztán: az életben minden megoldódik egyszer. Szabályos lábas, szabályos gázláng, szabályos víz, benne a tojások és só, ahogy Maugham irta, Éljen! Nincs más hátra, mint kivárni a tíz (?...) percet, míg a tojások megkeményednek. Kimehetnék a konyhából, nyertem áz életből tíz percet, ez alatt a technikai civilizáció tojást főz nekem, már tudniillik a lábas és a gázláng. De: nem tudom levenni a szememet a lobogó vízről. Micsoda jó csoda: az égő gáz meleggé változik, bugyborékolt at ja a vizet, a tiknyomok (tojások) topognak' a forróságban, néha Az alábbit tréfának szántam: lélegzetvételnyi balesetemről, De a tréfálkozás mögött a gyakorlati életben való botorkálásaim jelképe ez, s nemcsak az enyém. Néha a legegyszerűbb dolgokból is megbukunk. Tanulság? A tanulság mindenkinek a maga dolga. Tehát: én, megrögzött városi, ember, csak ezt a négy tojást látom; az egyszerű feladat, forralni .kell őket vízben, hogy a fehérje, sárgája megkeményedjék, aztán majd mindegyik tojást negyedébe vágni a vacsoratálhoz. Az emberiség előtt úgyszólván nincs lehetetlen. De az ügyetlenségnek sincs határa, én pedig az ügyetlenekhez tartozom. Vagyis előbb lábast kell keresni; micsoda titkai vannak a konyhaszekrénynek! Mennyi tárgy szolgálja az embert. Ezek itt darálók. Lusta vagyok rágni? Megaprózzák a húst, a mákot, a diót, én csak nyelek, ezért vannak daráló rabszolgáim. Szita! Nem tudom, mire való, de van. Ha kikérdeznek: személyi tulajdonom: sok-sok könyv, ruhák, fehérneműk, golyóstollak, képek, apró szoboralakok — és egy szita. Ez a lábas talán jó lesz. Tatán? Most döntenem kell, alumínium, vagy zománcos — a felelősség súlyának múzsája kezd rám nehezedni. Azt hallottam, legjobb tojást főzni ... lie melyikben? Annyi kalan-
