Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

1963. január 30., szerda NEPCJSÄÖ s A jelölő gyűlések után Nagy érdeklődés -- thol vita volt — I nők aránya, Már elkészült az összesítés: a gyöngyösi járásban és a vá­rosban, Gyöngyösön is befeje­ződtek a jelölő gyűlések, ame­lyeken nemcsak a községi és a járási tanácstagok személye fe 161 kellett dönteni, hanem or­szággyűlési képviselőket is je­löltek a közeli választásokra. Nézzük ezeknek a jelölő gyű­léseknek néhány sajátosságát! A választópolgárok Hogy milyen érdeklődés kí­sérte a Hazafias Népfront szer­vezésében lezajló jelöléseket, azt a számadatok is kifejezik. A járásban az ideiglenes vá­lasztói névjegyzékbe felvett választók 73 százaléka, több mint 27 000 ember, a városban pedig ezek közel 57 százaléka élt alkotmány-adta jogaival. A járásban 861, a városban pe­dig 95 jelölő gyűlést tartottak. Ami a számokból viszont már nem állapítható meg: a gyűléseken a választók el­mondták véleményüket. Nem­csak a jelölt személyével kap­csolatban, hanem a jövőt ille­tően is. Mindenütt a lehetősé­gekre alapozott tevékenységet kértek a megválasztandó ta­nácstagtól, de hathatós tevé­kenységet. A városi 85-ös kerület vá­lasztói így ragaszkodtak régi tanácstagjukhoz. £s a nők? Bizony, a nők aránya még nem a legszerencsésebb a jelöl­tek vonatkozásában. Ha azt vesszük alapul, hogy a város­ban a 97 jelölt között mindösz- sze csak 14 no van, a két szám összevetése már nem igényel magyarázatot. Kénytelenek vagyunk a gyöngyös tarjám példával elő­hozakodni, ami a kialakult arányra vonatkozóan némi magyarázatot ad. Itt ugyanis az történt, hogy a HNF által jelölt nőt nemcsak a férfiak nem támogatták, hanem a nők sem. Ha azért történt volna így, mert a jelölt személye nem volt megfelelő a tanács­tagi tevékenységre, egy sza­vunk sem lenne az esettel kap­csolatban. x>e az indok csupán az, hogy az illető nő és nem férfi. A jelöltek A Hazafias Népfront által javasolt személyek kerültek döntő többségben a listákra. De nem mindenütt. A járásban 46 esetben javasoltak más sze­mélyt a községi tanácsba a választók, nem csatlakoztak három járási tanácstag jelölé­séhez, a városban pedig hat esetben nem fogadták el a HNF jelöltjét. önmagában véve ez a körül­A tervek Miről esett szó általában a jelölő -gyűléseken? Elsősorban a választókat közvetlenül érin­tő közügyekről: községfejlesz­tési feladatokról, kulturális körülményekről, közigazgatási kérdésekről és a tsz-ről, fő­ként; a községekben. Mindenütt mértéktartóan emlegették a jogos kéréseket. A hangulat általában jő volt. Legfeljebb a jelölt személye körül támadt vita vált olykor tüzesebbé. De a jelölő gyűlé­sek a felelősségteljes tanács­kozás légkörét alakították ki. Jellemző volt ezekre a ta­nácskozásokra az is, hogy a választók azonnal segítségüket is felajánlották a különböző tervek megvalósításához. Nem feledkeztek meg tehát arról, hogy a jövő nem csupán a ta­nácstag tevékenységének függ­vénye, hanem ebben döntő szerepe van a társadalmi ösz- szefogásnák: a társadalmi munkának. A városban például a 63-as kerületben azt tették szóvá, hogy a volt tanácstag nem vette igénybe a lakosság segít­ségét, s emiatt a tervek egy ré­sze csak papíron maradt meg. A hozzászólások átlaga a vá­rosban 3—4, a járásban pedig 5—7 között mozgott. A város két üzemében két országgyűlési képviselőt jelöl­tek, míg a járásban két ország­gyűlési pótképviselőt. Az eddigiek is igazolják, hogy a lakosság nagy érdeklő­déssel kísérte a jelöléseket. A megélénkült közélet egyben biztosítéka is annak, hogy a közösség érdekeit a legjobbak képviselik majd az államhata­lom különböző szerveiben. G. Molnár Ferenc Lesz-e szénszünet u atkárí Gépállomásait ? Ha valaki az Atkárí Gépál­lomás műhelyeibe belép, nem nagyon veszi észre, hogy a kinti mínusz 10 fokos hidegről zárt helyiségbe lép be. A műhe­lyekben ugyanis fagypont alatti a hőmérséklet. A, kályhák reg­gel vígan melegítenek, de dél felé már hidegen asítanak, s az emberek dermedten mozognak a javításra váró traktorok és munkagépek körül. Preé József művezető a kö­vetkezőket mondja: — Ősszel vásároltunk szenet, de csalt annyit, amennyit tá­rolni tudtunk. Mivel hidegeb­bek voltak a decemberi és ja­nuári napok a vártnál, így több szén fogyott el. Két hét óta a környék összes TÜZSP- jeit lejártuk, de szenet nem kapunk. így kénytelenek va­gyunk egészen minimálisra csökkenteni egy-egy műhely napi szénadagját, mert így is körülbelül csak egy hétre való szenünk van, s utána? — Igen, és utána nem tudnak egyáltalán tüzelni, s kénytele­nek lesznek leállni a téli gép­javítással. Kicsit furcsa. Igaz, hogy országos problémát okoz a hideg időjárás következtében a tüzelő. De bányászaink helyt­állásáról tudnak a gépállomási szerelők is, és bizakodnak, hogy lesz tüzelő. A gépállomás téli gépjaví­tása veszélyben forog. És ez nem kis probléma. Reméljük, hogy az Atkári Gépállomáson nem lesz szén­szünet! Gácsi László Ki a négerekkel... Utcai harc Bambergben a néger és a fehér bőrű amerikai megszálló katonaság között meny is a demokratikus jogok érvényesülését is igazolja. A Személycsere oka pedig még jobban hangsúlyozza a demok­ratizmus valóságát. A választó- polgárok ugyanis csak olyan esetben tértek el a jelölttől, sünikor a már ismert és ered­ményes munkát végzett régi tanácstaghoz ragaszkodtak, vagy olyan jelölt mellett áll­tak ki, aki a kerületben lakik. Persze, előfordult, hogy a je­lölt személyében nem találtak biztosítékot a cselekvő tevé­kenységre és az általuk alkal­masabbnak tartott embert vet­ték fel a listára. Az amerikai négerek megve­tése a Mississippitől immár' Bajorországig terjedt. Nemré­giben Valóságos utcai harcra került sor a nyugatnémet Bam­berg városában néger és fehér US megszálló katonák között. Az öldöklő küzdelemben a la­kosság is részt vett. A katonai rendőrség állította helyre a rendet, — több teherautón va­lamennyi néger katonát bör­tönbe hurcolt. Sajtóértekezleten jelentették be, hogy valameny- nyit felelősségre vonják és megbüntetik. A verekedés akkor tört ki, amikor egy 23 főből álló néger katonai csoportnak több ven­déglőtulajdonos kijelentette: „Négereket nem eresztünk be!’ A négerek először egy éjsza­kai mulatót kerestek fel; amely­nek amerikai állampolgár a tulajdonosa. Jó hazai szokás szerint azonnal elzavarta a né­gereket. Amikor a katonák egy má­sik éjszákai mulatóba akartak bemenni, amelynek német tu­lajdonosa van, az követte ame­rikai társa példáját Igaz, any- nyi bátorsága nem volt, hogy kijelentse: „négereket nem en­gedek be”, hanem arra hivat­kozott, hogy vendéglőjét csak szűk körű társaság látogathatja. A harmadik mulatóban tört ki a verekedés a négerek és az ott mulató fehér bőrű meg­szálló katonák között. A vendéglő berendezését tel­jesen összetörték. Néhány száz batobergi lakos is összegyűlt a mulató előtt és aktívan részt vettek a küzdelemben. Vala­mennyien a négerek mellett avatkoztak bele a verekedésbe. A német rohamrendőrség és az amerikai MP sokáig hiába kísérelte meg, hogy szétválasz- szák az „utcai harc” részve­vőit Körülbelül három óra hosszat tartott az utcai bot­rány. Végül a szomszéd tá­maszpontokról segítségül hí­vott erős amerikai rendőri ké­szültség vetett véget a vereke­désnek. A négereket mind le­tartóztatták és börtönbe hur­colták. (Sz. L.) ^Dezsjß megtérése Alapjában véve ártatlan, jó­lelkű ember volt. Sőt eléggé józan életű is. Vidám, jó lel­két égy meglehetősen gömbö­lyű, w sőt mondhatni, joviális külsőbe zárta a természet. A műhelyben, ahol dolgozott, szerették, s ennek több oka is volt. De a legfőbb oka mégis­csak az, hogy büntetlenül le­hetett vele tréfálkozni, soha­sem haragudott meg senkire. Szakmáját szerette és értette is. Bár, mint külsejében, mun­kájában is volt valami béke­beli avittság. A ruhákat, me­lyeket varrt és készített, na­gyon lelkiismeretesen, szépen adta ki a keze alól, de rajta volt, elkerülhetetlenül rajta volt az ízlése, s ez, valljuk meg, nem mindenkinek tet­szett. De fő érdekessége mégsem ez volt Szívében a szerelem, az igazi lobogás a, kultúráé volt, a színjátszásé. Rendezett, székeket rakott, jegyet szedett és boldog volt. Elég jrékis cso­portot sikerült összehoznia, gyakran szerepeltek, mindenki elismerésére. Azaz, úgy lát­szott, mégsem. Valaki, mint ahogy ez általában történni szokott, irigységből-e, vagy csupán rossz kedvében, egy­szer megjegyezte, hogy Dezső nem ért a kultúrához. A meg­jegyzésen először mindenki nevetett, a szokásos fröclinak vélte, de valahogy bennük maradt. A következő előadá­son mér többen is mondták, hogy ez most nem sikerült, s a rossziiidulatúak (vagy rossz­kedvűek?) azt is, hogy a kul- túros nem ért a kultúrához. Egy hét, múlva Dezsőt levál­tották, illetve ahogy szaktár­sai a műhelyben mondták: fel­mentették a tisztsége alól, ami végtére is, ha az ember nagyon belegondol: egykutya. Az ötödik féldeci rumnál valaki el is magyarázta neki, hogy ez, ami történt, egykutya azzal, ami vele történt, már­mint a vigasztalóval: az ,.Orv- vadász”-hoz címzett vendéglő­ben, (amely azelőtt kocsma volt és nenn gebines, de „ma­szek”) nagyfröccsöt ittak, s De­zsőnek eszébe sem jutott cso­dálkozni azon, hogy egy fél ko­nyakkal kezdte, s most kora este már nyolc fröccsöt hoz a pincér, ami lényegében azt je­lenti, hogy végtére is_ jók az emberek, mert íme: már ket­ten vigasztalják őt. Valaki, az egyik nagy kópé javasolta, hogy sört kéne inni, mert az olcsóbb is, meg az ed­digi szeszt „lehúzza”, s esetleg józanabbak lesznek, mint ami­kor kezdték. A sörbe termé­szetesen rumot öntöttek, s ez az egyetlen tény végzetszerűen meghatározta a szomorú Dezső további telteit. Fizetett, azután kilépett az utcára, s bár na­gyon hideg szél fújt, nem fá­zott, sőt a hóról, a télről gyer­mekkora jutott eszébe és et- től-e, • vagy a fogyasztott szesz­től, elérzékenyült. Leváltását már el Is felejtette, s most va­lami nagy-nagy melegség ho­nolt. a szívében, s ez csupán a véletlen játéka, hogy pontosan egy kóbor kutyát ölelt magá­hoz, hiszen bármely arrajáró- val megtette volna ezt. Első­nek azonban a kutya jött, s ő örülhetett ennek a szokatlan emberi melegségnek. — Gyere, kutyus, hazame­gyünk — szólt Dezső, s elin­dultak. Az asszony riadtan ült fel az ágyban, s dermedten nézte a furcsa jelenséget, az ura része­gen, a kutya tisztán, józanul csillogó szemét. — Egy kutya, anyukám, egy kutya — mondta a férfi, s majdnem elsírta magát. Az asszony dermedtsége azonban egy pillanaton belül megszűnt, s olyan düh torzította el a lel­két, amitől maga is megijedt. — Menjen, kérem, a kutyájá­val együtt oda, ahol eddig volt, — szólt és a fal felé fordult, úgyhogy Dezső barátunk csak a felpúposodott dunnát láthat­ta, s annak válaszolt: — Jó, rendben van — azzal megfogta a kutyát, s elindultak toronyiránt, az italboltok felé. Semmi sem volt már nyitva, s ö lepődött meg a legjobban, amikor egy tagbaszakadt, fia­tal rendőr a személyazonossági igazolványát kérte, s kijelen­tette: „A vasútállomáson nem lehet aludni, kérem. Menjen haza, vagy a szállodába!” Szóval aludtam, gondolta, s nézte, kereste, hol a kutya, de az már sehol sem volt. Ismét toronyiránt vette lépteit. Kis­sé zavarta aa ébredő város, a világosság, a hideg, a zaj és az ismerős arcok, szemek te­kintete. Bemenekült a műhelybe, ki- hamuzott, befűtött., s amikor a kollégák megérkeztek, barátsá­gos meleg fogadta őket. Senki sem szólt, senki sem húzta. Ta­pintatosan jöttek-mentek, vár­tak, ismerték lelki válságát, nem bántották. * Már nem volt részeg, de az éjszaka arcára volt írva. Va­laki termoszban feketét hozott a szomszédos cukrászdából, kí­nálták, igyék. Valaki délben, egy kis mitugrász macska­nadrág figurájú ember, azt mondta neki, hogy ő nem hagy­ná . magát. — Menj be az elnökhöz és kérdezd meg: miért fúrtak meg?! Többen leintették a tanács­adót, ő egy szót sem szólt. Be­ment a központba, s az elnök­től annyit kért: engedje meg, hogy beiratkozzék a kultúrosok tanfolyamára. Hátra volt még az asszony. De hát miféle ízléstelen Indisz­kréció lenne a kibékülésről itt beszélni. Hírlik, hogy mosta- j nában újra szent a béke,! együtt tanulnak, együtt járnak I moziba, s Dezső egy őri ginéit) békebeli világfi kedvességével fogja karon feleségét. Pörge! kis kalapja újra hetykén, vi- [ dáman áll a fején, s mozi, vagy színház után először az asz-1 szonynak, másnap pedig a | munkatársainak „értékeli” a látottakat. — Hiába, fiúk, tanulni, gya­korolni kell. Olvastam, hogy Fischer Annie még most Is na­pi 8 órát gyakorol, pedig hát ugyebár ő ... és én ... S meg­nyomta a varrógép pedálját, s a gép vidáman zúgott, mintegy jelezve, hogy hősünk kijutott a lelki válságból. Suha Andor ... a eső fi dfiupfa nü leihen . . . (Márkusz László felvételei) Hirdessen a Népújságban! ‘BBRRIIBIBIIIBIBIBIIIRBIMBaflllil .Hí Még ma és holnap megválthatja gépkocsi­nyereményhetétkönyvét az OTP-nél, postánál, takarékszövetkezetnél, mellyel a májusi sorsoláson Moszkvics, Skoda, Renault. BMV, stb. személygépkocsikat nyerhet.

Next

/
Thumbnails
Contents