Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-07 / 286. szám

4 1962. december 7., péntek NÉPÚJSÁG A sok közül egy DCísj Cf únos lerelefiő Levelezőnk MIKIT A JÓZSEFNÉ kompolti pedagógus. Délelőtti és esti tanítása után három gyereke mellett is jut ideje arra, hogy az iskoláról, a köz­ségben történő eseményekről, a termelőszövetkezet híreiről, eredményeiről tudassa az új­ságot. — TANÁCSTAGI beszámo­lót tart 1962. december 8-án, 18 órakor a II. sz. Gyakorló Általános Iskolában (Vorosilov tér) Hevesi Sándor tanácstag, az 53. számú választókörzet, Szikla Károly tanácstag, a 49. sz. választókörzet választóinak. — ESTÉNKÉNT 50 KISZ- ffatal készül egy előadás megtartására Csányban. A fiatalok táncokat, színdarabot tanulnak be, két pedagógus Vezetésével. (Bánky) — JÓL MŰKÖDIK a mak­iári Tsz-akadémia. Az akadé­mia hallgatói rendszeresen járnak az előadásokra, megte­kintik a televízió mezőgazda- sági adásait, amelyet azután szakember irányítása mellett megvitatnak. — 15 EZER FORINT érté­kű társadalmi munkát szer­veztek járdaépítéshez, han­gos híradó szereléséhez a Ha­zafias Népfront fedémesi bi­zottságának tagjai. (Maruzs János.) — KABARÉESTET rendez­nek vasárnap a noszvaji kisze- sek. A vidám kabaréest után táncmulatság lesz a község egész fiatalsága részére. — NÖGYÜLÉST szervezett a demjéni Nőtanács. Az asz- szonyok a nemzetközi hely­zetről, a kongresszus határo­zatairól és ennek kapcsán a termelőszövetkezetekben vég­zendő munkákról tárgyaltak. (Jezoviczky Vincéné.) — ÜJ TERVEKKEL készül a télre a felsőtárkányi sport­kör. A fiatalok legutóbbi meg­beszélésükön elhatározták, hogy a téli hónapokra meg­alakítják a sakk- és az asztali- tenisz szakosztályt, hogy ilyen­módon biztosítani tudják az ifjak téli sportéletét. — NAGYSIKERŰ TÉL­APÓ-ESTET rendezett a pá- rádsasvári iskola szülői mun­kaközössége. Az esten 120 gyermek kapott ajándékot. Az iskolások szavalatokkal, énekszámokkal köszönték meg a Télapó ajándékait. — AZ EGRI BORVIDÉK ki­alakulásáról lesz szó a TIT Értelmiségi Klubjának mai elő­adásán. Az öt órakor kezdődő, érdekes program előadója Pa- tay Árpád tudományos kutató. — FÖLDMŰVESSZÖVET­KEZETI kulturális, sport- és kereskedelmi napokat rendez­nek az egri járásban. A kul­turális rendezvények kereté­ben ma este hat órakor Ver- peléten. Varga László, a MÉSZÖV művelődési előadó­ja a szövetkezeti mozgalom fejlődéséről tart előadást. Idő járás jelentés 'A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás péntek es­tig: Párás, ködös idő, éjszakai és reggeli zúzmara-képződés­sel. Gyenge szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet mínusz 2—plusz 3 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet mínusz 3—9 fok kö- aott. (MTI) A Lenini szerkesztési elvek alapján működő újság számá­ra szinte nélkülözhetetlen a le­velezők híradása. Azokra az emberekre gondolunk, akik időt és fáradtságot nem nézve tudósítják az újságot arról, hogy mi történik a községben, vagy városokban, felhívják a visszás, vagy dicsérendő dolog­ra a figyelmet. Ök azok, akik hírt adnak mindarról, ami nél­külük talán soha nem kerülne nyilvánosságra. Egy-egy újság 18—20 embere egyszerűen kép­telen eljutni mindenhová, ahol valami történik, de ha vannak, akik szívesen segítenek a hír­közlés munkájában, akkor egy­szeriben színesebb, széleskö- rűbb lesz a tájékoztatás, több esemény kap helyet egy-egy lapban, és az otthoniak is szí­vesen fogadják, hogy ime fá­radozásuk nem volt hiábavaló — megírták az újságban. Ma, a magyar sajtó napján ezért gondolunk szeretettel azokra, akik értik a jelentőségét a tu­dósító munkának. Köztük Má­tyás Ferenc, aki a hevesi járás­ból tudósít, Gyóni Gyula, aki a gyöngyösi híreket juttatja el hozzánk. Kiss Boldizsár, a pé- tervásáriak hírközlője, Kovács Imre, aki petőfibányai érde­kességekkel teli leveleket ír, Csizmadia Béla, a jó tollú ró- zsaszentmártoni levelező és a többiek, akik rendszeresen vagy esetenként, de írnak, tá­jékoztatásukkal segítik a lap munkáját. Nehezen döntöttük el, ki legyen az, akit ezen a napon bemutatunk közülük ol­vasóinknak. Kiss Jánosra esett a válasz­tás, aki már öt éve rendszeresen minden hónapban tudósítja az újságot a megye távoli sarká­ból, az egyre fejlődő Zagyva- szántó községből. Messziről indult el. Messzi­ről, s ha ezt mondom most nem távolságot értek alatta. A palo­tás! munkásgyerek, aki a ta­nyáról alig járhatott iskolába nem igen gondolta, hogy vala­mikor újságba ír majd. Ö ma­ga mesélte, hiszen benne jár az ötvenben, látott, olvasott régen is újságot... Ha a kezébe ke­rült. — Nem volt abban rólunk szó. Magunkfajta meg nem is írhatott bele. Sokat gondolok arra milyen szép dolog ez. Fo­gom otthon a kockáspapírt, le­ülök a meleg szobába és aztán elő a tintát, tollat — mehet a levél. Amikor aztán megjele­nik, hogy mi is történt a mi fa­lunkban, akkor jó érzés tudni, hogy az öreg Kiss szavát ko­molyan vették, mert lám kö­zölték! Nem szívesen emlékezik a múltra. Nyolcéves korától summás gyerek. Tizenhatéves korában már arató. Ezekből az esztendőkből mindössze öt osz­tályra futotta, arra is csak hé­zagosán, mert a pálteleki ura­Qídkáiii£ izé cl cajzácákcóL A kiindulópont egy szülői munkaközösségi marna közvet­len megjegyzése, mely szerint: „a rajztanár nem is tanár”. — Nem sértett meg. Sőt. Indíté­kot adott arra. hogy beszéljek a kérdésről. A szülők zöme nem ismeri a rajzi oktató­nevelőmunka céljait, módsze­reit. Nem is érdekli, mi törté­nik a rajzórán. Természetes, hogy a rajztanár munkája ho­mályos előttük; A szülők a sa­ját iskoláskoruk „rajzolgató” óráira gondolnak vissza, s így nem csoda, ha a mai rajztaní- tás elvi alapjait nem ismerve lebecsülik azt. Sokan el sem tudják képzel­ni, milyen sokoldalú tevékeny­séget fejt ki a gyermek a rajz­órán. Megemlítek néhányat: a figyelem koncentrálása, logikus gondolkodás, következtetés, a konstruáló, tervezőkészség kap­csolása a gyakorlati élettel. S hogy fogékonyabb legyen a gyermek minden iránt, ami esztétikus, hogy műveltségéhez a művészettörténet ismeretét is felszívhassa, ez is a rajzórák feladata. A technika rohamléptékkel fejlődik. Alig van az életnek munkaterülete, ahol ne lenne szükség rajzi felkészültségre. Idézek a tanterv és utasításból: „Az általános iskolai rajzta­nítás feladata, hogy hozzásegít­se a tanulókat a környező va­lóság, a természet és a társa­dalom mélyebb és sokoldalúbb megismeréséhez, dialektikus materialista értelmezéséhez.” L. O. N. dalomban sem szerették, ha a gyerek túl sokat tanult. Aztán észre se vette, hogyan szaladt el feje felett a nyomorúságos idő a katonaság, a vérziyataros esztendők sora, s a felszabadu­lás után — akkor már nős Zagyvaszántón — a tanácshá- :zán nyugalmas kisbírói állást kapott. Ezt a foglalkozást „le­váltotta” a technika. Azóta a petőfibányai sütődében dolgo­zik. De ha szabadideje van megfordul a tanácsnál, a ter­melőszövetkezetben, elmegy a boltokba, a fiatalok közé, részt vesz a falu minden megmozdu­lásán, aztán ahogy mondta... „elő a tintát, tollat...” és ír. S hogy a faluban is jól isme­rik erről az oldaláról, mutatja a következő kis eset. Nem tud­tam a címét s csak így keres­tem. — Nem tudják hol lakik Kiss János? — Sok van. Melyik? — Aki a Népújságba szokott írni. — Azt tudjuk, Petőfi utca 5. szám alatt! Igen. Sok Kiss János van Zagyvaszántón, s erről mégis mindenki tudta, hogy melyiket kerestük. Hálás dolog vajon a levele­zés? Nem mindig. Van olyan eset, amikor a levelező hiá­nyosságra hívja fel az újság figyelmét, s mikor valamelyik munkatárs kimegy, megírja, sokszor próbálnak kellemet­lenkedni a „buzgó” embernek. Azonban nem szabad elfelej­teni, hogy az igazság mindig igazság marad, s aki mellette emel szót, annak bántódása nem lehet. A kritikát nehéz el­viselni. S ha ilyenről esik szó, hamar emlegetik annak a ne­vét, aki rámutatott a hibára, vagy feltárta a baj ókát. De számtalan példa bizonyítja: igaz ügyben mindig igaz szán­dék szól. S a levelező, aki ezt teszi, tiszteletet, megbecsülést érdemel. Cs. Adám Éva Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Fagyosszenteli: EGRI BRÖDY Elmentem a Nap után GYÖNGYÖSI PUSKIN Gandide GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Elmentem a Nap után HATVANI VÖRÖS CSILLAG Esős vasárnap HATVANI KOSSUTH Eltűnt egy asszony HEVES Malachias csodája FÜZESABONY Az utolsó tanú W * aa ü s o »‘ Egerben este 7 órakori BAJADER (Bemutatói Gárdonyi-bérlet) Bp. Danuvia, este 7 órakor: Karácsonyi vőlegény 4 televízió műsora 9.50: Tv-híradó (ism.) 10.05: Telesport (ism.) 10.20: Gerhart Hauptmann. Ungvári Tamás irodalmi jegyzete (ism.) 10.30: Naplemente előtt. Magyarul beszélő nyugatnémet film (ism.) Tizennégy éven aluliak­nak nem ajánljuk. 12.00: A jö ve hét műsora. Hírek. (MTI) Műsoros est a Szakszervezeti Székházban Ma este 6-kor, Egerben, a Szakszervezeti Székházban: BALASSA TAMÁS ÉS TÁNCZENEKARA új műsorral, VÁMOSI JÁNOS, ZÁRAY MÁRTA, BARLAY KATÓ, BODY JÓZSEF, az Áll. Operaház művésze, JÓZSA JÁNOS twist- és charleston-számokkal. Biztosítsa jegyét elővételben, mert a meghirdetett két elő­adás helyett csak egy lesz tartva! (Jegyek 6, 8 és 12 forintos árban a Kultúrotthon irodájában és a Rádió—Vili. Szaküz­letben kaphatók), (x) 1962. DECEMBER 7., PÉNTEK: AMBRUS December 7-e A MAGYAR SAJTÓ NAPJA, emlékezésül arra: hogy 1918-ban ezen, a napon jelent meg elsőízben a Kommunisták Magyarországi Pártjának hivatalos lapja: a VÖRÖS ujsau. 2005 évvel ezelőtt, ie. 43. decem­ber 7-én halt meg MARCUS TUL­LIUS CICERO, a legnagyobb római szónok. Beszédei közül 57 maradt ránk, közülük kiváló stílusukkal, az érvek meggyőző csoportosításá­val különösen a köztársaság vé­delmében, Antonius ellen irt „ii- lippikái” (Demoszthenesznek Ma- kedóniai Fülöp királyt támadó po­litikai beszédei után nevezték így). Válogatott művel 1959-ben magya­rul is megjelentek. 25 évvel ezeló'tt, 1937-ben e napon halt meg ANTON SZTRASZI- MIROV bolgár realista író, aki mű­veit a bolgár parasztok elnyomói és kizsákmányolói ellen irányozta. 15 évvel ezelőtt, 1947-ben e napon halt meg TRISTAN BERNARD francia humorista; kortársait ka­cagtató módon leplezte le (Szer­kesztő úr, Kis kávéház, Egy ren­des fiatalember emlékezései). 1941. december 7-én történt a meglepetésszerű japán légitáma­dás Pearl Harbour amerikai légitámaszpontra és ez volt az ok az USA-nak a második világháborúba val^ belépésére. A Francia Pen Club küldöttségének sajtótólékoztatóia a Magyar Sajtó Házában CICERO Csütörtökön a Magyar Sajtó Házában találkoztak az újság­írók a Magyar Pen Club ven­dégeként hazánkban tartózko­dó francia íróküldöttséggel. A küldöttség vezetője, Yves Gandon, a Francia Pen Club elnöke, többek között elmon­dotta az újságíróknak, hogy igen jó benyomásokkal távoz­nak Magyarországról. Tíz na­pot töltöttek hazánkban. Ez idő alatt meglátogatták Egert, a Balaton vidékét, találkoztak a magyar irodalmi élet vezetői­vel és az írókkal. Tárgyaltak Darvas Józseffel, a Magyar Írók Szövetségének elnökével is. Csütörtökön a küldöttséget fogadta Aczél György, a műve­lődésügyi miniszter első he­lyettese. A két ország közötti kulturá­lis kapcsolatok elmélyülésé­nek több biztató jeléről is be­számoltak a francia vendégek. Többek között elmondották, hogy a mai magyar irodalomä terméséből — a francia pen égi­sze alatt — antológia kiadását tervezik. Tavasszal — a mosta­ni látogatás»viszonzásaiként — a Magyar Pen Club küldöttsé­ge ellátogat Párizsba. (MTI) Szovjet film készül a Hamletból na MOSZKVA (MTI): Grigorij Kozincev, a veterán szovjet filmrendező, aki 1924-ben ké­szítette első filmjét, megkezdte a Lenfilm Stúdióban a Ham­let filmváltozatának forgatását. Kozincev, aki a Gorkij-művek­ből készült Makszim-trilógiá- val és a Don Quijote című nagy filmmel tette nevét világhírű­vé, most teljesen új módon, a* eddigi színpadi megoldásoktól eltérően kívánja bemutatni Hamlet alakját, tépelődéseát és tragédiáját. A film zenéjét Dmitrij Sosztakovics írja, Ham­let szerepét az „Egy év 9 nap­jáéból ismert Szmoktunovsz* kij, Ophelia szerepét pedig a fiatal Vertyinszkaja alakítja. MáiA'm mm IV yolcéves koromig nem ’ ismertem a félelmet. A faluban, ahol születtem, élt egy bolond nő: Kokovai Böskének hívták és néha meg­zavarta a gyerekeket. Mi a fa­lutól két kilométerre laktunk, egy tanyán, odáig nem jött el Böske. Én kicsi voltam és so­vány, és talán ezért nem bán­tott, ha ritkán szembetalálkoz­tam vele. Nem volt tehát okom az ijedezésre. Azután a felnőttek belém ol­tották a rettegést. Mindenek­előtt azzal, hogy beszéltek róla. Ha este, sötétedéskor a kertbe küldtek zöldségért, az anyám halkan, együttérzőn megkér­dezte: „Nem félsz?” Ha apám rámszólt, hogy nézzem meg, be van-e csukva a disznóól aj­taja, szigorúan rámnézett: „Re­mélem, nem félsz?” „Miért kellene félnem?’- — kérdeztem önkéntelenül is. Es­te is, éjjel is minden olyan csendes, mint nappal. Legfel­jebb néha ugatnak a kutyák, de se rablók, se szellemek nem járnak errefelé. Pár nap múl­va azonban már nem voltam ilyen biztos a dolgomban, legalábbis ami a szellemeket illeti. Egy vendég felbolygatta - a lelkem nyugalmát. Kosztolányi Mihály, az egyik szomszédunk. Mihály bácsi nagy darab em­ber volt, szabályos arccal, fe­kete szemekkel és sűrű, tömött bajusszal. Én tisztelettel néz­tem föl rá, már csaik azért is, mert lassan, szinte méltóság- teljesen ejtette ki a szavakat, mint a bölcsek. Legalábbis ak­kor még azt hittem, hogy a bölcsek így beszélnek. A férfiak ettek, ittak és beszélgettek. Én a ke­mencepadkán ültem, és lestem a szavukat Sokáig csak az idő­járást emlegették, aztán rátér­tek g. tehenek etetésére, és a sertésorbánc-járványra. Már majdnem elaludtam, amikor Kosztolányi Mihály az apám­hoz fordult: — Ott a nádas előtt van egy zsombék — mondta lassan, ké­jesen ízlelve a szavakat. — Fi­gyel ted-e mostanában? — Láttam — mondta az apám halkabban, titokzatosan. Mihály bácsi felemelte az ujját, kicsit ravaszkásan hu­nyorgott és sejtelmesen azt súgta: — Egy vasládában ott van elásva az öreg Maczelka gróf kincse. — Miért ásta volna el? — hi­tetlenkedett az apám. Hegyezni kezdtem a fülemet. Még a szememet is becsuktam, legfőképpen két okból: egy­részt így azt hiszik, hogy al­szom és nem szólnak rám a hallgatózás miatt, másrészt azt olvastam a kalendáriumban, hogy becsukott szemmel job­ban hall az ember. — Azt mondják, hogy meg­haragudott a fiaira, és nem akarta nekik adni az aranyat — folytatta a szomszéd. — Ravasz ember volt az öreg. Elvitte a ládát egy lakatoshoz, az bele­szerelt neki egy oroszlánt. Erre a megállapításra majd­nem leestem a kuckóból. Az öreg ivott, és azt mondta; íf ésőbb többen is ki akar- ^ ták ásni az aranyat, de amikor fél méterre értek a kincshez, kiugrott a ládából az oroszlán és mindenki hanyatt- homlok elfutott. Mire másnap odamerészkedtek, a föld olyan sima volt, mintha nem is ás­tak volna ott soha. A vendég belenézett a poha­rába, és fölényesen kinyilat­koztatta, hogy az oroszlánban az öreg Maczelka szelleme él. Ezzel felállott, elbúcsúzott és elment, de Itthagyta minálunk a szellemeket, a vasládába zárt oroszlánnal. Egész este a vas­ládán járt az eszem. Másnap reggel megkérdeztem anyám­tól, hogy vannak-e szellemek? — Én még egyet sem láttam — mondta anyám közömbösen. Többet nem kérdeztem. Fél­tem, hogy a felnőttek válaszai egyre jobban összezavarják bennem a világról alkotott gyermeki elképzeléseimet. A szellemek azonban üldözőbe vettek. Többé nem volt menek­vésem, velük aludtam el, és ők ébresztettek reggel. Néhány hét múlva egy má­sik szomszéd jött hozzánk láto­gatóba, Rostás Péter. Ha elkép­zeltem, hogy mellé áll a mi másik szomszédunk, Koszto­lányi Mihály, nevetnékem tá­madt. Rostás Péter kis ember volt, bajusz nélkül és áttet­szőén kék szemekkel. Ezen az estén ismét szóba került a Ma­czelka gróf kincse. Fölálltam, hogy kisomfordáljak, mert már elegem volt a szellemekből. Rostás Péter azonban megkér­dezte tőlem: — Hát te, Ferkó, láttál-e már lidércet? — Nem láttam — vallottam be töredelmesen. — Tudod, a lidérc a temető­ben tanyázik — magyarázta rögtön. — Minden éjfélkor meg­jelenik. Olyankor a frissen hán­tolt sírok fölött sárgás fény villan. Akkor száll ki a testből a lélek. — Mitől sárgás a lélek? — kérdeztem csodálkozva, mert úgy éreztem, hogy az egyéb­ként érdekes és tudományos magyarázat ezen a ponton egy kicsit sántít. Rostás Péter za­varba jött. — Hát... ég a csont — mond­ta csöppnyi töprengés után. — A csontban foszfor van, az villog a sír fölött olyan ijesz­tőn. A lélek csak így tud tá­vozni a testből — tette hozzá. Ezen igen megdöbbentem, mert rá kellett jönnöm, hogy ^egyáltalán nem ismerem a vi=

Next

/
Thumbnails
Contents