Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-11 / 8. szám
2 1988. január 11., péntek NgPtJJSÄG De Gaulle és Adenauer együttműködési tervet dolgoz ki Couve de Murville beszámolója a nemzetgyűlés külügyi bizottságában PÁRIZS (MTI): Couve de Murville francia külügyminiszter csütörtökön beszámolót tartott a nemzetgyűlés külügyi bizottságában az időszerű nemzetközi kérdésekről. Hírügynökségi jelentések szerint a miniszter a leszerelés kérdésével kapcsolatban ismét kifejtette, hogy miért nem vesz részt Franciaország a tizennyolchatalmi bizottság munkájában. Hosszasan elemezte azután a legutóbbi nassaui megállapodásból fakadó problémákat és hangsúlyozta, hogy De Gaulle tábornoknak a Po- laris-ajánlatra Kennedyhez intézett válaszát „bizonyos technikai meggondolások és politikai szükségszerűségek motiválták”. A kongói helyzetről szólva Couve de Murville fenntartással nyilatkozott az ENSZ poHruscsov üzenete a szűzf öldi fiatalok összejöveteléhez föld fiataljainak és komszomo- listáinak. Ehhez azonban az szükséges — jegyzi meg Hruscsov —, hogy a fiatalok továbbra is az újszerűért, a kiválóért folytatott küzdelem első soraiban legyenek, ismerjék a technikát, az üzemgazdaságot, küzdjenek minden egyes szűzföldi gazdaság jövedelmezőségéért. A fiataloknak és a komszo- molistáknak — hangzik végül az üzenet — élén kell járniok az állattenyésztés minden- irányú fejlesztésében is. A szüzföld fiataljai elé tűzött feladat, az, hogy a szántóföld minden száz hektára után 75 mázsa, és az egyéb művelt területek minden száz hektára után 16 mázsa húst termeljenek. (MTI) A TASZSZ szemleírója az amerikaiak kudarcra ítélt dél-vietnami politikájáról fegyveres beavatkozást, szigorúan meg kell tartani a Vietnamra vonatkozó genfi megállapodások betűjét és szellemét” — fejezi be kommentárját a TASZSZ szemleírója. Francíaornaáfr a Csenden ’óceánon akarja folytatni robbantási kísérleteit PÁRIZS (MTI): Couve de Murville francia külügyminiszter újból kijelentette, hogy Franciaország nem gondol az atomrobbantások beszüntetésére és még akkor is folytatja a kísérleteket, ha a többi nagyhatalom megegyezne a robbantások beszüntetésében. A kormány a francia fennhatóság alatt álló csendesóceáni szigeteket szemelte ki a jövőbeni kísérletek színhelyéül. Az algériai kormány és az afrikai államok tiltakozása arra A NATO-átlamok Kennedy atom fegyverkezési javaslatával ismerkednek Britanniának az Európai Közös Piachoz való csatlakozása kérdésében Franciaország elutasító álláspontjával magára maradjon. De Gaulle nem akarja, hogy az atlanti egység megbontásával vádolják. A francia elnök további magatartása nagymértékben Nyu- gat-Németország álláspontjától függ. De Gaulle számít Adenauerra. Bonn azt kutatja, vajon Párizs vagy Washington révén- jut-e hamarább és közvetlenebbül a tömegpusztító fegyverekhez. Ball ezért Párizsból Bonnba látogat, még mielőtt Adenauer találkoznék De Gaulle-lal. Ebben a helyzetben különösen nagy érdeklődés előzi meg De Gaulle sajtóértekezletét, amelyen nehezen kerülheti el a színvallást az újságírók kérdéseivel szemben. (MTI) az PÁRIZS (MTI): Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Párizsban pénteken összeül a NATO állandó tanácsa, hogy meghallgassa George Ball amerikai külügyminiszter-helyettest. Ball azért érkezett Párizsba, hogy kifejtse Kennédynek a „többoldalú atlanti atomhaderőre” vonatkozó tervét és megnyerje hozzá a szövetségesek támogatását. A terv lényege az, hogy az Egyesült Államok atomfegyvereket bocsát az európai NATO- erők rendelkezésére. A fegyverkezés első szakaszában ezek atombombákkal ellátott amerikai és angol bomba vető repülőgépek lennének, később — az 1960-as évek végén — Pola- ris-rakétákkal felszerelt tengeralattjárókkal gyarapodna a NATO hadereje. Az atomfegyverek esetleges felhasználásába a NATO-államoknak is beleszólásuk lesz, egyelőre azonban még tisztázatlan, hogy milyen rendszer alapján gyakorolnák ezt a jogukat. A „végzetes gombot” mindenesetre csak az Egyesült Államok hozzájárulásával nyomhatják meg. A NATO európai fegyveres erői ugyanis az amerikai Lem- nitzer tábornok parancsnoksága alatt állnak. Csupán Nagy- Brltanniának nyújt a nassaui egyezmény bizonyos elméleti lehetőséget arra, hogy „végveszélyben” maga döntsön a pusztító fegyverek bevetéséről. Az Egyesült Államok ezenkívül természetesen megőrzi saját atomhaderejét, amely hatóerejét tekintve, sokszorosa a tervezett „közös” atlanti atomhaderőnek. Az atomfegyverkezés hatalmas anyagi terheket ró az Atlanti Szövetség tagjaira, s ugyanakkor fokozza a veszélye, hogy a tagországok egy tömeg- pusztító háború színterévé válhatnak. Ennek ellenére, úgy látszik, a NATO-országok- kormányainalc többsége hajlikJ arra, hogy elfogadja Kennedy javaslatát. Az amerikai tervet határozottan csak De Gaulle ellenzi. Franciaország ragaszkodik saját „elrettentő erejéhez”. A francia elnök Kennedyhez intézett válaszában azonban fenntartotta a tárgyalás lehetőségét. Attól tart, hogy az Egyesült Államoknak sikerül . Franciaországot teljesen elszi-J getelnie. Ez a veszély az utób-í bi napokban fokozódott: azJ angolszász diplomácia nagy j erőfeszítéseket tett, hogy Nagy-5 kényszerítette a francia kormányt, hogy lemondjon a Szaharái légköri robbantásokról. A Csendes-óceánban a Karácsony-szigetektől mintegy 3500 kilométerrel délkeletre fekvő Mangareva-szigetén épül ki a francia nukleáris robbantások új központja. Egyes jelentések szeriftt itt akarják felrobbantani 1965-ben az első francia hidrogénbombát. (MTI) Történelemlecke A Bonn—Párizs tengely legújabb termékeként napvilágot látott öt francia „történész” alkotása a megreformált tankönyv, amely enyhén szólva, eredeti színben tünteti fél a német imperializmust. A „tudósok” Eckert- nek, a bfaunschweigi tankönyvkiadó igazgatójának az ötletei alapján dolgozták ki művüket és ez kétségkívül meg is látszik szellemi termékükön. A francia gyermekeket ugyanis ezek után arra Oktatják, hogy II. Vilmos galamblelkű, humanista államférfi volt, akit csak különböző intrikusok rántottak be a háborúba, de a, császár még így is csak könnyek között, vérző szívvel lépett a hadak útjára. Ilyen magas piedesz- tálra legfeljebb csak Adenauer kancellárt lehel helyezni, aki: „A német lélek nagy ismerője és ismét megjelölte Németország igazi hivatását Európában.” Nyilván nem véletlenül, az újsütetű francia historikusok a hitleri időkről alig-alig tesznek említést. Eckert mester azonban még ezt is sokallta és bizonyos kényes részletek megkurtítását javasolta, mondván, hogy Írjanak inkább többet a wei- mári köztársasó,gról. Szerintünk ezek után merő időpo- csékolás, hogy a francia tankönyveket franciák szerkesztik. Egyszerűbb lenne, ha Eckert és a többi bonni politikus „diktálná” a szöveget. Hiszen ebben olyan nagy gyakorlatuk van. S. E. hasonlóan, az utóbbi években zavartalanul, a hatóságok jóváhagyásával folytatja tevékenységét a Német Szövetségi Köztársaságban. Sőt, mi több, az 1962-ben megrendezett tüntetéseken ■— amelyeket be kellett volna tiltani — felolvasták a Német Szövetségi Köztársaság legmagasabb rangú képviselőinek üdvözlő táviratait is. Így tehát azzal a ténnyel kell szembenéznünk — hangsúlyozza a külügyi szóvivő nyilatkozata —, hogy a Német Szövetségi Köztársaság felelős hatóságai még Momcsilo Popo- vics meggyilkolása és a jugoszláv kormány ezzel kapcsolatos jogos követelései után is megtűrik a Jugoszláv állam integritása és szuverenitása ellen irányuló áruló tevékenységet, ami szöges ellentétben van az érvényes nemzetközi egyezményekkel és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának hivatalosan vállalt kötelezettségeivel. (MTI) Imiről a választási krónikák beszélnek Q bethleni konszolidáció választásai ■■■ A z 1920-as éveket az el- ** lenforradalmi korszak történetírói mint a gazdasági konszolidáció, sőt gazdasági virágzás időszakát tüntetik fel. Kétségtelen, hogy a fináncoligarchia és a vele szövetséges nagybirtokos réteg szépen részesedett a külföldi kölcsönökből, s a behozott hatalmas összegek hatására történt is bizonyos fejlődés az iparban, az egyszerű adófizető lakosság azonban ezeknek a kölcsönöknek csak az árnyoldalait „élvezte”. Évről évre növekedtek az adóterhek, s az értékesítési nehézséggel küzdő parasztság egyre kilátástalanabb helyzetbe került. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága 1926. március 23-án már annyira súlyosnak érezte a helyzetet, hogy az alábbi felirattal fordult a pénzügyminiszterhez: „Az adófizető közönség teherbírását teljesen kimerítette a különböző állami, vármegyei és községi adóterhek viselése. A termelés minden ágában pangás mutatkozik. Mezőgazdaságunk tőkehiányban szenved és hitelre szorul. Az ország ipara és kereskedelme pang. Nap nap után szaporodnak a fizetésképtelenségek. Az országban számos egyén nem talál elhelyezkedést”, s egyre nagyobb méreteket ölt a kivándorlás. Az 1920-ban nagy hangon meghirdetett Nagyatádi-féle földreform sem hozta meg a várt eredményt. Igaz ugyan, hogy teljes kártérítés mellett felosztották a megye földbirtokainak 5 százalékát, azonban az így. létrehozott egy—másfél hold terjedelmű törpebirtok csupán arra volt jó, hogy növelje a nagybirtok szomszédságában levő, röghöz kötött olcsó munkaerőt. Az 1935-ös mezőgazdasági statisztikai felvétel szerint a megye parasztságának 42 százaléka’ egy holdon aluli birtokkal rendelkezett, ami még a legnyomorúságosabb megélhetést sem biztosított egy parasztcsaládnak. A gazdasági konszolidá- ció ellenére a munka- nélküliség állandó nyomasztó kísérője volt a Bethlen-kor- szaknak. A megye alispánjának jelentése szerint 1925-ben csak Hatvanban 800-ra tehető a munkanélküliek száma. A cukorgyár, a téglagyár beszüntette üzemét és a MÁV több napszámost elbocsátott. Az Egri Népújság 1926 februárjában így ír a munkanélküliségről: „Nemcsak városunkban, hanem a vármegye egyes részein is ijesztő arányban növekszik a munkanélküliség. Egerben a borpiac teljes pangása és ezzel kapcsolatban a szőlősgazdák pénztelensége okozza azt, hogy oly sofc dolgos kéz munka nélkül pihenni kénytelen. A '’•.ármegyében fellépő munkanélküliség pedig a gazdasági helyzet általános pangására vezethető vissza. Nemcsak, hogy újabb vállalatokat nem látunk, hanem még a régi vállalatok is szanálnak, leépítenek. A munkanélküliség és a vele járó szegénység tehát nem csupán a földművesek és napszámosok nehéz keresztje, hanem az egész magyar társadalomé.” Nagyon üdvös lett volna, hogy legyen olyan párt, amely ezt a keresztet le tudta volna venni a dolgozó nép válláról. Az a párt azonban, amely erre vállalkozott volna — a Kommunisták Magyarországi Pártja — illegalitásban élt, s így is üldözésnek voltait kitéve vezetői és tagjai. A Horthy-rend- sz’er parlamenti pártjaitól pedig nem lehetett elvárni, hogy valóban a nép érdekében cselekedjenek. Az 1926 decemberében megtartott választásoknál elég, ha csupán egy pillantást vetünk a jelöltek névsorára, hogy meglássuk, kik „képviselték” Heves megye népét az országgyűlésben. Egri választókerület: gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter; gyöngyösi kerület: Vass József népjóléti miniszter; kápolnai kerület: Mayer János földművelésügyi miniszter; pétervásári kerület: gróf Keglévich Gyula földbirtokos; hatvanig- kerület: Szinnyei- Merse Jenő miniszteri osztály- tanácsos; poroszlói keriUatA jugoszláv külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata BELGRAD (MTI): Azzal kapcsolatban, hogy tavaly december 29-én Münchenben megtartották az úgynevezett Horvát Nemzeti Bizottság közgyűlését, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatot tett. Nyilatkozatában leszögezi, hogy az úgynevezett Horvát Nemzetközi Bizottság, amelynek közgyűlésére Nyu- gat-Németországból és más európai államokból körülbelül 40 küldött érkezett, olyan szervezet, amely a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság integritása ellen felforgató és terrorista tevékenységet folytat. Vezetőségében olyan usz- tasa árulók is helyet foglalnak, akiket háborús bűnösöknek nyilvánították, s akiknek kiadatását Jugoszlávia a nyugatnémet kormánytól már több ízben követelte. A Horvát Nemzeti Bizottság — hangzik a nyilatkozat — ennek ellenére, más jugoszláv- ellenes áruló szervezetekhez ' veletek kudarca ismét csak az amerikaiak dél-vietnami politikájának kilátástalanságát tanúsítja. A New York Times kénytelen megállapítani, hogy Dél-Vietnamban olyan helyzet alakult ki, amelyet Kennedy szenátor 1954-ben „kudarcra kárhoztatott’ politika következményének nevezett, most pedig mint elnök, maga is folytat. A TASZSZ szemleírója ezután megállapítja, hogy az 1963-as év, amelyet az Egyesült Államok fordulóponttá kívánt tenni a saját hasznára a dél-vietnami háborúban, valójában a nemzeti felszabadító mozgalom kiszélesedésének jegyében kezdődött. Jelentések érkeztek arról, hogy Dél-Viet- nam más tájain, így Saigontól északkeletre is, súlyos veszteségeket szenvedtek á diemista egységek. Hivatalos adatok szerint csupán január első hat napján 350 halottat és sebesültet veszítettek Diem katonái. A Reuter-hírügynökség megbízható körökre hivatkozva a veszteségeket lényegesen nagyobbra becsüli. „Az Egyesült Államok' számára csak egy kiút lehet a dél- vietnami zsákutcából és ezt az utat sugallja a józan ész is: el kell ismerni Dél-Vietnam népének jogát a szabadságra és függetlenségre, meg kell szüntetni az ország ügyeibe történő MOSZKVA: Vaszilij Harkov, a TASZSZ szemleírója, foglalkozik az amerikaiak dél-vietnami politikájának újabb kudarcával. Megállapítja, hogy az új év az amerikaiak és diemista szövetségeseik számára rosszul kezdődött. A Saigontól mintegy 150 kilométerre délnyugatra fekvő Ap Bak, eddig kevéssé ismert falu a dél-vietnami hazafiak vitézségének jelképévé lett. A falu mellett szenvedtek döntő vereséget Diem ejtőernyősei és más megtorló különítményei, amelyeket amerikai repülőgépek, helikopterek, tan- kuk és ágyúk támogattak: A megtorló osztagok majdnem tízszeres túlerőben voltak a dél-vietnami hazafiakkal szemben. December 12-i nyilatkozatában Kennedy elnök az ilyen túlerőt jelölte meg előfeltételül ahhoz, hogy megnyerhessék a dél-vietnami partizánháborút. A csatából azonban Diem megtorló különítményei megfutamodtak. A diemista haderők mellé kirendelt amerikai katonai tanácsadók . nagy reményeket fűztek a helikopterekhez. Az Ap Balk melletti csatában azonban a dél-vietnami hazafiak 15 amerikai helikopterből ötöt megsemmisítettek, kilenc másik gép erősen megrongálódott és nem tudott visszatérni támaszpontjára. Az Ap Bak melletti hadműTss-tagok! Egyéni termelők• Az Adatforgalmi Vállalat hitelbe kihelyez ivar érett süldökocát kgf-ként 16.50 Ft-os áron Kétszeri (ialasból származó szaporulattal való törlesztés ellenében. A hitelbe kihelyezett koca ellenértéké kétszeri fialásbol származó 3—3 darab, továbbtartásra alkalmas süldő vételárából kerül levonásra. A süldőkoca vemhességének igazolásával egyidejűleg biztosított 3 q takarmányjuttatáson felül, a szerződő az első fialásbol átadásra kerülő 3 db süldő után — eliéskor — süldőnként 50 kg. második fialásbol származó 3 db süldő után. ugyancsak eliéskor, süldőnként 50 kg„ tehát összesen 6 tj abrak takarmányt kap a termelő 1 db koca után, kedvezményes állami áron. i Bővebb felvilágosítást a járási kirendeltségek és a községi felvásárlók adnak. SZOLNOK—HEVES MEGYEI ALLATFORGALMI VALLALAT darab szarvasmarhával, mintegy 2000 darab sertéssel, és 6000 juhval rendelkezik. Jó tudni — írja Hruscsov —, hogy a szűzföldek megművelésébe és az új szovhozok létrehozásába befektetett pénz teljes egészében megtérült. A .szűzföldterület szovhozai a szűzföldek művelése kezdete óta — a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint — mintegy 650 millió rubel tiszta jövedelmet hoztak rí államnak. Hrűscsov üdvözlő levelében rámutat, hogy a szűzíöldi terület ebben az évben 000 millió púd kenyérgabonát, 300 000 tonna húst, 310 000 tonna tejet, és sok más mezőgazdasági terméket ad az államnak, E feladatok megvalósításában fontos szerepet kell betöltenie a szűzCELINÖGRÁD (TASZSZ): Csütörtökön Célinógrádban megnyílt a szűzföldek fiatal, dolgozóinak második összejövetele. Az összejövetelen részt vett Vaszilij Poljakov, az SZKF KB titkára, Szergej Pavlov, a Komszomol KB elsőtitkára, és German Tyitov űrhajós. , Vaszilij Poljakov felolvasta Hruscsovnak az összejövetel részvevőihez intézett üzenetét. Hruscsov levele bevezetőjében megjegyzi, hogy az első szűzföldi barázda meghúzása óta a szűzföld terület 3 milliárd 400 millió púd kenyérgabonát. 1 millió 400 ezer tonna húst, 3 600 000 tonna tejet, és óriási mennyiségű egyéb terméket adott az országnak. Az új földeken nagyüzemi mezőgazdaság jött létre. Egy- egy szövhoz a mezőgazdasági termékek valóságos gyára lett. Ma már a 717 szovhoz mindegyike átlagban 30 000 hektár szántófölddel, legalább 3000 litikájáról és hangoztatta, kormányának véleménye szerint „nem feladata a világszervezetnek, hogy katonai intervenciót szervezzen”. Végül a külügyminiszter részletesen kitért az Anglia tervbe vett közös piaci belépéséből adódó problémákra. Hangsúlyozta, a belépésnek az a feltétele, hogy Anglia elfogadja az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági politikáját. Kifejtette, hogy véle-, ménye szerint „minden helytálló európai politika alapja a francia—német (értsd: nyugatnémet) kapcsolatok további elmélyítése” és elmondotta, hogy De Gaulle és Adenauer január 21-én Párizsban kezdődő tárgyalásain együttműködési programot dolgoznak ki külpolitikai. katonai,. közoktatási és más területeken. (Reuter, AFP,
