Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

1083. január 13., kedd NEPCJSAG 8 ) / A társadalmi munka is becsület és dicsőség dolga lett LEESTEK. A TELI HAVAK.,, Bemutatkozott a hevesi cigányegyüttes Évek óta nem múlt el olyan nap, hogy valamelyik újság ne adott volna hírt a társadalmi munkáról. Parkok, terek, mű- \ elődési házak tervezőinek ne­ve mellé odakerültek a legjobb' társadalmi munkások nevei is: nőtt a közösség javára anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka becsülete. Nőtt az or­szág és a „szűkebb pátria”, a kerület, a község, a város köz­véleménye előtt. Ma társadal­mi munkást nem tekintik „jó pontot szerző” szomszédnak, stréber kollégának: hanem, olyan embernek, aki felismer­te, hogy terveink, céljaink ha­marabb megvalósulnak, ha mi is segítjük azokat, ha az or­szág erőfeszítéseit megtoldjuk a mi energiánkkal, ha az állam támogatását a mi áldozatunk­kal — szabad idő, energia, — is kipótoljuk. A közvélemény előtt tehát nőtt a társadalmi munka — a társadalmi munkás becsülete. Ez a „becsületnövekedés” szá­mokban is kifejezhető: nőtt a társadalmi munkaórák és tár­sadalmi munkások száma. He­ves megyében 1958-ban körül­belül hárommillió forint érté­kű társadalmi munkát végez­tek, tavaly pedig, 1962. novem­ber harmincadikéig, közel hat­millió forintnyi munkával já­rultak hozzá iskolájuk, járdá­juk, víz- és villanyvezeték-há- ’ózatuk építéséhez. A növeke­dés pontosan 196 százalék. Persze — vetheti ellen bárki — itt nemcsak a társadalmi munka becsülete nőtt: hiszen az ilyen nagymérvű emelkedés elképzelhetetlen valamiféle anyagi érdekeltség nélkül, el­képzelhetetlen, hogy tisztán er­kölcsi tényezők hatására kö­vetkezett be. Elképzelhetetlen, hogy az emberek így „megja­vultak”: s csupán azzal sem magyarázható a gyarapodás, hogy sok „új erő”, sok ezekben az években felnőtt fiatal kap­csolódott bele az építkezések­be. Ma másként szervezik a tár­sadalmi munkát, mint négy, öt, vagy tíz évvel ezelőtt. Az em­berek, a lakosok igenis érde­keltek benne, anélkül, hogy ez Pénzbeli ellenszolgáltatásokban is megmutatkozna. Sok község, város népfrontbizottsága és tanácsa úgy „honorálja” az egyes utcák, kerületek társa­dalmi munkásainak szorgal­mát, igyekezetét, hogy — mi­vel több segítséget adnak a célkitűzések megvalósításához — a tervezettnél hamárább ér el házuk elé a vízvezeték-há­lózat csöve, lakásukban határ­idő előtt gyullad ki a villany, gyorsabban készül el a járda: a „hivatalos” költségvetés erő­forrásaiból is először a társa­dalmi munkában élenjárok környezetét változtatják meg. Másutt kitüntetik, megju­talmazzák őket: az ország egyik nagyvárosában, Pécsett pedig a város díszpolgáraivá avatták a legtöbbet tevékeny­kedő társadalmi munkásokat. Tíz évvel ezelőtt, — de még 1958-ban is — a társadalmi munkást csak lapáttal, csá­kánnyal tudta elképzelni az ember. A mérnök, a technikus, ha valahol munkaidő után bá­báskodott egy kultúrotthon megszületésénél, a talicskát tolta, a habarcsot keverte: mert a társadalom csak a vég­rehajtás, a kivitelezés mun­káját merte rábízni azokra, akiket (és éppen ezért — ak­kor) nem fizetett meg. A mérnök'lapátolta a homo­kot, a munkavezető irányítása mellett, aki reggel hattól dél­után kettőig az ő beosztottja volt. Ezt tette a tanár, az or­vos, a jogász, az agronómus — bizonyára nem szívesen. Jogosan merült fel bennük a kérdés: a társadalom akkor tudja legjobban kiaknázni képzettségüket, szakmai tudá­sukat, műveltségüket, munka­erejüket, ha olyan munkát bíz rájuk, amelyiket bárki el tud végezni? — amit a „politikai ijlem” kedvéért „megcsinál­tak” ugyan — nagyrészt ér­dektelenül. Mert, aki az építkezést ter­vezte, irányította: az „érde­kelt” volt a munkában: mun­kaidő alatt, bérért „vezényel­te” az építők kórusát. A terve­ző, a kivitelezés vezetője „munkakörénél fogva” irányí­totta az embereket. Társadalmi munkában tehát el lehetett végezni az egyszerű — közgazdász nyelven fogal­mazva: szakképzetlen — mun­kát, az összetett munka, a koncepciózus szellemi tény­kedés, a bérrel honorált, pré­miummal serkentett tevékeny­ség körében maradt. És most? „Most” — tehál ta­valy — Heves megyében 353 ezer forint értékű terveket ké­szítettek' — munkaidőn és munkabéren kívül — a megye mérnökei. 1961-ben még ..csak” 255 ezer forint értékű dokumentáció került ki a ke­zükből. Ötvennégy „létesít­mény”; köztük az ostoros! kul- túrház, az ivudi vízvezeték, a pe tűfibányai* versenyuszoda. a detki és viszneki művelődési ház és az egri kézilabdapálya! tervei készültek el az elmúlt j években. A társadalmi munka egyen­rangú része lett — a kétkezi tevékenység mellett — a mér­nöki tervezés, az irányítás. De nemcsak az építkezések meg­gyorsításában kéri az állam a társadalom segítségét. A kü­lönböző szintű népírontbizott- ságok mellett dolgozó akció­bizottságok jogi, mezőgazdasá­gi, művelődésügyi szakembere­ket tömörítenék, ezek segítő- készségét, hazafias lelkesedé­sét, tenniakarását „közvetí­tik”, irányítják, fogják össze — biztosítják azt, hogy az or­szág erőfeszítéseinek támoga­tására szánt aktivitás valóban a kívánt célt szolgálja. Kitágult a társadalmi mun­ka horizontja, megváltozott annak szemlélete és szemlélé­se. A társadalmi munka izgal­mas, érdekes, feladatokat adó alkalom lett, amely számít mindenki aktivitására. A tár­sadalmi munka: egyik próba­köve a népfrontmozgalomnak: amely az egymástól sok te­kintetben távol álló emberek, rétegek törekvéseit egyesíti. A társadalmi munka is be­csület és dicsőség dolga lett. Ivrajczár Imre Vastag jégpáncél a vizeken Az idei tél jégvastagsági re­kordját a Balaton érte el Bala- tonaliga környékén, ahol már 27 centiméter vastag a jégpán­cél. Az utóbbi napokban több­szörösére erősödött a zajlás a Dunán és a Tiszán. Most már a víztükör 50—80 százalékát fedik jégtáblák. A magyar szakaszon még minde­nütt zajlik a Duna, de az Apa- tinnál álló jugoszláv jégmező rohamosan növekszik és hétfőn („átlépte” a magyar határt. Egy héttel ezelőtt az átmeneti eny­hülés már megmozdította és összetördelte a jeget a Tisza mellékfolyóin, most azonban másodszor is befagyott a Bod­rog, a Hernád, a Sajó, a Be­rettyó, a Sebes-Körös és a Zagyva is. Ha a tél szigora a következő napokban sem eny­hül, a Tisza középső és alsó szakasza is hamarosan befagy. (MTI) TASZSZ szemleírója, eképp kommentálja a küszöbönálló választások előtti harcot. „Az amerikai politikai éle­tet máris a választási marako­dás jellemzi. Az egymással ve­télkedő két párt minden bajért — a gazdasági élet helyben- lopogásáért, a farmergazdasá­gok hanyatlásáért, és a külpo­litikai sikertelenségekért a má­sikat okolja. Ez az egész lár­ma egyben nagy militarista hangoskodássá olvad össze, célja egyebek között az, hogy elterelje a választók figyelmét az igazán fontos nemzeti és nemzetközi problémákról.” Október 16-án G. Freemann, a TASZSZ New York-i tudó­sitója azt írja, hogy a válasz­tási hadjárat a nemzetközi fe­szültség éleződése, és bonyo­lult politikai viszonyok mellett folyik. Ennek ellenére a sze­nátor és a képviselőjelöltek többsége az égető kül- és bel­politikai problémákkal egyál­talán nem foglalkozik. Szá­mukra a leszerelés, az atom­fegyver-kísérletek megszün­tetése, a munkanélküliség, a fajüldözők túlkapásai ,mintha nem léteznének. „A választási kampányra ál­talában jellemző — írja a tu­dósító— a nagymérvű apátia. A választók többsége nem lát különbséget a köztársasági és a demokrata párt jelöltjei kö­zött és nem veszi a fáradságot, hogv meghallgassa a jelölte­ket.” Samuel Lubell. ismert politi­kai szemleíró — a választások előtt —, miután az ország szá­mos körzetében elbeszélgetett a választókkal, a következőket írta a New York World Te­legram And Sím című lapban: a megkérdezett választóknak csaknem kétharmada még azt sem tudta, hogy kik választó- körzetének jelöltjei. Megvásárolt mandátumok Á múlt év novemberi vá­lasztások összeírás! adatai sze­rint az'Egyesült Államokban a választók száma majdnem elérte a 112 milliót. Az előző kongresszusi válasz­tások tapasztalataiból kiin­dulva, a választási iroda már a szavazások előtt feltételezte, hogy november 6-án alig 50 millióan járulnak majd az ur­nákhoz, vagyis a választásra jogosultaknak jóval kevesebb, mint fele. A választási hadjárat az Egyesült Államokra jellemző, zajos külsőségek között folyt le, november 6-án. Ezúttal sem hiányoztak a különböző látványos felvonulások, tömeg- gyűlések. A két vezető párt, a republikánusok és a demokra­ták, igen nagy összegeket for­dítottak a választási hadjárat céljaira. A költségeket az egyes pártok, . illetve jelöltek mögött álló tőkés érdekeltsé­gek finanszírozták. Ez magya­rázza, hogy egyes jelöltek meg­választása érdekében igen nagy Összeget áldoztak. így Penn­sylvania államban a Republi­kánus Párt becslések szerint több mint két és fél millió dol­lárt használt fel jelöltjei „nép­szerűsítésére”. New York ál­lamban Nelson Rockefeller kormányzói áilásra történő pá­lyázatának választási hadjára­ta 1 250.000 dollárba került. Az ígéretekben most sem volt hiány. A jelöltek a mun­kanélküliség csökkenéséről, új munkaalkalmakról, a közok­tatásügy fejlesztéséről mondtak szép szólamokat. Az egyszerű amerikai emberek azonban nem nagyon bízhatnak szavuk­ban, mert korábbi tapasztala­tokból tudják, hogy a válasz­tások előtt tett ígéretekből vajmi keveset szoktak megva­lósítani. As amerikaiak két osztálya A november 6-i választások egyik érdekessége, hogy Mas- sachusetts-ban Edward Kennc- dyt, az elnök legkisebb öccsét választották szenátorrá. Ezzel először történt meg hogy az Egyesült Államok elnökének hozzátartozója helyet kap a kongresszusban. Erről egyéb­ként a New York Herald Tri­bune így ír: a Massachusetts-i szavazók voltaképpen Kenne­dy elnökre és nem Teddyre szavaztak. A külföldi sajtó is élénken reagál a választási eredmé­nyekre. Az angol sajtó politi­kai hibának tartja a legifjabb Kennedy előretörését a szená­Nagy várakozás előzte meg Hevesen a cigányegyüttes szombati bemutatkozását. A „Krakó”-ban élő cigányok ősi művészete parlagon hevert mindaddig, amíg az elmúlt év őszen Szabó Tivadar, a hely­beli művelődési ház igazgatója felkutatta őket, s megkezdte velük a rendszeres próbát. Ha­marosan bekapcsolódott — a táncok miatt — az Állami Népi Együttes fiatal koreográfusa, Molnár Lajos is, és hónapok érlelő munkája nyomán kiala­kult az a produkció, amelynek nézői lehettünk. Zsúfolásig telt a művelődési tűz, ahol a nézőkön kívül he­lyet foglalt a községi és a já­rási tanács, a pártszervek va­lamennyi vezetője, de ott volt Kovák Ferenc, a Népművelési Intézet munkatársa, a megyei tanács művelődésügyi osztályá­ról Dienes Tibor, a népműve­lésügyi tanácsadó részéről Bo- russ Viola szakreferens, s fel­vételt készített a szép kezde­ményezésről a Magyar Rádió és Televízió is, Széli Júlia ri­porter közreműködésével. Ezek után méltán vetődik fel a kérdés: érdemes volt ilyen „nagy port verni” az előadás­nak? Föltétien. Maga az a tény, hogy felszínre dobott a hosszú hónapok munkája egy sor te­hetséget, már ez is megérte. De elsősorban mégsem ez volt az elsődleges cél, hanem az, hogy egy község, egy járási székhely kulturális életébe bekapcsolják azt a réteget, amelyiknek ilyen formán helye van a rendezvé­nyek sorában. Erőszakos kéz nem érintette a százados művé­szetet, csupán keretbe foglalta a segítő szándék, s így a vilá­gítással, az elrendezettséggel tette érthetővé mondanivalóju­kat. A több mint kétórás műsor első részében két népi zenekar I bemutatkozásának lehettünk (tanúi. Az egyik — ifj. Keskeny Ferenc prímás vezetésével — a fiatalságot képviselte. Kesken • Ferenc a Rajkó-zenekarba játszott néhány hónapig Buda­pesten. s a nemtörődömségé­nek köszönhette, hogy lakást nem tudott szerezni, s így kénytelen volt hazatérni, hogy most apjával és öccsével „hak­niból” éljen. Műsorán, akár Liszt II. rapszódiáját, akár Di- nieu Pacsirtáját figyeltük is, megállapíthatjuk, hogy finom érzékkel, művészettel bánik a hegedűvel, s ha azt is számí­tásba vesszük, hogy mindössze 18 esztendős, akkor bátran ál­líthatjuk. hogy virtuóz hege­dűssé nőheti ki magát — ha megfelelő kezekbe, szakember­hez kerül. A másik zenekar — Konkoly Aladár prímással az élen — ugyancsak jó játékot adott, kü­lönösen megkapó volt a Fisz- moll kesergő, ami jó összjáté- kot kíván. A műsor második részében került sor a tulajdonképpeni együttes bemutatkozására. A színen cigánytanya, vörhenyes fény világította meg az estében összegyűlt fiatalokat, öregebbe­ket. Háttérben a pipázó vajda, mintha felügyelt volna, hogy minden rendben Tegyen a por­tán, s csak nagy ritkán vett részt az ősi szórakozásban. Mi is történt tulajdonképpen a színpadon? Nehéz lenne meg­állapítani. Egyszerűen, kere­setlenül azt mutatták be, ho­gyan reagál az érzékeny cigány- lélek az élet örömeire, s azt, hogy mennyivel gyorsabban fogja fel, s teszi magáévá a bánatot, a boldogtalanságot. Egyik pillanatban még csak a tűz fénye világítja meg a szer­te heverésző párokat, csende­sen, mélabúsan üldögélő embe­reket, s honnan, honnan nem, valaki elkezd énekelni, pana­szosan, búsan teregeti a töb­biek elé bánatát. Aztán mintha fittyet hányna valamennyi bú­nak, pattogó . ritmusú, gúnyos dalba kezd, s pillanatok alatt megél'venedik a tábor, táncra perdül még a legöregebb em­ber is. Duhaj kedv, ropogó rit­mus ... újra jön égy valahon­nan, panaszával szétdúlja a jó­kedvet, s mikor látja, hogyan kedvetlenednek el a tábor la­kói, ő is vidámabb dalba kezd. S ez így tart mindaddig, amíg nyugodni nem térnek, ki­oltják a tüzet, s elcsendesedik a mindig egyformán vegyes ér­zelmekben gazdag cigány tábor. Hangulatában nagyszerűt ad­tak a hevesiek, s ezt egyrészt a szólistáknak köszönhetik — Burai Gézánénak, Konkoly Aladárnénak, Burai Vilmosné- nak, a keeses, sok mókával, huncutsággal éneklő Danyi Margitnak, s a szépséges Kes­keny Ferencnének —, akik egy­más után öntötték dalba a ci­gánykeserveket, örömöket. Szabó Tivadar érdeme, hogy nem engedte stilizálni a talált anyagot, az ősi tánc- és dal­kincset, hanem kizárólag a ke­ret összeállítását tűzte ki cél­jául, s engedte, hogy szabadon megnyilvánuljon a táncos, da­los kedv. Évek múlva talán még többet hallunk majd erről az együttesről, mert ez után az este után azt a benyomást kel­tette, hogy jó együttes, együtt maradnak, s minden energiá­jukkal arra törekednek a ké­sőbbiek során, hogy kiművel­jék- a termékeny ősi falait,- s megmutassák.’ képesek a fejlő­désre. s megállják helyüket a művészetben is. Megalakult a csoportban a KISZ-szervezet, akad köztük — mint Keskeny Ferencné — ki­váló társadalmi munkás, akit épp az elmúlt napokban jelöl­tek tanácstagnak, s a rendsze­res foglalkc-'s szocialista kö­zösséggé formálja majd a ci­gányegyüttest, s rajtuk keresz­tül a hevesi Krakót is. Cs. Ádám Éva A vizsgálat eredménye: Fertőséses megbetegedés volt a sir oki bölcsödében A siroki bölcsődében előfor­dult megbetegedésekkel kap­csolatban megkerestük a He­ves megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomást, ahon­nan az alábbi tájékoztatást kaptuk: Ä siroki bölcsődében előfor­dult megbetegedéseket az Or­szágos Közegészségügyi Intézet illetékes járványügyi osztályá­nak bevonásával kivizsgáltuk. tusi választásokon. A Times vezércikke fanyarul jegyzi meg: — Edward Kennedy győzel­me azt mutatja: a család ne­vének fénye még olyan, hogy politikai baklövést is leplez­het. A Daily Mirror ezeket ívja: Az elnök legifjabb testvéré­nek győzelme révén most már három Kennedy tartózkodik a hatalom legfelsőbb forrásánál. Közeledünk a dinasztia útján való kormányzáshoz. Az a tréfa járja, hogy az amerikaiak két osztályba tar­toznak: az egyik a nép, a má­sik a kennedyk és az utóbbi csoport nemsokára számbeli fö­lénybe kerülhet a néppel szem­ben. A helyszíni ellenőrzés, a meg­betegedések, a laboratóriumi eredmények és egyéb adatok azt bizonyitják, hogy a meg­betegedésekért sem a bölcső­de személyzetét, sem a körzeti orvost, sem más egyént bűnös mulasztás, vagy hanyagság nem terhel. A téli időjárásban gyakori a meghűléses légúti és — különösen csecsemőknél előforduló — más bakteriális és vírusos megbetegedés, ame­lyek a levegő útján és érint­kezés útján könnyen terjed­nek, ha az egyén egy beteg, vagy a betegség tüneteit még nem mutató, de már lappan- gási szakban levő egyén kör­nyezetébe, közelségébe kerül. Most is ez történt. Valamelyik csecsemő még az ünnepek előtt, vagy alatt juthatott ilyen közelségbe, aki aztán még a lappangás! szakban ta­lálkozott a bölcsőde kollektí­vájában a többi csecsemővel. A bölcsődei közösségben anél­kül is igen gyakori a csecse­mők belében élősködő, de be­tegség tüneteit nem mindig okozó olyan baktériumtörzs, amely különösen más ráfertő­zéskor súlyos lefolyású bélhu­rutot idézhet elő. Ezért is lát­juk a beszállított csecsemők többjénél a bélhurutos tünete­ket, másoknál inkább garat­gyulladásos tüneteket előtér­ben. Megállapítottuk, hogy már az első betegségek megjelené­sénél azonnal megtörténtek az óvóintézkedések, s a tragikus halálos esettől eltekintve a kórházba szállított betegek túl vannak a veszélyen — szépen gyógyulnak. Meg kell jegyez­ni, hogy ez az eset is arra utal, hogy közösségben különösen fontos, hogy betartsák az egészségügyi rendszabályo­kat. Éppen ezért az anyák is ügyeljenek arra, hogy beteg, vagy betegség tüneteit mutató gyermekeket előzetes orvosi vizsgálat nélkül ne vigyék a bölcsődei kollektívába, mert a csecsemők szervezete sokkal fogékonyabb az ilyen megbete­gedésekre, s nemegyszer vég­zetes bajt okozhat a vigyázat­lanság — fejezte be a tájékoz­tatást dr. Körfy Loránd., a KÖJÁL orvosa. (ádám) Legalább negyvenezer családi ház és lakás épül az idén magánerőből Az angol sajtó alig leplezett kárörömmel állapítja meg azt is, hogy Nixon — aki nemré­giben az Egyesült Államok al­elnöki tisztét töltötte be — mától kezdve „politikai senki” s veresége véget vetett politi­kai pályájának. Vele szemben a demokrata párti Edmund G. Brown került Kalifornia állam­ban a kormányzói székbe. Az Egyesült Államok néger lakossága a választásokon két sikert aratott: Massachusetts államban négert választottak államügyésszé, Kalifornia pe­dig egy néger képviselőt küld a képviselőházba. Ö az első színes bőrű akit a Mississippitől nyugatra fekvő területen be­választottak az amerikai kong­resszusba. (Folytatjuk.) A Belkereskedelmi Minisz­térium TÜZÉP Főigazgatósá­gán kapott tájékoztatás sze­rint tavaly csaknem 40 000 családi ház, illetve lakás épült magánerőből. Az idén mintegy két százalékkal több, 2,4 mil­liárd forint értékű építőanya­got biztosítanak erre a célra. Ez a mennyiség legalább 40 000 családi ház és lakás építéséhez elegendő. Az OTP egymilliárd 200 millió forint hitelt nyújt az építkezőknek, 100 millió fo­rinttal többet, mint tavaly. Az anyagellátás lehetővé te­szi a zavartalan építkezést. A TÜZÉP kiterjeszti az épitte- I tőknek nyújtott segítséget. Igen népszerűvé vált az épít­kezők körében a múlt évben bevezetett anyagbiztosítási megállapodás módszere, amely­nek alapján a TÜZÉP-telepek vállaljál:, hogy az építkezés sorrendjének és ütemének megfelelően biztosítják a szük­séges építőanyagokat. Ezt a módszert az idén bővíteni kí­vánják. A terv szerint annak, aki megállapodást köt, biztosí­tanak fürdőszoba-felszerelést és láblaüveget is. Igen nagy jelentőségű támo­gatásnak ígérkezik az ingyenes műszaki tanácsadás és műsza­ki irányítás bevezetése. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents