Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-15 / 293. szám
( 1962. december 15.. szombat NÉPÚJSÁG Egy levél nyomán Zagyvaszántón Lévélet hoz a posta, Zagyva- szántóról: „Komoly bajok vannak az Aranykalász Termelő- szövetkezetben — írja a levélíró. — A tehenészetben panaszkodnak az emberek, a vezetőség több intézkedésével elégedetlenek. A Fekete Péter tehenész gondozására bízott állatok ezelőtt másfél hónappal nyolcvan liter tejet adtak, most pedig alig adnak negyvenöt litert. Az a tehén, amelyik néhány héttel ezelőtt még húsz liter tejet adott, most nem ad többet nyolc—kilenc liternél. Nagy József tehenész is panaszkodik, hogy tíz tehene alig ad húsz liter tejet, noha nem is olyan régen hatvan liternél is többet fejt tőlük. A vezetőség nem ad elegendő és megfelelő minőségű takarmányt. A megyétől és a járástól rég nem jártak kint Zagyvaszántón, így a tehenészeknek nincs ki előtt kiönteniük szívüket.” Eddig a levél, s most nézzük a tényeket. A levélben leírtak valóban komoly vádakkal illetik a zagyvaszántói közös gazdaság vezetőit. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk ezeket a vádakat, és a való tényeket is megismerjük, akkor kiderül, hogy mind a „vád”, mind a „jó szándékú bírálat’’ nem egyéb alaptalan rágalmazásnál. Minden körülírás nélkül megmondhatjuk, hogy a levél állításai teljesen hamisak, egyetlen vád sem érinti a tényleges igazságot, mégis a faluban elterjedt az'a hír, hogy a tehenészek és a vezetőség tagjai állandóan marják egymást. Hogy ezek a különböző kósza hírek szárnyra kaptak a faluban, az nem véletlen, a vezetőség egyik intézkedése szolgált erre némileg alapul. Egy olyan vezetőségi intézkedés, amelyet félre lehet magyarázni, s néhányan valóban félre is magyarázták, s így próbáltak „pontos” értesüléseik terjesztésével bontani a tsz egységét, ellentéteket szítani. Néhány hete történt a termelőszövetkezet tehenészetében, hogy az állatorvosi vizsgálat több tehenet gümőkórra pozitívnak mutatott ki. Mivel érvényben van egy olyan rendelet, hogy a gümőkór mentes állatok tejénél literenként harminc filléres felárat kap a szállító, ezért a termelőszövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy beteg teheneit külön istállóban helyezi el. Az elkülönített állatok között több nagy tej hozamú tehén is volt, s természetes, hogy az állatgondozók nem örültek legjobb teheneik elvesztésének. Ez az eset adott alapot és tápot a különböző szállingózó mendemondáknak. A valóság S most halljuk az állítólagos panaszkodókat, akiktől a falu lakói „pontos” információjukat szerezték: Fekete Pétertől, akinek állítólag tehenei most a másfél hónappal ezelőtti tej- mennyiségnek csak felét adják, hallottuk: „Amikor elvitték a gümőkóros teheneket, valóban volt némi csökkenés a tejtermelésben, de ez jelentéktelen, s azóta már ismét naponta száznegyven—százötven liter tejet fejek.” Fekete Ferenc helyett maguk a fejkönyvbe beírt számok beszélnek: szeptemberben átlagosan száz liter tejet fejt, októberben százkét litert, novemberben pedig majdnem elérte a száztíz litert. Hol itt a tejtermelés csökkenése? — kérdezhetjük jogosan a vádaskodóktól. Tehát az egyik kósza hír már megdőlt. De nézzük tovább a „tényeket”. Elég, ha csak egy pillantást vetünk a takarmányozási táblázatra, hogy meggyőződjünk arról, nemcsak eleget, hanem bőségesen kapnak takarmányt az állatok. Az alaptakarmányt a vezetőség tíz liter tejre állította össze, holott a tehenek átlagos tejtermelése csak kilenc liter. A gazdaságnak elegendő takarmánykészlete van. Bebizonyosodott annak az állításnak az ellenkezője is, hogy a járás vezetői mostoha- gyermekként kezelik Zagyva- szántót. A járási tanács mező- gazdasági osztályától csak az elmúlt hónapban hét esetben voltak a községben. Tehát nyugodtan „kiönthették volna a panaszkodók szívükből a kiönteni valót”. Nincsenek ellentétek Mit mondhatunk még? A vádak súlyosak, csak éppen egy hiányosságuk van, hogy valamennyi valótlan, beszélgetéseink során a termelőszövetkezet vezetőivel és a tehenészet dolgozóival éppen az ellenkezőjük igazolódott be. Tehát nincsenek Zagyvaszántón a vezetőség és a tehenészet dolgozói között ellentétek, csupán olyan emberek akadnak még, akik koholt vádak alapján támadják a termelőszövetkezetet, s állításaikat széles körben terjesztik. A kisebb, rövid idő alatt megoldott problémákat eltúlozzák, megmásítják. Nincs ezekre szükség, nincs szükség az egérből elefántot csinálókra, de mivel még elszórtan megtalálhatók az ilyen emberek, szembe kell szállni állításaikkal. A zagyvaszántói termelőszövetkezet vezetősége és a tehenészet dolgozói szép példáját mutatták ennek a „szembe szállásnak”, eredményeikkel cáfolták meg a hamisan vádaskodókat, példát mutatva a termelőszövetkezet többi dolgozójának is. (t. i.) ... hogy Rusk amerikai külügyminiszter Párizsban tartott sajtóértekezletén többek között kijelentette, hogy az amerikai kormányférfiak „készek fontolóra venni egy olyan multilaterális nukleáris erő létrehozását, amely nem függne olyan kizárólagosan az Egyesült Államoktól”. Csekélyke latin tudásom birtokában nem tudtam a multilaterális szónak igazi értelmét megfejteni, ezért az idegen szavak szótárát hívtam segítségül. Abban benne is volt ez a szó, mint a nemzetközi kereskedelemben használatos fogalom és kifejezés, és magyarra fordítva sokoldalú, több félre kiterjedő kereskedelmi szerződést jelent. Jó volna, ha az amerikai külügyminiszter — és minden felelős államférfi — a jövőben ezt a szót kizárólag csak ilyen értelemben használná. Szabó Mihály A néphadsereg művészegyüttese Gyöngyösön December 17-én, hétfőn este hét órakor lép fel Gyöngyösön a néphadsereg helyőrségi klubjában a Magyar Néphadsereg Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese, hogy ajándékműsort adjon a város kultúrmunkásainak. • Ez a műsor egyben a Városi Művelődési Ház által szervezett hathónapos művelődési tanfolyam megnyitója is lesz. Decemberi április Fura időjárás. Hol fehérük minden a frissen esett hótól, hol meg lucskos az egész vidék. Az igaz, még csak december 22-én van hivatalosan tél, de ha így megy tovább, marad a decemberi április. Ez a kép is most készült, a naptár szerinti „lutvas" decemberben. (Foto: Kiss) Integráció Az utóbbi hónapokban, a lapok második oldalán, éj lőre még csak szerényen meghúzódva, a feszült nemzet helyzet szinte szabályosan ismétlődő kríziseiről szóló h után, gyakran olvasunk az európai integrációról (Az integráció hagyományos külpolitikai értelmezése: Az államok [egyes államok] közötti nagyobb politikai, gazdái,-/., esetleg katonai egységek kialakítása — közös célokért). Most európai integráción mindenki nyugit- európai integrációt ért. A nyugat-európai integrc . < (Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország Belgium, Hollandia, Luxemburg részvételével) az Egyesült Államok támogatásával, patronálásával indult meg, abból * célból, hogy Európa nyugati részén létrejöjjön egy olyan g* dasági és katonai potenciál, amely jelentékeny érőt képv set — a szocializmussal szemben. A „szellem kiszabadult a palackból”, és Sokkal több í tént Nyugat-Európában, mint Washingtonban megtervezi > ■■ Ugyanis ez a gazdasági potenciál — amely amerikai bábú kodással jött létre — már nem tartja, tiszteletben az UFA érdekeit sem. Túlzottan jól sikerült az integráció... Az integráció „természetéről”, jellegéről kétféle felfo•* értelmezés van „forgalomban”. Az egyik szerint: az integr Európa a „hazák Európája”, s ebben minden ország (h a önállóan, akár a többi „haza” ellenében is) érvényesíthe érdekeit. A másik értelmezés az integrációt csak akkor tar teljesnek, ha annak eredménye „hazák feletti” Eure — Tehát nem a nemzeti érdekek dominálnak, hanem az tegrált tőkéé. , Az Európai Gazdasági Közösség (a hatok: a Közös P. tagállamai közötti viták éppen e két egymással ellenkező . * fogás — pontosabban — az egymással ellenkező gazdai érdekek jegyében zajlanak le. Mert viták, nézeteltérések ió ven vannak, az egység, az integráció ellenére is. Helyiél dolog azonban — mint ezt sokan teszik — a vitákból az « tegrált Európa gyengeségére követkerietni. Az integrá t meggyorsította a hatok fejlődését, bizonyos tervszerűséi „táborfegyelmet” adott a jelenkori Nyugat-Európa kapital musának. (A Közös Piac néhány fontos cikkből jelenleg töb bet termel, mint az Egyesült Államok). Az integráció — t mészetesen új körülményeket teremtett a proletariátus o tályharcának is. A munkásosztály — az integrált tőkévél lálja szembe magát. A tőke — esetleg — az integrált írttal kásosztállyal. KI. Egy kis KRESZ A járművek Az új KRESZ így határozza meg a járművek fogalmát: „Jármüveknek tekintjük mindazokat a szállítóeszközöket, amelyeket a közúti forgalomban közlekedési célokra használnak. (Gépkocsi, szekér, stb.) Kivételt képeznek a betegtoló és gyermekkocsik, a talicskák, valamint hasonló, nem a közúti közlekedés céljára szolgáló eszközök. Következésképpen a jármű fogalmi körébe azok az eszközök sorolhatók, amelyeknél az alábbi ismérvek megvannak: a) szállítóeszköz, b) közlekedés céljait# szolgálja, c) közúti forgalomban használják.” , gye el, a bányában keresünk annyit, mit itt. És akkor azt mondták a kerecsendiek: „Ugye, maguk voltak itt agitálni? Most aztán elküldték magukat, hogy próbálják megenni, amit főztek.” — Aztán, a föld egyik végében szántottunk, a másikban meg megállt a tsz-gazda, leszúrta az ostort a szántásba, mérte a mélységet és utánunk kiáltotta: — Oszt úgy csinálja, hogy ebben mi jövőre dolgozni akarunk! — Ügy csináltuk! — No, de vége felé jár a küldetésünk. Egy kis jó időt várnánk, hogy a tavaszi kapások alá beszántsunk, aztán — irány a bánya! — De jó lesz szedelőzködni, mert ha már nem tudtunk kimenni a földekre, legalább pihenjünk — áll fel Misi Béla. A ltalános búcsúzkodás, felhajtjuk a pohár alján megmelegedett sört, és elindulunk hazafelé. Az ajtóban még egy pillanatra megkava- rodunk, mert Misi Béla hátraszól nekem: — Azt meg elfelejtettük, de maga ne felejtse ki, hogy a tsz-elnök, meg a brigádvezetőnk nagyon rendes ember. Mindenben segített bennünket! Kint arcunkba csapódik a hideg, s amíg a hóban kilábo- lunk az autóig, a bányásztraktorosokat már el is nyelte a decemberi aste. Cs. Ádám Éva A kivételként említett eszi . zök is járműveknek tekinte dők, ha azokat eredeti rend tetősüktől eltérően használj: így például közúti járműn tekinti a KRESZ azt a gy< mekkocsit, amelyet rendszm sen áruszállításra hasznúin a_ közúton. A járművek fogalmán bel gépjárműnek tekintendő as. olyan gépierővel hajtott járrr amely használata közben ke » utat vesz igénybe és nincs v zetékhez, vagy sínpályái» kötve. Ez alól kivétel — az új re delkezés szerint — minden köbcentiméternél kisebb he - gerűrtartalmú motorral félsz relt jármű, amely nem kép 40 kilométerlóra sebesség elérni, (pl. dongó). Az ilye járművek: segédmotoros ks rékpárok. A 400 kilogrammnál nem sí lyosabb, kormánnyal irányi ható járművek: motorkerél párok. Személygépkocsik azok, ami lyeknek legalább három ken kük van és áttételes kormán: nyal irányíthatók. Autóbuszok azok a szeméi; szállító gépkocsik, amelyeke a vezetőüléssel együtt kileni nél több személy részére va* ülőhely. Vegyes használatúak azok gépkocsik, amelyek építésük» fogva személy- és teherszáll tásra egyaránt alkalmasak. Vontatók a*zok a gépjármi vek, amelyeknek hasznosa terhelhető rakfelületük nine és a közutakon vontatási használják. » Traktorok az olyan mezőgazdaságban használatos < ilyen rendeltetésű, rakfelülf nélküli gépjárművek, amely« két esetenként közúti von tatái ra is használnak. Pótkocsik azok a járművei amelyeket rendeltetésükne megfelelő használat közbe: gépjármű vontat. Ide tartozna az elsőtengely nélküli félpó1 kocsik is.- KÉTMILLIÓ forintos vál ialást tettek a negyedik negyed évben az ÉM Heves megyei Ál lami Építőipari. Vállalat „Ki rály-brigádjának” tagjai. Há rom épület építését kezdtél meg az elmúlt hónapban, a. egyiken már el is végezték t külső munkálatokat. Az épüle tek a jövő évben, augusztus határidővel készülnek el. vítottuk a masinákat. Így három-négy nappal csökkentettük az állásidőt. Most is olyan traktoron dolgozunk, amit kiselejteztek. Megcsináltuk, és jó. — Nos, mit tapasztaltak? — Előfordult olyan eset, hogy a mi gépünk leállt, valamelyikünk bement alkatrészért és mi téblábolás közben találtunk egy gazdátlan traktort. Körbejártuk, igazítottunk rajta, s folytattuk azzal a szántást, míg a mienk kész lett. Négy-öt nap múlva jön a koma, s csak nagyot néz, hogy megy a gépe, pedig ő úgy hagyta ott, hogy az rossz. — Mert az a szokás — tapasztaltuk —, hogy ilyenkor a traktoros leáll, bejelenti a- hi- básodást, aztán hazamegy, segít az asszonynak a háztájiban, vagy dolgozik a munkaegysége javára, néhány nap múlva visszajön, addigra megcsinálják a gépet, így a veszett fejszének nyele van. — Hát így nem lehet. Míg a traktorosok mindegyike nem érzi szívügyének a gépét, munkáját, addig hiba van — bólogat Dús Mihály vájár. — Ha baj van, ha segíteni kell, mi, ipari munkások, mindig itt vagyunk. De azért nem árt, ha felnő a csecsemő és megtanul a saját lábán járni. — Nem mondom — komo- rodik el Fiser Attila —, az felső napokban még kellemetlenségeink is voltak. Mi tele szívvel, lelkesedéssel jöttünk, azzal, hogy segítünk. Mert higyBíínyáaz-interme&xo traktoron közös munka menetét, szervezetten dolgoznak, s gondolom, felelősségük is egyre nő a közös tulajdon iránt. Hogy honnan veszem ezt? 1948-ban is gépállomáson dolgoztam, Debrecenben. Részt vettem az első szövetkezetek szervezésében, munkájában. — De hát beszéljünk az itteni dolgokról — álljtía meg a fejtegetést Misi Bél te — Mikor idejöttünk, megkaptuk a legrosszabb gépeket. Igaz, javítva. Ment is egy hétig, mint az angyal! Aztán vége. Megállt. Ekkor kezdtem én valamit nem érteni. Bányalakatos vagyok. Ha odalent megjön a jelzés, hogy valahol hibásodás van, legkésőbb 10 perc múlva ott vagyunk, megjavítjuk, mehet tovább a termelés. Itt? Hat kilométert gyalogoltam, ha elromlott a gépem. Keresem a szerelőt a lakásán. Nincs. Heggel hatkor elment. Hová? Azt nem lehet tudni. Nagy a határ, 17 gépe van, ki tudja, merre jár? — Nem az ő hibája — veszi azonnal védelmébe Stoff József — 17 gép sok egy embernek ilyen nagy határban. — Na jó, ezt kapcsoljuk ki. De hadd folytassam. Szóval, ha meg is találja a traktoros a szerelőt, és alkatrész kell, akkor öt-hat nap is eltelik a traktor megindulásáig. — Még egy dolgot tapasztaltunk ... — Jó, jó, csak hadd fejezem be. Szóval, mi azután összedugtuk a fejünket, és megjafelhívást, azonnal jelentkeztem. No, de nem volt ez olyan romantikus eleinte, mint gondoltuk! — Csak «a bányászbecsület tartott itt bennünket! — Meg az, hogyha megkérdik otthon, mit csináltunk, miért mentünk el, tudjunk eredményt felmutatni. — Októberben, de még novemberben is a szalmában háltunk, ha kijön, most is megmutatom a magunk vájta bunkert, mert míg azon vitatkoztak, hogy honnan hozassanak nekünk szenet, addig is kellett valahol aludni. A szalma meg melegebb volt, mint a szállás. — Éjjel kettőkor jöttünk be olajosán, piszkosan. Víz a kút- ból, azon hidegen. Se melegedni, se mosdani. — Egy lepedő, egy pokróc volt. Azt lestük, ki megy el valahová és lecsaptunk a pokrócára. — Mondom, a bányászbecsület tartott itt, november közepe óta aztán megváltozott a világ. Kulturált körülmények között lakunk, élünk, így ví- gabb a munka is. p*gymás mondatát folytat- va számolnak be az első hetekről. És a munka? Arról is sok szó esik. Dús Mihály vájár nem bőbeszédű ember, s most is úgy rugaszkodik neki a mondanivalónak, mintha ácsolni akarna. — Az első, amit én tapasztaltam, hogy kezdenek a tsz- tagok is nagyüzemiek lenni. Lassan-lassan megszokják a — Ugye, nem ismer meg? \| ézem a magas, szikár, huszonnyolc körüli fiatalembert, és sehogy nem jut eszembe, ki lehet? — Stoff József vagyok, Eger- csehiből... Így se? A névrfe emlékszem. Nagyon megváltozott. Mondja, maga nem esztergályos volt Csehiben? — De igen] — Akkor hogyan kerül ide, / Kerecsenére? — A kormány felhívása nyomán jöttem traktorosnak. De nem egyedül. A kisvendéglőben, a cserépkályha mellett, csendesen iszogatva pohár sörüket, ül a hat csehi ember. Bemutatkoznak. Ki vájár, ki esztergályos, ki bányalakatos, személy szerint nem ismerem őket, de régtől tudom, Ijogy nem bőbeszédű emberek a földalattiak. Kíváncsi vagyok rá, mi hozta őket ide, ebbe a faluba, és miért éppen ők vállalkoztak arra, hogy segítenek a mezőgazdaságban? — Nekem azért van kevés közöm a dologhoz, mert 42-ben a bányamozdony-vezetői vizsgával együtt letettem a mezőgazdasági gépvezetői vizsgát is — mosolyog csendesen Poós P. János vájár. — Én meg az esztergályos szakma megszerzése után másfél éves traktoros iskolát végeztem — mondja az én volt tanítványom, Stoff József. — Én meg, nagyon szeretem a változatosságot — szólal meg Misi Béla üzemlakatos — hidász voltam, megszoktam, hogy hamar kitelik egy helyem. Amikor meghallottam a
