Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-18 / 14. szám
1983. január 18., péntek R6POJSAO 5 „Koccintsunk a rekordtermésre!“ mintha hunyorított volna zöld macskaszemével: ' kezdhetjük. Máris moccant a szalag, amely egy kis emberközösség, az andornakts- lyai Búzakalász Tsz kertészeti munkacsapatának meghitt, évzáró ünnepségét őrzi mágneses mezőin. A riporter szerépét Czifra Miklós, tsz-elnök vállalta, a beszélgetés részvevői pedig a közös munka részvevői voltak, akik hol nevetve, hol sí ima dolgozták végig az évet, de töretlen szorgalommal. De adjuk át a szót a magnetofonnak, illetve az ünnepség részvevőinek. — Kezdetben sehogy sem értettünk szót a vezetőséggel, — halljuk a szalagról Szuroml József kertészeti brigádvezető őszinte szavait. Aztán láttuk, hogy mindjobban segítenek, becsülik munkánkat, attól kezdve másként dolgoztunk. Hegy is? — Jó húsvétot vártunk ... Szép meleg idő jött, — pergeti vissza az emlékezés fonalat a brigád vezető. — Nagycsütörtö- kön nem kaptunk kocsit az öntözéshez ... Jó, akkor nem lesz öntözés! — mondtuk mérgesen és néztük a palántákat. De hát miként magyarázzuk meg a növénynek, hogy húsvét van, meg kocsit se kapunk, várjanak az ünnep utánig, ne száradjanak el. Átforgolódtam az éjszakát... Húsvét vasárnapján nem bírtam tovább. Be kellene futtatni egy kis vízzel a palántát — mondtam magamban, s elindultam. Mire kiértem, a többiek is ott voltak a táblán. Volt, aki káromkodott, az asszonyok sírtak, de húsvétkor nemcsak a lányokat locsolták Andomakon, hanem a szövetkezeti kertészeti táblát is. Másnap is kiment a csapat ... De erről már Tóth Lajcsiié szavait őrzi a magnetofonszalag. — Féltünk, hogy egész nap a vízzel kell kínlódni, mégse tudunk vele locsolni. Sírva kúcsongtunk, csináltuk az árkot, csak vizet kapjanak a palánták. Varga Sanyi bácsi mutatta, hogy lesz a legjobb. — Most övé a mikrofon. — Néztem őket, hogy kínlódnak. Aztán segítettem, pedig nekem is lett volna más munkám. s A szemtanok] életre kel az év sok-sok eseménye, a kollektív munka, a közös iránti felelősségérzet sok szép epizódja, amelyet Barczi Antal elnökhelyettes javaslatára, „mivel a palánta csak úgy nő, ha locsolják”, egy pohár borral „hitelesítetlek” az ünnepség részvevői. Az elnök. riporter rögtön javasolta, nyilatkozzék a kis Szúr ami Kati, aki négyéves létére is részt vett a brigád munkájában. — Én is szeretem szedni a paprikát... de csak ha dalolnak az emberek — tagolta a mikrofonba, s tőle máris komoly férfi vette át a szót: Nagy János párttitkár. — Szépen összetartott ez a csapat. A családtagok is sokat segítettek, a vasútállomásról egyenesen a kertészetbe mentek, kapálni, gyomlálni. A csapat vigyázott a becsületre. — Kérés nélkül megmutatták a bátyit, nincs abban egy szem termény sé — bizonyítja elismerően Kovács András raktáros, aki gyakorta ellenőrizte a munkacsapatot. — Mondták pedig, milyen jó a kertészeknek, mindent hazahordhatnak, — toldja meg Tóth Lajos vasutas, aki feleségének segített a szövetkezeti munkáknál. — Pedig mi is ugyanúgy pénzért vettük a zöldséget. mint a többiek. Megható vallomások kerülnek a' lassan forgó szalagra. Bőgős Laci bácsi nyugdíjas létére nem tudta tétlenül nézni, hogy lemaradjon a munkával a kertészet, amely korábban csak nyűg volt a szövetkezet nyakán, az utolsó évben pedig rekordtermést hozott és szép jövedelmet. Varga Zoltán mezőgazdász elismerő szavai is erről szólnak, s bejelenti, hogy a tavalyi hét hold helyett az idén legalább 30 hold kertészetet bíznak erre a csapatra. A MIKROFON jár. Tóth, Margitka harmadikos középiskolás is elmondta a véleményét, aki nyáron ott hajlongott a paprika- és káposztatáblákon. Mint mondja, mindenhol azt tanulja, látja iskolában, s otthon is, hogy a munka a boldogulás alapja Ezt vallja Ipacs Józsefné Is, aki sokszor betegen is elgyalogolt a szövetkezeti földre, hogy férjének könnyebb legyen. Mert hogy is lehetett volna ellenállni a gyengéd célzásnak? — Te ne gyere... — mondja a férje —, neked nem muszáj. Aztán hozzá sóhajtotta: de jó lenne legalább a paprikával végezni. És Ipacsné ment, együtt a férjével, dolgozott estig, száraz koszton, s most mégis azt mondja: — Nem bántam meg, nagyon szépen sikerült ez az év. Nincs egyedül e véleménynyel, Szuromi Józsefné három gyerek mellől is eljárt dolgozni. — Még aludtak, amikor elmentem dolgozni. Pedig a legkisebb csak ötéves. Ők főztek, Jóska, meg a testvérei; Igen, Jóska főzött a családnak. A riport meg is örökítette az általa készített paprikás krumpli receptjét. De a. középső gyerek, a nyolcéves is elboldogul már a konyhában. Jóskának nem passziója a főzés. Kellett, hogy főzzön. Mint ahogy Szükség volt Tóth Erzsikére is, aki 13 éves korát meghazudtolva dolgozott a csapattal, s főzött a szülők helyett, vagy Szuromi [Maira, aki lovat vezetett, Bőgős Lászlónéra, a közkedvelt Teri nénire, aki rokkant derekával is ott hajladozott a rekordtermést ígérő paradicsom fölött. őszinte nyilatkozataikat, csodálkozva természetes, egyszerű szavakba öntött véleményükön, amelyet e rendkívüli évről mondottak,' amely még sok esetben magán I hordozta a régi paraszti munka vonásait; a fáradt derékkal hajladozó öregek munkáját, a gyermekföztek kezdetleges ízeit, az ünnepeket is félretevő föld iránti ragaszkodást, a termést mentő hősiességet. S míg lassan lepergett a magnetofonszalag, éreztük az örvendetes tényt: ennek a kis emberközösségnek összefor- rottságát, magára találását a közös gazdaságban. S koccintottunk velük gondolatban — a rekordtermésre, az emberre, a szorgalmasra. Kovács Endre Ériékes vitaest az A TIT műszaki szakosztályának rendezésében, az egri TIT- kiub helyiségében, értékes vitaest zajlott le a napokban. „A közlekedés szerepe a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztésében” címmel dr. Kádas Kálmán, a budapesti Közlekedési és- Műszaki Egyetem dékánja tartott tudományos szintű vitaindító referátumot, amelyet nagy tetszéssel és elismeréssel fogadtak a szép számmal megjelent egri I A MAGNETOFON HALLGATJUK MAGTAR LOVON, poroszlói pej kancán lovagol a dán király, — s a Nádor — huszárok egykori laktanyájának udvarán, Gyöngyösön, ismét egy új, külföldi érdeklődő előtt futtatják a büszke tartású, nemes vonalú paripákat Kedves vendég — a szovjet lótenyésztési főigazgatóság export-import vezetője — topog a havas, sáros pálya szélén, és csodálattal nézi az előtte elvonuló, ugrándozó, prüszkölő, ragyogó táltosokat: szeme csillogásából kivehető, hogy-a Németországban, közelmúltban vásárolt húsz pár hannoveri mellé vesz vagy egy tucatra valót a magyar lipicai tenyészetből is ... „Jó bornak nem kell cégér ..— tartja a régi mondás —, s hogy mennyire áll ez a Borsod—Heves—Nógrád megyei Lótenyésztési Felügyelőség munkájára is, mi sem bizonyítja jobban, mint — e fenti két példa, az oly gyakori üzleti érdeklődés, meg az a soksok bejegyzés, név a hatalmas emlékkönyvben, a világ csaknem minden tájáról:■«Dániától Hollandiáig, Németországtól a Szovjetunióig... A felügyelőség helyettes vezetőjével, Szemerényi Lajossal és Zs. Nagy Károly főállattenyésztővel beszélgetek az emeleti irodában, cifra öltözetű, nyalka huszárok hajdan Volt szálláshelyén. A FELÜGYELŐSÉG működési területe —, mint nevében is benne van — Borsod, Heves és Nógrád megye lótenyészeteire terjed. Feladatuk, az említett megyék mintegy harmincezres létszámú lóállományának tervszerű nevelése, tenyésztése, irányítása, és a A dán király is magyar lovon jár Hollandiától a Szovjetunióig népszerűek u gyöngyösi lovak megtermékenyítő állomások hálózatának kiépítésével az utánpótlás biztosítása, a szükségletnek megfelelően. Borsodban, Hevesben, a hegyes vidéken lipicait, míg a síkságon magyar félvért, Nógrád- ban meg inkább a nóniuszt tenyésztik. Főként a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok között oszlik meg az említett lóállomány. Van azonban a Lótenyésztési Felügyelőségnek önálló törzstenyészete is: a szilvásváradi, és a Füzesabonyi Kísérleti Állami Gazdaság nagyállási ménese, Poroszló mellett. Tulajdonképpen, erről a két helyről kerülnek ki azok a márkás, nagyszerű lovak, — ezek az istállók szereztek hírt, dicsőséget a felügyelőségnek, s egészében a magyar lótenyésztésnek is! Poroszlón inkább sportlovakat tenyésztenek —, míg Szilvásváradon, az országban egyetlen helyen: a híres lipicai fajtát. Pénzt, komoly valutát jelent ez a felügyelőségnek, az állampénztárnak. Csak a szilvásváradi ménesből tíztizenöt lovat exportálnak külföldre évenként. Harmincötvenezer forintot fizetnek egy-egy darabért, de a belföldi eladásra kerülő állatok is szép összeget hoznak: tizen-, nyolc-huszonötezer forintot azokért is adnak! AZ EXPORT lovakat lényegében a sportiskolákban, sportistállókban készítik.. elő. A jó gondozás mellett nagy súlyt fektetnek az állatok képzésére, tanítására. Fényképek, tablók, grafikonok kerülnek elő a szekrényből. Kis csikók útja, fejlődésüknek állomásai mindaddig, amíg azok kész, érett lovakká, okos paripákká nem válnak, amikor ők is elindulhatnak már a világhírnév felé... Nagy munka ez, bizony hosszú út vezet idáig, de ezek az emberek, akik a lovak között élnek, dolgoznak, akik oly nagy szeretettel, odaadással végzik napi munkájukat, nem sajnálják az időt, nem gondolnak a fáradságra, nem türelmetlenek, és azt mondják: megéri! Ritka örömben, büszkeségben van része annak a csikósnak, akinek keze alól, 1959-ben a dán Benneweis Cirkuszhoz vittel; el két szép lovat. A poroszlói lovász is büszke lehet, akinek pejkaneóját most a dán király lovagolja! Híre, becsülete van a magyar lónak, a magyar lovasnak, szerte a világon! A külföldiek élvezettel, nagy lelkesedéssel járják méneseinket, szívesen vásárolnak tőlünk. F.s nem múlhat el szinte egyetlen nemzetközi verseny sem, magyar sikerek nélkül. Ache«, Lipcse, Fűből készült ruhák ? j I Nincs kizárva, hogy rövidé- > sen fűből készült ruhákban és öltönyökben fogunk járni. Természetesen nem közvetlenül fűből, ahogyan a mezőn terein, hanem megfelelő eljárással kezelj fű-alapanyagból. A fű- j vet üstökben összekeverik egy ! tejszerü anyaggal, felolvaszt- t ják, hevítik, lehűtik, majd fa- j gyasztják. Mélyhűtött, állapot- ; ban három hónapig áll, azután , felolvasztják és hozzákevernek ! különféle műrostokat, amelyek ■ ellenállóbbá teszik. Ezt a terméket azután olyan rostokká dolgozzál; fel, amelyekből már szövetét, lehet készíteni. Az így készült anyagok állítólag igen kellemes és praktikus viseletét biztosítanak. Szaknyelven „bio- textilrostoknak.” nevezik őkét. —- ADÁCSOBÍ az elmúlt négy esztendő alatt 41 televíziót vásárollak a dolgozók, s a rádióelőfizetők száma 661 főre emelkedett. Szovjet segítséggel épül a legnagyobb kőolajfeldolgozó üzem Etiópiában: a Vörös-tenger partján, szovjet és etióp szakemberek közös munkájával indullak el a munkálatok, — A képen: Fúrómunkások vizet keresnek. (MTI Külföldi Képszolgálat) Miért nincs KISZ-élet Mátraházán ? A KÉRDÉST először. Mon- gyi László fogalmazta meg abban a levélben,, amelyet szerkesztőségünknek küldött. Ennek nyomán mentünk el az intézetbe, hogy megkíséreljük , a feleletet megkeresni. Beszéltünk mindenekelőtt Kivés Jánossal, a pártszervezet titkárával. — Sajnos, a fiataljainknál elég nagy mértékű passzivitást tapasztaltunk — mondotta Ki- Vés János. — Egy példát mondok erre. November első felében taggyűlést tartottak a ki- szesek. Ezen én is felszólaltam. A KISZ-szervezet belső életével kapcsolatban mondtam véleményt. Alig volt visszhangja. És milyenek a lehetőségek? Az intézetben külön helyiség áll a fiatalok rendelkezésére. Az úgynevezett nővérszálláson két klubszoba is van. A felszerelés? Rádió, televízió, társasegri TIT*khibban közlekedési szakemberek, a 4. sz. AKÖV és a Közúti Üzemi Vállalat mérnökei, technikusai. A tartalmas előadást eleven és hosszan tartó vita követte, s az értékes tanulságokkal szolgáló vitaest végén sokan hangot adtak annak az igényüknek, hogy szívesen meghallgatnak több olyan előadást dr. Kádas Kálmán közlekedéstudományi professzortól, amelyek e témakör további részleteit tisztáznák a helyi szakemberek előtt. csodálatos szépségű tiszteletdíjak, plakettek, érmek, serlegek körös-körül a szobában, vitrinekben, polcokon, asztalokon. Sok-sok értékes ajándék, ezernyi élmény, felejthetetlen, kedves emlék. Melyik volt a legszebb, a legmaradandóbb? Nehéz eldönteni, mert egyformán él még valamennyi... De, talán legelevenebb az 1959-es lipcsei tenyészállat-kiállítás emléke, amikor a kiállítási terület hátsó kis kapuján edzésre, rövidke bemelegítésre indult a magyar lovaskülönít- ményt a bíráló bizottság feltartóztatta. Leírhatatlan meglepetés látszott arcukon, szinte egyszerre kiáltottak fel a csodálkozó derék németek: mi ez, hát még léteznek ilyen lovak? A nagy háborúban néni pusztultak el? Igen. Él még a világhíres arabs táltosok ősi dicsősége Magyarországon. NÉZEM, hallgatom a két kipirult arcú, csillogó szemű embert, milyen végtelen nagy szeretettel, lelkesedéssel beszélnek lovaikról, a lótenyésztésről. Látszik rajtuk, hogy vérükben van a szakmájuk, munkájuk szeretet«. Kíváncsiságból, megkérdem Szemerényi Lajost, mióta dolgozik a lóte-j nyésztés területén? — Mosolyogva válaszolja, hogy idestova már harmincnégy éve... Mezőhegyesen született, s ide, Gyöngyösre, jelenlegi munkahelyére, a bábolnai gazdaságból került... Ügy gondolom, e szavakból nemcsak én értek meg mindent .,. Gyóni Gyula játékok, két pingpong-asztal. És aki sportolni szeret, az sem panaszkodhat. Mivel töltik idejüket a fiatalok? — Olvasnak főként. Most már dr. Bar át h Miklós adott, feleletet a kérdésre, ö a KISZ-titkár. — Egyet és mást elértünk már — folytatja az előbbi gondolatot Baráth doktor —, de nem sokat. Két dolgot hadd említsek. Szerveztünk autó- buszkirándulást Lillafüredre. Főként az idősebbek jelentkeztek. A karácsonyi ünnepek előtt vetélkedővel összekapcsolt teadélutánt tartottunk. Csak kevesen jöttek el, de akik ott voltak, nagyon jól érezték magukat. A TAGGYŰLÉSEKET megtartják. De nincs például művészeti csoportjuk. Nincs olyan elfoglaltságuk, amely nemcsak állandó vonzóerőt jelentene, hanem fejlődést is nyújtana. Nincs, legalábbis szervezetten nincs ilyen. Kicsit magukra ha- gyatottan töltik el szabad ide- iüket a fiatalok. Számuk pedig tekintélyes, jóval több. mint félszáz. Méghozzá főként lányok tartoznak Mátraházán ahhoz a korosztályhoz, ahonnan a kiszesek kikerülnek. — Ügy érzem, hogy kinőttem már közülük — mondja dr. Baráth Miklós, miközben sajnálkozva tárja szét a kariát. — Mintha nem találnám meg a kontaktust ezekkel a fiatalokkal. Sok igazság van ebben. Baráth doktor már elmúlt harmincéves. A kiszisták pedig... És még valamit. A fiatalok túlnyomó többsége lány. Bármennyire is ellene vagyunk az egyenjogúság bármilyen fajta csorbításának, most nem ez ellen vétünk, ha a KISZ-titkár személyének kiválasztását a lányok köréből tartjuk helyesebbnek. Mégiscsak mások a lányok elképzelései, s jobban tudnák önmagukat vezetni. Még a vezetésről valamit. Kivés János párttitkár azt is elmondotta, hogy a fiatalok önállóságot követeltek maguknak. Önállóságot saját ügyeik intézésében. Ez helyes. Nincs arra semmi szükség, hogy kézen fogva gyámolftsék őket. De önállóságukat az nem csorbítaná, ha a pártvezetöség valamelyik tagját megbíznák a KISZ-szervezet patronállásával. Azért az idősebbek tapasztalata csak segíthet egy-egy holtpont könnyebb átlépésén. Nem gyámkodás ez, hanem igazi segítség. Dr. BARÁTH Miklós elmondotta, hogy a KISZ-titkári megbízatást azért vállalta el minden ellenvetés nélkül, mert a pártszervezettől kapta ezt a munkát. Akkor még eszébe sem jutott, hogy a közte és a kiszisták közötti, meglevő kor- különbség szinte akadálya lesz a megbízatás maradéktalan teljesítésének. Ma már látja. Még egy véleményt szeretnénk idézni a mátraházi KISZ- élettel kapcsolatban. Fülöp Andornak, a járási KISZ-bi- zottság titkárának szavait. — Erről a szervezetről sem különösen jót, sem különösen rosszat nem tudok mondani. A tagdíjat rendszeresen fizetik. A taggyűléseket megtartják. Van tehát KISZ-élet Mátraházán? Nincs. Nem is lehet? A körülmények olyan biztosítékot jelentenek, hogy ehhez már csak. a „motor” hiányzik, ahogy szokták mondani. Azt is valószínűnek tartjuk, hogy az új KISZ-titkár sem lesz képes máról holnapra kifogástalan eredményeket elérni. Talán a fiatalok passzivitása is sokkal nagyobb terhet jelent, mint azt most feltételezni lehetne. Talán. VÉLEMÉNYÜNK AZ, hogy a lányok közül választott fiatal KISZ-titkár személye mégis képes lesz pezsgő életet kialakítani, azokban a klubhelyiségekben, amelyek ma még eléggé üresen, elhagyatottan várnak a fiatalok vidám, élettel telített kacagására, zsivajára. G. Molnár Ferenc Közérdekű közlemény! Mint ismeretes, a kötelező gépjárműszavatossági biztosítások díjai (szóló és oldalkocsis motorkerékpároknál egy évre 100 Ft, személygépkocsiknál egy évre 460 Ft, és az utóbbi két részletben fizetendő), január 1-én váltak esedékessé és folyó hó 31-ig fizethető pótlékmentesen. Hogy a díjak megfizetését a dolgozók részére lehetővé tegyük és az érintett dolgozó!; kényelmének érdekében, alanti fiókjainknál folyó hóban, a hivatalos munkaidő után is ügyeleti szolgálatot tartunk minden munkanapon 19 h-ig, ILLETVE SZOMBATON 17 h-»g. A kötelező gépjárműszavatosság: biztosítási díjak ezen irodáinkban fenti időpontig rendezhetők. Kérjük, logy az ügyintézés meggyorsítás* végett az 1962. évi biztosítási igazolást az autó- és motorkerékpár-tulajdonosok hozzák magukkal. A múlt évi díj megfizetésének igazolása hiányában a folyó évi díjra vonatkozó igazolást nem adhatjuk ki. Ügyeleti szolgálatot tartunk: Eger: Bajcsy-Zsilinszky u. 13. szám alatt, Gyöngyös: Vértanú utca 2. szám alatt és a Fő tér 1. szám alatt, Hatvan: Kossuth tér 2. szám alatt (Városi Tanács épülete). A fontos közérdekre való tekintettel ezúton is kérjük, hogy minden autó- és motorkerékpártulajdonos mielőbb rendezze kötelező gépjármű- szavatossági biztosítása díját. Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóság»»
