Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

1963. január 6., vasárnap

NÉPÚJSÁG

s

A belvárosban nappali világosság, a periférián sötétség • •.

Milyen ma Eger közvilágítása, s mit kell tenni holnap ?

| — TEGYÜNK EGY SÉTÁT |

este Egerben, — javasoltam Molnár Józsefnek, az ÉMÁSZ egri üzletigazgatósága főmérnökének.

Elindultunk, tüzetesen végignéztünk egy sor utcát, s közben dicsértük, vagy bíráltuk a város közvilágítását.

A belvárosra nem lehet semmi panasz. Szinte fővárosi színvonalú a világítás a Széchenyi utcán, s a hozzá kapcsolódó mellékutcákon. De a Ráckapu térhez érve, mintha tanyán járna az ember, olyan nagy a sötétség.

— Pedig ez nagyforgalmú útvonal — így a főmérnök. — Itt legalább a benzinkújig kellene kiépíteni a fénycső, vagy higanygőz világítást.

Nem mondok ellent, mert részben azért irányítottam erre utunkat, hogy ne a laikus, — a szakember mondja el véleményét erről az őskori sötétségről, amély egyaránt veszélyes a gyalogosokra, s a sűrűn közlekedő járművekre.

A kőrútunkat gyorsító gépkocsi néhány perc múlva már a Baktai úton fut. A volt csapatkórház előtt, az útkanyar- ban, egyetlen higanygőz lámpa vakítja messziről a gépkocsi- vezetőt, s úgy gondoljuk, nemcsak; egyedül a miénket, hanem a többi erre járót is. A megállapítás:

— Ez az egy lámpa így nem jó. Az Egerbakta felől, s a városból érkező járművek vezetőit egyaránt elvakítja, utána pedig az ismét hirtelen sötétté váló úton bizonytalanná válik ft vezetés.

A Vörösmarty utcán, a Makiári úton, Kertész utcában ilyen panaszai nem lehetnek a gépkocsivezetőknek. A közvilágítás itt ugyanis teljesen régimódi, korszerűtlen. A terelőút szerepét betöltő Sas úton sem jobb a helyzet. Gépkocsink állandóan országúti reflektorát használja menet közben. Még a tompított fényről sem lehet szó, mert akkor nem lehet meglátni időben az úttesten kerékpározókat, a gyalogosokat.

Molnár József néha magyarázattal szolgál:

— ANNAK IDEJÉN | * g*á eiben vásárolta meg az áramot a szolgáltató vállalattól. Így olcsóbb volt. Természetes, hogy az áram elosztásánál is arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb haszonnal dolgozzanak. Takarékoskodni meg hol lehetett? A közvilágításnál. Egyszerű, általában a házak falára szerelt, gyenge fényerejű lámpákat alkalmaztak mindenütt. Ennek a „politikának” az áldozata a város mostani vezetősége, mert akár az összes utcában átszerelhetnék a közvilágítási hálózatot.

Ez sok mindent megmagyaráz, :— de nem érvényes minden esetre. Az például nem a múlt bűne, hogy a Lenin úton, a gépállomástól szinte a vasútállomásig, megvakítják egymást a gépkocsivezetők esténként reflektoraikkal, a gyenge közvilágítás miatt. Itt ugyanis öt-hat éve még minden oszlopon világított esténként egy lámpa. Ám egyszerre, — nem tudni miért —, született egy határozat, s azóta csak minden harmadik oszlopon ég gyenge fényű villanykörte.

NEM CSUPÁN EZ AZ EGY

út elhanyagolt közvilágítási!. A belváros tőszomszédságában, a Zalár és Macky Valér utca sarkán is található „sötét folt”. Itt, a két utca találkozásánál mindössze egy, az út fölé feszített lámpa világít. Előtte, a patak hídtól a sarokig, utána pedig a Macky Valér utcán, a Széchenyi utcáig, egyetlen lámpa sem ég, pedig ez az útvonal ugyancsak, meglehetősen nagy terelőforgalmat bonyolít le.

— A Knézich Károly utca világítása kielégítő — jegyzi meg a főmérnök, amikor erre a tájra érkezünk. — De a Városi Művelődési Ház előtti téren ugyancsak nincs biztonságban a gépkocsivezető, vagy gyalogos. Különösen rossz hatású ez a sötétség a fénycsövekkel megvilágított Knézich utca után.

Nem nagyon érünk rá sokat vitázni arról, mert a Cifra téri iskola után ismét teljes sötétség veszi körül kocsinkat. Nem azért, mert kiégtek a közvilágításra szolgáló villanyégők, hanem mert egyáltalán nincs is itt közvilágítás. S ha már

itt tartunk: ugyanez a helyzet a Foglár utcában, s a Bródy Sándor utcában is. A Cifra tér környékén a helyzetet súlyosbítja az, hogy a Síkíőkút felől érkező forgalom erre bonyolódik le, — közvilágítás nélkül. A Foglár és Bródy utcákban pedig világítás híjján esténként mindenki csak félve botorkál az amúgy sem elsőrendű lépcsősoron.

— Mi a megoldás, hogyan lehetne javítani azon, ami rossz? — kérdezem útitársamtól, sétánk végén.

Válaszát érdemes megszívlelni.

— A jövőben nem új hálózat építéssel kellene elsősorban foglalkozni, hanem a meglevő közvilágítás javításával. Így a külső részeken, de főképpen a periféria forgalmasabb útvonalain több lámpát kellene felszerelni. Egy időre ezek is megfelelnének. Azért mondom ezt, mert tudomásom szerint 1963-ra mindössze 700 ezer forinttal rendelkezik

majd a városi tanács a közvilágítás korszerűsítésére. Ebből igazán komoly, nagy munkát úgysem lehet elvégeztetni,

jobb lenne hát ha a javasolt megoldást választanák. A belváros közvilágításának korszerűsítése a Somogyi Béla út, a Klapka utca és az Egészségház utca higanygőz lámpáinak, illetve fénycsöveinek beszerelése után tulajdonképpen úgyis befejeződik, hasznosabban tehát nem is lehetne elkölteni ezt a pénzt, mint az előbb említett módon.

AZ ÉMÁSZ

főmérnökének javaslata, csak támpont lehet. A közvilágítás javítására vonatkozó terveket ugyanis nem vállalata dolgozza ki. Az a városi tanács jogköre. A megrendeléseket is a tanács adja le, az ÉMÁSZ csak kivitelező. De az ebben a munkában járatos szakember szava azért mégis döntő lehetne Természetesen úgy, hogy a külvárosi közvilágítás javítása mellett azért a Beloiannisz utca , s az új lakótelepek, a Gólya utca, s a Hadnagy utca —, se maradjanak mostoha gyerekek, mert az itt lakók egyelőre még csak távolról nézhetik azokat az utcai fényeket, amelyeket közvilágításnak neveznek.

(W. L.)

flSe politikából a következtetéseket. Lehetne még példákat sorolni más pártszervezetek életéből is. Azt hiszem felesleges. A járási pártbizottság a helyi elvtársakkal karöltve, a pártoktatás, a taggyűlések és más rendezvények fórumain igyekszik megmagyarázni, elméletileg megértetni, és gyakorlatilag megvalósítani a párt helyes politikáját Elsősorban azt kell tisztázni ezekkel az elvtársakkal, hogy a párt nem öncél. A mi pártunk a munkásosztály, az egész dolgozó nép pártja, annak érdekeiért létezik. Hogy a párt csak akkor vezethet, ha van kit vezetni. Hogy a mi pártunk egyedül nem képes a szocializmust felépíteni. A szocializmus az egész nép érdeke. Felépítése is csak az egész nép műve lehet. S éppen ezekből következik, hogy elengedhetetlen a párt és pártonkívüliek kölcsönös bizalmán alapuló kapcsolatának a kiépítése és állandó ápolása.

A párt és a pártonkívüliek kölcsönös bizalmán alapuló kapcsolatának megteremtése igaz, hogy elsősorban a párttagok feladata, de nemcsak tőlük, hanem a pártonkívüliek- től is függ a helyes viszony kialakulása és elmélyülése.

Nem helyeseljük e téren, ami a viszneki tsz-pártszerve- zetben van. E pártszervezet vezetősége a minap a következőképpen oktatta ki az egyik elvtársunkat. „Látod, elvtárs, ezt a kis kört? Neked azt kell tenni, amit itt eldöntőnk”. Idáig nem is volna kivetni való ebben, mert hiszen a párttag köteles a pártszervezet, a pártvezetőség határozatait végrehajtani. De ami ezután következett, az már elgondolkoztató. A. kioktatást jfgy folytatták. „A faluban nálunk nélkül senkivel sem beszélhetsz”. „A mi dolgainkról senkinek nem mondhatsz semmit. Ha főzetni akarsz, akkor szóljál nekünk, majd mi megfőzetjük a kocsonyádat, mert ha nem így teszel, akkor az asztalra szoktunk ám mi ütni” — fejezték be a kioktatást. Különben ezek az elvtársak igen hű és szorgalmas, szokták mondani, régi motorom elvtársak, csak éppen az a bajuk, hogy nemcsak a párton- kívüliekkel, de saját elvtársaikkal szemben is bizalmatlanok egy kicsit. Követi őket a falu. De arra nem gondolnak, hogy mennyivel nagyobb eredményeket érnének el, ha jobban megosztanák örömeiket és gondjaikat a párton kívüli tömegekkel, s nem utolsósorban minden párttaggal.

A PÁRT ÉS PÁRTONKfVÜ- LIEK jó kapcsolatának elmélyülését gátolják egyes pár- tonkívülieknek a pártszervezetek, vagy párttagok iránti bizalmatlansága, ami szintén egészségtelen dolog. A pártonkívüliek közül néhányan nem értik, hogy pártunknak nincsenek önös céljai, hogy pártunk nem mást, mint éppen az ő ügyüket szolgálja, azért harcol. Nem értik, hogy a munkásosztály pártja nélkül nem szabadulhattak volna meg a kapitalista elnyomás alól. S csak most kezdik érteni, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság az ő javukat fogja szolgálni, mégpedig bőségesebben, mint az egyéni kisárutermelő gazdálkodása szolgálta. Ismét mások helytelenül az egyes párttagokon ítélik meg a pártszervezet, sok esetben magát a pártot Igaz, hogy egyes pártszerűtlenül viselkedő párttagok rontják a pártszervezetek tekintélyét, de nem helyes, ha a pártonkívüliek rajtuk keresztül ítélik meg a pártszervezet tevékenységét. Márkáz községben például az egyik pártonkívüli tsz-tag azt mondta: „mit gondol ez a 42 kommunista, ők fognak minket irányítani?” A vita arról folyt, hogy kiosszanak-e ebben az évben minden jövedelmet, vagy pedig tartalékoljanak valamit. A kommunisták, helyesen, azt a nézetet vallják, hogy a tartalékolás sosem rossz, sőt helyes. Hiszen éppen Márkáz tavalyi példája bizonyítja, a tartalékolás helyességét. Mert ha a kommunisták a múlt évben nem álltak volna ki a tartalékolás mellett, ugyan miből osztanának ebben az évben, amikor a fagy miatt csak hétmázsás átlagtermésük volt szőlőből!

Igen, érdemes a pártonkívü- lieknek is jobban bízni a párttagok, a párt hívó, mozgósító szavában. Kérjenek és vállaljanak egy kicsit nagyobb részt a munkából és vezetésből egyaránt. Hisz elvégre közös ügyről van szó. Szívesen vesszük és elfogadjuk bírálatukat, tanácsaikat mindenkor. De mennyivel jobb lenne, ha ezek a bíráló pártonkívüliek meggyőződnének arról, hogy nem is olyan könnyű a vezetés. S ha már a vezetésben való részvételről van szó, itt a közelgő tanácsválasztás. Álljanak csak ki pártonkívüli elv- társaink, tekintsék előlegezett bizalomnak, ha a tanácsokba jelölik őket. Nem lesz könnyű a feladat. De a dolgozó nép szeretettel, megbecsüléssel adózik azoknak, akik érdekeikért valamit is tettek.

IGEN GYAKRAN GÁTOLJA a párt és pártonkívüliek jó kapcsolatának kialakítását az, hogy egyes párttagok és pártonkívüliek egymásközti, személyi sérelmek szubjektív hatására egyéni érdekeik alá

Kölcsönös barátság — Kölcsönös segítség

Egy hetet töltött Tiszanóináin, a Lenin Termelőszövetkezet vendégeképpen Cankof Nedere- vo, Julia Bverova, Lavzsev An- dov, Horolandcsz Georgi és Maria Nikolova, a bulgáriai Sab- lából. A magyarországi, közelebbről Heves megyei tartózkodásuk, a Tiszanánán, Kiskörén, Hevesen, Egerben eltöltött napok, tovább mélyítették azt a barátságot1, aminek első láncszeme a nyári augusztusi látogatás, amelynek részesei a ti- szanánai Lenin Termelőszövetkezet vezetői voltak. Ez a két, kölcsönös találkozás kitűnő alapot nyújtott a személyes tapasztalatok kicserélésén túl arra is, hogy a sablai, valamint a tiszanánai termelőszövetkezet gyümölcsöző barátsága elősegítse a Heves megyei és a testvéri bolgár termelőszövetkezet fejlődését, tagjainak gyarapodását. ,

Fiatal még ez a kapcsolat, de minden lehetőség adva van hozzá, hogy ezt még szorosabbra fűzzék a két termelőszövetkezet vezetői és tagjai, s hogy példát is adjanak megyénk más termelőszövetkezetei számára is. A bolgár vendégek elutaztak, magukkal vitték az itt szerzett benyomásokat, tapasztalatokat, de jövőre újból útra kelnek a tiszanánaiak is, a sablaiak is, a kölcsönös barátság szellemében, egymás segítésére.

A% ötéves tervben,ss

Befejeződött az Ajkai Hőerőmű egymilliárd 44 millió forintos beruházású nagybővítése.

Mára virradóra Selypen:

15 i5 millió forintos tervtúlteljesítés, 61 ezer ember évi cukorfe/adagja a ráadás

Szeptember 10-én gyújtották be a kazánokba, akkor indultak a gépek. Azóta nincs megállás, dohogott a kazán, forogtak a gépek, vagonokban, teherkocsikon szállították a répát. Ma csend, és nyugalom van a gyárban. Mára virradóra Selypen befejezték a cukorgyártást.

Milyen eredményeket hozott az idei év? Végleges, mérlegszerű eredmények még nem állnak rendelkezésre. De Thyll István, a tervosztály vezetője készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a legfontosabb gazdasági mutatókat. A Selypi Cukorgyár 15,5 millió forintrendelik a közérdeket.

Vannak párttagok és pártonkívüliek, akik vagy a személyi kultusz, vagy az ellen- forradalom idején megsértették egymást, vagy éppen valamiért ma is megsértődnek, s erre elkezdenek haragudni a párttagok a pártonkívülire és fordítva. Ez nem illik össze a szocialista humanizmussal. De emiatt nem szenvedhet csorbát a közös érdek sem, amelytől — mondani sem kell — nem független az egyéni érdek. Ha ezen egy kicsit is jobban elgondolkodnak a pártonkívüliek és párttagok, egyaránt meglátják, hogy jobban mennek a közügyek, s jobban szolgálják az egyéni érdeket is.

A párt és a pártonkívüliek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának elmélyítéséért az alapszervezetekkel együtt még többet kell tenni a járási pártbizottságnak is. A probléma e téren az, hogy a helyi és a járási pártbizottság nem követi elég következetesen pártunk Központi Bizottságának példáját. Arról van szó ugyanis, hogy pártunk Központi Bizottsága rendszeresen a párttagság, sőt az egész ország népe elé tárja előzetes megvitatásra a legfontosabb határozatait és intézkedéseit. Ezt kell nekünk is és az alapszervezeteknek is követni a jövőben. E téren olyan elgondolásunk van, hogy a tél folyamán és azt követően nemcsak nagygyűléseken, taggyűléseken ismertetjük pártunk VIII. kongresszusán határozattá emelt irányelvek főbb kérdéseit, hanem munkások, tsz-ta- gok, értelmiségiek kisebb csoportjaival ankétszerűen, beszélgetés formájában vitatjuk meg a határozatból adódó feladatokat és kérjük ki a pártonkívüliek segás^ét.

tál túlteljesítette idei tervét, az előírtnál 154 vagonnal gyártottak több cukrot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy 61 000 ember évi fejadagját adták ráadásként.

Pedig mennyi baj és gond ütött tanyát a gyárban, mindjárt a kampány elején. Majdnem kiapadt a Zagyva, alig jutott víz a selypi gyárnak. A J diffúzió még nem lábalt ki „gyermekbetegségéből”. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján tökéletesítették a berendezést. Minden jóra fordult. Persze, nem magától. A műszakiak és munkások példás összefogásával, idejében és jól

A párt és a pártonkívüliek jó kapcsolatának kialakítására és elmélyítésére továbbra is vitatkozunk a helytelen nézeteket valló elvtársainkkal. A harcot nem személyük, hanem nézeteik és helytelen gyakorlataik ellen folytatjuk. Arra törekszünk, értsék meg ezek az elvtársak, a szocializmus teljes felépítésének szakaszába léptünk. Mint ahogy pártunk VIII. kongresszusán határozattá vált irányelvek mondják: „a szocialista nemzeti egység politikája alapján egyesíteni kell mindenkit, aki a szocializmus és a béke ügyéért tevékenykedik. Össze kell fogni a kommunistákat és pártonkívü- lieket, a rendszer politikailag aktív támogatóit és a ma még ingadozókat, közömbösöket, a materialista világnézet híveit és a vallásos érzületű embereket egyaránt. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye.

VONATKOZIK MINDEZ a

mi járásunkra és városunkra is. Izmosodó ipari üzemekben a termelékenységet növelni, gazdaságosan, az országos és világszínvonalnak megfelelő termékeket gyártani, tsz-ekben a növénytermelés és állattenyésztés hozamait növelni, tehát a tsz-eket gazdaggá tenni, az egységes paraszti osztály kialakulását gátló ideológiai nézeteket leküzdeni és még sok más feladatot megoldani a párttagok és pártonkívüliek összefogása, egységes erőfeszítése és cselekvése nélkül — mondani sem kell — elképzelhetetlen. Hogy terveink mielőbb valóra váljanak, rajtunk, párttagokon és pántankívülie- ken ineKfc,

átgondolt intézkedési tervek alapján, Földi József igazgató személyes példamutatásával.

Az idén 1161 vagon cukrot adtak exportra a selypiek, jóval többet, mint az elmúlt esztendőben. Egyenkénti és név szerinti dicséretek helyett álljon most itt néhány adat, mely az egész gyár sikerét jelzi.

A tervezett termelékenységet 105,9 százalékra teljesítették, 344 ezer forint helyett 365 ezer forint az egy főre eső termelési érték. A kedvező időjárás, de a gyáriak gondossága is hozzájárult, hogy nem romlott meg a répa. Kiváló az idei cukor minősége. Naponta 206 vagon répát dolgoztak fel és több mint 32 vagon cukrot raktároztak be.

Tények és adatok. . De ezek önmagukért beszélnek. A kívülálló talán csak sejti, de valójában a szakemberek méltányolhatják az adatok jelentőségét, Mintegy 1070 ember becsületes munkája és a termelőszövetkezetek több ezres tagságának hozzáértése, igyekezete meghozta a sikert.

A nyersoldal már szombaton leállt. A szűrőruhákat katonás rendben száradni raktál: a lassan hülő gépek mellé Szerelők és manipulánsok víztelenítik a csővezetékeket. Mintegy 15—20 kilométer hosz- szú csővezetékre vigyáznak, nehogy az éjjeli fagy kárt okozzon a szelepekben, a csőrendszerben. Gáspár Béla műszakivezető a parancsnok. Oláh János és Szabó János a segítőtársai.

— És holnap ...? Mi lesz a munkájuk?

— Kezdjük az évi nagyjavítást — válaszolják szinte egyszerre. Fábián Mihály műsza- kivezető-helyettes már készülődik a műhelybe. Amíg a javítás tart, ott lesz művezető. A selypiek örülnek az idei sikereknek, de mindnyájan és haladék nélkül hozzálátnak a jövő évi sikerek megalapozásához, az alapos nagyjavításhoz.

Még valamit megemlítünk, mert úgy gondoljuk, hogy ez nagy mértékben hozzájárult a sikerekhez, a dolgozók munkakedvét, és önálló kezdeményezését növelte. Az emberséges bánásmód a dolgozók ügyesbajos dolgainak lelkiismeretes intézése honosodott meg a Selypi Cukorgyárban. A Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége a munkást védelem és az üzemegészségügy fejlesztésében kifejtett személyes példamutatásáért dicsérő elismerésben részesített te Földi József igazgatót. F. TS