Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

NEPÜJSAG 1963. február 3., vasárnap Kevés a menetrend? Ügy látszik, kevés a menetrend, amelyekből pontosan megtudjuk a MAVAUT egri helyi járatainak in­dulását és érkezését . . . Ügy látszik, kevés, mert például a helyi járatok megállóiról egyre tűnnek el a menetrend-táblák. Legutóbb a Dobó-laktanyal meg­állónál és a Ráckapu téren. Nem tudni kik azok, akik megfosztják a munkába, iskolába, vagy a vo­nathoz iparkodó utasokat a szük­séges tájékozódás lehetőségétől. Talán -féktelen gyűjtő szenvedő- lyük. vagy csínyekre hajlamos vérmérsékletük volt az indíték? Még ha kimondottan a menetrend- • tűt van szükségük ... ez sem ment­ség. Nagyon sokan utaznak a helyi járatokon, szükség van a kifüg­gesztett menetrendre. Az esztelen rendbontókat nevelni kell ... ha lehet, szép szóval, ha kell, bünte­téssel! (C) — AZ ORSZÁGOS Filhar­mónia és az Egri Városi Mű­velődési Ház harmadik bér­leti hangversenyét rendezi február 11-én a Gárdonyi Géza Színházban. A műsoron szerepel Haydn Teremtés cí­mű oratóriuma. A műsorban fellép a debreceni Kodály- kórus, a budapesti MÁV szimfonikusok zenekara, Le­hel György vezetésével.- HÉTFŐN NYÍLIK Verpe- léten a gyöngyösi mezőgazda- sági technikum kihelyezett ta­gozatának első tanéve. Az első évnyitót negyven levelező hall­gató várja. Az ünnepségen Noszty Ferenc, az Egri Járási Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője tart meg­nyitó beszédet. — A FÖLDMŰVESSZÖ­VETKEZETI dolgozók köz- gazdasági technikumi oktatá­sát az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban rendezik meg a levelező tagozat részére. A kiadott értesítéstől eltérően, a tanítás nem február 4-én, hanem február 13-én kezdő­dik.-EBBEN AZ ÉVBEN az egri járás hét községében ren­deznek be szabadpolcos könyv­tárat. A községi tanácsok Fel- sötárkányon, Balatonban, Os­toroson, Egerszalókon, Dem- jénben, Mónosbélcn és Verpe- léten biztosítanak önálló he­lyiséget a könyvtárnak, ahova s,be lehet állítani” a szabad polcokat. — AZ EGRI Finommecha­nikai és Vasipari Vállalat dolgozói elhatározták, hogy idei termelékenységi tervü­ket 1,5 százalékkal túlteljesí­tik. Az eddigi vállalások sze­rint takarékoskodással és a termelékenység növelésével 787 600 forintot takarítanak meg.- FEBRUÁR 4-ÉN, délelőtt 9 órai kezdettel kerül sor a ró- zsaszentmártoni Rákóczi Ter­melőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére. A közgyűlést a helybeli kültúrotthonban ren­dezik meg. le a tél ennek az ideje! — fű­id még hozzá. Hideg van most itt. Nem oarátságós az. előcsarnok sem, a süppedő fotelokkal berende­zett klubban is süvöltöz a szellőzni nyitott ablakokon át a szél. Takarítanak, hétfő vaai és szünnap. A kultúrott- ion fiatal igazgatója értekez­letre siet, de úgy látszik, jól tudja, mi - a dolga, mert gyor­san, egymás után sorolja a fel­adatokat, mindazt, amit meg akarnak valósi tani. — Az ., idősebbek nehezen szoknak hozzá a klubhoz, de a televízió kedvéért szívesen el­jönnek ide. Főként a fiatalok­nak nagy öröm ez a kultúr- ház, s nagy terveik vannak vele kapcsolatban. A tánccso­port szívesen jár próbákra, mert utána rendelkezésükre áll a klub, ahol jól szórakoz­hatnak. Sikerült összehozni a színjátszó csoportot is, s most tanuljuk a Nem olyan világot élünk című háromfelvonásos darabot. Két szakkörünk mű­ködik, a honismereti és egy kézimunka szakkör. Itt tart­juk az ismeretterjesztő előadá­sokat a fiataloknak és az idő­sebbeknek is. örülünk, hogy megszűnt az iskolai kényszer- megoldás. Ide valahogy min­denki szívesebben jön. Aztán még összehoz a vélet­len Dudás Lászlóval, a közsé­gi KISZ-tiitkárral is. — Nagyon sok problémát megoldunk már így, könnyen beszélünk, hiszen ilyen kultúr- házban még talán a tehetetlen is tud szépet és jót alkotni! — lelkesedik. — Azt is tervezzük, azon kívül, amit Szepesi Zol­ién, a művelődési ház igazga­tója elmondott, hogy meghí­vunk a környező községekből jó asztalitenisz csapatokat, és összemérjük az erőnket. Itt sok fiatalt érdekel ez a terem­sport. Aztán az az elgondolá­sunk, hogy klubigazolvánnyal látjuk el azokat a fiatalokat, akik szívesen jönnek és min­denben együtt dolgoznak a KISZ-szel, s részükre olyan programot biztosítunk, ami egyben szórakoztat és nevel, tudást ad, de felüdülést is biz­tosit a napi munka után. (ádám) 1963. február 3., vasárnap: balazs 495 évvel ezelőtt, 1468. február 3-án halt meg JOHANNES GU- j TENBERG, a nyomdászat feltala- 1 lója. A mozgatható fémbetűkkel ( való nyomtatás és a megjavított > nyomóprés felfedezése az emberi » művelődés hatalmas tényezőjévé vált. 1445-ből való az egyik leg- ( régibb nyomtatott könyv, a 640 ol­dalas, egyenként 42 soros, úgyne­vezett „Gutenberg-biblla”, mely­ből 185 példányt nyomtak és ma 46 van meg belőlük. 165 évvel ezelőtt, 1798-ban szüle­tett BARTAY ANDRÁS zeneszerző és pedagógus, aki 1845-bén pálya- dijat tűzött ki Kölcsey: Himnuszá­nak megzenésítésére. A pályadíjat Erkel Ferenc nyerte meg. Bar- tay szerezte az első magyar vígopera, a Csel zenéjét. Jo.hannes Gutenberg FILM: Szóljon a dob Kalandos film a Szóljon a dob című szélesvásznú szov­jet film a szó legjobb értelmében. Kevés benne a lövöldözés, de harc folyik elejétől végig. A film nagyon temperamentu­mos, és nemcsak az ifjú nézőt vonzza a kaland, a hősiesség, a romantika, de a felnőtt nézőre is hatást gyakorol. Ezt a filmet a pionír-mozgalom megszületése 40. évfordulójának tiszteletére készítették. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház február 4-től 6-ig mutatja be. Moxik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG: Egyiptomi történet EGRI BEKE: Lopott boldogság GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szórakozott professzor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Zsuzsanna és a fiúk HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Kertesházak utcája HATVANI KOSSUTH: Az éjszakai vonat HEVES: Lopott boldogság PÉTERVASÁRA: Halál a cukorszigeten FÜZESABONY: Aid szelet vet... A televízió műsora 1963. február 3., vasárnap 10,00: Hétmérföldes Kame­ra. (Úttörőhíradó.) 10,15: „Mű- I vészinasok”. Úttörő képzőmű- j vészét vetélkedője. 11,30: Fh-1 dila (francia kisfilm). 16,20: Zárszámadás. 17,00: Asztalite­nisz Budapest-bajnokság. 18,50:! A kisfilmek kedvelőinek. 19,30: j . Tv-híradó. 19,50: Teli Vilmos (V. rész. A bosszúállók). 20,20: Potyalesők (Horváth József jegyzete) 20.30: Ez,New York. (Amerikai film.) 21,45: Tele­sport. 22,05: Hírek. Idő járttsjelentés Várható időjárás vasárna p estig: Párás, erősen hideg idő. Sok helyen, főként 'délen, ha­vazás. Mérsékelt északkeleti, keleti szél. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet, mí­nusz 9—mínusz 13, legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet, északnyugaton mínusz 16—mí­nusz 20, délkeleten mínusz 13— mínusz 16 fok között. III /w Ü S O ZL, * Igerben este 19 órakor: DON CARLOS (Makarenko-bérlet) mert a parancsnokság megkö­veteli). Ha ezt a raktárost nem kened meg alaposan, többet ellop apránként Egész nap ott csücsül a padkán, rágcsálja a mások eledelét, aztán ellen­őrizd! Na, és a' szolgálatokért, ahogyan Suhovnak is? És a fürdősnek is, hogy félretegye a rendes, külön fehérnemű­jét, valamicskét csali adni kell érte? Meg a borbélynak, aki őt papirossal borotválja (vagyis papirosba törli a borotvát, nem pedig a meztelen térdedbe), ha sokat nem is, 3—4 cigaret- tácskát szintén adni kell. Hát a KVCS-ben, hogy a leveleit félretegyék, ne szórják el? Ha meg kedved támad egy na­pocskát ellógni, oldaladon he- verészni a zónában, a doktor­nak is vinni kell. Hát a szom­szédnak, akinek közös szek­rénykéje van veled, mint a kapitánynak Cézárral — le­het-e nem adni? Hiszen min­den falatod számon tartja, még a lelketlen sem állja meg, ad. Hát csak irigykedjék, akinek mindig kövérebb a más falat­ja, de Suhov érti az életet és nem feni a fogát a máséra. Közben ledobta a valjenkát, felmászott a priccsre, kivette a pengedarabot a kesztyűből, megnézte és elhatározta, hogy holnap jó kövecskét keres és megélesíti rajta a pengét, ci­pészkésnek. Négy nap múlva, ha reggel­este eldolgozik rajta, pompás kiskést csinálhat, • jó kis görbe éllel. De addig, sőt, holnap regge­lig, a pengécskét el kell dugni. Az ágydeszkába dughatja, a keresztdeszka alá. Amíg nincs ott, alatta a ka­pitány, vagyis nem szórja a ké­pébe a fűrészport, Suhov fejtől megfordította nehéz matracát, amelyben nem gyaluforgács, hanem fűrészpor volt és neki­állt, eldugni a kést. Látták ezt a felső szomszé­dai, a baptista Aljoska, meg az ágyközön túl, a szomszéd priccsen két észt fivér. Tőlük azonban nem tartott Suhov. Fetjukov jött be a barakkba, szipogva. Meggörnyedt. Száján szétmázolódott a vér. Úgy lát­szik, megint megverték a csaj­kákért. Senkire sem néz, nem rejtegeti könnyeit, úgy megy él az egész brigád mellett, fel­mászik és pokrócba bújik. Tulajdonképpen sajnálatra méltó. Nem éri meg a bünteté­se végét. Nincs társa az élet­ben. Megjött a másodkapitány is, vidáman, kis ibrikében saját főzetű teát hozott. A barakk­ban két teás hordó áll, de mi­csoda tea az? Csak melegvíz, épphogy megszinezve, ócska lötty, szaga meg, a hordótól, a gőztől, befülledt fa szaga. Egyszerű igavonóknak való tea az. De Buinovszkij nyilván egy marék igazi teát kapott Cézártól, bedobta az ibrikébe, és futott a vízforraló helyiség­be. Elégedetten helyezkedik el odalent, a szekrényke mellett: — Majdnem megégettem az ujjamat a forró vízzel! — di­csekszik. Cézár odalent a papírlapo­kat rakosgatja, egyiket ráteszi a másikra, Suhov meg beta­karja a matracot, hogy ne lás- • sák és fel ne túrják. De me­gint csak nem tudnak meglen­ni Suhov nélkül. — Cézár fel­emelkedik a két prices közül, egyből Suhovra pillant és ka­csint. — Deniszovics! Azt... a tíz­naposat add ide! [Folytatjuk^ csinálunk. Én nem dolgozom, s így kapcsolódtam be a falu életébe, hogy a férjem oldalán segítettem, amiben tudtam. Nem is tudok meghatottság nélkül beszélni erről a gyö­nyörű kultúrházról. Olyan sok álmunk valósult meg ezzel! A nagyteremben zongora, a klub­ban lemezjátszó, rádiói, tv, 1500 kötetes könyvtár, s végre van helye csoportjaink­nak is. A televízióban hírt ad­lak megnyitónkról, ott sokan láthatták a tánccsoportomat, de most már legnagyobb örö­münkre az iskolában is ala­kult egy gyermekcsoport, s ők is kapcsolódnak a kultúrház munkájába. Közel háromszáz fiatal problémáját oldotta meg az új létesítmény, mert ha a színjátszó csoportot, a foto szakkört, a szívesen olvasó embereket számításba, veszem, a mi hajlékunk mindig tömve lesz. Milyen lehetőségek nyíltak meg előttünk? A modern tánc- tanfolyam megindult, s a gar­de mamák számára olyan ké­zimunka tanfolyam-félét indí­tunk most, hogy kellemesen, de mégis hasznosan töltsék a klubban a várakozási időt egy kis zenehallgatás mellett. Nagy gond ment le a nyakunkról, hogy ilyen nagy a színpad, mert például az Anyósgenerá­lissal nagyon szorosain voltunk a régi, szűk szobában! Tudja, itt úgy van, hogy ha valamit rendezünk, akkor a falu apra­ja nagyja segít, mindenki ve­lünk van, mindenki igyekszik azt nyújtani, ami éppen a legszükségesebb, hogy a cso­port hiányt ne szenvedjen. Gyöngyösoroszi Az ő kultúrházuk csaknem egy fél esztendővel előbb ké­szen lett, mint várták. Mik a terveik? Mik az elgondolásaik, hogyan töltik meg tartalom­mal a nagyon drága, kétségkí­vül korszerűen berendezett helyiségeket? — Éppen a zárszámadási „romeltakarítást” végzem — nevet a gondnok. Amióta át­adták ezt a kultúrházat, ren­dezvény rendezvényt ért. Még alig aludtam ki magam. No, Múltjuk nincs, csak jövő­ük. Az elmúlt év utolsó hon­lapjában mindkét helyen iagy-nagy ünnep volt, új kul- úrházat avattak. nem is ikiármilyet, mert korszerűsé- íével, szép berendezésével megelőz néhány városi műve- ődósi fellegvárat is. Nézzünk szét házuk táján. ------------------*--------------------- _ Gy öngyöstarján A tanácsházán alig pislákol íz aprócska 25-ös égő fénye. Bántja a szememet, s ahogy ízembe ülök Kiss Menyhért zb-elnökhelyettessel, éppen ízóvá akarom tenni, hogy ho­gyan lehet ilyen gyér fény mellett dolgozni, de úgy el­kapja a lelkesedés a kultúx-ház ügyében, hogy nem szólok. — Nem is tudja senki raj­iunk kívül, hogy mit jelent ez a művelődési otthon a község­nek. Megérdemlik az embe­rek, mert itt nem vártak a készare, s már az elmúlt idők­ben is azon voltak, hogy köz­ségünk a kultúra vonalán az elsők között legyen. Táncosa­ink el is hoztak egy-kót győ­zelmet a Hámán Kató kultu­rális szemle idején! S kinek köszönhetjük? A Tari 'házas­párnak, a lelkes pedagógu­soknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak kultúrház nélkül is ... Tőle tudom meg, hogy a szép, nagy épület több mint 2 millió forintba került. Öt évig takarékoskodtak a községfej­lesztési alappal, hogy nagy tervüket megvalósítsák. így aztán nem csoda, ha volt ki­egészítő támogatás. Mert volt. Innen is, onnan is került. A lakosság is segített az .elején, amikor fuvar kellett, nem ta­karékoskodtak az erővel. Leg­alább 60 ezer forintot tesz ki a társadalmi, munka. De nem hagytam annyiban a dolgot, elmentem Tari An­talokhoz. Nem volt szeren­csém. Gyöngyösön tárgyalt ép­pen kultúrház ügyben Tari Antal. S hogy mégis megtud­tam amit akartam, azt annak köszönhetem, hogy az asszony, a felesége mindenről olyan tá­jékozott, mintha maga vezetné az ügyeket. — Együtt csináljuk, amit KÉT FALU — HÉT ÚJ KULTÚRHÁZ 39. De Cézár már ott ült az alsó ágyon és a csomagjával bab­rált. Kirakott az ágyra és a szekrénykére mindent, amit magával hozott, de a lámpá- I ról nem esett oda egyenesen I a fény, mivel Suhov felső I ágya eltakarta, úgyhogy félho­mályban volt minden, i Suhov lehajolt, a kapitány í és Cézár ágya közé lépett és Cézár felé nyújtotta az esti ke­nyéradagot. — Itt a kenyere, Cézár Mar­kovics. Nem mondta: „Amint lá­tom, átvette”, mert az célzás lett volna arra, hogy ő fogott sort és most joga van egy részre” Anélkül is tudta, hogy joga van rá. De még nyolcévi kényszermunka után sem vált sakál belőle — és minél tovább tartott, annál szilárdabb lett. Szemének mégsem paran­csolhatott. Szeme, a tábori rab héjaszeme, végigszáguldott, végigsiklott Cézárnak az ágyra és a szekrényre kirakott hol­miján, és habár a papiros nem volt kibontva és egyik-másik zacskó csukva volt, ezzel a gyors pillantással, amit szi­matja is megerősített, Suhov akaratlanul is megállapította, hogy Cézár kolbászt, konden­zált tejet, kövér füstölt halat, illatos kétszersültet, körülbelül két kiló kockacukrot és úgy látszik, vajat is kapott, azon­kívül cigarettát, pipadohányt és — még ez sem minden. Mindezt megjegyezte az alatt a rövid idő alatt, amíg azt mondta: — Itt a kenyere, Cézár Mar­kovi cs! Cézár izgatottan, szinte itta­san (mindenki megittasul, aki élelmiszer-csomagot kap) csak legyintett a kenyér említésére. — Tartsd meg, Iván Deni- szovics. Leves és kétszáz gramm ke­nyér — teljes vacsora. Ter­mészetesen, ez Suhov egész ré­szesedése Cézár csomagjából. És Suhov, abban a pillanat­ban — mintha elvágták volna — nem is várt semmi többet, nem is várt semmit abból, amit Cézár olyan kívánatosán kirakosgatott. Nincs rosszabb annál, mintha szabadjára en­geded a gyomrodat — még­hozzá hiába. Lám, itt a kenyér, négyszáz és kétszáz — a szalmazsákban sem kevesebb kétszáz gramm­nál. És — elég! Kétszázat most befal, holnap reggel százötve­net, négyszázat elvisz a mun­kára — ez aztán élet! Az csak maradjon a szalmazsákban. Jó, hogy Suhovnak volt ideje be­varrni a szalmazsákot — lám a hetvenötödül brigádban meg­fújták valakinek £ kenyerét a szekrényből, most aztán mehet panaszra, ha van kihez! Némelyek úgy vélekednek — teli zsák, aki csomagot kap, ragadj el tőle, amit csak tudsz. Pedig, ha jól meggondolod — ahogy jött,- úgy el is megy. Megtörténik, hogy a csomag­osztás előtt, azok is, akik cso­magot kapnak, igyekeznek egy adag kásával többet szerezni. És egy-két szippantást tarhál­nak. Felügyelőnek, brigadéros- nak, csomagkiadónak ne ad­nál? A legközelebbi alkalom­mal úgy elbánik a csomagod­dal, hogy egy hétig sem buk­kan fel a neved a lajstrom­ban. És a raktárosnak, aki az összes csomagokat őrzi, akihez holnap, munkába indulás élőit Cézár is elviszi a csomagját egy zsákban (a tolvajok miatt, a motozás miatt, de főleg azért,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents