Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

1962. december 8., szombat NÉPÚJSÁG s Gazdagon megtérülő milliók Ha valaki ismeri a megye termelőszövetkezeteit, akkor tudja, milyen nagymértékben lendítette elő a termelést, a parasztok szorgalmát, a kü­lönböző anyagi ösztönző mód­szerek bevezetése. A párt VIII. kongresszusa is behatóan fog­lalkozott ezzel a kérdéssel és megállapítást nyert, hogy az anyagi ösztönzés, a munkaegy­ségrendszert kiegészítő munka­díjazási módszerek széles körű alkalmazása a jövőben is szük­séges és helyénvaló. A tavalyi és az idei esztendő méltó vá­laszt ad azoknak a vaskalapo­soknak, akik az anyagi ösztön­zők alkalmazását holmi oppor­tunizmusnak tartották és fél­tették tőle a szocializmust. Megyénkben különösen szé­les skálája bontakozott ki e módszereknek, s elmondhat­juk, hogy ahol jól csinálták, alapos körültekintéssel dolgoz­ták ki a premizálást, ott ebből mind a termelőszövetkezet­nek, mind az egyes tagoknak haszna származott. Az a tény, hogy megnőtt a parasztság munkakedve, szövetkezeteink­ben az elemi csapások ellené­re is kedvvel és szorgalommal dolgoznak az emberek, hogy nem probléma többé a kuko­rica háromszori, sőt, négyszeri kapálása, ez elsősorban e mód­szerek bevezetésének köszön­hető. Tavaly hatmillió forin­tot osztottak ki szövetkeze­teink a tagok között premi­zálás címén. Az idén minden valószínűség szerint ez a szám meghaladja a nyolcmilliót, amely viszont gazdagon térül meg abban a terméstöbblet­ben, amelyet — éppen az ösz­tönző módszerek hatására — a tagok termeltek. A termelő- szövetkezetek egész sorát em­líthetnénk ma már, ahol e módszerek bevezetése gyöke­res fordulatot hozott a gazda­ság életében, meghozta az em­berek szorgalmát, munkaked­vét — és mondjuk meg őszin­tén — hitét is a jövőben. Em­lítsük talán a tarnaőrsi Dózsa Tsz-t, a hatvani Lenin, a köm- Iői Május 1., a tiszanánai Pető­fi, a tamabodi Tárná Gyön­gye, vagy a makiári szövetke­zeteket? Bátran tehetjük, sőt, mindegyik mögé fel lehetne sorakoztatni még legalább tíz­tíz olyan közös gazdaságot, ahol a tagság az anyagi ösz­tönző módszerek alkalmazása révén talált magára, szerette meg a szövetkezetei. Varga László, a tiszanánai Lenin Tsz agronómusa, így ír egy hozzánk küldött levelében: Amíg a baromfinevelésben nem vezettük be a premizá­lást, addig 15—16 százalékos volt az elhullás, de jelenleg Vinese György s ez a szám öt százalékra csök­kent. Így a 40 ezer vásárolt baromfiból több mint egy­millió forintos jövedelme szár­mazott a gazdaságnak. Mi nem sajnáljuk, sőt, örömmel fizet­tünk ki a tagoknak már eddig is 250 ezer forintot, amelyet pénzben, vagy természetben, prémiumként, illetve a száza­lékosan végzett munkák után kaptak. A gazdaságban a ta­gok munkakedve jó. Asrt mondják az emberek: érde­mes szorgalmasan dolgozni. Mindezek a példák bizonyít­ják, hogy ahol helyesen alkal­mazták e módszereket, nem maradt el az eredmény. Ott viszont, ahol a szövetkezet ve­zetői, gazdái nem ismerték fel a dolgok lényegét, azt, hogy mit jelent az emberek érde­keltté tétele a termelésben, nem sikerült előrehaladást el­érni. A Poroszlói Üj Erő Terme­lőszövetkezetből olyan híreket kaptunk, hogy jövőre még tö­kéletesebb, még alaposabb módszereket akarnak kidol­gozni a premizálásra vonatko­zóan. A fejősök például tehenen­ként megkapják a fejés után járó munkaegységet, azonkívül tehenenként hat liter kifejt tej után literenként tíz fil­lért, hat-nyolc literig 15, 8—10 literig 20 és tíz literen felül 25 fillért. Az állattenyésztők egy- egy növendékborjú 140 kilo­grammon felüli elválasztása­kor 50 forintot kapnak munka­egységen felül. A poroszlóiak jó módszereket dolgoznak ki a növénytermesztők premizá­lására is. Ma már saját példáinkból tudjuk, hogy az anyagi ösz­tönzés helyes elvének alkalma­zása elősegíti a termelés növe­kedését, a szövetkezet gazda­godását és nem utolsósorban a tagság egyéni hasznán keresz­tül meghozza az emberek szor­galmát is. Nem ‘lesz hiábavaló emlé­keztetni azonban arra, hogy az anyagi ösztönző módszerek for­máit alaposan beszéljék meg a szövetkezeti vezetők a tagok­kal. Nagyon helytelen, ha egy- egy szövetkezetben csak az el­nök, az agronómus és néhány vezető ismeri jól a premizálás módjait, a tagok pedig nem. A mi parasztságunk nyitott szemmel járja az életet, ma már világosan látja azt is, hogy a nagyüzem viszonyai kö­zött könnyebben és többet tud termelni. Ne fosszák hát meg a szövetkezet vezetői a tago­kat attól, hogy a premizálási módszerek teljes ismeretében papírt, ceruzát fogjanak a ke­zükbe és maguk számíthassák ki, mennyivel kereshetnek többet akkor, ha okosabban, ötletesebben, szorgalmasabban dolgoznak, ha többet termei­nek. Ha a szövetkezeti gazdák látják, hogy érdemes négyszer kapálni a kukoricát, érdemes időben és pontosan elvégezni a a talaj munkákat, érdemes vi­gyázni minden csirkére, min­den jószágra a szövetkezet­ben, akkor a vezetőségnek se lesz gondja a munkafegye­lemmel, a szorgalommal. Szin­te már közhelyként emleget­jük — de talán még mindig keveset —? hogy a szövetkezet gazdája nem a vezetőség, még kevésbé az elnök, hanem az egész tagság, s így minden olyan dolgot, amely a közt érinti, velük közösen kell meg­beszélni. Azok a szövetkezeti vezetők, vagy tagok, akik eddig még nem ismerték fel az anyagi ösztönzés nagy jelentőségét, vagy esetleg eddig helytelenül alkalmazták e módszereket, a téli hónapokban tegyenek lá­togatást olyan gazdaságokban, ahol jó eredményeket biztosí­tott az anyagi ösztönző mód­szerek helyes alkalmazása és saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy e téren mi az igazság. Bizonyos, hogy a pré­miumként kifizetett milliók gazdagon térülnek meg a szö­vetkezetnek és érdekeltté te­szik a tagságot is a többterme­lésben. Szalay István Magyar történész új adatai Kolumbus portréjához Ács Tivadar, a kitűnő törté­nész-író, nagy értékű, eddig is­meretlen, 360 egykori velencei iratmásolatból álló dokumen­tum-gyűjteményt dolgozott fel nagyszabású tanulmányban. Ezek az iratok főleg a velencei szenátusnak a francia szolgá­latban álló kalózok ellen ho­zott határozatait tartalmazzák és meglepő módon igazolják Kolumbusnak több olyan kije­lentését, amelyet eddig a tudo­mány nem méltatott kellő fi­gyelemre. Többek között Ko­lumbus azt írta V. (Katolikus) Ferdinándhoz és Kasztiliai Iza­bellához, Spanyolország ural­kodóihoz intézett beadványá­ban, hogy 14 éves kora óta jár­ja a tengereket és családjában ő már a negyedik admirális. A velencei szenátus határo­zatai valóban négy Kolumbus admirálisról emlékeznek meg, akik a. franciák szolgálatában sok kárt okoztak a velencei hajózásnak. A második admi­rálissal kapcsolatban említik unokaöccsét, egyesek szerint fiát, akik hadjáratainak szelle­mi vezére, szakértője lehetett, éppen ezért az admirálissal együtt méreggel akarták elten­ni láb alól, de a fiatalemberre nem volt hatással a méreg. Valószínűleg ez az ifjú lett ké­sőbb a negyedik admirális, a nagy Kolumbus. A kéziratgyűjtemény szerint Kolumbus nem volt genovai, de spanyol sem. A baleári szi­getcsoportba tartozó Mallorca szigetéről Normandiába került katalán családból szárfnazott, születési helye a normandiai Honfleur lett volna, apja neve Zorzi Greco és a Kolumbus név, az admirálisok neve, a család egykori szülőföldjére, a mallorcai Porto Colombora utal. (MTI) Nem fog a fejük... 99 99 Sokat hallunk mostanában a tanulási kedv növekedésé­ről, arról, hogy idős emberek, kommunisták és pártonkívü- liek szinte egymással ver­senyben gyarapítják ismere­teiket, szakmai-politikai tu­dásukat. Annál bosszantóbb, ha olyan esetekkel találko­zunk, mint a Mátravidéki Fémművekben, ahol még mindig nehezen szakadozik a közömbösség jege a művelő­dés iránt. És még inkább toll­hegyre kívánkozik az eset, ha éppen a kommunisták köré­ből kerülnek ki a tanulástól húzódozók. Az említett üzemben ugyan­is az országos átlag alatt van a párttagok iskolai végzettsé­ge, s jóformán minden má­sodik kommunistának hiány­zik még a nyolcadik általá­nos iskolája. Elgondolkodtató tények ezek. Nagy Gyula párttitkár bő­vebb adatokkal is szolgált, amelyekből kitűnt, hogy van­nak pártszervezetek az üzem­ben, amelyeknél a tagságnak több mint a fele nem rendel­kezik a nyolc általános isko­lai végzettséggel, s vezetők között is akad, akinek csak négy-hat elemije van. Ezek a számok mégsem lennének olyan elszomorító­ak, ha azt is hozzátehetnénk, hogy a tanulás fontosságát felismerve, pótolva az elmu­lasztottakat, a párttagok nagy része képezi magát. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el, hi­szen a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező párttagoknak mindössze 10 százaléka kezdett az ősszel tanuláshoz. Mivel magyarázzak ezt a készrevárást, közömbösséget a pártszervezetek vezetői? A legtöbb vélemény meffr egyezik a párttitkáréval, mi­szerint az üzem átszervezésé­vel, bővítésével kapcsolatos feladatok elvették a figyel­met, az erőt az egyéb mun­káktól, így nemigen volt le­hetőség törődni a párttagok műveltségének növelésével. Tóth László alapszervezeti titkár szerint — aki egyéb­ként lelkiismeretesen tanul, holott már technikumi érett­ségije is van — az emberek­nek „nem fog a fejük?’, má­soknál a nagy család, s ehhez hasonló okok teszik „lehetet­lenné” a tanulást. Ügy gondoljuk, nem szük­séges aprólékos bizonygatás ezeknek az „érveknek•?’ gyen­geségéhez, tarthatatlanságá­hoz. De idézzük talán a nte- gyei pártértekezlet beszámo­lóját, amely szerint mintegy 6000 felnőtt tanul megyénk­ben, s ezeknek az életkorai munkakörülményei nagyjá­ból megegyezik a Fémművek párttagjaiéval. Nem az élet­korban kell tehát az okot ke­resni, inkább abban, hogy eddig nem sok gondot fordí­tottak erre a munkára. A lemaradás okát a tanu­lás iránti közömbösséget s pártszervezetek házatáján kell tehát elsőként megszün­tetni, főleg a vezetők példa- mutatásával, s türelmes, meggyőző munkával, hogy a párttagság megfelelő erköl­csi alappal és tudással indul­hasson a többi dolgozó meg­nyerésére, hogy a Fémművek­ben is — miként a megye más üzemeiben — szaporod­jon a kiművelt emberfők száma. (kovács) Kis kiállítás — nagy siker Magyar—lengyel kultúrtörténeti munkák kénsülnek VARSÓ: A krakkói Jagello- egyetem — Európa egyik legré­gibb felsőfokú tanintézete — 600. évfordulója alkalmából a magyar tudósok jelentős kul­túrtörténeti kiadványokat állí­tanak össze. Valamennyi hang­súlyózza a krakkói alma mater és a magyar egyetemek közötti több évszázados kapcsolatokat is. A kiadványok közül a legér­dekesebbnek az a könyv ígér­kezik, amely a 15. és a 16. szá­zadban Krakkóban tanuló diá­kokról szól. összefoglaló készül a rene­szánsz korabeli magyar—len­gyel kulturális kapcsolatokról is. (MTI) — Nem festeni, eladni ne­héz. Az az igazi művészet. Ugyebár, festeni a festőművész is tud, de eladni csak az élet­művész. Melyik a nagyobb mű­vészet? Az életművészet! És én az vagyok. Zseni! Nem is akár­milyen, mert eladom a képei­met ... Akarom mondani, He- lénkém, a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy sze­mélyben lehetetlen. Helénkém viszont a háztartási munkák mellett kényelmesen festhet. Főzés közben kapja el min­dig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres „Naplementé­re”, a spenót — tükörtojással ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helén­kém. Erdei tájképeihez mindig favágás közben gyűjt erőt. Mű­vész a lelkem, nagy művész!..: No, de gyerünk, gyerünk, mert el keik adnom a festményeket. ★ — Adj isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves néném ... Ügy! Treszka nénémnek..: Nézze csak, kedves Treszka né­ném. Rögtön kiterítem a képe­ket ... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művészetet. Ezeket nézze, mamám! Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van ... Aha, látom, az a jézusos tetszik magának. Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb. i. Nana! Ne men­jen egészen a kert végébe, mert akkor nem látja a glóriáját. A máriáját! Ez a békebeli glória ám, kedves Treszka néném. Látja, igazi körzővel készült. És a fejtartása ennek a Jézus­nak ... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két galambot figyelje... hercig, mi? Látja ott hátul.:. Ne a kertet figyelje, ott szil­vafák vannak. A képen, a hát­térben, látja! Ez mind olajfa. Ezek az olajfák megérik a po­tom négy pirosat és ingyen kapja Jézust, a két galambot, meg a felhőket. És micsoda felhőket? Na, ne teketóriázzon, néném. Művész vagyok én, nem házaló! Nézze!... így még job­ban láthatja a napon, az ott, mind fluidum, abban keringe­nek a szubsztanciák! Halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajókat is... Én nem gon­dolkodnék, kedves néném, azért a négyszázért! Hiszen in­gyen adom. Ne kintről nézzék, kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg, néném, sza­ladjon a pénzért. Nyúljon ko­nyákig a szalmazsákba, meg­éri... Nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vá­szon, valódi olaj.;. Köphetik, dörgölhetik, gyűrhetik, mos­hatják, vasalhatják! Megtartja színét is, kirúgja magát, mint az angol Szövet. Aha, aha, lá­tom, a fiatalember a „Cigány- lánnyal” kacérkodik. Klassz, Mostanában egyre több kel­lemes meglepetéssel szolgál az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat vásárlóinak. A legújabb a tegnap Egerben megnyílt tele­vízió-, rádió-, villamos háztar­tási gépkiállítás. A Szakszer­vezeti Székház földszinti ter­mei már sok kiállítást láttak, olyan propagandacélút is, mint ez a mostani. Mégis, ilyen szép, s főként érdekes bemutató jel­legű rendezvényre aligha em­lékeznek a megyeszékhely la­kói. Nem nagy a kiállítás. Nem Is hoztak most ide rengeteg áru­féleséget, de ami látható, az méltán tart számot érdeklődés­térdeit ... Az sem kutya, mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asszonyt visz a ház­hoz! Látja ezt a paszujevő kis száját, milyen édesen csücsö­rít? Tarkabarka ruhája megéri az öt kossuthlajost. Ami a ru­ha alatt van, azt ingyen adom... Mit beszél? Maga ne szóljon bele, uram. Erre mond­ja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkersárga és cinóbervörös. Ha Remb­randtnak, tudja, ki volt az a Rembrandt?Na! Ha Rembrandt ilyen festékekhez jutott volna, nem evett volna száraz kenye­ret. Ugyan ... Legalább előt­tem ne játssza meg a műértőt.,. Igaza van, galambom. Az úr a levegőbe beszél... Ebből? Egyet ebből, egyet ebből. Ang- róban húszat engedek, ötnyolc­van lesz a kettő... Ez a szoba dísze. Van ízlése, galambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek­re. A legújabb televíziós készü­lékek, rádiótíppsok sorakoznak a falak mellett szép elrende­zésben. A régebben ismert cikkek közül pedig például a Munkácsy televíziót átlátszó anyagú dobozban mutatják be, forgó asztalon. így minden­ki alaposan megnézheti, mi­lyen nagyszerű és érdekes a készülék felépítése. A behatób­ban érdeklődők számára a kü­lönböző rádió-, televízió- és villamos készülékek gyárai­nak szakemberei szívesen szol­gálnak magyarázattal is. El­mondják a rádiók, televíziók jó tulajdonságait, vagy éppen — mint az a terem végében „Ekcehomokját”? Nevettet, uram ... Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van 25 évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva vé­dettek lesznek! Ingyen taka­rékbetéthez jut, aki ezekből vásárol... Látja ezt az „Alma­hámozólányt”? Ügy árad belő­le az élet, majd kilép a keret­ből ... Miért? Ne röhögtessen, uram! Azért nem lépi túl a keretek mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van vád- lija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Hogyan? Ki forgolódik a sír­jában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehet­ségemet ... Van még kettő, ki­nek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ezt a „Keresztre- feszítettet”? Nem balhéból mondom, de szívemből csöpö­gött lábaihoz a vér, amíg ke­resztre feszítettük... Az asz- szonnyal ketten! ö a kezeit, én a lábait szegeltem az ecsettel. Művészélet, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végez­ni... Helyes! Magának meg azt a „Dinnyés” képet. .. Há­romszáz! Ez nem mirelit diny- nye ... Na végre! Látja uram, hiába csaholt... Egy darab sem maradt. A művészetet vi­szik, mint a cukrot! látható volt — mosógép- és centrifuga-bemutatót tartanak. A karácsonyi nagy vásárlá­sok előtt nagyon hasznos és ügyes ötlet volt a' kiállítás megrendezése. Nyitvatartásá- nak négy napja alatt sok szem­lélődőben érleli meg az elha­tározást: mit kellene vásárol­ni az egész család örömére, meglepetésére. A döntést a kiállítás megnyi­tásának napján este hat órakor a Szakszervezeti Székház nagytermében rendezett műso­ros árubemutató is siettette. A vetélkedővel, értékes jutalmak osztásával tarkított esten Ba­lassa Tamás és tánczenekara, Barlay Kató, Bódy József, az Állami Operaház művésze, Jó- zsa János, Vámosi János én Záray Márta léptek fel. Az eredményről természete­sen most még semmit nem le­het mondani. Az majd a rá­dió-, villamossági szaküzlet forgalmának növekedésén lát- ' szik meg néhány nap múlva... (iveidinger) mi? ... Azt elhiszem! Nem ha­misítvány ... Figyelje a mel­leit, meg a ruhája alól kilátszó Hehe... Uram! Ha sokáig lá­zit, feljelentem üzletrontásért... Hogy én ismerem-e Munkácsy — Három deci tisztát... Hej, Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed ... Még három de­cit .;. Magának is, én fizetem! Művész vagyok, kérem ... Mi­lyen művész? Ne kérdezzen bárgyúságot, édes csapos kar­társ! Nézzen a hajamra, köny- nyű kitalálni... Az ecset mes­tere ... De ma eladtam a ké­peket és megnyiratkozom ... Tegnap történt: Megnyílt Eger en a szőlőoltványkészítő tanfolyam Tegnap délután Egerben, a i1 városi tanács épületében meg-( nyílt a szőlőoltványkészítő tan­folyam. Takács Imre, a városi Hazafias Népfront titkára üd­vözölte a város négy termelő- szövetkezetéből megjelent, kö­zel nyolcvan tsz-tagot. A tan­folyam vezetője, Zimány Sán­dor, a Hazafias Népfront Vá­rosi Bizottságának tagja. A tanfolyam első előadását dr. I'só Andor, az egri Szőlészeti Kutató Intézet vezetője tartot­ta. Hat elméleti előadáson és majd januárban hat gyakorlati foglalkozáson ismerkednek meg a város termelőszövetke­zeti gazdái a szőlőoltvány ké­szítésével. Az előadásokat szak­filmek vetítésével teszik válto­zatossá. A szőlőoltványkészítő tanfo­lyam befejeztével a városi Ha­zafias Népfront szervezésében szőlőmetszési tanfolyam indul majd. Az ugyancsak két hóna­pig tartó tanfolyamon a mosta­ni előadássorozat hallgatói vesznek majd részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents