Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

1962. december 1., szombat NÉPÚJSÁG 5 Az 1962-es gazdasági év várható eredményei a mezőgazdaságban A megyei párt-végrehajtóbi- íottság a közelmúltban meg­tárgyalta a zárszámadásra va­ló felkészülés feladatait és az 1962-es gazdasági év várha­tó eredményeit. Megállapította, hogy a me­gye termelőszövetkezeteinek többségében növekedett a gaz­dálkodás színvonala, jelentős mértékben javult a termelő- szövetkezetekben a munkához való viszony, s a családtagok bevonása a munkába. Ezt elő­segítette a pártszervezetek po­litikai tevékenysége, a megyei párt-végrehajtóbizottságnak az anyagi ösztönző módszerekről és a területfelosztásról szóló határozatainak széles körű al­kalmazása és annak a 68 szak­embernek az odaadó munkája, akik ez évben a megyei párt­ós tanács-vb határozatai alap­ján mentek a termelőszövet­kezetek megsegítésére. A megye pártszervezetei ez évben különös gonddal segí­tették azt a 35 termelőszövet­kezetet, amelyek a 44/B FM— PM számú utasításra és a me­gyei párt-vb határozata alap­ján minősültek gyenge tsz-ek- nek. A 35 gyenge tsz-ből 17 az el­múlt gazdasági évben 20 fo­rinton alul osztott munkaegy­ségenként. A megyei párt-vb azt a célt tűzte ki feladatul, hogy 1962. évben a párt- és tanácsi szer­Osää búza Eozs Őszi Árpa Tavaszi árpa Kukorica Burgonya Cukorrépa Szőlő Dohány (+tel jelölt: nem végleges Szarvasmarha ebből tehén Sertés ebből koca Juh Baromfi A fenti táblázatokból — bár sz elemi károk miatt a terve­zett átlagterméseket minden növényféleségnél teljesíteni nem tudtuk —, megállapítha­tó, hogy a növénytermelésben meglevő termésátlagok jobb­nak mutatkoznak, mint a meg­előző évben voltak. Nem eny- nyire kedvezően alakult azon­ban az állattenyésztés helyze­te, amiért is komoly erőfeszí­téseket kell tenniük a párt- és tanácsi szerveknek — termelő- szövetkezeteknek — a terve­iéit tervszámok teljesítésére. örvendetes azonban, hogy a termelőszövetkezetek majd­nem mindegyike az elemi ká­rok okozta kiesések pótlására takarékosabb és többoldalú gazdálkodás megvalósítását he­lyezte előtérbe. Így például több termelőszövetkezet nö­velte a hízóállatok létszámát. Nagyobb területen, termeltek zöldségféleségeket, vetettek másodnövényeket. > vek úgy segítsék ezeket a gyenge termelőszövetkezete­ket, hogy az egy munkaegység értéke elérje, sőt, túlhaladja a 20 forintot. Eredmény, hogy ebben az évben a gyenge ter­melőszövetkezetek többsége elérte a célul tűzött feladató,- kát, politikailag, gazdaságilag eléggé megerősödtek és töb­ben a közepes tsz-ek színvo­nalára emelkedtek. A gyenge tsz-ek közül — az egri járás­ban — kb. 7—8 az, amely nem érte el a kívánt színvo­nalat, s az egy munkaegység értéke nem lesz több 20 fo- rintnál. Nehezítette a termelőszövet­kezetek politikai és gazdasági megszilárdító munkáját az ez évben bekövetkezett elemi kár is. Ez körülbelül egy munka­egység értékét megyei átlag­ban 8—10 forinttal csökken­tette. Különösen nagy a kiesés a szőlőtermelésnél, ahol a ta­vaszi fagy- és jégkár követ­keztében a betervezett átlag­termésnek mintegy 60—66 szá­zalékát értük el. Jelentős a kiesés az abrak- és szálasta- karmány-termesztés területén is. Mindezek ellenére a terme­lőszövetkezetek növényterme­lésének helyzete, főbb cikkeink átlagtermése és az állatte­nyésztés helyzete az alábbiak szerint alakult: 1961. évi 1362. évi 1962. évi tény terv q/kh tény 10,4 11,1 10,4 7,4 2,6 7,7 12,8 12,3 12,4 7,7 10,­13,­7,8 14,8 11,5+ 31,8 52.7 44,4+ . 85,4 148,9 100, 1 21,— 18,­13,-+ 6,2 7,9 6,7 nem várható eredmény) 1961. tény 1062. terv 1962. (IX. 30.) 27 858 32 899 32 096 7 610 11 468 8 429 50 454 63 525 63 577 6 318 7 567 5 429 43 903 57 013 57 076 104 022 97 438 500 547 A termelőszövetkezeti tagok szorgalmas munkájának az eredménye — bár a tervezett 34,96 forintos egy munkaegy­ségre eső megyei átlagot nem érjük el —, hogy a várható egy munkaegység értéke 31 fo­rint lesz. Termelőszövetkezeteink a nehézségek ellenére mindent elkövetnek, hogy eleget tudja­nak tenni az állam iránti kö­telezettségüknek, s hogy az áruértékesítési tervüket is ma­radéktalanul teljesítsék. Vannak termelőszövetkeze­tek, mint például a poroszlói Rákóczi, a nagyfügedi Dózsa, a horti Petőfi, a makiári Béke, a fedémesi Kossuth, amelyek már szeptember 30-ra teljesí­tették áruértékesítési tervü­ket. Az eredmények, s az elemi kár okozta nehézségek mellett vannak azonban termelőszö­vetkezetek, amelyek a terve­zett munkaegység értékét azért nem érik el, mert nem törekedtek a különböző lehető­ségek kihasználására, az anya­gi ösztönzők helyes alkalma­zására. Néhány termelőszö­vetkezetben felhígították a munkaegységet és olyan össze­geket is kifizettek, amelyek mögött nem volt termelés. Ez is egyik oka annak, hogy egyik-másik termelőszövetke­zet pénzügyi gondokkal küsz­ködik. Hiba, hogy erre a jelenség­re a járás párt- és tanácsi szervei nem figyeltek fel ide­jében. A megyei párt-vb intézkedé­seket hozott arra, hogy a hát­ralevő időben az illetékes párt- és tanácsi szervek foko­zottabb gonddal segítsék a termelőszövetkezeteket zár­számadásaik előkészítésében. Segíteni kell abban, hogy a még fellelhető és hasznosítha­tó tartalékok helyes felhasz­nálásával növeljék jövedelmü­ket. Ugyanakkor fel kell tárni a „mindent kiosztani”-elv helytelenségét és biztosítani, hogy a lehetőségeknek megfe­lelően termelőszövetkezeteink elérjék a tervezett munkaegy­ség értékét. Javasolja a megyei párt­végrehajtóbizottság, hogy a termelőszövetkezetek a jövő év rovására ne hozzanak át hízóállatokat és egyéb értéke­ket, mert ezek a jövő év ered­ményeit gyengítenék. Ehelyett, — ahol erre lehe­tőség van — inkább tartalé­koljanak a jövő év előre nem látható eredményeinek növelé­sére. Intézkedés történt abban is, hogy a zárszámadás előkészí­tésében és a zárszámadási köz­gyűléseken hozzáértő elvtár­sak vegyenek részt a felsőbb szervek képviseletében. Tóth György pol. mts. „Kötelező" évforduló A gyöngyöshalászi József Attila Művelődési Ház szak­körének tagjai december 2-án, vasárnap délután 3 órai kez­dettel tartják meg névadójuk, a nagy magyar proletárköltő tragikus halálának 25. évfor­dulója alkalmával rendezendő ünnepségeket. Az irodalmi szakkör tagjai a költő, József Attila művei közül nyújtanak át válogatást a közönségnek. Az ünnepi meg­emlékezést Kocsis Mária mondja el. Az évforduló alkalmával életrajzi filmet vetítenek, va­lamint kiállításon mutatják be József Attila életművét, ennek írásos és képi anyagát. Emberek százai bosszankodnak a felületesség miatt Minden túlzás nélkül tudnék sok-sok példát felsorolni eb­ben az ügyben: kik és hány­szor bosszankodtak és bosz- szankodnak amiatt a felületes­ség miatt, aminek eredménye Gyöngyösön, a Hatvani utcá­ban a szinte már áthághatat­lan sár. Pedig néhány hónapja nagyszerű betonjárdát építte­tett a tanács itt, nem is kis költséggel. Mit ér azonban a betonjár­da, ha mintegy húszméteres szakaszát nem lehet használni az AKÖV gépkocsijainak jó­voltából? Ha a másik végén az autóbuszmegállót nem le­het megközelíteni az építőipa­ri szállítások következtében? Hogy a Hatvani utca egész hosszában nincs még csak kö­ves út sem, afc más dolog. En­nek megoldása költségvetési kérdés. Nem- mellékes kérdés ugyan, hiszen a felázott tala­jon még a mentőkocsi sem tudja megközelíteni az épüle­teket. Reméljük, erre nem lesz szükség. De a megépített járda karban­tartása alig igényel anyagi erőforrást. Csak meg kellene szabni az AKÖV és az ÉPFU gépkocsijainak közlekedési irányát. Az általuk felvágott habarcsot le kellene tisztítani a járdáról. A tíz centi vastag­ságú latyak használhatatlanná teszi a többi néhány száz mé­teres járdaszakaszt is, hiszen, ha valaki egyszer bokáig süly- lyedt a sárban, nem vigaszta­lódik azzal, hogy tovább már szárazon mehet. És hiába a tereprendezés, ha a felszedett földet kupacokba rakják az út mellé, és az esőre bízzák a többit. A csekély ráfordítás, amely- lyel az említett utcában a gya­logjárók közlekedését meg le­hetne oldani, megérné azt az erkölcsi eredményt, amivel a városrész lakói fogadnák en­nek a „sáros-ügynek” az elin­tézését. (g. mól—) A diákbál A diákbálról lesz itt mosl szó, olyan rendezvényről, amelynek keretében a diáklányok és fiúk tanári felügyelet mellett szórakoznak. Hogy pontosak legyünk: a közelmúlt­ban Egerben rendezett Szilágyi-bálról szólunk, mert azon az estén a Park Szálló termeiben nem minden ment a maga rendjén, és úgy gondoljuk, nem árt, ha ebből levonunk né­hány tanulságot. Minden középiskola rendez bált, legalább egyet-egyet évenként. Vannak iskolák, amelyek saját helyiségükben, a nagyteremben, vagy a tornateremben rendezik, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumnak nincs ilyen lehetősége, s így jobb híján a Park Szállóban került sor a szóban forgó bálra. Igaz, a bál szigorúan zártkörű volt, de csak azok szá­mára, akiknek nem volt 10 forintjuk, vagy nem jutottak meghívóhoz. De ki van ilyen manapság? így hát legalább 600-an szórakoztak ezen a diákbálon. Az asztaloknál egyen­ruhás diáklányok, ünneplőbe öltözött fiúk, a zöld-teremben diákzenekar szolgáltatta a ritmust, a pincérek pedig az inni­valót. Bort, likőrt, konyakot, esetleg málnaszörpöt. Ki mit rendelt, hiszen a pincérek nem kérhetik mindenkitől a sze­mélyazonossági igazolványt. Különben is — mondják a fel­szolgálók — diákbál és itt vannak a tanárok is! És hogy van egy rendelet, amely kimondja: 18 éven aluliak este 8 óra után nyilvános szórakozóhelyen még szülői felügyelet mel­lett sem tartózkodhatnak — most ez sem számít, hiszen diák­bál, s itt vannak a tanárok is. Így hát fogyott az ital, emelkedett a hangulat, szólt a zene, s táncoltak a fiatalok. Csakhogy nem mindenki egyfor­mán, ízlésesen, diákokhoz illően. Főleg, amikor a twist ke­rült sorra! Néhány szülő felháborodott az immáron féke­vesztett tánc láttán, a tanárok pedig igyekeztek rendet te­remteni. Az olvasóban most felmerülhet a kérdés,miért tesszük mindezt szóvá, s cikkünk elején miért általánosítunk? Egy­részt azért, mert hasznosnak tartanánk, ha a középiskolák vezetői felülvizsgálnák a diákbálok eddigi írott, vagy Írat­lan szabályait, és sem iskolán belül, vagy kivül nem szolgál­nának fel szeszes italt a diákok számára. A twistet ugyan el­tiltani nem kell, 'nem is érdemes, kimegy az a divatból ma­gától is. De hogy szépen, ízlésesen táncolják — ennek ügyé­ben nem árt néhány okos szó. Meggondolandó az is; feltét­lenül szükséges-e nyilvános szórakozóhelyen rendezni a diák­bálokat? Szerintünk: nem! Tudjuk, az iskoláknak, a KISZ- szervezetnek szükségük van a forintokra, kell a pénz a nyári kirándulásokhoz táborozásra, de ne ilyen módon szerezzék! A kulturális rendezvények, műsorok sokkal hasznosabbak. A bálra is szükség van, hadd szórakozzanak a diákok, de ne a Park Szállóban! Jó lenne, ha a művelődési osztály megtiltaná nyilvános szórakozóhelyeken a bálok rendezését, de ugyanakkor segít­séget adna a leánygimnáziumnak, hogy megfelelő helyiség­ben szórakozhassanak a fiatalok. A Park Szálló vezetői pedig ne adják ki a helyiségeket diákok számára (csak érettségi bankettra!), mert a törvény nem tesz kivételt: szeszes ital felszolgálása 18 éven aluliak számára még diákbálon is tilos! (márkusz) II mennyiség: dicséretes, a minőség: javítandó A Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága értékel­te a Kertészeti és Köztisztasá­gi Üzem idei munkáját. A mi­nősítést úgy lehet összegezni, hogy az üzem által végzett munka mennyisége minden elismerést megérdemel, de a minőség ellen még lehet kifo­gást emelni. Ha azt vesszük alapul, hogy az üzem ebben az évben ösz- szesen mintegy 32 000 négy­zetméter utat és több mint négy és fél ezer négyzetméter járdát újított fel, illetve épít­tetett meg, s emellett Gyön­gyösön 80 000, Mátrafüreden pedig közel 14 000 négyzetmé­ter parkosított területet gon­dozott: a számok hűen kifeje­zik az üzemre hárult felada­tok nagyságát. Még egy adatot: az utóbbi három évben egy négyzetmé­ter park költsége a városban 1 forint 40 fillérrel, Mátra­füreden pedig közel 25 forint­tal csökkent a minőség romlá­sa nélkül. Pedig a parkok te­rülete ugyanakkor emelkedett. Az elismerésre méltó adatok nem vonhatják el azonban az üzem figyelmét az önköltség megállapításának fontosságá­ról, miután a belső, az önellen­őrzésnek erről a jelentős mód­járól a jövő fejlődése szem­pontjából nem mondhatnak le. A városi tanács illetékes szer­vének pedig arra kell töreked­nie, hogy a megfelelő és szük­séges technikai eszközöket biztosítsa az üzem részére, hi­szen a minőség javításának ez elengedhetetlen feltétele. Dicséri az üzemet az a ru­galmas alkalmazkodó készség is, amivel az évközben várat­lanul megnövekedett felada­tok végrehajtását tudta bizto­sítani. Az üzem dolgozói a téli hó­napokat a következő évre va­ló felkészülésre használják: faragott követ, cement járda­lapokat állítanak elő, de el­végzik a talaj forgatást és a fa­ültetést is. (G) Hanyatt feküdt a fűben, két keze a tarkója alatt. Az eget bámulta me­rengő tekintettel. Egy kósza bárány­felhő libegett a kéklő messzeségben. Csák távolról hallottá a lány hang­ját. — Választottál? Ä lány mellette ült a fűben. Hosz- szú, nyúlánk lábát maga alá húzta. Ideges kézzel tépdeste rövid, szűk szoknyáját, takarná térde gömbölyű- ségét — hasztalan. Ujjai közt ciga­retta füstölt.- A szájához emelte, hosszan megszívta, aztán odanyúj­totta a férfinak. Az a füsttel együtt bökte ki: — Kösz. Aztán csönd. Csak a vén folyó Zsongott halkan a lábuk alatt, vará- zsos muzsikával. A fodrozó víztük­rön megpihent a lebukó nap vöröslő fénye. A lány hangja cirpelt: , — Választottál? — Julika! — akarta mondani hir­telen, de mielőtt kimondta volna, lehunyta szemét. A varázslat szerte­foszlott. Fél éve már. Mögöttük megcsöndesült az építke­zés távolról érkező zaja. A cement­mű éjszakai nyugovóra készült. Ma már nem húznak több falat, a to­ronydaruk óriás karja sem neszez. Csak a szív: — Dönts ... már ... Ügv iött el otthonról, hogy el sem köszönt. T »ment a sarki talpalóba, megivott egy fröccsöt, aztán csak (^j^lyátficudi randevú úgy találomra vette a nyakába a kis­város zegzugos utcáit. A játékbolt előtt gondolatban felfénylett Julika arca, az áruháznál az asszony jutott az eszébe — tegnap este együtt áll­tak itt, de már akkor sem figyelt a célzásaira, hogy melyik ruha lenne jó neki. Nála a pénz, ha tetszik, megveszi, ha nem, úgy is jó. Minden jó. És semmi se jó. Az életük — unalom. Nem tudja pontosan, hogyan ke­rült az állomás elé. Először csak a restibe tért be, a második fröccsre, élvezte a hirtelen támadt szabadsá­got. Egy gyűrött tízest dobott az asztalra és szinte futott a borgőzös helyiségből: felkapaszkodott az utol­só kocsira. Pesten feladott egy táv­iratot: „Elmentem, bocsáss meg...” aztán felszállt a másik vonatra. Még szinte gyerek volt, amikor néhány napra belekóstolt az építkezés ideg- zsongító ízébe. A pentelei kukorica­földekre mentek az iskolával. Olyan érzés kerítette hatalmába, mint ami­kor egyszer negyvenfokos lázban feküdt odahaza. Könnyűnek érezte magát, szinte súlytalannak. Pedig a csákány nyele már másnap véresre törte a tenyerét. Mégis. Azt a bol­dogságot azóta sem érezte. Különö­sen nem a hivatalban, az íróasztal mögött. Néhány hét múlva levelet írt ha­za. Jöjjön az asszony Julikával. Kezdjék el újra itt az életet. Nem is várt választ, csak magát az asszonyt. De az asszony helyett levél érkezett. Ha szereti még, jöjjön haza. Marad minden a régiben. Éppen ez az. Ez az utolsó mondat riasztotta vissza. Marad minden a régiben. Betűrágás az íróasztal mellett, közömbös séták esténként. Semmitmondó beszélgeté­sek. ölelés kötelességből. Unalom és közöny. Maradt. Kerülte az embereket, csak a munkának élt. Esténként fel­sétált a közeli hegyre, onnan gyö­nyörködött a gyarapodó falakban. A lány újabb cigarettára gyújtott, s mindjárt a második szívást neki engedte át. Még mindig feküdt moz­dulatlan, a kcklő messzeséget vallat­va szemével. Egy hónapja találkoztak. Fenn a hegyen látta meg a lányt. Könnyű, piros ruhája lobogott a szélben, mint frissen gyújtott máglya. Állt magá­nyosan és sóvár tekintettel bámult alá a mélybe, ahol a toronydaruk karján akkor gyúltak ki a fények. Szótlanul verődtek egymás mellé. Szó sem esett köztük, de beszélt a szemük, vallott arcuk mosolya. Egy hónapja már. Azóta gyakran találkoztak. Fenn a hegyen, vagy itt lenn, az öreg folyó partján, a csön­det vallatva. Aki építkezésen dolgo­zik, hamar megtanulja tisztelni a csöndet. Aki egy életet hagyott maga mögött — különösképp. A lány sem volt beszédes természetű. Az ország másik végéből vetődött ide, a nagy élményt keresve. Az élményt, amely­re egy életet felépíthet. Remélhet benne? — Választottál? A fejével feléfordul, a szemébe néz. — Nem tudom..; Határozatlan. Megint csak Julika jut az eszébe. Mennyit fejlődhetett fél esztendő alatt? S az asszony? Le­veleznek is. De az asszony azóta nem hívja. Igaz, ő is kerüli az efféle kérdéseket. De még meddig? Meddig lehet élni így? A lányra sandít Arca komor, te­kintete a víz rezdüléseit kutatja, mint­ha onnan várná a megnyugtató felele­tet. Napok óta benne él a kérdés. Ta­lán azóta, hogy mindent őszintén el­mondott a lánynak. Az elhagyott otthont, előző életét. Itt voltak akkor is. Az volt az első Duna-parti randevú. Míg beszélt, ha­nyatt feküdt, az eget bámulta. Akár­csak most. A lány mellette ült, nem szólt közbe egyszer sem. Időnként cigarettát dugott a szájába, talán, hogy könnyítse az őszinte vallomást. Csak a végén kérdezett: Mit akarsz most? Mit akarsz tőlem? Válasz he­lyett maga mellé húzta. A kéklő messzeséget most már a lány val­latta tovább. Választania kell. Most. Ezzel tar­tozik a lánynak, önmagának is .: j Valamit megtalált itt. A gyorsan emelkedő falák értelmet adnak éle­tének. Elégedett? Hiányzik Julika. És az asszony? Itt talán ő is megvál­tozna. Ahogy változik a táj. Szépül; tartalmat kap. Ha idehozná az asz- szonyt... Hívta. Nem jött. És ha érte menne? Ha értük menne? Mi lesz a lánnyal. Ö nagy élményt keresve ta­lált ide. Ö, az élmény: a születő mű a völgyben. De csupán ez? A mű az élmény egyik oldala. A másik sem lényegtelenebb. A cementmű mellett már felépült az első ház. Hány Julika lakik ben­ne? Julikák... Megmozdult. A lány kezét kereste. Amikor rátalált, szembenézett veié. — Ne haragudj ... A lány csöndesen szedelődzött. Bú­csúzóul a kezét nyújtotta: — Légy boldog! Nem akarta elengedni a formás kis kezet, de az kicsúszott széles te­nyeréből. Szólni akart: légy boldog nagyon ... de szája makacsul hallga­tott. Csak a tekintete követte a lány gyorsan távolodó alakját. Mély sóhaj szakadt ki melléből, Felállt. Más úton indult a városba. Prut kner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents