Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-19 / 15. szám

NÉPÚJSÁG 1963. január 19., szómba* Az a szegény fiú ... — Bizony, a pénz lehetne több is — mondta csendesen a parasztkendős néni, kötényé­nek masniját morzsolgatva. — Szegény fiamék is ketten kere­sik az 1600 forintjukat a ven­déglátónál. S ráadásul ott van a két gyerek is... Az utcáról ekkor éles zaj, motorzúgás hallatszott. A néni­ké türelmetlenül az ablakhoz sietett, kitekintett az utcára és sietve búcsúzott: — Jaj, de elbeszélgettük az időt, szomszéd. Megyek is már, mert látom, megérkeztek a fiamék Tarjánból. Skodát vet­tek, s azt jönnek megmutatni, hogy milyen.., (pataky) S LOTTÓ nyerőszámai A lottó 3. játékhetének nye- j főszámait Komáromban húzták ki, az öt szám a következő: 3. 9, 15, 32, 63. — ORVOSI HÍR. Dr. Mészá­ros Béla fogszakorvos és dr. Pülöp Béla fül-orr-gégeszak­orvos az emeletráépítés miatt szünetelő rendelését újból meg­kezdte. — MEGYÉNKBEN a MÉK 63 vagon árut tartósított az idei télre a lakosság áruellátásának biztosítására. Ez az élelmiszer- mennyiség 36 vagonnal több, mint az előző évi volt. — ÄTSZERELIK az egri SZMT kultúrotthon nagyter­mének elektromos áramhá- lózatát és korszerűsítik a színpadi világítást. A szerelő munkálatokat a Heves me­gyei Villany- és Épületszere­lő Vállalat végzi. — HÁROM ÉV alatt 1000-re emelkedett a füzesabonyi já­rásban a tv-előfizetők száma. A járás székhelyén jelen pilla­natban 110 televízió-tulajdonos Van. — NAGYSZABÁSÚ ren­dezvényre készül az egri Vá­rosi Művelődési Ház. A jövő héten, 25-én és 26-án itt ta­lálkoznak Szolnok, Nógrád és Heves megye irodalmi színpadjai, ahol bemutatják műsoraikat, kicserélik ta­pasztalataikat. — ZÁRSZÁMADÁSI közgyű­lést tart január 22-én a mező- szemerei Kossuth, január 24-én pedig a mezőszemerei XJj, Világ Termelőszövetkezet tagsága. Mindkét termelőszövetkezetben jó kedvvel készülnek a zár- számadási közgyűlésre. A de­rűlátásra megvan minden oka, hiszen a Kossuth Tsz 37 forin­tot, az Űj Világ Tsz pedig 50 forintot oszt majd egy munka­egységre, amely jóval többet tesz ki a tervezett összegnél. — TEGNAP Egerben, a n. számú általános iskolában tartottak jelölő gyűlést, ahol a választások céljáról, jelen­tőségéről Pintér Dezső, a vá­rosi kultúrház igazgatója tar­tott előadást. — KEDDEN, a késő délutáni és esti órákban a megyében több helyen kisebb-nagyobb tűz keletkezett. Az egyik egri lakásban (Árpád u. 306.) a húsfüstölőben tört ki a tűz, a Lenin út 4/a-ban építési hiba miatt kigyulladt a tetőszerke­zet, a 4. sz. AKŐV telepén ké­ménytűz ütött ki, Gyöngyöstar- jánban, a termelőszövetkezet Borhy-tanyáján a kéménybe épített gerenda okozott tüzet. A tüzet mindenütt eloltották, mielőtt nagyobb kár keletke­zett volna, mégis mintegy öt­ezer forint szerepel a „veszte­séglistán”. orurn­idő fúrás jelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás szombat es­tig: Lassan növekvő felhőzet, főleg nyugaton és délen hószál- lingózások, havazások. Élénkü­lő keleti, délkeleti szél, helyen­ként hófúvások. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet mínusz 9—14 fok, várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet az ország délnyugati fe­lében mínusz; 10—15, az ország északkeleti felében mínusz 15— 20 fok között. (MTI) A nagy ipari metropolisban csoda történik: egy bár, amely a katolikus templom mellett állt, és sok gondot okozott a szer­zeteseknek, — eltűnt. Az em­berek csak annyit tudnak as esetről, hogy este egy páter, Malachias, imádkozott — és megtörtént a csoda.. Másnap megérkeznek az első hírek a bár vendégeiről, s magáról a bárról is, amely a csoda foly­tán az Északi-tenger egyik szigetére került. A film majdnem min­den métere, valamiképp kapcsolatban: van a csodával, mégsem jut eszébe az ember­nek, hogy feltegye a kérdést: mit keres a csoda. ebben a realista, bíráló hangvételű filmben? Hogy egyeztethették össze a csodás elemeket a film szerzői a nyugatnémet valóság talaján mozgó történettel? A csodának a filmben nincs különösebb jelentősége, az em­ber tudomásul veszi, nem fog­lalkozik vele, mint ahogy a röntgenorvos is, ha egy szi­lánkot keres az emberben, s felfedezi, mondjuk * a sípcsont mögött: nem gondolja, hogy az a „levegőben lóg” — csak azért, mert nem látja a húst is ugyanakkor. A csoda tehát húst, környezetet, lehetőséget ad a történetnek, de maga diszkréten félrevonul és udva­riasan átadja a helyét, a teret az életforma, a pénz, a nagy pénz teremtette életforma bí­rálatának. A csoda tehát csak a film­ben szereplő egyházat készte­ti arra, hogy álláspontja le­gyen vele kapcsolatban, az üz­leti és reklámvilágot már csak arra, hogy meglovagolják a szenzációt — minket a rendező és az író megkér arra, hogy ne vegyük komolyan. A film a csodával indul: és az északi-tengeri szigetről visszatérő bárvendégeli útjá- val. A néző megijed egy pilla­natra — rossz sejtelmei azt súgják, hogy itt valami gogoli ürügy-teremtette körkép szüle­tik a nyugatnémet társadalom­ról, és soha nem érnek véget az utazás órái. Nem igazoló­dik a balsejtelem: a körkép valóban megszületik, de sok­kal szélesebb, tágabb horizon­tú lesz: már a szárazföldön rajzolják a propagandafőnö­. Nyugatnémet film kök,rotációscsászárok, régi és új gazdagok, plébánosok és fő­papok, kis és nagy üzletembe­rek, unatkozó milliomos-felesé­gek és egyszerű bárgirlök. Mindenki a csodáról beszél: a. csoda az év storyja lesz, a kapitalizmus egyszeregye szín­vonalán dolgozó kiskereskedők csak úgy megcsinálják a ma­guk üzletét, mint a szenzáció- hajhász propagandafőnök, a szigetre repült, megnagyobbí­tott luxusbár tervezője, vagy a szegény orvostanhallgatónő, aki megérzi, hogy „eljött az ő ideje”, a csoda meghozza az ő szerencséjét, ha a pénzre a business-cézárok ágyában vá­rakozik ... Szinte közhelynek számíta­nak már nálunk a nyugatné­met gazdasági csodáról tett bí­ráló megjegyzések, s ■ ha most azt írjuk; az a film is a gaz­dasági csoda által kialakított, egyáltalán nem csodálatos életformáról mond tömör bírá­latot: mi is közhelyet mon­dunk. — De igazat is. A felvilágosult, cinikus, semmiben sem hivő üzletem­berek meglovagolják az embe­ri hiszékenységet, s erre a nagy pénzhozó lóra néhány pá­ria is felkapaszkodik. Nyugat-Németországról ír­ják a nyugati világ kritikusai, bogy a jólét (nem szükséges még idézőjelbe sem tenni e2t a szót, a gazdasági fellendülés valóban jólétet teremtett, amely eléggé általános is) szel­lemileg igénytelenné teszi az embereket — főleg azokat, akiknek minden ió megadatik. Ez az igénytelenség teszi szel­lemileg védtelenné az embere­ket mindenféle primitív babo­nával szemben^ — és készteti arra azokat, akiknek módjuk is van rá —, hogy az „egy nap a világ a háborúig” pszichózi­sában az egyedül érdemesnek látszó örömöket hajszolják: az italt, a nőt (nem a szerelmet, arról alig esik szó) és a férfit. A film — Malachias ürü­gyén — a nyugatnémet nagy- vállalkozók magas rangú hiva­talnokok édes életét taglalja, s bíráló tendenciái ellenére sem könyörtelenül. Nem vesztegeti idejét a forgatókönyv írója ar­ra. hogy valami felmentést agyaljon ki a figurák számá­ra: a film szemlélete önmagá­ban is felkelti a kíváncsiságot a mai nyugati társasági élet iránt. Méghozzá: szimpatizáló érdeklődést — és . a néző, jól­lehet, orvosi diagnózist kapott egy pusztuló társadalomról, hihető kórleletet: szinte kedvet kap hozzá, hogy még pusztulása előtt személyes tapasztalatokat szerezzen róla. A kép: nem egyértelműen undort keltő. Az írókat (Heinz Pauck és Bernhard Wicki, aki egyben rendező is), néhányan azzal vádolták: cini­kus ez a film, mint az a ke­reskedő, aki egy kicsit megbí­rálja az áruját, s közben rek­lámot csinál neki. A szándéktól függetlenül a film bíráló tendenciája mel­lett még egy hasznos tanulsá­got szolgáltat: az emberi hi­székenység a legnagyobb üzlet a világon. Krajczár Imre EGRI VÖRÖS CSILLAG Pinocchio EGRI BRODY Malachias csodája GYÖNGYÖSI PUSKIN Az aranyember GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Visszavárlak HATVANI VÖRÖS CSILLAG Angyalok földje HATVANI KOSSUTH Fagyösszéntek HEVES Az édes élet PÉTERVASARA Utazás a léggömbön FÜZESABONY Királyi gyermekek ff&ZINHÄZ^ W' AAÜ S O Egerben este 19 órakor: A BAJADÉR (Bérletszünet) 1963. JANUAR 19., SZOMBAT: SARA 85 évvel ezelőtt, 1878. január 19-én hált meg SZIGLIGETI EDE színműíró, színművész, majd szín­igazgató. 100-nál több színdarabja révén irodalmunkban az első volt, aki színszerű,‘ kimondottan szín­padra való műveket írt. Néhány nevezetes darabját idézzük: Li- liomfi, Fenn az ernyő, nincsen kas, A szökött katona, Csikós. Ér­tékes dramaturgiai munkája: A dráma és válfaja. Mint színigaz­gató, sok írót és színészt fedezett fel. 100 évvel ezelőtt, 1863. január 19-én született’ SZERAITMO VICS (Alekszandr Popov) doni kozák származású szovjet író. Először meséket írt, a Fehér-tenger part- Szigligeti Ede ján, ahová a cári önkény száműz­te, mint forradalmár egyetemis­tát. 1902-ben Gorkij irodalmi mozgalmához csatiakozott. Mestere a feszült légkörű, kifejezésteljes rövid történeteknek. Vasáradat (1924) című regénye a szovjet irodalom egyik klasszikus műve. 25 évvel ezelőtt, 1938-ban e napon halt meg BRANISLAV NU- SICS szerb író. Kedvelte a franciás könnyedségű, a bürokráciát, a korrupciót, s a kispolgárt kigúnyoló elbeszéléseket (Egy káp- t láz emlékeiből). Regényeket (A község gyermeke) és mintegy 30 ( vígjátékot írt, közülük a Miiiisztemé, a Mindennapi, ember cí- f miiek magyarul is megjelentek. Emlékiratait Jókedvemben ír- \ tam cím alatt jelentette meg. INNEN - ONNAN A pincér már percek óta fi- sokan hallgatták, tizenöt évig gyeli a kopaszodó, sötét ruhás élt, - s még ebben az évben férfit, amint a hússal „birkó- megszűnik. A hegyes orrú, sőt zik”. Húzza jobbra, húzza bal- már a szögletes orrú cipő i3 ra a kést, de a hús, mintha idejét múlja. Mindent fokoza- megmakacsolta volna magát, tosan megkoptat az idő, de egy darabban marad. A pincér nem a különböző rejtvénye- udvariasan a vendég asztalá- két. A rádió, a televízió és szó­hoz lép, s miközben az zseb- mos országos lap után a Nép­kendőjével a „fűrészelésben” újságban is több mint egy hó­megizzadt homlokát törölgeti, napja rejtvényeken törhetik udvariasan megjegyzi: „Uram, fejüket az olvasók. Az ország a kés élével is próbálja meg!” egész lakosságát egy újabb •Ír rejtvény tartja most lázas rZ­Évekkel ezelőtt jelentkezett galomban: Hol, és mikor jele­nálunk tömegesen a tanulási nik meg a következő rejtvény? láz. Egyszerre mindenki keve- selni kezdte szellemi értékét, s a házmester néni, míg férjét várta a munkából, az ölében tartott könyvből szorgalmasan magolta a másodfokú egyenlet megoldó képletét, a sarki tra- fikos is jelentkezett körzeti légótanfolyamra. A közelmúlt­ban a szomszédék ötéves La­nkája a következő szavakkal fogadta apját: „Én még csak jövőre megyek általános isko­lába, s ma a hirdetőoszlopról nagypapa elolvasott egy pla­kátot nekem. Apu! Nem vé­gezhetném el addig a képesí­tett könyvelői tanfolyamot?” ★ tóth — A televízió műsora 17.55: Hírek. 18.00: Mi újság a Futrinka utcában? Száraz­kolbász-kerítés. Bábjáték (ism.). 18.30: Képről képre... 19.10: Egy régi villamos. Magyar kis- film. 19.30: Tv-híradó. 19.45: A tv mesekönyve. 19.50: Hétről hétre... 20.00: Zenélő órák. örökifjú sanzonok. 21.00: Csa­ládi album. Részletek Latabár Kálmán televízió-műsorából, képfelvételről. 21.30: Szórakozó Budapest... Közvetítés a Ganz-. MÄVAG Vörösmarty Művelő­dési Házából. 22.30: Hírek. A Jött a rádió' Szív küldi je, i tv-híradó ismétlése. (MTI) 26. Gyér fél ott maradni, de le­menni se mert. Kilgasz háta mögé bújt, ott áll. Kilgasz falaz — lassan, mint ahogy a patikában, az orvosságot keverik, egyáltalán nem siet Gyérnek állandóan hátat fordít, mintha nem is látta volna. Gyér a brigadéros háta mö­gé lopakodik. Fölénye egészen elszállt. — Mit mondjak a munka­vezetőnek, Tjurin? A brigadéros rakja a falat, fel sem néz. — Azt mondja — így volt. •Amikor idejöttünk, már így volt Gyér még egy ideig ott ma­radt. Látta, most nem ütik le. Sétálgatni kezdett, lassan, zsebre dugott kézzel. — Hej SCS-ötvennégyes —1 mordult fel. — Miért rakod olyan vékony rétegben a mal­tert? Valakin ki kell töltenie a haragját Suhovnál nem kifo­gásolhatja, hogy görbe a fal, sem azt, hogy a hézagok nin­csenek rendben — így hát a malterréteg vékony. — Engedje meg, hogy meg­jegyezzem — szólt Suhov csú- fondárosan, hogy ha vasta­gabb rétegben rakom, akkor tavasszal az egész hőerőmű csöpögni kezd. — Te kőműves vagy, fogadd meg, amit a tizedesed mond! — zúgolódott Gyér és szokása szerint, felfújta pofáját Természetesen, néha lehet vékonyan, — lehetne vasta­gabban. is —, de akkor, amikor tisztességesen falaznak, nem pedig télen. Az embereket is sajnálni kell. Szükségük van a teljesítményre. Ám próbáld ezt megmagyarázni annak, aki nem értt Gyér lassaß eBadaft lefelé. — Hozzátok rendbe az eme­lőgépet — kiáltott utána a fal mellől a brigadéros. — Minek néztek bennünket? Öszvérek­nek? Kézben hordani a salak­tömböket az emeletre! — Megfizetik neked a hor­dást — válaszolja Gyér a fel­járóról nyugodtan. — „Talicskán” — de próbál­jatok meg egy talicskát feltolni az emeletre. Fizessétek „kéz­ben hordva”. — Azt hiszed, sajnálom tő­led? De a könyvelőség nem akarja elkönyvelni, mint „kéz- benhordást”., — A könyvelőség! Közben az egész brigádom csak azért dolgozik, hogy kiszolgáljon négy kőművest. Mennyit fogok megkeresni? Kiabál a brigadéros, de szün­telenül rakja a falat. — Maltert! — Idáit ja le az emeletről. — Maltert! — csatlakozik hozzá Suhov. Mindent helyrehoztak a har­madik sorban, a negyediktől kezdve már rendesen falazhat­nak. Egy sorral feljebb kellene emelni a zsinórt, de majdcsak megy így is, egy sort zsinór nélkül is kirakunk. Gyér elment, egészen oda van. Az irodába ment, mele­gedni. Kellemetlenül érzi ma­gát, az biztos. De meg kellett volna gondolnia a dolgot, mi­előtt egy olyan farkasnak ront, amilyen Tjurin. Ha békésen megférne az ilyen brigadéro- sokkal, nem lenne semmi gondja: nem követelik tőle, hogy a hátát görnyessze, az el­látás jó, külön kabinban él, mit akar még. ezen felül? Es lám, mégis ilyesmit csinál! Jönnek lentről, azt mondják, elment az előmunfcás és a vil­lanyszerelő — az emelőgépet nem lehet megjavítani. Vagyis, cipelj tovább. Valahány építőhelyet látott Suhov, a gépek mindig elrom­lottak, vagy a rabok rontották el. A gerendavágó gépet el­törték: bedobtak valamit a gépbe és elindították —, hogy pihenhessenek. Máskülönben egyik gerenda a másik után — nem tudsz magadhoz térni. — Téglát! Téglát! — kiáltja a brigadéros és az anyjukat emlegeti azoknak, akik hord­ják és felrakják a téglát. — Pavle azt kérdi, mi legyen a malterral? — lármáznak lentről. — Mi lenne vele? Keverjék! — Már van egy fél ládával. — Akkor keverjenek még eggyel. Megkezdték az ötödik sort. Az első sorokat görnyedve rak­ták, most pedig már a mellü­kig ér a fal. Hogy is ne mén­né a munka, amikor nincs sem ajtó, sem ablaknyílás, csak két teljes fal, salaktömb pedig van elegendő. Újra ki ‘kellene fe­szíteni a zsinórt, de már késő. — A 82. brigád a raktárhoz ment, hogy átadja a szerszá­mokat — jelenti Gopcsik. A brig&déros szeme villá­mot szór: — Törődj a magad dolgával, te nyavalyás! Hordj téglát! Suhov körültekintett. Bi­zony, már lemenőben a nap. Tűzvörösen egy szürke felhő mögé bújik. Ök pedig neki­lendültek, amúgy igazán. Meg­kezdték az ötödik sort, most hát be is kell fejezni. A tégla és malterhordők li­hegnek, mint a lovak. A kor- vettkapitány arca egészen szür­ke. Negyvenegynéhány éves lehet a kapitány. Kemény fagy. A kéz dolgo­zik, de a vékony kesztyűben megmerednek az ujjak. A bal valjenkába is benyomul a hi­deg. Top-top, topog Suhov. A fal miatt most már nem kell lehajolni, de h tégláért igen. Minden tégláért meg­roppan a háta, azonfelül min­den kanálnyi malterért is. — Fiúk, legények! — hajtja őket Suhov — rakjátok a tég­lát a falra, emeljétek a falra! A kapitány készségesen megtenné, de nincs rá ereje. Nem szokta meg. Aljoska vi­szont: — Rendben van, Ivan Déni- szovics. Mutassa meg, hova rakjam. Ez az Aljoska nem tud sem­mit visszautasítani, amire megkéred. Hej, . ha mindenki ilyen volna ezen a világon! Akkor Suhov is ... Ha meg­kérnék, miért ne tennéd meg? Így van ez. Végig az egész építkezésnél, egészen a hőerőmű épületéig hallatszik: csöngetnek a lógó síndarabon. Vége a munkának! Eltúlozták a malterral. Túl lel­kiismeretesek voltak. — Maltert, adj maltert! — kiált a brigadéros. Még egy egééz ládával van, az imént keverték. Most aztán rakd a falat, nincs más kiút* mert, ha nem ürül ki a láda, holnap dobhatod a fenébe: a malter kőkeményre fagy rajta, vasrúddal sem vered ie róla. — Rajta, testvérek! — kiált fel Suhov. Kilgasz megdühösödik, nefrs szereti az. izgalmakat. De neki fekszik ő is, mi mást is tehet­ne! Lentről futva megjön Pav­le, egy malteros ládát cinéivé, vakolókanállal a kezében. Maid ő is falat rak. Öt vako­lókanál! Most csak a sorok bekötésé­re kell ügyelnie. Suhov kapás­ból felbecsüli, mekkora tégla­darabra van szükség a bekö­téshez és Aljoska kezébe nyomia a kalapácsot. — Rújta. faragd le, faragd1 le! (Folytatjuft.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents