Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
V VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 46. szám ÄRA: 60 FILLER 1963. február 24., vasárnap SZAVAZUNK Koszorúzási ünnepség a Gellért-hegyi szovjethősi emlékműnél i. Az emberek ma ünneplőbe öltöznek, s ki-ki körzete szerint elmegy a szavazóhelyiségbe, ahol kissé megilletőd- ve, bedobja voksát az urnába. Van, aki .,egyből” bemegy a fülkébe, van, aki be sem akar oda térni, hiszen — úgymond — nincs titkolnivalója, — nyíltan szeretne szavazni. Természetesen a helyiségben szorgoskodó népfront-aktivisták udvariasan és barátságosan arra kérik az utóbbi csoporthoz tartozó szavazópolgárokat: menjenek ők is az e célra felállított fülkébe, a szavazás titkos! Én már régen nem csodálkozom a nyugati újságírók értetlenségén, amellyel e megnyilvánulásokkal szemben viseltetnek. Nem, ma ne essék szó arról, hogy odaát, Nyugaton mit jelent a szavazás. Csupán arról, hogy a kapitalisták toliforgatóit is meg lehet érteni. Akkor is, ha ők nem értenek bennünket, vagy éppenséggel nem is akarnak érteni. Hogy létezik az, hogy a nép többsége, Magyarország felnőtt lakossága, — aki nem bűnöző, vagy elmebeteg — szavazhat? Ez kommunista svindli, kiabálják. Es az hogyan létezik, hogy többnyire az egész lakosság el is megy szavazni? A refrén: kommunista svindli! És, hogy' többnyire a nép ilyenkor igent mond? Hát az mi? A választ már Te sem írom: ugyanaz! Én azért nem csodálkozom rajtuk, ha néha diihősít is balgaságuk, mert tudom, ha valaki valamilyen természeti, vagy társadalmi jelenséget nem ért, — azt mindig földöntúli hatalmaknak, vagy éppen csalásnak minősíti. Mit tudják ők, hogy mi tegnap, szombaton is szavaztunk, s hogy holnap, hétfőn is szavazni fogunk. S hogy egyáltalán: a hónapok, az évek mindennapján szavazunk! Igaz, nem ünneplőben, de munkaruhában — munkával! Mit tudják ők, hogy mi mindennap és így ma is — magunkra, gyermekeinkre és azok utódjainak boldog jövőjére szavazunk! Putnoki László országgyűlési képviselőjelölt azt mondta a Selypi Cukorgyárban a választópolgároknak, akik eljöttek meghallgatni őt: „A selypi medence dolgozói, a bányászok, a cukor- és cementgyár munkásai szavaztak már a rendkívüli téli időjárás nehézségei közepette is, köszönet illeti őket derék helytállásukért.” Senki sem lepődött meg ezen, mindenki tudta, hogy így van, s talán jogosnak és illőnek is tartották ezt a köszönést. Hiszen ők jó munkával köszönték meg azt a sok, életüket érintő és javító intézkedést, a Hatvanban és a járásban együtt több, mint ötszáz lakást, a kórházat, az új szórakozóhelyeket, stb., amivel a kormány és a megye vezetői segítették őket. Igazán furcsa lehet egy ilyen helyzet a be nem avatott külföldi szemében. Az is nehezen érthető az említettek számára, hogy Barta András országgyűlési képviselőjelölt elment Sarudra választási nagygyűlést tartani és ott a hallgató tsz- parasztoknak nem azt ígérte, hogy lekanyarint a füzesabonyi Petőfi Tsz földjéből I—200 holdat, s néhány hízó, valamint jól tejelő tehén társaságában megajándékozza a választóit. Ehelyett „érthetetlenül” — arról beszélt, hogy bár szépek a sarudi eredmények, de még tenni kell és nem keveset, a még jobb eredményekért! Dr. H. Nagy Anna, fiatal orvosnő pedig — ki hallott már ilyet — Andornaktályán, ahol képviselői jelölő gyűlést tartott, arról beszélt, hogy csak a társadalmi összefogás segíthet a falu problémáinak megoldásában. Megfogadtam, hogy nem beszélek a „túlsóparti” választásokról, de egy megjegyzés kikívánkozik belőlem, nem tudok ellentállni. Meg mernék ezt odaát csinálni?! Erre sem érdemes válaszolni. Tudjuk jól, mennyi ott az ígéret — s mennyi a valóság. Mi nem ígérgetünk, a mi képviselőink, és tanácstagjelöltjeink a nép maga. Itt — tudjuk jól — csak úgy boldogulunk, ha mindannyian együtt, összefogva teszünk. Szurdi István nem mondhatja Gyöngyösön azt, hogy: Emberek, majd odafönrít elintézem, hogy magasabb legyen jövőben a Dimitrov ban a munkaegység! Az állam, persze, hatalmas összegekkel, gépekkel, műtrágyával segít, de a munkaegység sorsa és nagysága ott dől el a termelőszövetkezetek irodáiban, a tervezésnél, s még inkább a szőlő- és szántóföldeken, ai istállókban — nyáron és télen egyaránt! Rengeteg gyűlésen, újságcikkben és négyszemközti beszélgetésben hangzott és hangzik el: mit tettünk mi, emberek — nép és vezetők egyaránt — az utóbbi években ebben az országban és megyében. S ha akadtak hibák — a bizalom volt az, amely mindenkor kisegített bennünket a bajból. Hogyan is érthetnék meg azok az emberek ezt a bizalmat, akiknek hazájában azt már a vezetők régen eljátszották! Nem érthetik, hogy a törvényes rend. a biztos megélhetés, a kulturális felemelkedés tartópilléreit itt mindennap az ország minden becsületes embere rakja — építi a vezető útmutatása mellett, s hogy tulajdonképpen erre s az ezt szolgáló békére szavazunk ma! (S. A.) Véssxar-rkexett a magyar hormányliiildöllség Moszkvából A magyar kormányküldöttség — amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével Moszkvában részt vett a KGST végrehajtó bizottságának 4. ülésén, —, szombaton délután visszaérkezett Budapestre. A kormányküldöttséget a Keleti pályaudvaron Kossá István közllekedés- és postaügyi miniszter és Tímár Mátyás pénzügyminiszter fogadta. Megjelent a fogadtatásnál G. A. Gyemyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) A szovjet hadsereg megala-? kutasának 45. évfordulója al-? kaiméból szombaton délelőtti koszorúzás! ünnepség volt a? Gellért-hegyi szovjet hősi lékműnél. A szovjet és a magyar him-i nusz elhangzása után a ma-í gyár fegyveres erők nevében? Czinege Lajos vezérezredes.« honvédelmi miniszter, Pap p? János belügyminiszter és Pappi, Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka helyezett ko-? szőrűt az emlékmű talapzatára. A Szovjetunió budapesti? nagykövetségének képvisele-j tében G. A. Gyenyiszov nagykövet és Sz. D. Zotov vezér-? őrnagy, katonai attasé koszo-s rúzott. A szocialista országok? Budapesten akkreditált kato-s nai attaséinak nevében A.? Karasztojanov ezredes, a Bol-? gár Népköztársaság katonai? attaséja és R. Chlubna alezre-? des, a Csehszlovák Szocialista? Köztársaság katonai attaséja,? az ideiglenesen Magyarorszá-? gon állomásozó szovjet csapa-? tok parancsnokságának képvi-? seűetében K. I. Provalov ve-? zérezredes, Sz. A. Andrjus- csenko altábornagy és V. Ny.S Bászkákov altábornagy koszo-| rúzott. A koszorúzási ünnepség,£ amelyen jelen volt a honvédelmi minisztérium és a külügy-> minisztérium több munkatár-,; sa, az intemacionálé hangjai-? val ért véget. (MTI) J Újabb Jelentések a »íbiai földrengésről BAPk.CE (Reuter).: Pénteken' késő este befejezték a földrén-' gést követő mentési munkálatokat a líbiai Barce varosában, ahol olyan heves földrengés rázkódtatta meg a körzetet, hogy az egész város rombadőlt. A hivatalos jelentés szerint — a korábbi hírekkel ellentétben — háromszáz halálos áldozata volt a katasztrófának. Legtöbbjük gyermek. Pénteken este ugyanebben a körzetben újabb földlökések voltak, ezek azonban nem okozhattak további anyagi kárt, mert már. nincs ép ház a városban. Tizenkétezer ember veszítette el otthonát. Líbiában háromnapos hivatalos gyásznapot rendeltek el. A király jótékonysági alapot létesített. A Nemzetközi Vöröskereszt bizottság, az Egyesült Arab Köztársaság és az Angol Vöröskereszt segélyt ajánlott fel. (Reuter, MTI) Megyénk egyik üzemében történt. Csütörtök reggel kis bőröddel a kezében, télikabátban, egy idősebb munkás kopogtatott az üzem igazgatójának ajtaján. — Igazgató elvtárs, négy nap szabadságot kérek. Hazautazok Szabolcsba. — Miért ilyen sürgős, Józsi bácsi? Havonta csak egyszer szokott hazalátogatni, és éppen a múlt vasárnap járt a családnál. — A szavazás miatt mennék — jegyzi meg határozottan az öreg. — Azért felesleges. Itt is szavazhat, megkapta a tanácstól a papírt. — Az rendben is van. De a fiam most múlt tizennyolc éves. Először fog szavazni, s vele együtt akarom leadni én is a szavazatomat. — Értem, — moso- lyodik el az igazgató. — Csak aztán, Józsi bácsi, hétfőn reggelre visszajöjjön... — Már hogyne jönnék, hiszen vasárnap meggazdagszom! — válaszol az igazgatónak kissé neheztelve a késés feltételezése miatt. — Egy teljes jogú választópolgárral. A fiammal. Az iroda folyosóján pattogó ütemet ver az igazgatói szobától távolodó, idős munkás cipővasa. Siet az állomásra, a fiához utazik. Szavazni. ★ Az újságárus panaszkodik. — Nagyon sajnálom, hogy vasárnap befejeződik a választás: — Csak nem jelölték magát is tanácstagnak, és fél a megválasztás utáni feladatoktól? — Á, nem. Más itt a baj. Rosszabbul fog menni az üzlet. — Miért? Újságot mindig olvasnak az emberek — bizonygatja a trafikosnak a maga igazát az egyik törzsvásárló. — Az igaz. De nem ennnit. mint most! A héten is mindennap k**sz°r rendelt -m új- sé.eot a nnf+ától. Pénteken n Dobi elvtárs hesrédét tartalmazó lavórt sörben álltak. Rrért javasolnám én azt, hogy válasszunk évente... szagon a napi átlagos kalóriafogyasztás egy lakosra számítva, meghaladja a 3000 kalóriát, ami világviszonylatban sem megvetendő eredmény. Az utóbbi években különösen a húsfogyasztás nőtt nagymértékben, da jelentősen megnőtt az érdeklődés az édességek, a csokoládéáruk iránt is. A lakásviszonyokat elemezve a kézikönyv kimutatja, hogy 1962-ben az országban 2 866 000 lakást tartottak nyilván, 402 000-rel többet, mint 1949-ben. A lakások 19,5 százaléka Budapesten, 21,8 százaléka a többi városban, 58,7 százaléka pedig falun van. Az általános lakásösszeírás időpontjában a budapesti lakások 42,1 százalékához fürdőszoba is tartozott, vidéken ennél gyengébb az arány. (MTI) Magyarország lakosságának 52 százaléka nő, 48 százaléka férfi Mekkora a nemzeti .jövedelmünk és mire költjük? — Mennyi kenyérgabona, kukorica, burgonya és szülő terem az országban? A Központi Statisztikai Hivatal a napokban kézikönyvet bocsát ki, amely Magyarország társadalmának és gazdasági életének legérdekesebb adatait tartalmazza. A könyv kimutátja, hogy hazánkban a lakosság 48 százaléka férfi, 52 százaléka nő, ez a különbség azonban lassan éltűnik, mert a fiatalok között már több a fiú, mint a lány. Az utóbbi jelenség annál inkább se lebecsülendő, mert a lakosságnak kereken egynegyede 15 éven aluli. Gazdasági fejlődésünkkel foglalkozva a kiadvány rámutat, hogy az ország nemzeti jövedelme fokozatosan növekszik, s már 1961-ben meghaladta a 147 milliárd forintot. Egy-egy lakosra évenként 14 700 forint nemzeti jövedelem jut. Létrehozott új értékeink 73,7 százalékát elfogyasztottuk, 18,6 százalékát az állóalapok növelésére költöttük, a többi a készleteket növelte, Illetve kiviteli többletet alkotott. Öt esztendő alatt ösz- szesen 163 milliárd forintot költött az ország beruházásokra, ebből 40 milliárdot lakásépítésre, szociális, kulturális, egészségügyi, város- és községfejlesztési célokra. A statisztika gazdag anyagából kitűnik, hogy az 1962. évi állatszámláláskor Magyarországon 2 millió szarvasmarhát, 6,4 millió sertést, 28,3 millió baromfit, 2,9 millió juhot tartottak nyilván. Leírja továbbá, hogy az ország szántóterületének körülbelül negyedén termelnek kenyérgabonát, évente több mint húszmillió métermázsát. Az elmúlt években azonban a városi lakosság körülbelül két-három havi fogyasztásának megfelelő kenyérgabonát külföldről kellett behozni. A kukorica termőterülete nagyjából a kenyérgabonáéval azonos, az évenkénti termés 30—35 millió métermázsa. Hazánkban évenként mintegy 25 millió mázsa burgonya és körülbelül ugyanannyi cukorrépa terem. A szőlőterület 204 000 hektár, az évi bortermés átlagban 3,8 millió hektoliter. A legjobb bortermés 1958-ban volt (5,3 millió hektoliter), a ' leggyengébb 1960-ban (3 millió hektoliter). A könyv részletes adatokat közöl Magyarország exportimport forgalmáról. Az élelmiszer fogyasztásról szóló adatok közül talán a legjellemzőbb, hogy Magyarorr()álmzhuelőtti heszílqeihek
