Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jövonkre, terveinkre AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG VEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 47. szám ÄRA: 50 FILLÉR 1963. február 26., kedd 9 népi egység jegyében Megyénk dolgosói a ssocialismusra, a békére szavaztak Riportereink jelentik a választásokról Az Országos Választási Elnökség hivatalos jelentése nem jelent semmiféle szenzációt: hogy dolgozó népünk, a választópolgárok milliói szinte kivétel nélkül a Hazafias Népfront jelöltjeire adja le szavazatát, —t ez előre látható volt. A megyében lezajlott majd ötezer választói gyűlésen felszólalt sok ezer választó szavaiból már jó előre körvonalazódott, hogy népünk egyetért a párt és a kormány eddigi politikájával, továbbra is ezt a politikát kívánja támogatni, számon kérni, s azokat jelöli • parlamentbe, a tanácsokba, akik ezt a politikát akarják és képesek sikerre vinni A népfront nagy győzelme azonban azt is jelenti, hogy a titkos szavazással, mintegy felkiáltójelet tettek a szavazók igenjeik mögé, nyomatékot, hogy valóban szíwel-lélekkel támogatják a szocializmus sikeres felépítésére, a népi, nemzeti egység megteremtésére, a béke megvédésére irányuló erőfeszítéseket. A riporter, aki bejárta a választás napján Heves megye minden járását, Városát, sok-sok községét, mindenünnen azzal az érzéssel távozhatott, hogy az 1963. évi országgyűlési és tanácsválasztás a legteljesebb demokratizmus jegyében, rendben, példás fegyelemben és meglepő gyorsasággal folyt le. Sehol és senki versenyt non szervezett! A szavazatokat nem lehet stopperórával mérni, az állampolgári kötelességet versenyfutással... De, hogy mégis spontán módon, gyorsan folyt a szavazás, az annak is kifejezője volt, hogy a választók már jó előre eldöntötték magukban, megszavazzák azokat a jelölteket, akiket a népfront javasolt, s akiket személyesen ismernek, munkájuk, magatartásuk alapján. Egerben volt olyan körzet, ahol reggel 7-kor már sorban álltak az emberek. Visontán a fiatalok jártak az élen, Abasáron fél kilenckor már volt olyan, nem is kis létszámú körzet, ahol minden választásra jogosult állampolgár megjelent... A Mátravidéki Erőműben — ahol a választás napján sem szünetelt munka, teljes gőzzel dolgoztak az áramfejlesztő kazánok, — 11 óra előtt megkezdhették a szavazatok összeszámlálását. Öregek és fia-; tatok, asszonyok, férfiak járultak az urnák elé, hogy szavazataikkal erősítsék népi rend-; szerünket, hozzájáruljanak a holnap még sikeresebb építéséhez. Vnnep volt ez a nap. Nemcsak a szavazó-; helyiségek dekorációja tette ünnepélyessé, hanem elsősorban és alapvetően maguk a választópolgárok, akik a naphoz illő méltóság-; gal és komolysággal jelentek meg a szavazat-: szedő bizottságok előtt. Ünnep és mérföldkő:; összegezése az eddig végzett munkának, s egy-! ben elismerése is annak, ugyanakkor felha-; talmazás a nép vezetői számára, megbízatás,' hogy munkájukat a jóváhagyott politika i cél szellemében végezzék. Riportereink ezernyi feljegyzésre méltó momentummal találkoztak szerte a megyében ezen az ünnepi napon. Most ezekből nyújtunk át egy csokorravalőt: így szavaztunk, így választottunk. így szavazott a nép saját maga sorsára, jövőjére! (Gy ...ó) Jövőnkre, terveinkre szavazott vasárnap az ország népe. Az egri 5-ös számú szavazókörbe Paulik Zoltánná kisgyermekét is elhozta, hogy tanúja legyen az ünnepélyes A megyeszékhelyen tét. A székeken itt is, ott is üldögélnek, azok, akik már leszavazta1c, jólesik, a hideg után ez a barátságos környezet. Fiatal házaspár jön. Mindketten a Hajtóműgyárban dolgoznak. Jutka lányuk — alig négyéves — éktelen ordítására leszünk figyelmesek. A kicsi mindenáron be akarta dobni az urnába a maga készítette „szavazócédulát”. Amint mondja, az óvodában nekik elmagyarázta az óvónéni, hogy az anyukák, apukák hogyan fognak szavazni, s most ő is elhozta a maga céduláját. Szerencsére pedagógus is volt a bizottságban, kihívta a kicsi gyerekeket a folyosóra, s kegyes hazugsággal megnyugtatta, hogy a kicsik abba. a dobozba szavaznak, amelyik a kapun van. Postaláda volt, pillanatnak. Jutka beledobta a „szavazatát" és nyugodtan távozott. ★ — Jó napot kívánók! Eljöttünk Balázs nénihez az urnával, hogy szavazatát leadhassa! — lépünk be Papp Andorral és Barna Gáborral, a két mozgó umással Balázs Sándo- rékhoz. — Hét hete beteg vagyok! Nagyon köszönöm, hogy eljöttek. De olyan beteg vagyok, hogy fel se bírok kelni. — Nem jó dolog a betegség, de nagyon megkérjük, nézze át Balázs néni a listát és ha egyet ért, dobja be a szavazatát az urnába. — Ki ez a Gerzovics József, a mi tanácstagunk? — kérdi a néni. — Egy fiatal, agilis tanár- ember, tessék nyugodtan hozzáfordulni, ha tanácstag lesz, és a néninek valami elintézni valója lenne. Reszkető, beteg kézzel hajtja össze a három cédulát, és nagy nehezen beleteszi az urnába. Kimerültén hanyatlik vissza. — Dehogy jöttek volna valamikor egy ilyen elesett, öreg asszony után! ★ Kilépünk a Zalár utcai betegházból, két tízéves fiú állja utunkat. Hónuk alatt vinyettával leragasztott láda. — Néni! Mit kell mondani a házaknál? — kérdi az egyik. — Nektek? Semmit! Miért? Mit akartok? — Szavazósdit játszunk, de ne tessék megijedni, csak az ismerősöknél! (Foto: Márkusz) ' A két gyerek, Tompa Béla és. Karanyic Laci, huncut mosollyal, de a legnagyobb méltósággal ballag befelé a házba. ★ A zeneiskolai szavazóhelyiségbe öreg néni tipeg be. Megkapja a cédulákat, bemegy a fülkébe, aztán kijön. Odahívja a szavazatszedő bizottság egyik tagját. — Kedvesem! Megtenné, hogy elolvasná egyenként a neveket ezekről a papirokról? Csak egyiket-másikat ismerem, maga biztosan tudja, hogy kik ezek! Leülnek egy padba, a bizottság tagja egyenként, halkan sorolja a néveket, s elmondja, hogy ki kicsoda. A néni bólint, megköszöni, aztán fogja az egészet, újra bemegy a fülkébe, és néhány pillanat múlva a lezárt borítékot dobja be az urnába. — Én mindig olvasom az újságot, jó ha tudom, kikre szavazok. Hat fiam és tizenöt unokám van! (ádám) Dormándi szavazók Kácsor Jánosné, az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, az Egri Városi Pártbizotts ■ s titkára, az elsők között adta le szavazatát a 3-as számú szavazókörben. Foga van az időnek. De a nap süt, már tavaszt ígér. Mosolyognak az emberek, jókedvű beszélgetés hangzik végig az utcán. Ismerősök, szomszédok köszöntik egymást, a tanácsház felé igyekszenek a dorrnán- diák, A falu nagyobb része már leszavazott, pedig még a 10-es számjegyet sem érte el az óramutató. özv. Adám Istvánná, 70 év körüli, idős néni nyitja az ajtót A bizottság tagjai közül ketten is elébe sietnek, bátorítják, kedveskednek neki. A néni csdk áll, melle zihál, kicsit reszkető kézzel kendőjét igazgatja. Nem lakik ő messze, de mégis távol. Amíg jobban bírta erővel, ebben a faluban semmi sem volt messze, de az elmúlt tél óta nem jár mär S sem boltba, sem szomszédolrü. — Eljöttem, lelkem, hogyne jöttem volna — köszön vissza a szives szóra. Pülátlan szeme rácsodálkozik a mellette állóra, aztán tűnődik magában, hogy Mari hangját hallja-e, aki az abonyi úton lakik, vagy talán a lánya lenne? Egy pillanatra meg is szédült, tálán azért olyan bizonytalan. De már semmi hiba, oldalt, a nagy ablakon át besüt a nap, egyszerre olyan jó meleg veszi körül. A tél sem olyan hideg, csak ennivaló, meg meleg ruha jusson gyereknek, felnőttnek. De az megvan és ne is hiányozzék nálunk senkinek... És özv. Ádám Istvánná szavazata belehullt az urnába. (Folytatása a 2. aidakn.j — Bocsánat, egy pillanatra, Hegyi elvtárs! — Rögtön, elvtársnő, csak a telefon! — kisiet. Közben már a másik két szobában is csörög a türelmetlen vidéki hívás. Itt Heves jelentkezik, tanácsot kér. Ott Gyöngyös jelent. Egyik szobából a másikba, egyik telefontól a .másikig, közben oda- odaszól nekem. — Azonnal! Csak egy pillanat! Látja, most meg Tarna- bod... Fél óráig néztem, vártam, aztán beláttam, hogy képtelen időt szakítani, hiszen percenként cseng a megye minden részéből, általában egyszerre négy-öt telefon. Ilyen volt a „főhadiszállás”, ahol a megyei választási elnökség várta az eredményeket, összesítette, s időnként tájékoztatta az országos választási elnökséget. ★ — Hová? — kérdem a megyei tanács udvarán az egyik sofőrt. — Cifra téri óvoda — válaszol Horváth László. Mert vasárnap csak ilyen ' távirati stílusban beszélgettünk a szolgálatos gépkocsivezetőkkel. Ügy is tudták, hogy ' miről van szó. Nem volt ko- [ csiirányító. Aki a választási 1 elnökségen, s a választókerüle- ' tekben dolgozott, az a gyorsaság érdekében mind használta a kocsikat. Szóval, Cifra téri óvoda. Gyerünk. A szavazóhelyiségben halkan ■ szól a rádió. Meleg hangulatú, i kedves terem, akik előkészítették, megérdemlik a dicséreMég szombat este megbeszéltem az édesanyámmal, hogy úgy fél nyolc felé, együtt megyünk szavazni, mert síkos az út, nehogy elcsússzon. És vasárnap reggel, amikor a te- lefoncsengés felébresztett, anyám éppen akkor csukta az ajtót maga után. — Elmentem én, fiam! Első akartam lenni, de második lettem. így is jó, csak nagyapád megérhette volna! Ennyire komoly az idősebb emberek számára? Ügy látszik, hiszen ők értek másmilyen szavazást is! Ilyen első élménynyel indultam egri körutamra hogy a szavazatszedő bizottságoknál meglássam, hogyan zajlott le a vasárnapi választás. ★ A Kertész utcai iskola előtl legalább tizenkét kocsi. Ebbő; kilenc C rendszámú, a szava- zóhelyiségek tömve. Néhánj kocsitulajdonossal beszélgettem, mert tudomásom szerin' a lakóhelyhez legközelebb esc helyiségben volt a szavazas Ide autóval jönni?! — Az öregeket is elhoztam ne kelljen kimenni hozzájuk t népnevelőknek, meg aztán a; se utolsó dolog, hogy éppen : választás napján ennyi aut< fut össze egy körzetben! - mondja a bervai lakatos, é néhány perc múlva kiválik a: autósorból. — Most Lillafüred re megyünk! Ott töltjük a na pót! Délután két óra. A megye választási elnökségre kopogta tok be. Hegyi Jánost, a megye tanács vb-titkárát keresem.
