Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

2 NÉPÚJSÁG 1963. január 4., péntek A kubai nép forradalmának évfordulóját ünnepli Fidel Castro beszédet mondott a havannai ünnepségen HAVANNA (TASZSZ): Nyi- kólaj Csigir és Alekszej Ivan- nyikov, a TASZSZ tudósítói közlik: * A kubai forradalom 4, évfor­dulója alkalmából Havanná­ban tartott nagyszabású ünnep­ség ismét bebizonyította Kuba forradalmi népének megbont­hatatlan egységét. A kubai főváros lakossága zászlókkal és transzparensek­kel már a kora reggeli órákban gyülekezni kezdett a Jósé Marti nevét viselő Forradalom téren és a környező utcákon. A Forradalom tere ünnepi zászlódíszt öltött. A téret sze­gélyező épületek homlokzatain Lenin, Fidel Castro és Kuba nemzeti hőseinek portréi lát­hatók. A Jósé Marti emlékmű alapzatát Marx és Engels port­réi díszítik. A kormánypáholyban helyet foglalnak Osvaldo Dorticos köztársasági elnök, Fidel Cast­ro miniszterelnök, a vendég­páholyban az egybegyűltek kö­zött található Pavel Popovics szovjet űrhajós. Másfél órán át tart a kubai fegyveres erők díszszemléje. A felvonulást a légelháritó és partvédelmi erők legmoder­nebb fegyverei, a szárnyas- rakéták zárják be. A díszszemle után megkez­dődik a kubai dolgozók felvo­nulása. A felvonulók melegen üdvözlik Fidel Castrót, a ku­bai vezetőket és a külföldi vendégeket. Ezután Fidel Castro minisz­terelnök beszédet mondott. A kubai miniszterelnök be^ szédében rámutatott, hogy az ország erős, modern fegyveres erővel rendelkezik, készen ar­ra, hogy megvédje függetlensé­gét mindenfajta olyan invázió­val szemben, amilyen 1961. áp­rilisában történt. Castro hang­súlyozta, az imperializmus el­leni legjobb fegyver a szocia­lista tábor szolidaritása. Fidel Castro beszédében utalt az ellenforradalmárok szaba- donbocsátására. A miniszter- elnök gúnyolódott Kennedy el­nök Miami-ban tett kijelenté­sén, mely szerint az ellenfor­radalmárok által állítólag meg­mentett és az amerikai elnök­nek átadott zászló okvetlenül visszakerül majd a „szabad Havannába”. A zászló-história közönséges hazugság — mon­dotta. — Mindenki tudja, hogy az intervenciósok még a fehér­neműjüket is a harcmezőn hagyták, és az egész interven­ciós brigád fogságba esett. Ho­gyan egyeztethető össze Ken- nedynek a „szabad Havanná­ról” elhangzott kijelentése az­zal az ígéretével, hogy nem támadja meg Kubát? — tette fel a kérdést Castro. A kubai kormány öt pontból álló követeléséről szólta, a mi­niszterelnök kijelentette, hogy azok törvényesek, logikusak és megfelelnek a kubai népet megillető jogoknak. Castro ki­jelentette, hogy a kubai térü­A francia kormány minisztertanácson foglalkozott az amerikai Polaris-ajánlattal PÁRIZS: A francia kormány csütörtökön délelőtt tartotta De Gaulle tábornok elnökleté­vel ez évi első minisztertaná­csát. A megvitatott kérdések között első helyen szerepelt az amerikai kormánynak az az ajánlata, hogy egy felállítandó multilaterális NATO-atom- haderő keretében Polans-raké- tákat szállít Franciaországnak. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter az ülés után újság­íróknak adott nyilatkozatá­ban bevezetőül hangsúlyozta, hogy a francia kormány egye­lőre nem válaszol az amerikai ajánlatra. Mint mondotta, az amerikai javaslat technikai vonatkozá­sait előbb gondosan tanulmá­nyozni kell. Hozzáfűzte azon­ban, „a francia várakozó állás­pont semmi esetre sem jelenti azt, hogy bármiféle jövőbeni fejlemény előtt bezárnák az aj­tót.” Ugyanakkor a tájékoztatás- figyi miniszter nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Franciaor­szág „híven kitart a független és önálló védelem elve mel­lett”. Mint hírügynökségi kom­mentárok rámutatnak, a mi­nisztertanácson Couve de Mur- ville külügyminiszter részlete­sen ismertette a kormány ál­láspontját a Polaris-rakéták- kal kapcsolatban. Különösen azt emelte ki, Franciaország sem tengeralattjárókkal, sem nukleáris töltetekkel nem ren­delkezik és ezért nem tartja időszerűnek az amerikai aján­latot. Peyerfitte tájékoztatásügyi miniszter végül közölte az új­ságírókkal, hogy Frey belügy­miniszter az ülésen bejelentet­te, az utóbbi időben az anya­országban végrehajtott erősza­kos támadások mintegy hetven százalékát az Algériából áttele­Hruscsov fogadta a kínai nagykövetet MOSZKVA: Nyikita Hrus­csov, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára, a szovjet minisztertanács elnöke, csütör­tökön a Kremlben fogadta Pan Ce-lit, a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövetét. A meleg , hangulatú, baráti beszélgetésen részt vett. Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere is. (MTI) pült OAS-terroristák hajtották végre. A belügyminiszter be­ismerte, hogy eddig még nem fegyverezték le sem az OAS-t, sem az Ellenállás Nemzeti Ta­nács nevű szélsőjobboldali szervezetet. Peyerfitte hangoz­tatta, hogy az OAS továbbra is tevékenykedik és legfőbb célja De Gaulle tábornok meggyil­kolása. ★ Mint az AFP tudósítója je­lentette, szerdán tudomására hozták Bohlen amerikai nagy­követnek a francia kormány álláspontját a Polaris-rakéták kérdésében. Azt is közölték, hogy Bohlent pénteken fogad­ja De Gaulle. A köztársasági elnök január 14-én esedékes sajtóértekezletén nyilvánosan is kifejti majd a Polaris-raké- ták kérdésében elfoglalt fran­cia álláspontot. (MTI) létén levő guantanamói tá­maszpont veszélyezteti az or­szág biztonságát. E támasz­pont területe Kubáé és Kuba teljes joggal követeli-vissza ezt a területet. Álláspontunk — folytatta Castro — nem ellen­kezik a kérdések békés megol­dása politikájával. Castro fel­hívta az imperialistákat, hogy szüntessék meg agresszív poli­tikájukat Kubával szemben és akkor béke lesz a Karibi-me­dencében. Castro beszéde további ré­szében a szocialista egység megőrzésének szükségszerűsé­gét hangsúlyozta. Külön ki­emelte Kuba szolidaritását a latin-amerikai forradalmakkal, mindenekelőtt Venezuelával, amelynek népe megkezdte har­cát báb-elnöke ellen. A miniszterelnök befejezésül rámutatott, hogy 1963-ban, amelyet hivatalosan az átszer­vezés évének neveznek, tökéle­tesítik a gazdasági intézmé­nyek és a közigazgatás forra­dalmi átszervezését, úgy, hogy az méltó legyen egy szabad néphez. Néptanácsi választásokat tartanak Romániában BUKAREST (MTI): A Ro­mán Népköztársaság államta­nácsának törvényerejű rende­leté értelmében, 1963. március 3-án Romániában néptanácsi választásokat tartanak a járá­sok alá tartozó városok és köz­ségek néptanácstagjainak meg­választására. A Román Népköztársaság ki­kiáltásának 15. évfordulója al­kalmából az RNK államtaná­csa amnesztiarendeletet adott ki. A törvényerejű rendelet amnesztiában részesíti az er­dészeti kihágások és bűncse­lekmények miatt elítélt szemé­lyeket Ezenkívül teljes am­nesztiát ad azokra a szabad­ságvesztéssel járó büntetések­re, amelyeket a közvagyonban nem szándékosan okozott 50 ezer leiig terjedő kárért rót­tak ki. Az 50 ezer lejt megha­ladó károkért kirótt bünteté­seket feléi e csökkentik. A törvényerejű rendelet tel­jes egészében elengedi a két­évi szabadságvesztéssel járó büntetéseket, felére csökkenti a 2—5 évi, egyliarmadával az 5—10 évig és egynegyedével a 10—25 évig terjedő büntetése­ket. (MTI) Decemberben több mint ezerháromszáz nyugatnémet állampolgár települt át az NDK-ba BERLIN: December 23. és január 1. között naponta négy­hatezer nyugatnémet állampol­gár érkezett az NDK fővárosá­ba. December folyamán csupán a hallel kerületben 8600, az erfurti kerületben pedig 7100 tartózkodási engedélyt állított ki nyugatnémet polgárok szá­mára a népi rendőrség. Nyugatnémet adatok szerint 1962-ben 4 100 Ó00 ember uta­zott a hélmstedti ellenőrzési ponton kérésziül Nyügat-Né- metországból Nyugat-Berlin- be, illetve vissza. Számos nyugatnémet polgár azonban nemcsak látogatóba jött, illetvé nemcsak átutazott az NDK területén, hanem át is települt nyugatról az NDK-ba. 1962. decemberében például az NDK hatóságai 1303 volt nyu­gatnémet állampolgár számára adtak letelepedési engedélyt. (MTI) ^agygy**Iés, diplomáciai tárgyalások Pekiugben PEKING (TASZSZ) Igazságosan és ésszerűen, a kölcsönös megértés és a köl­csönös engedmények szellemé­ben megoldhatók Kína és a vele szomszédos országok ha­tárkérdései, bármilyen bonyo­lultak is — mondotta Peng Csen, Peking polgármestere azon a gyűlésen, amelyet Ban- daranaike asszony, ceyloni mi­niszterelnök pekingi tartózko­dása alkalmából rendeztek. A kínai—indiai határkonf­liktusról szólva Peng Csen ki­jelentette: A kínai fél már el­követett minden lehetőt, hogy megtalálják a kínai—indiai ha­tárkérdés békés megoldását. Reméljük — folytatta Peng Csen —. hogy az indiai kor­mány leül a tárgyalóasztalhoz, avégett, hogy megszilárdítsák a tűzszünetet, eltávolítsák egy­mástól a két fél fegyveres erő­it és megkezdhessék a határ­kérdés barátságos megoldását. A gyűlésen felszólaló Ban- daranaike asszony kijelentette, hogy a béke megőrzésének kell képeznie az államok poli­tikájának alapját és megoldat­lanul hagyni a keletkező konf­liktusokat rendkívül nagy ve­széllyel jár. A kínai—indiai határkonf­liktusról szólva Bandaranaike asszony kifejezte azt a meg­győződését, hogy a közeljövő­ben megoldást találnak majd erre a kérdésre is. * Csou En-laj miniszterelnök és más hivatalos közéleti sze­mélyiségek, valamint a pekingi diplomáciai képviseletek veze­tői is részt vettek a gyűlésen. Adenauer január 21-én utazik Párizsba BONN (MTI): Bonnban csü­törtökön hivatalosan közölték, hogy Adenauer kancellár ja­nuár 21-én utazik Párizsba, hogy két napon át megbeszé­léseket folytasson De Gaulle elnökkel. A kancellárt elkíséri Schröder külügyminiszter, va­lamint von Hassel, az. új had­ügyminiszter és Heck család- védelmi miniszter is. Az Adenauert kísérő miniszterek a francia miniszterekkel foly­tatnak majd közvetlen tárgya­lásokat. (MTI) Pekingben csütörtökön tár­gyalások folytak Csou En-laj miniszterelnök, Bandaranaike asszony ceyloni miniszterelnök és Subandrio indonéz első mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter között. Az Üj Kína hírügynökség je­lenti, hogy a tárgyalások ba­rátságos légkörben folytak le A Kínai Népköztársaság kor­mányának határozata alapján Kína calcuttai és Bombay-i fő­konzulátusának egész személy­zete elhagyta Indiát. (MTI) Emlék-csatatér Kevés szó esik a nyugat* nemet lapokban az úgynev.s* zett HIAG-szervezetről. Nem mintha túlzottan kicsi lenne. Azért sem, mert jelentékte­len és semmi figyelmet nem érdemel. Csak nem szívesen beszélnek róla. Pedig ez a társaság — egyesítvén magá­ban az egykori SS tagjait, il­letve hozzátartozóit — szaka­datlanul tevékenykedik. Egy­részt (természetesen) a hátra­maradottak anyagi körülmé­nyeinek szilárd alapokra he­lyezését illetően. Másrészt pe­dig a valamilyen formában (akasztás, golyó általi kivég­zés, stb....) e földről örökre eltávozottak halhatatlan ér­demeit igyekszik messzeme­nően tudatosítani, Nyugat- Németországban és az egész világon. Áldásos missziójuk ez utób­bi megnyilatkozásának leg- grandiózusabb programjáról számolhatunk most be. A HIAG ugyanis elhatározta, hogy emlékművet létesít (ter­mészetesen) Bajorországban, Landershofen közelében az SS hőseinek. Ügy tervezik, hogy egy 400 ezer négyzetmé­ter nagyságú területet vásá­rolnak, és ennek közepén emelkedik majd a magasba Alois Wünsche-Mitterecker (természetesen) hajdani náci tag szobra. Az elképzelés a tartományi kormány miniszterei közt is (természetesen) a legmele­gebb helyeslésre talált. A pénzügyminiszter még anyagi támogatást is kilátásba he­lyezett. Ezek után joggal vár­ható, hogy az avatóünnep­séget a „régi szép” bitiért időkre emlékeztető, nagy nemzeti ünneppé Igyekeznek tenni. Sokan el is mennek majd. Természetesen. De a többség — és ez biztos — ott­hon marad. <ó.) 4 nyugatnémet lapok melankolikusan búcsúztatják IVorstad tábornokot BONN: A nyugatnémet la­pok vezércikkben foglalkoznak a NATO-parancsnokság élén történt változással és melan­kolikus hangon búcsúztatják a távozó Norstad tábornokot. A kormánypárti Bonner Rund­schau kiemeli, hogy Norstad tá­bornok lelkesen támogatta a NATO-atomhaderő tervét és a lap hangsúlyozza, hogy az NSZK „őszinte hálával tarto­zik a tábornoknak”. A Welt vezércikkében arról ír, hogy „Norstad távozását Európában bizonyos, melankó­fáfke$d\ a liival fogadják”. „A tábornok sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a taktikai atom­fegyverekkel való felfegyver­kezésnek és az általa hiába kö­vetelt középhatósugarú raké­táknak, mint ez ma Washing­tonban történik — folytatja a lap. Norstaddal tehát nem csu­pán egy tábornok vesz búcsút Európától, hanem az általa képviselt stratégiai elképzelés is helyet ad egy új koncepció­nak.” (MTI) Kacsó János mindenért a feleségét okolta. Hát nem ér- tetlen, ostoba jószág az ilyen asszony, aki képtelen megbe- ggülni a jó módot, a férje rang­ját? Mióta az Aranykalász el­nöke lett, a falu kellős köze­pébe ültette Irént. Nélkülözés, filléres kuporgatások, hol van­nak már? Hiszen ő nem akár­milyen elnök. Állami dotációs, aki minden elsején 1700 forin­tot kap a szövetkezetben járó szintén szép summán kívül. S ez a boldogtalan Irén úgy él mellette, mint valami közép­kori szent, töviskoszorús már­tír, aki mos, varr, takarít, a határt is felásná egyedül, csak éppen az idők szavát nem ké­pes megérteni. Karácsony előtt betelt a po­hár. Az angyalszárnyak betet­ték a kaput az ő közös életük­nek. Ügy érzi, hegy mindenki őrajta nevet. Sosem tiltotta meg Irénnek hogy templomba járjon. Felőle imádkozhat. amennyit akar, de angyalszár­nyakat gyártani! A plébános karácsonyra valami templomi misztérium-játékot tervezett, amelyben szárnyas angyalok köszöntik a kis Jézust. S írént kérte meg, hogy néhány ájta- tos asszony segítségével ké­szítse el az angyalszárnyakat. Mikor ő egy este "hazatért, va­lóságos angyalgyárat talált a belső szobában. Irén szabott, varrt, aranyozta a különféle égi kellékeket. Tamás Juli né­ni, a fogatlan, bozontoshajú öregasszony pedig már a vál­lán billegtetett egy elkészült angyalszárnyat. Fiókmenny­ország az elnöki lakásban. Ka­csó nagy haragra gerjedt a látványtól és a legszigorúbban hozzákezdett, hogy a vállalko­zást felszámolja. De úgy látszik, azon a na­pon ég és föld összeesküdött ellene. Alighogy lármázni kez­dett a szobában sürgölődő asz- szonyokkal, kivágódott az elő­szoba ajtaja és Virág Károly, a járási tanácselnök-helyettes köszöntött be rajta. Kacsó azt hitte, ráomlik az ég, hogy Vi­rágot is akkor hozza az ördög, amikor a legkisebb szükség sincs rá. Hogy mentse a ment­hetőt, az ajtót hirtelen az asz- szonyokra zárta és megpróbál­ta barátságosan fogadni a já­rás emberét. De az mégis ész­revett valamit. — Te, Kacsó, már megint veszekedtek. — Semmiség — válaszolta ő leplezetlen izgalommal. — Szemét életet élsz, hal­lod-e — folytatta a járási ve­zető. — Vége legyen, vagy más nyelven beszélgetünk. Kissé megnyugodott, hogy a pattogó felettes ilyen hamis nyomra tévedt. De nyugalma nem tartott sokáig. — Én most beszélek a fele­ségeddel — mondta a járási el­nökhelyettes és a szoba felé indult. Kacsó egy pillanatig szinti kőszoborrá dermedt, majd vil­lámgyorsan elállta Virág Ká­roly útját. — Irén sír! Úgysem értess szót vele. Igyunk előbb égj pohár bort inkább. S tuszkolta kifelé Virágot, mielőtt még a megszeppeni asszonyok elárulták volna ma­gukat. Áldotta sorsát, hogy nem az „öreg”, a járási elnök toppant be hozzá azon az es­tén. Az kemény, makacs, szí­vós ember, nem lehet egysze­rűen lerázni, sem egy póhái bor, sem az asszonyi sírás nem téríti el az útjából. Szerencsé­re Virág hajlékonyabb jellem Az ő pattogása inkább csal; máz, tettetett keménység, s egy pohár borral messzire le­het csalogatni. Végül a pincében kötöttek ki. A társaság kibővült néhány jó ivóval és csinos kis mulat ság kerekedett. Már kivilágo­sodott az ég, amikor ő is ha­zaérkezett. Keserű düh fojto­gatta. Nem ivott túl sokat, mert egész éjjel fojtogatta a szégyen, restellte a képmuta­tást, az alakoskodást. Hazu­dott, megszeppenten és szem­rebbenés nélkül, mint egytak- nyos kölyök. Ö az elnök, az1 hazudta: Irén sír. Hogy ne de­rüljön ki, mi folyik a házában, hogy az ő lakásán angyalszár­nyakat csinálnak a litániás asszonyok. Irén n ár talpon volt, mikor Kacsó h zaérkezett. Kipihen­ten, frísr ;n állott a férje elébe. — Miért mulattál egész éj­i szaka? — kérdezte haragosan ■ és szemrehányón. — Temiattad — kiáltotta Kacsó valami hirtelen támadt . feneketlen gyűlölettel. ’ Maga sem tudja, hogyan tör­tént. Nem volt ura akaratának, , érzékeinek. Csak arra emlék- ; szik, hogy két hatalmas pofon ■ csattant az asszony arcán. Ti­■ zenhét év alatt soha nemvete- : medett ilyesmire. A pofon elcsattant, azon ■ már nem lehetett segíteni és ■ nyomában elszabadult a po­• kol. Irén jajveszékelve szaladt . ki a konyhába. Lányuk, a hét­■ éves Vilma, a mellettük lakó öregasszonyt riasztotta, az pe­: dig óbégatva csődítette össze a ; szomszédokat. — Segítség! Az elnök öli a feleségét. : Kíváncsi, botrányra éhes asszonynép sereglett a kerítés . előtt. Gyermekszemek tapad- . tak rá, amint feldúltan állt az . udvaron. S néhány perc múlva . megérkezett Gereblyés, a köz­ségi tanácselnök is. Végigka- i csázott az udvaron, sánta lá- . búval kaszálta a havat. Oda- . állt elébe, kezét csípőre tette, . halkan, a szavakat hangsúlyo- . san tagolva azt mondta neki: ; — No, Kacsó, most botrány­. kő lettél. Betelt a pohár. Kajánságot, alig titkolt örö­• met érzett Gereblyés hangjá- i ban, de türtőztette magát. Min­den erejét összeszedte, nehogy újabb meggondolatlansággal tetézze a két pofont. — Ez az én dolgom. Én is hozom rendbe, — válaszolta a

Next

/
Thumbnails
Contents