Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-31 / 25. szám

t NÉPÚJSÁG 1963. január 31.» csütörtök Bemutatjuk Szívós Józsefet, a Hatvani Irodalmi Színpad vezetőjét, akit ötéves jó munkájáért Szo­cialista Kultúráért kitüntetés­sel jutalmazott a Művelődés­ügyi Minisztérium. — AZ ELMÚLT esztendő­ben 1396 fő üdült a mátra­házi SZOT-üdülőkben, s átlag 13 napot töltöttek a vendégek. — NYOLC ÉS FÉL százalék­kal magasabb tervet kell telje­síteniük ebben az évben az Egri Lákatosárugyár dolgozói­nak, mint az elmúlt időszak­ban, értékben 3 millió 240 ezer forinttal többet, mint 1962-ben. — AZ EGRI Vll-es számú Általános Iskolában dr. Ke­rekes Lajos járásbíró a fia­talkorúak bűnözésének okai­ról tartott előadást, majd Patkó József, a MÉK igazga­tója szovjetunióbeli élmé­nyeiről számolt be az isme­retterjesztő előadás hallgatói­nak.- MÍG 1958-BAN a gyön­gyösi járásban egyáltalán nem működött továbbképző iskola, addig ezekben a napokban már hat általános iskola tovább­képző tagozatán tanulnak azok a 14—16 évesek, akik elvégez­ték a nyolc osztályt. — TERMELÉSI tanácsko­zást tartottak az Eger és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet dolgozói, ahol meg­beszélték az 1963-as év terv­teljesítésének lehetőségeit. A dolgozók elhatározták, hogy szocialista munkaversenyt szerveznek a feladatok jobb elvégzésére. A termelési ta­nácskozáson 33 dolgozó páros versenyre hivta egymást. — AZ IFJÚSÁG a szocializ- íhusért-mozgalom 1962. évi ta­pasztalatairól lesz szó ma dél­előtt .9 órakor azon az értekez­leten, amelyet az Egri Úttörő- házban tartanak a város KISZ- alapszervezeteinek kultúrf ele­iősei részvételével. — MA DÉLELŐTT 8 órai kezdettel rendezi meg zár­számadó közgyűlését a verpe­léti Dózsa Termelőszövetke­zet.- A KERESKEDELMI, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgo­zók Szakszervezetének Heves megyei Területi Bizottsága feb­ruár 2-án, a KPVDSZ-tagok és hozzátartozóik részére farsangi bált rendez Egerben, a Széche­nyi Étteremben. A televízió műsora 1963. január 31.» csütörtök: 17.30: Hírek. 17.35: Beszélges­sünk oroszul. Nyelvlecke hala­dóknak. — 17.55: Zenekedvelő gyerekek klubja. 18.40: Egy hó­nappal szilveszter után... — 19.50: A Kreml ősi székesegy­házai. Szovjet kisfilm. 19.05: Telesport. 19.30: Tv-híradó. — 19.45: A jövő hét műsora. 19.50: A tv mesekönyve. 19.55: Anika története. Magyarul beszélő ju­goszláv film. (Tizennyolc éven aluliaknak nem ajánljuk.) — 21.20: Ritmusok innen-onnan. NDK kisfilm. 21.40: Szülők, ne­velők egymás közt Fiúk-lányok együtt az iskolában. 22.00: Hí­rek. A tv-híradó ismétlése. (MTI) Február 1., péntek délelőtt: 10.00: Tv-híradó (ism.). 10.15: Telesport (ism ). 10.30: Igor és társai. Szovjet film. jMjytcipolc MRfö fejes Endre: ROZSDATEMETŐ Az író terjedelmében szű­kös regényének elején az­zal igazolja magát, hogy kí­váncsiságból utánanycmozott egy esetnek, amely külső for­máját tekintve gyilkosságnak tűnik. A gyanúsított ifj Há- bétler János, aki egy gyári roncstelepen, „a rozsdatemető­ben” éppen a sógorát küldte a másvilágra. A tanú nélküli eset szereplői és körülményei különösnek látszottak, ezért nyomozni kezdett; meghallga­tott sokakat, akik a szereplők­ről és az esetről szólhattak. A kisregény közepe táján a „tet­test” íg'y jellemzi a szerző: „Ifjabb Hábetler János nem volt szép, nem különösebben értelmes. Konokfajta, indula­tában fékezhetetlen. öklével belecsapott akár a szoba falá­ba is, ha megvadították, ilyenkor ordított, ahogy a tor­kán kifért.” Ez a jellem, ez a söre, az ifjabb Hábetler Jánosé, előző sorsokban és szaggatott idők földrengésszerű viharában ke­letkezik. Fejes Endre „az eset jogán” riporteri hűséggel, a lelkiismeretes író igazságke­resésével kutatja fel e sors és e tragédia okait. Egészen on­nan, hogy idősebb Hábetler Pesten szolgált az első világ­háborúban és mert fiatal volt és egészséges, egyszerű volt és álmodozó, feleségül vette Pék Máriát, aki Pesten, az uraknál szolgált és aki mindig robba­násra kész idegrendszerrel, kacskaringós káromkodással jelezte indulatait, ha valami nem tetszett neki a világban. Ebben a házasságban a férfi volt a narancshéj: a minden­napi megélhetési harcban a felszínen úszott, elfogadott alamizsnát, befolyást, szolgált szájíze ellenére és tűrte, hogs7 a körülmények és különösen felesége uralkodjanak felette. Nem látott messzire a világban, nem is nagyon kíváncsisko­dott. Megadta magát a mindig jelenlevő jelennek és Pék Máriának. Vándoroltak egyik alkalmaztatásból a másikba, s közben Pék Mária szülte a gyerekeket. Mindketten szor­galmasak voltak, „a családnak teperők”. A brügecsi rokonok­hoz a visszavonulás lehetősége mindig nyitva állt előttük, de sorsuk pestivé vált, elszakítha- tatlanul. Az altiszt Hábetler János szolgált, Pék Mária, a felesége, szidalmak, átkok har­sogásával irányította a népessé vált család sorsát. A 45 utáni években virult ki a lányok élete és teste: a nagy társadalmi átalakulás­ban természetes érdeklődéssel törnek felfelé, utat, érvénye­sülést, élményt és boldogságot keresve maguknak. Hajnalka élete a folyton újuló szerelmi láz és kíváncsiság miatt írt le vargabetűket, Eszter is, Gizi is a nyugtalanabb fajtából cseppentek a világra, s vala­hogy mégis szerették anyju- kat-apjukat és egymást. Az if­jabb Hábetler nagy iskolát járt ki, míg megnősült és el­jutott a regényt befejező tet­tig. 4 Izgalmas a kép, amit erről a családról és erről a korról ad a regény. Mintegy negyven év hazai történelmét kapjuk — hitelesen. Kedvünk lenne azt mondani, hogy Fejes Endre túlzott szerénységgel indítja regényét és azt vallja, hogy a „leírt eset” nyomozásainak eredménye: az író meglepő hű­séggel, jelentéktelennek látszó jelekkel, jellemzi a kort és embereit, mint az, aki nem utána nyomozott az esetnek, hanem maga is részese és szenvedője volt mindannak, amit leír. őszinteségéhez nem fér kétség. A regény lapjain forgó nevek a mélybemerült közéletbe!) fogalmakként fo­rogtak közszájon. Az akkori közállapotokról az újságok bő­ven tudósítottak, az akkori ha­talmasságokat, lelkületűket tetteik rögzítették. De ilyen villanásszerű élességgel és egy életre csak azoknak jelentet­tek élményt dr. Mathia és a többiek, akik érzékeny lélek­kel hallották az apa, vagy bárki szájából az elbeszélést. A Rozsdatemető eseményei 1962-ig kanyarodnak, s a re­gény ebben az évben már meg is jelent. Igaz, őszinte val­lomás, érzékeny lelkiismeret­tel és távirati stílusban megírt korkép ez: az utóbbi időben ilyen biztos logikájú, a jelle­meket kendőzés nélkül feltáró, hiteles és érdekes írást ritkán olvastunk. Legnagyobb mon­danivalója éppen abban rejlik, hogy tettekben olvasható az erkölcsi tanulság, anélkül, hogy az iró szándékát külön észre kellene vennünk. Az új, a most erjedő világban alakul­nak az erkölcsi normák, az érdekek és viszonylatok for­dulásával keletkezik az az élet, ami ma még sok-sok ki­siklást hoz és áldozatot köve­tel. Seres, Sápadt, Szuha, Zen- tay, a zenészfiúk és a többiek, mind valahogyan odatartoznak a Hábetler-családhoz. Nemcsak a lányok és a közelség miatt: az élet nagy nyüzsgés-mozgás, itt nincs külön a tiszta búza és az ocsu, itt csalt vonzások és taszítások uralkodnak, látszó­lagos értelmetlenséggel. De a vonzások és taszítások sajátsá­gos törvény szerint elrende­ződnek, még akkor is, ha egy adott pillanatban a fékezhe­tetlen indulaté ifjabb Hábet- lér János ökle sújt <is le Zen- tay fejére: nem is hálált kí­vánván, inkább csak igazsá­got osztván a hitványság fe­lett. Fejes Endre regénye irodal­mi esemény, olvasása pedig művészi élvezet. Még akkor is, ha rövid ez a regény. Farkas András Mozik műsora EGEI VÖRÖS CSILLAG Egyiptomi történet EGRI BBKE A kolostor titka GYÖNGYÖSI PUSKIN Szórakozott professzor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Zsuzsanna és a fiúk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kertes házak utcája HATVANI KOSSUTH Az éjszakai vonat fs* INHM' M Ü S O OÍ- 7 ‘ Egerben este 19 órakor: DON CARLOS (Dobó—Radnóti-bérlet) Idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet je- keleti szel. Várható legmaga­lenti: sabb nappali hőmérséklet mí­nusz 3—mínusz 7 fok, várható Varhuto zdojaras csütörtök legalacsonyabb éjszakai hömér. estig: Felhős, párás idő, hava- mínusz 10-mínusz 15 zásokkal Mérsékelt délkeleti, fok között (MTI) 1963. JANUAR 31., CSÜTÖRTÖK: 30 évvel ezelőtt, 1933. január f 31-én halt meg JOHN GALS- C WORTHY angol író. Leghíresebb 1 műve a Forsyte Saga című re- > gényciklus (1906—1920) a kapitaüz- < mus bomlásának korát ábrázolja. Színdarabjai közül nálunk az ( Ezüst szelence. Az úriemberek és < a Menekülő élet címűeket mutat- ] ták be. 1922-ben Nobel-díjjal tün­tették ki. Lebilincselő elbeszélő £ tehetsége mellett Galsworthy jel- s legzetesen polgári író, alá az előző > generációk erényeinek felnagyítá- I sával kora társadalmát pesszi- t mista kiúttalansággal ábrázolja. s 95 évvel ezelőtt, 1868-ban e na- | pon született THEODORE Rí- ) CHARDS amerikai kémikus, s Elektrokémiai kutatásokkal, külö- í nősen az oldatok elektrokémiai j vizsgálatával foglalkozott, 1914-ben 1 pedig több elem pontos atom- $ Jolin Galsworthy súly-megállapításáért Nobel-díjat c kapott. 25 évvel ezelőtt, 1928-ban e napon halt meg JOHANNES PI- J BIGER dán orvos, akinek először sikerült egereken, . kísérleti S úton rákbetegséget előidéznie. Ezzel megteremtette a kísérleti | rákkutatás alapjait. 1926-ban Nobel-díjjal tüntették ki. I JÁNOS FILM. _____t Eg yiptomi történet Az Egyiptomi történet színes magyar—egyiptomi film, amelynek főszereplője két magyar kisfiú, akik 1956-ban szöknek meg otthonról „világot látni”. A gyerek-hősök el­lenére azonban nem csupán ifjúsági film az Egyiptomi tör­ténet. A mozgalmas, mindvégig lebilincselő események ugyan­úgy magukkal ragadják a felnőtt nézőket, mint a fiatalókat. Az egész film hangvétele kedves, könnyed, gyakran mese­szerű, amelyben bőséges helyet kap a vidámság, a humor, olyan kitűnő színészek tolmácsolásában, mint Latabár Kál­mán, Psota Irén, Kiss Manyi, Mezei Mária, Fónay Márta és Pécsi Sándor. A két kisfiú szerepében két tehetséges gyér- , mekszínészt, Tóth Lacit és Kiss Antit látjuk. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház január 31-től február 6-ig tűzte műsorára. 36. — Már megint, dögök. — A Sánta dühöng. Bottal veri a vállakat, a hátakat, egymás után lökdösi az embereket. — Megint megtisztította a lépcsőt. Suhov látja lentről, — a Sánta mellé odaállt Pavló. Ö vezeti ide a brigádot, Tjurin nem jár ide lökdösődni, ebbe a tülekedésbe. — ötösével sora-kozz! Száz­négyes! — Pavló belülről kia­bál. — Ti meg álljatok félre, barátaim! Fenét állnak félre a bará­taid! — Engedj már, te. Én ebből a brigádból vagyok! — Suhov reszket. Az szívesen engedné, de kö­rös-körül nyomják. Hullámzik a tömeg, fulla­dásig szorítják egymást —, hogy megkapják a levest. A jogos levesüket. Suhov most mást próbál: balra a korlátba kapaszkodik, aztán megragadja kezével a tornác oszlopát és ott függesz- kedik, elszakadva a földtől. Lábával belerúgott valakinek a térdébe, őt oldalba taszítot­ták, párszor emlegették az anyját, de már kirántotta ma­gát: fél lábbal megáll a tornác külső szélén, a legfelső lépcső­foknál és vár. Meglátták a bri­gádtársai, odanyújtották a ke­züket. Az étkezdevezető kinéz az ajtóból: — Gyerünk, Sánta. Még két brigádot! — Száznégyest — kiabál Sánta. — Hát te hová fura- kodsz, barom? És botjával végigvág annak az idegennek a nyakán. — Száznégyes! — Pavló kiabál, beengedi az övéit. — Pfü — Suhov beverekedte magát az étkezőbe. Nem vár­ta meg, míg Pavló szól neki — máris a tálcák után vetette magát, szabad tálcát keresni. Az étkezőben, mint mindig, gomolyogva száll a pára az ajtóból, az asztaloknál szoro­san egymás mellett ülnek, mint a magocskák a napraforgó tá­nyérjában, az asztalok között mászkálnak, tülekednek, egye­sek teli tálcákkal verekszik át magukat. De Suhov ezt már megszokta annyi év alatt, élés a szeme és látja: az S—208-as csak öt csajkát visz a tálcán, tehát ez az utolsó tálca a brigádból, másképpen miért ne lenne tele? Utoléri és hátulról a fülébe súgja: — Testvér! Hadd legyen utánad enyém a tálca! — Ott az ablaknál vár va­laki, megígértem neki. ■.. Hát sült galambot a szájá­ba, ha vár. Minek ásítozik! Megegyeztek. Amaz a helyére vitte, lé­rakta a tálcát. Suhov megra­gadta, de az is odafutott, aki­nek megígérték, s a másik vé­géről húzta a tálcát. De cingá- rabb volt Suhovnál. Suhov a tálcával meglökte arra, amer­re az húzta, mire az oszlop­nak esett, a tálca kiszakadt a kezéből. Suhov hóna alá kapta a tálcát és rohant az osztás­hoz. Pavló sorba állt az ab­lakocskánál, de tálca nélkül unatkozott. Megörült. — Iván Deniszovics — és éüökdöste a huszonhetesek he­lyettes brigadérosát, aki előtte állt: — Eressz! Mit állsz itt hiába? Nekem van tálcám! Lám, Gopcsik is tálcát len­get, a gézengúz. — Elaludtak — nevet —, én meg elkaptam! Göpcsikból jó lágerlakó lesz. Még három évig tanul, nevelő­dik — legalábbis kenyérvágó lesz belőle. A második tálcát Pavló Jer- molájevnak adatta, a markos szibériainak, (ö is hadifogsá­gért kapott tíz évet.) Gopcsikot elküldte kilesni, melyik asz­talnál végeznek a vacsorával. Suhov a tálcáját sarkával az ételosztó ablakra tette és várt. — Száznégyes! — Pavló je­lentést tett az ablaknál. Mindössze öt ablakocska volt: három rendes kiosztó, egy azoknak, akik a listán szerepelnek (tízen vannak fer­tőző betegek, az egész könyve- lőség meg protekciós adagokat kap) és még egy, ahol az edé­nyeket kell visszaadni. (Ennél az ablaknál tolakodnak, hogy ki nyalja ki a csajkákat). Az ablakok alacsonyan vannak — övmagasságnál alig feljebb. Magukat a szakácsokat nem látni, csak a kezüket, meg a merítőkanalat. A szakács keze fehér, ápolt, de szőrös, egészséges. Valósá­gos boxoló, nem szakács. Ce­ruzát fogott és feljegyezte ma­gának a listára, a falon: — Száznégyes — 24! Pantyelejev is beosont az étkezőbe. Kutyabaja sincs a gazembernek. A szakács jókora, három li­teres merítőkanalat ragad és nekiáll keverni, keverni az üstöt. (Frissen teleöntött kon- dér van előtte, majdnem .tele, csak úgy dől belőle a gőz). Az­tán kicseréli a merőkanalat, a 750 grammosra és elkezd vele merni, nem merítve mélyre. Egy, kettő, három, négy... Suhov megfigyelte, melyik , csajkát töltötte meg, mielőtt még a sűrűje leülepedett .vol­na az üst fenekére és melyiket szedte a hígjából — puszta lé. Tíz csajkát rakott a tálcájára és elvitte. Gopcsik integetett neki a második oszloptól: — Ide, Iván Deniszovics, ide! Csajkát vinni nem könnyű dolog" ám. Suhov ruganyosán lépked, hogy a tálca egyetlen lökést se kapjon, a torkát meg nem kíméli: — Hé, hé, Há 920-as! ... Hú­zódj arrébb, apó!... Félre az útból, fiú! Egy csajkát sem könnyű ügyesen átvinni, hogy ki ne lötyögjön, itt meg tíz van. Mégis szép, puhán lerakta a Gopcsik által felszabadított asztalvégre a tálcát és semmi sem loccsant ki. Azt is megfi­gyelte, hogyan rakta le, hogy a tálcának abba a sarkába, aho­vá majd leül, a két legsűrűbb csajka kerüljön. Jermolájev is hozott tízet. Gopcsik odafutott és Pavlóval kézben elhozták az utolsó né­gyet Kilgasz még elhozta a ke­nyeret, tálcán. Ma, munka sze­rint kapnak — ki kétszáz grammot, ki háromszázat, Su­hov négyszázat. Elvett magá­nak négyszázat, serclit, Cézár számára is kétszázat a köze­péből. (Folytatjuk).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents