Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
1963. február 24., vasárnap REPÜJSÄQ 3 A VÁLASZTÓK ELŐTT ('Jelöltjeink A körzet „minisztere" HORVÁTH FERENC A jó öreg Singer-varrógép negyed százada mélyíti tűit a szövetbe Varga Ambrus bácsi szakértő irányításával. Megszámlálhatatlan embernek varrt már öltönyt, télikabátot, hiszen tizenkét éves kora óta a szabóasztal s a varrógép mellett töltötte életét s immáron átgombolyodott a hatodik X-en is élete fonala. Ilyenkor az ember általában már nyugdíjra vágyik, arról tervezget, miként teheti gondtalanná, széppé a pihenés napjait. Ambrus bácsi rá se gondolhat ilyesmire, kisiparos volt világéletében s néhány évet dolgozott csak a ktsz-nél. Hacsak a társadalom gondoskodása a hasonló idős emberekre is ki nem terjed, továbbra is két- keze munkájával tartja el kis családját. S mikor felkel a derékfáj- dító, szemfárasztó munka mellől, ezernyi tennivaló várja. Mert Ambrus bácsi abból a fajtájából való az embereknek, akik nem tudják tétlenül nézni társaik búját-ba- ját, akik túllátnak kis családi házuk falain s a nagyközösség asztalára is szívesen teszik le munkaobulusaikat. Nyugdíjigényét” eszébe sem volt benyújtani, ami a társadalmi tevékenységet illeti. Ha csak felsoroljuk tisztségeit, elfoglaltságát, abból is kiviláglik, mennyire nem nyugdíjas korban van még Ambrus bácsi. Egykoron az iparoskörben képviselte társai érdekeit, később a KIOSZ helyi elnöke lett, és a községi tanácsnál immáron 12 éve segít: vezetője a pénzügyi állandó bizottságnak, tevékenykedik a Hazafias Népfront-bizottsáC okáig kerestem; amíg ° rátaláltam. A szövetkenet irodájában azt mondták, hogy még reggel elhajtott a tanyára, s azóta nem tért visz- sza. De az is lehet, hogy ebédelni van Jenő — toldotta meg a szót az egyik szövetkezeti tag, amikor karórájára pillantott. — Fél három s ő mindig későn ebédel... Az igazsághoz tartozik, hogy a tarnamérai Ezüstkalász Tsz elnöke, Juhász Jenő, sem a tanyán, sem pedig ebédelni nem volt, hanem a faluszéli majorban tartott ellenőrzést. Azt vizsgálták a vezetőség néhány tagjával, hogy melyik állatra érdemes szerződést kötni és melyikre nem. Amikor végeztek a munkával, együtt indultunk vissza a faluba. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogyan is történt az ő országgyűlési pótképviselői és megyei tanácstagi jelölése. — Nagyon meglepett, amikor a jelölő gyűlésen az emberek egyhangúlag engem javasoltak erre a tisztségre. — őszintén szólva: boldognak éreztem magam, hiszen 33 éves vagyok, s mióta eszemet tudom, nem emlékszem, hogy ebből a községből valakit is megyei tanácstagnak, vagy az országgyűlésbe delegáltak volna. Juhász Jenő magas, fekete hajú férfi. Negyedik éve vereti, irányítja a termelőszövetkezetet. 1950 óta tanácstag, sőt 1958- tól tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának is. Elnökségének három éve gokban is. — Miért teszi? — Érzi az ember, hogy szükség van munkájára. Pedig higgyék el, nagyon nehéz így a szabóság mellett ennyit dolgozni — nem panaszképpen mondja ezt, csak az igazság kedvéért. Hát könnyűnek nem könnyű. Ha gyűlésekre, értekezletekre jár, saját munkája marad el, s nem pénzért teszi, ha az emberek ' ügyében C/uh/i s z Q e n ű alatt a tarnamérai Ezüstkalász Tsz megerősödött és felzárkózott a jó tsz-ek sorába. Már az alakulást követő első esztendő végén 35 forintot oszjárja a hivatalokat. Több mint egy évtizede járja már körzer tét, amelyhez hatvan család tartozik, készséggel segít gond- jukon-bajukon. Egy emlékezetes eset óta a „körzet ' miniszterének nevezik. Hogy is történt? Fogadónapot hirdettek a tanácsnál. A körzetbeliek gondolták, most előadhatják panaszaikat, biztos valami magas rangú vezető, vagy miniszter jön hozzájuk. Varga Ambrus bácsi tartotta pedig a panasznapot. — Te vagy itt? — kérdezték meghökkenve a panaszosok. — Azt hittük, magának a miniszternek mondhatjuk el bajunkat... Aztán elmondták Ambrus bácsinak s ő miniszterhez illő lelkesedéssel intézte el Papp Károly hízó ügvét, azt, hogy rafiát lehessen kapni az üzletben, legyen elég rézgálic és ki győzné mind felsorolni a sok-sok panaszt, amelynek ő volt az orvosa, jó évtizeden át. Sokszor megsértették. Mert hol van az a hivatal, ahol szívesen fogadnák a panaszáradatot, a pazarlás láttán előtörő kemény szavakat? Mert Ambrus bácsi nem tűri szó nélkül, ha a közösség kárát látja. Mikor Pétervásárán készült az út, nagyon rendszertelenül haladt a munka, szinte lesírt róla, sok anyag és pénz megy itt pocsékba. Kötelességének érezte, hogy szóljon emiatt. Letorkolták. Később kiderült, mégiscsak igaza volt s felelősségre vonták a mulasztókat. Ambrus bácsi pedig megnyugodva újra az öreg Singer mellé ült és szabta tovább az öltönyöket. A körzet „minisztere” eddigi munkája elismeréseként most nagy megtiszteltetésben részesült. Hatvan család helyett öt falu gondját-baját „vette nyakába” Szajlán, Ter- pesen, Bükkszéken, Kisfüzesen és Pétervásárán őt jelölték megyei tanácstagnak. Kovács Endre bői. Jól tudják a tamamérai- ak, hogy ő mindent a szövetkezeti tagok boldogulásáért, előrehaladásáért tesz, falujáért, népéért. Ezért esett tehát rá a választás, ezért jelölték és ezért is szavaznak rá ma, február 24-én... . — #• i — Nem könnyű feladat Horváth Ferencről, a Füzesabonyi Járási Pártbizottság titkáráról írnunk, mert néhány hónappal ezelőtt mint a VIII. pártkongresszus küldöttét már bemutattuk olvasóinknak. Most a jelölő gyűléseken Horváth Ferencet országgyűlési . pótképviselőnek és megyei tanácstagnak jelölték. A választási névjegyzékben ez áll a neve mögött: mezőgazdasági munkás. Kubikos volt, s már nyolc éve a Füzesabonyi Járási Pártbizottság titkára. Sokak képviseletében, sokak megbízásától vett részt a kongresszuson és ő átérezte a megtiszteltetés súlyát, a feladat nagyságát, a bizalmat. Érezte, és büszke volt, hiszen egy olyan kongresszuson vett részt, amelyen a jelenlevők nemcsak a párttagok, de az egész dolgozó nép ügyeivel foglalkoztak. | Nem véletlenül választották 1 Horváth Ferencet kongresszusi küldöttnek, és most legutóbb országgyűlési pótképviselőjelöltnek, hiszen a járás dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok jól ismerik őt, ismerik életét, munkásságát, tudják róla azt, hogy az ő boldogulásukért, jobblétükért fáradozik. Olyan ember ő, akihez bizalommal fordulhat mindenki, ií szívesen hallgatja meg az embereket és ha tudja, orvosolja is a panaszokat. Szobájának ajtaja szinte a nap bármely jj szakában nyitva áll a dolgozók előtt, akik gyakran fel is keresik őt. A zárszámadási közgyűléseken — ahol megjelent —, mindenütt megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel fogadták, nemcsak mint a járási pártbizottság titkárát, hanem mint embert is, ismerőst, jó barátot. Horváth Ferenc halk szavú, egyszerű ember maradt a vezető beosztásban is, ezért bíznak benne a járás dolgozói, és örömmel jelölték országgyűlési pótképviselőnek és megyei tanácstagnak a választók. A VALASZ Csabai Mihállyal ott baktattunk a terpesi Fő utcán, 1 amelyben csak annyi a túlzás, hogy ebben a nem éppen nagy községben, kissé nagyképűnek hangzik a „Fő” rangja.) Még nem volt választói nagygyűlése, de már volt, ahol je-| lölték országgyűlési képviselőnek. — Milyen volt ott állni a választók előtt — kérdeztem, i — Milyen? — csodálkozik rám, kissé értetlenül. — Nem volt szokatlan, nem volt furcsa szembenézni < annyi emberrel, odaállni annyi választó elé? — fejtegettem J tovább a kérdés lényegét, érezvén, hogy ezt nem érti... Én nem értettem Csabai Mihály „visszakérdezésének” j lényegét... (,! — De hiszen én nap nap után ott álltam a majdani vá-j lasztóim előtt.:. Nap nap után együtt dolgoztunk és dolgozunk ... Á, nem volt abban semmi szokatlan... Csak annyi] és ez nem kevés izgalom: bíznak-e bennem továbbra is, értékelnek-e tágasabbra is. A választ végső soron ma adják meg Csabai Mihály j országgyűlési képviselőjelölt számára ... (gy... ó) A BELSZÖG VOKSAI. • . tottak munkaegységenként, az idén pedig elérték a negyven- kettőt, annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt egyesültek a pusztafogacsiakkal, akik az egyesülés előtt rosszul álltak és az időjárás sem volt nagyon kedvező. — Én csak annyit tettem, amennyi erőmből futotta. Azt végeztem, amit a beosztásom követelt tőlem — magyarázza. • — Nem is értem, mi ebben a különös, amiért engem ilyen tisztségre jelöltek? T gén. Juhász Jenő a falu szeme előtt vált közösségi emberré, itt sajátította el a vezetéshez szükséges tudnivalókat, itt vizsgázott kitűnőre emberismeretből és vezetésBelszög... olyan, akár a falu többi része — amire más nevet ragasztott az ember és az idő —, mint az alvég vagy a felvég. Itt is éppoly házak állnak, mint másutt. Régiek. S a régiek mellett újak is, piros cseréptetővel, friss vakolattal, fakulatlan színekkel. Belszög... a falutérképen sem tüntetik fel ezt a nevet, csak a verpeléti emberek emlegetik így; hivatalos titulusa — Ságvári Endre utca. Itt született negyvenegy éve Dobos István, itt töltötte gyermekkorát, s férfivá érésének emlékei is ide kötik. Verpelét- hez. A „Belszög”-höz. — Apámnak tizenkét holdja volt — mondja —, s voltunk hozzá hatan. Azt a földet dolgoztam én, apámmal együtt. A negyvenegy év alatt sok szakmába, munkába belekóstolt Dobos István. Volt mező- gazdasági munkás, aztán kőműves és ács. Megtörtént az, hogy a községi járdák építése idején sehonnan sem kapott a tanács szakembert, s ő vállalta el a betonozást. öles, hatalmas termetű' férfi. Szinte hihetetlen, hogyan fért ekkora termettel a tankba, a mozgó páncélkoporsóba., amelybe a háborús parancs kényszerítette a 12 holdtól elragadt katonát, a második világégéskor. Kétszer kellett életét menekítenie a lángok közül, kétszer lőtték ki azt a tankot, amelybe neki is bele kellett préselnie magát. S megúszta a nem kívánt veszélyes kalandot egyetlen sebesülés nélkül. Később, mint vasúti hidászt parancsolták errearra. Romániát, Csehszlovákiát és Németországot is megjárta a háború országútján. Mikor visszatérhetett falujába, „hivatala? [ ismét a szántóföld lett. Előbb egyedül bajlód- j va, később másokkal összefogva, könnyebb és ( biztosabb élet megteremtésén fáradozva a ter-l melöszövetkezetben. Ismerték s bíztak benne/. ezért lehetett hosszú időn át( brigádvezető, ismerik, s bíznak j benne, ezért lehet ma az egész j falu vezetője — tanácselnök.' Ismerik s bíznak benne, ezért ] jelölték pótképviselőnek a maii vasárnap sorra kerülő válasz- j fásokra. Két éve, 1961-ben, Dobos j István megtalálta az utat aj kommunisták nagy családjá- j hoz is, két éve párttag. Hajdan elképzelhetetlen i volt, hogy az olyan ember/ mint Dobos István is, kép-1 viselő legyen. Ma ebben már J nincs semmi szenzáció, meg-{ szokott, s hétköznapi eset. Aj Belszög idősebb lakói, s az i egész falu, Verpelét lakói bi-\ zalommal és örömmel szavaz-1 ták meg jelöltségét, s most vasárnap a voksaikat is leadják. Nemcsak Dobos Istvánra, Verpelét szülöttére, hanem egész eddigi életünkre, s jövőnkre is, holnapjainkra. Leadják voksaikat a pártra, a párt helyes j politikájára, s mindazokra, akiknek neve felkerült a választási listára, azokra, akiket a dolgozók bizalma Verpeléten és másutt közfunkcióba emeL •. tpataky) CSUHAJ FERENC, a megyei tanács megbízott elnöke TÓBIÁS FERENC Kápolna VERES BENEDEK tsz-tag, Heves. ÖZV MELÓ 1STVÁNNE baromfigondozó, Nagy fügéd \ BARTUCZ EMIL, erdömémök, Gyöngyössdlgmt$