Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-31 / 25. szám

2 NEPüJSÄG 1363. január 31., csütörtök Világszerte nagy visszhangot kelt a brüsszeli tárgyalások kudarca BRÜSSZEL (MTI): Edward Heath külügyminiszter-helyet­tes, aki az Anglia közös piaci csatlakozásáról Brüsszelben tárgyaló brit küldöttség veze­tője volt, szerdán hazarepült Londonba. Miután a nyugat-németorszá­gi Baden-Badenben csütörtök­re kitűzött közös piaci pénz­ügyminiszteri értekezletet bi­zonytalan időre elhalasztották, Luxemburgból az a hír érke­zett, hogy szerdán megszakad­tak a tárgyalások Angliának az Európai Szén- és Acélközösség­hez történő esetleges csatlako­zásáról. A tárgyalások megsza­kítását eldöntő szerdai ülésen a francia küldöttség már nem je­lent meg. Duncan Sandys, a nemzetkö­zösségi kapcsolatok angol mi­nisztere, szerdán a közös piaci tárgyalások kudarcáért De Gaulle francia elnököt okolta. A miniszter hangoztatta, hogy az előállott üj helyzet megvita­tására érintkezésbe kell lép- niök egymással a nemzctközös- *égi országok kormányainak. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának több demokrata párti tagja annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy erős atlanti társulást lehet lét­rehozni Franciaország nélkül is. A belga sajtó a brüsszeli tár­gyalások meghiúsulásáért első­sorban De Gaulle-t teszi fele­lőssé. A szocialista Le Peuple megállapítja: „De Gaulle egy­oldalú, sértő és következmé­nyekkel terhes eljárása a Kö­zös Piac válságát robbantotta ki. Kiegyezésre pillanatnyilag nincs lehetőség, minthogy az álláspontok nagyon is elhatá­roltak.” A holland sajtó szintén a francia kormányt teszi fele­lőssé a történtekért. A Tele- graaf szerint a brüsszeli ese­mények megmutatták, mit ért De Gaulle „a hazák Európá­ján”. A svéd sajtó ugyancsak De Gaulle-t támadja a tárgyalások meghiúsulásáért. A Dagens Nyheter-szerint De Gaulle már eleve úgy döntött, hogy bezá­ratja az ajtót Anglia előtt. En­nek oka a tábornoknak az „an­golszászokkal” szembeni elfo­gultsága, valamint az az eltö­kéltsége, hogy mindenáron ve­zető szerepet biztosít Francia- országnak az „új” Európában. A Svenska Dagbladet szerint a nyugati együttműködést sok­kal mélyebb válság rázta meg, mint a második világháború óta bármikor. A belgrádi Politika a brüsz- szeli tárgyalások kudarcával kapcsolatban megállapítja: „Ügy látszik, hogy válság ko­pogtat Nyugat-Európa kapuján és pillanatnyilag nincs olyan megoldás, amely elkerülhetővé tenné a szakítást. Nyugat-Né- metország nagy dilemmában van, minthogy Washington ki akarja kényszeríteni, hogy vá­lasszon az Egyesült Államok és Franciaország között. A brüsszeli tárgyalások fej­leményei a lengyel politikai kommentárok figyelmének kö­zéppontjában állnak. Az első viss: Van gokból világosan megállapítható, hogy Varsóban az EGK körüli fejleményeket a nyugati táboron belüli ellenté­tek számottevő bizonyítékának tartják. A Trybuna Ludu hang­súlyozza, hogy az angol poli­tika romokban hever. A brüsz- szeli kudarc nemcsak az angol bel- és külpolitika felülvizsgá­latát teszi szükségessé, hanem a Nyugat háború utáni legsú­lyosabb deintegrációját is je­lenti. (Reuter. AP, AFP, DPA) BONN (MTI): A brüsszeli tárgyalások ku­darcának egyenes eredménye­ként ismét belpolitikai viharok előszelei kezdenek fújdogálni Bonnban. A nyugatnémet po­litikai színpad főszereplői szemmel láthatóan két táborra oszlanak: az egyik tábor azt hajtogatja, hogy a Washington­nal való jóviszony minden más szempontból fontosabb, a má­sik pedig — élén Adenauer kancellárral — a Bonn—Pá- rizs-tengely kihasználására építi fel számításait. Az angolszáz vonal legkö­vetkezetesebb képviselői a szo­ciáldemokraták, akik azt köve­telik, hogy a Bundestag mind­addig ne is tűzze napirendjére W francia-nyugatnémet szerző­dés ratifikálását, amíg el nem hárulnak az akadályok Anglia közös piaci felvétele elől. Ha­sonló hangnemben nyilatkoz­nak a szabad demokrata párti vezetők is, akik élesen elítélik De Gaulle magatartását. Men- de, az FDP elnöke kijelentet­te: „A brüsszeli tárgyalások megszakítása következtében előállott új helyzet nem ma­radt hatás nélkül a francia­nyugatnémet szerződés parla­menti ratifikálására”. A szabad demokraták azon­ban még nem kötelezték el végleg magukat a ratifikálás megtagadása mellett — ez a probléma, úgy látszik, az egyik kulcskérdése lesz a nyugatné­met belpolitikának. A Ct)U-n belül Erhard gaz­daságügyi miniszter és Schrö­der külügyminiszter áll azok élén, akik Washington kegyét fontosabbnak tartják De Gaul­le tábornoknál. Am ez az „an­golszász párt” egyelőre kisebb­ségben van a CDU-n bélül, ahol Adenauer a múlt héten ismét szabad kezet tudott bi- tositani magának az angolszász vonalat követő Erhard-dal és Schröderrel szemben. Adenauer ellenzi azt, hogy a bonni kormány bármilyen formában nyomást gyakorol­jon Franciaországra és e ma­gatartásával voltaképpen ér­téktelenné tette az Erhard és Schröder által Brüsszelben előterjesztett „áthidaló javas­latokat” is, amelyeket a fran­cia küldöttség könnyűszerrel elutasíthatott, hiszen De Gaulle tudta: Adenauer nem fog komolyan fellépni vele szemben. Az angol csatlakozás kérdése körül folyó időhúzás mögött voltaképpen az a politikai harc rejlik, amelyet De Gaulle és Adenauer egyetér­tésben folytat azért, hogy a nyugati szövetségen belül meg- törtjék az Egyesült Államok atommamopöliumát. RÓMA (MTI): Az Olasz Kommunista Párt lapjában, a l’Unitában, a lap főszerkesztője, Mario Aiicala írja: — Az, ahogyan a Közös Pia­cot elképzelték, mint a nagy monopóliumok parancsnoki hatalmának terjeszkedési te­rét., mint az igazi és teljes Európa megosztásának, a kommunistaellenes diszkri­minációnak és a hidegháború­nak eszközét, csakis a legag- resszívebben reakciós erők megerősödéséhez vezethetett. A kereszténydemokrata, a . köztársasági, a szociáldemok­rata, a liberális és a szélső­jobboldali pártok hozzájárul­tak az ilyen módon elképzelt Közös Piac felépítéséhez: Most felvetődik egy olyan európai és nem „európaista” politika hangsúlyozása, amely megaka­dályozza a harmadik fasiszta partner belépését a francia- német egyezménybe, s amely alapvetően módosítja a Közös Piacon belüli gazdaságpoliti­kát, továbbá a többi országok­kal szembeni politikát. LONDON: Miközben az angol parla­ment mindkét házában meg­kezdődött Nagy-Britannia el­vetélt közös piaci tagságának halottkém-vizsgálata, egymás után szólalnak meg a rendkí­vül érintett üzleti és ipari kö­rök képviselői. Elemzik a ku­darc gazdasági következmé­nyeit és — a nyilatkozatokból úgy tűnik —, hogy máris fel­vázolják az angol égisz alatt működő Európai Szabadkeres­kedelmi Társulás (EFTA) és a Közös Piac közti gazdasági há­ború stratégiai terveit. Sir William Mcfadzcan, a Brit-európai Exportkamara el­nöke „tragédiának” nevezte Nagy-Britannia kizárását és kijelentette, hogy „természe­tesen, nem mondhatunk le a napi négymillió font sterling értékű európai exportról. Kö­vetkezésképpen a kamara el­fogadja a kihívást. Nem tehe­tünk mást, mint támadunk, támadunk és újra támadunk”. Több angol cég képviselője közölte, hogy a brüsszeli dön­tés nem akadályozhatja meg a Közös Piacba történő behato­lásban. Richard Briginshaw, a Forward Britain-mozgalom (a konzervatív kormány szélső- jobboldali belső ellenzéke) ve­zetője kijelentette, hogy „a kormány zsákutcába juttatta az országot, veszélybe sodorta a Nemzetközösséget és óriási károkat okozott az iparnak. Most a világkereskedelem minden lehetőségét fel kell tárni és kiaknázni’\ Közölte, hogy a mozgalom márciusra értekezletet hívott össze, amelynek feladata egy gazda­sági világértekezlet megszer­vezésének előkészítése. Ezen az értekezleten megvitatnák Nagy-Britannia, a nemzetkö­zösségi és az EFTA-országok kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztését Észak- és Dél- Amerikával, a távol-keleti ál­lamokkal és a kelet-európai országokkal. (MTI) fiz Egyesült Államéit egyoldalú segítségei nyújt . Kongónak Jelenté» Íj Thant sajtóértekezletéről NEW YORK: V Thant ENSZ-fŐtitkár keddi sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az atomfegyver-kísérletek betiltó­sáról szóló egyezmények meg­kötésének távlatai még soha­sem voltak ilyen kecsegtetőéi:. Kijelentését a szovjet, ameri­kai és angol képviselők között folyó tárgyalásokat érintve tette. Mielőtt az újságírók kérdé­seire válaszolt volna, U Thant nyilatkozott Kongóról. Megál­lapította, hogy két és fél év után „Kolwezi és Jadotville el­foglalásával befejeződött” az ENSZ kongói tevékenységének New Yorkban folytatódtak a hé romit a talmi tárgyalóitok az a tóm fény ver kittér letek men *xünteté»éről NEW YORK (MTI): N. T. Fedorenko, a Szovjetunió állan­dó ENSZ-kép viselő je és C. K. Carapkin, a Szovjetunió kép­viselője a 13-hatalmi leszere­lési bizottságban, kedden a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viseletének épületében találko­zott V. Fosterral, az Egyesült Államok leszerelési és fegyver­zetellenőrzési hivatalának ve­zetőjével. A megbeszélésen részt vett D. Ormsby-Gore, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete. A találkozón az atomfegyver­kísérletek megszüntetésének kérdésével foglalkoztak. A következő találkozóra ma. január 31-én kerül sor. (MTI) Rövidesen tárgyalások kezdődnek a tább olcjlú NÁTO-atámerő létrehozásáról NEW YORK (MTI): L. T. Merchant, az amerikai külügyminisztérium politikai ügyekkel foglalkozó volt ál­lamtitkára, akit Kennedy el­nök megbízott a multilaterális NATO-atomerő előkészítésére vonatkozó tárgyalások folyta­tásával, kedden este egynapos párizsi látogatásáról visszaér­kezett az Egyesült Államokba. Merchant Párizsban több ve­zető NATO-politikussal foly­tatott tárgyalásokat. New Yorkba érkezve annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy néhány héten belül tár­gyalások kezdődnek Párizsban a több oldalú NATO-atomerő létrehozásáról. Az amerikai politikus nem volt hajlandó válászolni arra a kérdésre, mi­ként befolyásolja majd a tár­gyalásokat Franciaország el­lenállása a NATO-atomerővel szemben. Franciaország NATO-n be­lüli szerepe szóba került azon a díszvacsorán is, amelyet a Francia—Amerikai Társaság New Yorkban Norst.ad tábor­nok, volt NATO-főparancsnok tiszteletére rendezett. Hervé Alphand washingtoni francia katonai szakasza. U Thant rá­mutatott, hogy nem várható az ENSZ-csapatok gyors kivonása Kongóból. Az ENSZ főtitkára bejelentet­te, hogy Harlan Cleveland, az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának tanácsosa A. Stevensonnal, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-fődelegátusával együtt tájékoztatta őt arról, hogy Clevelanddal az élén, amerikai misszió utazott Kon­góba azon segítség mértékének megállapítására, amelyet az Egyesült Államok nyújthat a kongói központi kormánynak. E kérdésben elfoglalt állás­pontját megvilágítva U Thant kijelentette, hogy síkraszáll amellett az elv mellett, hogy Kongó csak az ENSZ-szerve- ken keresztül kapjon segélyt. Emlékeztetett a Biztonsági Ta­nácsnak arra a felhívására, amely felszólított minden kor­mányt. hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetén keresztül küldje el segítségét Kongóba. Ennek ellenére U Thant lénye­gében nem kifogásolta a Cle- veland-féle missziót, sem pedig azt, hogy az Egyesült Államok kormánya egyoldalú segítséget nyújtson Adoula kormányának az amerikaiak kongói helyze­tének mégszilárdítására. Ü Thant hangsúlyozta, hogy mi­vel Adoula kormánya jelen pillanatban elfogadhatónak tartja az egyoldalú segítséget, joga van el is fogadnia ezt at­tól, akitől kapja. Az amerikai hírügynökségek U Thant nyi­latkozatát rögtön úgy kommen­tálták, mint feloldását az ENSZ ama tilalmának, hogy Kongó egyoldalú segítséget kapjon. Tizenhét év egy szamárért Franco, a spanyol diktátor, közé belekerült egy öt betűből szeret időnként a kedves, jo- álló szócska: „Burro”, aminek viális férfiú pózában tetsző- a magyar fordítása így hang- legni. A sajtót éppen ezért a zik: Szamár, kabinet-iroda elárasztja az A vérig sértett diktátor fel- úgynevezett „népszerűsítő” ké- háborodása nem ismert ha­revöJuciönes vérpadema nc&Xmn p<miénf1osc. El tíempo v&nléű a tarn oh la razún y h&y vmnm tsdi»c cl muwm, rso qm®m fs&fflo, fpé «08­írRftmOiíífcs poHtloos <jue em el mtmtío fx se a Iß* «iiferencSft* áe thrajvel c&ntmlúói löcftpiici­dacldfe ylm y|ojós gfstcroa* 'jxolít tco* para ei bí*m tcünmi, Tmga y düRjiíTHo hada ía polítV» tie purtiüöfi, rcpmito a los rbiijw»# pekkel. Ezekkel a felvételek­kel akarják bizonyítani: Franco kezet fog. Franco ha­lászik. Franco lóra pattan. Franco feláll. Franco leül, de akár1 mit is csinál, a kedves mosoly mindig ott ragyog a kiváló férfiú ábrázatán. Nos, a napokban a diktátori mo­soly bizony alaposan megfa­gyott. Franco ugyanis megtar­totta hagyományos újévi beszé­dét, s vagy a nyomda ördögé­nek, vagy valamelyik elszánt nyomdász jóvoltából a szöveg tárt. Haladéktalanul kivonul­tak a csendőrök, a La Prensa épületét körülzárták és letar­tóztatták a szerkesztőt. Egy­két nap múlva aztán már el is hangzott az ügyészi javaslat: az eljárást a Franco védelmére hozott speciális törvény alap­ján kell lefolytatni. Ez pedig nem kevesebb, mint 17 évi bör­tönbüntetést helyez kilátásba mindazok számára, akik a dik­tátor személyét nem tartják kellő tiszteletben. Ugyanany- nyit, mint amennyit emberölé­sért szabnak ki. Ügy véljük, ez azért egy kicsit magas ta­rifa, a véres kezű diktátort na­gyon szerényen jellemző szó­ért. S vajon akad-e olyan kép­zett matematikus, aki ki tudja számítani, hogy mit szánt Franco azoknak, akik a mez­telen igazságot kimondják ró­la? S. E. Bírósági komédiává fajult De Gaulle merénylőinek pere PÁRIZS (MTI): A párizsi ka­tonai törvényszék előtt harma­dik napja folyik De Gaulle merénylőinek pere, amely egyre inkább bírósági komédia jellegét ölti. A bíróság hétfő óta nem jutott el a per tulaj­donképpeni anyagának tárgya­lásához. A vita még mindig a bíróság törvényessége, egyes bírák illetékessége és egyéb formai kérdés körül folyik. A kilenc vádlottat 17 ügyvéd védi. Ezek egymást felváltva, végtelen szóáradatban adják elő jogi kifogásaikat. Hiába mondta ki a törvényszék, hogy illetékes a per letárgyalására, az ügyvédek újabb és újabb érvekkel hozakodnak elő. Így például kisütötték, hogy a ta­nács egyik tagja polgári bíró és csak a tárgyalás alkalmából öltöztették ezredesi egyenruhá­ba. — A katonai törvényszék csak hadbírókból állhat. Mi­lyen jogon foglal bonne helyet polgári személy? — tette fel a kérdést az egyik védő az ál­lamügyésznek, aki néhány hét­tel ezelőtt még ügyvéd volt és csak közvetlenül a tárgyalás előtt kapta meg tábornoki rangját. A bíróság kedden és szerdán is kénytelen volt több órára felfüggeszteni a tárgya­lást. Az államfői rendelettel létrehozott bíróság törvényte­lensége nyilvánvaló és tagjai maguk is tanácstalanok ezzel a ténnyel szemben. Tixier—Vig- nancourt, Isorni és a többi hír­hedt „OAS-ügyvéd” számára ez kitűnő lehetőséget nyújt ah­hoz, hogy a tárgyalótermet az összeesküvők szószékévé ala­kítsák át és megakadályozzák a tulajdonképpeni tárgyalás megkezdését. Felszólalásaik­ban nem is titkolták, hogy a pert február 25-ig akarják el­húzni, amikor az új állambiz­tonsági törvényszék életbe lé­pésével megszűnik a rendkívü­li katonai bíróság és így a me­rénylők ügyének tárgyalását élőiről kell majd kezdeni. nagykövet pohárköszöntőjé­ben elismerte, hogy az Egye­sült Államok és Franciaország között bizonyos nézeteltérések vannak, ezek azonban nem érintik a két ország „közös akaratát a szabadság ügyének közös megvédésére”. Norstad tábornok válaszában a NATO katonai problémáival foglal­kozott és ismételten hitet tett az önálló NATO-atomerő mellett. (Reuter—AP—AFP) Nagy-B Kommunista Pártj LONDON (MTI): Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a követ­kező nyilatkozatot adta ki: A konzervatív kormány kö­zös piaci politikájának össze­omlását a kormány azonnali lemondásának kell követnie. A kormány 15 hónapon keresztül nemtelenül erőltette a tárgya­lásokat és csakis a népi tömeg- nyomás — amelyben a kommu­nista párt vezető szerepet Vitt — tartotta vissza a nemzeti ér­dekek teljes kiárusításától. A kormány most abba a megalá­zó helyzetbe került, hogy arcá­ba vágták: Anglia csakis akkor nyer bebocsátást, ha alárendeli magát a nyugatnémet és a francia monopolistáknak. Mac­millan és a Közös Piac támo­gatóinak politikája rossznak, elhibázottnak bizonyult, s vilá­gossá vált, hogy azoknak volt igazuk, akik élesen ellenezték a Közös Piachoz való csatlako­zást A Közös Piaccal szemben álló növekvő erőknek, amelyek felismerték a konzervatív poli­ritannia iának nyilatkozata tika veszélyeit, most meg kell akadályozniok, hogy Macmillan bármilyen formában is megkí­sérelje tovább folytatni a tár­gyalásokat. A Munkáspárt áll­jon ki végre egyértelműen a Közös Piac ellen. Itt az ideje, hogy együttes erővel követeljünk olyan poli­tikát, amely megfelel Nagy- Britannia érdekeinek. Véget kell vetni a hidegháborúnak, meg kell szüntetni a kelet- nyugati kereskedelem minden korlátozását. Ki kell terjeszteni kereskedelmünket a szocialista, a nemzetközösségi és a fejlő­désben elmaradt országokkal. Emelni kell az életszínvonalat, fejleszteni és korszerűsíteni az ipart. A konzervatívok a válság küszöbére taszították az orszá­got, hitelüket vesztették, poli­tikájuk romokban hever. Itt az ideje, hogy lelépjenek a szín­ről. Általános választásokat kell tartani, amely a toryk ve­reségét hozza majd. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents