Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-24 / 19. szám

2 NEPCJSÄG 1963. január 24., csütörtök A francia—nyugatnémet együttműködés párizsi visszhangja PÁRIZS: A francia—nyugat­német együttműködési egyez­mény tartalma már nagyrészt ismeretes volt, amikor kedden este a Quai d’Orsayra hívott újságíróknak átadták a végle­ges szöveget A közös nyilat­kozatban és a szerződés pont­jaiban részletezett együttmű­ködés széles területe, a szövet­ségi viszony szorossága mégis meglepetésként hatott. Fran­ciaország még sohasem vál­lalt más országgal szemben olyan megkötöttséget, mint De Gaulle és Adenauer paktumá­ban, amely valóságos állam­szövetségi kapcsolatot teremt a két szomszédos ország között. Az egyezmény jellegét a ka­tonai és politikai rendelkezé­sek határozzák meg. A francia hadsereg és a Bundeswehr kö­zös stratégiájának, taktikájá­nak kidolgozásától, a vezérka­ri tisztek kölcsönös kiképzésén át, a fegyverek közös kutatá­sáig és gyártásáig, számos ren­delkezés biztosítja a francia hadsereg és a volt hitlerista tábornokok által vezetett Bun­deswehr szerves együttműkö­dését Figyelőmre méltó, hogy a megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a közös fegyverkezést a hagyo­mányos fegyverekre korlátoz­ná, holott az 1954. évi párizsi egyezmény is megtiltja a szö­vetségi köztársaság atomfegy­verkezését. A külpolitikában Franciaor­szág lemondott arról,' hogy partnere megkérdezése nélkül állást foglaljon bármilyen fon­tosabb nemzetközi kérdésben. Még a francia és a nyugatné­met külképviseletek is össze­hangolják tevékenységüket va­lamennyi országban. Párizs és Bonn az egyezmény szerint együtt határozza meg politiká­ját a Kelet és Nyugat viszo­nyában, a NATO-ban, sőt, még az ENSZ-ben is, amelynek az NSZK tudvalévőén nem is tag­ja. Mindennek intézményes for­mát ad a kormányfők, minisz­terek, vezérkari főnökök rend­szeres tanácskozása, a külön­böző közös bizottságok műkö­dése. Nyilvánvaló, hogy De Gaul­le és Adenauer a Párizs— Bonn-tengely megszilárdításá­val utódaik kezét is meg akar­ták kötni, hogy tartósítsák Franciaország és Nyugat-Né- metország hidegháborús és szovjetellenes politikáját. Az egyezmény egyébként a párizsi nyugati diplomaták kö­rében is nyugtalanságot váltott Id. Von Hase bonni tájékozta­tásügyi miniszter és a francia külügyminisztérium szóvivője, sajtókonfereficián igyekezett eloszlatni a külföldi újságírók aggodalmait. Azt hangoztat­ták, hogy az egyezmény nyitva áll valamennyi nyugat-európai ország számára, mert „az eu­rópai politikai közösséget” hi­vatott megalapozni. A Közös Piac válságát, Ang­lia csatlakozása kérdését — mint várható volt — nem ol­dotta meg Adenauer és De Gaulle tanácskozása. A kancel­lár kísérletet tett a végleges szakítás megakadályozására, javaslatára azonban, hogy az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottsága készítse el az Angliával eddig folytatott tárgyalások mérlegét, s ezzel egy-két hónappal elodázzák a végleges döntést, De Gaulle még nem adott választ. &xov >ei—kubai megállapodás MOSZKVA (TASZSZ): Moszkvában befejeződtek a tárgyalások arról, hogy a szov­jet hajók milyen részt vállal­janak a Kubai Köztársaság ré­szére történő tengeri áruszállí­tásokból 1963-ban. A megbeszéléseken; amelyek baráti légkörben és a kölcsö­nös egyetértés szellemében folytak le, megállapodás jött létre. (MTI) Bonnban lelkesen üdvözlik a De Gaulle és Adenauer által kötött szerződést, de az örömbe üröm is vegyül BONN (MTI): . A nyugatné­met kormánysajtó nagy lelken- dezéssel ünnepli De Gaulle és Adenauer által aláírt francia- nyugatnémet együttműködési szerződést. Számos polgári lap rámutat azonban arra, hogy a bonni vezetők körében az örömbe üröm is vegyül, mert a Bonn—Párizs-tengely megpe- csételésére komor árnyékot vet az az ellenséges gyanakvássá növekedett bizalmatlanság, amellyel az atlanti tábor többi országa tekint a Bonn—Párizs- tengely felé. Azokban a bonni körökben, amelyek továbbra is az Amerikával való szoros vi­szonyt tekintik a nyugatnémet külpolitika tengelyének, meg­döbbenést keltett az a rendkí­vül éles hangú cikk, amelyben James Restem, a New York Ti- mes-nak a Fehér Házhoz közel­álló publicistája figyelmeztette Adenauert: elöbb-utóbb válasz­tania kell majd De Gaulle és Washington között. „Bonnban tovább növekszik az aggoda­lom" — írja ezzel kapcsolatban a Welt. A Frankfurter Rundschau vezércikkében hevesen támad­ja De Gaullet és ezeket írja: „A francia tábornok-elnök po­litikai preventív háborút indí­tott Amerika ellen, Kennedy- nek az atlanti közösség létre­hozására irányuló nagy terve j ellen. Charles De Gaulle-nak az a véleménye, hogy a Fehér Ház ura manővereivel továbbra is az amerikai atom-furkósbot uralma alatt akarja tartani Európát és meg akarja hiúsíta­ni Franciaországnak az európai kontinens vezetésére irányuló tervét. A nassaui egyezmény­nyel Nagy-Britannia árulást követett el Charles De Gaulle Európája ellen és ezért az lesz a bűnhődése, hogy a franciák immár nem tartják az angolo­kat faj tiszta európainak, és eb­ben a háborúskodásban Fran­ciaország igazi partnere Nyu- gat-Németország.” (MTI) Munkáspárti képviselő a nyugatnémet haderő áliandó növekedéséről LONDON: William Noble Warbey angol munkáspárti képviselő a Daily Workerben közölt interjúban kifejti, hogy a legszélesebb körben súlyos aggodalmat kelt a nyugatné­met haderő állandó növekedé­se, amely már messze megha­ladta a nemzetközi egyezmé­nyekben előírt korlátozásokat. Az Egyesült Államok és Fran­ciaország különböző okokból elfogadja, sőt bátorítja a né­met militarizmus feléledését. A nyugatnémet haderő, amelynek létszámát az 1954. évi párizsi szerződés kétszáz­ezer főre korlátozta, 1963—64- ben el fogja érni a 475 ezret és amerikai nyomásra — amely a hagyományos haderők növelé­sét sürgeti — rövidesen 750 ezerre fog emelkedni. De Gaul­le és Adenauer titkos egyez­ményt kötött, amely biztosítja a francia—német együttműkö­dést az atomfegyverek és hor­dozófegyverek kifejlesztésé­ben és gyártásában. A munkát francia területen fogják, vé­gezni, hogy ezzel kijátsszáig annak a brüsszeli szerződésnek a tartalmát, amely szerint az NSZK-nak saját területén nem szabad atomfegyvereket gyár­tania. A német együttműködés áraként De Gaulle a közös erővel gyártott atomfegyverek bizonyos hányadát át fogja ad­ni a nyugatnémeteknek. (MTI) v m Ünnepség Nyugat-Berlinben a Német Birodalom alapításának tiszteletére BERLIN (MTI): A Német Diákok Szövetségei nevű sovi­niszta szervezet Nyugat-Ber­linben, a Német Birodalom alapításának emlékezetére ün­nepséget rendezett. Ezen Fer­dinand Friedensburg profesz- szor volt az ünnepi szónok. A szélsőségesen nacionalistá egyetemi hallgatók fülsiketítő dob«lással és lábdobogással mutatták ki elismerésüket, amikor a szónok kijelentette: — Ismét meg kell valósíta­nunk azt, ami a német császári birodalomban jó, szép és fel­emelő volt. Most is arra van szükségünk, hogy egy olyan igazi tekintély uralkodjék, akinek szava parancs az alatt­valók számára és az számítson igazán becsületes és köteles­ségteljesítő embernek, aki fel­tétel nélkül elismeri ezt a te­kintélyt. A professzor azonban még ezzel sem érte be. Ezután ugyanis azt fejtegette, hogy az általa vázolt német birodalmi gondolat már magában foglal­ja a Nyugat egységének esz­méjét is. — A német haza Igazi kö­zösségének megteremtése csak elősegítené az európai közös­ség megvalósítását E kettő tulajdonképpen közös tőről fa­jiad — mondotta. A professzor azzal fejezte be eszmefuttatását, hogy az euró­pai közösségnek csak javára válnék, ha abban a németek játszanék a vezető szerepet, de — tette hozzá csillapítólag — a Nyugat egységét akkor is meg kell teremteni, ha abban egyelőre nem a németeké len­ne a vezetés. (MTI) Amerikai könyvkiállítás Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ): Foy D. Kohler, az Egyesült Államok moszkvai .nagykövete szerdán a moszkvai Politech­nikai Múzeumban megnyitotta azt a műszaki könyvkiállítást, amely a szovjet—amerikai kulturális csereegyezménynek megfelelően került megrende­zésre. Körülbelül hétezer könyvet és folyóiratot mutat­nak be. (MTI) Az Egyesült Államok katonai célokra is fel akarja használni a világűrt NEW YORK (TASZSZ): Je- hanem katonai célokból is vá­rómé Wiesner, Kennedy elnök géz majd űrrepüléseket. Hozzá- ■udományos kérdésekkel fog- fűzte hogy ^ egyesült Álla- -alkozó külön munkatársa, «.z4zad véeén lesz Washingtonban kijelentette, mok csak f szafad végen lesz hogy az Egyesült Államok abban a helyzetben, hogy em­nemcsak a tudomány kedvéért, bért küldjön a Marsra. (MTI) Lakosság és közülelek FIGYELEM ! Mindennemű gépkocsi — személy, teher — kisebb javí­tásait és szerviz, valamint motorkerékpárok átfutó és teljes generáljavítását gar neia mellett végiéi a Füzesabony és Környéke Vegyes Ktsz, Füzesabony,. Hunyadi utca 56. szám. — Telefon: 106. szmm mi •• Az urak a hegyen úgy élnek, mint kihalt állatfajok eleven példányai egy rezervátumban. Ha egy völgylakó ide téved, azonnal érzi, hogy ö nem ide­való. A nyelvnek is csak a szavait érti, a szokásokból pe­dig kukkot se. Az atmoszféra olyan, mintha idegen ország­ban járna, ahol senki se igyek­szik elfeledtetni vele, hogy idegen, ellenben finoman érté­sére adják, pillanatonként. Panoptikumi sarokhoz is hasonlatos a hegy, ahol egy el­tűnt kor hű másolatát állítot­ták fel — emlékeztetőnek. A cseléd is megvan. A volt cseléd. Csak lenn él a völgy­ben és nincs kedve hozzá, hogy ma is cselédnek nézzék. Néha leüzennek neki: — Dani, jöjjön fel. Dani néha fellázad az ilyen üzengetések ellen, s vissza­üzen : — Nem érek rá. De ez csak az első indulat, a háborgó öntudat hirtelen fej­fölvetése. A második hang már a lecsitult emberé, a számoló emberé, ki szégyellt az előbb megütött nyers hangot, és iga­zítani szeretne rajta. — Majd felmegyek, most fontos dolgom van — javít sze­líden. A tűz akkor ütött ki a he­gyen, amikor Dani a lakását meszelte. A bútorok, miket maga faragott — korántsem szegénységből, inkább kedvte­lésből — kinn voltak nyájban a ház előtt. Odabent éppen megálltak a meszelővei, Dani és a sógor, kávét ittak, és bé­késen, gondtalanul elüldögél­tek kicsit. Az élet nyugodt biz­tonsága, és természetes, zökke­nőmentes ritmusa ott lebegett a forró csészék felett Akkor berohant egy ove- rallos tag, hogy ég a tető, a hegytető. Már a fák égnek. És olyan gyorsan terjed a tűz, hogy nem lehet eléje állni. És Magyar és román államférfiak táviralráltása a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évforduló a alkalmából GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ elvtársnak, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Román Népköztársaság Államtanácsa elnökének, ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Bukarest Kedves Elvtársak! A magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri román népnek. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésünk kifejezője a magyar és a román nép új típusú kapcsolatainak és a két nép testvéri barátságának. A szocia­lizmus építésének útján új korszak kezdődött népeink kap­csolatai történetében, a proletárinternacionalizmus alapján álló testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás kor­szaka. Ez az együttműködés a szocializmus alapjain szakadat­lanul bővül, erősödik és nagyban hozzájárul a két nép építő- munkájának sikeréhez, a szocialista tábor egységének erősí­téséhez. Szívből kívánjuk, hogy a magyar és a román nép közötti barátság és testvéri együttműködés új sikerek, új, nagyszerű eredmények felé vezessen népeink boldogulására, a szocializ­mus ügye és a világbéke javára. DOBI ISTVÁN, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Népköztársaság az MSZMP KB első titkára, Elnöki Tanácsának elnöke, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. ★ Dobi István és Kádár János a következő szövegű távira­tot kapta: Kedves Elvtársak! A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződése aláírásának 15. évfordulója allcalmából a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, a Román Népköz- társaság Államtanácsa és Minisztertanácsa, a román nép és a magunk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Minisztertanácsnak, valamint a testvéri magyar népnek. Meggyőződésünk, hogy az a szoros barátság és eredmé­nyes együttműködés, amely ennek a szerződésnek az alapján létrejött a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársa­ság között, tovább fejlődik a román és a magyar nép javára, előmozdítja a szocialista országok együttműködését és a világ­béke megszilárdítását. GHEORGHE ION GHEORGHE MAURER, GHEORGHIU-DEJ, a Román Népköztársaság a Román Munlcáspárt Köz- Minisztertanácsának elnöke, ponti Bizottságának első titkára, ★ Az évforduló alkalmából Péter János, a Magyar Népköz­társaság külügyminisztere és Corneliu Manescu, a Román Népköztársaság külügyminisztere, valamint Czinege Lajos honvédelmi miniszter és Leontin Salajan, a Román Népköz­társaság fegyveres erőinek minisztere ugyancsak üdvijzlő táv­iratot váltott. (MTI) Kádár János fogadta as Egyesült Arab Köztársaság nagykövetét Kádár János, a magyar Egyesült Arab Köztársaság forradalmi munkás-paraszt magyarországi rendkívüli és kormány elnöke, szerdán be- meghatalmazott nagykövetét mutatkozó látogatáson fogadta és szívélyesen elbeszélgetett Mohammed Ibrahimot, az vele. (MTI) lehet, hogy mindjárt itt lesz. De az is lehet, hogy nem erre jön, de akkor az erdő kapja. Oda lesz az erdő. A parlag olyan száraz, ropog, mint az istennyila. Dani és a sógor felálltait fe­héren, s megcsalatkozva néz­tek a kávéra. Azért még meg­itták. De úgy, mintha bűnös dolgot' cselekednének. Ránéz­tek a meszelőre, mintha oda­szólnának neki: jövünk mind­járt, csak felugrunk a hegyre, aztán folytatjuk. — Hogy az istenbe történt? — A báró ... — Égette a gazt, mi? Meny­nyit duruzsoltam neki, hogy ilyenkor ne égessen, ilyen szá­razságban. Vagy legalább ár- kolná körül. — Beszélhet annak. — Vén agyalágyult. Most megcsinálta. Fizethet... így háborogtak, miközben fulladozva kapaszkodtak az akácos meredélyén, ásó, lapát a vállon. Felértek a dióligetbe, amely már a báró fészke. A haraszt között terítve a levert dió, ropog a talpuk alatt. A vén trotty sírós, bűn­tudatos, kétségbeesett ábráza­ta megjelenik. A füst is. Előtör a bokrok közül, előbb a szaga, aztán a fehér gomolyag. Karó van a vén báró kezé­ben, azzal szerencsétlenkedik, kotorja feleslegesen a hamut. — Meggyulladt, mentegető­zik. Mint aki tolná magától egy láthatatlan bűnösre a fe­lelősséget. Nagyon sápadt, na­gyon ijedt. A tűz már rég át­nyargalt a drótkerítésen, a szomszéd kertekbe, ropogva kú­szik az erdő felé. Dani dühös. Most végtelenül megveti a bá­rót, s azért is még jobban rá­ijeszt. — Fizethet, öregem. Egy rossz, semmiérő szilvafát fel­számítanak kétszázötven fo­rintra is. Dani, meg a sógor több szót nem vesztenek. Bevágják ma­gukat a bokrok közé, be a füstbe. — Csak oldalról! — kiált Dani a félelmetes ropogásba. Oldalról kell kapni a lángo­kat, sose szemközt. Az ezredes úr házába harap ez mindjárt, a nyugalmazott királyi ezredes úr házába. Az ezredesné ré­mülten bámulja a veszedel­met — Danikám, az isten szerel­mére, jöjjenek, Danikám! Dani a kétszáz négyszögölet, ami a házukhoz lenyúlik, nem tudta megvenni. Kérte, hogy varjanak, míg összegyűlik rá a pénz, a verítékkel szerzett pénz. Egy orvos hamarább fi­zetett. Az ezredesné a keríté­sen át azt mondta a báróné­nak: „Jobb is, legalább ezek nem terjeszkednek”. Dani ép­pen a villanybiztosítékot igazí­totta a báróéknál, s konyha nyitott ablakán át az ezredes­né szavai a fülébe jutottak. Most a balszárny elé vetet­te magát, szemközt a kórók szárán magasba szökő lángosz­loppal, mert mindjárt körül­fogja az első szilvafát, s ak­kor az isten se állítja meg, az ezredesék háza tövig ég. — Fizethet a ven szentség! — morog Dani. Dől a sós verí­ték,. nyakán, hátán, szemé

Next

/
Thumbnails
Contents