Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

4

NÉPÚJSÁG

1963. január 5., szómba*

a LOTTO nyerőszámai

Az 1. játékhéten a kihúzott •zámok a következők:

7, 17. 57. 70, 73.

A sorsolást a tárgynyere- mény-sorsolás követte, melyet lapunk 2. oldalán közlünk.

— NÉGYEZER pulykát, 1350 hízósertést, 1000 juhot, 280 hízómarhát és 300 szarvas- marhát nevelnek majd tel ebben az évben a sarud! Ti- szamente Termelőszövetkezetben. Az állatállomány ily mérvű növeléséhez az alapanyagot már biztosították, de emellett fokozott gondot fordítanak az állatok minőségi javítására is.

— FEBRUÁR elsején megjelenik Eger összes művelődési intézményeinek összesített kulturális programja Egri műsor címmel. Ebben a mozi, színház, a múzeum, művelődési házak és egyéb népművelési intézmények minden rendezvénye, minden műsora együtt szerepel, s ez megkönnyíti majd a közönség számára egyrészt a válogatást, másrészt az idejüket is jobban be tudják előre osztani egy .-egy előre látott rendezvény javára.

— AZ ELMÚLT évben a verpeléti Dózsa Tsz-be a ki- lene idősebb tag mellett 4 fiatalembert is soraikba vettek, akik az iparból tértek vissza a termelőszövetkezetbe. A zárszámadás után újabb 15 fiatal felvételi kérelme fölött dönt majd a tagság.

— A JÖVŐ HÉT folyamán új köntösében nyílik meg az egri ifjúság előtt a művelődési ház klubja.

— NAGY GONDOT fordítanak az idén a gyöngyösoro- szi Február 24 Tsz-ben a gyümölcsfák tisztítására és gondozására. Ennek oka az, hogy 1962-ben, a fagykár ellenére, 400 000 forint jövedelmet biztosított a termelőszövetkezetnek a gyümölcsös.

— A JÖVŐ HÉT folyamán kerül sor a hevesi művelődési házban a nemrég alakult cigányegyüttes bemutatkozására Leestek a téli havak címmel. A kompozíciót és a zenét ösz- szeállította Szabó Tivadar, a művelődési ház igazgatója, koreográfus Molnár Lajos. Az est folyamán szóló énekkel fellépnek Burai Gézáné, Konkoly Aladámé, Keskeny Ferencné, Burai Vilmosáé és Danyi Margit.

— A HEVES MEGYEI Labdarúgó Szövetség mellett működő ifjúsági bizottság tegnap délután értekezletet tartott Egerben, ahol értékelték az elmúlt év eredményeit és hiányosságait, és megbeszélték az idei év feladatait.

4 televízió műsora

fi.40: Hírek. 17.45: Tv-maga- zin. 18.20: Hétről hétre. 18.35: Egy kis filmrevű. NDK kisülni. 18.45: Tv-híradó. 19.00: A tv mesekönyve. 19.05: Közvetítés a József Attila Színházból. Kaestner: Az eltűnt miniatűr. (14 éven aluliaknak nem ajánljuk!) A közvetítés I. szünetében : Galathea. Angol árnyfilm. A közvetítés II. szünetében: A Magyar Hirdető műsora. 22.05: Hírek. A tv-híradó ismétlése.

Idő járásjelentés

A Meteorológiai Intézet jelenti:

Várható időjárás szombat estig: Napközben enyhe idő. Éjszakai fagyok, a síkosság fokozódásával. Változó mennyiségű felhőzet. Az ország nagy részén futó esők. Mérsékelt, több helyen élénk déli szél, helyenként köd. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 13—plusz 6 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 0—mínusz 4 fok között (MTI)

ffSZIN HÄZ

® ' AA ü s o *

Egerben, este 19 órakor.

A BAJADER

•gerbocson, este 19 órakor:

csacsifogat

or umAZ ARÄNYEMBEM

Jókai regenye új, szélesvásznú magyar filmen

Hálás és népszerű 'feladat, de ugyanakkor nagy felelősség is filmre vinni nagy klasszikusaink regényeit, feldolgozni romantikus hősök történeteit. A nagy magyar mesemondó Jókai Az aranyember című regényét már harmadszor dolgozta fel a magyar filmgyártás. Az első filmváltozatot 1918-ban még Korda Sándor rendezte, a második produkció 1936-ban készült, míg a mostani, a legújabb, a harmadik Gertler Viktor Kossuth- dljas érdemes művész átdolgozásában és rendezésében került a közönség elé. (Egyébként Az aranyember az első magyar szélesvásznú filmünk.)

A három filmváltozat között nemcsak évek, évtizedek teltek el, megváltozott egész társadalmi berendezkedésünk, életünk is. Nem lebecsülendő a .kérdés: tükrözi-e a film a történelem változásait, képviseli-e a jelenkor szellemét anélkül, hogy durva aktualizálással meghamisítaná a mű lényegét,

A ma közönsége nagyon jól Ismeri Jókai regényeit, szereti, becsüli a nagy mesemondót, de azt is tudja, hogy Jókai hemcsak a képzelet szárnyán akarta röpítem az olvasót, véleményt is mondott kora társadalmáról, a 'kibontakozó kapitalizmusról, pénzről, ravaszságról, szerelemről, boldogságról. Romantika és társadalomrajz, izgalmas meseszövés és jellemek harca, e kettős párhuzamos vonásokat keresi a közönség a filmben, j Megtalálja-e?

örömmel nyugtázhatjuk, [ megtalálja mind a kettőt, a j sodró, magával ragadó romantikát, és Jókai társadalombírálatát is. Igaz, ez utóbbit kissé halványabban. Nyugodtan elkönyvelhetjük: dicsérendő

alkotással gazdagodott a magyarfilmgyártás, s hozzátehetjük: hosszabb szünet után

végre egy film, amely művészi alkotás, és a közönségnek is tetszik.

Felesleges most lejegyezni e sorok közé a film tartalmát, hiszen jól ismeri mindenki Tímár Mihály gyors meggazdagodásának mesés történetét, a két asszony között vívódó szerelmet, a nagy regényhős menekülését a pénz. az emberek elől, a boldogság felé, a Senkiszigetére.

A film alkotóinak, elsősorban a rendezőnek, Gertler Viktornak és az operatőrnek, Forgács Ottónak, s természetesen a szereplőknek is, legnagyobb érdeme, hogy a rftese- szövésben, az alakok megformálásában, a gyönyörű, színes dunai és táj felvételekkel nagymértékben megközelítették a közönség elképzelését az író hőseiről, s Noémi és Athalie kivételével azt adták, amit Jókai a valóságból beleálmodott Az aranyember történetébe.

Igaz, könnyű lenne most számon kérni az alkotóktól a mélyebben szántó, politizáló gondolatokat, az erőteljesebb, egyértelműbb társadalmi körképet. Nem tesszük. A film így is tetszett, s ilyen megfogalmazásával talán még inkább jókaibb!

Külön dicséret illeti a bátor szereposztást. A címszerepet vendégként Csorba András, a Román Népköztársaság művésze alakította. Megjelenésében, külsőségeiben pontosan így képzelték el Tímár Mihályt a regény olvasói. Ami a színészi játék feszültségét, belső átélését jelenti, a jelenetek többségében adósunk maradt. Érdekes, sejtelmes jelenség volt Béres Ilona (főiskolai hallgató) Timea szerepében. Nagyszerű, igazi Jókai regényEGKI VÖRÖS CSILLAG:

Az aranyember.

EGRI BRODY:

Zsuzsanna ás a fiúk» ' GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Az édes élet.

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Csuda pest.

HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Csak ketten látszhatják.

j HATVANI KOSSUTH:

I Senki nem tud semmit.

■ HEVES:

A fekete Orfeusz.

: PÉTERVÁSÁRA:

Lopott boldogság.

í FÜZESABONY: í Elcserélt randevú.

alaknak könyvelhetjük el La- tinovics Zoltán Krísztyán Tó- dbr alakítását, Greguss Zoltánt, aki Brazovicsot játszotta, Bárány Frigyes Kacsuká- ját, s az Ali Csorbadzsit alakító Szabó Ernőt. Elismerésre méltó művészi produkció még Komlós Juci Terézája, Gobbi Hilda Brazovicsnéja, és Kovács Károly minisztere.

Krencsey Mariann túl mo- derneskedő alakítása (Atha- lie-t játszotta! mintha nem illeszkedett volna megfelelően az együttesbe . Noémi szerepében Pécsi Ildikót láttuk. Nem így képzeltük a Senkiszigete lakóját. Sokkal gyön- gédebbnek, költőibbnek.

Az alkotók motívum kereső körútja igazán szép eredménynyel járt. Ezt tanúsítják a színpompás: al-dunai felvételek, a rózsás Senki-szigete. S végül dicsérnünk kell a jól sikerült maszkokat is.

Márkus/. László

1963. JANUÁR 5., SZOMBAT

SIMON

• 215 évvel ezelőtt, 1748. januárjában balt meg JOHANN BERNOULI svájci matematikus. Munkái igen fontosak a diííerenciál-, az integrál- .és a vari adószámítás fejlődése szempontjából. Ö irta meg az integrálszámítás első tankönyvét is.

100 évvel ezelőtt, 1863. január 3- én született MELITON BÁLAN- CSIVADZE grúz zeneszerző, Rimszkij-Korszakov tanítványa, aki A. Cereteli TAMARA KOVAR- NAJA című drámai költeményéből az azonos című, első grúz operát írta.

100 évvel ezelőtt, 1SG3. januarjá- Johann Bernouli ban lépett életbe az USA-ban az

akkori elnök. Abraham Lincoln ún. FELSZABADÍTÁS! NYILATKOZAT-a értelmében az Észak- Déli Háború befejezéseképpen a rabszolgáit felszabadítása. E korszak irodalmi feldolgozását adja Harriet Beecher-Síowe amerikai Írónő ..Tamás bátya kunyhója” című regényében.

Érdekes találmányok és felfedezések:

l A MÉZ emberi tápanyagul való felhasználása igen régi.

Í

Az időszámításunk előtti 16. évezredből származó, egyik Valencia melletti barlangban feltárt festmény szerint a méznyerést ábrázoló bariangrajzon egy fa látható, amelyhez létrát támasztottak és ezen egy méhektől ltörülrajzott férfi áll, kezében kosárral. .

Í

AZ ÉGETETT TÉGLÁT építőanyagul már i. e. 6000-ben az egyiptomiak használták. Nyersanyagul könnyen olvadó agyagot alkalmaztak.

JŐőt oan a rßairadlasöm ?

Kora gyermekségem óta állandó izgalommal és megmegújuló reménnyel kutattam, kerestem, hol is van hát a Paradicsom, ahol Ádám beleharapott $va almájába, ahol a kígyó még beszélni tudott, s ahol a fügefalevél OTP hitelakció nélkül is bátran kapható volt. Kutatásaimat igen sokáig nem koronázta siker, csak állandó rémület, hogy valaki megelőzhet eme nagyszerű tett végrehajtásában és két összegyűrődött I fügefalevélből mesz- í szemenö következete- í téseket tud levonni nemcsak a Paradicsom helyéről, de az emberi faj létrejötté- ' nek körülményeiről is.

Érthető hát, hogy i milyen lelki meg- ! hökkenéssel értesül- : tem arról, miszerint I dr. Tatham White- J head angol botanikus | megállapította, hogy i a Paradicsom Mezopotámiában volt, s így Éva nem adhatott almát Adumnak, mert az ott nem terem, csak sárgabarackot, vagy birsalmát, mert az ott megterem. Szóval, Ádám a tudás birsalmájába harapott, s ezért kellett kitoloncolni őket megfelelő karhatalommal az Édénkert- nek nevezett társbérletből. Ám másnap azt olvasom egy másik tudóstársam tollából, aki johannesburgi orvos, hogy se alma, se birs, se sárgabarack, hanem banán, — mert a Paradicsom Afrikában volt.

Mindenkor érdeklődéssel olvastam a Paradicsomhoz vágó szakirodalmat, igyekeztem mindenkor figyelembe venni az e téren elért tudományos eredményeket, nem voltam tíz éves, amikor páter Kovács tudós atya tanításai már mélyen hatottak rám, de most már önállóan gondolkodó lény vagyok és egyszerűen nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy a Paradicsom ott legyen, ahol ök mondják. A paradicsom ott van, ahol én mondom, s az almához se ragaszkodom, a kígyó sem igaz, hanem turulmadár szólt Emese—Évának. Lehel fája alatt, mondván neki, ide figyelj, te ősmagyar leányzó, ha szakítasz e kumiszfa gyümölcséből és azt nyereg alatt megpuhítod, Ádám, vagy ahogy ti nevezitek, Árpád, bemegy majd oda, ahová te nagyon szeretnéd, s te is utána mehetsz és akkor so- kaskodni fog az a magyart fajzat Tuhutum isten nagy dicsőségére ...

Emese szakított, puhított. Árpád ivott és bement, Emese utána és az volt a paradicsom, valahol a Kárpátokon innen és

túl Csaba királyfi útja alatt, párducbőr kacagányon. Mert Ádám és Éva igenis magyar volt, azt a talajgyökérböl pattant turülmindenit annak a villogó fokosnak, és a Paradicsom is magyar volt, mint a neve is mondja: Paradicsom — paradicsom. S onnan is lehet tudni, hogy magyar volt, rr\ert csak volt, mert ma már üzletben sem lehet kapni igazi, sürített paradicsomot.

Tudományos kutatásom első részét ím közreadtam, a Hadak Ura kísérje további áldásos működésemet a még kiderítetlen titkok megfejtésére, ezek között is első helyen az oldalborda ügyének lüde- rítésére. De ezzel még várnom kell, mert kicsit kényes dolog lenne most arról beszélni, hogy jobb, vagy bal oldali borda ... Sokan megsértődnének... (egri)

.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\;\\\\\\\\\\\\\,^\\\\\\\\\VW,lX\\\\\vv\vv\\\\\\vv,V.\\\v\'v\\\\\\\\\\\\\\\\\'\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\^^^

11.

Építőhelyük jó nagy, jó időbe kerül, amíg a végére érsz. Útközben találkoztak a fiúkkal a 82. brigádból. Újra azt a parancsot kapták, hogy ássanak lyukakat. Nincs nagy lyukakra szükség: ötvenszer ötven és ötven a mélység is, de a talaj itt nyáron is olyan, mint a kő, most pedig fagyos, próbáld kikezdeni. Fúrják vasrúddal, a rúd csúszik, csak szikrák pattannak, föld egy szemernyi sem. Állnak a fiúk, mindegyik a maga ásta lyuk fölött, körülnéznek, nincs hol melegedni, eltávozni nem engednek, rajta, ragadd meg újra a vasrudat. Csak attól kaphatsz meleget.

Suhov meglátta köztük egyik ismerősét Vjatkáből és azt tanácsolta nefcte

— Halljátok csak, lyukásók, ha minden lyuk fölött tüzet gyújtanátok, fölengedne a talaj.

— Nem engedik — sóhajtott fel a vjatkai. — Nem adnak fát.

— Szerezzetek.

Kilgasz csak kiköpött.

— Mondd csak, Vanya, ha esze lenne a hatóságnak, megparancsolná-e, hogy az emberek ilyen fagyban lyukat ássanak?

Kilgasz káromkodott még néhányat halkan, aztán elhallgatott — kinek is van kedve sokat beszélni a fagyos hidegben. Mind messzebb mentek, míg oda érkeznek, hol a montázsház elemek hevertek a hóban.

Suhov szeret Kilgasszal együtt dotgozm, csat egy hibája van — nem dohányzik és csomagjaiban nincs dohány.

Kilgasz valóban nagyszerű fickó: ketten felemeltek egykét deszkát és alólról előkerült a kátránypapiros tekercs.

Előhúzták. De hogyan vigyék el? Ha az őrtoronyból észreveszik, sebaj: a toronyban gUnnyaSztó madarak csak azzal törődnek, hogy a rabok ne szaladjanak szét, felőlük akár mindenkit elevenen megsüthetnek forgácstűzön az épí- tőhelyen. A táborfelügyelőnek is mindegy, ha netán beléjük ütközik: ő is csak azt nézi, hogy minél többet cipeljen fészkébe. A munkások köpnek a montázsházakra, a brigadé- ros szintén. Csak a hosszú Skuropatenko, a rabok közül való szabados előmunkás törődik velük. Ez a Skuropatenko senki és semmi, közönséges rab. Minden munkája az, hogy megóvja a montázsházakat a raboktól, és ne engedje meg, hogy bármit is elhurcoljanak, ő csípheti el őket leginkább a szabad térségen.

— Hallod-e, Vanya, lapjával nem vihetjük — kapott észbe Suhov. —• Állítsuk élére, rejtsük közibénk és menjünk vele szépen, lassan. Akkor mesz- sziről nem lehet észrevenni.

Suhov ezt jól kieszelte. A tekercset vinni nem alkalmas, nem is vitték, hanem közrefogták, maguk közé szorították és elindultak — hármasban. Oldalról csak azt látod, hogy két ember megy egymás mellett.

, — Az előmunkás később majd meglátja az ablakon a kátránypapirost és eszébe jut. honnan kerítettük — jegyezte meg Suhov.

— No és, mi közünk hozzá? — csodálkozott Kilgasz. —

Amikor a hőerőmű épületébe értünk, már ott találtuk az ablakon. Azt hiszed, leszedeti?

— Helyes.

A vékony kesztyűben összezsugorodtak az ujjak, szinte nem is érzed őket. A bal va- lyenka még tart. A valyenka a legfontosabb. Munka közben a kéz majdcsak megmelegszik.

Végigmentek a szűz havon és odaértek, ahol a szánok utat törtek a szerszámraktár és a hőerőmű között. Szóval a ce- mentet már odaszállították.

A hőefőmű dombon áll, mögötte véget ér az építőhely. A hőerőmű épületében már régóta nem tartózkodott senki, minden bejárata előtt sima a hó. Annál tisztábban és világosabban látszanak a szánkónyomok és a friss ösvény, a mély lábnyomok — vagyis a mieink már ott vannak. És már tisztítják is a havat falapátokkai a hőerőmű körül és utat csinálnak a teherautóknak.

De jó lenne, ha működne a hőerőmű emelőgépe. De motorja kiégett, és azóta, úgy látszik, nem javították meg. Vagyis, újra csak a saját hátadon kell cipelned mindent az első emeletre. A maltert. A salaktömböket.

A hőerőmű két hónapig nyugodott elhagyatottan, mint szürke csontváz a fehér hóban. És íme,. most eljöttek a száznégyesek. És mi tartja bennük a lelket? Madzaggal megszorított húsuk üres, a fagy kemény — minden ropog tőle, nincs tűz, nincs szikra és láng. És mégis, a szánégyesek megérkeztek és a hőerőműben újra megindul az élet.

A gépterem bejáratánál áll a malterosláda. Rohadt. Gop- csifc nem is hitte, hogy egy darabban él tudja hozni. Egy brigadéros a rend kedvéért káromkodott egyet-kettőt, de látta: senki sem az oka. Amon nan megérkezik Suhov és Kilgasz, maguk között viszik a kátránypapirost. Megörült a brigadéros és rögtön más beosztást csinált: Suhov eszká- báljon össze kéményt a kályhának, Kilgasz — javítsa meg a malterosládát, a két észt segítsen neki, Szenyka Kljvesin pedig — fogd a fejszét! — hasítson keskeny léceket, hogy kifeszítsék rájuk a kátránypapirost: csak félig olyan széles, mint az ablak. Hol talál lécet? Az előmunkás nem ad deszkát a fűtéshez. A brigadéros körülnézett, mindannyian körülnéztek, csak egy kiút van-: leszedni néhány deszkát az első emeletre vezető lépcső korlátjáról. Ha felmész, ne bámészkodj, akkor majd nem esel le! Mi mást is lehetne tenni?

Azt kérdezhetné valaki, minek görnyedjen a munka alatt tíz esztendeig a rab. Nem dolgozom — és kész! Henyélj egész nap, az éjszaka a miénk.

Az ám, csakhogy ez nem megy. Azért találták ki a tiri- gádot. Mégpedig nem olyan brigádot, mint kinn, szabadon, ahol Iván Ivanovics külön kapja a fizetését és Petár Pet- rovics is külön kap fizetést. A táborban a brigád olyan fondorlatos, hogy nem a hatóság űzi, hajtja a rabokat, hanem a rabok űzik, hajtják egymást. Itt úgy van: vagy mindenki kap pótadagot, vagy dögöljetek meg mindannyian. Te dög, nem dolgozol, és emiatt ért éhezzek? Ez bizony nem megy, rajta, láss munkához!

(Folytatjuk.)