Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-06 / 285. szám

1962. december 6., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Megjött a Mikulási A „Aki valaha foglalkozott ön­tödei munkával, nagyon jól tudja, mit jelent, hogy ,a szo­cialista brigád az öntödei se- lejtet hat százalékról — ami nem, is a legrosszabb ebben a szakmában — egy százalék alá szorította le.” — Épp egy hete hangzottak el ezek a sza­vak Kádár elvtárs kongresszu­si vitazáró bestédében, s jólle­het, nem az egri vasöntöde szocialista címért versenyző Szűcs-brigádját dicsérte —, hanem a Gábor Áron .Vasön­töde egyik szocialista brigád­ját —, de akár így is történhe­tett volna. A Szűcs-brigád — az üzemi átlag 7,5 százalékos selejtjével szemben — 2 száza­lékos selejttel dolgozik; s telje­sítményük állandóan 8—10 százalékkal szárnyalja túl a 100-at. Hat hónapja vállalkoz­tak arra, hogy megszerzik a kitüntető szocialista brigád cí­met, tanulnak, képezik magu­kat, másként gondolkoznak, élnek, mint eddig, s helytáll­nak a kongresszusi munkaver­senyben. Ki-, s miféle emberek, akik ilyen szép és nagy feladatok­ra vállalkoztak? Fiatalok kvartett je“ Négy fiatal munkásból áll a brigád. Négy fiatalból, akik nemcsak formázok, de öntő­munkások is egy személyben; nemcsak az öntvények ho­mokformáját, homokágyát ké­szítik el, de maguk végzik az öntést is a kész formákba, a lezárt formaszekrényekbe. Szűcs László, a brigád veze­tője, mindössze 26 éves, de máris „öreg” öntő-formázónak számít, hiszen néhány hónap híján egy évtizede van a szak­mában. Öntödei munkásnak öreg, de brigádvezetőnek még nagyón fiatal, mert a többi brigádok „kormányzói” jóval idősebbek tőle, túl a harmin­con, közel a negyvenhez számlálják éveiket. Nagy tapasztalat, tudás és tekintély — e tulajdonságok nem hiányozhatnak egy jó bri­gádvezetőből, s neki e tulaj­donságai ismertet Talán leg­találóbban így jellemezhet­nénk: fürge, gyors kezű, vi­dám, fiatal férfi. De mikor le­hajol, hogy a kész homokfor­mából kiemelje a pirosra fes­tett modellt, egyszerre olyan óvatossá válik, olyan feszült figyelemmel csinálja ezt, mint egy sebész. Alaposan megvizs­gálja a keményen összeállt, fe­kete színű öntő1' omokban ki­rajzolódó formát, kis, kanálra emlékeztető szerszámmal si­VAS FIAI mit rajta itt-ott, ahol szeme még felfedez valami nem tet­szőt. Farmosi István csendes, meggondolt fiatalember. 24 éves és két éve párttag. Itt, az üzemben töltötte tagjelöltsé­gét is, sőt, az egész élete is itt formálódott át, mint a vas, amit a gonddal, ügyességgel előre elkészített homokágyba kényszerítenek. Házas ember, mint a brigád valamennyi tagja, 16 hónapos kislánya van; komoly, határozott tervei vannak az életre, a munkára. Hesz János üzemvezető segít­ségével ismerkedik ő is az ön­tödébe érkező új gépekkel. Minden egyes öntvény más­más munkát kíván, s ő töri a fejét, hol legyen az öntőnyílás, a gázkivezető csatornák — ezt tartja szépnek mesterségében, az állandó keresést, az állandó próbálkozást az újért, a job­bért. Héninger Györgynek, aki ugyancsak nem idősebb Far- mosinál, roppant öröme van most. — Néhány napja született egy kislány is a családomban mondja. — A fiam pedig már elmúlt 16 hónapos. A többiek élcelődnek vele, ugratják, mert ez kijár a két­szeres apának is. De ő el­ereszti a füle mellett a meg­jegyzéseket. Szereti társait, szereti együttvéve, s külön- külön mindeniket. Nyáron is hívás nélkül eljöttek hozzá Nagytályára, és segítettek az építkezésnél. A legidősebb a kollektívá­ban Sumi József, aki Maklár- ról jár be mindennap műszak­ba. Huszonnyolc éves, 1961 óta párttag. Mikor a brigád ered­ményeiről kérdezgetem, nem dicsekszik velük. Természetes­nek veszi, hogy fél esztendeje a hajtóműgyári és az öntödei brigádok közötti versenyben ők járnak az élen, hogy fél esztendeje az ő birtokukban van a legjobb brigádnak kijá­ró vándorzászló. Természetes­nek veszi, hogy minden ne­gyedév végén vaskosabb a bo­rítékjuk, mint a többieknek, mert selejtprémiumot is kap­nak. Természetesnek veszi, mert nem ajándék mindez, ha­nem a megérdemelt munka jo­gos következménye. TV-anfennAk, motorok A brigádból egyedül Szűcs László egri, a többiek bejárók. Nagy tály áról, Maklárról, sőt Bogácsról, a Borsod megyei híres fürdőhelyről. • • • Talán hihetetlen, hogy e tá­volságok ellenére sem szakad­nak el egymástól. Műszakok után, az öntöde kapuját átlép­ve. Rendszeresen megtartják értekezleteiket, gondosan veze­tik naplójukat. S ha leülnek a televíziókészülék' képernyője elé, nem egyedül ülnek le. Mindnyájan figyelik otthona­ikban a műsort, mindegyikük­nek van televíziója, s másnap arról folyik a beszéd, ki ho­gyan látta a műsort, mi volt a jó, s a rossz abban. Vitatkoz­nak az olvasott könyvekről is. Mindezt nem erőszakoltan, de olyan természetességgel teszik, ahogyan a szépet, a jót, az ér­tékeset tisztelni, s becsülni kell. Nemcsak tv-je, de motorja is van minden brigádtagnak. Csak felülnek hát a Pannóniák, Danuviák nyergébe, s hamar ott vannak a kívánt helyen. Sok kirándulást tettek a nyá­ron is. Augusztus 20-án példá­ul a poroszlói Tisza-parton főztek jóízű gulyást. Asszonyok segédletével. Mert mondanom se kell, kirándulásaikra felesé­güket is elviszik, mind. Felelősségei élni! Nemzedékek dolgoznak egy­más mellett az öntödében, a formázó padoknál, az öntő­csarnokban. A Szűcs-brigád mai nemzedék, az a generáció, amit már a párt nevelt. A kü­lönbség korábbi és mostani nemzedékek között, nyilvánva­ló. Az alapvető különbséget abban érezni, hogy Szűcsék már megtervezhetik jövőjüket, más szóval, hogy: felelősséggel élnek! Tudják, érzik, hogy szá­mítanak rájuk, s eszerint vég­zik munkájukat. Legtöbbjük élete úgy kanyarodott ide az öntödébe, hogy egyenesen az iskolapadokból kerültek a for­maszekrényekhez, a kupoló- kemencék mellé. Mint Szűcs László is, aki a hetedik osz­tálynál abbahagyta a tanulást, a „munka kedvéért”, s most azon fárad, hogy az elmulasz­tott nyolcadik osztály anyagá­ból is vizsgát tegyen, bizonyít­ványt szerezzen. Nehezen kezdték. Hány for­mát elrontottak — ismerkedve a szakmával, s még utána is — amíg tökéletes öntvényeket emelhettek ki a formaszekré­nyekből. Megtanulták a szak­mát. S nemcsak ismerői, de művészei lettek mesterségük­nek. Ügy látszik, a Mikulás már évek óta megszokta, hogy ahol az anyukák is dolgoznak, ott már előző este ellátogat a szé­pen tisztított cipők birodalmá­ba. Ezt pedig onnan tudom', hogy tegnap este a kivilágoso­dó ablakokban már néhány helyen ott piroslott a csizma, ott büszkélkedett a csoki-miku­lás, és a bentről szűrődő zaj azt igazolta — megjött az ajándék! Balog Kati a babáját öltöz­tette éppen, amikor bementem. — Várjuk a Mikulást! — kö­zölte velem, s a kétéves csöpp­ségnek meglepően tiszta beszé­de olyan bájos volt, hogy anyu­kája helyett őt kérdezgettem. — Mit gondolsz, mit hoz ne­ked? — ö tudja! — volt a tömör válasz, s ebben a pillanatban az ablakon kopogás hallatszott. A cseppség meghökkent, az­tán várakozó szemmel nézte, hogy az anyukája kinyitja az ablakot. Dörmögő hangon, a vattabajusz alól megszólalt az Állami Áruház Mikulása, di­csérte Katit, aztán sorba be­rakta a csomagot. Bátyja mind­össze négyéves, de amikor az ablak bezárult, így szólt: — Nem tetszik tudni, melyik Mikulás volt ez? Az igazi vagy az állami áruházi? Nem tudtam mit válaszolni, gyáván az anyukára bíztam a magyarázatot. ★ Kameniczky Ági a Szálában lakik. Anyukája délelőttös volt a Bervában, s délután már ott­hon készülődött a család a kedves gyermek-vendég foga­dására. Ági a legkisebb a négy gyerek közül. A másik három, éppen mikor én beléptem, kezdte el magyarázni a kis­lánynak, hogy „meg kell nézni föltétien, mi fő a konyhában, mert az az Ági kedvence!” A gyanútlan kislány ki is ment, közben anyuka elrendezte a csomagokat. Ártatlan képpel beszélgettünk, amikor bejöttek a gyerekek. — Ezt mind nekem hozta? — kérdi Ági. Majd az igenlő válasz után így fordult anyukához: — És amit a Bervában adtak, az hol van? Nem tudtuk, hogy nevessünk vagy ne nevessünk ezen az igazi mai gyereken? ★ Tóth Lajcsi 14 hónapos. Gü­gyög, mászkál a bútorok kö­rül, számára a Mikulás még nem sokat jelent. Hatvanban lakik, de hát ő még ezt sem tudja. Anyukája a cukorgyár­ban dolgozik, s mivel délelőt­tös, és ő is örülni akar a kicsi örömével, már tegnap megjött hozzájuk a Mikulás. Magam is kíváncsi voltam a hatásra. A hófehér mackóba öltöztetett apróságot egyszerűen felkap­ta, odavitte az ablakhoz, s a pici cipő köré zsúfolt cukor- és csokihalmaz felé fordította. — Addidde! addidde! — nyom­ta meg a szót a gyerek, és csöpp kezével kapkodott a sok finomság felé. Anyja letette, s mivel nem érte fel az ablakot, éktelen bömbölésre fakadt. Gyorsan felkaptam és közel vittem a Az IBUSZ új intézkedéssel igyekszik tovább növelni a vi­dékiek részvételét a külföldi társasutazásokban. sok kincshez, mire közéjük ko­tort és az egészet leverte. Ijed­ten' letettem, s a kicsi boldo­gan kotorászott a színes papí­rok között. Egyből leharapta a legnagyobb Mikulás fejét, úgy papirostól, mindenestől együtt. Ez volt az ő öröme, s ezen derültünk jót, mi, felnőttek. ★ Kedves Mikulás-esték ... Hangulatuk visszahozza gyer­mekkorunkat, örömünk gyer­mekeink örömében tükröz. Az üzemekben, a hivatalokban ki­világosodtak tegnap este az ab­lakok, valahogy jólesett „túl­órázni”, hiszen a kicsiket vár­ták. Az édesapák sietve vetet­ték le a munkaruhát, s míg az anyukák ott szorgoskodtak a csomagok körül, kézen fogva hozták a napköziből, óvodából a gyerekeket, s különböző ürü­gyekkel késleltetve az érkezést, kószáltak velük az utcán. Az­tán a kultúrtermekben felvil­lant a piros fény, sugara alatt bevonult az apróságok álma, az ajándékozó Mikulás. A tegnap este egy kicsit a felnőtteké is volt, akik ezen a napon nem szólították meg minden apróságért a gyereke­ket, s velük kacagtak a hely­zet adta érdekességeken. Legszebb öröm az ajándéko­zás öröme, s ezt most minden édesapa, minden édesanya bol­dog mosollyal érzi magáénak. (Ádám) A tőkés országokba szerve­zett utak esetében a helyje­gyek túlnyomó többségét kü­lönböző országos szervek oszt­ják szét a területükön dolgozó érdeklődők között, a fennma­radt, „szabad rendelkezésű” jegyeknek viszont már eddig is 60—70 százalékát küldték a vidéki irodákhoz. A legutóbbi három bécsi kirándulóhajó kö­zül például kettőt teljes egészé­ben a vidéki turisták töltöttek meg. Kivételek e szabály alól csak kényszerhelyzetben for­dulnak elő. A párizsi magyar —francia labdarúgó-mérkőzés­re szervezett kiránduláson például a 44 fővárosi mellett csak egyetlen vidéki szurkoló kapott helyet. De az út meg­szervezése oly későn vált csak lehetővé, hogy országos szervezés esetén a hivatalos eljárásokra egyszerűen nem is lett volna idő. A szocialista országokba irányuló társasutazásokról vl­Pataky Dezső MÉLYSZÁNTÁS — Edösapám, elhoztam az ebédjét... (Szegő Gizi rajza) 'OA/-v\^vvon/o/vvv'v/\^'-'.o^,A^vuo/v-vvo/v'\/\^v/\^yv-u\r'vn/-\n>-\/V'\/v-\/vo/v^n/oA^ w-w Vidékiek számára kedvező új rendszer a külföldi IBI] SZ-tár sasutazások helyjegyeinek szétosztásában Néhány nappal ezelőtt Eger­ben rendezték meg a megye kereskedelmi vállalatainál dol­gozó kirakatrendezők szakmai vizsgáját. A tizenhét kirakat- rendezőnek nehéz elméleti kér­désekre kellett válaszolnia, de még nehezebb volt a gyakor­lati munka, mert e tekintet­ben nem néhány tagú bizott­ság, hanem az egész város előtt kellett tanúságot tenni: ki mennyire mestere szakmá­jának. A város különböző üzletei­ben található vizsgakirakatok­nak nagyon sok nézője akadt. Amint a kívülálló véleményét hallgattuk, arra kellett gon­dolnunk, hogy ez a vizsgázta­tás szinte kapóra jött. Nem sokkal ezelőtt tettük ugyanis szóvá, hogy a három városban meglehetősen kevés ötletes, jó kirakatot lehet találni. Olya­nokat hiányoltunk, amelyek megragadják a járókelők fi­gyelmét, s — kereskedőnyel­ven szólva, akkor is behúzzák az üzletbe az embert, ha egyáltalán nem volt szándéka vásárolni. Ebben a cikkben a kirakatok ötlettelenségét tartottuk a leg­nagyobb hibának, — s most a vizsgakirakatok bebizonyítot­ták: a rendezők igenis sok el­més érdekességet tudnak fel­használni munkájukban, ha egy kicsit iparkodnak. A tizenhét vizsgakirakatot végignézve, erre a megállapí­tásra jutottunk. Az Állami Áruház hét kirakata közül Gaál János rádiós. Szoó Gyula méterárus, Ott László estélyi­ruhás, és Balogh László női divatárus kirakata egyöntetű elismerést váltott ki minden­kiből. Ugyanígy vélekedtek a nézelődők a Napsugár Áruház Tizenhét kirakat tanúsága két kirakatáról, amelynek fe- hérneműs része Kiss Béla munkája, a téli szöveteket bemutató kirakat pedig Győri György impozáns műve. A szép, megkapó és ötletes kirakatok sorához tartozik a Marx Károly utca sarkán levő méteráru üzletben látható munkák egyike. Itt Szepesi Oszkár, a tél divatos anyagait mutatja be. Néhány épülettel távolabb az Anyák Boltja egyik kirakatában Molnár Bé­la kitűnő, ötletes térhatású rendezése hívta fel magára a figyelmet. A Bajcsy-Zsilinszky utcai Édességbolt egyik kirakatában Lung Ernő szputnyikos Tél­apója, a műhóból kivágott egyetlen szó: „Jövök!”, s a százféle édesség elrendezése, ugyancsak osztatlan sikert aratott. Ezzel egy sorban em­líthető még Gergely Sándor szép alkotása a Dobó téri fű­szer—csemege-bolt kirakatá­ban. A másik hét kirakatról vi­szont ezt mondta, a nemhivatá­sos bíráló, de annál szigorúbb nézelődő, vásárolni szándéko­zó: az Állami Áruházban Vo- lent Miklós kozmetikai kiraka­ta szürke, szokványos. Igaz, itt meg kell jegyezni, hogy kü­lönböző üvegek, dobozok új­szerű elhelyezése nagyon ne­héz egy kisméretű kirakatban. Még nehezebb a kozmetikai ki­rakathoz valami új, eredeti ötletet találni —, de nem meg­oldhatatlan. Zelei András t>, Ajánlatunk” című kirakata azt mutatja: a rendezőből alig­ha válna jó eladó. Szinte telje­sen üres kirakata alapján tá­mad ez az érzés az egyszerű nézőben. A szomszédos kira­katban Marton Imre fehérne- műs kirakata is ugyanezt érezteti. A Sándor Imre utca és Zalár utca sarkán levő méterárubolt egyik kirakatánál is értetlenül pihen meg a szem. Nem tudni, mit akart kifejezni Horváth János rendező azzal, hogy ókori oszlopfőre, oszlopdara­bokra erősített fel néhány ru­haszövetdarabot, mert az anyagok nem „régiségtárból” kikerült klasszikus mintájúak, hanem modernek. A Marx Ká­roly utca és a Széchenyi utca sarkán levő méteráru üzletet egyszer már említettük. Mol­nár József nevével kapcsolat­ban került most ismét sor rá. Molnár József munkája szép, ízléses, csupán egy hibája van, de ez alapos. A kirakatban el­helyezett egy üvegtáblát Gaál János a rádiós kirakatot rendezi az Állami Áruházban. (Kiss Béla felvétele) „nőknek, férfiaknak” felírás­sal, s bizony a férfiak egyetlen anyagot sem találhattak a ma­guk számára... A Divatház egyik kirakatá­ban Szabó Béla munkája szép is, ízléses is, csak éppen ötlet- telen. Vagy helyesebben: ötlet­nek szánta a karácsonyfa- díszek felaggatását, az ingek, nyakkendők jéglamettával való beszórását, csak ez már na­gyon régóta használatos, s így nélkülöz minden újszerűséget. A hetedik, vitára alkalmat adó kirakat a Bajcsy-Zsilin­szky utcai Édességboltnál talál­ható. Tőzsér István munkája. Ha a nézelődő hosszabb időt szán erre a kirakatra, azt kell megállapítania: nem in­dult ötlettelenül ez a munka, ám a vége felé a rendező ki­fulladt. Ezért aztán a kirakat egyik sarkát jókora területen teljesen üresen hagyta. Még egy sor Negró torokőr cukorka el­helyezésére sem futotta már erejéből. Ez a kirakat jelentette a vizsgamunkák sorának végét. Az arány: tíz a héthez. Tíz ki­rakatról csak a dicséret hang­ján lehet szólni, hétnél talál­hatunk kifogásolni valót. Nem rossz egymagában ez a szám sem, de nagyszerűvé válik, ha az ötletek sokszínűségét is hoz­záadjuk. A végeredmény, a ta­nulság pedig e vizsga után megnyugtató: vannak jó kira­katrendezőink, akik nem fel­tétlenül a kirakat telezsúfolá­sával tudnak alkotni újat, me­részet, mindenki számára tet­szetősét. Most már csak egy kell: akarjanak is. A hétköznapi munkában legalább annyira, mint a vizsgakirakat rendezése idején ... Weidinger László szont minden év elején 200 000 prospektust adnak ki, és bár­melyik irodánál bárki jelent- kezhetik, akármelyik kirándu­lásra. Minden iroda — akár budapesti, akár vidéki —, ha időben kéri, annyi jegyet kap, amennyit el tud helyezni. A külföldi társasutazásoknál az IBUSZ most újítást vezet be. Eddig az irodák csak a je­lentkezési határidő lejárta után közölték a központtal, hogy az illető útra hány jegyet adtak el és hány maradt fenn, úgy­hogy a felesleget már csak a fővárosban lehetett forgalomba hozni, ahol az érdeklődés min­dig jóval nagyobb, mint vidé­ken. Január elsejétől kezdve viszont az igazgatóság állandó­an nyilvántartja valamennyi iroda forgalmát és a felesleges jegyeket azonnal oda irányítja át, ahol szükség mutatkozik rájuk. így bármelyik irodánál az ország egész jegykészletéből lehet válogatni. A vidékiek részvétele a kül­földi társasutazásokban már eddig is jelentős mértékben fokozódott, hiszen például a tavalyi első félév 24,3 százalé­kával szemben ez év első hat hónapjában már elérte a 42,8 százalékot. Az IBUSZ azonban reméli, hogy az új módszer eredményeként a jövőben az eddigieknél is több vidéki ve­het majd részt külföld: társas- utazásokon. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents