Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

1962. december 9., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 Százezer földrengés évente Görögországban, Dél-Olasz-, országban, Iránban a közel-1 múltban megint rengett a! Föld. Sok százezer ember a szabad ég alatt töltötte éjsza­káját, rettegett életéért, hosszú évek során összekuporgatott vagyonáért. Az ember újra és újra rájön arra, hogy a Föld nem merev bolygó: földtani értelemben még mindig ala­kul, változik, bár gyakran ész­revétlenül. A Föld sokkal nyugtala­nabb, mint az öt érzékszervé­re támaszkodó ember gondol­ná. A szeizmográfok, az érzé­keny földrengésjelző készülé­kek több mint százezer reme­gést jegyeznek fel évente. Sze­rencsére, alig ötezer azoknak a száma, amelyeket felfoghat­nak az ember érzékszervei. Azoknak a rengéseknek a szá­ma pedig, amelyek pusztulást okozhatnak, alig haladja meg a százat évente. Az ember évszázadok óta tanulmányozta a földrengések okait. Néhány évtizeddel ez­előtt a tudósok még azt hit­ték, hogy a földrengéseket a föld kérgének összehúzódása okozza. Viszont, ha ez az el­mélet pontos lenne, akkor a földrengések a földgolyó min­den pontján érezhetőek lenné­nek — ez pedig nem áll. Két zóna Évek hosszú során jegyezték az összes földrengéseket, s megállapították, hogy két zóna alakult ki, ahol a szó legszoro­sabb értelmében nem nyugszik a földkéreg. Az egyik övezet a Csendes-óceán partja mentén húzódik. Ázsia keleti partján a csendes-óceáni szigeteken, és az Amerikai kontinens csen­des-óceáni partján. A második övezet az Azori-szigeteknél kezdődik, a földközi-tengeri partok mentén húzódik Kis- Ázsián, Iránon és Észak-Indi­án át, egész az Indonéz szi­getvilágig, ahol egybefolyik az elsővel. A fent említett területek azokhoz a gyűrödési földövek- hez tartoznak, amelyekből a geológiai közelmúltban hegy­láncok, hegyvonulatok emel­kedtek ki: az Alpok, Himalá­ja és az Andok. A föld többi részei, *a többi hegyláncolat sokkal régebbi eredetű. Európában az Alpok déli ré­szein, a Földközi-tenger part­vidékén a legnyugtalanabb a Föld. A földrengések tektonikus eredetűek, vagyis, földcsu­szamlásból erednek. A föld­rengések 90 százaléka, ilyen eredetű. Vannak olyan föld­rengések, amelyek vulkánikus kitörések révén, föld alatti üregek beomlásával keletkez­nek. Ezek a földrengések azonban ritkák és gyakran he­lyi jellegűek. A tektonikus rengések úgy keletkeznek, hogy a látszólag szilárd föld­kéreg rétegei elválnak egy­mástól, megmozdulnak és óri­ási pusztítást okoznak. A csu- szamlások rendszerint a leg­kisebb ellenállás irányába történnek. A földrengések tehát a föld kérgében végbemenő változá­sok miatt keletkeznek. Egyesek szerint a földrengéseket az atomkísérletek okozzák, ez azonban nevetséges, mert egy közepes erejű földrengés sok­kal erősebb, mint néhány százezer olyan erejű atombom­ba, amilyet Hirosimára dobtak. Dél-Olaszország és Görögor­szág emberemlékezet óta ki volt téve a földrengés borzal­mainak. Tróját is földrengés pusztította el, nem pedig a gö­rög hódítók. Ezt bizonyítják a legújabb ásatások is. Az Akro- polisz, és sok más híres antik épület földrengés miatt dőlt romba. Calabriában 1783-ban egy földrengés négyszáz helyi­séget döntött romba és száz­ezer ember halálát okozta. Az idősebb emberek talán még mindig emlékeznek arra a hír­re, hogy 1908. decemberében egy 23 másodpercig tartó föld­rengés Messinát egyenlővé tette a földdel. Azon az éjsza­kán 86 000 ember pusztult el. Az 1960. februárjában történt marokkói földrengésnek 12 000 áldozata volt. Különleges házak Az ember eddig még nem tudta megfékezni a természet szilaj föld alatti erejét. Kese­rű tapasztalatai azonban arra késztették, hogy eszközökről gondoskodjék, amellyel túljár­hat a természet eszén és csökkentheti romboló erejét. A földrengésjelző intézetek ma már időben megállapítják a tenger alatti rengések 1 helyét, erejét és terjedési irányát, úgyhogy időben kilakoltathat­ják azokat a területeket, ame­lyeket a veszély fenyeget. Az ember olyan házak tervezésén fáradozik, amelyek ellenállnak a föld rengésének. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy maguk a földrengések nem olyan veszélyesek, mint ahogy sokan elképzelik: inkább az összeomló házak és épületek romjai okoznak kárt és pusz­tulást. Erre a görögök már jó régen rájöttek. Aki Görögor­szágban járt, bizonyára észre­vette, hogy a korinthoszi há­zak mind földszintesek, alig lehet találni még egyemeletes házat is. Még biztonságosab­bak azok a házak, amelyeket a japánok építenek. Japán ugyanis azokhoz a szigetekhez tartozik, ahol a föld szinte örökké remeg. Haféves zeneszerző Tánya Fegykina moszkvai kislány már négyéves korában saját zenei alkotásokkal büsz­kélkedhetett. Tánya most 6 éves, s csaknem két tucatnyi' szerzeménye van. Az ifjú zene- szérzőnő a dalokat kedveli a legjobban: a nyáron, a Nyiko- lajev és Popovics űrhajósokról szóló televíziós adásban „Űr­hajósok vagyunk ...” című sa­ját dalát énekelte. Tánya zenei érdeklődése már kétéves korában megmutatko­zott. A billentyűket még alig érte el, de a zongorán már ki­pötyögte a családban hallott melódiákat.. Négyéves és nyolchónapos volt, amikor kiváló eredmény­nyel letette a Központi Zene­iskola látogatására jogosító fel­vételi vizsgát. Tánya jelenleg Anna Artebolszkája neves pe­dagógusnál tanul. (Artebolsz­kája fedezte fel az ötéves Aleksze) Naszedkin rendkívüli tehetségét is. Naszedkin ma ne­ves zongoraművész, aki díjat nyert a második Csajkovszkij zenei versenyen.) JHmyaiizaiuf&k izé fit TOKIÓ: Japánban az ő,sz a házasságkötések időszaka. Egy filmvállalat „Menyasszonyversenyt” hirdetett egy készülő filmjéhez, amelyre 1200-an jelentkeztek. A döntőben 20 jelölt közül választották meg a „Miss Menyasszonyt” a kimonós szépek közül. (MTI Külföldi Képszolgálat) A fényképezés VÍZSZINTES 2. A negatív elkészítésére szol­gáló készülék. 13. Levesféle. 14. Utőszín a kártyában. 15. OE. 16. Jókedvű. 18. Latinul: az ősökre való visszaiités. 21. A Bükk déli ré­szének 546 méter magas' csúcsa. 23. Méhlakás. 24. Személyes névmás. 25. Paripa. 26. SA. 27. Ez a hazánk­fia szerkesztette 1840-ben az első nagy fényerejű objektíveket. 28. SM. 30. Ozorai-vég. 31. Morse-hang. 33. Közvetett síknyomó eljárás a nyomdászatban. 34. Növény lesz belőle. 35. Az utolsó betűje kettőz­ve: nagy mesemondó testvérpár. 38. MMÜ. 39. A zenében: egyedül. 41. Hiányzik egy kereke. 44. A sta­tisztikában van sok. 46. A látens kép láthatóvá tételére szolgál. 48. Német—lengyel határfolyó. 49. Egy­mást előző betűk a szoros ábécé­ben. 50. Latin kettős betű. 51. Köz­társaság Ny-Afrikában. 54. Cipész­szerszám. 55. Járőre. 58. Tagadó­szó. 60. Szovjet repülőgéptípusok jelzése. 62. Pest megyei község. 64. TE. 65. Cipelt csomagja. 67. WO. 69. Amon-Rá-ban van. 71. A nega­tív elkészítésére szolgáló készülék őse. FÜGGŐLEGES 1. Nagy gondot kell erre fordí­tani a felvétel elkészítésekor. 3. La­tinul: tehát. 4. A nátrium vegyje* le. 5. Ford: létezel. 6. Egy Somogy megyei községbe való. 7. Pavlpv fele. 8. Ford: helyhatározó. 9. Tör ikerszava. 10. A kis Gyula. 11. Olasz folyó. 12. A felvételkészítés egyik legjelentősebb segédeszköze. 17. Forma. 19. Vágom a búzát. 20. Valamit kereső, kutató, tapogató. 22. A kép állandósítására szolgál. 23. Felvételkor a beállítás segéd­eszköze. 24. Bányavárosunk. 29. Kettős betű. 32. Az ablakon át süti el a puskáját. 34. Üj, korszerű. 36. Nem rólam, vagy rólad,, hanem... 37. Ez a bácsi a rádióból ismert törpe. 38. Római számmal: 1505. 40. Hasek Svejkjének illusztrátora. 42. Francia katonatiszt, majd li­tográfus (1765—1833), a fényképezés úttörője: először sikerült a sötét­kamra által rajzolt képet rögzíte­nie. 43. Az előbbi társa, aki 1838- ban megtalálta az ezüstjodiddal bevont fémlemezre felvett kép elo- hívási módját. 45. AR. 47. Kanada fővárosa. 52. OR. 53. Ford: két szó: könyvben van sok és megfelelő. 56. Az arzén vegyjeleí^TTf. Mint a 45. sz. 59. Vulkán Szicíliában. 61. Hosszú fadarab. 62. A villamos el­lenállás egysége. 63. Ausztráliai strucc. 66. RA. 68. Azonos mással* hangzók. 70. Mint a függ. 52. sz. A rövid és hosszú magánhangzók között nem mindenkor teszünk különbséget. A vastagon szedett sorok megfejtése a következő hét csütörtökéig nyílt levelezőlapon küldendő be szerkesztőségünkbe. A nyertesek között könyveket sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Szépség kodusa; Aká­cokhoz; Nagyon fáj; Balatonszárszó; Lázadó Krisztus; Ferencváros. A szerencse Kis Bertalan mátraderecskei, Boldizsár Pál egri és Tóth Emese füzesabonyi olvasóinknak kedvezett. A könyveket postán küld­jük ki címükre. WNAAAAA»/* c# jemeni imám háremhölgye voltam Hogyan került egy 25 éves nő Ahmed imám háremébe ? Szökés a szerájból A nemrégiben lezajlott jemeni események lerántották a leplet azokról a középkori álla­potokról, melyek ebben a közel-keleti ország­ban napjainkban fennállottak. Ez év szeptem­berében egy jelentés arról számolt be, hogy az agg jemeni imám, Ahmed elhalálozott, és hogy helyébe, fia, El Badr emír lépett. El Badr azonban egy hétig sem uralkodott, mert rend­szerét elsöpörte a jemeni népi forradalom. Az alábbi események, amelyek még Ahmed imám idejében játszódtak le, mindennél jobban rá­világítanak arra a helyzetre, amely a király­ság idejében fennállott. Rita Nasir négy évvel ezelőtt került Ah­med imám háremébe. Különös és kalandos története van annak, ahogyan ez a 25 éves Glasgow-i skót nő rabszolganője, illetve há­remhölgye lett a „Nagy Turbánnak”, ahogyan Ahmed imámot nevezték. A dolog még akkor kezdődött, amikor Rita 17 éves volt és Glasgowban élt. Akkor ismer­kedett meg Ahmed Nasirral, egy jóképű, jel­legzetes arabos arcélű fiatalemberrel. Egy an­gol hajóval érkezett Glasgowba, amelyen fűtő­ként dolgozott. Az arab fiú azonnal beleszere­tett Ritába. Ügy látszik, hogy a vonzalom köl­csönös volt, mert rövidesen házasságot kötöt­tek. Ahmed otthagyta a tengerészetet és Ang­liában telepedett le. Látogatás Jemenben 1957-ben Londonba érkezett Szeif Ul-Izlam Mohamed El Badr, jemeni trónörökös, aki egy­idejűleg miniszterelnök és belügyminiszter is volt. Nagy-Britannia és Jemen között abban az időben nem volt valami szívélyes a viszony, mert Jemen igényt tartott Adenre, El Badr azonban megjelenésével és gazdag öltözékével nagy feltűnést keltett. A jemeni trónörökös különben művelt, iskolázott, jó megjelenésű fiatalember volt. Az újságok sokat foglalkoz­tak londoni tartózkodásával és reformtervei­vel, amelyeket hazájában akart megvalósítani. Ahmed Nasir mindezekről az újságokból értesült. Úgy látszik, hogy a tudósítások nagy hatással voltak rá és felébredt benne a hon­vágy. Elhatározta, hogy Londonba utazik, és meglátogatja a fiatal emírt. Persze, felesége nélkül nem mehetett, így hát gyermekei nélkül sem. Egy napon az egész család útra kelt. A szállóban, ahol az emír tartózkodott, nem volt könnyű bejutni. Ügy látszik azonban El Badrnak tudomása volt Ahmed érkezésé­ről, mert elrendelte, hogy azonnal vezessék eléje. Még teával is megkínálta a családot. Szívélyes beszélgetés közben Ahmed elmesél­te addigi életét és azt is, hogy a háború alatt bizonyos szolgálatokat tett hazájának, Jemen­nek. El Badr azt mondta Ahmednek, legjobb volna, ha hazatérne Jemenbe, ő majd gondos­kodik arról, hogy megfelelő állást kapjon. Néhány héttel később Ahmed Nasir csa­ládjával repülőgépre ült és elindult Jemenbe. A jegyet az emírtől kapta. Ez 1958 februárjá­ban történt. Ami ezután következik, az egy keleti témájú kalandorfilmre emlékeztet in­kább. Ahmedet és családját a saanai repülőtéren — egy miniszter várta! Az imám utasítására az egész családot egy kényelmes szállóban he­lyezték el. Egy héttel később Ahmedet az udvarhoz hívták. Tudatták vele, hogy ezentúl udvari vili lanyszerelő lesz, jóllehet Ahmed nem sokat értett ehhez a szakmához. Felesége, Rita a he­lyi kórházban kapott állást, mint ápolónő, bár ő sem értett ehhez a hivatáshoz. Az imám egy gépkocsit is bocsátott ren­delkezésükre. Kihallgatáson a „Nagy Turbánnál“ Rita már addig is hallott egyet-mást az imámról. Tudta, hogy országában élet-halál ura, hogy nyolcmillió alattvalójával kénye- kedve szerint bánik, hogy amikor trónra lé­pett, az előbbi uralkodót és hatvan tagú csa­ládját lemészároltatta. Arról is hallott, hogy az imámnak valamilyen mágikus erejű tekin­tete van, és hogy akire egyszer ránéz, az moc­canni sem bír. Nagy háreme van, egész sereg, szebbnél szebb fiatal nővel. Arra azonban ak­kor nem gondolt, hogy egy napon ő is ezek közé kerülhet. Az agg imámnak az volt a szokása, hogy váratlanul, a legkülönbözőbb helyeken jelent meg. így toppant be egy napon abba a kór­házba is, ahol Rita dolgozott. Maga elé hívatta az idegen nőt. Az idős uralkodónak ijesztő ar­ca, vérben forgó, kidülledt szeme volt, öltözé­ke azonban ragyogott az arany- és drágakő­díszektől. Rita reszketett a nagy tisztelettől és félelemtől. Az agg imám ezúttal egyetlen szót sem szólt hozzá, csak jól megnézte. Két nappal később, két küldönc jelent meg és felszólította Ritát, hogy kövesse őket gyer­mekeivel együtt a királyi udvarba. Az imám a palota dísztermében fogadta Rita Nasirt. Kö­rülötte, vánkosokon, ötven háremhölgy ült. Az uralkodó különféle kérdéseket intézett Ritá­hoz. Megkérdezte, tetszik-e neki Saana, a szálló és a királyi udvar. Rita az uralkodó minden kérdésére csak igennel felelt. Az imám ekkor azt mondta, különösen tetszik neki. hogy nem olyan bőbeszédű, mint a többi angol nő. „Meg fogjuk érteni egymást” — mondta az agg uralkodó. Ezután intett és két rabszolga elvezette Ritát gyermekeivel együtt. A hárem küszöbén Rita még mindig nem volt tisztában azzal, hogy hová is jutott. Amikor azonban egy rá­csokkal ellátott helyiségbe zárták, ahol sok más rabnő is tartózkodott, megértette, hogy valami rettenetes dolog történt. Elkezdett kia­bálni és jajveszékelni, a gyerekekkel együtt. Dörömbölt és rimánkodott, de mindhiába. Két nap és két éjjel telt így el. A harmadik nap a király meglátogatta. Ri­ta úgy érezte, hogy minden tagjában megbé­nult, s ismét csak igennel tudott válaszolni minden kérdésre. Az imám tudatta vele, hogy csak addig marad ebben a helyiségben, amíg el nem készül számára a palota udvarán egy külön kis villa. Hozzátette, hogy hamarosan ajándékokat fog küldeni. Valóban röviddel ezután egész halom drága kelmét és különféle selymeket hoztak, hogy új ruhákat készíttes­sen magának. — Az imámnak két törvényes felesége volt — beszélte el később Rita. — Hetenként vál­togatták egymást. Emellett azonban még ötven ágyasa is volt, háremében pedig legalább száz szebbnél szebb fiatal rabnőt tartott. Gyakran meglátogatott és ilyenkor mindenféléről kér­dezősködött. Érdeklődött például az iránt, hogy milyen az élet Angliában, vajon csakugyan szép-e a királynő, s hogy valóban olyan gyor­san lehet-e utazni a földalattin, stb. Sokszor előfordult, hogy egy ujjal sem érintett, de minden látogatásakor tíz schillinget adott. Egyébként azt hiszem, súlyos beteg volt. Kösz- vény kínozta. Rita egyáltalán nem nyugodott bele hely­zetébe, azonban ezt soha, egyetlen szóval sem merte megmondani. Elhatározta tehát, hogy levélben fordul az uralkodóhoz. Tizennégy le­velet írt neki. Választ azonban sohasem ka­pott, sőt amikor négyszemközt voltak, olyan­kor sem hozta szóba a dolgot az imám. Egy rossz álom Férjét szigorú felügyelet alatt tartották, csak egyszer-kétszer láthatta távolról. Egyszer azonban mégis sikerült találkoznia vele. Vég­telenül el voltak keseredve és elhatározták, hogy a brit konzulhoz fordulnak közbenjá­rásért. A konzul írásban fordult az imámhoz, de mindhiába. Soha még csak választ sem kapott. s‘ A házaspár akkor elhatározta, hogy mivel más kiút nincs, megszöknek. Erre jó alkalom adódott, akkor, amikor egyik fiuk elesett és súlyosan megsebesült. A gyereket kórházba szállították, és az imám különös kegyként megengedte, hogy Rita a többi gyerekkel együtt utána menjen és a kórházban lakjon. Eközben Ahmed megvesztegetett egy rend­őrtisztet és menlevelet szerzett tőle. Aztán taxit bérelt és váratlanul megjelent a kórház előtt. Az asszony és a gyerekek pillanatok alatt autóba szálltak és sietve elhajtottak. Különös szerencséjük volt, mert az őrség sehol sem tar­tóztatta fel kocsijukat. Nyolcórai száguldás után sikerült elhagyniuk Jemen területét és megérkeztek Adenbe. Adenben el sem akarták hinni mindazt, ami velük történt. A saanai brit konzul azonban, akit telefonon felhívtak, mindent megerősített. Ahmed és Rita gyerekeikkel együtt végre megszabadultak attól, ami ma már csak egy rossz álomnak tűnik és visszatértek Nagy- Britanniába. (A jugoszláviai Magyar Szóból)

Next

/
Thumbnails
Contents