Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

1963. február 8., péntek nepojsag 3 Ütemes taps helyett, ütemes munka nyíltan és utána nyugodtan álomra hajtható fővel szólhat­nak hozzá. Volt idő. amikor a hibás politikai koncepció következ­tében suttyomban, vagy nyíl­tan, a politikailag nem eléggé érett tömegek mindenért a szocializmust hibáztatták. Pe­dig csak a vezetést kellett vol­na a' hibákért is, s azért is, hogy politikailag nem eléggé érettek. Most például baj van a tüzelőellátással! Szidták már a TÜZÉP-től kezdve a minisz­tériumig jó néhány szervün­ket, keserű-tréfásán legjobban az ügyben ártatlan Meteoroló­giai Intézetet, de senkinek sem jutott eszébe — legalábbis épeszű embernek nem —, hogy ezért a szocializmus eszméjét, annak igazságát, a párt politi­kájának helyességét vonja két­ségbe ... Volt idő, amikor a kibonta­kozó és bizony nem mindig megfelelő ütemben előre lép­delő szövetkezeti mozgalom gyengeségéért sommásan az eszme, a szövetkezés gondola­ta, a szocializmus hibáztatott. Pedig akkor sem a szövetke­zeti mozgalomban, mint sok­kal inkább a szövetkezeti poli­tikában volt a hiba. Mo6t, hogy a szövetkezés uralkodó forma lett hazánkban és a többségében jól záró termelő- szövetkezetek mellett, sajnos, még akad jó néhány keveset fizető szövetkezet is, — lám, a józanul mérlegelők között ki akad, aki ezért a szövetkezeti mozgalmat, az eszmét hibáz­tatná Hibáztatják elsősorban az aszályt, hibáztatják a ve­zetést, gyakran a még meglevő bürokráciát, gyakran még egy­mást is a szövetkezeti tagok, de a párt politikájának he­lyességét senki. « Nagygyűlések, kisgyűlések, termelési tanácskozások, köz­gyűlések, — egy kicsit most összejött, — ez tény. De eze­ken a tanácskozásokon, ame­lyekre szívesen és érdeklődve mennek el az emberek, sem az előadók, sem a hallgatók nem próbálják kölcsönösen meg­győzni egymást arról, hogy ami nálunk van, az már a tö­kéletesség teteje, hogy Kánaán, az a nyomorúság országa eh­hez képest. Mindenki tudja, s örömmel mondja el, mit tett, mit tettünk az elmúlt évek alatt. Mindenki őszinte szívvel örül saját, a közösség munká­jának, a párt politikája sike­rének, az elmúlt évek gyors és nagyszerű fejlődésének. De a párt és a tömegek egyaránt azt akarják, hogy ez a tempó megmaradjon, sőt, ha lehet, gyorsuljon, hogy mindenkinek még több jusson az ország asz­taláról, hogy még erősebb, szi­lárdabb legyen a néphatalom hazánkban is. Akkor meg miért és kiért kellene hallgat­ni a hibákról, miért és kinek érdeke letagadni a nehézsége­ket? Kevés a tojás? Tehát több baromfi, jobb, tervszerűbb ál­lattartásra van szükség... Baj van a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésével? Te­hát több javítóbolt, több kis­ipari szövetkezeti egység szük­séges .,. Sok a selejt? Elfek­szenek az újítások? Kiskirály- kodik néhány vezető? Tehát tenni kell ellene, közösen ... A nép nagy tanácskozása fo­lyik ezekben a napokban, he­tekben. S ha a nép tanácsko­zik holnapjáról, akkor minden bizonnyal felnőtt módon, reá­lis mértékkel teszi... E ta­nácskozások a párt politikájá­nak helyessége mellett azt is igazolj ák, hogy frázisok nél­kül, a lényeget értve beszél és akar tenni mindenki ebben az (országban, ebben a megyé­ben is. Nincs szükség ütemes tapsra! Ütemes munkára van szük­ség! Gyurkó Géza Szülők akadémiája Gyöngyösön Kedden este Fejes János ta­nulmányi felügyelő előadásá­val kezdődött el Gyöngyösön az a sorozat, ami a szülők akadémiájának keretében el­hangzik majd. Az érdeklődés­re jellemző, hogy a kiadott 150 bérlet kevésnek bizonyult. Minden héten kedden lesz­nek az előadások az I. sz. is­kolában, amelyek után kon­zultáció következik. Az akadé­miát a TIT-tel közösen szer­vezte meg az idén is a nőta­nács városi szervezete. A ,megyeben minden út fúrható Kiváló munkát végeztek a Közúti Igazgatóság dolgozói Vasárnap déltől tegnap dé­lig, szinte megszakítás nélkül dolgoztak a Közúti Igazgatóság hómunkásai és jó munkájuk nyomán ma már a megyében minden út járható. A négynapos téli küzdelem­ben kiváló munkát végeztek a gyöngyösi és egri szakaszmér­nökök, Barczi Antal füzesabo­nyi, Lovász Pál hevesi és Vastag István ecsédi szakasz­technikusok. Pengő János és Tomasovsz- ki József hóekés gépkocsiveze­tők, Vona János kömlői, Pádár István pélyi, Robotka János nagykökényesi útőrök munka- területükön mind a négy nap alatt kiváló teljesítményt ér­tek el. Említést érdemel a három Utos vontatós, akik házilag szerelték fel hóekével gépü­ket, s egyes útszakaszok meg­tisztítása nekik köszönhető. Beszélgetnek az ut­cán: Phű. nem lehet kibírni ezt a mele­get... — Meleget? Meg vagy te őrülve? Most, hogy enyhült is az idő, mínusz hét fokot jósolt a meteo­rológia... — Nekem azt jósolhat, amit akar. Fő az önszuggesztió. — ? — Igen, mit csodál­kozol. Most beszug- geráiom magamnak, hogy kánikula van, s amikor az emberek hőgutától szenved­nek, elhitetem ma­gammal, hogy tél és hideg van. Hát nem nagyszerű ötlet? Phű, de meleg van, valósággal izzadok... — Csodálatos vagy, öregem. Micsoda öt­let! Zseniális. S most hová mész ebben a nagy melegben? — A kórházba... — Valami bajod van talán? — Lényegtelen sem­miség, megfázásos tüdőgyulladás... (-ó) Tegnap történt t Élüzemavalás Pa rád fürdőn A nagy menetelések idősza­kában, amikor testületileg, szinte díszlépésben vonultunk üzemi értekezletből a szak­szervezetire, vagy születésnapi díszünnepségről az önkéntes és szabad pártnapra, két me­netelés között ütemes taps és szakadatlan éljen töltötte ki a kevéske időt. Az emberek mentek, mert menni ugyan hi­vatalosan nem kellett, de min­denesetre nagyon ajánlatos volt: minek szerezzen magá­nak rossz pontot az ember... Tapsolni sem volt kötelező, de hátha látja a másik, s a másik is legtöbbször azért verte vö­rösre a tenyerét, hogy azzal is igazolja, méltó a bérszámfej­tési funkció ellátására. És természetesen voltak fel­szólalók is. Tisztelet a nem sok kivételnek, ezek a felszó­lalók a. legteljesebb mértékű egyetértésükkel biztosították az előadót és néhány szép frá­zis, valamint a pártjés a Szov­jetunió többszöri éltetése után ügy ültek vissza a helyükre, mint a kiscserkész, aki teljesí­tette napi jó cselekedetét. Az egyik értekezleten a hoz­zászóló a Karib-tengeri vál­ságról beszélt. Igaz, hogy napi problémákkal foglalkozó ter­melési tanácskozás Volt ez, de attól még nyugodtan lehetett volna beszélni a Karib-tengeri válságról, miután életünk napi problémái kétségkívül elvá­laszthatatlanok a külpolitika napi eseményeitől. De ahogy beszélt, s amit mondott, az kísértetiesen emlékeztetett a régi frázis-időszakra, azontúl, hogy „a békéért harcolni kell”, vajmi többet és okosabbat nem mondott. Illetőleg mon­dott volna — talán —, ha jó időben észre nem veszi; a ku­tya sem figyeli, mit fecseg itt össze. A frázisok kora véglegesen lezárult! Pedig majd 12 ezer ember szólalt fel a mostani jelölő gyűléseken. Hogy nem mindig szépen cirkalmazott szavakkal? Hogy talán nem mindenkor és mindenben he­lyesen? Hogy talán, sőt bizto­san bíráltak is ezek a felszóla­lók? — ez kétségtelen és ez nagyon jó. A jelölő gyűlések­re, s most a választási nagy­gyűlésekre nem menetelnek hosszú, tömött sorban a „meg­szervezett” tömegek. Jönnek egyenkinfc, kisebb társaságban, jönnek, mert meghívták őket és jönnek, mert tudják: amit ott mondanak nekik, az szín­igazság, ahhoz ők is őszintén, Tegnap délután Parádfür- dőn élüzemavatásra került sor. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság kollégiuma és a MEDOSZ országos elnöksége a Mátrai Állami Erdőgazdasá­got az 1961—62. gazdasági év eredményed alapján élüzem kitüntetésben részesítette. A baráti légkörben lezajlott ün­nepségen részt vettek az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság vezetői, az országos MEDOSZ- elnökség több tagja, a megyei és a járasd pártbizottság és ta­nács munkatársai, a testvér­üzemek képviselői, valamint a Mátrai Állami Erdőgazdaság dolgozói. Fila József, az erdőgazdaság igazgatója, az erdőgazdaság munkájáról, eredményeiről be­szélt Elmondotta, hogy a je­lenlegi siker, az élüzem-cím elnyerése több éves fáradságos munka eredménye. A négy év alatt mutatkozott 6 millió fo­rint veszteséget megszüntették és az 1961—62-es gazdasági évben közel 4 millió forint nyereséggel zártak. Hangsú­lyozta, hogy jelentősen hozzá­járultak az erdőgazdaság ki­magasló eredményéhez a 31 szocialista brigád tagjai. Az igazgató után Füleki László, az erdőgazdaság párt titkára, beszédében hangsúlyozta, hogy jelenlegi eredményeik megtar­tása biztosítottnak látszik, mi­vel az 1963—64-es évre 1066 dolgozó tett versenyfelajánlást. Üdvözölte az erdőgazdaság dolgozóit Dobi Ferenc, a MEDOSZ országos titkára, Holló Endre, a megyei pártbi­zottság munkatársa, Nedellczki Pál, a járási pártbizottság tit­kára, Dali István, a MEDOSZ megyei bizottsága nevében Adamkó József, a Nyugat- bükki Állami Erdőgazdaság igazgatója. Az élüzem igazgatójának 9 kitüntető oklevelet és a zász­lót ár. Sáli Emil, az Országos Erdészeti Főigazgatóság helyet­tes vezetője nyújtotta át. Az erdőgazdaság dolgozói között közel 100 ezer forint jutalmat osztottak szét Kedves színfoltja volt az ünnepségnek a mátrai úttörő­vasút -pajtásainak rövid kul­túrműsora. (tóth) Jégvitorlás kirándulások a Balatonon Amíg a Balaton jege meg­bízható marad, az IBUSZ Autobus Tours minden vasár­nap elindítja kiránduló autó­buszait Balatonfüredre. Ott a turistákat megfelelő szélviszo­nyok esetén indulásra kész jég­vitorlások várják, amelyeken ismert versenyzők viszik ki őket akár a jégpáncélba öltö­zött Balaton közepéig. A las­súbb vérmérgékletűek számá­ra fakutyák állnak rendelke­zésre, korcsolyát viszont • a turistáknak kell magukkal vin- niök. Ebédről és megfelelő adag forralt borról az IBUSZ gondoskodik. Mottói A pokolba vezető lit is jő szándékkal van ki­kövezve. ELKÉPZELHETÖ-E, H markazi „összeférhetetlenek“ hogy egy falu vezetői ha ta­lálkoznak, elfordítják a fejü­ket, hetekig nem szólnak egy­máshoz, s miközben úgy érzik, a közösség ügyében fáradoz­nak, jogos és vélt sérelmeiket kicsinyes bosszúkkal torolják meg, s torzsalkodásuknak az egész falu látja kárát? Elképzelhető? Sajnos, igen. De hogyan juthatnak idáig ve­zető emberek, kommunisták? Markazon több ok is közre­játszott ebben. Elsősorban gaz­dasági okok. Jó két éve még, amikor úgyszólván minden út- ravaló nélkül, de nagy hittel, akarattal indultak el a közös gazdálkodás útján a marka- ziak, vezetőik — Dér József tsz-elnök, Hacsavecz József párttitkár és Halász Béla ta­nácselnök — egymáshoz han­golva lépteiket, cselekedetei­ket, egységesen irányították a közösséget, örömben, bajban egyaránt osztozva. Az első év rekordtermést hozott. A hírnév rövidesen szárnyára kapta a Mátravöl- gye Tsz-t, ország — világ­hírű vendégek látogatták a fa­lut. televíziósok, filmesek, új­ságírók egymásnak adták a ki­lincset és a siker, a hírnév há­jas ördöge a vezetők közé te­lepedett. Kimondva, kimondatlanul is felmerült a kérdés: „Ki a le­gény a csárdában, kié az ér­dem?” Aztán a múlt év tavaszán a példátlan erejű fagy elvitte majdnem az egész’ termést. Nehéz év vart a markaziakra, akik még nem tettek elegendő tapasztalatra szert a közös gazdálkodásban. Ez a vezetők­re is vonatkozott e a hibák, amelyek e tapasztalatlanságból eredtek, újabb ellentéteket szültek. Egymásban keresték a hibát, bár szívükben „együtt sírtak a tőkével”, A maguk módján mindhárman a közös­ség boldogulását akarták, mégis az egységes vezetés, irá­nyítás helyett állandó civáko- dásba torkollott a kezdeti egyetértés. S A VEZETŐK jellemé­ből faka­dó hibák befejezték azt a dicstelen folyamatot, amelyet a siker indított el, s amely a balsikereken még jobban ki­teljesedett Hacsavecz József párttitkár, a közös vagyont féltve, a leg­kisebb hibákat is erélyesen szóvá tette, de túlságosan tü­relmetlen volt; olyan embert szeretett volna látni a terme­lőszövetkezet élén, akinek nin­csenek hibái, márpedig Dér József jó szervező községe, szorgalma, élelmessége, rend­kívül nagy tenniakarása mel­lett is vétett hibákat A veze­tőség megkérdezése nélkül el­indított egy házvételi akciót amelynek jogosságát senki sem vitatja, csak azt helytele­nítették, hogy nem kérdezte meg ez ügyben a vezetőség vé­leményét. Aztán a reprezentá­ciónál, a gépkocsihasználatnál, s egyéb ügyekben is előfor­dult kisebb ballépes, ha ehhez még hozzávesszük, hogy egyes alkalmakkor úgy érezte, hogy a bírálat személye elleni tá­madás, úgy érthető, hogy a legjobb szándékkal mondott bírálat is miként fordulhatott visszájára. A hibákkal szemben Halász Bein tanácselnök is erélyesen fellépett, de hajlamos volt időnként arra, hogy kívülről szemlélje a szövetkezet ügyeit, így aztán ahelyett, hogy a kö­zeledést keresték volna egy­mással, s együtt beszélték vol­na meg a hibák kijavításainak módját, ahelyett, hogy mozgó­sították volna a falut a fagy okozta több milliós veszteség pótlására, egymást járatták le a falu vezetői. ELŐBB MEG | mondták hibáikat, később egy­más háta mögött is, így eljött a kicsinyes bosszú, személyes­kedések ideje. Vágás, visszavágás. Kontra- rekontra. A tsz-irodáról elbocsátották Halász Bélánét, a tanácselnök feleségét. Ez tovább mérgesí­tette a helyzetet, s újabb visz- szavágásra adott okot. Mikor eljött a választási előkészület ideje, Dér József tsz-elnök, de Potoczkl János elnökhe­lyettes is, hiába remélte, hogy tanácstagnak jelölik. Végered­ményben az a meglehetősen furcsa helyzet állt elő, hogy a tsz vezetői nem szavazhatnak a község ügyeiben. Kontra... rekontra.,. szub- kontra... A párttííkár „kimarad” a tsz vezetőségéből. így ment ez hónapokon át. Ahol csak lehet, mellőztek egymást, s hajlamosak lettek arra, hogy csak a hibákat lás­sák. De legalább komoly kér­dések körül folytak volna a csatározások. De nem! Kéjjel csaptak össze olyan ügyekben, hogy a tsz-elnök miért ad kölcsön hordót a tagoknak, miért kaptak két kiló húst az irodisták, s az elnökhelyettes miért áll meg gombát szedni, mikor hivatalos ügyet intéz. És a szakítás — bármily fur­csa —, azért következett be a párttitkár és a termelőszövet­kezet elnöke között, mert más­képp vélekedtek az ' ügyben, hogy körtét, vagy szenet szál­lítson-e a tsz autója. ÍGY ŐRÖLTÉK egymás ide­_________ geit szinte eg ész éven át, s egymás iránti bizalmatlanságuk átragadt a falu népére is. Néhány hete el­terjedt a hír, hogy a kommu­nisták nem engedik az 50 fo­rintot . kifizetni munkaegysé­genként. Ezzel sikerült szem­beállítani a párttagságot a fa­lu népével, a tsz vezetőségé­vel. Az ellentét tovább mé­lyült. Egy alkalommal például a brigádvezetők egy pohár bor­ral akarták megünnepelni egy fontos munka befejezését. A párttitkár Is egyetértett ez­zel, de nem tartott velük. El­lenben megtudták, hogy a ta­nácselnökkel találkozott. Erre a brigadérosok szájában meg­keseredett a bor, piert úgy vélték, biztos feljelenteni ment. őket a párttitkár, akinek eszé­be se jutott ilyesmi, de a helyzet már annyira elmérge­sedett, hogy mindenki gyanús volt, aki él. A falu vezetői nemigen kö­szöntek már egymásnak, a termelőszövetkezet elnöke, ahogy találóan megjegyezték, „csak akkor ment a tanácshoz, ha a kutya zavarta be”. A ta­nácselnök viszont nem járt a tsz összejöveteleire. A helyzet tarthatatlanná vált. Megoldást kellett keresni, mert ilyen széthúzás, áldatlan állapot mellett nem lehetett nekivágni ennek a nehéznek ígérkező évnek, amikor már elfogyott az 1961-es nagy tartalék. Min­denképpen a falu látta volna ká­rát, ha a perlekedő felek nem tudnak, nem akarnak együtt dolgozni. A civakodó felek felajánlot­ták, hogy „félreállnak”. De le­het-e teljesen „lefejezni”' egy falut, egy közösséget, közvet­len a gazdasági év kezdete előtt? A kommunisták úgy látták, sürgősen döntést kell hozni az „összeférhetetlen” vezetők ügyében. Egy évig várták, hogy a járás vezetői, a felsőbb párt- és gazdasági szervek, a való helyzet ismeretében meg­nyugtató javaslatot tesznek az ügy megoldására, de a békítési kísérletek nem vezettek ered­ményre, a vezetők cívódása újból és újból fellángolt. Vé­gül is a falu kommunistái és a szövetkezet tagsága döntött a vezetők ügyében. A TAGGYŰLÉSEN, amelyei ____________________ részt ve ttek a tsz párton kívüli ve zetői is, kemény bírálatot kap tak a személyeskedő, elfogul) indulataikra hallgató vezetői Kommunisták és pártonkívü liek felháborodott hangon ítél ték el magatartásukat. „Szé gyen ez az egész falura, d még nagyobb szégyen azokra vezetőkre, akik nem bíznai egymásban, akik összefogd helyett a falu érdekeit félre téve, hónapokon át torzsalkod nak egymással”. így summáz ták a taggyűlésen az eset ta nulságait, de amellett, hog elítélték a perlekedő vezető kommunistához nem mélt magatartását, úgy látták, a szolgálja a közösség, a falu ér dekeit, ha helyükön maradna! s a-falu népével egységben bi zonyítják be: képesek kom munista módra vezetni, hi szén az egységre soha ilye: nagy szükség nem volt, min ebben a nehéznek ígérkező év ben. Ezt a döntést erősítette me a napokban lezajlott zárszám adó közgyűlés is, ahol a fal bizalmat szavazott a vezetők nek, abban a reményben, hog az egységes vezetésre tett fe gadalmuk nemcsak rövi „mosoly-szünetre” szól, d hosszú időre és a közössé, boldogulására. Kovács Endj*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents