Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

2

NEPOJSAG

1983. február 28., csütörtök

A békés együttélés politikája az egyetlen ésszerű politika

Hruscsov beszéde Moszkva Kalinyin választókerületének gyűlésén

MOSZKVA (TASZSZ): Szerda délután a Kreml kongresszusi palotájában gyűltek össze Moszkva Kalinyin kerületének szavazópolgárai, hogy találkozzanak képviselőjelöltjükkel, Nyikita Hruscsovval. A nagygyűlést egyenesadásban közvetítette a moszkvai rádió és televízió és ezt az adást több ország, köztük a magyar televízió is átvette.

A nagygyűlést Taiszija Kutyepova, az SZKP Kalinyin kerületi bizottságának első titkára nyitotta meg. Vaitalij Szilantyev, a Sarló és Kalapács Gyár művezetője bejelentette, hogy gyáruk dolgozói egyöntetűen Nyikita Hruscsov miniszterelnököt, az SZKP Központi Bizottsága első titkárát jelölték az Oroszországi Legfelsőbb Tanács képviselőjévé.

Mindnyájan Hruscsovra, a világbéke fáradhatatlan harcosára, az igaz marxistára és leninistára, a szovjet nép és a munkásosztály hű fiára adjuk le szavazatunkat vasárnap — jelentették ki a felszólalók: Nagyezsda Komarova szakmunkásnő, Georgij Szviscsov, a műszaki tudományok doktora, a Szocialista Munka Hőse, Valentyina Lajko, az OSZSZSZK érdemes pedagógusa, Jevgenyij Gyianov mozdonyvezető, Ok- szana Sapovalova egyetemi ballgatpnő.

Ezután a hallgatóság lelkes tapsa közepette Hruscsov emelkedett szólásra.

Hruscsov kijelentette: „a Szovjet kormány kész akár ma is aláírni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést, amely elűzné bolygónkról a rakéta-nukleáris háború kísér- tetét.”

„A szovjet kormány továbbra is igyekezni jog meggyőzni az egykori szövetséges államok kormányait, annak szükségességéről, hogy fel kell számolni a második világháború, maradványait.”

A Szovjetunió „nem engedte meg, hogy az amerikai imperializmus hatalmas cápái felfalják a hős Kubát”. „Szavunkat adtuk, testvéri szavunkat adtuk a kubai népnek, hogy a Szovjetunió Kuba segítségére siet és nem hagyjuk őt a bajban.”

„Ha támadást intéznének Kuba ellen, vagy a Kínai Nép- köztársaság ellen — amelyet Tajvan felől fenyeget veszély —, ha megtámadnák a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, a Vietnami Demokratikus Köztársaságpt, vagy a Német Demokratikus Köztársaságot, csakúgy, mint bármely szocialista országot — a Szovjetunió barátainak segítségére siet és megsemmisítő csapást mér- az agresszorokra.”

„Az imperialistáknak tud- niok kell, ha kirobbantják a háborút, fegyveres erőink megsemmisítő csapást mérnek az ellenségre, kivetjük áliásaikból( és szétmorzsoljuk őket már a háború első napján.”

A kommunizmus ellenségei he tápláljanak olyan illúziókat, hogy megbomlik a szocialista országok barátsága és meggyengül a kommunista mozgalom. „Le fogjuk küzdeni azokat a véleményeltéréseket és vitákat, amelyek a testvérpártok kölcsönös viszonyában támadnak.”

A nemzetközi helyzetet és a Szovjetunió külpolitikáját jellemezve, Hruscsov hangsúlyozta, hogy „a szovjet kormánynak a nemzetközi ügyekben követett akcióprogramja világos és érthető. E program tükrözi országunk népeinek őszinte béketörekvését, a saját erejébe vetett hitét és azt a meggyőződését, hogy a békeszerető államok képesek megvédeni a béke ügyét”.

Feladatunk. — mondotta

Hruscsovkitartóan, a nehézségektől vissza nem riadva törekedni arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban ^ megszilárduljon a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásának irányzata.

..Arra van szükség, hogy minden állam, és elsősorban a nagyhatalmak ne szavakban, hanem tettekben ismerjék el, hogy a rakéta-nukleáris fegyverek korszakában a békés együttélés politikája az egyetlen ésszerű politika. Máskülönben egymást fogják követni a válságok.”

, Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió komoly erőfeszítései ellenére az imperialista hatalmak minden módon akadályozzák a leszerelési szerződének megkötését.

„Az imperialista hatalmak ■vezetőinek gondolatait nem .a ^leszereléshez vezető utak felkutatása, hanem a NATO katonai erejének növelése foglalkoztatja. A kérdés ilyen megközelítése láttán nincs mit csodálkozni azon, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság semmilyen sikerrel nem örvendeztette meg a népeket, pedig hamarosan megüli egyéves jubileumát.”

A szovjet kormányfő megállapította, hogy a nyugati hatalmak kormányainak végeredményben felelniük kell a népek előtt a leszerelés ügyének megtorpedózására, a fegyverkezési hajsza további fokozására irányuló politikájukért.

„A fegyverkezési hajsza politikája már rég ellentmondásba került nemcsak minden ország néptömegeinek, hanem az egész emberiségnek az érdekeivel is.”

A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló tárgyalásokat érintve Hruscsov kijelentette: „akadhat valaki, aki azt szeretné, hogy a nukleáris kísérleteket betiltó egyezmény lehetővé tenné a NATO-nak, hogy felderítést végezzen országunkban. A szovjet kormány ebbe, természetesen nem megy bele.

Ehhez hozzátette: „mi beleegyeztünk bizonyos nemzetközi intézkedésekbe a nukleáris kísérletek tilalmának ellenőrzésére vonatkozóan, például abba, hogy minden egyes nukleáris hatalom területén 2—3 ellenőrzést végezzenek. Ez komoly engedmény részünkről és tőlünk többet nem várhatnak.” Hruscsov hangsúlyozta azt is: az Egyesült Államok módot keres arra, hogy elhúzza a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásának megoldását, vagy hogy általában kitérjen a megoldás elől. „Ezt mutatja az is, hogy az Egyesült Államok éppen a tárgyalások újabb menete előtt felújította a föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket.”

Az amerikai kormány — folytatta Hruscsov — nem veszi számításba sem az ENSZ közgyűlésének azt a felhívását, hogy 1963. január 1-től szűnjenek meg a nukleáris kísérletek, sem azt, hogy a tárgyalások eddigi folyamán az álláspontok jelentősen közelebb kerültek egymáshoz. Az Egyesült Államok kormányát terheli a teljes felelősség tevékenységének következményeiért. Ez a tevékenység a nukleáris fegyverkezési hajsza állandó növelésére irányul.

„Ha a nyugati hatalmak Valóban hallgatni kívánnak a világközvélemény felhívásaira, és igazán jó ügyet akarnak szolgálni, akkor le kell mondani ok arról, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt a Szovjetunió területén végrehajtandó kémtevékenységre használják fel. Másként nem születik eredmény.

Ami pedig a szovjet kormányt illeti, az a maga részéről mindent megtesz, hogy megnyissa az utat a nukleáris kísérletek valamennyi fajtájának örök időkre való betiltását célzó megegyezés előtt”.

A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a továbbiakban kimutatta, hogy a nyugata hatalmak nem akarnak

megnemtámadási szerződést kötni a Varsói Szerződés országai és a NATO között. Pedig „egy ilyen szerződés nem változtatná meg az erőviszonyokat, viszont a népek nagy erkölcsi győzelme lenne”. Erről szólva Hruscsov hivatkozott arra a Franciaországban megjelent nyilatkozatra, amely „tájékozott körök véleményére” utalva, elutasította ezt az eszmét.

A francia „tájékozott körök” elfogadhatatlannak tartják a béke megszilárdítását, — mondotta Hruscsov —, valamint az Európában a háború után kialakult helyzet megerősítését. Nem tetszik nekik az, hogy német földön két, különböző társadalmi rendszerű állam alakult ki. De mihez vezethet a reális helyzetnek, a Német Demokratikus Köztársaság létezésének tagadása? Hiszen ez azoknak a nyugat- németországi agresszív, re- vansvágyó erőknek a platformja, amelyek nem mondtak le Európa térképének átalakítására vonatkozó terveikről.

„Ügy látszik, hogy „tájékozott francia körökben” nem vonták le a következtetéseket azokból a tanulságokból, amelyeket a német militaristák nyújtottak Franciaországnak”.

— mondotta Hruscsov. Kijelentette: „Franciaország

mai uralkodó körei most is ugyanolyan politikát folytatnak, mint amilyet a francia kormány a második világháború előtt folytatott. Barátkoznak a nyugatnémet revansis- tákkal, szemet hunynak, s nem akarják észrevenni azokat a változásokat, amelyek a hitleri Németország szétzúzása következtében Európában végbementek”.

Hruscsov, megjegyezve, hogy a revansisták és támogatóik meggondolatlan politikája nagy bajt okozhat a népeknek, hangoztatta: „ha kirobban az új háború, akkor azok számára, akik kirobbantják, teljes csőddel végződik, már az első napon”.

Hruscsov kijelentette: „meg vagyunk győződve arról, hogy a világ népei megértik, hogy mennyire veszedelmes a re- vansizmust támogatni Nyugat- Németországban. ■ A revans: olyan háború kezdete, amely feltétlenül Franciaország ellen is irányul.”

A szovjet kormányfő így folytatta:

„A feszültség Európa közepén, amit a német békeszerződés hiánya okoz, évről évre aláássa az emberiségnek a tartós békéhez fűzött reményeit. Amíg nem írják alá a béke- szerződést, és ezzel nem oldják meg a német kérdést, nem lesz nyugalom Európában, és következésképpen, nem lesz nyugalom a világon.

Ezért — mondotta Hruscsov

— a szovjet kormány továbbra is igyekszik meggyőzni az államok — volt szövetségeseink

— kormányait, hogy feltétlenül fel kell számolni a második világháború maradványait.

Hruscsov hangoztatta, hogv a Szovjetunió a német kérdés békés rendezésével semmi olyat nem nyerne, ami nem volna hasznára minden államnak.”

A német békeszerződés megkötése cs a nyugatberlini kérdés megoldása normatizálná a helyzetet Európában, s ebben nemcsak a szocialista országok népei, hanem a tőkés országok népei Is érdekeltek. „Olyan helyzet alakulna ki, amely nem korlát, hanem megegyezéshez vezető ugródeszka lenne az általános béke megszilárdítását előmozdító alapvető problémákban, főképpen a leszerelés problémájában.” Ezzel azonban — mondotta Hruscsov — szembeszállnak a nemzetközi helyzet rendezésének ellenzői, akik még egyáltalán nem tették le a fegyvert. Mindent elkövetnek például annak érdekében, hogy még jobban szétforgácsolják a nemzetközi kereskedelmet.

Hruscsov ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra a durva nyomásra, amelyet az Egyesült Államok kormánya alkalmazott Nyugat-Németországgal, Japánnal, Svédországgal és más országokkal szemben avégett, hogy azok ne teljesítsék a Szovjetunióval megkötött acélcső-szállítási szerződésüket.

Az adott esetben — mondotta Hruscsov — arról van szó, hogy az Egyesült Államok beavatkozik a Szovjetunió és egy harmadik ország kölcsönös kapcsolataiba. Mi ez, ha nem áz esztelen hidegháborús politika megnyilvánulása! A reálisan gondolkodó politikusoknak világosan látniok kell, hogy az Egyesült Államok teljesen hamis úton halad.

A Szovjetunió teljesen megszüntetheti a nagy átmérőjű csövek importját. A Szovjetunió azonban sok évre építi ki külkereskedelmét és nem akar zavarokat okozni kereskedelmi partnereinek. „Most a nyugatnémet és a japán cégek, valamint néhány más ország cégei, amelyekre kormányaik, végső fokon pedig az Egyesült Államok nyomást gyakorol, törhetik a fejüket azon, hogy versenytársaik örömére ne húzzák őket csőbe ezek miatt a csövek miatt. Csak együttérezhetünk ezeknek az országoknak az üzletembereivel.”

A veszélyes Karib-tengeri válságról szólva, amelyet az amerikai imperializmus idézett elő — Hruscsov azt mondotta, hogy az amerikai imperialisták láthatólag nem mondtak le az agressziók és a provokációk politikájáról. „Ma a legagresszívabb amerikai körök, a „veszettek”, ahogy az amerikaiak nevezik őket, arra buzdítják az amerikai kormányt, támadjon Kubára azzal az ürüggyéí, hogy Kuba veszélyezteti az- Egyesült Államokat.”

„Az Egyesült Államok imperialista körei elégedetlenek Kuba társadalmi-politikai rendszerével”, — mondotta Hruscsov, és hozzáfűzte, hogy „Az Egyesült Államok kormányának meg kell értenie, hogy Kuba megtámadása nem egyeztethető össze azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a Kari'o-tenger körzetében támadt válság időpontjában vállalt magára”.

Az Egyesült Államok elnöke kötelezettséget vállalt, hogy nem támadják meg Kubát, mi pedig beleegyeztünk, hogy elszállítjuk Kubából a stratégiai rakétákat és az IL—28-as bombázókat, és el is szállítottuk azokat” — mondotta Hruscsov.

„Mi azt akarjuk, hogy biztosítva legyen a béke, békében és barátságban akarunk élni minden néppel. Mi baráti kezet nyújtunk az amerikai népnek is, mint ahogy nem egy ízben kijelentettük, azt akarjuk, hogy normális, jó kapcsolatok létesüljenek országaink között”.

Ha azonban az imperialisták — jelentette ki Hruscsov — lábbal fogják tiporni a népeknek azt a jogát, hogy maguk válasszák ki a nekik tetsző társadalmi-politikai rendszert, ha megkísérlik ráerőszakolni a népekre a maguk rendjét, akkor az termonukleáris háborúhoz vezet.

Hruscsov kijelentette: a mai valóságos tények „arra . kényszerítenek bennünket, hogy állandóan gondoljunk és törődjünk védelmünk .követelményeivel, hogy a Szovjetunió megfelelő módon ellen tudjon állni az állig felfegyverzett imperialista tábornak.” •

„Olyan erőre ■ van szükségünk, hogy az imperialisták tudatában legyenek annak, ha kirobbantják az atomháborút, ők égnek el e háború tüzében.” Természetesen — folytatta a szovjet kormányfő —. ha a nemzetközi helyzet jobb lenne, ha sikerülne megállapodásra jutni és lerázni a fegyverkezési terheket, ez megsokszorozná a gazdaság további fellendítésének és a népjólét emelésének lehetőségeit. A Szovjetunió népgazdasága így is fejlődik, de akkor még sokkal gyorsabban fejlődhetne.

„Amikor az imperialisták nem akarnak hozzájárulni - az általános és teljes leszereléshez, nekünk állandóan meg kell újítani a régi fegyverzetet és az nagy összegeket követel. A fegyverkezési versenynek ez a folyamata láthatólag folytatódni fog és fennmarad a termonukleáris háború veszélye mindaddig, amíg a népek tevékeny és határozott harcukkal el nem érik az agresszív körök elszigetelését és nem kényszerítik az imperialistákat az általános és teljes leszerelési egyezményhez való' hozzájárulásra.”

„Ha ma béke van — mondotta Hruscsov —, az elsősorban annak köszönhető, hogy van Szovjetunió, van szocialista országok közössége, amely gyorsan fejlődő gazdasággal rendelkezik és a fegyverzetet és a fegyveres erőket illetően felülmúlja az imperialista tábort.”

„Nekünk nincs szükségünk háborúra» A Szovjetunió békés porondon akar versenyezni a kapitalizmussal és a példa erejével akarja megmutatni a marxista— leninista elmélet fölényét, a szocialista gazdasági rendszer, a mi rendszerünk fölényét.”

Hruscsov hozzáfűzte: „A Szovjetunió külpolitikája gazdasági és katonai erőnk szilárd alapjára, az egész nagy szocialista közösség hatalmára támaszkodik. Ne vonja senki kétségbe, hogy a szocialista országoknak közös eltökéltsége: megsemmisíteni minden agresszort, visszaverni minden olyan kísérletet, amellyel fékezni akarják előrehaladásunkat a szocializmus és a kommunizmus felé.”

„Meggyőződésünk, a testvér- pártok elég erősek lesznek, hogy leküzdjék a közöttük támadó nézeteltéréseket és vitákat. A kommunista pártok között, minden ország munkás- osztálya között létrejön majd a még szilárdabb összeforrott- ság a ,Világ proletárjai, egye- süljetekP halhatatlan jelszó jegyében.”

„Mindent elkövetünk és el fogunk követni, hogy minden eszközzel erősítsük és összeforrasszuk a munkásosztályt, az egész világ dolgozóit, a nemzetközi kommunista mozgalmat — a marxizmus—leniniz- mus nagy zászlaja alatt.” Hruscsov a tőkés országok, többek között az Egyesült Államok parlamenti választásairól beszélve, azt mondotta, hogy „ezekben az országokban az igazi szabadságjogok azokat a pártokat illetik, amelyek a monopoltöke néprabló jogait védelmezik”.

Az amerikai „demokrácia”, amellyel annyit kérkednek a menopoltőke ideológusai, még azt sem tudja biztosítani, hogy ebben az országban a négerek együtt tanulhassanak a fehérekkel. Az Egyesült Államokban nem nagy a kommunista párt. A párt védelmezi meggyőződését, életszemléletét. Ám a pártot üldözik, s az embereket, akik a kommunista világnézethez igazodnak, büntetik és börtönbe, zárják.

A szovjet kormányfő itt megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban a választáskor lényégében két párt, az elefánt- jelvényes Köztársasági Part és a szamárj el vény es Demokrata Párt között folyik a harc.

A szovjet kormányfő ezután így folytatta: „önök mondhatják. hogy Hruscsov ismétlésekbe bocsátkozik, hogy erről a témáról már beszélt. De kérem, elvtársak, legyenek elnézéssel irántam: kénytelen vagyok erről beszélni, mert az Egyesült Államokban semmi változás nem történt az elefánt-párt és a szamár-párt között, ..ugyanúgy, mint ahogyan nem,, változtak meg ezek az állatok sem.” A Szovjetunióban viszont, a képviselőjelöltek csak egy gazdát képviselnek, a népet. „Nálunk minden arra méltó dolgozó megválasztható képviselővé. S ehhez nem kell semmilyen tőke, semmilyen befolyásos kapcsolat, sem lármás reklám; mindössze annyi szükséges, hogy a jelölt a nép ügye állhatatos harcosának tulajdonságaival rendelkezzék.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangoztatta: „Az a tény, hogy a proletár- diktatúra állama össznépi állammá vált, egyáltalán nem jelenti azt, hogy befejeződött a demokrácia fejlődése.”

„Mi, kommunisták — mondotta —, továbbra is fejleszteni akarjuk a demokráciát, amelynek be kell hatolnia társadalmunk minden láncszemébe, minden sejtecskéjébe. Pártunk sokoldalúan fejleszti a lenini demokratikus elveket mind az államigazgatásban, mind pedig a termelés irányításában. A kommunizmus a lehető legdemokratikusabb eszközökkel épül. Tehát — a szocialista állam sikereinek legjobb biztosítéka: a tömegek aktivitásának és alkotó kezdeményezésének széles körű fejlesztése.

A Szovjetunió népgazdaságának sikereiről szólva Hruscsov közölte, hogy például a főváros ipara ma öt nap alatt állít elő ugyanannyi terméket, mint 1913-ban egész év alatt.

Négy év folyamán Moszkvában jelentősen több lakóház épült, mint amennyi a forradalom előtti Moszkvában ösz- szesen volt. Ebben az időszakban 477 000 család, vagyis több mint 1 700 000 ember költözött új lakásba.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyoz, ta, hogy „a párt és a kormány mindent megtesz a jövőben is azért, hogy a lakásépítkezési és a kulturális fejlesztési prog. ramot sikerrel teljesítsék.” Hruscsov ezután a mostani hétéves terv első négy évének eredményeiről szólott. Elmondotta, hogy

az ország iparának össztermelése ebben az időszakban 15 százalékkal növekedett a tervben előírt 39 százalék helyett. A terven felül 28 milliárd rubel értékű terméket állítottak elő.

Hangsúlyozta azt is, hogy a népgazdaság pártirányításának a termelési elv szerint most folyó átszervezése jó .eredményeket hoz. „Nem jelentéktelenek azok a sikerek, amelyeket ezekben az években a mezőgazdaság fejlesztésében elértünk” — mondotta Hruscsov. A kedveztőlen időjárási viszonyok ellenére az ország több mezőgazdasági területén tavaly 147, 5 millió tonna szemesterményt takarítottak be. Ilyen szemestermény-mennyi- ség a Szovjetunióban még nem termett. Megnőtt az állattenyésztési termékek termelése is.

Hruscsov elmondotta: „A múlt év munkájának eredményei és az előttünk feltáruló távlatok azt a meggyőződést keltik bennünk, hogy a mező- gazdaság fejlesztésére irányuló programunk sikeresen teljesülni fog.”

A miniszterelnök ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió vezető helyet foglal el a. világon a tudományok legfontosabb területein és az oktatásban. „A párt tevékenyen közreműködik az új ember nevelésében, küzd a szocialista realista művészet felvirágoztatásáért, az absztrakt és az egyéb formalista irányzatok, a búr- zsoá ideológiának a művészetben való mindenfajta megnyilvánulása ellen.

Az, SZKP Központi Bizottságának első titkára beszédében felszólította a szovjet embereket, minden módon emeljék a munka termelékenységét Kijelentette: „A szovjet ember legnemesebb kötelessége és elsőrendű feladata, hogy alkosson, megsokszorozza hazájának gazdagságát, az egész társadalom, a jövő nemzedékek jobb életének érdekében ” (MTI)