Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-15 / 293. szám
1962. decémber 15., szóíhbit NÉPÚJSÁG s igaz mese egy fiúról... Egy nagy üzem KISZ-tit- kárávál beszélgettem. Eleinte sablonos dolgokról, majd két kérdés között váratlanul másról kezdett beszélni: — A közelmúltban volt egy érdekés esetünk. Lehet, hogy kissé hihetetlenül, meseszerűen hangzik, de ha meghallgat, elmondom. Még nyár volt. Porös, száraz, fülledt levegőjű nyár. Az anya vékony, könnyű kartonruhában. kézen fogva fiát, félénken kopogtat be az üzem irodájának ajtaján. A harsány „tessék”-re először csak keskeny résre nyitja az ajtót, majd a megismételt felszólításra belép. Vékony karú, s lábú fia, szorosan mellette áll, amíg elmondja, hogy ipari tanulónak szeretné szerződtetni. A hivatalnok kissé hitetlen- kedve néz végig a vékony- dongájú legényen: „Ez akar éppen vasas lenni?” A gyerek, megérezve a hallgatásban rejlő kétkedést, megszólal: — Már hatodikos koromban megtanultam keresztülfúrni a vasat, tavaly, amikor a szóm-' szédék elvesztették a lakáskulcsukat, én reszeltem nekik újat, a lemezhajtáshoz is értek... — mondja csillogó szemmel, egyre jobban belemelegedve a beszédbe. Az anya egy órával később már boldogan tette a táskájába a kitöltött szerződés másodpéldányát, és siettek meg- idnni a családnak, a rokonságnak az örömhírt: „Sanyit Eelvették ipari tanulónak!” Türelmetlenül, izgatottan, s lémi belső szorongással várta munkába állásának napját, a léhány héttel ezelőtt még álalános iskolás legényke. Most már nem játszott naphosszat dsebb testvéreivel, inkább a izobában bújta a könyvtárból cölcsönzött szakkönyveket, íosszasan elidőzött egy-egy lépnél, illusztrációnál, a szövetet is figyelmesen olvasta, de ibból nagyon keveset értett meg. S végül elérkezett a „nagy” íap. Félórával az autóbusz in- lulása előtt már türelmetlenül opogott a megállónál, s ami- ;or a kanyarokkal teletűzdelt iton a méltóságteljesen halaié autóbusz ablakában feltűnt t város, az ajtóhoz furakodott, ■lsöként akart leszállni a kosiról. Kicsit csalódott, nem ilyen- <ek képzelte el megérkezését, iemmi különöset nem érzett, imikor belépett a nagy szere- őcsarnokba. A munkások empósan tisztogatták gépüket, i magasban a sínpályán meg- ndult a daru, s ő több társá- 'al együtt a csarnok egyik tá- ’oli sarkába igyekezett, ahol gy idős szakmunkás várt rá- uk. A? első nap eseménytele- ül, a különböző műhelyrészek megismerésével telt el, de az- án gyorsan peregtek a hetek. Hol az iskolában vett részt lméleti oktatáson, hol pedig az üzembén dolgozott, tanult az idősebb szakmunkásoktól. Semmi baj nem volt vele, csendesen meghúzódott társai zajos csoportjában, a munkaidő letelte után pedig hazaindult falujába. A nyári napokat hűvösebb ősz váltotta fel, s ő bizony ugyanabban a vékony ruhában járt dolgozni, mint amit nyáron viselt. Az egyik fiatalnak tűnt fél először a vékony csonté, reggelente csak vékony zakóban bejáró, alacsony, szótlan, szerény fiú. Társaitól érdeklődött utána, de csak annyit tudott meg, hogy az egyik közeli faluból jár be. Eíte éppen gyűlést tartottak az üzem fiataljai, többek között az új tanulókról is beszéltek. Másnap többen keresték fel a nagy szerelőcsarnokban dolgozó szótlan fiatalembert, de életéről, családjáról csak nagyon keveset tudtak meg. A fiú társai elmondották, hogy az új tanuló szülei állandóan betegeskednek, heten vannak testvérek, s most várja a család a nyolcadik gyerek születését. „Segítenünk kell!” — határozták el a fiatalok. Először az iparitanuló-iskolát keresték fel, beszéltek az igazgatóval, a tanárokkal. Néhány napon belül új, meleg ruhát, pulóvert, inget és cipőt vásároltak, s a délelőtti műszak befejezése után behívták az irodába az éppen már hazafelé készülődő fiút. Először meglepetésében szólni sem tudott, majd két árulkodó könnycsepp jelent meg a szemében, s halkan mormolta: — „fagyon köszönöm, fiúk!” Zavarában az új ing celofánpapírját morzsolgatta, s mintha nagyon távolról beszélnének hozzá, a fiatalok szavai csak tompán jutottak agyába. — Segíteni akarunk rájtad, mert hozzánk tartozói. De ézt a segítséget nem adjuk ingyen. Egyet kérünk tőled: tanulj jól, és dolgozz becsülettel... — s még másról is beszéltek, de arra már ném érfilékszik, szinte maga sem tudja, hogy miképpen került haza. Az utóbbi időben szótlansága, zárkózottsága is feloldódott, s a munkaidő letelte után együtt szórakozik a fiatalokkal. Esté, hazatérve az üzemből, sokáig mesél szüléinek, testvéreinek osztály- és munkatársairól, s nemrég öröfnmel újságolta: „A jövő hónapban megkapom piros fedelű KISZ- tagkönyvemet...” Távol áll tőlem a formabontás szándéka, csupán azért közlöm majd csak most, az írás végén a történet színhelyét, és a szereplők neveit, hogy igazat adjanak a történet elején szereplő KISZ-titkárnak, s egyben meg is cáfoljam. Igaza van, valóban meseszerűen hangzik az elmondott történet, de nem hihetetlenül. Mint ahogy az üzem KISZ-fiataljai is elmondották: „Nem csináltunk semmi különöset, csak eleget tettünk kötelességünknek.” A gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál történt az eset, a történet Kácsor Sándorról, árokszállási elsőéves ipari tanulóról szól. Még három hónapja sincs, hogy a gyöngyösi üzemben dolgozik, s az eltelt három hónap döntő változást hozott életében. A csendes, zárkózott, eleinte társaitól húzódó szerény fiúból vidám, jól dolgozó, s továbbra is szerény fiatal lett. Egy még nagyobb családnak lett a tagja, amely testvérként és szeretettel fogadta be öt... Tóth István Tizenkét földmCvesszövetkezet egyesült A SZÖVOSZ igazgatóságának határozata értelmében megyénkben a kisebb földművesszövetkezeteket összevonják. Vezetőség! üléseken vitatják meg a földművesszövetkezetek vezetői az összevonásokat, majd küldöttgyűlésekén beszélik meg a földművesszövetkezeti tagokkal az összevonások végrehajtását. Megyénkben eddig tizenkét községben mondották ki a földművesszövetkezetek egyesítését. Egyésültek: a balatoni, a besényőtelki, a mezőtárkányi, a nagyúti, az aldebrői, a mé- zőszemerei, az egerfarmosi, a tamazsadányi, a nagyfügédi, a detki, az adácsi és az atkári földművesszövétkezeték. December végéig valamennyi előirányzott községben befejezik az egyesítéseket, és az új évben már a nagykörzetű földművesszövetkezetek kezdik meg a munkát. Sz. L. Azt mondja a féleségem nékém: — Hózz fel szénét a pincéből! Azt mondóm én a feleségemnek: — Egy kanna szénét igazán te is fel tudnál hózni, ha akarnál. Azt mondja a féleségem nekem: — Szégyellő, magad, gyönge nő létemre képes volnál engem cipeltetni. Ezt igazán nem vártam volna tőled — néz rám lesújtóan, hogy I elönt a szégyen, — valóban, egy kanna szén azért nem kőny- nyű, s a nő, azért csak nő és gyenge, mint ugyebár a vi- rágszál. Gyerünk a pincébe! A pincekulcs nejem táska-szatyra alatt van. Kapom a szatyrot és esek ösz- sze ... — Mi az, már egy vacak táska is utódban van — mondja a feleségem és kapja a táskát, mint valami pelyhet. fi elbírja, mert ő csak egy gyenge nő! (—6) „A fáraók átka", avagy a „múmia-betegség" Egyiptomi kutatók tudományos magyarázatot találtak arra, hogy valójában mi a „fáraók átka”, amelynek az egyiptomi királysírok feltárásánál már több régész esett áldozatul. Dr. Mohamed Szajed Abdel, munkaegészségügyi professzor és dr. Ezzedin Taha, a mikroorganizmusok vegyészdoktora, a kairói Országos Kutatóközpont munkatársai úgy vélik, hogy felfedezték azt a vírust, amely sok évezred múltán máig is virulens és a titokzatos betegség kórokozója. Az ásatásokon részt vett és megbetegedett régészek, múzeumi tisztviselők és munkások kezelésénél allergiás tüneteket figyeltek meg, a torok és a belső légzőutak erős gyulladásával. A betegséget első ízben azoknál észlelték, akik egy i. u. IV. századi kopt múmia sírjának feltárási munkálataiban vettek részt. Ezért nevezték el „múmia-betegségnek”. A múmián, valamint a sírjában talált tár1 Y IS LEHET A történet kiindulási pontja ugyan a budapesti Engels tér, de á végállomás Gyöngyös. Szereplői is túlnyomórészt gyöngyösiek — az autóbusz utasai. A zord, csípős széllel bélelt téli estén kissé elkomorodva néztek az utazás elé a fázós emberek, s többen a csúszós út miatt is aggodalmaskodtak. A hangulat komor volt. — Jó estét kívánok! Köszöntöm a kedves utasokat, mindenkinek kellemes utazást kívánok. A kocsi Hatvanon keresztül Gyöngyösre megy. Mindenki jó kocsira szállt? így lépett fel a kocsiba a kalauz. Es az utasok hangulata azonnal megváltozott. Mindenki egyszerre otthonosnak, barátságosnak látta a nagy autóbuszt, s már a síkos út sem tűnt olyan ijesztőnek. Ismeretlen emberek fordultak egymáshoz mosolyogva, mintha régi barátok lennének. Az egyik idősebb hölgy köhögött. Harming év körüli férfi sietett tanácsot adni: a herba-tea kitűnő a köhögés ellen. Az általa nagyra becsült gyógyszer jótékony hatásáról áradozott hosszasan. Nem tudta, hogy a hölgy maga is — orvos, aki figyelmesen hallgatta a jő tanácsokat. Hogy a hosszú út alatt nem „csak” utasok ültek egymás mellett, Kiss Bertalan kalauz figyelmességének volt a következménye. Nem lehetne ezt az egyedi példát általánosítani? Mi kell hozzá? Emberség. Es a „kedves” utasok is kedvesebbek lennének — a kalauzhoz is. (g. mól—) Nehezen értem el a 'indennel Kísérletez- ink Tsz főagronómu- it, de végül is sikerült \egtalálnom. — A mi téeszünk — szdle nyilatkozatát a iagronómus — meg- \akulása óta, tehát pj évtizede komoly kereket ért el a hü- üyesek kutatásában, n tudja, mi a hüve- ies? — nézett rám kis- > gyanakodva. — Hüvelyes például bab — vágom ki buszén, Felkészültségem Mán a főagronómus .égedetten bólint. — Helyes! Látott már fán termő babot? — Még nem — szé- yenkeztem úgy tu- om, ez olyan bokroddá vetemény. — A közvélemény lerint igen — kacag issé lenéző éllel a fö- gronómus —, sok fára- ozással már sikerült inemesíteni a babfát i. Ez a mi érdemünk, őt egy évtizedes mun- ánk gyümölcse. Oda ézzen! Kimutatott a kertbe, hol néhány csenevész icska búslakodott. TercA pajzuhila áenipíkáhiui mást egyiken se látok, s ezért megkockáztatom a kérdést: — Bab mikor lesz rajta? — Már ön is? — szomorodott el a főagronómus. — Ilyent kérdezni! A kutatómunkát nem lehet, kérem, sürgetni. Ahhoz legalább még egy évtizedre van szükség, hogy e fa babot hozzon. De milyen bab lesz ez?! Izgatottságában kirohant a kertbe, az egyik fa alá. — Látja ezt az ágat? — húzott le egyet a koronából. — Ezen egykor majd hüvely terem. — És a bab? — kérdezem, arra gondolva, hogy ez sem mellékes. Az meg a másik ágon terem. Érti már, ember! Kolosszális! Külön terem a hüvely, és külön a babszem. Tehát nincs többé babfejtés. És ez ráadásul szálka nélküli bab lesz, mert a szálka egyenesen a hüvelyben marad. Meghatott an állok a pa- szulyfa alatt. Íme: Az emberi lángelme felperzsel minden útján álló akadályt. Tegnap még megelégedtünk a paszuly kar óval, ma már paszulyfánk van, holnap hüvely nélküli babot és bab nélküli hüvelyt állít elő a mezőgazdasági kutatás. Így lángolok, mire a főagronómus hűvös mosollyal leint: — No, no, fiatalember! Nem olyan egyszerű a dolog. Feltevésünk szerint ezzel a módszerrel csupán fehér babot állíthatunk elő, de mi lesz a tarka babbal? Elhülten hallgatok. Kísérőm erre megnyugtatott, hogy az elmélet itt sem hagyta cserben a bátor vállalkozókat. Kétféle bab-tarkítási nézet vív egymással ádáz csatát. Van már. aki azt vallja, hogy permetezőgépekkel festeni kell a fán levő babot. A másik elmélet hívei pedig levél nélküli babfát akarnak kinemesíteni. Eszerint a nap már az érlelés időszakában elvégzi a tar- kitást. A napenergia felhasználásának hívei is két rétegre szakadtak. Az egyik kutatóréteg már a szakadatlan napsütés hatását Olaszországban szeretné tanulmányozni, ellenlábasaik a beboru- lás, a felhőzés problémáját az északi államokban óhajtják vizsgálni. De mit ér az elmélet gyakorlat nélkül — gondolom magamban, s az iránt kezdek puhatolózni, hogy e roppant agrártudományi eredmény iránt érdeklődtek-e már, mondjuk, más termelőszövetkezetből? — Hogyne — nyugtat meg a főagronómus. — Néhány szövetkezeti elnök már mealátoqatott bennünket, fik elsősorban kételkednek abban, hogy teremhet-e valamikor ezen a fán bab. Másodsorban költségesnek tartják a betakarítást, mondván, hogy ezután fára kell mászni babszedéskor. Harmadsorban kérdéses, hogy nő vagy férfi másszon-e a fára, mert az meg erkölcsi tekintetben nem mindegy. De hát kérem! — csuk lik el a főagronómus hangja. — A cseresznyéért fel lehet mászni, a babért nem? Ilyen apróságokon bukik el egy évtizedes kísérleti munka? Ennek a kísérletnek senki sem ismeri fel a tudományos és nemzetgazdasági horderejét. Még a felsőbb hatóságaink is azt mondják, kevés a bab és drága, nem kell fásítani. Nemesítsük csak vissza a cserje állapotába. Később izomorú legyintéssel tette hozzá — A közöny tengerében állunk a vállalkozásunkkal. kérem, pe dig itt babra megy a játék! Griff Sándor gyakon a kutatók végül felfedezték azt a vírust, amely legalább 1500 évvel a múmia eltemetése után még mindig aktív és feltehetően a titokzatos betegség okozója. 12X Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést teszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pályázóinknak kell kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy X? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad. tehát akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyvjutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát. részt vesznek pályázatunkon. Akik nyolc héten keresztül azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: I. ttij: 1« napos tengerparti üdülés Bulgáriában,- Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). ff. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába, Lengyelországba, vagy a Német Demokratikus Köztársaságba (választás szerint). Itt. díj: Világvevő rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: i db fényképezőgép, 1 db kerékpár, 1 db vülanyborotva. 60-TÖL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vlgaszdij: 100 értékes tárgynyeremény. ,o«»N?1Í.vá!los..raiísoü'?1. ^ybe kötött nyereménysorsolás Egerben, 1963. február 25-én. hétfőn. A 12 15éííLés "»»«fejtése az újságból kivágott szelvényeken be- ** elsö 4 6ze'véciy beküldési határideje 1902. december 28. a borítékra kérjük ráírni: ne) t vény pályázat. Egy személy több szelvénnyel Is pályázhat. I. hét 1. szelvény TOTÓPÁLYÁZATA A válasz, az 1, 2, vagy az X, az üres kockába írandó Milyen hoss2ú a Szuezi- csatorna? 1 1SS km 2 1«s km X km /Mikor szálltak partra Normandlában a 11. világháborúban az amerikai, angol és kanadai csapatok? X 1943. augusztus 20. 2 1944. június 6. X 2945. január 13. Hol volt az első teljes téli olimpia? 1 Chamonix 2 Cortina d’Ampezzo X Gar miseh-p artenkirchen A pályázó neve: .................. Po ntos címe: ...................... Ké rjük olvashatóan kitölteni, í
