Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
1963. február 2#., szerda NEfOJSAG 3 A FELSZÓLALÓK KOZOTT Odesszai levél illetékesek figyelmébe Észrevételek, javaslatok a gyöngyösi termelőszövetkezeti tanácskozáson Levelet hozott a posta. Odesszában adták fel; a Feke- | Ismerik azt a néhány kínos pillanatot, ami a legtöbbször elkövetkezik az elnök biztató felhívása után az értekezletek túlnyomó többségén: „Most pedig az elvtársak szóljanak hozzá!” Az első felszólalóra vár mindenki. Aztán megnyitja a sort valaki és... Hadd közöljek most néhány gondolatot ezekből a felszólalásokból, amelyek a gyöngyösi termelőszövetkezeti tanácskozáson hangzottak ed. Azt hiszem, érdemes odafigyelnünk. Nincs minden rendben az oltvány-termesztcs körül. A SZÖLFA vagy nem veszi át az összes vesszőt, vagy visszavonja az ígéretét, mert az állami gazdaságok nem szállítanak elég sima vesszőt. Az át nem vett gyökeres vesszőt pedig nem engedik értékesíteni. A vi- sontaiak tették ezt szóvá. Azt megköveteli a MÉK, hogy a szállítandó áru mennyiségét legalább negyvennyolc órával hamarabb bejelentsék a tsz-ek, de a minőségi változásokat nem tudják előzőleg közölni. A leszedett áru tehát nem mindig felel meg a MÉK igényeinek. Emiatt a vécsieknek is többször volt nézeteltérésük a MÉK-kel. A vámosgyörkiek még megtoldották az előbbieket azzal, hogy másként minősítik az árut a* átvételkor és ismét másként az elszámoláskor. A tojást nem vette át a BAR- NEVÁLL a gyöngyöspataiaktól azért, mert szerintük az fagyos volt. Pedig ugyanazt a tojást használják fel a keltetőben is. A szabad piacra vitték el a tojásokat, ahol — hangsúlyozta a tsz-elnök — hivatalos áron adták el. Most viszont kellene a tojás a BARNEVALL-nak. Napi kétszáz—háromszáz forintba kerül a fűtés az új vá- mosgyörki csibenevelőben. Oka: a rossz konstrukció. A tsz vezetői azt számítgatják, érdemes-e egyáltalán csibeneveléssel foglalkoznunk a téli hónapokban, ha a haszon a fűtésre megy rá. De elégedetlenek az új átvevő árakkal is. Évi átlagban két forinttal kevesebb, mint volt. Nálunk negyvenezer baromfinál ez nyolcvanezer forint kiesést jelent. A tiszta jövedelem is hasonló összeg volt eddig a baromfiból. A GAZDASÁGI válságról hirhedt harmincas évek nélkülözése, a munkanélküliséggel járó nyomor fellendítette a munkásmozgalmat. A szegény parasztság is csatlakozott a szervezett munkások soraihoz. Egerben különösen a szalabeli utcák és a Szalapart, Cifrapart és környéke vallotta magát szocialistának, míg a felnémeti negyed és Cifrakapu utcák gazdag lakói a klérus hívei voltak és a hivatalos úri körökkel tartottak. Persze, csak választás esetén, amikor Petró Kálmánék és Subik Károlyék megeresztették a kortesbort választás előtt. Mert választás után rendszerint elfelejtették a választás lázában tett ígéreteiket. A szocialista szervezett munkásság lassan, de szívósan dolgozott. Évekig járták elvtársaink a „szalákat” és magyarázták a munkásosztály célkitűzéseit. Dancza, Dolen- szky, Herendovics, Gertner, Huszt és más elvtársak — sokan már nem is élnek közülük —, fáradhatatlanok voltak az agitációban. Sok-sok új hívőt szereztek a mozgalomnak. Akkor -kapcsolódtak be és jegyezték el örökre magukat a munkásmozgalommal: a két Hajnal testvér, Szabóék, Vass, Bóta, Tóth, Turcsányi és más családok. Igen, családok, mert a családfő elvét asszonyostól- gyerekestől magukévá tették és elkötelezettjei lettek az eszmének ezek a munkások, ha egyszer szavukat adták. Ez olyan becsületbeli dolog is volt, amely különösen akkor vált veszedelmessé, ha elvi felfogásáért a hatóságok valakit bántalmaztak. Akkor aztán már nem volt földi hatalom, aki az egri „cikrákat” eltéríthette volna a helyes útról. S NÉHÁNY ESZTENDŐ munkája szép eredményeket hoA gyöngyöshalászi tsz-elnök is kifogásolta a MÉK módszerét: még a termék árát sem tudják megjelölni az átvétel előtt. A hitelek folyósítása körül sincs minden rendben. Év végén, karácsony és újév között ömlik a pénz, ahogy az elnök kifejezte magát. Az AGRO- KER-nél azt vásárolnak rajta, amit éppen kapnak, mert a pénzt el kell költeni. A kerekes Mannes-Mann öntöző berendezésükhöz pedig mindenáron betonalapokat akartak velük építtetni, mert a beruházási iroda különben nem engedélyezte volna a hitelt. Fűratnának kutat, de nincs, aki vállalná ezt a munkát. Van 70 hold százéves szőlőjük. Nem tudnak vele mit kezdeni. Kivágnák, de nem szabad. Jó volna a földterületet szőlős tsz-el elcserélni, hogy ők szántót kapjanak helyette. Sajnos, az is megtörtént velük, hogy húsz liter boruk soksok ezer forintot ért. Hogy miért? Ezt nem akarta elárulni. De jó lenne, ha a gépekhez nemcsak bor útján lehetne hozzájutni — olykor-olykor. Nincs elég munkagép az erőgépekhez: hangzott el a panasz többször is. Ekkor derült ki, hogy az atkán tanácselnök az Útfenntartó Vállalattal áll üzleti összeköttetésben, mert ez a vállalat viszont csak a munkagépekkel együtt kapja meg az erőgépeket. (Ez csak természetes!) Hogyan lehetne még több földet hasznosítaniok a tsz-ek- nek? A költői kérdésnek látszó ötletre a gyöngyöspatai tsz-elnök adta meg a választ: ők már az elmúlt évben is mintegy háromszáz hold egykori szántóföldet törtek fel. S ha jól utánaszámol, még mindig akad a határban mintegy kétezer hold hasonló föld. (Mégiscsak érdemes „nyitott szemmel” járni a határt). A Hazafias Népfront járási titkára bejelentette, hogy 26 mérnöjc vállal munkát a (székben, ellenszolgáltatás nélkül. Mérnöki munkát! Tessék élni a lehetőséggel, mert pillanatnyilag még „munkanélküliek” az önzetlen segítségüket kínáló mérnökök! Eddig tart a sor, a felszólalásokból kiragadott néhány gondolat. Érdemes velük foglalkozni? Azt hiszem. (g. molnár) te-tenger partján. Egerbe küld- | ték, a Magyar—Szovjet Baráti j Társaság szervezete címére, de j a levél nem felnőtteknek szól. j A felnőttektől csak segítséget) kémek a levél ifjú írói, az j 58-as számú iskola tanulói, a j „Magyarország Ifjú Barátainak Klubja” tagjai. Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak Eger A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából fogadják a legjobb | kívánságainkat Odesszából, a | Magyarország Ifjú Barátainak Klubjától. A mi iskolánk tanulói nagyon szeretnének levelezni Eger város iskoláinak tanulóival. Kérjük, szíveskedjenek részükre átadni címünket: Szovjetunió, Odessza, 1905-ös utca 14 szám. 58-as számú iskola. i A Seszterenko, T. Kalence- > va, N. Kucserjájeva.” < járnak a Hatvani Konzervgyárba napi harminckét forintért, amikor otthon csaknem a kétszeresét kereshetnék. A vasútnál segédmunkásként dolgozók sem keresnek megközelítőleg sem annyit, mint amennyit a termelőszövetkezet fizet. Vasutas falu Adács. Múltja van ennek a foglalkozásnak a községben. De vajon megéri-e máshol dolgozni, amikor otthon lényegesen nagyobb a jövedelem? Ezen kellene egy kicsit elgondolkodniuk az adácsi szülőknek és fiataloknak. Az ötven forintos munkaegység különben mindért agitációnál ékesscaólóbban beszél... Papír, ceruza, egy kis számítás és az okosan gondolkodó ember könnyen megérti: mikor és hogyan jár jobban? T. L Ördögöt a nagyanyjánál... zott a szervezés terén, úgy, hogy városi képviselőtestületi és törvényhatósági bizottsági tagok választásakor már oda mertünk állni jelöltjeinkkel a választók elé. Az eredmény biztató Volt. Választásról választásra emelkedett a szervezett munkások szavazatainak száma. Persze, nem volt véletlen, hogy a Cifra — Sánc — Felnémeti negyedhez hozzá tartozott a Szala is. A Szala veszedelmes városrész volt, ott vereséget szenvedett volna a hivatalos jelölt és megtörténhetett volna, az érseki városban, hogy a „szalák” szocialista képviselőket küldöttek volna a városházára. Ezt sem Hedryék, sem Subik Károlyék nem bírták volna elviselni. Ezért ösz- szekapcsolták a kerületeket és prominens személyeket jelöltek. Olyanokat, mint vitéz Subik Károly érseki prelátust, vitéz Bíró Józsefet és a cifra téri iskola szerény, mindenki által szeretett humanista igazgatóját, Szabó Vilmost. Csak a Szabó Vilmos neve volt garancia arra, hogy az a lista győz, amelyen az ő neve szerepel, mert Subikék nem bíztak a saját* erejükben. De még így is a legutóbbi választás már azt mutatta, hogy a szervezett munkások szabó, kőműves és asztalos jelöltjei méltó ellenfelei a Subikoknak és a Bíróknak. Ezért amikor 1935 decemberében kiírták a községi választásokat, Subik hívei kettéosztották magukat és egy fasiszta párttal hárman indultak, míg negyedik pártként a szervezett munkásság. Az akkori választási rendelkezés szerint a szabvány méretű szavazólapokat a pártok maguknak nyomtatták. A méretnek és a papír színének egyezőnek kellett lennie. Ettől függetlenül ezer módja volt a titkosság megsértésének. De vitéz Bíróék még ez alól a rendelkezés alól is kivételek voltak, mert szavazólapjuk másfél centiméterrel hosszabb és hét centiméterrel szélesebbek voltak, mint az előírás. AZONKÍVÜL a szervezett munkásság erőteljes agitációja félelemmel töltötte el a többi pártokat és a választás elnökével összejátszva (isten nyugtassa, jó tanítómat, szegény Bíró Kálmánt) nem állítottak fel csak egy szavazatszedő bizottságot és így az 1822 szavazóból mindössze a fele, pontosan 917- en tudtak leszavazni. Az ellenpártok kortesei egész nap futkároztak, hintón jártak a szavazókért, akiket először az Iskolába, az iskola eljárójának lakásába vittek egy kis lelki masszázsra és néhány pohár kortesborra. A mi embereink csak élőszóval operáltak a választás napján is. A Szalaparton, Verő- és Ár- nyékszalában, a Cifrakapu utcában voltak központi helyek, ahonnan választói névjegyzék szerint irányították elvtársaink a szavazókat. A jó öreg Kántor Náci bácsi sok Cifrakapu utcait meggyőzött arról, hogy hová kell adnia szavazatát. Amikor este a szavazás befejeződött, a reakciós pártok emberei összedugták a fejüket. Valamit susmutoltak. Tudtuk, hogy csak ellenünk súgnak- bűgnak. Aztán az elnököt is bevonták a tanácskozásokba. Mi viszont sürgettük a szavazatok összeszárrilálását. Bizalmink szerint — aki ismerte a szavazók között híveinket — megnyertük a választást. Nyilván erről suttogtak ellenfeleink is, nem bíztak a győzelemben. Végűi is kisütötték, hogy a szavazatokat a központi szavazatszedő bizottság előtt, a városházán fogják összeszámlálni. Mi ez ellen nem emeltünk kifogást, mert tudtuk, hogy ha nem is győztünk, de fej fej mellett haladunk vitéz Subik Károly prelátussal. Számunkra mindegy, hogy hol számlálják össze a szavazatokat. Aztán egy hajdú ölbe fogta a szavazócédulákat tartalmazó ládikót — amely előzőén hivatalosan lepecsételtetett —, felült a hintóra, mellé az elnök és a bizalmiak és lépésben elindultak a városházára. Amikor odaértek, a leszállásnál a hajdú megbotlott és kiborította a láda tartalmát. NAGY TUMULTUS keletkezett. Mindenki szedte a szétszórt szavazólapokat és vitte a szél kedvére. Persze, sokaknak volt a zsebében tartalék és tehetett hozzá, vehetett is el belőle, ahogyan éppen szíve diktálta. A számlálás vége természetesen az lett, hogy nem sok számbeli eltéréssel ugyan, de Subikékat jelentette ki a választás elnöke megválasztottaknak. Ennek a hamissággal nyert választásnak folytatása még az volt, hogy meg lett peticionál- va a Közigazgatási Bírósághoz az elmondott törvénysértések és szabálytalanságok miatt De hát... kinek lehetett akkor igaza? Ezt már nem kellett volna! Az ördögöt a nagyanyjánál pöröütiik...! Okos Miklós ajánljuk két levélírónk észrevételét, s úgy gondoljuk, c hibákon tudnának segíteni: A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat dolgozói és a környék lakói nevében érkezeit az alábbi levél. „Több gyalogjáró társam nevében szólok egy olyan jelenségről, amelyen — gondolatunk szerint — rövid időn belül javítani lehetne... Ugyanis Gyöngyösön a vasúti sínpályával párhuzamosán haladó gyalogjárdán, amely a honvéd laktanya mellett húzódik, ilyenkor, hóesés közben (és után) szinte járhatatlan az út. Nem is beszélve az olvadásról, amikor 10—15 centiméter magasan áll a habarék a járdán. Mi, akik ezen az úton járunk naponta munkába, tapasztalhatjuk, hogy ezen a járdán közlekedni szinte lehetetlenség. Cipőnk teljes egészében elázik, tönkremegy! Javaslatunk csupán az lenne, hogy naponta legalább egyszer takarítsa le a honvédség a járdát, a honvédség és a lakók is. Azt hisz- szük, hogy ez nem nagy fáradságba kerül, s így mi is normális körülmények között járhatunk munkába, s nem kell hol az úttestre, hol a járdára ugrálnunk!” A másik levél „egri problémával" foglalkozik, s közérdekűsége kétségtelen: „Köztudomású, hogy az egri gőzfürdő túlzsúfolt — írja Sentics Béla Vkp ellenőr. — Ennek az az oka, hogy a megvolt regi három fürdő helyett csak egy üzemel, ßz, amíg más módot és lehetőséget nem talál az illetékes szerv, csak úgy tudná kielégítem az igényeket, ha teljes kapacitással működne — korábbi kezdéssel és hosszabb nyitva- tartással! A gőzfürdő az egész országban s talán az egész világon elsősorban a korán kelő, és munka előtt fürdőzni kívánó dolgozókat szolgálja. Teljesen indokolatlan tehát az, hogy az egri fürdő csak nyolc órától üzemel, holott legalább a reggel hétórai nyitást kellene bevezetni, és a fürdőt tovább nyitva tartani! (Hiszen a személyzet többletmunkáját bőségesen kárpótolná a további nyitvatartással járó többletbevétel). Az egri fürdő jelen- légi állapota is külön figyelmet érdemel elhanyagoltsága, rossz csapjai, elavult fűtőberendezése miatt!” CJ-arsamp, 1963 Farsang van. A téli mulatozások, a vidám táncos összejövetelek ideje. A megye községeiben, városaiban szinte nem múlik el hét anélkül, hogy valamelyik vállalat, üzem, vagy intézmény ne rendezne zenés, táncos, hangulatos farsangi bált. Fiatalok és idősebbek egyaránt ropják a táncot, s míg kint a hideg téli szél fújja ki mérgét, addig a kellemesen meleg termek parkettjén párok keringenek, forognak a zene ütemére. Az Egri Tanárképző Főiskolán, az 1. évfolyam matematika—fizika szakának Mező Imre KISZ-szervezete rendezett farsangi bált. A terem falait körben ötletes papírfigurák és színes papírfűzérek díszítették, a zenét a Gárdonyi Géza Gimnázium diákjainak kitűnő tánczenekara szolgáltatta. A humoros, jól sikerült műsor után hajnalig ropták a táncot a fiatalok. A Heves megyei Nyomda Vállalat farsangi bálján, amíg az ifjúság a szomszéd teremben táncol, a'szülök fehér asztal mellett, vidám poharazgatással töltik az időt. (Tóth István felvételei) tehető. Az elmúlt évben úgy próbáltak változtatni a helyzeten a gazdaság vezetői, hogy a termelőszövetkezet irodájában megbeszélésre hívták össze a falu fiataljait szüleikkel együtt. A vezetőség megígérte, hogy minden hónapban „negyven forint” előleget fizet a fiataloknak! A faluban ötszáz személy befogadóképességű • kultúrház épült, kétszázezer forint értékben különböző szórakozási eszközökkel szerelték fel az új létesítményt. Lemezjátszót, rádiót, televíziót, zeneszer- számokat, különböző játékokat vásároltak az ifjaknak, hogy falujukban is jól érezzék magukat. És az eredmény: a fiatalok még mindig idegenben keresik boldogulásukat. Az általános iskolában tavaly végzettek közül, többen Adácsot vasutas községnek ismerik seerte a megyében. A férfilakosság nagy része valóban a vasúthoz jár dolgozni. V ámosgy örkön, Kaiban, Füzesabonyban, Hatvanban, de még Budapesten is találkozhatunk adácsi vasutasokkal, idősebbekkel és fiatalokkal egy- aránt. Sokan járnak el a faluból nemcsak a vasúthoz, hanem a közeli és a távoli iparvidékekre is. A kérdés csak 1 az: vajon megéri-e? Tényleg i többet keresnek-e az elvan- 1 dorlók Adács határain túl? 'Adácson is van termelőszö- ] vetkezet, amely az elmúlt i gazdasági évben ötven forin- ■ tot fizetett munkaegységenként. Komoly eredmény ez, és elégedettek is a közös gazda- i ság tagjai. De ezek a tagok nagyobbrészt negyven-ötven ] évesek, a tsz fiatal tagjainak a száma viszont aüig néhányra ’ IÓ BORNAK IS KELL CÉGÉR?
