Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

1963. január so., vasárnap NÉPÚJSÁG Megyei, járási, községi tanácstagot jelöltei!: Kellemesen fűlött helyiség­ben gyűltek össze a csányi 18-as számú választókörzet vá­lasztói, hogy megvitassák, kit küldjenek a megyei, járási és községi tanácsba. A gyűlést Kocsis István, az Uj Élet Ter­melőszövetkezet elnöke nyitot­ta meg, majd Csuba Józsefné, agranómus számolt be a , vá­lasztóknak a községi tanács négyesztendős munkájáról. Emlékezetünkbe idézte, mit kapott a község az elmúlt négy esztendő alatt: modern kivite­lezésű klubszobát, könyvtárai, tűzoltószertárt, MÁVAU'J’-vá- rótermet,- járdát. Foglalkozott á községben levő két termelő- szövetkezet eredményeivel is, .amelyről megállapította, az aszály és a munkáshiány elle­nére is, szép eredményeket ér­tek el.*A beszámoló után az el­nök a Hazafias Népfront ne­vében javaslatot tett arra, hogy megyei tanácstagnak Papp Sándornét, járási tanács­tagnak Nagy Bélát, községi tanácstagnak Mosóczi Ilonát jelöljék. A választók a jelölést egy­hangúlag elfogadták, s többen beszéltek arról, mivel érde­melték ki a jelöltek a válasz­tók bizalmát. Végezetül ltérték a jelölteket, tegyenek meg mindent azért, hogy a még meglevő hiányosságokat fel­számolják. Bánky Kde Csány («inét jelöltük Maros eSvtórsat Községünkben Is megkezdőd­tek a jelölő gyűlések. Az első kisgyűlésen a körzethez tarto­zó választópolgárok 95 száza­léka megjelent. A választók fi­gyelmesen hallgatták Maros Lajos elvtárs beszámolóját, a négyesztendei munkáról. A be­számoló az eredmények mellett szólt a felmerülő hibákról is. Ezen a gyűlésen valóban érvé­nyesült a part határozata, őszinlén vitatták meg a dolgo­zókkal a problémákat. A hozzászólók is bátran el­mondták, mi az, amin még ja­vítani kell, miben voltak elé­gedettek a tanács munkájával és javaslatokat tettek az új- ta­nács munkájához, A beszámo­ló és a vita utón a kisgyűlés részvevői Maros Lajost és Fe­kete Ferencet jelölték tanács­tagnak. Jakab József Zagyvaszántó / Uf élet liottlisíik k régi faiak klisé Szívet gyönyörködtető lát­vány az a munka, amely a pé- tervásári, volt Keglevich-kas- téiy falai között folyik. Az öreg kastély urai már rég le­tűntek, s a szép építményt, amely már akkor is romos volt, a teljes pusztulás renyegétfé. Bar gok hivatal tulajdonában -volt, egyik sem törődött a helyrehozással, pedig egy-ket pala kicserélése, egy vödör malter felvakoJása, további nagyobb rongálódásnak vette v olna elejét. Most már végre gazdára talált az épület Mintegy 8 millió fo­rintot fordítanak felújítására, hogy falai otthont nyújtsanak egy szakiskolának. A munká­latokat az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat kezdte meg. Elsősorban a keleti szár­nyat hozzák rendbe. Kicserélik a tetőzetet, ablakokat, s ha ja­vul az időjárás, a homlokzat vakolását is megkezdik. A ki­vitelezés során eredeti, műem­lék formájában állítják vissza i kastélyt. Értékes, szép épületet men­tenek meg, s ha készen lesz­nek a munkálatokkal, áz öreg kastély falai között egy mező- gazdasági gépészképző szakis­kola kezdi meg munkáját, hogy (Szakemberek .százait adja a mezőgazdaságnak. Fábián István Eger Kosinál a fánvoftnak Kedves vendégeink voltak az ifjú katonák eskütétele napján. Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tanulói jöttek el hozzánk, hogy e számunkra nagy nap alkalmával műsorral szórakoztassák a honvédeket. Zsúfolásig meglelt a. hatalmas kultúrterem, szinte egy gom­bostűi sem lehetett volna leej­teni. Végre felgördült a füg­göny, kilépett elé a bájos kon­feranszié. A kitűnően összeál­lított. műsor nagy sikert ara­tott. s nehéz lenne megállapí­tani, ki kapott nagyobb tapsot, a táncoló kislány, vagy az. aki Papp László Ferkó című ver­sét szavalta. Őszinte köszönet a gimná­zium tanári karának és * KISZ-szervezetnek, amely le­hetővé tette ezt a találkozást. Mindig szívesen látjuk őket, hiszen ez is hozzájárul ahhoz, hogy a katonák és a testületi KISZ-szervezetek kapcsolata szorosabb legyen. Tóth Zsígmond hdgy Verpelét — Ne félts te engem. Tudom én, mit kell csinálni, hogy kell bánni az emberekkel. Az nem sokat számít, hogy nem vagyok eminens. A négyes és az ötös között nincs különb­ség, az igazi különbség az egyes és a kettes között van... Mama nem nagyon értette, amit beszélt, csak bólogatott. Ebéd után a városba indult. Unatkozott, arra gondolt, jó lenne meglesni a várakozó fiúkat, de egyedül unalmas, nincs aki vele nevessen. (Csont István illusztrációja.) A túloldalon apró, sietős léptekkel igyekezett egy szem­üveges lány. — Ni, Eta — csodálkozott rá, aztán átsietett hozzá. Eta mintha sírt volna. — Neked meg mi bajod? — kérdezte inkább újságra éhesen, mint komoly érdeklődéssel. A lányból kitört a sírás. — Kabátot akartam venni — szipolta —, de majdnem kidobtak a boltból. Azt kérdezte az eladó, van-e nekem hét­száz forintom. Három hónapja összespóroltam az ösztöndí­jamat. I — A piszok — próbálta vigasztalni Etát, de magában nevetett. — Bezzeg, ha én ott lettem volna, majd adtam vol­na neki. S ezt el is hitte. Belekarolt a lányba, a cukrászda felé húzta. Az szabó- dott, de bevitte. Tüntetőén nézett körül. Most megint bol­dognak élezte magát, hogy ő ezt megteheti. Egyetemista lé­tére bárkit megvendégelhet a cukrászdában. Sorra vette pillantásával az asztalokat. Egy helyütt hosszabban .megállt. Ott az az újságíró ült, aki olyan szép cikket írt róla az egye­temi lapban. Aztán Etához fordult. — Figyeld, mindenki minket néz — súgta. Eta értetlenül és zavarodottan nézett körül. Nem tudta felfogni, mi van abban, hogy őket figyelik. Egyre jobban elpirult, restellkedett. Baba fölénye tudatában játszani kezdett. Cigarettával kínálta Etát, s a szabadkozás láttán furcsán felnevetett. A cukrászdából hazament. Otthon az asztal mellé ült, jegyzeteit szedte elő. Közöttük akadt rá a kérdőívre. — Ezt is kitöltőm — vonta meg a vállát — ha már kell. írni kezdett. Egyszer megállt, hosszasan nézte az abla­kot, aztán folytatta az írást. Végül elégedetten hajtotta össze a papírt, s lefeküdt. Mama későn érkezett. Nem a villanyt, hanem a kis lámpát kattintottá fel. Szeme megakadt a rendetlenül ha­gyott asztalon, rakosgatni kezdett. A kérdőív került a kezé­be. Először nem fordított rá figyelmet, de aztán egyre köze­lebb vitte a szeméhez. Sírni kezdett, az öregasszonyokra jel­lemző hüppögéssel. A hangra felriadt Baba. — Ne itasd az egereket, Mama — szólt anyjára nyújtóz­kodva. Az asszony hirtelen felegyenesedett. Valami acélosság merevítette a derekát, s fiatalossá tette a mozdulatát. Egy nagy lépéssel ért az ágyhoz, s könnyes haraggal esett a lá­nyának. A haját markolta meg, szabadon maradt kezével pedig pofozni kezdte. — Még szégyelled az apádat — kiáltott hisztérikus ke- seredettséggel. — Restelled, hogy suszter volt? S azt is, hogy az én eredeti foglalkozásom — idézte a kérdőívet — takarí­tónő? Baba vergődött a szorításban, szabadulni szeretett vol­na, de nem bírt. Mama keményen fogta a haját, s a keze egy pillanatra sem állt meg. Ütötte, amíg csak el nem fáradt. Akkor talán utolsó erőtartalékával, kirohant a konyhába, hangosan becsapva maga után az ajtót. Baba magára maradt. Abbahagyta a sírást, sziszegve tapogatta a fejét, s szidta magában Mamát. Az öregasszony leint a konyhában ült az asztal mellett. Kis fejét kezére hajtotta. Hangosan, gátlás nélkül sírt, mint aki sokat veszített egy perc alatt, s nagyon fájt neki a vesz­teség. A lány pedig dacosan, összeszorított szájjal feküdt az ágyon. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy ebből neki elég, reggel elköltözik itthonról, mert a Mamával nem lehet tovább kibírni. Szolnoki István hetővé tesszük a különböző vé lemények elmondását, hanen éppen az ellenkezőié: erre ; XII-es akna mostani példáj; a leakézenfekvőbb. ES ITT IS VAN még tenni való. A munkások ma má: nem viselik el, ha durván rá juk támadnak, ha a légkörön ségesebb kifejezésekkel igyek szik bárki őket „serkenteni" A mások iránti megbecsülő: és tisztelet kifejezésére nerc éppen a legszerencsésebb for­ma a durvaság. Erről minden­kinek le kell mondania — sürgősen. A határozott vezetés nem a hangerőben nyilvánu meg, hanem a következetes ség ben. lényegében ezek voltak en nek a rendkívüli vezetőség ülésnek a legfőbb tanulságai Ha ezek után valaki azt kép­zeli, hogy most már egyik nap­ról a másikra minden a legna gyobb rendben lesz a gyöngyö­si XII-es aknánál, az nagyor téved. Lesz még vita ezentúl is — legyen is. Kemény össze­csapásokra kell még'a jövőber is felkészülniük. Ha szükség tesz rá, nemcsak az elvek terü­letén, hanem a módszereket il­letően is. De csali a legtelje sebb őszinteség, a legmélyéül: tisztelet talaján, mivel ná­lunk a becsületes emberek vannak túlnyomó többségben, 5 a helytelen vélemény még nem jelent ellenséges megnyil­vánulást. Hogy a XII-es aknánál is a becsületes, lelkiismeretes bá­nyászok adják a döntő többsé­get, igazolja az üzem gazdasá­gi tevékenysége. A termeléssel semmi hiba nincs. Tehát... Még egyszer: az elmondottak nemcsak a XII-es aknánál for- iultak elő. Mondiuk ki: mai Hetünkre jellemző jegyek szék, a tudatformálás nehéz itiát jelzik. Éppen ezért nem tartottuk átokban. Példájuk sok hasz- íos tapasztalatot jelent mások­nak is. A baj csak akkor kö­vetkezhet be, ha ezeket a ta­nulságokat nem hasznosítják íéhányan. Dehát azért va­gyunk emberek, hogy a józan ssz szavára hallgassunk. MINT AHOGY erre is bizo­nyítók volt a XII-es akna jártszervezetének legutóbbi endkívüli vezetőségi ülése. G. Molnár Ferenc Kössél háromezer fiatal vett részt 1962-ben a termelő sző vetkezetek termelési versenyében Az új évben tovább szélesedik az ifjúsági versenymozgalom galmakba. 162 ifjúsági mun­kacsapatot hoztak létre, amely­ben 2900 fiatal vett részt. Megállapította a megyei KISZ-bizottság, hogy a terme­lési mozgalmaié szervezésénél a különböző járási és megyei szervek eredményes munká fejtettek ki. Az eredményei mellett hiányosságként kellet' megállapítani, hogy egyik­másik gazdasági vezető méf nem ismerte fel a fiatalok ver­senymozgalmában rejlő lehe tőségeket. Az év közben fel­bomlott ifjúsági munkacsapa­tok életét vizsgálva kitűnt hogy a felbomlás oka a leg­több esetben az illetékes gaz­dasági vezetők meg nem érté­se miatt történt. így volt ez e káli Március 15, a nagyúti Pe­tőfi, a kömlői, a detki tsz-ber is. Elismeréssel nyilatkoztak e fiatal agrárértelmiségi tanács tevékenységéről, amely sok vonatkozásban segítségére volt az ifjúsági versenymoz­galomnak. Az 1962. évi ver­senyeredmények közül aa alábbiak a legkiemelkedőbbek1 A kukoricatermesztő ifjúsá­gi munkacsapatok versenyé­ben az erdőtelki Űj Élet Tsz Dobó Katica nevű leánymun­kacsapata érte el a legjobt helyezést. Amíg a termelőszö­vetkezet 19,95 mázsa kukori­catermést ért el holdanként. illetékes Tea, metélt» A hideg időjárás esetében a MÁV védőitalként forró teát biztosít a szabadban dolgozók­nak. Így történik ez a füzes­abonyi állomáson is. A tea hőfoka megfelelő, azonban minősége ellen igen sok kifo­gás merül fel. A dolgozók mindennap panaszkodnak, hogy a tea minősége nem meg­felelő, tetején többször „ész­lelnek” különböző úszkáló „krokodilokat”, s főtt tészta­darabokat. addig ez a munkacsapat egy holdról 34,90 mázsa májusi morzsolt kukoricát takarított be. Silózási versenyben a sa­rud! Kossuth Tsz ifjúsági munkacsapata érte el a leglá- válóbb eredményt. A gépállo­másokon folyó ifjúsági trakto­ros brigádversenyben az At­káit Gépállomás fiataljai jár­tak az élen és a brigád 15 ezer normálholdas tervével szemben 17 817 normálholdat teljesítettek. A gabonakom- bájnosok versenyében Kem- parger István, Lukovszki Ba­lázs atkári és Pál László saru- di kombájnosok érték el a legmagasabb eredményt. 1963-ban á megyei KISZ- bizofcliság feladatul tűzte ki a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok termelési mozgalmának kiszélesítését és e mozgalmak­ban részt vevő fiatalok számát nyolcezerre Kívánják emelni. A folyó évben a termelőszövet­kezeteknél, állami gazdasá­goknál, illetve a gépállomáso­kon újabb versenyeket írnak ki. 1963-ban a mezőgazdasági üzemekben hat ifjúsági brigá­dot, illetve 188 ifjúsági mun­kacsapatot szerveznek majd. Az ifjúsági munkacsapatok szervezésénél a fő cél nem ezek számszerű növelése, hanem a meglevő1 munkacsapatok erő­sítése. sk figyelmébe íarabkáhbal Az állomásfőnökség és a pártszervezet a dolgozók pa­nasza nyomán kivizsgálta az ügyet, beszéltek a konyha ve­zetőjével, aki az érdeklődésre kijelentette: tárgyaljanak a szakáccsal ... A kérdés: miért nem ellen­őrzi a konyha vezetője, hogy milyen minőségű teát adnak ki a dolgozóknak, és ha nem ellenőrzi, mi a biztosíték arra, hogy a panaszokat orvosolni fogják? A megyei KISZ-bizottság a napokban megvizsgálta a me­zőgazdaságban folyó fiatalok termelési versenyének állását. Megállapították, hogy 1962- ben 6862 fiatal jelentkezett a mezőgazdasági termelési moz­állítólag azért volt szükség, hogy a fölösleges vitát meg­szüntesse. Hogy mennyire helytelen volt ez a módszer, a . bírálat visszautasítása, azt a következmények bizonyítot­ták. Az emberek elhallgattak, senkinek nem volt véleménye semmiről. És — kialakult a bi­zalmatlanság. Mindenki gya­nús volt, mindenki tartott mindenkitől. Olyannyira elharapózott az „érdekvédelem" megszervezése, hogy három tábor alakult ki. Minden tábornak megvolt nemcsak a vezetője, hanem a jól kiépített hírszerző hálóza-. ta is. A híreket ugyan nem tudták ellenőrizni, de annál Jobban elhittek bármit, minél kompromittálóbb volt a másik táborra nézve. Megindult a pletyka. A legvadabb híreszte­lések terjedtek, vészes gyorsa­sággal. A kombinációs készség rohamosan fejlődött,. Nemcsak a bányászok között volt meg ez a széthúzás, ha­nem a pártvezetőség tagjai kö­zött is. Éppen ezért nem tud­tak határozottak lenni. Maga a párttitkár is úgy volt vele, hogy a kollektív vezetésre va­ló hivatkozással elnézte, hogy minden vélemény érvényesül­hessen. Senki sem magában kereste a hibát, hanem első­sorban a másikban. A SZEMÉLYI ügyeket is az érdekeltek nélkül intézték. Mi lett ebből? Kialakult az a né­zet, hogy senkivel Eem törőd­nek. Az érintettek nem tudtak ejigazodni a rendelkezésben. Támadást gyanítottak, mert nem értettek szót velük. Ha úgy tetszik: nem volt felvilá­gosító munka. Nem arról van szó, hogy az egyszemélyi fele­lősséget kell megszüntetni, hi­szen a gazdasági vezetés irá­nyítási jogát senki sem akarja megcsorbítani, de arra sincs szükség, ho>*" akár személyi ügyekben, akár a bányászok nagyobb csoportját érintő ügyekben „titokban” intézked­jenek. Volt olyan nézet is, amely a viták kiszélesedésétől a párt­egységet féltette. Pedig éppen elég keserű tapasztalatunk van arra, hogy a vélemények hiá­nya még nem jelenti az esz­mei, elvi egységet, s nem von­ja feltétlenül magával a cse­lekvési egységet sem. Nem az ’ bontja meg az egységet, ha le­KÉTSZEE is elmaradt a ve­zetőségi ülés. Nem lehetett megtartani, mert többen hiá­nyoztak. Az utóbbi időkben lezajlott taggyűlésekre pedig a vészes passzivitás volt jellem­ző. A gyöngyösi XII-es akna pártszervezetének munkája döcögött. Valami baj van, va­lahol hiba történt. Ez volt az általános vélemény. De hol a hiba? Voltak, akik személyi ellentéteket jelöltek meg okként. Mások az egység körül keresték a hibát. -A rendkívüli vezetőségi ülésnek kellett a helyzetet tisztáznia, Ez nem is volt olyan egysze­rű. Majdnem nyolc órát vett igénybe. Meghívták azokat is. akik ugyan nem tagjai a párt- vezetőségnek, de személyük gyakran szóba került ilyen, vagy olyan megvilágításban az utóbbi időben. . De ott volt a járási párt­bizottság első titkára, Molnár Jenő is, az ipari ügyek főelő­adója, Landi János és a mun­kásőrség parancsnoka, Térjék Lajos. Ezért mondotta az ülés vége felé Varga János főmérnök: — Szégyellhetjük magunkat, hogy a szennyesünket ilyen nagy nyilvánosság előtt kellett kiteregetnünk. Mi magunk is el tudtuk volna intézni ezt az ügyet, csak erélyes kézzel kel­lett volna hozzányúlnunk. Szó sincs arról, hogy a gyön­gyösi XII-es akna pártszerve­zetének „szennyeset” akarjuk kiteregetni, de beszélnünk kell ennek a rendkívüli veze­tőségi ülésnek a tanulságairól. Vegyük hát sorba a tanulsá­gokat! MI OKOZTA a passzivitást, a párttagságnak visszahúzódá­sát? Egyszerűen: a megtorlás­tól való félelem. S bár egyet­len esetben sem tudták beiga­zolni, hogy a párt-, vagy gaz­dasági vezetőséget ért bírálat­nak volt a következménye az átsorolás vagy az áthelyezés, de összefüggést kerestek a két eset között, hiszen a bíráló „megkapta a magáét” ott mindjárt, azon a bizonyos ér­tekezleten. Ebből alakult ki az az álta­lános vélemény, hogy a leg­okosabb hallgatni. Külön­ben! ... Mi adott tápot ehhez a vé­leményhez? A bírálatra adott válasz „keménysége”.' Amire Ami ott „kicsiben“... A gyöngyösi XII-es akna pártszervezetének rendkívüli vezetőségi üléséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents