Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

1868. február 6., szerda SlEPC JüAG 3 Elindulhat-e a XII-es akna a szocialista üzem címért? Az ablak üvegén át beszökő, hideg napsugarak fénykévéket, hasítottak a sűrűn gomolygó cigarettafüstbe, A gyöngyösi XII-es akna üzemvezetői iro­dájában összegyülekezett bri­gádvezetők gondolatai a né­hány perccel korábban elhang­zott kérdések körül kalandoz­tak. összegezni a megtartott brigádgyűlések eredményeit és kimondani a végső szót: Elin­dulhat-e a XII-es akna a „Szo­cialista üzem” cím megszerzé­séért? Lesz-e elegendő erő és lel­kesedés megvívni ezt a bonyo­lult, de nemes harcot? A meg­választott bizottság szerződést köthet-e végre az üzem fel­sőbb szervével, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszttel? Nem is értekezlet ez a mai, a maga hivatalos, ríferev for­máival, mint ahogy ezt Kertel József üzemvezető és Varga János főmérnök is hangoztat­ták. A brigádvezetők családias, közvetlen és őszinte hangú megbeszélése volt, ahol az öt fős létszámú csapatot vezető vájár is ugyanolyan joggal szólal fel, mint az egészet ösz- szefogó legfelsőbb brigádveze­tő, az üzemvezető, vagy a fő­mérnök. A döntés egy kérdésben már az összejövetel elején megszü­letett: itt most mindönkinek nyilatkozni kell. Kimondani a saját, de a bri­gád véleményét is. Senki nem húzódozhat a beszédtől, ne­hogy homályban maradjon a legkisebb probléma is. A véleményt mondók hang­ján, a beszéd tartalmán érző­dött, hogy a tolmácsolt gon­dolatok a bányában, a munka­helyeken születtek, és aki el­mondta, helyt is áll értük. Minden szó érték,i egy .tégla, amely év végére erős bástyá­vá tornyosulhat. Csupán néhányat ragadunk ki a felszólalók közül, ami jel­lemző- a jelenlegi hangulatra, másrészt, ami problémát je­lent, és megoldásra vár. Fel­legvárt Endre, a 64-es pajzs­front brigádvezetője százhúsz ember nevében beszélt. — Már többször meghány- tuk-vetettük szerződésünk minden egyes pontját. Egy sú­lyos problémánk van, még­pedig a továbbtanulás. A yi- déki dolgozóknál váltóharma­dos munka esetében ez nehe­zen megy. Valamiféleképpen közös nevezőre kellene jut­nunk az érintett községek pe­dagógusaival, és minden aka­dály elhárulna a siker útjából. Ahogy a többi hozzászólásból leszűrhetjük, a legtöbb brigád­nál gondot okóz a tanulás. Nem az akarat hiányzik, ha­nem a munka és a tanulás ide­jének az összeegyeztetésé. Bi­zony, a kérdés megoldásában a járás pedagógusaira terelő­dik a figyelem. Meg tudják-e teremteni a lehetőségeket, hogy 25Ö falusi bányász beül­hessen az iskolapadokba. Igaz, az új tanév kezdetéig még né­hány hónap áll rendelkezésre, de helyes lenne a szervező munkát már most, idejében megkezdeni. « A gépműhely brigádjainak nevében Bognár Béla, beszélt. Elmondotta, hogy nem a régi összetételű brigáddal indulnak, amely már elnyerte, korábban a szocialista brigád címet. Sok az új ember és ez a tény sok problémát is jelent. Itt is a to­vábbtanulás okoz gondot. Itt egyeseknél nem az idő hiányzik. hanem az akarat. De ezeket az embereket az idő és a brigád jó szelleme meggyőzi majd, nézetük helytelenségéről. Kakas József főáknász az alábbi szavakat mondta: — Induljanak el a „Szocia­lista üzem” címért! Ha nem is érjük el, akkor is sokat lendít rajtunk ez a mozgalom. Helyes az óvatosság, de helytelen már a kezdet kezde­tén olyasféle gondolatokat ápolgatni, hogy hátha nem ér­jük el. Mert a felszólalásokból az a meggyőződés érződött, hogy indulhatunk, és a célt, amit magunk élé tűztünk, el kell érni. Mert a nehézségeket mindenki tisztán látja, de ez nem okozhat megalkuvó néze­tet, vagy kishitűséget. Veres Sándor brigádja csak ebben az évben alakult. Tudja, hogy mivel tartalék frontot művel­nek —, amely mindig a terme­lés szükségességének a függvé­nye —, évközben több esetben kell munkahelyet változtat­niuk. Ennek ellenére ezt mondja: — Újak az emberek, nem nagyon ismerik az itteni viszo­nyokat. De akarat van bennük. Tudom, hogy nehéz, göröngyös lesz az utunk. Sokat kell még tennünk a célig, de bízunk benne, hogy elérjük. B. Kovács István, a híres hevesi F—4-es brigádnak a ve­zetője, szintén a brigádban fellépő húzódozásról beszélt. Elmondotta, hogy nála nincs akadály a továbbtanulással, de vannak a brigádban Olyanok, akik nem akarnak beülni az iskolapadokba. Őszinte szó volt éz, ha ném is valami lel­kesítő. A problémát nem rej­tette véka alá, így megvan a lehetősége annak, hogy a ren­delkezésre álló idő alatt szép szóval meggyőzzék a húzódo­zóka t. Néhány javaslat is elhang­zott a további munkával és szervezéssé! kapcsolatban. Ed­dig górtdot ókozott a brigádók időnkénti szétbontása. Oláh Ferenc bányamester ígéretet tett, hogy az elkövetkező idők­ben a lehetőségekhez mérten óvakodni fóg az egyes brigá­dok szétszedésétől, más mun­kahelyre való telepítésétől. Olyan javaslat is született, hogy a szocialista címért küz­dő brigádok — főleg a fenn­tartó csapatokról van Szó — ezután saját maguk legyenek munkájuk elbíráló?. Az aknászók csupán ellen­őrzést gyakoroljanak ezeken a munkahelyeken. A megválasztott négytagú bizottság néhány nap múlva megköti a szocialista szerző­dést a Mátravidéki Trösztnél. Az üzem ezer dolgozójának véleménye és akarata alapján kicsúcsosodnak azok a pontok, amelyekkel az üzem elindul ebben a versengésben. A lel­kesedés megvan, most már csak szervezés kérdése, hogy az üzem év végére sikert, vagy kudarcot könyvelhet el. Laczik János SÜAKASITS ÁRPÁD munkás, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke ÚSZTA GYULA mezőgazdasági munkás, a Magyar Honvédelmi Spórtszövetség elnöke „Sxénjelentés“ Gyöngyösről Sajriós, még mindig az idő­járás a legfőbb téma. És ami ebből fakad: kéll-e félnünk a további téltől? Lesz-e elégendő szén? Ezeket a kérdéseket tet­tük fel ml is Gyöngyösön, né­hány helyen. 4% iskolákban A városi művelődésügyi osz­tályon Fejes János tanulmányi felügyelő a következőket mon­dotta: . — A város összes általános Zárszámadás Markazon Nagy érdeklődés előzte meg a markazi Mátravölgye Ter­melőszövetkezet hétfői zár­számadó közgyűlését. A kér­dés az volt, hogy a szinte pél­da nélkül álló fagykár elle­nére ki tudják-e osztani az 50 forintot munkaegységen­ként? A szövetkezeti gazdák re­ményei valóra váltak, mert a nehéz év ellenére is majdnem hétmillió forint jövedelemhez jutottak a szövetkezet tagjai. Ezzel a szép összeggel Dér Jó­zsef, a termelőszövetkezet el­nöke „számolt el”, A felszóla­lók — köztük Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, a járási pártbi­zottság első titkára — a hibák őszinte feltárása mellett arról beszéltek, miként lehet meg­alapozni az idei jó gazdálko­dást, s miként lehet szilárdí­tani a vezetők és a tagság egységét Az ellenőrző bizottság be­számolója után a tagság egy­öntetűen elfogadta a vezetőség beszámolóját és a határozati javaslatot. iskolájában megkezdtük a ta­nítást hétfőn. Mindenütt ele­gendő szén van. Annyi válto­zás lesz, hogy keddtől, 5-től kezdve a felső tagozat jár majd délelőtt iskolába, hogy a kicsiknek né kelljen a reggeli nagy hidegben elindulniok otthonról. A délutáni tanítás 1 órakor kezdődik, s rövidített szüneteket tartanak az órák között. A tornatermek és elő­adók fűtését megszüntetjük, tehát minden foglalkozást az osztálytermekben tartunk. A felnőtt oktatásra ezen a héten még nem kerül sor. — Mi a helyzet az óvodák­ban? — A napközik és az óvodák rendesen működnek. Ahol a létszám csökkent, ott összevo­násokat végeztünk. Néhány óvónőt máshol foglalkoztatunk. A középiskolákban is érdek­lődtünk. A gimnáziumban csak 12 tantermet fűtenek, s így a 24 osztály két csoportban jár iskolába. Nyolctól tizenegyig és tizenegytől kettőig. A leg­melegebb termeket választot­ták ki. Harminc perces órákat tartanak. A felnőtt oktatás ezen a héten itt is szünetéi. A megszokott rend szerint, midden korlátozás nélkül taní­tanak a mezőgazdasági techni­kumban és az iparitanuló-inté- zetben. Ez utóbbiban szénszü­net sem volt. 4 1 ÜZÉP-nél Szombaton és vasárnap 1* volt szénkiadás. Az ecsédi kül­színi fejtéstől megállás nélkül szállították a szenet. Hogy áll­nak most? — Szenet minden mennyi­ségben tudunk adni — közli Méhész Lászlóné, a telep ve­zetője. — Fennakadás nem lesz. Van fa is, mintegy 60 va­gonnal. Az utóbbi napokban átlag 30 vagon szenet adtunk ki. Pénteken végigjártam az iskolákat, hogy a tüzelővel való ellátásuk mértékéről tá­jékozódjam. Közölhetem, hogy szén miatt nem kell a tanítást szüneteltetni nálunk. A telepen van szén, arról meggyőződtünk. Minden a szállításon múlik. ★ A rövid jelentés — «ínyt. Biztató. És bízzunk, — az idő­járásban is. , (gmf) Az erdész és az agronómus — fent, a kis hegyi faluban — egész télen birkózott egymással. Ahogy a fiatal tanítónő, Mária megérkezett, nyomban elkezdték. A birkózáson persze nem azt kell érteni, hogy időnként ölre mentek, s megdögönyözték egymást... Ajjaj, huncu­tabbak annál a mi embereink. Mert nem lett volna semmi baj, ha Mária, a tanítónő, nem születik olyan fekete hajjal, s azt a fekete hajat hetenként nem fésüli át valami észbontó, új frizurába. Hol leengedte, s az szétterült vállán, mint egy fekete palást, hol fölrakta kontyba, vagy egy hirtelen jött ötlettel átcsapta jobbra az egészet. De még ez is bocsánatos bűn, ha egy őszinte pillanatában azt mondja vagy egyik, vagy másik gavallérjának: — Köszönöm, hogy néha meglátogat, de kérem, ne fáradozzon. De nem mondta! Ha az egyik jött, arra mosolygott, ha a másik, akkor meg arra. Az erdésznek — Bodrog Andrásnak — ígérte, hogy nyáron megtanul lovagolni, mivel Bodrog lóháton jár. s minden reggel vágtázik egyet az erdőben. Ügy hiszi, ettől jobb sport nincs, nem is lehet. Ilyenkor az erdész, ha nem riasztotta Volna vissza a lány kétes pajkossága, ölbe kapta volna a tanítónőt, de ehelyett csak jött-ment nagy léptek­kel a szobában, Orbán Sándornak? Az agronómusnák?.,. Csakis azt, hogy megtanul motorozni, mert attól modernebb, kelleme­sebb nincs is, mint amikor az ember rohan szembe a szél­lel, s hogy erre az alkalomra direkt nadrágot csináltat majd, mert a. szoknya az olyan buta jószág, alácsap egy kis szél és mindjárt kész a kényes helyzet. . Az agronómus beletartja fülét a beszéd áradatába, de mivel kevésbé romantikus, mint az erdész, inkább arra gon­dol: ez nagyon biztató, és szép ... Csakhogy egyelőre hár­man vagyunk. És ez sok. Mert vetésforgót készíthet három ember, értekezleten ott lehet az egész falu, de tavasszal motorozni? Oda nem kell több, csak egy férfi és egy nő. Valamivel le kell járatni ezt a zöldkalapos erdészt, kihessenteni ebből a fészekből. Mondja is rögtön: — Drága Marika ... mondja ... az erdész... ez nem hozott még magának semmi ajándékot? Mert látja, ha én lennék az ő helyében, már régen itt énekelne, ebben a szo­bában egy csodaszép madár. Mondjuk... mondjuk ... egy császármadár;.: A tanítónő szinte sikongott az őrömtől: — Jaj, de szeretném, istenkém, de szeretném, ha lenne egy' császármadaram, — s olyan igézőén nézi az agronó- rnust, hogy az majdnem égő végével kapja be a cigarettát, s nem is tud tovább maradni. Megy, mint akit végképp megbabonáztak. S korán fekszik, hogy másnap idejében mehessen az erdőre... Megfogni a császármadarat. TÓTH BÉLA: szár n ládát Az erdész, keresztülvágtázott már a falun néhányszor, végre látja, eltűnt a motor a tanítónő kapujából, hát he­lyette oda állítja a lovat, megköti, s megyen be. Most még frissebbnek és egészségesebbnek látszik az arca, mint más­kor. Vágtázás közben valahonnan messzi nyugat felől lan­gyos áramlatot érzett által úszni a tájon, s ettől olyan fur­csa Ideges lett, hogy jóformán szólni sem tud Máriához, csak rója a szobát keresztül-kasul, nagy léptekkel. — A gazdász jó fiú ám, — csicsergi a tanítónő. — Ígért nekem valamit. Csakhogy nem mondom meg, mit. Holnap már hozza is. Az erdész megtorpan. A gazdász? Holnap már hozza? Ugyan mit? Aztán lassan mosolyra derül. — Mit hozhat? Mi van ilyenkor a határban? Bogáncs- kóró? Ha-ha-ha — nevet és csapkodja a térdét. —. Vagy nyulat hoz? Kisnyulat? Hirtelenében elhallgat. Zavartan kalapja után nyúl, pislogat a tanítónőre, majd gyorsan elmegy. Elmenőben szól csak vissza: — Egy erdész nem ígérget... De cselekszik. Mária korán magára maradt. Az ablakhoz lép, hogy a cigarettafüst után kiszeliőztessen és ahogy kitartja az arcát a szabadba, megérzi, hogy a ház elé lopakodott a tavasz. Sóhajt. — Vajon hová ment az erdész? És mit hoz? — tűnődve csukja be az ablakot, s amikor eszébe jut a császármadár, ledobja magát a sezlonra és felkacag, hosszan, úgy, hogy rázkódik a kis fekhely és minden zugot betölt a nevetés. Az agronómus már kora reggel az erdőbe érkezik. Előbb alapos terepszemlét tart, mert a császármadarat igen körülményes dolog rabul ejteni. Először is ki kell választani egy jókora bokros területet, hogy el lehessen rejtőzni az erdő hímes pletykása, árulkodója, a feketerigó elől. Nehogy idő előtt riassza az amúgyis gyanakvó madársereget: „Csekk, csekk ... csiribiri. Vigyázat, embert látok.” Másodszor: szerezni kell egy sípocskát, amivel az ember jól utánozhatja a császármadár szerelmi üzeneteit. Majd így csapja be az áldozatot. S mindenek fölött nagyon türelmes­nek kell lennie. Már reggel van. Teljes az erdei zene-bona. Apró szén­cinegék tisztogatják a fák törzseit, kis felcserek, s időközön­ként figyelmesen körülhallgatnak: hát a mester dolgozik-e? Igen. a harkály is kopog. A varjak — mint komoly hivatalnokok — időnként ki­szállnak szántott területre, s nagy károgással térnek haza. És néha megszólal a síp is. Ritkán, de igen szabályos hangon: Titü-ri-tti, ti-ti. Az agronómus egy bokorban fek­szik és vár. De válasz egyelőre még sehonnan. Ismét jelez. Senimi. • Lehet, már költenek — gondolja, mert ennyi idő után lehetetlen, hogy még választ se kapjon. Néha fogytán a tü­relem, de mégis kitart. Nem hiszem, hogy késtem — mélázgat — most van a párzás. Nehéz lesz megfogni? Annál nagyobb a dicsőség. És valóban, déltájon választ kap. Igen messziről, az irá­nyát sem tudja pontosan, mert visszhangzik az erdő, de fő, hogy válasz jött. Figyeli a hangját: vajon hím, vagy tojó lesz? Tojónak véli, mert a hang erőtlen és nagyon lassan közeledik. Az agronó­mus egy szünetben óvatosan előre kúszik, most innen küld üzeneteket. Meg lesz a csodamadár. Csak nehogy elügyetlen- kedje. Kéznél legyen a kalap, s hirtelen rácsap majd, erősen rászorítja, meg ne szökjön. Mert legtöbbször úgy van, hogy az ember becsalogatja, s amikor már biztosnak véli a fogást, akkor szökik el a madár. Ezért elhatározta, hogy ennél a bo­kornál makacsul kitart. Jó sűrűlömbú, jól bújtat, itt várja be, hadd jöjjön helyébe és akkor zsupsz, rá a kalapot. Sípolgat szorgalmasan, az izgalomtól egyre melegszik, mert jön a madár szaporán, talán mégiscsak hím lesz, de nagyon fiatal. Nem baj. Mindegy, csak legyen. Beálcázza magát gallyal, csupán pár méterre lehet már a kis bolond. Ilyenkor kell vigyázni a vadásznak, nehogy elragadja az indulat, s meggondolatlanul elriassza a küzdelmek árán be­csalogatott, ritka madarat. Szinte még a lélegzést is vissza­fojtja, s lassan emelkedni kezd fektéből, hogy annál nagyobb erővel csaphasson zsákmányára. Most!!! S ekkor hirtelen egy nagy test csapódik mellé. Emberi alak. Gallyal betűzdelve, kezében egy sípocska, Es egy kalap, lecsapásra készen. Zöld kalap! Az erdész! A két férfi legszívesebben szé.iiel szaladna, de az ijede­lemtől semmire sincs gondolatuk. Csak felállnak és nyélde- kelve nézik egymást. Kézben a kalapot, a madárcsalogatő sípot és a szivarzsebbe, ingnyakba tűzdelt gallyakat. És a tavaszi erdő áthatolhatatlan sötét lesz... Mária, a tanítónő, esténként azóta is leskelődik ablakon, kapun. Nem jönnek. Egvik sem ión. Pedig annyira várja azt a csodálatos császármadarat — ó, mindegy már ki hozza. _ de annyira szeretné látni és otthon fogva tartani, hogy már a kalitkát is elkészítette neki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents