Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

1963. február 28., csütörtök RCPOJSAO >?■ Díszünnepséget tartottak , a Fegyveres Erők Klubjában hordákat.” A s2ovjet hadsereg sikereit, amelyek a világhábo­rú harcai során követték útját, a nyugati hatalmák ís elismer­ték, sajnos azonban nem ta­nultak belőle, ök azok, akik ma, szerte a világon, folytat­ják háborús uszításaikat. A szóvjet hadsereg nem-viselt és a jövőben sem visel igazságtalan, támadó há­borút, de a jövőben is meg­semmisíti az agresszort, meg­védelmezi a szocializmus igaz ügyét — fejezte be ünnepi be­szédét Pupits Péter. A beszédet hosszan tartó taps köszöntötte, majd az In- ternacionálé hangjai után vé­get ért az ünnepség. Ezután a megjelentek előtt levetítették Az első út a csillagokhoz címé szovjet dokumentumfilmet. K. G. Atomsugárzás ellen — egy csésze tea Teiji Ugái japán tudós állí­tólag megállapította, hogy a tea tannin-tartalma és a Stroncium—90 felbonthatatlan vegyületet alkot. Teiji Ugai professzor ebből azt a követ­keztetést vonja le, hogy atom­sugárzás ellen igen hatékony gyógyszer a nagy mennyiségű erős tea fogyasztása. Uj remény a kopaszodóknak Dr. Daniel Koprince michi- gani bőrgyógyász új eljárással igyekszik segíteni a kopaszo­dókon. A fejbőrnek arról a ré­széről, ahol még sűrűn nő a haj, miniatűr darabokat, átül­tet a kopasz területekre. Egy alkalommal mintegy 15 ilyen miniatűr átültetést lehet vé­gezni, s az orvos tapasztalatai azt mutatják, hogy az átülte­tett haj egy hónapon belül el­hal ugyan, de helyébe végle­gesen kinő az új. Óceán a Szahara alatt dósok hozzáláttak, hogy meg­állapítsák, milyen mennyiség­ben lehet a föld mélyében és milyen területen húzódik el. A vizsgálatok során rájöttek, hogy a földkéreg alatt nagyobb kiterjedésben mint egész Fran­ciaország területe tárolódik és mélysége néhol az ezerkétszáz métert is eléri, vagyis valósá­gos óceánt képez. Közel hat­százezer négyzetkilométerre teszik a föld alatti tengert, amely az Atlasz hegységtől Líbiáig terjed és szélességében is ilyen kiterjedésű. A vizet most már sok helyen élőhozzák és segítségével gyümölcsös és konyhakertté varázsolják az eddig kietlen Szaharát. N. J. Néhány évtized előtt a Sza­hara a legkieüenebb, legví- gasztalanabb sivatagnak szá­mított. Tengernyi szenvedések között vándoroltak a futóho­mok szélkavarta tengerében a tevekaravánok és soknapi ván­dorlás után értek csak el egy- egy oázist, ahol megpihenhet­tek a pálmafák szegényes ár­nyékában és vízzel olthatták szomjukat. Nagy vállalkozás­nak számított az is, mikor kü­lön erre a célra konstruált autókon átszelték a sivatagot. A tudósok — a múltból fenn­maradt feljegyzések alapján a Szahara alatti földkéreg mélyén sokféle kincset sejtet­tek. Gázt, olajat, rezet, man­gánt, szent, ólmot, titánt, sőt aranyat is. Ügy sejtik, hogy az Algéria déli részén elhúzódó Haggar hegységben urán-elő­fordulások is vannak. Az olaj feltárására a munkák megkez­dődtek és fúrás során Hassi Massod falunál, amely ma már a sivatag szívében virágzó vá­rossá fejlődött, 120 méteres mélységből hatalmas vízár csapott fel. Valóságos áldás­ként hatott, mert a víz nem­csak a szomjúság oltásához volt szükséges, hanem a mun­ka folytatásához, az útépítés­hez, sőt magához az oiajfúrás- hoz. A háromezer méter mély­ségig való fúrás nem sikerül­hetett volna, ha vízzel a fúró­tornyokat nem lehetne hűte­ni. Itt olyan bőséggel tört elő a víz, hogy elpárologtatásávál az átlagos 45—50 fokos mele­get is le lehetett az elviselhe- tőségig hűteni. A víz felbukkanására a tu­Világnézeti nevelés a műszaki oktatásban Nem a középiskolák és nem is az egyetemek műszaki ok­tatásáról \an most szó, ha­nem az üzemekben folyó munkásakadémiákról, a mű­szaki tanfolyamokról és kü­lönböző műszaki előadások­ról. Megyénk majdnem min­den üzemében folynak ilyen előadások, szakmunkások és segédmunkások, régiek és újak, szám szerint több ezren vesznek részt benne. Műszaki előadások közben, tehát amikor az előre gyár­tott elemek és szerkezetek építőipari hasznosításáról, az új szerszámgépek alkalmazá­sáról, vagy éppen az automa­tizálásról van szó, sziiksé- ges-e világnézeti nevelést adni? Vagy a mérnök, tech­nikus szakembertől csupán a legújabb módszerek, adatok és tények Ismertetését vár­ják? Nem, feltétlen szükség van a világnézeti nevelésre is. ma már szinte egyöntetű a vélemény nálunk. De ho­gyan, milyen mértékben és milyen módszerekkel? Úgy véljük, a felvetett kérdésre általános, mindenütt és min­den előadó által használható örök érvényű „mankót” sen­ki sem adhat. Figyelembe kell venni a hallgatók össze­tételét, politikai képzettsé­gét, a szakmai előadást ki­egészítő egyéb előadásokat. Ennek mérlegelése után dönt­sön az előadó, hogy miként vonjon párhuzamot az ember szerepének a technika fejlő­désében — kapitalista és szo­cialista viszonyok között —, hogy mit jelent a termelő­erők fejlődése nálunk és Nyugaton. Természetesen az előadó világnézeti-politikai felfogása, gazdaságpolitikai, sőt filozófiai képzettsége is meghatározó tényezőként szerepel, hogy milyen mér» tékben és főleg milyen ered­ménnyé! t egez műszaki elő­adás közben világnézeti fel­világosítást. Senkit sem biztatunk arra, hogy cgy-egy műszaki meg­állapítás. módszer, vagy adat ismertetése után merev póz­ba vágja magát és brosúra­idézeteket szavaljon. De tényként kell elfogadnunk- hogy a termelőerők és ter­melési viszonyok mögött ál­talában lemaradt a szocialis­ta tudat fejlődése. Éppen azért a hivatását szerető szakember ne mulassza el as alkalmat, hogy az új ismeret­anyag tolmácsolásával egy­idejűleg rámutasson a tech­nikai haladás irányára, a fej­lődés ütemére nálunk és a kapitalista világban. Érzékel­tetni lehet és kell, hogy a műszaki fejlesztés, a gazda­ságosság, vagy éppen az élet­színvonal állandó emelése nem öncél, hanem egymással összefüggő és mindannyiunk közös érdekét kifejező törek­vés. Közös céljaink megvaló­sításában elsősorban a ma­gunk erejére kell támasz­kodnunk, de számíthatunk a szocialista országok baráti segítségére. A műszaki oktatás világné­zeti neveléssel való kapcsola­tairól vitáztak hétfő este az egri TIT-klubban Bruzsa László, a TIT budapesti tu­dományos titkárának beve­zető szavai után. A téma szükségességére egyértel­műen igent mondottak, de a módszereket vitatták. A ho­gyanra hamarosan gyakor­lati példákkal akarnak vá­laszt adni. Várjuk a folyta­tást. (F. L.) Megmutatták, mit tudnak « . • Látogató úton az egri Patyolatnál — Ezután még erőteljeseb­ben, nagyobb lendülettel dol­gozunk ... >— mondta Csomó János, az egri Patyolat Válla­lat igazgatója. Hasonló lejelentést, ígéretet számtalanszor hallunk a min­dennapi életben. Talán egy kissé zsargonízű, s az, aki az írógép mellett ül, gondolkodik, leírja-e? ... Ebben az esetben nyugodtan igent mondhat, még akkor is, ha a nyelvhelyesség, vagy a stilisztika mint vita- tárggyal foglalkozik, többek között az.„erőteljes” és a „len­dület” szóval. Az egri Patyolat Vállalat közelmúltja és jelene hallgatott, látva, hogy a fia nem figyel rá. Vince, mielőtt az épületbe .lé­pett volna, megfordult, s visszaszól a még mindig ott álldogáló anyjának: — Nem me­gyek, ezt mond­ja meg neki, én innét el nem megyek! Ebben van az én erőm! — Kezé­vel mulatni akarta, de meg­gondolta magát. — Ne álldo­gáljon ott — szólt szelídeb­ben, most elő­ször szelíden, menjen csak, s várjon meg ötkor. Az asszony odaköszönt még a kapusnak, ki­ment az utcára, s lassan lépke­dett tova az építkezés hosz- szú kerítése mellett. Ked­vetlenül lépke­dett és csende­sen sírdogált, mintha csakva- lavi elviselhe­tetlen forma­ságnak kellene eleget tennie. Románból fordította: Ferenc Lajos jón ötkor a kapunál! — s gyor­san elrohant. köhögni kezdett, s behúzódott gyorsan a bódéba. — Nem megyek, — ismétel­te szüntelenül Vince, s majd szétvetette a düh. — Nem me­gyek, de hagyjuk ezt! Hagy­juk ezt! — Apád megparancsolta, hogy gyere, — szólt megint az anyja felindulva, — dolgozni dolgozhatsz, ahol akarsz, akár vele is, vagy ... — Nézze, —• mondta Vince olyan lassan és csendesen, hogy az anyja nyomban elhall­gatott tőle, — nézze, — és fe­jével a széles négyszögben emelkedő épületre intett — nézze, de nézze meg jól! Az asszony felemelte tekin­tetét, de jóformán meg se néz­hette az épületet, Vince erő­teljesen megragadta a karját: — Rám nézzen — kiáltotta csaknem örömmel — nézze, milyen erős vagyok! — Jó, jó, de ebben a ruhá­ban ... — próbált volna szól­ni az anyja. — Igen, ebben, eltalálta! — mondta fojtott hangon — el­találta! — Jó, de miért? — kérdez­te dadogva az anyja. Néhány pillanatig hallgattak mind a ketten, majd siránkoz­va megszólalt az asszony: — Azt mondod, hogy nem jössz, Vincém, kedvesem, azt mondod, hogy nem jössz? A fiú bámulva nézett az anyjára, lehajtotta a fejét, s vállát vonogátta. — Ö! Nem értett meg sem- Irut! Nem értett meg... vár­(Csont István illusztrációja.) — Mit tudnék én mondani... beszélt volna az anyja, de el­Haja kibomlott, magasba len­dült kezével azt kezdte igaz­gatni. — Hagyjuk ezt! — szólt rá Vince indulatosan. Az anyja észrevette fián a szokatlan he­vességet. — Hagyjuk ezt, — ismételte — inkább azt mondja meg, miért jött? — Ide nézz, ezt hoztam ne­ked ... — kezdte megszégye­nülve az anyja, s lehajolt a ta­risznyáért, amit Vince eddig észre sem vett. — Minek pirult el? — ha­jolt le anyjához Vince, hogy jobban lássa az arcát. — Ugye azért jött, hogy hazavigyen? Az asszony némán bólintott, anélkül, hogy a fiára nézett volna. — Haza kell gyere — mond­ta ki határozottan — apád megparancsolta, hogy ne mer­jek hazamenni nélküled. Szi­gorúan megparancsolta. __ Így? — kérdezte Vince, s id egesen kezdett járkálni az ' anyja körül, — tehát így? Megparancsolta? Mondok én magának valamit, most azon­nal. Mondja meg apánuiak, hogy nem megyek! — Nem jössz haza? — cso­dálkozott el -az anyja, szinte lustán nyújtva a szót, mintha jólesne, hogy végre akad, amin elcsodálkozzék. Valójában mérges volt, halántéka kivö­rösödött. — Csomagolj, s jössz velem, de azonnal! — kiáltot­ta, hogy visszhangzott tőle az egész környék. A kapus, aki eddig is figyelte őket, hirtelen » cAj'üiLő dallőbjojii... dóik és zenészeik is vannak: zeneszerszámuk a sokhúrú bandura, amely — az egykorú írások szerint — már a 16. szá­zadban is népszerű volt. A kormány minden segítsé­get megad a tehetséges együt­teseknek. Ezek részben az ál­lam költségére, részben a tö­megszervezetek anyagi eszkö­zeivel szerzik be a hangszere­ket, színpadi ruhákat, stb. A népi ének- és táncfesztiválo­kon legjobban szereplő együt­tesek jelentős jutalomban ré­szesülnek. A népi együttesek — kultúr- házak, képzőművészeti stúdiók stb., gondját a városi és terü­leti, tanácsok végrehajtó bizott­ságainak a művelődésüggyel foglalkozó társadalmi szervei viselik. Ezek száma az Ukrán SZSZK területén meghaladja a százat Társadalmi a felké­szültség, a műsor színvonalá­nak ellenőrzése is: anyagi el­lenszolgáltatás nélkül, érdek­lődésből és ügyszeretetből vég­zik színészek, énekesek, zene­művészek, pedagógusok. Az elmúlt nyáron Csehszlo­vákiában részt vett az évente megrendezésre kerülő ének- és táncfesztiválon a novográd— volinszkiji kultúrház ének- és táncegyüttese. Magával sodró táncuk, szívből áradó dalaik költőisége és dallamgazdasága olyan sikert aratott, hogy ha­marosan számos meghívást kaptak különböző országok társadalmi szerveitől. Legutóbb most Sorrento művelődési klubja várja vendégül az együttest. A Szovjetunióban már több mint kétmillió tagot számlál­nak a hasonló együttesek, mintegy 90 000 jnüvészeti ve­zetővel, akik ugyancsak sza­bad idejükben, nemes kedv­telésből végzik - ezt a munkát: fiatal pedagógusok, orvosok, agronómusok, mérnökök, de sok helyütt gyári munkások és kolhozparasztok is. Az ukránok — dalos nép. Jhletőjük századok óta a ter­mészet, festői tájaival, ember- szeretetük és hazaszeretetük. Kitűnő énekeseik mellett ugyanolyan kitűnő mesemon­sok mindenre magyarázatot ad. ■ Közelmúlt? ... 150 ezer fo- : rintos tervlemaradás. Ezzel a számmal az 1960-as év „dicse- : kedhet”. S miről beszél 1962? A kongresszusi versemyfelaján- : lás 233 százalékos teljesítésé­ről ... a vállalati terv 125 szá­zalékos teljesítéséről. Valamikor egy év leforgása alatt négyszer cserélt gazdát egy fontos vezető beosztás... És ma? A vállalat dolgozói, vezetői közötti szoros, megértő együttműködés eredménye­képp a helyi ipari vállalatok között második helyezést ér­tek el Heves megyében *— a kongresszus tiszteletére indí­tott munkaversenyben. Erről beszél ékesszólóan az MSZMP Heves megyei bizottságának elismerő oklevele, a megyei tanács 10 ezer forintos pénz­jutalma és a nyereségrészese­dés: 25 napot fizettek ki a vállalat dolgozóinak! — 1958-ban elérte az élüzem címet a vállalat — mondta Szederkényi György főköny­velő. — Azóta semmi... s most a- vállalat megmutatta, mit tud,.. Három év alatt a termelési értéket majdnem a duplájára emeltük, s ez ko­moly eredmény! Nagy Józsefné csoportvezető a felsőruha részlegnél. Vizs­gálja a már kitisztított ruhá­kat, s küldd vasalásra. — Mit szól a kitüntetéshez? — Nagyon örülök... figye­lembe véve az előzményeket, szinte reményen felül jól sike­rült az elmúlt év. Tíz éve már, hogy a válla­latnál dolgozik, de ilyen szép eredményre nem emlékszik. Csirke János kazánfűtő mun­kája nagyban hozzájárult a si­kerhez, mint ahogy a vállalat valamennyi dolgozójának munkája. Csirke János a Pa­Ópíum a teve A keleti sivatagokban át­haladó karavánok az utóbbi időben új módszert alkalmaz­nak az ópiumcsempészésnéi. Az ópiumot speciálisan pre­parált kapszulákba helyezik, amelyeket a! takarmánnyal együtt lenyeletnek a tevékkel. Amikor a karaván rendeltetési tyblat „lelkét” kezeli, a kazánt, s bár munkája sokkál köny- , nyebb lett, mióta a gázt beve- , zették, állandóan, éberen kel­lett ügyelnie. Nem is volt semmi hiba. — A pénznek is örültem — mondta —, hiszen ki nem örül? ... Meg lehetünk eléged­ve, de nemcsak a vállalattal, hanem önmagunkkal is. — Igyekeztünk — mondta Csatlós Bernátné, a fehérnemű részleg csoportvezetője. — Itt, ezen a részlegen minden a jó szervezésen múlik, s ha jó, mindent — idejében — ki tu­dunk adni. Tudjuk, hogy a rendelők elégedettek, bár mor- gós embert mindig lehet ta­lálni ... Ha a szép eredmény­ről beszélünk, tegyük hozzá, hogy főképp azért van, mert a lakosság igényeit tartjuk szem előtt. S ha elégedettek, az már. dicséret. — Mit vesz a nyereségből? — Egy fiam, s egy lányom ván ... Őket ruházom fel. Mindenkinek van vélemé­nye — és elégedettségről ta­núskodó véleménye! — a nagy eseményről. Erdélyi Xgnácné fehérnemű-vasalónő a vezetők és dolgozók közötti harmoni­kus összhangot, megértést di­cséri. Régen, kilenc éve dolgo­zik itt, szinte minden munka­kört kipróbált, amíg a vasalás­nál „kötött ki”. — Ezután még jobban fo­gunk dolgozni ___ mindenkép­pe n megéri. A dicséretet, s a „tizenhar­madik hónapi fizetést” megér­demelten kapták az egri Pa­tyolat Vállalat dolgozói. Pontot tettek az eredményes esztendő végére és ösztönzést adott a további, szorgalmas, becsületes munkára, önmaguk és a lakos­ság érdekében. (hátai) s gyomrában helyére ér, felmetszik a tevék hasát és az ópiumot kiveszik a gyomrukból. A „Die Tat” ez­zel kapcsolatban azt írta, hogy amíg a sivatagi rendőrségnek nem lesz röntgenkészüléke, ad­dig nem vethet véget a kábí­tószercsempészésnek. műnk folyamán eddig nem­igen kötött a magyar nép olyan nagy jelentőségű egyez­ményt, amely ennyire segített volna gazdasági és politikai életünk megszilárdításában, életszínvonalunk és általános, egyetemes népi műveltségünk színvonalának emelésében, mint a tizenöt évvel ezelőtt megkötött egyezmény. „Ha va­lamely esemény súlyát, különö­sen ki akarjuk emelni, akkor azt az eseményt történelminek mondjuk. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ezt az egyezményt, is történelminek mondjuk.” Ezután Pupits Péter meg­emlékezett a szovjet hadsereg megalakulásának 45. évfordu­lójáról, amely hadsereg 45 év­vel ezelőtt Narvánál és Pszkov- nál első ízben aratott győzel­met a jól felszerelt imperia­lista csapatokon. „Csak a szov­jethatalom alatt születhetett ilyen hadsereg, amely a leg­mostohább körülmények kö­zött is diadalmaskodni tudott egy viszonylag jól felszerelt hadsereg fölött. A proletárha­talmat védelmező munkások és parasztok önkéntes csapa­taiból az évtizedek során a vi­lág legerősebb hadserege lett, amely megsemmisítette a tá­madó intervenciósokat, a ja­pán szamurájokat és a hitleri Kedden este hét órakor kö­zel százötven ember foglalt helyet az egri Fegyveres Erők Klubjának nagytermében, hogy részt vegyenek a magyar— szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának 15., és a szovjet hadsereg megala­kulásának 45. évfordulója al­kalmából rendezett díszünnep­ségen. Az elnöki asztalnál Polgár Miklós, az MSZMP He­ves megyei bizottságának munkatársa, Bihari József, az MSZBT Heves megyei elnök- helyettese, Pénzes József ez- redpárttitkár, dr. Csernik Jó­zsef, a Hazafias Népfront He­ves megyei elnöke, és Pupits Péter, az MSZBT Heves me­gyei titkára foglalt helyet. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Pénzes József köszöntötte a díszün­nepség részvevőit, majd Pu­pits Péter emelkedett szólásra. „Baráti és nem baráti orszá­gok egész sorával kötöttünk politikai, gazdasági és kulturá­lis egyezményeket — mondot­ta. — Ilyen egyezmények nél­kül modern állami lét szinte elképzelhetetlen. Világosan kell azonban látnunk, hogy ezek az egyezmények, megállapodások nem egyformán alapvetőek.” Pupits elvtárs elmondotta a továbbiakban, hogy történél-

Next

/
Thumbnails
Contents