Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-15 / 11. szám
1963. január 13., kedd NEPGJSAG 5 ßZALAV ISTVÁN: Kártyaparti a priccsen SIMA, tükörjég az út. A vezető feszülten figyel és időnként fogai között elsziszeg egy-egv káromkodást. Balra fordulunk a tanya felé, ahol már feltűnnek a piros tetős istállók. — Nincs rosszabb ilyenkor, »Unt a sima beton — fordítja rám tekintetét a „pilóta” és izzadt homlokán feljebb löki a sötétkék siltes sapkát. Most már könnyedén vezeti a kocsit a bekötő úton, amelyet alaposan összevágtak ősszel a traktorok. Közvetlen az ajtó előtt állunk meg. A hosszú, beton- jászlas istállóban egy lélek sincs és a hangos jó napotra is csak egy kajla szarvú bika bőgi el magát. Az istálló végében gyalulatlan deszkaajtót pillantok meg, majd belépek egy parányi szobába, ahol a lópokróccal letakart priccsen két kalapos ember kártyázik. — Adut, a keservit neki! — vágja ki a lapot az egyik, aztán, hogy felpillant a kártyából, hirtelen összerezzen. — Már elnézést, de úgy bömböl ez a rádió, hogy szinte a saját szavát sem halija az ember — szabadkozik és máris elém húzza a szobácskábán levő egyetlen széket. Miközben levonszolom magamról a kabátot, nézem a két embert. Az egyik — aki hellyel kínált — dívány, csontos arcú, valószí- nűtlenül kék szemű, a másik szintén középkorú, zömök, mélyen bent ülő sáemmel. — Tél van, tanyázunk egy kicsit a cimborával — rándít egyet vállán a sovány arcú, és félredobja fejéről a kalapot. BESZÉLGETNI, diskurálni kezdünk, A nyurgábbik bátran, magabiztosan tárgyal és frappáns tájékoztatást ad a szövetkezet állattenyésztéséről. A zömök, őszes hajú, engem figyel és csak akkor kapja el tekintetét, ha feléje pillantok. Minden ídegszálammal érzem, hogy les, szemével kutat, mustrál, mint kupec szokta a lovat a vásáron, aztán találgat: Ki lehetek én? Járási nem,. mert .azokat, már ismeri, talán a megyéről^ vagy... — Hát, mondom, hatvanegy bika hízik a kezünk alatt — hangsúlyozza nyomatékkai, két köhögés után a vékony arcú, és váratlanul nekem szegezi a kérdést: — Tudja, mennyi pénz az? Gondolom. — Szóval, nem tudja! No, akkor majd megmutatjuk. És azzal a cimborája felé int. aki elkezd kotorászni a zsebében, és kihúz belőle eey pepita noteszt. Lapozgat benne, keresgél a ceruzával írt számok tengerében, aztán elém tartja a papírt. — Tessék a végösszeg! Éppen ma számítottuk ki Jani kollégámmal, hogy mit hoztak ezek a bikák. — Félmillió! _— olvasom ki illő tisztelettel a számot, mire a két ember szája a neveiéitől fülig húzódik. — Bizonyisten annyi, élvtár- sam! — csap a térdére a nyurgábbik és dokumentumképpen fél percig rázza orrom előtt a pepita noteszt. A másik elveszi tőle, aztán óvatosan — mintha kötcg bankót helyezne biztonságba — becsúsztatja vissza a bal belső zsebbe.— Mert a mi bikáink ... — dicsekszik tovább a kék s#e- mű, aztán elkezd egy történetet: — A múit héten itt járt nálunk egy miniszter, három osztrákkal. Az egyik osztrák beszélgetni kezdett velem és azt. kérdezte: — Maguk hizlalják ezeket a szép állatokat? — Mi bizony! Ketten a cimborámmal — mondtam. — AZTÁN, érdekük maguknak, hogy minél kövérebbre hízzanak ezek a bikák? — Nagyot rézlem. Kicsit be is go- rombultam, hogy ekkora marhaságot kérdez. — Hát hogy az istenbe ne lenne érdekünk — mondtam. Ötszázon felül van a munkaegységünk, aztán meg prémium is van a világon? Láttam, hogy az osztrák csóválja a fejét, egyre kérdezget valamit a tolmács-kisasszonytól, de sehogyan se akarja megérteni a dolgot. . Gondoltam egyet és Odafordultam a kisasszonyhoz: — Tessék már megmondani, hogy nemcsak nekünk. neki is érdeke, hogy szépen kihízzanak ezek a bikák. — Nagyot nézett erre a kisasszony, de még a miniszter elvtárs is. — Vasz, vasz — meresztette rám nagy csukaszemét az osztrák. — Úgy — rhondtam —, hogy ezek a jószágok exportra mennek, aztán, ha megfizetik, akár Becsben is ebédelhetnek egy jóízűt belőlük ... No. lett erre nevetés. Amikor elment az osztrák, még az ajtóból is visszafordult. — Sőn, zer sőn — mondta és kezet rázott velünk. A TÖRTÉNET után csend van néhány pillanatig', s csak a parányi dobkályhában duruzsol a tűz. Kint fagyos, januári szél fütyül és beledudál a kéménybe. A parázson nyüszítve pattog a nyirkos tuskó, amellyel valaki az előbb megpakolta a tüzet. — Maga hány holddal lépett be, — kérdem, magam előtt is érthetetlen gondolati bukfenccel, pusztán kíváncsiságból, a soványabb arcút. — Én? Én három virágesé- réppel — válaszol és suta mosollyal tárja szét karját. —■ És maga? —. a kis köpcös egy pillanatra összerezzen, alig észrevehetően ‘ elpirul és csak pillanatnyi szünet után válaszol: — Én? Én, kérem... Huszonöt holddal, meg egy hold szőlővel. Egy pillanatra a torkomon akadt a szó. Szidom és korholom magam: Mit kell nekem feszegetni ezeket a holdakat? Hülye, apolítikus dolog. De most már ő nem hagyja annyiban és felém fordulva, bőszen magyaráz: ( —A fiam, a nagyobbik fiam az idén érettségizik a mezőgazdasági technikumban — a lányom meg tavaly ment férjhez, egy tanácstitkárhoz. — Ügy mondja ezeket, olyan nyo- maiékkal, mint aki meg van győződve arról, hogy szavaival tesz valamit a serpenyőbe, és hogy utánuk egyformán játszik majd a mérleg. T- örülök, hogy jól van a család — mondom, aztán a’ cimborájára mutatok: — Megértik egymást? A KIS KÖPCÖS kiles egy pillanatig az ablakon, figyeli a bolondul kavargó hópelyheket, majd visszafordul: — Igyekszünk! — emeli fel arcomig tekintetét, ők is, én is. Volt, aki másfél esztendeig dolgozott nálam cselédként, ö ezeket az időket próbálja felejteni, én meg azt, hogy egy hordó kapitányvíz miatt kétezerre büntettek álékor, amikor úgyis üres volt már a padlásom. Emlékszem, egyszer behívattak az irodába, elébem tettek egy papírt és azt mondták: kétezer forint békekölcsönt kell fizetni! Amikor szabadkoztam, hogy az túl sok, akkor rám zárták az ajtót és azt mondták: ha sok, akkor gondolkozz reggelig, hogy mibő! fizeted ki! Megint csend van egy pillanatig és csak a szél rázza kintről az ablakot. Egyszer elébem áll Jani, a köpcös kis' ember cimborája és azt mondja: — Ha meg nem sértem, élv- társam! Játsszunk le együtt egy snapszlit! Üristen! Mikor snapszliztarn én utoljái'a? — tűnődöm, de szavamra, nem tudok ellenállni a szíves kérésnek.— Te a győztessel játszol, cimbora — mondja a társának aztán már dobálja is kifelé a pakliból a számos lapokat. Jól jár a kártyám, és ma egész szépen megy a játék — gondolom, — mivel már a legelső partiba beugrik a tök negyven. A partnerem gyakorlott kártyás és jó beszélő. Azt mondja nekem az egyik parti közben: — Látja, elvtársam, fejlődnek nálunk az emberek! Itt van a cimbora is, ezelőtt három esztendővel csak durákoz- ni, meg máriásozni tudott, most meg úgy snapszlizik, mintha azt csinálta volna, világéletében! Pedig a snapszli is kivénült már, akárcsak a rumba. Ma, elvtársam, faluhelyen is az „ulti” a divat. Igaz, egy kis ész kell hozzá, de azt is megszerezheti az ember. A cimborával együtt járjuk a nyolcadikat, de az ultiban ö még egy kicsit gyenge, habár én mondom, elvtársam: fejlődőképes! HALLGATOM a nyurga, vékony arcá,JópQfa emhprt,. amikor egyszerre csak azt,, mondja: ' — Takarok! Negyven. Volt egy húszam is. Köszönöm, elég' Ettől kezdve elpártolt tőlem a szerencse és ők ketten nyertek meg minden partit. A kék szemű, vékony képű, nyurga ember, meg a kis zömök, aki most tanulja a cimborától az ultit... < liclytállUik u szarvaskői bányászok Január hetedikén újra betört a víz a szarvaskői szénbányába, igy leállt az. egyetlen frontfejtés, a csillék nem hoztak fel szenet a föld mélyéből... Új vágatot kellett indítani <58 méter!). Szinte lehetetlennek látszott, hogy a csapat bármilyen jó kiszolgálás mellett is január nyolcadikén két órától 14-én reggel hatig kihajtsa a vágatot. A dolgozók, s a beosztott műszakiak azonban bebizonyították, hogy nincs lehetetlen: a jelzett időszakban elkészült a Vágat; a kilenctagú csapat 147 százalékra teljesítette normáját. 86,5 centiméter műszakonkénti teljesítményt értek el, amire még nem volt példa a szarvaskői bányánál! Ebben a megfeszített munkában egyformán helytállt a kilenc bányász, valamint Szériái András, Csorba Tibor, Nagy B. Miklós vájárok, lpa.es Sándor, Murányi Sándor és Vincze Gyula aknászok, Sike István főaknász. (WlWjWlWi Ki mit tud? Például van, aki angolul tud. Egészen pontosan: vannak, akik csak angolul tudnak — énekelni. Állandó, ha nem is éppen mindenkor lelkes nézője vagyok a televízió „Ki mit tud’’ adásának, s meg kell mondanom őszintén, hogy ha így megy tovább, néhány hónap és én is tudok — angolul. Hála azoknak, akik egyébként egyetlen szót sem tudnák angolul beszélni, de kitűnően énekelni, ugyanakkor bátran fittyet hányni a kiejtésnek, amely valódi franzstadti angolsággal búgja: V lowe you, Baby... Nem szeretem az egyoldalúságot: miért nem „ki mit tud”-nak olaszul, franciául, görögül, svédül, arabul, vagy szanszkritül?... Különösen a szanszkrit tetszene nekem vecsé- si argot-val. .. (-ó) Egy-egy útőr 4—8 kilométeres szakaszon járja be az országutat, s ha „területén” hóakadályokat talál, vagy csúszós-jeges az úttest, azonnal jelenti az illetékes KPM közúti üzemi vállalatnál. A vállalat aztán megteszi a szükséges intézkedéseket, salakszóró gépkocsikat, vagy hóekéket küld a veszélyeztetett területre, ugyanakkor figyelmezteti a gépjárművezetőket is. , Az első jelentés vasárnap délelőtt érkezett az állandó ügyel etet tartó kirendeltséghez: a 33.. számú közlekedési útvonalon, Besenyőtelek és Poroszló között, körülijeiül 40 centiméteres hófúvásról. Besenyőtelek és Tiszanána között öt' helyről érkezett jelentés. A körülbelül 50 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó szél kisebb hóakadályokat okozott Kápolna—Tenk és Poroszló- Kisköre között is. Délután öthat órára már 70—30 centimé tér magasra, helyenként 50—100 méter hosszúságúra , nőttek a hóakadályok. A Poroszló előtt észlelt hóakadály volt a legnagyobb, itt az útőrök kézi erővel. s egy gréderre szerelt hóekével takarítottak. A forgalom nem bénult meg ugyan, de a gépjárműveknek fokozottabb óvatossággal kellett közlekedniük. A hóeltakarítási munkálatok tegnap is folytatódtak. A Mátrában 15—20 centiméteres hó esett, itt inkább az utak csúszóssága veszélyeztette a forgalmat. A kékesi bekötő úton öt honvédségi autóbusz csúszott az árokba vasárnap, s aznap még 21 óra 15 perckor a 24. számú közlekedési útvonalon egy autóbusz kardántengelye eltört. A veszteglő járművet egy budapesti járat meg akarta kerülni, de a jeges útról az árokba csúszott. Szerencsére egyik esetben sem történt baleset. A Közúti Igazgatóság február végéig — rendelet szerint, — hét tehergépkocsival salakoztat a 3., 24. és a 217. számú útvonalakon. Ezenkívül állandóan hóekéztet, hogy a forgalom zavartalan legyen. Természetesen fokozott óvatossággal kell vezetniük a gépjárművezetőknek is! Ha i*m in eh áront halott Az 1962. évi baleseti statisztika margójára r Uj iskolát kapott Andornaktálya Az igazgatói iroda és a tanári szoba tulajdonképpen egy helyiség az andornaktályai régi iskolában. Öreg, kopott falú szoba, alacsony ajtókkal. A régi ablakon át fehér hó veri be a fényt. Kint álmos boróka várja a tavaszt, s a síkos úton lovas kocsi óvakodik előre. Dél felé jár az idő. Az egyik teremből harmonikaszó keveredik a furulya éles hangjával, s a xilofonok csengésével — úgy szűrődik be, a „hivatalos” helyiségbe, ahol Korpási Györggyel, az iskola igazgatójával, s egyben egyik legrégibb tanárával beszélgetünk. — Valamikor csak egy tanteremből állt az egész iskola, úgy bővitgették lassan, az idők folyamán. Talán .százéves is megvan — mondta az igazgató, ősz hajú, vékony arcú ember. — Az idő azonban megtette a magáét. — Hiába van évenkint nagytakarítás, 'átfestés —, szólt közbe Oroszt hászlóné tanárnő —, a falak csak nedvesek, nem jó a padló sem ... Ideje volna felépíteni az új iskolát. — Amikor idekerültem — mesélte Korpási György, — még csak négy tanterme volt ennek az épületnek. Kénytelenek voltunk még két helyiséget átalakítani, de így is kevés ... 450 gyerekünk van. Átlagos osztálylétszám: negyven fő. Érthető hát, hogy nagyon örültünk az új iskolának. A gyerekek is ... hiszen az alsó tagozatos kicsiknek ezután már nem kell este járniuk haza, a csúszós-partos utakon,- sötétben ... Átmentünk abba a terembe, ahol az iskola zenekara próbált. A szünetben fiatal kollé- ginámnak, Cifra Marikának, a hatodik osztály riporterének segítségével sikerült a kissé zavart gyerekek közül néhányat szóra bírni, akik kifejezést adtak örömüknek, az új iskolát illetően. Kár, hogy egyelőre még nem folyik ott tanítás, bár néhány napja megtörtént az átadás ... csak hát nincs elegendő szén. (Cifra Marika megkért, hogy írjam meg: az osztályuk most nagy fába vágta a fejszéjét, a Csipkerózsika című háromfel- vonásos mesejátékot tanulják meg, s a bevételt majdani háromnapos kirándulásukra fordítják ...) A szülők is nagy örömmel vették tudomásul, hogy űj iskolát kapott a falu. Ök járnak most oda, ablakot tisztítani, takarítani, remélik, hogy már a jövő hónapban oda járhatnak a gyerekek is. A rideg számadatok mögött égy olyan „valóság” húzódik meg, amelyben árván hagyott, tönkretett ■ családok keresik szomorú emlékvízlókban a hajdan volán mellett ült apát, férjet vagy rokont.... Ahol , behorpadt motorház, törött szélvédő, s vértócsa illusztrál egy- egy történetet... . Ezekről beszélnek az elmúlt évi baleseti statisztika számadatai. Tavaly harminchárom halálos kimenetelű baleset történt. A - súlyos kimenetelű balesetek három, . a . könnyű sérüiéses baleseték pedig ,52 százalékos emelkedést mutatnak az előző, 1961. évihez viszonyítva. A balesett okok között elsődleges a gondatlan vezetés, amely részben a nagy forgalommal, részben a csúszós úton tanúsított óvatlan vezetéssel függ össze. Leggyakrabban a motor- kerékpár- és a tehergépkocsivezetők követték el. Második ieggyakoribb. jelenség,. az ittas gépjárművezetés és a gyalogo- ; ok hibájából történt baleset volt. A szomorú statisztikában a harmadik helyet o gyorshajtás, szabálytalan előzés és az elsőbbségi jog meg nem adása .foglalja el. A balesetet okozó járművek közül a tehergépkocsi, a személygépkocsi és a nagymotorkerékpár, a vontató, a kismotorkerékpár, a fogatolt jármű és kerékpáros, és autóbusz „szerepeltek” a sorrend szerint. Örvendetes jelenség azonban, hegy az autóbuszok által okozott balesetek majdnem 50 százalékos csökkenést mutatnak. A balesetek okozta anyagi kár 1962-ben 2 millió 200. ezer forintot tesz, ki. tehát ? 461 520 forinttal többet, mint a megelőző évben. Összesen 2034-gyel emelkedett a megye gépjáj’mű- állománya, így közel 16 000 gépjárművet tartanak nyilván, amelyek részt vesznek a közúti forgalomban ... Az egyre gyarapodó géppark is figyelmeztet a sokkal óvatosabb vezetésre! Igen találó a KPM dokumentumfilmjének címe: Mindenkit hazavárnak... fi G. Japán békeküldöttség Lididben A múltból átsétáltunk a jelenbe. Nem volt messze, a templom tér másik oldalán ... Ott áll az új, nagyon szép épület. Üvegezett ajtaján léptünk be. Az előcsarnok kőpadlója már várja a takarítást. A földszinten két tanterem van, ragyogóan íelparkettázva, itt lesz a tanári és az 'igazgatói szoba is. Az előcsarnokban ruhafogasok, állványok... mert a tanterembe sáros utcai cipőben belépni tilos, az állványokra teszik majd a cipőket a gyerekek. A tanteremben cserépkályha várja az első fűtést ... Jó meleget ad majd: az újdonság, a tisztaság melegét. Az emeleten szintén két tanterem várja az apró diákokat. A felszerelés már megérkezett ... A szép iskoláért köszönet illeti az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Kos- sv.th-komplex brigádját, Király Lajos és Simon János brigádját és Tatai József építés- vezetőt, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy határidő előtt négy hónappal elkészüljön az épület, A további feladatok aztán... a a gyerekekre hárulnak! Talán az új épületben még jobban megy majd a tanulás. (hátai) /i Hirosimából Ocviecimb; ináuli japán bekemenet négy tagja, G. M Szato vezetésével január 8-án a csehszlovákiai Lidicébe látogatott. A képen: A japán küldöttség a lidicei mártírok közös sírja előtt. (MTi Külföldi Képszolgálat) Kisebb hófúvások - a forgalom zavartalan — jelenti a Közúti Igazgatóság
